KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2019. március 23., szombat

Anna Todd: After - Miután (After #1)

Gabo Kiadó 2019. (Movie tie-in) március 20.
504 oldal
Fordította: Gondáné Kaul Éva
Goodreads: 3,75
Besorolás: NA, romantikus


Volt egy időszak Tessa életében, amikor még nem ismerte Hardint, de MIUTÁN találkoztak, minden megváltozott.
Tessa igazi jó kislány. Egy rendes fiúval jár már évek óta, vannak tervei, ambíciói, és az anyja ügyel rá, hogy az élete a megfelelő irányban haladjon tovább.
Aztán elsőévesként beköltözik az egyetem kollégiumába, és találkozik Hardinnal. Azonnal feltűnik neki a tetovált, piercinges fiú, aki angol akcentussal beszél, és mindenben különbözik attól, amit Tessa az addigi életében megszokott.
Hardin rendkívül mogorva, sőt kifejezetten ellenséges vele, és a viselkedése miatt Tessának gyűlölnie kéne őt. Gyűlöli is, amíg egy este egyedül nem maradnak a fiú szobájában. Tessát megragadja a fiú sötét személyisége, és amikor megcsókolják egymást, olyan szenvedély támad fel benne, amilyet még sohasem tapasztalt.
Hardin hol gyönyörűnek nevezi, hol egy szó nélkül eltűnik, mintha egyáltalán nem érdekelné. A nemtörődöm viselkedése és a gorombasága ellenére Tessa úgy érzi, ha sikerül mélyre ásnia, megtalálja az igazi Hardint a hazugságok felszíne alatt. A fiú újra és újra eltaszítja, de csak azért, hogy aztán még közelebb vonja magához.
Tessának megvan a tökéletes barátja. Miért igyekszik ennyire legyőzni a saját sértett büszkeségét, és Hardin előítéletét a rendes lányok iránt?
Talán azért, mert ez szerelem?

A Miután és én elég nehezen találtunk egymásra, pedig megvettem az első kiadást még 2015. júliusában, de felkerült a polcomra a többi olvasatlan regény mellé. Lupi is olvasta, nem tetszett neki különösebben, így jóformán le is mondtam róla. Amíg meg nem láttam tavaly év végén a film első trailerét.
Basszus. Basszus. Basszus. Nekem ezt a filmet meg kell néznem! Akkor viszont el is kell előtte olvasnom! Így aztán belevágtam, és egyáltalán nem csalódtam, mert szerintem ezt a történetet a helyén kell kezelni, nem kell megváltania a világot, elég, ha szórakoztató.
Adva van egy fiatal szerző, Anna Todd, aki mellesleg One Direction rajongó, gondol egy merészet, kölcsönveszi Harry figuráját egy szerelmi történethez, amit a Wattpad közönsége imád, követ, és hatalmas olvasótáborra tesz szert. Itt jön az első előítélet, ami távol tartott a könyvtől, minek olvassak én el egy Harry Stylesról szóló történetet? Nem tudtam, hogy nem is róla szól! Eredetileg a neve volt ugyanaz, de itt szó sincs együttesről, meg semmi zenélős témáról. Végül a print megjelenéskor már a nevek is meg lettek változtatva, Harryből Hardin lett, a többi fiú neveinek is csak a kezdőbetűje maradt ugyanaz.
A másik előítéletem a rengeteg rossz vélemény miatt volt, pedig nem kellett volna, mert már többször is bebizonyosodott, hogy némely könyv kapcsán szembe tudok menni a közízléssel, nem is kicsit.

A fülszöveg elég jól el is mondja az alaphelyzetet, az ártatlan, naiv 18 éves Tessát mágnesként vonzza a másodéves, punk kinézetű, bunkó, ámde nagyon helyes Hardin. Pedig elvileg kapcsolata van, ráadásul évek óta, a nála egy picit fiatalabb Noah-val, akivel szépen eltervezték az életüket. Ez a kapcsolat nagyon szűzies, eddig csak ártatlan csókolózás történt közöttük, és Tessa nem is érez különösebb szenvedélyt, hogy esetleg ennél tovább mehetnének. Hardin egyébként a történet során nem egyszer kérdőjelezi meg Noah férfiasságát, sőt egyáltalán a heteróságát, és ebben bizony egyet is értettem vele, Noah tényleg egy kissé fatökű gyerek, a jeleneteket olvasva tényleg kiábrándító a habitusa. Ez éles ellentétben áll Hardin kisugárzásával, ami olyan szenvedélyes, hogy Tessának eláll a szava, és minden negatív körülmény ellenére napról napra jobban beleszeret.
Több dolog is sikeressé tehette ezt a könyvet az olvasók körében, és most lépjünk túl a One Direction-ön. Itt van Tessa, akit ugyan marhára lehet szidni, mint anno Bellát, de miért is? Mert  naiv, semmi tapasztalata nincs azzal kapcsolatban, hogy ne bízzon meg azonnal akárkiben. De én azt is gondolom, hogy igazából minden hölgyolvasó a helyébe szeretne kerülni és megmutatni, hogy ő hogyan csinálná a lány helyében. Hogyan szelídítené meg ezt a rosszfiút, hogyan változtatná meg, és mennyire szívesen bújna vele ágyba! Csak őszintén lányok...
Pedig Tessa változik, fejlődik, és bizony sokszor kiáll magáért, az anyjával (aki egy irányításmániás perszóna) szembeni viszonyában különösen nagy a változás, de Hardint is egyre többször helyreteszi, nem hagyja, hogy parancsolgasson neki. Jó, a könyv végének az ismeretében nem mondhatok Hardinra egyetlen jó szót sem, de valljuk meg, az ő kis (mű??) könnycseppjei és a lassan csepegtetett gyerekkori emlékei hatással lettek volna ránk is. De mégis mondok rá jót, nagyon szerettem Hardint összességében is, mert piszok jól össze volt rakva a személyisége karakterileg, most tényleg eltekintve a rohadék viselkedésétől és tetteitől, mint főszereplő, szerintem nagyon jó és emlékezetes. És amire ki akarok lyukadni, soha nem kényszerítette semmire Tessát. Mindig is a lány döntött, hogy mit enged meg és mit nem, az ő ébredező érzékisége alakította, hogy meddig mennek el. Ez egyébként egy nagyon jól megírt erotikus eseménysor, őszintén szólva, szerintem abszolút elfogadható, hogy egy fiatal felnőtt pár ezeket a lépéseket teszi meg a szexuális életükben, kb ilyen sorrendben. Manapság éppenséggel örülhet egy lány, ha az ágyban így bánnak vele, és nem csak megkefélni akarják, tisztelet a kivételnek. Maguk a szexjelenetek forrók, süt a lapokról a szenvedély, nagyon jól működik a kémia közöttük, és minden körülmény ellenére ők ketten egyre közelebb kerülnek egymáshoz fizikailag és lelkileg egyaránt. Nem tudom egyébként, sokaknak miért van baja azzal, hogy szűz a lány a történetben. Talán 18 évesen ez még nem a gáz kategória, abszolút hihető volt Tessa körülményeinek ismeretében, és nekem tetszett, hogy ez a tény mennyire megmozgatta Hardin és a többi srác fantáziáját. Ez külön izgalmat vitt a történetbe, fontos része volt.
Meg kell említenem, hogy nagyon tetszett a baráti társaság is, mindenki egyedi volt a maga nemében, különcök, de hitelesek. Természetesen én is Mollyt utáltam a legjobban, a rohadt kis kurvát megrángattam volna egy kicsit. Nem akarok mindenkire külön kitérni, de Zed volt még akire nagyon kíváncsi vagyok a többi részben, hogyan alakul a sorsa, illetve igaz-e, hogy nem olyan jó ő, mint amilyennek látszik.
Érdekes volt Hardin itteni családja, nekem Tessa beilleszkedése közéjük túl gyors és sima volt, csak arra tudok gondolni, hogy Hardin a Tessa előtti időkben tényleg kibírhatatlan lehetett, és minden apróságért hálásak, amit a lány kedvéért tesz meg, még ha az csak annyi is, hogy jelen van a társaságukban.
A cselekmény addiktív, mindig történik valami, ami miatt nem tudod letenni, egyrészt érzed, hogy valami van a levegőben, a háttérben, ami valóban tényleg csak a végén derül ki. A másik a szexuális feszültség folyamata, az olvasó szíve együtt rezeg  a főszereplőkével, a szerző szépen és kulturáltan, a mai fiatalos nyelvezetnek megfelelő fogalmazással írja le ezeket a jeleneteket.
Összességében  csak gratulálni tudok a szerzőnek, hogy debütálóként összehozott egy ilyen sikeres sztorit. Oké, tele van klisékkel, de rendkívül jól szórakoztam rajta, van humora az írónőnek, többször is hangosan felnevettem a sok marhaságon, főleg Hardin beszólásain. Persze hozzáteszem, hogy én is elítélem és borzasztó gyerekesnek tartom a "poént", de a szívem mélyén nagyon drukkolok Hardinnak, hogy kikeveredjen a slamasztikából. 
Szeretem a regényekben a popkult utalásokat, de csak addig a szintig, amíg nem viszik túlzásba, és ez ebben a regényben teljesen rendben volt. Mivel a főszereplőknek közös órájuk az egyetemen az angol irodalom, előkerülnek a klasszikus angol romantikus művek, amik nekem is a kedvenceim, imádtam ezeket a részeket, ahogy az órákon vitatkoztak, de jók voltak a zenei utalások is, ki ne szeretné például a Fray-t?
Őrjítő a függővég, és arra késztet, hogy azonnal elolvassam az összes további részt. De ezt csak akkor fogom megtenni, ha megjelenik a Before is magyarul, nagyon kíváncsi vagyok Hardin hangjára.
Addig is nagyon várom a filmet, amiről minden fellelhetőt elolvastam, és bizony lesznek meglepetések a könyvhöz képest, például a vége sem egészen úgy alakul. Felcsigáztam a kíváncsiságod? Muszáj a castingról annyit mondanom, hogy végtelenül örülök, hogy nem egy Harry Styles féle tenyérbemászóan bájgúnár srácot választottak Hardin szerepére. Hero Fiennes-Tiffin tökéletes választás, tud lenni nagyon helyes gödröcskés arcú szívtipró és tud kegyetlenül rideg képet is mutatni.
Miért örülök különösen, hogy megjelent a movie tie-in változat? Mert így néz ki az eredeti könyvem, egyetlen olvasás után, pedig nagyon vigyázok a könyveimre, szinte új állapotban vannak egy-két olvasás után is. De már meg is szereztem az újat! Egyébként az új kiadás extra tartalmat ígér, ami nem más, mint egy plusz fejezet az utolsó jelenetükről Hardin szemszögéből. Nos, ha eddig nem derült volna ki, nagyon ajánlom a regényt minden romantikus lelkű, kikapcsolódni vágyónak, akik azért  remélhetőleg nem veszik túl komolyan a drámahegyeket.
Képek többségében a Pinterestről származnak.

Borító: A filmes borító mindent visz.
 
Kedvenc karakter: Hardin

Szárnyalás: Hardin kedvenc helye és az ott történt minden egyes pillanat.

Mélyrepülés:  (Simone Elkeles vajon mit gondolna a könyvről?)

Érzéki mérce:  16-os karika, igazán érzéki jeleneteket kapunk!

Értékelés:

2019. március 20., szerda

Lucy Strange: A világítótorony legendája


Lucy Strange különleges regényét egy angol kislányról, aki a világítótorony mellett lakik és részese lesz egy legendának, a Manó Könyvek hozta el magyarul. A Blogturné klub bloggerei bemutatják nektek, mi történik Petrával és családjával a második világháború kezdeti éveiben.
Tartsatok velünk a turné folyamán, hogy megismerjétek a Kősziklák titkát, s ha szerencsétek van a játék során a Kiadó jóvoltából felajánlott regényt is megnyerhetitek.

Manó Könyvek, 2019
336 oldal
Fordította: Ruff Orsolya
Goodreads: 4,44
Besorolás: történelmi fikció

A világítótoronyban felnövő Pet világa tengeri viharok, titkos alagutak és egy titokzatos vízszörnyről szőtt legenda köré épül. De most, hogy Anglia háborúban áll, a fennsík egyszeriben csaták helyszíne lesz, és a családja szétszakad. Ez a könyv egy kicsi, bátor lányról szól, akire senki sem figyel oda, és aki riadtan bújik el, ha egy repülőgép elszáll fölötte. Egy lányról, aki részese lesz a legendáknak.

Egy másik értékelésemben már írtam, hogy mennyire érdekelnek a II. világháborús történetek, de nem a csaták, hanem az, hogy a hétköznapi emberek hogyan is élték meg ezt a borzalmas időszakot.
Így nem volt kérdés, hogy ez a könyv is felkerül az olvasási listámra.

A történet 1939-ben kezdődik, a háború kitörésekor. Petra és családja eleinte nem sok mindent érzékel a háborúból, hiszen Angliában, annak is egy tengerparti kis falujában élik mindennapjaikat. Az apuka a helyi világítótorony őre, így fontos feladat hárul rá, figyelni a hajókat, az esetleges ellenséges mozgást és segíteni a saját haderejüket. 
Aztán egy szép napon a helyzet rosszabbodik. Az édesanyjuk német származású, így először a helyiek veszik a szájukra, majd - mivel veszélyt jelenthet az emberekre - deportálják. Így Petra ott marad a nővérével és az édesapjukkal hármasban. De azzal, hogy a német származásúakat és persze mindenki mást is, aki olyan országhoz tartozik, amelyik Hitler oldalára állt - elvittek, a helyzet nem javul. Szabotőrök jelennek meg a faluban, akik hol a telefonvonalakat vágják el, hol másképp próbálnak segíteni a németeknek. Petra nekiáll nyomozni, de vajon rájön-e, hogy ki a szabotőr és persze ki fog hinni egy kislánynak?

Amennyire furcsán indult a történet - hiszen Petra hatalmas képzelőerővel van megáldva, így a könyv eleje a helyi legendával kezdődik (amit egyébként nagyon szerettem), illetve azzal, hogy a kislány a helyi rosszhírű homokpadtól retteg, azt gondolván, hogy egy mesebeli szörny él a víz alatt és az süllyeszti el a hajókat, - annyira gyorsan beszippantott az egész és egészen a befejezésig nem eresztett.

Maga a helyszín csodálatos, hiszen egy tengerparti faluról van szó, a főhőseink pedig egy világítótorony gazdái, ami önmagában is egy varázslatos hely, hiszen ki ne álmodozott volna, amikor a nyaralása vagy egy kirándulás közben belebotlott egy világítótoronyba, hogy milyen jó lenne itt élni? És akkor még nem is meséltem a titkos átjáróról vagy a csempészek barlangjáról, ami a toronytól nem messze volt és még különlegesebbé tette az egész környezetet. Imádtam azt az idilli életet, amit Petráék éltek, amíg ki nem tört a háború.
Utána viszont baj, baj hátán érkezett. Nem szeretnék belemenni a részletekbe, elég az, amit a legelején írtam, hogy az anyukát deportálják a német származása miatt. De ez csak a kezdet! Lesznek ennél még rosszabb dolgok is...
Borzalmas volt olvasni, hogy a lakosok mennyire hamar kimutatták a foguk fehérjét és addigi kedves szomszédok, a barátok milyen gyorsan átváltottak idegengyűlölővé még úgy is, hogy az édesanyát fiatalkora óta ismerték és tudták, hogy a légynek sem tudna ártani. Hogy a háborútól való félelem hogyan volt képes megváltoztatni az embereket - és nem a legjobbat hozta ki belőlük.

Azt viszont nagyon szerettem, hogy a foghíjas kis család mennyire összetartott - a testvérek szeretete pedig egyszerűen imádnivaló volt. Persze Petra körül forog a történet, ő a főhősünk és mindent meg is tesz azért, hogy magára vonja a figyelmet. Én pedig kíváncsian követtem a történetét, mert számomra nagyon érdekes és egyedi volt egy gyermek szemszögéből látni a háborút - még akkor is, ha szerencsére ezt a részt a háborúnak csak a szele érte el. Érdekes volt olvasni arról is, hogy milyen feladatai voltak egy tengerparti településnek a háborúban és újat is megtudhattam a Dinamó hadműveletről, melynek keretében rengeteg szövetséges katonát menekítettek ki és nemcsak hadihajók, hanem civil halászhajók, jachtok, bárkák is részt vettek ebben a küldetésben.

A történet pedig ahogy fentebb is írtam, elég lassan indul be, de aztán felpörögnek az események és a végén kifejezetten izgalmas lesz a regény - mintha egy felnőtteknek szóló kémregényt olvastam volna. (még úgy is, hogy nagyjából kitaláltam már a történet felénél, hogy ki lehet a szabotőr és be is jött a tippem:). 

Összességében egy nagyon jól megírt, izgalmas, néhol szívszorító regényt olvashattam, amit nyugodt szívvel ajánlok fiatalabbaknak és idősebbeknek is, fiúknak és lányoknak is. Bár a helyszín csak kitalált, de az írónő olyan részletességgel építette fel a helyszínt, olyan jól megírt karakterekkel népesítette be a regényét, hogy a könyv befejezése után automatikusan rákerestem a helyszínre - reménykedve, hogy tényleg létezik ez a hely:). És igen, ha lesz egy kis szabadidőm, akkor az írónő többi regényét is sorra fogom venni!

Borító: Nekem nagyon tetszik, figyelemfelkeltő és nagyon szép

Kedvenc karakter: Petra, Magda, Rémes Joe

Szárnyalás: a család összetartó ereje

Mélyrepülés: ahogy a helyiek bántak a német származásúakkal

Érzelmi mérce: szívszorító jelenetek vannak benne bőven

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:
Petra története a második világháború idején játszódik. Nagyon sok ifjúsági regény dolgozta fel a 20. század ezen éveit. Ezek közül mutatunk minden állomáson 1-1 könyvborítót megfejtésnek az adott regény szerzőjét és címét kell beírnotok a Rafflecopter megfelelő dobozába

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.



A turné további állomásai: 
Március 10 -  Könyv és más
Március 12 - Olvasónapló
Március 14 - Zakkant olvas
Március 16 - Könyvvilág
Március 18 - Szofisztikált Macska
Március 20 -  Kelly és Lupi olvas

2019. március 19., kedd

David Attenborough: Egy ifjú természettudós történetei


David Attenborough neve nem ismeretlen a hazai természetkedvelők körében, de főleg a felnőttkori munkái révén. A Park kiadó viszont bemutatja a híres természettudós fiatalkori éveit, amikor még az ismeretlen szigeteken és területeken segítette az állatkertek munkáit különlegesebbnél különlegesebb állatok begyűjtésével és az ott lakók életének bemutatásával. 

Tartsatok a Blogturné Klub 4 bloggerével, akik bemutatják ezt az izgalmas kalandot, ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!

Park Kiadó, 2019
376 oldal
Fordította: Makovecz Benjamin
Goodreads: 4,32
Besorolás: memoár

1954-ben ​az ifjú David Attenborough-nak káprázatos alkalmat kínált az élet: világ körüli útra indulhatott, hogy ritka és különleges állatokat gyűjtsön a Londoni Állatkert számára, és minderről filmeket készítsen – a BBC új, Állatkerti gyűjtőutak című sorozatát. 
Ez a könyv három ilyen utazás története. Társaival a helybeli őslakosokkal együtt kutatott az akkori Brit Guyanában óriáshangyászok, Indonéziában komodói sárkányok és Paraguayban tatuk után. Volt dolguk pirájákkal, dühös kúszósülökkel és szökésre mindig kész pekarikkal. Megküzdöttek a komisz terepviszonyokkal, a kiszámíthatatlan folyókkal, hogy megörökíthessék e távoli vidékek hihetetlen szépségeit és mesésen változatos élővilágát. Módszereik ma már idejétmúltnak tűnnek, de az állatok, növények, helybeli emberek és a környezet iránti csodálatuk és tiszteletük még mindig példamutató. 
A szerzőre oly jellemző szellemességgel és bájjal megírt történetek nemcsak az emlékezetes kalandokról szólnak, hanem arról az emberről is, aki rajongó szeretetet ébresztett bennünk a természet iránt, és lelkesedése azóta is töretlen.

Sir David Attenborough (1926) angol természettudós és dokumentumfilmes. Immár hét évtizede van a pályán. Természettudományokat tanult Cambridge-ben, majd rövid kiadói kitérő után a BBC-nél helyezkedett el. Zoo Quest című, legendássá vált televíziós sorozatában átfogó szemlélettel és sokféle értelmezéssel mutatta be nézőinek a Föld élővilágát. Legutóbbi alkotása, a Planet Earth II minden idők legnézettebb természettudományos dokumentumfilm-sorozata. 
Az Egy ifjú természettudós történetei első kiadása magyarul Titokzatos állatok nyomában címmel 1993-ban jelent meg. A némileg átdolgozott jelenlegi kiadás teljesen új fordítás, a szerző új előszavával és frissített képanyaggal.

Gyerek voltam még, amikor először láttam Sir David Attenborough természetfilmjeit. Annyira újak voltak, annyira érdekesek, hogy nem elégedtem meg a tévében látott filmekkel, hanem meg kellett vennem videókazettán, sőt könyv formájában is. Azóta persze már számtalan természettudós készített jobbnál-jobb filmeket, de sosem fogom elfelejteni, amikor Az Élet erőpróbái sorozatában először láttam, ahogy a kardszárnyú delfinek Patagónia partjainál vadásztak a fókákra. Már akkor tudtam, hogy ez az ember valami különlegeset nyújt, valahogy másképp mutatja be az állatok világát, mint amit addig láttam.
Így amikor a Park Kiadó felajánlotta ezt a könyvet, szinte azonnal lecsaptam rá, egyrészt nosztalgiából, másrészt pedig mert kíváncsi voltam, hogy milyen fiatalkori történeteket oszt meg velük a népszerű természettudós.

Az 50-s években picit másképp működtek a dolgok, mint most. Sok minden ismeretlen volt még, a legtöbb földrészen az átlagemberek számára még több volt a fehér folt, mint az ismert terület. Az állatkertekben is jórészt az ismert állatokat lehetett látni és ismeretterjesztő film sem volt olyan sok, mint manapság. 
A fiatal David Attenborough azonban gondolt egy nagyot. Mi lenne, ha különleges és ismeretlen állatokat hoznának a londoni állatkertnek és ezt filmre is vennék? Az állatkert is jól járna, a BBC is és persze az ifjú természettudós is. Az engedélyt megkapta, így egy kisebb csapat élén nekiindult az ismeretlennek, hogy minél több egzotikus állatot gyűjtsön be. Hogy ez mennyire emberséges vagy sem, az állatok érdekeit mennyire tartották szem előtt, az már más kérdés - bár a könyvben jó pár példát kapunk arra, hogy David hány állatot hagyott ott és engedett szabadon, amikor kiderült, hogy hiába lenne rá kereslet, hiába ölnének érte az állatkertek, de még a hazautat sem élné túl az állat, annyira különlegesek az igényei. Szerencsére manapság már nem léteznek befogóutak, az állatkertek egymás között cserélve vagy maguk által tenyésztve tartják fenn az állatseregletüket. De ez az 50-s években még csak álom volt.

David Attenborough pedig nekivágott először Guyanának, majd Indonéziának végül pedig Paraguaynak, hogy minél több különlegesebb állattal gyarapítsa a londoni állatkert gyűjteményét. Ezek az utak még ma sem lennének könnyed vállalkozások, hiszen behatolni a dél-amerikai dzsungelbe még a mai napig kemény féladat, de ifjú tudósunk nem adta fel, bár sokszor történtek velük olyan dolgok, amelyeket átélve a legtöbbünk sírva fordult volna haza. Persze David nemcsak az állatokkal foglalkozott, nemcsak a begyűjtésük volt a cél, hanem a helyiek kultúráját is amennyire csak lehetett megörökítette, hogy minél többen megismerhessék ezeket az eldugott helyen élő törzseket és népcsoportokat. 

Amit nagyon szerettem, az egyrészt David állatszeretete, ami a sorok közül is kitűnik. Minden állathoz úgy nyúlt, úgy foglalkozott vele, hogy amennyire csak lehet, a körülményekhez képest jól érezze magát. Amit fentebb is írtam, arra is odafigyelt, hogy ne harácsoljanak, ha az állat nagyon különleges bánásmódot igényelt volna, azt inkább szabadon engedte. A másik, ami szintén felkeltette a figyelmemet, az a humora, a túlélési képessége és a nyitottsága. Még a leglehetetlenebb helyzetben is feltalálta magát és a sajátos humorával kommentált mindent. A nyitottsága pedig sok helyzetből mentette ki őket. 

A könyv további két különlegessége, hogy rengeteg - bár jórészt fekete-fehér - fotó színesíti a történeket, ami sokat segít a helyszín, az állatok vagy az adott helyzet elképzelésében. A másik pedig a természettudós írói vénája. Picit attól féltem, hogy unalmas lesz a könyv, felsorolások, tények alapján kapunk információt arról, hogy mit is vittek véghez a begyűjtő út során, de szerencsére tévedtem, mert az elképzelésemhez képest egy humoros, izgalmas, különleges regényt kaptam, nagyon szerethető emberekkel és állatokkal. 

Összességében bárkinek szívesen ajánlom ezt a könyvet, aki szereti David Attenborought, a filmjeit, aki kíváncsi, hogy az 50-s években hogyan próbáltak állatokat szerezni és megörökíteni a számunkra akkor még ismeretlen világokat. Őszinte leszek, a könyv méretétől függetlenül (mert nem egy zsebkönyv, arra készüljetek fel:), mindenhová cipeltem magammal, letenni alig bírtam és a szememben még nagyobbra nőtt a természettudós, mert amit ők akkor ott véghezvittek, az több volt, mint egyszerű állatbefogás. Hőstett volt a javából. 

Borító: Nekem nagyon tetszik, utal a könyv tartalmára, emellett figyelemfelkeltő is

Kedvenc karakter: David Attenborough, Charlie az orángután, Benjamin, a medvebocs

Szárnyalás: az izgalmas kalandok

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 


Nyereményjáték:
David Attenborough ebben a könyvében állatkerti gyűjtőútra indul. Leleményes módon nagyon sok állatot be tudnak fogni, de van néhány, amelyik kifogott rajtuk. Ezen állatok közül mutatunk be négyet. A képek és a leírások alapján találjátok ki az állat nevét és írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (a névnél elfogadjuk a magyar, illetve a latin elnevezést is).

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


A világ legnagyobb gyíkja az Indonéz szigetvilág lakója. Csúcsragadozó, természetes ellensége nincs, a harapása bármilyen prédára nézve végzetes - először azt hitték, hogy a kórokozó baktérium öli meg az áldozatot, de az újabb kutatások szerint méregmirigy található a szájukban.

Különleges tulajdonsága, hogy képes a szűznemzésre, azaz hím nélkül is képes a nőstény alkalmanként utódoknak életet adni.


A blogturné további állomásai:
Március 19 - Kelly &Lupi olvas
Március 21 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Március 22 - Szembetűnő

2019. március 15., péntek

Bethany-Kris: Titokzatos és tüzes (A chicagói maffiaháború #1)



Bethany-Kris kanadai írónő a romantikus maffia történetek koronázatlan királynője. Legnagyobb örömünkre végre a magyar olvasók is kézbe vehetik izgalmas és lebilincselő történeteit a Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően. A Titokzatos és Tüzes című könyv az első magyarul megjelent könyve, amely a Chicago-i maffia család veszélyes és szenvedélyes kapcsolatait mutatja be. Március 11 és 17 között a Blogturné bloggerei mesélnek a történetről, és a megszokott módon a turné végén nyereménypéldányt sorsolunk ki.

Könyvmolyképző, 2019
424 oldal
Fordította: Császár László
Goodreads: 3,87
Besorolás: realista, romantikus, new adult

Életet ​az életért. Ez a maffia törvénye.
Damian Rossi az életével tartozik egy embernek, és eljött a törlesztés ideje. A fizetség ez esetben azt jelenti, hogy be kell házasodnia egy másik chicagói maffiacsaládba. Damian készséggel áll a sorsa elébe, akármi legyen is a következmény.
Lily DeLucának nincs választási lehetősége. Rákényszerítik, hogy hazatérjen, feleségül menjen egy férfihoz, akit nem is ismer, és folytassa azt az életet, amit a legszívesebben elfelejtene, egy féligazságokkal, elfojtott fájdalommal és bizonytalansággal teli világban. Damian azonban cseppet sem olyan, mint gondolta.
Ebben a világban senkiben sem lehet megbízni. Valaki a jobb jövő reményében kész mindent a feje tetejére állítani. De senki sem játszik nyílt lapokkal, és ebben a csatában csak egy győztes lehet. Amikor pedig a háború vörösre festi Chicago utcáit, a négy családot megosztja az egymás iránti hűség, gyűlölet és bosszú. Senki sem rejtőzhet el. Senki sincs biztonságban.
Senki nem halhatatlan.
Senki.

Régóta szerettem volna már egy "maffiás", de mégis romantikus könyvet elolvasni. Anno az egyik barátnőm adott is címet, de ott a történet nem igazán fogott meg, pedig ehhez a könyvhöz hasonlítva az a történet évekkel közelebb járhatott a valódi maffiák kicsit sem barátságos világához.
De mégis.. lehet, hogy pont jókor talált meg ez a könyv, mert őszintén bevallom, nagyon tetszett, letenni alig bírtam, az időmhöz mérten szinte azonnal kiolvastam. Valami perverz kíváncsiságból, de mindig is kíváncsi voltam az elrendezett házasságok történeteire, ez a regény pedig pont ezt adta egy kis különlegességgel tarkítva, miszerint mindez a maffia berkeiben történik.

Lily DeLuca
Lily az egyetemet befejezve gondtalanul éli az életét, amikor a bátyja utasítására haza kell térnie. Hamarosan kiderül az ok is, feleségül kell mennie Damian Rossihoz, akire nagy jövő vár a maffiában, ő a főnök jobbkeze, aki szinte mindenről tud, mindent elintéz, ő a "Szellem". Lily nem túl boldog a hírtől, de sok választási lehetősége nincs, ahogyan egy nőnek sem, aki a maffia berkeibe született - ez a férfiak világa, a nők sorsáról nagy részben ők döntenek. A lány morog, ellenkezik, nem tudván, hogy ezzel a lépéssel a bátyja az életét menti meg, hiszen a férfi hamarosan börtönbe kerül és így tudja megvédeni, hogy a húgára ne várjon ennél ezerszer rosszabb jövő.
Lilyt nagyon kedveltem, átéltem a félelmeit, az aggályait, teljesen egyetértettem vele. Okos, önfejű, pont az a kategória, aki nem lenne hosszú életű a maffiában, feltéve, ha nem lennének ilyen védelmezői, mint akik körülveszik.

Damian sem repesik az örömtől, de neki sincs beleszólása, hiszen tartozása van és ezt kérik a tartozásért cserébe. Tipikusan az a karakter, akibe a női olvasók 90%-a bele fog szeretni (ahogy én is tettem:). Azon felül, hogy nagyon jó pasi - oké, ez alap egy ilyen történetben:))), de mellette okos, hűvös, titokzatos, halkszavú és halálos. Ahogy meglátja a lányt, beleszeret és innentől megismerjük egy másik oldalát is. Óvja Lilyt, figyel rá és megpróbálja kitalálni még a gondolatait is. Imádtam.
A két fiatal természetesen lassan, de biztosan egymásba szeret és bár félreértések és viták lesznek bőven, de végül győz a szerelem:).
Damian Rossi

Igazából ez a szál szerintem arra íródott, hogy a lányok is a kezükbe vegyék ezt a könyvet, a halálos, de brutálisan jóképű bérgyilkos és az ártatlan, gyönyörű fiatal lány szerelme miatt. Ez egy kiszámítható, de mégis forró szerelmi történet, ami megvett engem is kilóra. Azért persze voltak számomra olyan részek, amik kiverték a palávert, például az, hogy megértem, hogy férj és feleség lesznek, azt is, hogy őszinték egymáshoz (már amennyire Damian az lehetett a munkája kapcsán), de amikor úgy fekszenek le egymással, hogy "ugye tiszta vagy? mert nincs nálam óvszer", az azért a mai világban enyhén szólva felelőtlennek tűnt. 

De ami a fontosabb, az a maffia szála. Ez az, ami miatt nekiugrottam ennek a regénynek és betelni nem tudtam vele.
4 család uralja az utcákat és ahogy már ez csak lenni szokott a törékeny szövetségük mögött rengeteg érdekellentét áll. Ez végül egy kisebb háborút robbant ki köztük, ami mindenhonnan szed áldozatokat.
Kemény, erőszakos, brutális egy világ, ahol senki nem kímél senkit, legyen az akár gyerek vagy nő. Az írónő talán nem is mászott annyira mélyre ebbe a világba, talán egy szépített verziót kaptunk abból, ami valójában ott folyhat, de még így is megrázó volt. 
A történet pedig szövevényes a végtelenségig, ahol a gyilkosság, halál mindennapos folyamat, ahol néha követni nem tudtam, hogy ki kinek a szövetségese, ki kivel áll háborúban, kinek milyen indoka van elkövetni egy tettet. Imádtam, ahogy az írónő tekergette a szálakat és azt is, hogy amikor már azt hittem, hogy minden rendben jön, akkor csavart még egyet az egészen és kezdtük elölről az egész félelmet, hogy kinek áll vajon érdekében kiírtani ezt vagy azt a családot. 

A történet vége pedig? Lezárt, de mégsem az. Egy fejezet lezárul, de még van egy csomó másik, ami lezáratlan. Vannak még szereplők, akiknek a sorsára nagyon kíváncsi vagyok és természetesen az is érdekel, hogy mi lesz ennek a maffiaháborúnak a vége? 

Összességében imádtam a könyvet, az apró hibáival együtt. Semmiféleképpen ne hasonlítsátok össze a komoly maffiatörténetekkel, mert bár ez a regény is elég keményen tárja elénk azt az életet, de természetesen messze sem olyan komolyan, mint a híresebb művek. De ezzel együtt egy nagyon élvezhető, izgalmas történet, amit átjár a szerelem, de a halál árnyéka is. Én pedig alig várom a következő részt (ami Kristina szerint még jobb lesz, mint ez volt!)

Borító: Nem tudom, nekem egy kicsit "sok", semmi köze nincs a történethez (tudom, ez az eredeti borító, de akkor is..)

Kedvenc karakter: Damian, Lily

Szárnyalás: a maffiáról szóló részek

Mélyrepülés: a maffia

Érzelmi mérce: vannak benne bőven forró jelenetek +18 karikával

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:
Bethany-Kris legtöbb sorozata egymáshoz kötődik, hiszen a maffia családok ismerik egymást, és egy-két fejezet erejéig a korábbi szereplők fel is bukkanak újból (legnagyobb örömünkre). Így a játék arról szól, hogy megismerkedjetek Bethany Kris olasz maffia sorozatainak világával. 

Az első 3 állomáson információkat találtok azokról a családokról, amelyek uralják az alvilágot, és nektek ezek és a fotók alapján ki kell találnotok melyik városokban uralkodnak. Tehát a megfejtésként a városok neveit kérjük beírni.


  • A szelek városának is nevezik
  • DeLuca, Rossi, Trentini és Conti családok megosztják az uralmat itt, ám háború robban ki közöttük
  • Tommas, Damian, Theo és Adriano gyorsan felforgatják a maffia világot városban és új szabályokat hoznak

A blogturné további állomásai:
Március 13 - Kristina blogja
Március 15 -  Kelly és Lupi olvas
Március 17 - Kristina blogja (Extra)

2019. március 14., csütörtök

Bereznay Tamás: Egyserpenyős receptek



Lehetünk teljesen kezdő vagy akár profi konyhatündérek, néha semmi másra nem vágyunk, mint egy egyszerű receptre, amihez nem kell semmi más, mint egy serpenyő, amiben vígan elkészül az étel. Bereznay Tamás szakácskönyvében most 50 recepten keresztül kalauzol minket végig az egyserpenyős ételek útvesztőjében, ahol a hagyományosabb ízek mellett ötletesebb, modern fogásokat is találunk. Három bloggerünk vállalkozott, hogy az értékelés mellett egy-egy receptet is kipróbál, tartsatok velünk, és nyerjétek meg a Boook Kiadó által felajánlott példányt!

Boook, 2018
108 oldal
Besorolás: gasztronómia

Mi kell ahhoz, hogy jóízű ételeket készítsünk egy serpenyőben? Elsősorban nyilván egy jó serpenyő, vágódeszka, kés, no meg ötven ínycsiklandó recept, mindez Bereznay Tamás séf, a BOOOK Kiadó gasztronómiai tanácsadójának, a METRO Gasztroakadémia szakmai vezetőjének, a Hentesek című főzőműsor házigazdájának, és számos, hazánkban, de külföldön is ismert szakácskönyv szerzőjének tálalásában.

A séf megint biztosra megy, nem számít, hogy tétova kezdők, netán szuperhaladók vagyunk a konyhában, a hagyományos vagy a különleges étkekre esküszünk. Legújabb kötetében éppúgy megtalálhatók a férfiak ízlelőbimbóit kényeztető vagány, könnyen elkészíthető fogások, mint a vendégváró háziasszonyok visszautasíthatatlan finomságai – mindezek étvágygerjesztő fotókkal fűszerezve.

A főzést sokáig ördöngösségnek tartottam. Féltem tőle, bonyolultnak tűnt, nagymamám, anyum is fél napokat a konyhában töltött. Így nő létemre valahogy nem vonzott a dolog, mindig kerültem, amennyire lehetett. 

Ha anno ezzel a szakácskönyvvel találkozom először, akkor lehet, hogy már jóval hamarabb nekiálltam volna főzőcskézni. Nincsenek "száz" oldalon át írt receptek, nincsenek olyan kifejezések az elkészítésnél, amit fél napig "guglizna" egy kezdő, hogy pontosan mit is jelent. Egyszerű, de nagyszerű kis könyvecske, ahol az egyszerűbb, "kommerszebb" fogásoktól - mint a rizseshús, carbonara spagetti, rakott krumpli - egészen a különlegesnek hangzó, de mégsem annyira bonyolultan elkészíthető fogásokig mindent megtalálunk, a lényeg az, hogy gyorsan és finomat készíthessünk. 

A könyv közepes méretű, egyik oldalon a recept, a másik oldalon pedig a már elkészült fogás fotója látható. Az elkészítés tényleg könnyedén, egyszerűen van leírva, egy kezdő szakács is el fogja tudni készíteni. A receptek nincsenek tagolva, de az elején lévő tartalomjegyzék alapján könnyedén el lehet navigálni a könyvben.
Egyedüli hátránynak a lapok minőségét érzem, illetve azt, hogy puhafedeles. A régebbi értékeléseimben írtam, hogy a keményfedél jobb, könnyebben fel lehet vele állítani a könyvet, így kevesebb helyet foglal a főzés közben és könnyebben megtartható. Ezek a lapok számomra sérülékenyek, a könyv mérete pedig inkább olvasásra ösztökél, de nehezen lehet vele mit kezdeni főzés közben.

Persze ki is akartam próbálni, de most egy egyszerűbb salátát választottunk, lévén a sok hús mellett már jólesett egy kis saláta is. Kíváncsian álltam neki a mostanában oly népszerű bulgur salátának.
Már ott szimpatikus lett az egész, hogy nem kellett az összetevőkért rohangászni, mindent szinte egy helyen be tudtam szerezni (bulgurból végül nem simát, hanem biot vettem - ez nem számít szerintem extrának, de a barátnőm javasolta, hogy ha már bulgur, akkor ebből készítsem el). Illetve mivel picit nagyobb mennyiséget készítettem, így egy lime-t és egy citromot használtam, nem simán citromot. 

Az összetevők:


A készítés folyamatában:

És a végeredmény - jó sok lett és nagyon finom:).


Ezt a salátát biztosan felvettem a receptjeim közé, nyáron (de akár télen is) finom, laktató, frissítő és egészséges. Sült húsok mellé (mi is azzal ettük) kiváló.

Összességében egy nagyon jól összerakott szakácskönyvet tartottam a kezemben, amit nyugodt szívvel ajánlok kezdőknek, de időhiányban szenvedő haladóknak is. A receptek közül még sokat ki szeretnék próbálni a párom nagy örömére:), úgyhogy nem ez az utolsó, amit elkészítettem belőle.

Borító: Na végre! Figyelemfelkeltő, gusztusos, azonnal megenném, amit látok, így biztosan belelapoznék a könyvbe is!

Szárnyalás: a könnyen elkészíthető receptek

Mélyrepülés: - 

Értékelés:

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A szakácskönyvben található receptek dúskálnak a finom, friss fűszernövényekben. A nyereményjáték során ilyen fűszernövényeket kell felismernetek a képek alapján, majd a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírni az adott növény nevét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)




A blogturné további állomásai:
Március 14 -Kelly és Lupi olvas
Március 16 - Könyv és más
Március 18 -Spirit Bliss Sárga könyves út

2019. március 9., szombat

Kendall Kulper: A mágikus tolvaj (Só és vihar #2)

Maxim Könyvkiadó 2017.
352 oldal
Fordította: Vincze Judit Andrea
Goodreads: 3,77
Besorolás: YA, fantasy, mágikus, boszorkány

Mal világában a mágia jelent mindent. A fiú azonban „biankó”, rajta nem fog a varázslat. Egy biankót nem lehet mágiával megigézni, sem megátkozni vagy megölni, de oltalmazni sem. És mindenki fél tőlük – még maga Mal is. Így aztán elrejti valódi énjét – csupán legjobb barátja, Essie Roe, a boszorkánylány tud róla. Ám egy napon Essie felfedi a titkát, és Malt elűzik a szülőföldjéről. A lány árulása nagy csalódás számára.
Ezt követően Mal beutazza a világot ritka és törvénytelen bűvös ereklyék után kutatva. Amikor bűntársa, Boone fülébe jut a szóbeszéd egy legendás tőrről, ami képes eltulajdonítani egy boszorkány varázserejét, Mal rájön, hogy végre megtalálta a módját annak, hogyan álljon bosszút. A mesebeli tor utáni hajsza Bostonból indul és Párizson át Konstantinápolyig tart, miközben Mal rejtélyek felgöngyölítésébe kezd, a benne lakozó szörny pedig mindvégig arra vár, hogy kiszabadulhasson.

Egyszerűen imádtam újra elmerülni a Só és vihar sorozat hangulatában, A tenger boszorkánya  2016-ban a legjobb olvasásélményeim közé tartozott,  nem is értem miért nem került sorra hamarabb   a duológia második része A mágikus tolvaj. Egyébként ez nem folytatás, hanem előzmény történet, ebben Avery anyjának gyerekkori barátjáról van szó, Mal története ez, mely szorosan kapcsolódik Essie Roe-hoz és természetesen a Prince-szigethez.

A tenger boszorkánya számomra a gyönyörű írásmód és a mágia összefonódása volt, egy fájdalmas, egyedi szerelmi kapcsolattal a központjában. A mágikus tolvajban ehhez képest kétszeresen éreztem a mágia jelenlétét, és feleannyira sem a szerelmi kapcsolatot, mégis maradandó élményt adott. Egy nagyon szeretnivaló, egyedi karaktert hozott létre a szerző egy árva kisfiú személyében, akinek nehéz, hányattatott sorsot szánt az élet, és akinek a fiúból férfivé válását követhetjük nyomon.
Mal legjobb barátja a sziget boszorkányának a lánya, Essie. Együtt töltik minden szabadidejüket, titkos búvóhelyeken beszélik meg a világ dolgait, nagy egyetértésben, hiszen mindketten kilógnak a sorból és ez az, ami összeköti őket. Azonban egy napon Essie kideríti, hogy Malon nem fog a mágia, az apró varázslatok nem hatnak rá, és ez a ő világukban nagyon veszélyes. Mal egy biankó, ami egyrészt jó dolog, mert senki sem tudja megbabonázni, vagy átkot szórni rá, de az emberek ezt nem tűrik el, félnek tőle, mert balszerencsét hoz rájuk, hiszen az óvó mágiát is távol tartja, megszünteti a talizmánok hatását. Ha ez kiderül, kiközösítik, nem szállhat hajóra, nem lesz munkája, ha felnő. Essie megígéri, hogy sosem árulja el, aztán évek múlva, egy balszerencsés napon mégis megteszi, és Malnak el kell hagynia a szigetet, de érzi, hogy egy napon majd visszatér, és megbosszulja Essie tettét.

Az egyik remek ötlet a számtalan mágikus vonatkozásból a biankóság. A szerző világában tényleg minden, de minden mágiával, varázslattal átitatott, és természetesen az emberek is fogékonyak erre, és ezt veszik természetesnek, elfogadják és élnek a mágiával. Mégis van egy-egy kakukktojás, akiken nem fog a mágia, és nekik bizony bujkálni kell, mert akár azonnali lincselés áldozatává is válhatnak.
Mal a szigetről elkerülve Boone pártfogásába kerül, aki szinte fiaként, testvéreként tartja maga mellett, az már más kérdés, hogy tisztában van Mal adottságaival, és igyekszik is kihasználni, hiszen leginkább tolvajlásból élnek. Viszont nem akármit igyekszenek eltulajdonítani, főleg mágikus műkincsekre vadásznak, amiket megbízás alapján kutatnak fel, és haszonnal adnak tovább. Teszik ezt átutazva a világot, megfordulva számos országban, földrészen, kikötőben, és akadnak nehézségek, üldözi őket a konkurencia, mégis eddig épségben megúszták a kalandokat. Imádtam ezeket az utazásokat, a tengerek közelségét, a vonatozást, átszelve óriási távolságokat. A londoni világkiállítás is egyike a helyszíneknek, de még Budapestet is érintik, valamint Konstantinápoly az egyik fő rablási helyszín, mindenhol kapunk szép leírásokat, apró érdekességeket.
A másik amit szerettem a könyvben, az Mal dühe volt, a bosszúvágy, amit Essie iránt érzett, ez állandóan benne volt és nem csitult az évek során. Amikor a titkos mágikus tőr megszerzése lett a tét, amivel elveheti majd a lány varázserejét, teljesen felpezsegtem, hogy végre visszatér majd a szigetre és bosszút áll. Persze nem árulom el, hogy mi történt ott.
Mal karaktere tulajdonképpen egyszerű, a biankóságát úgy éli meg, mintha egy szörnyeteg lakozna benne, ami kitörésre vár. Egyszer már elárulták, és mivel Boone is tudja a titkát, folyton ezen agyal, hogy megbízhat-e benne, folyton fél, hogy szörnyeteggé válik, hogy örökre magányos marad, nem tudja felvállalni magát. Aztán lassan helyükre kerülnek a dolgok, kiderül, hogy Essie, vagy a sziget vonzza jobban, hogyan talál otthonra ebben a világban.
Az emberek ebben a regényben is csak emberek, hibáznak, hazudnak, szeretnek, elárulnak, de sosem az határoz meg bennünket, amit gondolnak rólunk. Mindenki azzá válhat, ami valójában akar lenni, de nem mindenki képes hátat fordítani mindennek. Nem mondom, hogy a megbocsátás könnyű, de vannak, akiknek ez megnyugvás. 
Én nem tudtam megnyugvással letenni a regényt, teljesen más befejezést vártam, nekem sokkal több romantika kellett volna, legyen bármi is a végkifejlet. Viszont ez tipikusan az a történet és olyan stílus, amit nem tudok csak úgy elfelejteni. Mindkét regény egy különleges zugot kap a szívemben, remélem a szerző nem hagyja abba az írást, és előrukkol majd valami újabb történettel.
Köszönöm a Maxim Kiadónak az olvasás lehetőségét.

Borító: Tetszik a borító.

Kedvenc karakter: Mal

Szárnyalás: A legjobb ötlet a kis páros mágikus könyvecske, amibe ha ír az egyik fél, a könyv párjában megjelenik az üzenet.

Mélyrepülés:  -


Érzelmi mérce: Sajnos nincs mire felhívni a figyelmet, ez volt a legnagyobb bánatom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ 

2019. március 6., szerda

Laini Taylor: A különös álmodozó (Strange the Dreamer #1)

Maxim Könyvkiadó 2018.
544 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Goodreads: 4,36
Besorolás: YA, fantasy

Az álom választja az álmodót, nem fordítva – és az ifjú Lazlo Strange, a háborúban elárvult segédkönyvtáros mindig is attól tartott, hogy az ő álma bizony rosszul választott. Ötéves kora óta megszállottja egy rég elveszett, rejtélyes városnak, de a fiatalember nem elég vakmerő ahhoz, hogy nekiinduljon felkutatni a legendás helyet, átszelve a fél világot. Ám amikor döbbenetes lehetőséget kínál fel számára az Istenölő nevű hős és legendás harcosokból álló csapata, Lazlo úgy dönt, meg kell ragadnia ezt az esélyt, különben örökre elveszíti az álmát. Mi történt a mitikus városban kétszáz évvel ezelőtt, ami elvágta a világtól? És ki lehet a kék bőrű istennő, aki újra meg újra felbukkan Lazlo álmaiban? A válaszokat az ősi város rejti…

Laini Taylor nevével nem most találkoztam először, hiszen a Füst és csont leánya pár évvel ezelőtt engem levett a lábamról, imádtam. Számítottam arra, hogy ez a nő újra el fog kápráztatni, és meg is kaptam, amit vártam tőle. Egy varázslattal teli fantasy világot ismerhettem meg, egy csodálatos történetet istenivadékokkal,  mitikus teremtményekkel, és egy kétszáz éve elfeledett város titkaival.

A regény főszereplője Lazlo Strange, egy árva fiú, akit először a szerzetesek vettek magukhoz, majd segédkönyvtáros lett a Zoszmai Nagykönyvtárban, ahol húsz éves koráig éjjel-nappal a könyveket bújta. Ez a fiatalember csak úgy szívta magába a történeteket, meséket, mondákat, különösen a titokzatos Könny városának a története vonzotta. Valami történt ott a múltban, valami félelmetes, amiről alig maradt fenn írásos emlék, mintha szándékosan felejtődne el a történelme. Lazlo megtanulta még a nyelvjárást is, és minden vágya, hogy egyszer eljusson Könnybe, hogy a saját szemével lássa a várost és megfejthesse a rejtélyeit.
Egy napon megnyílik előtte a lehetőség, egy különleges csapathoz csatlakozhat, akik Könnybe igyekeznek, magának a városnak a megbízásából, ahol igencsak elkeseredett a lakosság, külső segítségre van szükségük. A válogatott tudósokból és mesterekből álló társaság a helyszínen szembesül a problémával, egy hatalmas monstrum lebeg a város felett, különleges kék fémből készült, és csaknem teljesen árnyékot vet rájuk, ellehetetlenítve az életet. Valaha hatalmas istenek lakták, és a 200 éves gonosz és kegyetlen elnyomásuk után immár 15 éve sikerült elpusztítani őket, de a kék fém szörnyeteg kifogott az emberek tudásán, nem tudják lerombolni.

A regény a maga 544 oldalával nem egy rövid olvasmány, ehhez a hosszúsághoz én megfelelőnek éreztem az alig 80-90 oldalnyi bevezetést, ami alatt a fentiek történtek, megismertem Lazlo gyerekkorát, hogyan lett ő Könny megszállottja, és milyen úton-módon jutott el a városba.
Ezen a ponton kell figyelmeztetnem a kedves olvasókat, hogy enyhe spoileres rész következik, de ennyi kell, hogy kedvet kapjatok a regényhez. A város felett lebegő szeráf alakú citadella ugyanis nem lakatlan, a 15 évvel ezelőtti pusztítás nem ölt meg minden istent, azoknak öt ivadéka megmenekült. Minja, aki 6 éves volt a nagy mészárlás idején, el tudott bújtatni két karonülő és két totyogó gyermeket, így menekültek meg, és cseperedtek fel a város fölötti citadella belsejében.


Különböző isteni tehetségekkel bírnak, Minja magához tudja kötni a szellemeket, és rávenni őket különböző dolgokra, mint a házimunka és effélék. Minja az egyetlen, aki testileg nem fejlődött tovább, megrekedt a 6 éves kinézetében, a többiek 16-17 évesek. Rubin a tüzet uralja, Veréb növényeket növeszt, Ádáz, az egyetlen fiú köztük, ő a vizet uralja, és a legkülönlegesebb, Szárája, övé az álmok birodalma. Minden éjjel száz lepke árad ki belőle, leszállnak a városba, és általuk letapogatja az emberek gondolatait, információt gyűjt, de irányítani is tudja az álmaikat.
Nagy az izgalom az istenivadékok között, amikor az idegenek megérkeznek, hiszen köztük van az istenölő Eril-Fén is, akitől rettegnek. Nem egyszerű megérteni ezt az embert, de lassan kiderül minden a múltjából, és a helyükre kerülnek a kirakós darabjai, az olvasó megérti a legfurcsább dolgait is. A legjobb módja kipuhatolni a szándékukat Szárája módszere, ám Eril-Fén a városon kívül alszik, ahová nem ér el a varázslat. Lazlo álma jóval ígéretesebb és meglepőbb, arra senki sem számíthatott, hogy a fiút az istenek előtti boldog időkbe repíti az álma, ahol meglátja őt, amire eddig még sosem volt példa, és valami különleges kapocs alakul ki közöttük.
Egy gondolat az álmokról: szerencsés vagyok, gyakran álmodom, szinte minden éjjel, és csak ritkán álmodom hülyeséget, általában történetek születnek a fejemben, némi hozzávalóval a való életből. Egyszerűen imádtam már a gondolatát is ennek a "belemegyek az álmodba" dolognak. Ez nem egy új ötlet, de a részleteket is megismerve, mégis unikumnak hat, és hosszú ideje a legromantikusabb regényrészleteket adta számomra Szárája álomjárása Lazlo álmaiban.

Ez a regény gyönyörű, a szerző hangja egyedi és különleges, igazi mesélő, aki hosszan elnyújtva, minden részletet aprólékosan körülírva avat bele a történetbe. Van akit ez zavarhat, de ez egy olyan regény, ami igényli ezt a részletességet, mert egy csodálatosan új világot hozott létre, amihez kell a magyarázat, az elmélkedés. A mitológia, amit felépített a szerző, páratlan, és ezt csodáltam benne a legjobban. A város története kegyetlen, megrázó, a benne lakó emberek megtörtek, de ugyanakkor erősek is, teljesen érthetőek az érzéseik, a reakcióik. Izgalmas volt olvasni a istenek 200 évvel ezelőtti eljövetelét, az emberek városának leigázását, és a hatalmas citadella mágneses alapú rögzítését a sarokkövekkel, amik pont a földiek legfontosabb épületeit pusztította el. Teljesen letaglózott, amit az istenekről megtudtam, ez döbbenetes része a regénynek és magyarázatot ad bizonyos szereplők  tetteinek megértéséhez.
A félistenek ötletét imádtam, a képességeik részben adják magukat, részben különlegesek, tetszett, hogy teljesen más habitusúak, hiába együtt nőttek fel, más-más karakterek, az önzőtől az empatikusig széles a skála.  A szellemek megkötése és befolyásolása kettős érzelmeket váltott ki belőlem, ahogy ők is gyötrődtek ezen, bár leginkább elfogadták, kényszerű és szükséges, ugyanakkor nagyon bizarr és embertelen is. A regény végét figyelembe véve, még nagyobb e téren a zűrzavar. Ezek a szellemek ugyanis nem testtelen árnyak, hanem valamiféle fizikailag újraépített testek, akikbe beleköltöznek az elhunytak lelkei. Mint valami újjászületés, így tudtam értelmezni magamban. Voltak ilyen "szellem" szereplők, akik konkrétan fontos szerepet játszottak, hozzátettek a cselekményhez, mégis bennem ellenérzést váltott ki a megkötésük, ez egy furcsa, "szükséges rossz" érzést keltett bennem, mert gyakorlatilag rabszolgaságról van szó. Előfordult, hogy kínozták ezeket a szerencsétleneket, mivel nincs saját akaratuk, azt tesznek velük, amit csak akarnak, egyedül a szemük árulkodik arról, valójában mit éreznek és ez brutális. Ráadásul nem volt emlékezetes tiltakozás az istenivadékok részéről.
Minja az, aki megköti őket és ez annyira megerőltető számára, hogy a teste megállt a növekedésben, és szellemileg is negatívan hat, szó szerint egy kis pszichopata a kislány. Ő az egyetlen karakter, akit nem tudtam elfogadni, pedig ő volt a csapat megmentője a múltban, és ezt egyetlen pillanatra sem engedi nekik elfelejteni. Ő a vezető közöttük, a többiek tartanak tőle.
A regény egyik húzóeleme természetesen a romantikus szál. Nagyon jól van megírva, ez igaz, az érzelmek ébredezésétől kezdve nekem valóságosnak és elfogadhatónak tűnt ez a kapcsolat. Szárája jelen tud lenni Lazlo álmaiban, alakíthatja, sőt végül egyedül itt érzi biztonságban magát és ezáltal nagyon közel kerülnek egymáshoz. A kapcsolat egyre erősebb közöttük, az ártatlanság ezzel együtt megmarad, hiszen csak az álomban érintkeznek, ez annyira különlegesen gyönyörű.
A regény mégis összességében értékelendő, a szerelmi szál önmagában nem lenne képes elvinni a hátán a történetet. A könyv egyébként óriási sikereket ért el, a Goodreadsen közel 50 ezer értékelést kapott, számos díjat nyert, 2018-ban Printz elismerést is. Miért vontam le mégis egy fél pillangót? Lassan tudtam olvasni, olyankor, amikor előre tudtam, hogy nem kell ötpercenként megszakítanom az olvasást. Mégis túlírtnak éreztem időnként. Azt azért meg kell jegyeznem, hogy a túlírtságot alaposan csökkenthette volna a szerző a "földi" karakterek visszafogásával, akik közül néhány felejthető lehetne. A másik nyomós okom a befejezés. Idegileg tönkretett, egyáltalán nem számítottam erre, pedig ...
A regény rendelkezik prológussal, amit érdemes figyelmesen olvasni, mert később értelmet nyer, és a bőrszín is nagy szerepet játszik, ott is, ahol rá se gondolnánk. Én örültem volna, ha olvashattam volna előtte egy ilyesmi értékelést, nagy segítség lett volna bizonyos részleteknél.
Nagyon ajánlom ezt a történetet minden fantasy rajongónak, akik igazán különleges történetre vágynak, álmokkal és istenekkel. Én már nagyon várom a folytatást, ami egyben a sorozat befejezése is, A rémálmok múzsája.
A képek a Pinterestről származnak.

Borító: Nagyon tetszik, szerintem felveszi a versenyt az eredetivel.
 
Kedvenc karakter: Lazlo

Szárnyalás: A spiritusz ötlete.

Mélyrepülés:  Nem volt következetes a nevek fordítása, vagy eredetiben hagyása, vagy fonetikussá tétele.

Érzelmi mérce:  Az érzelmek áradnak, csodálatosan, de vannak megrázó részek is.

Értékelés:



2019. március 4., hétfő

Kisgyörgy Éva: Világutazók kézikönyve



A Boook kiadó egy hiánypótló művet jelentetett meg, ami óriási segítség lehet azoknak, akik nem túl jártasak az utazás világában, de szeretnék önállóan megszervezni a nyaralásukat. Tartsatok a Blogturné Klub 6 bloggerével, akik bemutatják nektek Kisgyörgy Éva - ismertebb nevén Travellina, - utazási blogger könyvét. Ha pedig velünk játszotok, akkor a könyv egyik példánya is a tiétek lehet!

Boook, 2019
184 oldal
Besorolás: utazás

Évek ​óta csak álmodozol egy különleges utazásról, de eddig féltél belevágni? Mindig volt valamilyen kifogásod, amiért nem mertél útra kelni? Legyen az belföldi hosszú hétvége vagy egy teljes hónap a világ másik felén, ez a könyv a gondolat megszületésétől egészen az út végéig a segítségedre lesz. Most nem egy szokványos útikönyvet tartasz a kezedben, hanem egy olyan világutazó személyes tapasztalatainak gyűjteményét, aki immáron harminc éve szenvedélyesen járja a világot. 

Kisgyörgy Éva – a travellina blog szerzője – olyan élményeket, tapasztalatokat oszt meg veled, amelyeket 112 országot végig járva halmozott fel. Ő tudja, mit vigyél magaddal (és főleg, mit ne), hol találd meg a legjobb repülőjegyet, miként bérelj autót és hogyan kerüld el a veszélyeket. Az egyéni utazás megszervezése olyan bonyolult, mint egy hadiüzem, de ma már nem olyan titkos! Ez a gyakorlati útmutató megtanít arra, hogy a legtöbbet tudd kihozni az idődből és a pénzedből, és hogy az utazás egy életre szóló élménnyé váljon. Neked is sikerülhet!


Sokáig gondolkodtam rajta, hogy szeretném-e elolvasni ezt a könyvet vagy sem, hiszen én is jártam pár helyen (oké, csak 34 országban, ami szinte meg se közelíti Éva utazásait:) és az idegenforgalomban dolgozom, de végül úgy döntöttem, hogy elolvasom, hátha adhat nekem is új információkat, hiszen még jó pár helyre szeretnék eljutni.

Amikor elkezdtem utazgatni, akkor csak és kizárólag a csoportos utak érdekeltek, hiszen a kényelem nagy úr, ráadásul semmivel nem kell foglalkozni, mindent a "popsink alá tesznek", plusz egy szakképzett ember viszi a társaságot, elmesél mindent, amit csak lehet, ráadásul meg is mutatják a legfontosabb érdekességeket.
Eleinte meg is felelt ez az utazási mód, aztán én is, ahogy Travellina, rájöttem, hogy több a hátulütője, mint az előnye, így úgy döntöttem, hogy inkább magam szervezem meg az útjaimat és maximum a helyszínen veszem igénybe idegenvezető segítségét, ha már minden kötél szakad. És ez így be is jött nekem, sokkal több mindent látok, több érdekes emberrel és helyszínnel ismerkedem meg - bár az is igaz, hogy jóval több mindenre kell odafigyelni az utazás előtt és a helyszínen is, mintha befizetnék egy csoportos programra. De azt is tudom, hogy sok minden még hiányzik a tudásomból, sok dologgal meg tudnám könnyíteni ezeket a feladatokat, így kíváncsian vágtam bele ebbe a kézikönyvbe.

A könyv több részre tagolja a tudnivalókat az indulástól egészen a hazaérkezésig:
  • Álmodozástól a tervezésig - miért is kell és jó utazni, hogyan szerezz rá pénzt, kivel, mikor és hová indulj
  • Felkészülés - ide beletartozik a szállás és repülőjegyvásárlás, a vízumok, utazási dokumentumok, poggyászok, stb
  • Indulás - mire figyelj az indulás előtt, hogyan juss ki a reptérre
  • Hozd ki a maximumot - közlekedés, fizetés, pénzváltás, programok, veszélyek, kalandok
  • Örökítsd meg - hogyan és mit fotózz, milyen gépet vigyél és persze az utazás utáni "feladatok"
Forrás: travellina.hu
Nyugodtan elmondhatom, hogy Éva nagyon felkészülten és részletesen tárgyal ki mindent, látszik, hogy "régi motoros" a témában és a sok saját élmény, amelyekkel színesíti ezeket a részeket, még hihetőbbé és személyesebbé teszi az egészet. 
Ahogy már az elején mondtam, ő főleg egyedül utazik, így leginkább azoknak adhat jó tanácsokat, akik úgy döntenek, hogy egyedül vagy a párjukkal, barátaikkal indulnak neki egy kalandnak. De azok is sok hasznát vehetik, akik csoportosan utaznak, hiszen a készülődés, a reptérre való kijutás, a hogyan és mit érdemes fotózni, milyen veszélyek leselkedhetnek ránk, mivel tudjuk élvezetesebbé tenni az utat - ezek mind fontos információk számukra is.

Nagyon tetszett, hogy az írónő odafigyelt a mai, már szinte csak neten és mobil applikációkon élő utazókra is, hiszen szinte mindenhová adott nemcsak térkép és könyvajánlatokat, hanem weboldalakat és mobilos applikációkat is felsorolt. Személy szerint én a végén felsorolt leghasznosabb telefonos alkalmazásokat el is mentettem, mert ezek még jól jöhetnek a közeljövőben nekem is:).
A szállásokkal kapcsolatban is találtam újdonságot: bár az Airbnb-t már kipróbáltam és miután túltettem magam azon a megdöbbenésen, hogy egy vadidegen lakásában alszom - ahol picit úgy éreztem magam, mint egy betörő, hiszen mindenhol személyes tárgyak jelezték, hogy a lakásnak van gazdája:), nagyon tetszett. De számomra teljesen különleges információ volt a couchsurfing és a lakáscsere megoldása is - bár nem tudom, hogy ehhez mennyire lennék bátor, hogy kipróbáljam:).

A kezdőknek nagyon hasznos rész lesz a fapadosok és a repjegyek foglalásának tudnivalói is, végigolvasva talán kevésbé fogják ördöngösségnek tartani egy-egy jó árú repülőjegy megtalálását:). Itt egyetlen egy hibát találtam - 
"Találkoztam már olyan, hétfőtől szerdáig tartó üzleti úttal is, hogy jobban megérte két hosszabb időtartamra szóló retúrjegyet venni, és egyikből csak az odafele, a másikból pedig csak a visszafelé szóló jegyet használni fel." 
Én értem, hogy mit szeretett volna ezzel az írónő mondani, de ez könnyen félreérthető lehet. Egy menetrendszerinti járatnál SOSEM szabad csak a visszautat felhasználni - nem is lehet. Ha az odaúti szakaszt az utazó nem használja fel, akkor a légitársaság automatikusan törli a visszaútját, így csak azt nem fogja tudni felhasználni. A fapadosoknál ilyen gond nincs, ott simán fel lehet használni úgy is a visszautat, hogy az odautat nem utazza le az utas.

Érdekes rész lett az "ajándékok" rész is, mármint nem az, hogy mit hozzunk, hanem mit vigyünk:). Arra még jól emlékszem, amikor jó pár évvel ezelőtt Kenyában jártam, indulás előtt elmondták, hogy vigyünk mindenfélét, tollat, füzeteket, kisebb játékokat, bármit, mert a helyiek örülni fognak neki. Örültek is, az biztos. Viszont azt sem felejtem el, amikor egy utastársunk lement papucsban, sortban, pólóban, napszemüvegben és baseball sapkában a partra, ahol a "beach boyok" árultak mindenféle souvenirt. Mezítláb, egy szál fürdőnadrágban jött vissza, maga után húzva két óriási fából készült zsiráfot és a hóna alatt egy hatalmas faragott elefánt volt. Ami rajta volt ruha, azt mind elcserélte:).
Az írónő viszont pont azt ecseteli legnagyobb megdöbbenésemre, hogy Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában, a szegényebb részeken NE adjunk a gyerekeknek mindenféle cukorkát, ajándéktárgyakat, készpénzt, mert ezzel csak azt érjük el, hogy ne iskolába járjanak, ne otthon legyenek vagy játszanak, hanem egész nap a turisták körül kunyeráljanak. Adjuk oda inkább a helyi iskolának, jótékonysági szervezetnek és ők tudni fogják, hogy kinek adják oda, ki a rászoruló. Ez azért megfontolandó tényleg!

A 20 tipp, hogy mire használd a fényképezőgépedet rész is nagyon hasznos lett. Én ezek közül jó párat használok most is - megnyugodtam, hogy nem egyéni hülyeségről van szó:), de szerintem sok embernek lesz új dolog, hogy mire lehet még a fényképezőgépet használni, azon kívül, hogy turistafotókat készítünk:).

Összességében egy nagyon jól összerakott, hasznos kis könyvet lapoztam át, amit szerintem minden kezdő utazónak kötelezővé tennék. Ügyesen, felesleges töltelékek nélkül, hasznos és összeszedett információkat kapunk mindennel kapcsolatban, ami fontos lehet egy utazás megszervezéséhez vagy magához ahhoz, hogy jól érezzük magunkat egy nyaraláson.
(én pedig azóta is lelkesen olvasgatom az írónő személyes blogját is:).

Borító: Vicces, látványos, különleges, figyelemfelkeltő

Szárnyalás: a rengeteg információ és a saját élmények, tapasztalatok megosztása

Mélyrepülés: - 

Értékelés: 

Ha tetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Egy ilyen könyv után természetes, hogy mi is világkörüli utazásra indulunk.
Minden blogon találtok egy képet egy filmből, a játék pedig annyi, hogy ki kell találnotok, az adott film melyik országban játszódik és az ország nevét a rafflecopter megfelelő mezőjébe kell beírnotok.
Picike segítséget is adunk még pluszban, a blogbejegyzésekben az adott film címének a betűit elrejtettük. 

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)



A blogturné további állomásai:
Március 04 - Kelly & Lupi olvas
Március 06 - Könyv és más
Március 08 - Ambivalentina
Március 10 - Könyvvilág
Március 12 - Hagyjatok! Olvasok!
Március 14 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Rendszeres olvasók