KMK AKCIÓ szept.3ig!!! Katt a képre!!!

2012. január 29., vasárnap

1 éves a blog

Ma születésnapot ünnepelek, 1 éves lett a blogom. 

Köszönöm minden kedves látogatómnak, hogy szántatok némi időt a véleményeim elolvasására. Nagyon sok kedves embert ismertem meg a blogon keresztül, örültem minden kommentnek, visszajelzésnek.
Elsősorban az olvasás népszerűsítése a célom, szeretném, ha az ide látogatóknak meghoznám a kedvét egy-egy könyv elolvasásához. Amikor elkezdtem egy évvel ezelőtt blogolni a könyvekről, azt gondoltam, itt nem lesz negatív vélemény, hiszen nem válogatás nélkül olvasok, nem foghatok mellé. Az élet rácáfolt erre, néhány történetre jobb ha fátylat borítok.  Megpróbálok óvatosabb lenni, mert az idő kevés, a könyv temérdek. Az idei tervem 100 könyv elolvasása, ami nem lehetetlen, de nehéz, munka és család mellett főleg.
Nem akarom elhanyagolni a borítós sorozatomat sem, a beígért  régebbi ya könyvek bemutatása is sorra kerül, és a saját kis könyvtáram kincseit is megosztom veletek.

Várok mindenkit továbbra is!


ANGYALSORS NYERTESEK!!!


A MAXIM Kiadó felajánlott még egy példányt, ezért két nyertest sorsoltam!!!

Az Angyalsors című könyv egy-egy példányát nyerték:

24. Sitkuné Katalin


212. Pados Anikó
video

Gratulálok!!!!!

Legközelebb márciusban játszunk egy példány Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei című könyvért!

2012. január 28., szombat

Becca Fitzpatrick: Crescendo - Hush, Hush #2

Könyvmolyképző Kiadó 2011
390 oldal
Goodreads: 4,14
Besorolás: YA, angels, fantasy

A sorozatok második része általában csalódást okoz az olvasóknak, mégpedig azért, mert az első részben kipipálásra kerül az ütős ötlet, a szerelem lángra lobban, a rejtély pedig részben vagy egészében megoldódik. A második részek ritkán tökéletesek, sokkal inkább amolyan  töltelék könyvek, a szerző valamilyen erőltetett problémával nyújtja a cselekményt a befejező részig.
Így aztán nagy várakozással kezdtem neki az olvasásnak, bármit is tartalmaz, végre újra a kezemben tarthattam kedvenc bukott angyalom történetét.

Folt és Nora immár boldogan élhetnének, de a dolgok nem ilyen egyszerűek. A lány szereti Foltot, aki "hivatalosan" is az őrangyala  lett,  a szerelmük kiteljesedése helyett a fiú egyre inkább távolodik tőle. A veszekedések odáig fajulnak, hogy hamar szakításra kerül sor. Bár Nora rövid időn belül rájön, hogy hibázott, úgy tűnik, késő, Folt egyre több időt tölt egy másik lány társaságában, aki ráadásul nem más, mint  Marcie Millar, akivel évek óta ősellenségek. Ugyanakkor visszaköltözik a városba Nora gyerekkori barátja, Scott, aki persze jól néz ki, de hamar kiderül, hogy rejtélyekkel teli, veszélyes múltja van.  Egyre több jel mutat arra, hogy Nora nincs biztonságban, főleg miután megszállottan próbálja kideríteni, valójában mi is történt az apjával, Foltnak segíteni kellene ebben a nyomozásban, bár a lánynak úgy tűnik, mintha inkább hátráltatná.

Az első elvárásom a könyvvel kapcsolatban az volt, hogy Folt és Nora együtt legyenek végre és  lehetőleg jó néhány romantikus jelenet fűszerezze a folytatást. Pár oldal után jött a sokk, szakítás, és Nora reakciója brutális, egyszerűen nem hagy semmit megmagyarázni, meggondolatlanul reagál.  A könyv első fele gyakorlatilag erről szól: Nora dühös Foltra. Aztán saját magára. Jaj miért nem hív?, Nem telik el tíz perc: Utálom Foltot! Nora az első részben egy normális karakter volt, itt mintha kicserélték volna. Olyan béna akciókat visz végbe, hogy a hajam kitéptem, egyáltalán nem ismertem rá. Okos lánynak tűnt, itt viszont halmozta a buta jeleneteket. Vee viszont abszolút meglepetés, az első részben nagyon idegesített, itt viszont megmutatja, ő az egyetlen igaz barátja Norának, akire mindig számíthat, és Nora ezt szégyentelenül ki is használja. A muffin és fánkimádata is igazán szimpatikus volt. 
Folt... Mit is mondhatok az egyik legkiemelkedőbb rosszfiúról a ya regényeket tekintve? Nincs mese, ő örök kedvenc marad, csinálhat bármit. A Hush, Hush-ban idegesítően arrogáns volt, a helyzet nem sokat változott, és ami még igazán jó pont, nem alázkodik meg Nora szeszélyei előtt. Néha tudjuk, néha nem, hogy mi járhat a fejében, mi motiválja. Látszólag túl hanyagul kezeli a dolgokat, és ez idegesítő. Nagyon. Gondolok itt egy bizonyos jelenetre, amit Folt autójában látott Nora. (Halkan megjegyzem, ez a Jeep egy hajszállal veri Edward fekete Hondáját!) De a szívünk mélyén tudjuk, hogy Folt nem tesz semmit ok nélkül, és szereti Norát.
A többi karakter hoz némi változatosságot, de őszintén szólva feledhetőek. Marcie egyáltalán nem illett a képbe, és Scott, Rixon sem tettek rám mély benyomást. 
Becca írásmódja nagyon tetszik,  jók voltak a párbeszédek, és még jobbak a visszaemlékezős részek. Ezeket imádtam. Mégis a legjobb részek Nora álmai, amikor Folt eljön hozzá.
Élveztem, hogy az írónő végre többet elmesél az angyal-nephilim mitológiáról. 
A történet többé kevésbé kiszámítható, nincs olyan nagy feszültség, de azért egy cseppet sem unalmas. Nora siránkozását leszámítva egészen jó, sokkal jobb, mintha kaptunk volna egy Folt-Nora nyálas mézeshetek leírást. (azért egy külön novellában bevállalnám)
Sokat gondolkoztam a pontozáson, mert a 3,5 lenne a reális az előző részhez viszonyítva. Azonban az utolsó 50 oldal annyira jól sikerült, hogy mindenképp 4 pontot kap, ezen még a függővég sem ront, sőt kifejezetten tetszik. Kedves Könyvmolyképző, várjuk a folytatást!

Borító: Eredeti, kedvenc.
 
Kedvenc karakter: Folt, Vee

Szárnyalás:  Folt látogatása Nora álmaiban.

Mélyrepülés: Análisan retardált  - ez lenne Nora?

Érzéki mérce:  Néhány szép romantikus jelenetet tartogat az írónő. 

Értékelés:

2012. január 19., csütörtök

Maryrose Wood: Éjmély - Nightshade - Méregnaplók 2.

Lybrum Kiadó 2011
216 oldal
Fordította: Hudácskó Brigitta
Goodreads: 3,72
Besorolás: YA, dark-fantasy

Nagyon vártam már a Méregnaplók sorozat második részét, mely az Éjmély címet kapta az eredeti Nightshade (nadragulya) helyett. Az Éjmély tökéletes választás, pontosan visszaadja a könyv hangulatát. Nem mindenki szereti a "dark"-os  könyveket, én meglehetősen odavagyok értük, így a Méregnaplók első, enyhén sötét része után nagy élvezettel olvastam ezt a remekül megírt,  borzongató folytatást.

Jessamine lassacskán felépül a súlyos betegségéből, de a szíve összetört, Gyom, a jegyese elhagyta őt, mielőtt az állapota javult volna. Elment, és magával vitte a lány apjának titkos jegyzeteit is. Az élet megy tovább, Jessamine gépiesen teszi a dolgát, átvette apjától a gyógyító szerepét, napjait a megszokott rutin szerint tölti, a betegekkel és a növényekkel foglalkozik. A halk suttogások a fejében egyre erősödnek, aztán Oleander herceg nem vár tovább, elárulja neki, hogy édesanyját az apja ölte meg, és ha a lány bosszút áll, akkor elvezeti Gyomhoz. Jessamine persze a mérgekhez fordul és a fűszerezett vacsora dupla eredményt hoz: kettős gyilkosságot. A lánynak menekülnie kell, vakon követi Oleander szavait, egyre nagyobb bajba kerül, a lelke egyre sötétebb mélységekbe zuhan. Gyom próbálja megtalálni, de még a növények sem segítenek, a hercegtől mindenki fél. Gyom végül Padovába megy, az egyetem botanikus kertjében kell megtalálnia  a segítséget, amíg nem késő.

Az írónő stílusa gyönyörű, nagyon élvezetes olvasni a kerek mondatokat, amik elvisznek ebbe a titokzatos XVIII. századi világba.  Sok a növényes utalás természetesen, újra kedvet is kaptam a témában elmerülni, például meglátogatni egy botanikus kertet.
Tetszett, hogy felváltva Jessamine és Gyom szemével látjuk a történetet. 
A karakterek változása előnyére vált a történetnek, Jessamine brutálisan más lett, míg az első részben egy fiatal nagyon kedves, naív lány, itt már szinte könnyedén vette a gyilkosságokat. A hazudozásba hamar belejött, és később olyan kalandokba is belemegy, amire csak kapkodtam a fejem. Gyom viszont szinte belebetegszik a lelkiismeret furdalásba amiért el kellett hagynia a lányt, na meg a gyilkosságért is persze. Szenvedélyesen szereti  Jessamine-t, aki azonban lépésről lépésre átáll a sötét oldalra, Oleander herceg szolgálatába áll. Eleinte még emlékszik, hogy Gyom megtalálása a cél, de az ópiumszedés miatt ez feledésbe merül. 
Rye érdekes karakter, de nem tudtam megszeretni, Signora Baglioni viszont kedves szereplője a történetnek.
Az Éjmély egy igazán sötét mese folytatása, amiben egyetlen fénysugár pislákol, Gyom. Várom a harmadik részt, mert a befejezés az annyira kegyetlen függővég, ami már igazából szép. Kísértetiesen fájdalmas.

Borító: Nagyon szép, igazán tetszik.
 
Kedvenc karakter:Gyom, Jessamine

Szárnyalás: Az utolsó fejezetet imádtam.

Mélyrepülés: Vége az ártatlanságnak, bár a könyvnek jót tett, a lelkemnek nem annyira.

Érzéki mérce: 16 éven felülieknek, a szexuális utalások és a narkotikumok miatt.

Értékelés:

2012. január 16., hétfő

L.J. Smith: Stefan naplója 1. A kezdetek

Könyvmolyképző Kiadó 2011.
222 oldal
Goodreads: 3,87
Besorolás: YA, fantasy

A kezdetek.... Kezdjük azzal, hogy megáldott minket az élet (avagy a CW Television Network) egy igazán izgalmas, romantikus, vámpíros sorozattal, a Vámpírnaplókkal. Az igazi rajongók már az amerikai premier előtt függők lettek az ütős előzeteseket nézve. Természetesen felmerült bennem, őrült rajongóban, hogy ha ez a sorozat könyvek alapján készült, feltétlenül el kell olvasnom. Az eredményem: keservesen küszködve három részen sikerült átvergődnöm, de már az elsőnél lejött, ez olyan távol áll a TV sorozattól, hogy távolabb már nem is lehetne. Szerencsére... Bocsánat LJS rajongóitól, de ez a nő valami borzalmasan ír.  Úgy döntöttem, soha többet nem veszem a kezembe a "műveit". 
Tavaly év végén azonban itthon is megjelent Stefan naplójának első része, és a világ olvasótársadalma szerint ez nyomokban sem hasonlít az írónő eddigi regényeire, úgy döntöttem, adok egy esélyt. Megérdemelte.

A 17 éves Stefan Salvatore  tisztelettudó fiúként meg akar felelni apja elvárásainak, a tervek szerint eljegyzi  a közeljövőben  Rosalyn Cartwright-t, a helyi bankár lányát, bár nem szerelmes belé. A bátyja Damon a háborúban harcol, így Stefan feladata a  birtok irányításába is beletanulni.
Ebbe a szépen elrendezett képbe csöppen a fiatal árvalány, Katherine Pierce, akinek Atlantában felégett az otthona, és ismerősök közvetítésével átmenetileg  a birtok vendégházában rendezkedhet be.  A lány azonnal megtetszik Stefannak, aki egyre nehezebben gondol a közeledő eljegyzésre. Damon is hazaérkezik, Stefan örül a testvérének, aztán már nem annyira, amikor rájön, Katherine bája nem kizárólag őt varázsolja el. Az eljegyzés tragédiába fordul, a menyasszonyt  feltépett torokkal  holtan találják. A fivérek apja a többi városalapítóval szövetségre lép, meggyőződésük, hogy a környéken démonok, vámpírok élnek, akiket el kell pusztítani.  Stefan  egyik éjjel nem várt élményben részesül, Katherine felfedi valódi énjét. 

A könyv olvasható! Miért??
Egyrészt meggyőződésem, hogy nem LJS írta, hanem egy-két szellemíró. 
Másrészt a könyv teljes egészében a TV sorozat 1864-es visszaemlékezésein alapszik, szinte szóról szóra. Ez már csak jó pont lehet, hiszen azt imádjuk, mi Rajongók, akik természetesen ezt a könyvet sem hagyhatjuk ki. Pénztárcánk végtelen, és végre azt kapjuk, amire vágytunk, az "igazi" Stefant, Demont, és a többieket: pl: Pearl, Anna  ők benne sem voltak az eredeti könyvsorozatban, ahogy az egész vámpírrá válás sem így zajlott.  Különösebb erőfeszítést nem tesz a szerző a karakterek kibontására, hiszen úgyis ismerjük őket a sorozatból. Kivételt talán Stefan képez, akiről azért sokat megtudtam. Az ő gondolatain keresztül látjuk a történetet, igazán üdítő volt olvasni, milyen igazi, ártatlan déli fiatalember volt. Damon az ellentéte, lázadó, engedetlen, a véleményét nem ejti véka alá, állandó küzdelemben áll az apjukkal.
Összességében egy die-hard rajongónak (én) öröm elolvasni a könyvet, mert jó elmerülni ebben a világban, tényleg kiderül egy-két részlet, amit nem így képzeltem el. Ha olvastad a VD sorozatot és túlélted=ez is tetszeni fog. Ha olvastad a VD sorozatot, de abbahagytad, mert nem a TV sorozatot kaptad és csalódtál=ez tetszeni fog. Ha eddig nem olvastál semmit, de fan vagy=tetszeni fog.
A sorozat további öt részen keresztül folytatódik. (2. Bloodlust, 3. The Craving, 4. The Ripper, 5. The Asylum, 6. The Compelled)
Igazából a legeslegjobban az érdekelne, ha ez a bizonyos szellemíró megírná nekem Klaus történetét:)) Mit szóltok??
Borító: Sorozatos, tökéletes.
 
Kedvenc karakter: Katherine

Szárnyalás:  Óriási előny, hogy nem LJS írta.

Mélyrepülés:  Az 1864-es visszaemlékezések forgatókönyvén kívül többre is kíváncsi lettem volna. TVD= könyvből készült sorozat, Stefan naplója= sorozatból készült könyv.
 
Érzéki mérce:  Stefan és Katherine elmélyülten romantikáznak.

Értékelés:


2012. január 12., csütörtök

Cassandra Clare: Bukott angyalok városa - A Végzet Ereklyéi #4

Könyvmolyképző Kiadó 2011
390 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,16
Besorolás: YA, urban-fantasy

Cassandra Clare The Mortal Instruments  sorozata megérdemelten népszerű kis hazánkban is, karácsony előtt végre megjelent a negyedik rész. Az írónő párhuzamosan elindított egy másik sorozatot is, The Infernal Devices - hamarosan olvasható lesz magyarul az első rész: Mechanikus Angyal  címmel - bizony fel kellett volna cserélni a megjelenést, mert a Bukott angyalok városában vannak olyan utalások, amik miatt hiányérzetem volt például Magnus múltjára vonatkozóan.
Persze a könyv így is  maximálisan élvezhető volt.

Alig két hónap telt el az Üvegvárosban történtek óta, Jace és Clary szorgalmasan edz, hogy minél jobb árnyvadász váljék a lányból. Jocelyn és Luke az esküvőre készülnek, Magnus és Alec Bécsben nyaralnak, és Simon.... Simon próbálja kezelni a helyzetét, megpróbál valamennyire emberi életet élni, persze ez egy idő után nagyon nehéz. El kell jönnie otthonról, hogy édesanyját megkímélje még egy darabig az igazságtól, még szerencse, hogy az együttes új énekesének  vendégszobájában meghúzhatja magát.  Eseménytelen hétköznapokra azonban nem számíthatunk,  Simon amellett, hogy zsonglőrködnie kell két gyönyörű lány között,  az élete is veszélybe kerül, többször is megtámadják, és valósággal kapkodnak érte az alvilágiak, hirtelen fontossá vált, kinek az oldalán áll. A város különböző területein árnyvadászok holtteste kerül elő, nagyon úgy tűnik, valaki úja háborút akar kirobbantani az épphogy megkötött béke után. A társaság nyomozni kezd, és egyre  sötétebb rejtélyekre bukkannak.  Simon egyre jobban kétségbeesik vámpír volta miatt,  a rockénekesről kiderül, nem az, akinek mondta magát, és Jace érthetetlenül eltávolodik Clary-től.  A szeretetnek győznie kéne....

Mivel rajongója vagyok a sorozatnak, persze azt vártam, mint mindegyik fan, Clary és Jace végre boldogok, a főgonosz meghalt, Clary anyja megtalálja a boldogságát, Simon két lánnyal is vigasztalódik...  Mi  más jöhet még?    Egy sokkal darkosabb, sötétebb folytatást olvashattam, ami számomra letehetetlen volt. Imádtam, hogy az eddig megkedvelt karakterek mind főszerepet kaptak, Simon, Izabelle, Magnus, Alec, mindannyian sokat szerepelnek. Nagyot dobott a történeten Jordan Kyle karaktere, remek volt  megismerni a történetét, ezáltal Maia-t is jobban megérthetjük.     
Simon egyértelműen főszereplője lett az eseményeknek, végre egészen közelről beleláthatunk a gondolataiba. Nem tartozik egy klánhoz sem, de megnyugtató a hűsége az árnyvadászok irányában, Clary barátságát sosem adná fel. Igazán értékeltem, hogy Simon nem lett tökéletes vámpír, rendesen megküzd önmagával, hibázik, de erősebb lesz, az önbizalma mindenképp. A szerelem is megkörnyékezi, végig izgulhatunk, melyik lány lesz a tökéletes partner, a vérfarkas Maia, vagy az árnyvadász Izzy?
Forrás: Cosplay.com
Magnus és Alec kapcsolatáról élvezettel olvastam, nagy kedvencem ez a páros. Úgy éreztem, itt már felszállt a rózsaszín köd Alec orra elől, és ahogy kezdett belegondolni a jövőbe, és hallott a múltról, egyre érezhetőbb a bizonytalansága. Probléma lesz még ebből a halhatatlanságból!
Örülök, hogy Cassandra ennyire magától értetődően, természetesen  kezeli ezt a párost. Nem egy átlagos ya regény átlagos meleg barát karaktereiről van itt szó. Ők nagyon is élők, és élő a problémájuk is. Kettejük jelenetei szórakoztatóak, a helyzetük komolyságával együtt. Úgy értem, nagyon is magam elé tudom képzelni a duzzogó Alec-et, a félreértett helyzeteket, a kibékülést.   

Clary és Jace kapcsolatának alakulása enyhén szólva nem a tökéletes folytatása az Üvegvárosban történteknek. Ha azt gondoltad, kedves olvasó (én), hogy végzünk a suliban, aztán ásó, kapa, nagyharang, hát nem. Van itt egy kis bonyodalom, ami valljuk be, jót tett a történetnek. Izgultam értük rendesen. Jace sem tökéletes, Clary is úgy reagál helyzetekre, mint egy átlagos lány tenné. Nem tudsz bekiabálni a könyvbe: Bízzatok már jobban egymásban! Persze azok a jelenetek, amikor ők ketten együtt vannak, csodálatosak, sisteregnek, és bólogatsz, igen, ők az örök etalon páros. Jace hozza a pimasz, szarkasztikus énjét, de most más is emészti, zavart lesz és egyre távolodik. Többet nem lehet spoiler mentesen elárulni! Csak annyit, ami mindig eszembe jut róluk:  a világot jelentik egymásnak.

Az írásmódról nem lehet újat mondani, a szerző a korábbiakhoz hasonlóan hihetetlenül jól egyensúlyoz a feszültség és a humor körül.  A jelenetek ugrálnak a helyszínek között, sokszor több szálon fut a cselekmény.  C.C. nem sajnálja harcba küldeni a szereplőket, itt is számos csatajelenet van, igazán filmszerűen megírva. Van pár gyomorforgató rész is, lesznek, akik felkapják a fejüket egy-egy jeleneten. (Szegény Simon amúgy is folyvást hányingerrel küzd.) Ami még kiemelkedő, az a sziporkázó párbeszédek, Jace, Simon és Kyle, egyszerűen agyamentek időnként, remek poénokkal.
A vége várakozás szerinti  függővég lett, egy remekül megírt jelenettel, meg lehet halni a folytatásért. Kedves Könyvmolyképző, most aztán igazán lehetne egy "egyidőben a világpremierrel" kiadás!!!

Borító: Eredeti, tökéletes.
 
Kedvenc karakter: Jace, Simon, Jordan

Szárnyalás: Magnus-Alec páros

Mélyrepülés: A vége eléggé kitalálható, legalábbis az egyik fele.

Érzéki mérce:Ritkán jön össze ennyire tökéletes páros, mint Jace és Clary. Ők az etalon, és minden jelenetük érzéki, sistergős, 14 éven felüli.

Értékelés:

2012. január 6., péntek

Christina Meredith: Kiss Crush Collide

Greenwillow Books 2011.
320 oldal
Goodreads: 3,36
Besorolás: YA, romantikus

A könyvet sajnos az év csalódása versenyen fogom nevezni, sőt, az élen végezne a valaha olvasott legrosszabb karakterek versenyén is.

A fülszöveg így utólag gyilkos: A történetnek a Perfect Chemistry tiltott szerelméhez kellett volna hasonlítania, és kimondottan Simon Elkeles,   John Green, Sarah Dessen rajongóinak szánták. Ezek az írók a kedvenceim között vannak, persze, hogy ráharaptam.

Emlékszem, pontosan fél évvel ezelőtt jött ki a borító, ami megmozgatta az összes blogger fantáziáját. A sztoritól függetlenül magasztalták a páros kisugárzását, a srác tetkója aratott, és a cím sem utolsó választás. Tehát felkerült a várólistákra, és ahogy megkaptam december végén a könyvet, hozzá is kezdtem. 

Leah egy gazdag család harmadik lánygyermeke. Az élete mint a mesében, mindene megvan, a 16. születésnapjára például egy vadonatúj autót kapott. Jó jegyeket szerez, menő pasija van, a suli focis csapatkapitánya, ez egyébként egy hagyomány a családban, még az anyjuk is a  ebben a szerencsében részesült fiatalkorában. A nővérei tehát már kitaposták az utat előtte, neki csak végig kell rajta sétálni. Ja azt azért megjegyzi egy párszor, hogy a melle nagyobb, mint a nővéreinek.
Rögtön az elején megtörténik a nagy találkozás, Leah családja a helyi country clubban ünnepel, és az autóból egy srác segíti ki a lányt. Tudjátok, mint a filmekben, az a fiú, aki leparkolja a menő kocsikat a vendégek helyett. Az érintése elektromos, a pillantása szívdöglesztő, és olyan zöld szemei vannak, amilyet még nem látott a világ. Később az este folyamán megtörténik az első csók is, romantikusan a fűben leteperődve. 
Innentől kezdve a könyv végéig semmi nem történik. Leah esze a fiún jár, közben randizik Shane-nel is, de vele nincs elektromosság. A fiúról, aki először Porter, majd JD Duffy néven szerepel, a világon semmit nem tudunk meg. Szegénykém úgy találkozgat Leah-vel, hogy közben nem is sejti, hogy a lánynak komoly barátja van. Persze ez később kiderül, és lesz némi bonyodalom, de minden jó, ha jó a vége.

A történet üzenete hozzám nem ért el. Talán, mert nincs is. Olyan, min egy koppintás, csak épp nem olvastam az eredetijét. Nincs karakterizálás egyáltalán, nincsenek leírások, fordulatok. Leah anyja elég bosszantó, aki a tervekhez igazítja lányai életét, ehhez párosul egy meglehetősen passzív apa. A tökéletesnek tűnő nővérei árnyékából próbál kiszabadulni Leah, és saját elképzelései szerint élni, de ezekről nem sokat mesél. Lehet, hogy azért, mert elég nevetséges lett volna ennél jobb életre vágyni, mert nem voltak akkora problémái, amire építeni lehet egy történetet.  Még a fiúját sem szidhatja, semmi baj vele ugyanis, hacsak nem az, hogy a szikra hiányzik miközben csókolóznak. Egy mellékszereplő van, aki szimpatikus, ő Valerie, aki egész nyáron olvas az uszodában, ahol Leah dolgozik(!?), és valamilyen szinten barátnők lesznek.

Összességében lehetett volna kanyarítani ebből egy jó történetet, ha a családi problémákra helyezi jobban a hangsúlyt a szerző, vagy lehetett volna a két fiút összeugrasztva egy kis csetepaté.  Így viszont egy szimpla, unalmas valami, regénynek nem nevezném, egy idegesítő, elkényeztetett, bosszantó főszereplővel, kritikán aluli, alig  párbeszédekkel.

Borító:  A borító az egyetlen, ami igazán jó. Gyönyörű, érzéki, imádnivaló. Az egyik pontot kizárólag a borító miatt adtam.
 
Kedvenc karakter:Nincs

Szárnyalás: Talán a jó kocsik??

Mélyrepülés: Leah mellei állandóan ki akartak esni a topjából.

Érzéki mérce:  Korosztálynak megfelelő, tinis.

Értékelés:


2012. január 2., hétfő

Lauren Oliver: Delírium

Ciceró Könyvstúdió 2011
408 oldal
Goodreads: 4,06
Besorolás: YA, disztópia

Pár hónapja kaptam hírt a Delírium magyar kiadásáról, aminek nagyon megörültem,  mert a külföldi könyves blogokon nagyon dicsérték, most az év végi összesítésekben is előkelő helyezéseket kapott.  Ma, az újév első napján hajnalban kezdtem el olvasni és egy rövid alvással megszakítva estére már ki is olvastam, igazán nagyszerű ez a könyv.

Az amerikai Portland városában járunk a közeli jövőben, itt él a 17 éves Lena. 3 hónap múlva lesz 18, közeledik tehát a várva várt kezelés időpontja, ami során végre megszabadulhat a félelmeitől. A műtétet követően már nem kaphatja el azt a betegséget, amitől mindenki fél: Amor Deliria Nervosa, azaz a Delírium. Ez tulajdonképp a szeretet, szerelem érzése, amire ebben a világban egy tökéletes állampolgárnak semmi szüksége. A társadalom tagjait születésüktől készítik fel erre az eseményre, addig a fiúk-lányok külön iskolába járnak, a rokonok kivételével nem érintkeznek, nem beszélnek az ellenkező nem képviselőjével. Nincs szükség ismerkedésre, kijelölik a lehetséges házastársakat is. Esténként kijárási tilalom van, az utazás nem megengedett, a városok árammal ellátott szögesdrótos kerítéssel vannak körülvéve. A kerítésen túl csak a félelmetes Vadon létezik, ahol a társadalomtól elszakadt Veszettek élnek, természetesen csak a mendemonda szerint, mert hivatalosan erről is tilos szót ejteni. 
Lena megismerkedik a 19 éves főiskolás Alexszel, akiről azt hiszi már átesett a műtéten, tehát nem számít szabályszegésnek, ha szóba állnak egymással. Lépésről lépésre alakul ki Lenában a szerelem, és ahogy a "betegség" tünetei erősödnek, egyre többet tud meg az őt körülvevő világ igazi arcáról. Rájön a hazugságokra a családjával, a társadalommal és Alexszel kapcsolatban is. Egyre jobban megfogalmazódik benne, hogy nem lehet, nem  szabad szeretet nélkül élni, hiszen minden ebből gyökeredzik, nem csupán a szerelem, hanem az emlékek, a család, minden, amiért érdemes élni.

Divatos mostanában disztópiás regényt írni, és igazán remek művek születnek, mint a THG, a Matched, a Gone, vagy a Jenna Fox sorozat. Nálam a Delírium egy gyöngyszem lett a disztópiás könyvek sorában, mert a központi témája a szerelem-szeretet körül forog, gyönyörű stílusban megírva.  Lauren Oliver leírásai lehet, hogy időnként hosszasak, ezáltal némileg lassítják az olvasást, de kárpótol az élvezetes, szép fogalmazás.
A szerző és a férje
A világfelépítés nagyon tetszett. Van itt utalás a globális felmelegedésre (állandóan meleg van), az energiahiányra, mind az áram, mind az üzemanyag kérdésében. Megvannak a szokásos disztópiás klisék is, az agymosás, a partner állami kiválasztása, a rendszer ellen lázadók felbukkanása.   
A karakterek jól eltaláltak, Lena fejlődése szépen ívelt, ahogy eljut a naiv, bólogató kislányból az "inkább meghalok, mintsem szerelem nélkül éljem le az életem" státuszig.
Nagyon fura volt olvasni a felnőtt szereplőkről, olyan hidegek, személyiség nélküliek, érzelem mentesek. Anyaként  nehéz elfogadni, milyen lehet nem megölelni a gyerekemet, ha sír, vagy barátként szégyenletes átölelni bárkit,  házastársakként nem kézen fogva sétálni a tengerparton. Huh.
Alex, igen, kapunk még egy Alexet, akit imádnak majd a lányok, kedves, okos, helyes, titokzatos és bármit megtenne Lenáért. Ő teszi erőssé, bátorrá, érzelmeket, költészetet visz az életébe. A két fiatal kapcsolata annyira szép, a romantikus jelenetek gyönyörűek, de nem csöpögősen. Mivel tiltott szerelemről van szó, a bujkálás, izgalom, kaland  folyamatosan jelen van. 
Összességében imádtam azzal együtt, hogy elő kellett vennem a zsebkendőmet a végén, és a függővég miatt elátkoztam az írónőt. DE. Ha elolvasod ezt a könyvet, másképp fogsz gondolni a szeretetre, mint fogalomra, és nem csodálkoznék, ha megölelnéd a szeretteidet, biztosítva őket arról, hogy örökké a szívedben van a helyük.
Forrás: Sara Tan - DeviantArt

Borító: Nem az eredeti, de igazán jól sikerült.
 
Kedvenc karakter: Lena, Alex

Szárnyalás:  Kiruccanás a Vadonba.

Mélyrepülés: Olyan meleg van végig, hogy valaki mindig izzad.

Érzéki mérce: Gyönyörű a romantika, végre nem lepkék repkednek a gyomorban, ezt külön köszönöm:)

Értékelés:

2012. január 1., vasárnap

Nyereményjáték - Angyalsors


2012. január 29-én lesz 1 éves a blog!

Szeretném meglepni egy kedves olvasómat ezzel a könyvvel: Cynthia Hand: Angyalsors, ami nekem a 2011-es év nyertes könyve lett.

Nincs más teendő, mint az alábbi formát kitölteni 2012. január 28-ig. Sorsolás: 2012. január 29-én a Random.org segítségével. A nyertesnek a cím megbeszélése után postázom a vadonatúj példányt ebből a remek könyvből.

Rendszeres olvasók