KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. március 21., szombat

Jamie McGuire: Fény a szívemben

Maxim Könyvkiadó 2020. Dream válogatás
448 oldal
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Goodreads: 3,94
Besorolás: YA, realista, romantikus, mentális problémák

Amikor a fiatal Elliott legelőször megpillantotta Catherine-t, azonnal tudta, hogy még sohasem látott nála szomorúbb és csodásabb teremtést. Mind a ketten kitaszítottnak érzik magukat, ami rögtön közel hozza őket egymáshoz. Érzelmeik egyre mélyülnek, viszont amikor Catherine-nek a legnagyobb szüksége lenne rá, Elliott kénytelen elhagyni a várost. Végül azonban mégis visszatér, de addigra már mindketten megváltoznak. Elliott a középiskola ünnepelt futballsztárja, Catherine pedig a szabadideje minden percében az anyja rejtélyes panziójában robotol. A lány nem bocsátotta meg Elliottnak azt, hogy magára hagyta, de a fiúnak eltökélt szándéka, hogy visszanyeri a szívét. Amikor Catherine végre kész arra, hogy feltétel nélkül megbízzon Elliottban, a fiú egy helyi tragédia első számú gyanúsítottja lesz. A városiak egyre növekvő rosszallása ellenére a lány ragaszkodik az Elliott iránti szerelméhez. Azonban egy rettenetes titok, amit Catherine régóta őriz, könnyen tönkreteheti minden megmaradt reményüket a boldogságra.

A szerzőtől olvasott két utolsó regény nekem elég nagy csalódást okozott, ez a Crash and Burn sorozat volt, ami ugyan tűzoltós és felnőtt kategória, mégsem jött be egyáltalán. Így kicsit félve kezdtem bele ebbe az önálló regénybe, vajon hogyan fog tetszeni Jamietől egy újabb YA történet. Ugyanis nem ez az első próbálkozása ezzel a zsánerrel, olvastam már a Véletlen sorozatot és a Sötétség és Fény angyalai sorozatot. Utóbbi nagyon tetszett, meg is érdemelne egy újraolvasást. Valljuk be, tőle igazából a Gyönyörű sorscsapás és az ahhoz kapcsolódó Maddox testvérek sorozat volt az, ami miatt megtanultuk a nevét.

Elég szokatlan volt számomra a történet viszonylag sötét hangulata, nem megszokott a szerzőtől ez a stílus. Már az elején kiderült, hogy mindkét főszereplőnek gondjai vannak a szüleivel és mindketten valamilyen okból kivülállók. Elliott folyamatosan a szülei veszekedését hallgatja, akik a válás határán állnak, és gyakran küldik el a fiút a nagynénjéhez, a vidéki kisvárosba, ahol nyugalomban lehet, legalább nyaranta. Catherine anyja lelkileg instabil, valószínűleg ezért is, de a kislány alapból szomorkás, elgondolkodó természetű már kicsinek is. A történet egy nyári szünetben kezdődik, amikor is közelebbről összeismerkedik a két 15-16 éves fiatal, és hamar kialakul egy szoros barátság közöttük. Catherine családját a környéken sokan hibáztatják, hogy az üzemük tönkretette az emberek egészségét, pedig rég tönkrement a vállalkozás. Elliott pedig indián származású, az anyja ezért is menekült el régebben a kisvárosból, mert a jelenleginél sokkal erősebb volt a szegregáció. 
Ezen a nyáron tragédia éri Catherine családját, az apukája meghal, és pont ezen a napon Elliott anyja megjelenik és kényszeríti a fiát, hogy hazamenjen vele a nagyvárosba. A srác hiába tiltakozik, nem maradhat, még elbúcsúzni sem,  így Catherine óriásit csalódik benne, mert ezután se kép, se hang, a kommunikáció is megszűnik közöttük. Persze ez nem ilyen egyszerű, Elliott szemszögéből láthatjuk is, de kiskorúként nem tehet semmit. 
A regénynek ezt az első szakaszát jobban szerettem, mert nagyon tetszett a folyamat, ahogy Elliott érzései egyre mélyebbek, már itt meglátszott, mennyire védelmező típus, és függetlenül a körülményektől, egyre jobban beleszeret a lányba, akit mindenkinél szebbnek és kedvesebbnek lát. 
Két év után találkoznak újra, és Elliottnak a nulláról kell indulnia, és mindent be kell vetnie, hogy megkapja a második esélyt a lánytól. Catherine már nem ugyanaz, akit akkor itthagyott, rengeteg titok veszi körül, megszakította a kapcsolatot a barátaival, és minden szabad idejét a panziójukban tölti, amit a saját házukból alakítottak át, és senki semmilyen körülmények között nem léphet be oda a vendégek kivételével. Állandóan robotol, bevásárol, főz, takarít, a gondolatai csak ekörül forognak. A regény második felének főszereplője egyértelműen a Juniper, így hívják a panziót. Mindenki aki itt felbukkan, különleges és ijesztő. A szerző mindent megtesz azért, hogy beparázz, nyikorognak a lépcsők, susognak a vezetékek, az ajtók előtt lépteket hallani, állandóan süvít a huzat a réseken, és még sorolhatnám. Egy idő után ez nekem nagyon sok volt, egyrészt mert állandósultak az ismétlések, ugyanazokkal a szavakkal. Másrészt konkrétan mennyiségileg elegem volt már a különböző hangleírásokból. Valahogy be is lassul a történet, sokszor éreztem, hogy ezeket az oldalakat kihúznám, ha a szerkesztő helyében lennék.
Minden spoiler nélkül: nagyon oda kell figyelni a részletekre, különben akkorát koppansz a végén, mint én, aki semmit sem találtam ki a nagy titokból. Még csak gyanúm sem volt. Na de a végéről később.
Történik a városban egy eltűnési ügy, és egyből Elliott lesz a gyanúsított. Alibivel is hadilábon áll, és a származása miatt is alapból elítélik. Egész jól érzékeltette a szerző ezeket az előítéleteket, hiába volt még az előző nap ünnepelt focista sztár, aki megmentette a csapatot, másnapra már ezt elfelejti a közösség. Hozzájön még egy kis dühkezelési probléma, és hirtelen alig állnak mellette. Szerencsére ezen a ponton már újra teljes a bizalom a szerelmesek között és számíthatnak egymásra.
A váltott szemszög megnyugtató volt számomra, így teljesebb képet kaptam mindkét fél érzéseiről. Némileg azért ez is ferdített volt, mert hát az igazság végig rejtve maradt, hiába gondoltam, hogy az ember legalább magának nem hazudik. Kiéleződik a vége felé a helyzet, a lánynak választania kell, vagy a szerelmét vagy a kötelességét helyezi előre. Ezen aztán jól elrágódott, hosszú hosszú oldalakon keresztül.
Mindkét főszereplő karaktert koraérettnek éreztem, főleg Elliott-ot. A fotós hobbi jó ötlet, bár elég sablonos, ez sok ponton közös témát eredményezett, előrevitte a barátságot. Catherine-nél a folyamatos túlterheltséget éreztem, a többi érzésem vele kapcsolatban spoiler lenne, és ez a megjegyzés is tulajdonképpen az. A mellékszereplők közül nem volt senki, aki kiemelkedő teljesítményt nyújtott volna. Mrs. Mason volt némiképp kibontva, ő legalább észrevett dolgokat.
Nem vagyok elégedett a regény végével. Az egy dolog, hogy meglepetés volt számomra, de igazából némi további következményre számítottam volna. Nem csak azt a bizonyos személyt lehetett beszámíthatatlannak jellemezni, ez túl súlyos ahhoz, hogy csak legyintsek. Én egy szerelmi történetet vártam, de sokkal inkább egy thrillerszerűt kaptam, ami pszichoizébe ment át, és ez összezavart. Jó pont, hogy a szerző foglalkozik a lelki terrorral, a rasszizmussal, a bullyinggel, de valahogy ezeknek az elegye nem volt kiemelkedően tanulságos, átlagosnak éreztem inkább. 
Pontosan ez a regény az, ami az egynek elmegy kategória. Jól mutat a polcon a többi JM könyvem mellett, és tulajdonképpen a szerelmi szál aranyos volt, de a vége nekem nem volt kielégítő.
A könyvet köszönöm a Maxim Könyvkiadónak.
Fotók: Pinterest

Borító: Tetszik a színvilága.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Imádtam Elliott családnevét: Youngblood. És imádtam az ablakon való besurranást a lányhoz.

Mélyrepülés: A vége kicsit összezavart.

Érzéki mérce: Nem voltam elájulva.

Értékelés: 


2020. március 10., kedd

Deepa Anappara: Dzsinnvadászok



Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – erre szerette volna felhívni a figyelmet első regényével az indiai származású író, Deepa Anappara. A Dzsinnvadászok egy kisfiú tolmácsolásában mutatja be az indiai nyomornegyedek világát és az ott élő emberek kiszolgáltatottságát. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével Indiába és a turné végén nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Athenaeum, 2020
390 oldal
Fordította: Neset Adrienn
Goodreads: 3,92
Besorolás: misztikus thriller

Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – feltételezhetően ember- és szervkereskedők áldozataként. Regényével erre az óriási problémára hívja fel a figyelmet az újságíróként már számtalan díjat elnyert Deepa Anappara.
A szerző egy gyerek szemén keresztül mutatja be a képzeletbeli indiai nagyvárosi gettóban a legszívesebben detektívesdit játszó Dzsáj és barátai történetét. A gyerekek sejtik, hogy nem dzsinnek vitték el az osztálytársukat. Bahadúrt öt napja nem látta senki.
A rendőrség tehetetlen és csak külön védelmi díjért tesz bármit is. Dzsáj és barátai elindulnak, hogy valóságos nyomozásba kezdjenek, de egyre veszélyesebb városrészekben kötnek ki, és egyre sötétebb ügyletek tanúi lesznek. Amikor Dzsáj nővére is eltűnik, a detektívesdi nem lesz játék többé.

Deepa Anappara a dél-indiai Keralában született. Tizenegy éven át újságíróként dolgozott. Riportjaiban felhívta a figyelmet arra, milyen káros hatással van a gyerekek fejlődésére a szegénység és a vallási konfliktusok. Munkásságáért megkapta A Fejlődő Ázsia Újságírói Díjat, az Emberi Jogi Média-díjat és a Sanskriti-Prabha Dutt újságírói ösztöndíjat. A Dzsinnvadászok egy részletével elnyerte a Lucy Cavendish-díjat szépirodalom kategóriában, a Deborah Rogers Foundation Writers-díjat, valamint a kimagasló elsőkönyveseknek járó Bridport/Peggy Chapman-Andrews-díjat. Anappara jelenleg doktori tanulmányait végzi a norwichi University of East Anglia egyetemen.
A magyar fordítás szinte egy időben jelenik meg az eredeti kötettel, Neset Adrienn érzékeny tolmácsolásában.

A könyvre Neset Adrienn hívta fel a figyelmemet, akinek a véleményére adok (és mellesleg ő fordította a könyvet). A fülszövege elég nyomasztó volt, de a kíváncsiságom felülkerekedett mindenen és úgy döntöttem, hogy belevágok a regénybe. Anno a Gettómilliomos című film már mutatott pár dolgot a valódi Indiából, de ez a regény még mélyebb rétegekbe vezet el.

A kilenc éves Dzsáj a testvérével és a szüleivel egy nyomornegyedben (básztiban) él valahol Indiában, egy képzeletbeli városban. Iskolába jár, küzd a mindennapokban az ételért, a folyóügyekért, a mosdásért, éli a nyomornegyedek lakóinak kilátástalan életét. Egy nap azonban az egyik osztálytársa nyomtalanul eltűnik, a rendőrség nem tesz semmit, így a kisfiú úgy dönt, hogy a tévében látott rendőrnyomozós filmek mintájára megkeresik a barátaival az elveszett fiút. 

Ha a regényt jellemeznem kellene, akkor ilyen szavak jutnának az eszembe, brutális, őszinte, szívszorító, nyomasztó, kilátástalan. Mi, innen Európából csak a média révén ismerhetjük meg azt a világot, amiben India lakosságának jó része él. Ezek a nyomornegyedek... egy európai ember számára teljes mértékben a poklot jelentik, míg az ott lakóknak pedig az életet. De milyen életet? Milyen dolog az, hogy reggel felkelvén (bocsánat a vulgáris részért) nem besétálsz a fürdőszobába és elvégzed a dolgodat, hanem elmész a nyilvános fürdőbe, ott sorban állsz a többi helyivel, kifizetsz valamennyi pénzt és utána tudod elvégezni, amit el kell és mosakodni is? Hogy gyerekként az egyetlen "normális" étkezésed az, amit az iskolában kapsz? Hogy 8-9 évesként, amikor még élned kellene a gyerekek gondtalan életét, akkor az iskola után mindenki megy dolgozni, hogy megkeresse azt a pár rúpiát, amivel a családját segítheti? És akkor még nem is meséltem az erőszakról. A bandákról, a kiéhezett férfiakról, akik gyerekeket / nőket rabolnak el és miután kiélték a vágyaikat, gyakran az áldozataik menthetetlenek? Vagy a szervrabló bandákról, akik az utcán kódorgókra vadásznak és bele se merek gondolni, hogy mi történik utána...

Igen, Dzsáj ilyen helyen él és ezt a világot mutatja meg nekünk. Az írónő annyira részletesen, annyira hitelesen írta le az ottani életet, hogy én is szinte együtt fáztam, éheztem, fuldokoltam a szmogtól Dzsájjal együtt. Azért azt el kell mondanom, hogy a kisfiú a nővérével együtt egy szerető, összetartó családban él, ami az ottaniak között elég ritka, bár a hagyományok így is gúzsba kötik őket. Ott van például Dzsáj nővére Rúnu dídí, aki hiába élsportoló, nagy jövő várna rá, de se a családja, se a közösség nem nézi jó szemmel, hogy egy "lány futkos" és nem a helyi nőktől elvárható életre készül.
Dzsáj történetén keresztül az írónő azonban mélyebbre nyúl, nemcsak a napi majdnem 180 eltűnt gyerekről mesél, hanem magáról a társadalomról is. A korrupcióról, a vallási ellentétekről, a szegények és gazdagok közti óriási mélységekről, a kizsákmányolásról és a tehetetlenségről. 

Ami még nagyon megrázó volt, hogy minden eltűnt személynél megismerhettük, hogy hogyan töltötte az utolsó óráit. Ez bizonyosságot adott, hogy nem csak elkódorgott, megszökött a fiújával, a nagyvárosok felé indult, hogy mozisztár legyen belőle, stbstb, hanem valami borzalmasabb dolog történt.

És a történet vége? Minden, csak nem megnyugtató. Nem kapunk konkrét választ arra, hogy mi is történt az eltűntekkel, csak sejthetjük, ahogy a könyv szereplői is. És ez borzalmasabb szerintem, mintha kiderült volna az igazság. Kétségek között tart mindenkit és felesleges reményeket táplál. Nekem pedig mélyen beleült a lelkembe ez az egész történet és napokig emésztettem az olvasottakat. Lehet, hogy nem Nyugat-Európában élek vagy az USA-ban vagy valamelyik jóléti államban, de akkor is nyugodt, békés gyerekkorom volt, ellentétben Dzsájjal és a sorstársaival, akik már 8-9 évesen naponta küzdenek a megélhetésükért és az életbenmaradásukért. És ez a mai világban egyszerűen felfoghatatlan.

A könyvet - bár elég kemény és megrázó a tartalma, mindenkinek ajánlom elolvasásra.

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő, de nem vagyok tőle elájulva...

Kedvenc karakter: Dzsáj, Rúnu dídí

Szárnyalás: ahogy Dzsáj nem adta fel a nyomozást

Mélyrepülés: a rendőrség semmit nem tevése

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Sajnos nem csak Indiában, hanem a világ minden táján gyakori a gyermekek elrablása, eltűnése. Vannak esetek, amelyeket felkap a sajtó, és vannak olyanok – mint ahogyan a Dzsinnvadászokban is –, amelyekkel nem igazán törődnek még a hatóságok sem. Játékunkban ezúttal a világszerte hírhedtté vált eseteket keresünk: minden állomáson találtok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, hogy melyik ügyre gondoltunk. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A brit kislány nem sokkal a negyedik születésnapja előtt, 2007. május 3-án tűnt el a portugáliai Praia da Luz üdülőhely egyik apartmanjából. Ügye azóta is megoldatlan, és még szülei is gyanúba keveredtek.


A blogturné további állomásai:

Március 10 - Kelly és Lupi olvas
Március 12 - Könyv és más

2020. március 9., hétfő

Jennifer Niven: Veled minden hely ragyogó - A filmről

A Netflix készített filmet a nagy sikerű Veled minden hely ragyogó című ifjúsági regényből. Maxim Könyvkiadó erre az alkalomra filmes borítóval is megjelenteti Jennifer Niven tucatnyi díjat besöpört bestsellerét. Ha még nem olvastad, ne hagyd ki, a Blogturné bloggereinek ajánlóit olvasva garantáltan kedvet kapsz a regényhez. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott három nyereménykönyv egyikét!

Maxim Könyvkiadó 2020 filmes borítóval
432 oldal
Fordította: Kocsis Anikó
Goodreads: 4,17
Besorolás: YA, kortárs, realista, mentális problémák

Theodore Finchet elbűvöli az elmúlás. Már több módját is kipróbálta, hogy véget vessen az életének. Ám a világ jó és szép dolgai, legyenek azok bármilyen kicsik, minden egyes alkalommal megakadályozták ebben. Violet Markey úgy él, hogy csak a jövőbe néz, számolja a napokat az érettségiig, és azt tervezi, hogy elhagyja a várost, ahol minden a nővére halálára emlékezteti. Egy hihetetlen véletlen megváltoztatja mindkettőjük életét. Amikor Finch és Violet az óratorony párkányán találkozik, még nem tudják, ki menti meg a másikat. Aztán egy iskolai projekten azt a feladatot kapják, hogy fedezzék fel saját államukban a „természet csodáit”, de Finch és Violet közösen egy sokkal fontosabb utazásra indulnak… Finch Violet mellett önmagára talál, és a lány megismeri néha kicsit furcsa, de vicces, nyitott, jókedvű oldalát. A fiú pedig eléri Violetnél, hogy már ne számolja a napokat az utazásig, és készen álljon egy új életre. De ahogy Violet világa egyre inkább kinyílik, Finché úgy zsugorodik.

Ezen a blogturné állomáson a filmről lesz szó, mivel a regény 2015-ös magyar megjelenése után már született bejegyzés, amit ITT olvashattok.
Azt tudnotok kell, hogy nekem a regény benne van az életem TOP 10 könyvébe, így baromira kíváncsi voltam, hogyan adja vissza a film azt, amit én a könyv olvasása kapcsán éreztem. A történet és a karakterek különleges helyet kaptak a szívemben, természetes, hogy nagy elvárásaim voltak a mozival kapcsolatban.
Az első szembeötlő dolog a szereplőválasztás. Azt tudtam, hogy Elle Fanning az első pillanattól a szerző favoritja volt, és milyen érdekes a világ, Elle  vállalta Violet szerepét, amint körvonalazódott a film megvalósulása, sőt végül producere is lett a filmnek, teljes vállszélességgel kiállt a könyv mondanivalója mellett. Szerintem ez a választás mindenki megelégedésére szolgál, mert külsőleg és habitusra is pont egy ilyen lány való a szerepre. Bár a filmen nem jött vissza, hogy ő a baleset előtt menő pompomlány volt, ellentétben a filmmel, ami azt sugallja, mindig is introvertált személyiség volt. Viszont Finch szerepére őszintén szólva elsőre nem Justice Smith jutott eszembe, se másodszorra sem sokadszorra. Finch igazából magas, fehér bőrű, kék szemű srác a regényben. Az olvasók így szerették meg, és ezen nem tud változtatni akármilyen színészi játék sem. Nincsenek rasszista gondolataim, távol álljon tőlem bármi ilyesmi megjegyzés, de ennyire megváltoztatni egy karaktert, hát jobban már nem is lehetett volna ezt elcseszni. Egyszerűen nem értem, hogy győzhette meg erről bárki is a szerzőt, aki nagyrészt a forgatókönyvet is jegyzi. A többi szereplő nagyjából megfelelt az elvárásaimnak, bár voltak más változtatások is, például Finch anyja egyáltalán nem szerepelt, és valójában egy helyett két lánytestvére is volt a regényben.
A film első perceiben máris csalódott lettem, mert az óratornyos jelenet helyett, ahová igazából egymástól függetlenül Violet és Finch is öngyilkossági szándékkal mászott fel, csupán egy "mentsük meg Violetet" jelenetet kaptam, aki le akart ugrani arról a hídról, ahol a nővérével a balesetük történt. A véletlenül arra kocogó Finch megszólítja és a beszélgetésük során megmenti az ugrástól.
Ez az alapvető eltérés rányomta a bélyegét az egész filmre. Nekem a regényben kb 70% Finch bipoláris betegsége állt 30% Violet veszteségfeldolgozásával szemben.  Fichet éreztem sokkal inkább főszereplőnek, ő volt a motorja a történéseknek, ő agyának kattogása vitte előre a sztorit. A filmben Elle Fanning a sztár, és úgy éreztem, a forgatókönyvet is az ő karakterére igazították, ő állt a középpontban, a könyvbeli százalékok itt fordítva működtek.
Azért másodszorra, harmadszorra megnézve a filmet már felfigyeltem sok-sok apró részletre, amin először átsiklottam, és kezdtem megnyugodni. Belekerült megannyi részlet a könyvből, de sajnálom, hogy ezeket csak a könyv alapos ismerői értenek és vesznek észre egyáltalán. Szerencsére ott volt Finch dala, a Virginia Wolf idézetek, és rengeteg gondolat, ami  miatt imádtam a könyvet.
Finch szobája viszont tökéletesre sikerült, imádtam, amikor megláttam a Post-it cetliket a falakon, vagy épp a gardróbba való beköltözést is jól visszaadták.
Indiana különleges helyei, mint iskolai feladat, már a könyvben is remek ötletnek találtam, és ez működött a filmben is, ez nyújtotta a hátteret a két karakternek, hogy megismerhessék egymást, és kialakuljon az a kapcsolat, ami visszahozza a való életbe Violetet. Tetszettek ezek a helyek, jól megvalósították a filmes változatot, de a színészek reakciói időnként spontánnak tűntek, nem emlékeztem ilyesmire a könyvből, a sok bohóckodásra meg ugrálásra, nem volt ilyen vidám.
Én nagyon vártam a filmben, hogy Finch zavart időszakaiba belepillanthassak, de ez csak visszafogottan jelent meg. Ez nagyon hiányzott, mert nem tűnt olyan súlyosnak az állapota, mint valójában, nem is lett megnevezve a betegsége. Inkább tűnt egy indulatkezelés problémás fiatalnak, aki maximum bútorokat tör és a társai könnyen bepöccentik. Nem jöttek elő az eltűnései, az iskolai hiányzásai, a rengeteg agyalása. Az egyetlen jelenet, ami utalt az öngyilkosságra való hajlamra, a kád vízben való elmerülés, de az sem volt annyira negatív, mint kellett volna. Az, hogy ez a fiú rengeteget gondol a halálra,  nem igazán jelent meg. Érintőleges volt az apjával való kapcsolatának  megjelenítése is, csak egy beszélgetés során merül fel amit a nővérével folytat, pedig ez volt a lelki teher alapja, amit a gyerekkorából cipelt magával.  Sokkal inkább szólt az egész film Violet visszatéréséről az életbe, és a veszteségfeldolgozásról. Violetnél szinte teljesen kihagyták az írói ambícióit. Alig jelent ez meg, pedig a könyvben hangsúlyos, olyannyira, hogy a szerző még létre is hozta a www.eleanorandviolet.com oldalt a valóságban is.
A romantikus szál nekem nem jött be a filmen, egyáltalán nem éreztem a kémiát, főleg Finch részéről nem. Közelébe sem ért a könyv romantikájának, ezt nagyon sajnálom.
A könyv és a film végkimenetele nem tér el, és ez úgy tudom a szerző kifejezett kérése és elvárása volt. Ezt én sem vártam másként, azonban azt hittem, hasonlóan megráz lelkileg, mint a könyv. De mivel az egész film Violetre van kihegyezve, Finch töredékében sem került annyira közel hozzám, mint a könyvben. 
Összességében az ordító eltéréseket félretéve mindenképpen ajánlom a filmet megnézésre, mert sokat visszaad a történetből, de nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy mennyire több van a könyvben, és előbb mindenképp azt kell elolvasni, és utána meg lehet nézni a filmet. Egyébként a Netflixen most a második legnézettebb film a mai napon és úgy tudom hasonlóan népszerű más régiókban is.
A film végén, ahogy a könyv végén is hangsúlyozzák a segítségkérés jelentőségét. Ha hasonló gondjaid vannak, kérj segítséget! Ha a környezetedben látsz láthatóan nagy lelki gondokkal küzdő embert, segíts neki. Sokszor egy hosszabb beszélgetés is nagyon sokat segíthet! Figyeljünk oda egymásra!




Nyereményjáték:

Igaz-hamis játékot játszunk a blogturnén, minden állomáson kaptok egy mondatot a filmmel illetve a könyvvel kapcsolatban, el kell döntenetek, valós-e az állítás. A rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok be az “igaz” vagy “hamis” szót.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Feladvány:  Elle Fanning a film főszerepe mellett az egyik producer is.

a Rafflecopter giveaway


Állomások:

03.01 Fanni’s Library
03.03 Sorok között
03.05 Utószó
03.07 Könyv és más
03.09 Kelly és Lupi olvas
03.11 Hagyjatok! Olvasok!
03.13 Csak olvass!
03.15 Readinspo


2020. március 7., szombat

Cassandra Clare: Éjsötét Királynő (Gonosz fortélyok #3)

Karácsonyra megjelent a Könyvmolyképző Kiadónál Cassandra Clare  Gonosz fortélyok trilógiájának várva várt lezáró kötete, az Éjsötét Királynő, amiből többek között az is kiderült, hogy lehet-e Emmának és Juliannek közös jövője.
A könyvről a Blogturné Klub három bloggere mesél, a turné végén egy példányt ki is sorsolunk a kötetből a játékunk helyes megfejtői között.

Könyvmolyképző Kiadó 2019. december
848 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,37
Besorolás: ya, urban fantasy

A ​sötét titkok és a tiltott szerelem már az árnyvadászok létezését fenyegetik!

Ártatlanok vére folyt a Tanács termének lépcsőjén az árnyvadászok otthonában. Livia Blackthorn tragikus halála után a Klávéban a polgárháború réme kísért. A Blackthorn család néhány tagja Los Angelesbe menekül, ahol a boszorkánymesterek között pusztító kór forrását keresik.

Eközben Julian és Emma azon igyekeznek, hogy túltegyék magukat tiltott szerelmükön, és veszélyes küldetésre indulnak Tündérföldére A holtak fekete könyvéért. Végül olyan titkokra bukkannak a tündérek között, melyek akár végleg szétszakíthatják az árnyvilágot, és utat nyithatnak egy kilátástalan, sötét jövő felé. Emma és Julian az idővel versenyt futva igyekszik megmenteni az árnyvadászokat, mielőtt a parabataiok átkának rettenetes ereje végez velük és a szeretteikkel.

Lehet, hogy a kárhozat az igaz szerelem ára?

Megmondom őszintén, baromira nehezemre esett megvárni a Gonosz fortélyok sorozattal azt a pontot, amikor engedélyeztem magamnak az olvasását. Nem akartam évekig elhúzni, és inkább szívem minden akarata ellenére félretettem. 2016 decembere óta vártam és vártam, míg tavaly nyár végén a saját kis Readathon kihívásom alatt kényelmesen el tudtam olvasni az addig megjelent két részt. Imádtam, hogy nem kellett a kettő között várakoznom, és alaposan elmerülhettem újfent az árnyvadászok világában. Tudtam, hogy a harmadik részre már nem éveket, csupán négy hónapot kell várnom és ez felettébb megnyugtatott. Az év végi blogturnés torlódás miatt ugyan csak most, februárban vehettem a kezembe az Éjsötét Királynőt, de annál  boldogabban olvastam ezt a szerény 848 oldalt. VÉGRE!
Az oldalszám is mutatja, mennyire monumentálisra sikeredett a befejező rész, számos karakter szemszögéből íródott, változatos helyszíneken és többféle cselekményszállal. Úgy éreztem, ez volt a legösszetettebb regény abból a tízegynéhányból, amit Cassietől olvastam. Pár kritikát nézegettem már  és néhányan felróják a szerzőnek a túlzásokat, a bonyolult történetszövéstől a túl sok nézőpontig és a fura szerelmi kapcsolatokig. Nekem ezekkel semmi bajom nem volt, örültem  minden egyes sornak, és megint csak azt szűrtem le, amit minden könyvénél: ez a világ az, amiben jól érzem magam, élvezem az eseményeket és kissé túlzottan is ragaszkodom a karakterekhez,  mert lélekben én is árnyvadász vagyok, és jó ennek a nagy családnak a részese lenni.

Spoilereket tartalmaz a bejegyzés. Egy sorozat befejező résznél képtelen vagyok ezt kiküszöbölni és csak a saját érzéseimről írni.
Diana  -  Kit  -  Ty  -  Mark  -  Julian  -  Emma  -  Cristina  -  Kieran  -  Diego  -  Dru  -  Jaime
 
A történet első fejezetei nagyon szomorúak voltak, Livvy (és Robert) miatti gyász,  a temetés egytől egyig mindenkit megviselt, Ty volt a legrosszabb állapotban, hiszen ő a lelke másik felét vesztette el, az ikertestvérét. Az ő személyisége egyébként is különleges, most viszont egészen magába fordult, és azonnal érezni lehetett, hogy ő nem tudja ezen túltenni magát semmilyen szinten. Megszerettem már korábban a karakterét és eléggé nyilvánvaló volt, hogy neki semmit sem jelentenek az ilyenkor szokásos vigasztaló szavak, hogy majd idővel jobb lesz. Óriási szerencse, hogy Kit is a családdal van az intézetben, így Ty nincs teljesen egyedül, bár az őrült terveit egyedül is képes lenne véghez vinni. Így azonban Kit mellette áll és részben támogatja, bár minden józan észnek ellentmond, amire készülnek, sötét mágiával visszahozni Livvyt az életbe. Amikor kézbe vettem a könyvet, persze hogy  végignéztem az illusztrációkat, és aki tényleg nem akar spoilerbe futni, az ne tegye, mert ez is szerepel a képeken. Ezen ötlet megvalósítása az egyik cselekményszál, végighalad az egész történeten, ugyanis elég sok feltétel és akadály nehezíti, hiába segít nekik Shade, akiről a végén kiderül, hogy valójában ki és mi is a szerepe, szóval a vége felé derül ki, hogy mire is jutnak, és hogy emiatt a barátságuk is pengeélen táncol. Kit ugyanis nagyon jól látja, hogy Ty a világ felé fordulva összeszedettnek tűnik, azonban ha más nem figyeli, nyilvánvalóan szét van esve.
Livvyvel kapcsolatban pedig megszállott, pedig ott volt a szeme előtt Annabel és Malcolm példája. Az olvasó végig tudja, hogy ennek nem lehet jó vége, mint ahogy szegény Kit is tudja. Mekkora meglepetés volt nekem ez a srác! Sajnáltam ugyan a végén, de akkor már tudtam, hogy CC következő sorozatában benne lesz Ty és Kit is, szóval egész másképp tekintettem rá. Végig szurkoltam, hogy találja meg a helyét ebben a családban, végre érezze át, milyen, ha testvérekkel van körülvéve. Őrület, milyen titkok derültek ki róla.
Mindeközben más cselekményszálak is folytatódnak, az egyik és nálam a legfontosabb, Emma és Julian szerelmének problémája. Én imádom a tiltott szerelmeket, de ez a valaha olvasott egyik legfájdalmasabb love story, mert ötvöződik a parabatai kapcsolattal, és erre nincs épeszű megoldás. Nem tudják nem szeretni egymást, és nem tudják megszüntetni a parabatai kötésüket sem. A szívem 848 oldalon keresztül értük aggódott felpörgött dobogással, annyira át tudtam érezni a fájdalmukat és a szerelmüket. Több életre való mély érzelem áradt ebből a párosból és én Julian gondolatait éreztem közelebb magamhoz. Sokan mondják, mekkora butaság volt Magnus segítségével kiiktatni az érzelmeit átmenetileg, de én megértettem, egyszerűen abban a helyzetben nem volt más lehetősége, meg kellett tennie, hogy végig tudja csinálni a küldetést. Meg kellett tennie, hogy megtapasztalja, ez még rosszabb, így nem tud létezni. De végig hitt benne, hogy lesz számukra megoldás. Julian annyira más karakter, mint Jace és Will, akikért korábban rajongtam (persze most is) teljesen más az érzelmi világa, oké, a körülmények is mások, óriási felelősség van a vállán, és végül mindannyian elismerték, mennyire jó stratéga, jól átlátja a lehetőségeket. Emma meg a végtelenségig badass harcos, könyörtelen és megbocsátó is tud lenni. 
Megint egy fő cselekményszál a küldetésük Tündérföldére, ahol tovább bonyolódnak a dolgok, a Holtak fekete könyvét akarja és Annabel megölését parancsolja a frissen kinevezett új inkvizítor. Persze tudják, hogy nem bízhatnak benne, ez elég hamar ki is derül. Más szálak is ide vezetnek, Kieran, Mark és Cristina is feltűnik és együtt próbálnak helytállni, sőt Clary és Jace is itt teljesítik a saját küldetésüket. Innen a történet eléggé felpörög, és sorra követik egymást az események, végül a trónterembeli harc után nincs más választásuk, át kell lépniük egy portálon,  ahonnan félő, hogy nincs vissza út. Thule egy alternatív világ a sajátjuk mellett, ahol máshogy történtek a dolgok a háború óta, és itt Sebastian Morgenstern él és virul. Ezen a ponton volt azért némi szemöldökrángatásom, mert ő egy lezárt dolog, és nem kedveltem az ötletet, hogy őt bármilyen módon be kéne vonni a történetbe, de ez nyilván a szerző döntése. Félelmetes volt olvasni erről a világról, annyi szörnyűség közepette volt azért jó dolog is, itt Livia él, ráadásul az ellenállás vezetője. Ebben a világban nem működött a mágia, így Julian érzelmei visszatértek, és ez annyi gyönyörű és romantikus pillanatot eredményezett, imádtam ezeket olvasni. A sok elfojtás és hidegség után itt  megtapasztalták, milyen lenne a parabatai rúna nélküli életük. Emma és Julian végül vissza tudnak jutni a saját világukba, magukkal viszik a Végzet Kardját is, amire a legnagyobb szükségük van. A Cohors összeesküvést sző és át akarják venni a teljes hatalmat, megbuktatva a konzult is.
Nem lehet pár szóban leírni a végső összetűzést, mert ahogy az várható volt, békés úton nem tudták a Cohorst megállítani, így egymásra támadtak a felek. Izgalmas, szívszorító volt ez a küzdelem, amiből mindenki kivette a részét. Varázslatos megoldást talált ki a szerző a csata részleteire és egyben a végkimenetelére is. Emma és Jules átváltozása mindent vitt, bár a szívem egy pár percig azt hittem megáll, de aztán feloldódott a feszültség, és ebben még a legkisebb Blackthorn is szerepet kapott. A politikai intrikák egyébként félelmetesen hasonlítottak a való élet bizonyos részleteire és itt nem csak az amerikai politikára gondolok, de úgy látszik némely dolgok, a megfélemlítés, zsarolás, félrevezetés, propaganda-hadjárat a világon mindenhol egyformán zajlik.

Azt szeretem a szerzőben, hogy a lehető legbátrabban ír a különféle szerelmekről. Eddig is szerepeltek a regényeiben LMBTQ kapcsolatok, ugyanolyan mély érzelmekkel, mint a hetero pároknál és ez teljesen természetes és rendben való, bár nálunk is ilyen egyértelmű lenne a love is love mindenkinek. Magnus és Alec kapcsolata méltó koronát kapott és örültem, hogy Helenék is többet szerepeltek, sok gyengéd pillanattal. Végre ebben a részben többet megtudhattam Diana átalakulásáról is, aki transznemű, ez azért még elég ritka a könyvekben, de imádtam, ahogy Gwynnel egymásra találtak. Nem lövöm le a Queer szereplő személyét, elég annyi, hogy még találkozunk vele.
De a koronát a szerelmi kapcsolatokra a Kieran-Mark-Cristina  hármas tette fel, ami elég szokatlan, és ők is nagyon megszenvedtek az érzelmeikkel, mire ki tudták mondani és fel tudták vállalni egymás és mindenki előtt, hogy igenis valóságos ez a szerelmi kapcsolat, amiben mindhárom fél viszontszereti egymást, féltékenység nélkül. Mind a hárman annyira megérdemelték a boldogságot, és alig várom, hogy a következő történetekben felbukkanjanak és szó legyen róluk, hogyan működik az édeshármas. Tudom, ez sokaknál kiverte a biztosítékot, de én személy szerint imádom ezt az elfogadó árnyvadász világot. Csakis a szeretet számít.

Annyi mindent ad az olvasóknak ez a regény és ez a sorozat. Mindig is a szívem csücske a parabataiság mellett a  testvéri kapcsolat és a Blackthornok ebben ugyancsak bővelkednek. A veszteségfeldolgozás lelkileg megterhelő, de annyi gondoskodó, gyengéd, védelmező pillanat egyensúlyozza ezt, hogy a végén csak mosolyogtam és mosolyogtam. Julian ebben a részben kevésbé tudott apja lenni a kisebbeknek, de végre Helen és Aline ott voltak helyette és érdekes volt látni, mennyire másképp állnak hozzá a beilleszkedéshez és a szülői feladatokhoz. Nem minden nehézség nélkül, és annyira jó látni, ahogy eggyé válik a család, mert mindenki segíti egymást.
Képtelenség felsorolni a rengeteg mellékszereplő méltatását, egyszerűen nem volt olyan, akit elmarasztalnék. Természetesen voltak negatív karakterek, akiket kellően lehet utálni, de ők is tették a dolgukat. Zara volt a kedvencem közülük, képes lettem volna beugrani a könyvbe, hogy kinyírhassam. Nem tehetek róla, ezt hozta ki belőlem az egész összeesküvés.

Nem lehet tovább dagasztani a bejegyzést, bár órákig tudnék még beszélni róla, szóval nincs más vágyam, mint előretekerni az időt a The Wicked Powers megjelenéséig, hogy újra találkozhassak ezzel a társasággal, vagy legalábbis egy részével. Nem tudom eléggé megköszönni Cassandra Clarenek az Árnyvadász Univerzumot, amiből nekem sosem elég. ha életem végéig csak ezeket a könyveket olvashatnám, akkor is elégedett lennék.
Képek: Alice Duke, fandom

Borító: Eszméletlenül gyönyörű.

Kedvenc karakter: Julian

Szárnyalás: Livia levele Tynak. "Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek."

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: A gyászfeldolgozás lelkileg nehezen viselhető,  de a szeretet  csilliárdnyi formája nagyszerűen ellensúlyozza.

Értékelés: 




Nyereményjáték:

Mennyire ismered a Gonosz fortélyok sorozatot? Ebből a nyereményjátékból kiderül!
A feladatod, hogy rájöjj, az adott idézet melyik szereplő szájából hangzott el, tehát a karakter nevét írd a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

Feladvány:  "Néha a legkönyörtelenebb szív mondja ki a legnagyobb igazságot."

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

03.05. - Sorok Között értékelés
03.07. - Kelly & Lupi olvas értékelés
03.09. - Sorok Között extra állomás
03.11. - Deszy könyvajánlója értékelés
03.13. - Sorok Között extra állomás

2020. március 6., péntek

dr. Philipp Schott: Egy kisállatrendelő hétköznapjai


A Partvonal kiadó jóvoltából minden gazdi, eljövendő gazdi vagy egyszerű érdeklődő betekinthet egy állatorvosi rendelő kulisszáiba, mert Dr Philipp Schott kendőzetlenül beszél jó és rossz dolgokról, nehezen kezelhető gazdikról és elkényeztetett kedvencekről, és arról, hogy az állatorvoslás nem csupán bolyhos kiscicák simogatásáról szól.

Kövesd a Blogturné Klub öt bloggerét turnéjuk során, és tiéd lehet a kiadó által felajánlott nyereménykönyv.

Partvonal, 2020
232 oldal
Fordította: Novák Petra
Goodreads: 3,82
Besorolás: realista, állatorvos

A kanadai állatorvos őszinte, humoros, sokszor önironikus történetei eredetileg blogbejegyzések formájában láttak napvilágot. Dr. Schott harmincéves praxisa során szerzett tapasztalatait osztja meg az olvasókkal: hogyan adjuk be a tablettát a macskánknak, milyen zárat szereljünk a hűtőre, ha nem akarjuk, hogy a kutyánké legyen a sült csirke, és mit kezdjünk a halunkkal, ha az félig lenyelte a társát. De a történetek nem csak az állatokról szólnak. A szerző az évek során felismerte, hogy állatorvosként a kis kedvencek mellett a gazdikkal is kell foglalkoznia, akikről szintén számtalan érdekességet tudhatunk meg.
A kisállatrendelő színes mindennapjairól szóló kedves, szórakoztató történetek megnevettetik, elgondolkodtatják, vagy épp meghatják az olvasót, de senkit nem hagynak hidegen.

Gyerekkoromban állatorvos szerettem volna lenni. Sajnos a matek és kémiatudásom miatt ez a vágyam meghiúsult, de a családunkban megforduló sok állat miatt elég sok időt töltöttem állatorvosi rendelőkben, rengeteg gazdival és állatorvossal hozott össsze a sors.
Persze a könyvmolyságom révén se maradt ki az állatorvoslás, David Taylor és James Herriott könyveit rongyosra olvastam és hol sírtam, hol nevettem a néha képtelennek tűnő történeteken.
Így, amikor ez a könyv a szemem elé került, azonnal lecsaptam rá, hiszen imádom a néhol vicces, néhol szomorkás állatorvosi történeteket. De nem is tévedhettem volna nagyobbat, amikor azt hittem, hogy itt a praxis során előforduló sztorikat fogjuk csak olvasgatni. 

Dr. Philipp Schott 30 éves praxist maga mögött tudható, kanadai állatorvos. Ő nem arról a végéről fogta meg a könyvírást, hogy hű mennyi vicces sztorija van (habár párat azért megoszt velünk így is:), hanem picit enged beleláttatni az állatorvosok kicsit még mindig misztikus világába.

A könyvét több részre osztja fel, így megismerhetjük, hogy hogyan lett belőle állatorvos (és hozzáteszem, hogy egyáltalán nem akart az lenni!!), milyen állatokkal hozta össze a sors a gyerekkorában. Szó esik arról, hogy mennyire fontos a kapcsolata a gazdákkal, hiszen sok esetben a kedvenc élete múlhat azon, hogy a gazdát figyelmessen meghalgassa (és kiszűrje a sok körítés mellett a lényeget:).Megismerhetjük egy rendelő életét, azt is, hogy miért kerül ennyibe egy-egy kezelés, hogy ők is emberek, lehetnek fáradtak, tévedhetnek és tanácsokat ad, hogy a gazdik mire figyeljenek és mik azok a dolgok, amelyeket mindenféleképpen osszanak meg az orvossal a látogatás alkalmával.
Utána jön az "orvosi rész". Segít pár dologban, hogy mi is eldönthessük, hogy mi fontos és mi nem, miért kell tényleg azonnal orvoshoz fordulni és mi az, ami várhat mondjuk másnap reggelig, ha este vesszük észre.
Mire kell odafigyelnünk, hogy az állatunk a lehető legtovább élhessen jó állapotban. Őszintén beszél az oltásokról, ivartalanításról, a kisállatokat is gyakran érintő rákról és olyan dolgokról is, amelyekről nem szívesen beszél senki (például a végtermékekről).
És természetesen nem maradhatnak ki a SZTORIK sem, amiket én személy szerint a legjobban vártam az egész könyvben. A többi részben is természetesen van egy-egy érdekes eset vagy még érdekesebb gazdi - kedvenc páros, de én az ilyen könyveket azért szeretem, mert sok izgalmas, néha mulattató, néha elszomorító történet színesíti, amelyekből sokszor ugyanúgy lehet tanulni - akár emberséget, akár betegség felismerést is, mint egy "szárazabb" esettanulmányból. 

Összességében szerettem a könyvet, a "kevés" saját élmény miatt nem adtam meg a maximális pontszámot, de azt mindenféleképpen elismerem, hogy ennek a könyvnek minden állattartó polcán helye van. Sokat segít megérteni az állatorvosokat, hogy "miért ilyen rettentő drágák" a kezelések, a gyógyszerek, hogy az orvosok mit miért csinálnak. És persze a sok tanács is hasznos benne, amelyek segíthetnek a gazdiknak, dde ugyebár nem helyettesítik az orvosi vizsgálatot!

Borító: Aranyos, illik a történethez

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a sok értékes információ, amit kapunk az állatorvostól

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: - 

Értékelés: 


Nyereményjáték:
Miért visszük kedvenceinket az állatorvoshoz? A választ megtalálod minden állomáson elrejtve, ha összeolvasod a kiemelt betűket. A feladatotok csupán annyi, hogy a kapott szót beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

Figyelem, a beírt válaszokon már nem tudunk módosítani! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.


A blogturné további állomásai:
Március 06 - Kelly és Lupi olvas
Március 08 - Könyv és más
Március 10 - Flora the Sweaterist

2020. március 2., hétfő

Cassandra Clare, Sarah Rees Brennan, Maureen Johnson, Kelly Link, Robin Wasserman: Az árnypiac kísértetei


Tavaly a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában megjelent az árnyvadász novellákat tartalmazó gyűjtemény, Az árnypiac kísértetei - Cassandra Clare és társszerzői: Sarah Rees Brennan, Maureen Johnson, Kelly Link, Robin Wasserman tollából, szimpla és különleges, illusztrált kiadásban egyaránt. Tarts a bloggereinkkel, és nyerj egy példányt a kötetből!

Könyvmolyképző Kiadó 2019.
648 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Goodreads: 4,26
Besorolás: YA, urban fantasy, Árnyvadász univerzum

Az árnypiac tündérek, vérfarkasok, boszorkánymesterek és vámpírok találkozóhelye.
Az alvilágiak mágikus tárgyakat adnak-vesznek, sötét üzleteket kötnek, és a nephilimek elől gondosan rejtegetett titkokat rebesgetnek. Két évszázadon át rendszeresen megfordult itt más is – egy vendég a Csontvárosból, az árnyvadászok világának szívéből. Néma testvérként Zakariás a nephilimek törvényeire megtartására esküdött fel. Valaha azonban Jem Carstairs néven árnyvadász volt, örök szerelme pedig egy boszorkánymester, Tessa Gray. Jem az évek hosszú során számos város árnypiacán keres egy relikviát a múltból.
Kövesd Jemet, és miközben az eseményekhez az árnypiacokon zajló sötét ügyletek szolgáltatják a hátteret, olvashatsz Anna Lightwood kudarcra ítélt szerelméről, Matthew Fairchild nagy bűnéről és Tessa Gray tetteiről a világháborúban.
Valentine Morgenstern vásárol egy lelket a piacon, az ifjú Jace Wayland pedig szerető otthonra lel.
Valahol, valamelyik piacon lapul egy elveszett örökös, de találkozhatunk egy hőn szeretett kísérlettel is, és kiderül, hogy senki nem mentheti már meg azt, aki eladta a szívét. Még Zakariás testvér sem.

Betartottam a tanácsot és az Éjsötét királynő után vettem a kezembe Az árnypiac kísérteteit, és nagyon jól tettem, mert a 10 novellából ugyan az első nyolcat gond nélkül olvashattam volna, az utolsó kettő azonban tényleg spoileres a Gonosz fortélyok sorozatra. 
Mivel az Éjsötét királynő kapcsán már teljesen elmerültem az árnyvadász univerzumban (értékelés pár napon belül), rendkívül jólesett még tovább maradni a kedvenceim között. Annak idején a Pokoli szerkezetek kapcsán természetesen már megismertem Jem-et, de mindig is Will pártján álltam a szerelmi háromszögükben Tessával. Számomra csodálatosan, inkább más szóval mondva felemelően ért véget az a sorozat, ahogy Cassie megírta, nekem az tökéletes volt. De mindig is vágytam rá, hogy megtudjam, hogyan teltek Jem és Tessa számára azok az évek, míg egymásra találtak évtizedekkel később, egy teljesen új korban. Részben ennek örültem a legjobban ezekben a novellákban, hogy újra és újra feltűntek benne és sok csodás jelenettel ajándékoztak meg a különböző szerzők. Megmagyarázhatatlanok az érzések, amik bennem kavarogtak az olvasás során, annyi mindent kellett átélnem az ő kapcsolatuk során. Élménydús volt a fejlődésük, a belső változásaik, a sok különböző érzelmi szál, ami külön-külön is próbára tette őket. Érzelmileg nagyon sokat kaptam ettől a két embertől, többek között azért, mert soha, egyetlen pillanatra sem felejtették el Willt. A posztot olvasva is láthatjátok, mennyire nem áll a kezemre Zakariásnak hívni Jemet. Bocsi ezért, de nekem ő mindig is Jem marad, még a "néma testvéres" időszakában is,  sosem tűnt el teljesen.
A novellák persze leginkább arról szóltak, hogyan maradt életben és hogyan bujkált végig csaknem két évszázadon át egy Herondale vérvonal, amiről Jem tudomást szerzett és Willre való tekintettel kötelességének érezte felkutatni és biztonságba helyezni őt.

1. Hosszú árnyékok 1901
A cím is valami baljós dologra utal, és ez nem más, mint a Fairchild családot ért tragédia,  ráadásul Matthew okozta ezt az árnypiacon szerzett kotyvalékkal, titokban, amire persze Zakariás testvér rájön. Örültem, hogy megismerhettem Matthew-t, a parabataiját Jamest, és a család más tagjait is, hiszen hamarosan találkozhatom velük a Chain of Gold-ban, amit alig várok. De más apropó miatt is emlékezetes ez a novella: találkozik benne Will és Zakariás testvér. Hosszú évek óta élnek egymástól távol, de az a pár mondat, amit váltanak, nekem könnyeket csalt a szemembe.

2. Minden kifinomult apróság 1901
Anna Lightwood életébe kaptam bepillantást, aki a már jól ismert Cecily és Gabriel lánya. Fiúruhát ölt magára, és nem csupán azért, mert férfiként több joga van bármihez is, hanem mert fess fiatalemberként felhívja magára a csinos hölgyek figyelmét, például Ariadnéét, akivel egész közel kerülnek egymáshoz és még egy kiadós démonos harcba is belekeverednek. De Anna szerepe mellett  ebben a novellában Zakariás testvér is értékes információhoz jut, megtudja, milyen démon volt Tessa apja, ugyanis Tessa egyre jobban aggódik, hogy a vérvonal hogyan befolyásolja majd a gyerekei életét. 

3. Ismerkedés a veszteséggel 1936
Zakariás testvér első amerikai útján  a vasnővér Emiliával az ellopott adamantin után nyomoznak, de egy karneválon találkoznak Belial démonnal, aki Jem adósa, és fel is ajánl neki egy választási lehetőséget, amitől nekem leesett az állam. Gyógymód a jin fen ellen, vagy információ a Herondale vérvonalról. Borítékolható Jem válasza! De ez a vasnővér, imádtam azért amit tett, kialkudott valamit Jemnek, egy illúziót, amitől újfent sírnom kellett. Mert valójában ekkor Will már haldokolt, és ez a lelki teher Jemnek iszonyú nehéz, megjegyzem az olvasóknak nemkülönben. 

4. Mélyebb szeretet 1940
Tessa és Catarina Loss nővérként dolgoznak Londonban, próbálják túlélni a bombázásokat, miközben embereket mentenek. Jem megsebesül egy tündérrel való harcban, aki figyelmezteti, ne keresse az elveszett örököst. Jem élete hajszálon függ ezen az éjszakán, és Tessa kis híján beleőrül az aggodalomba. Évek óta nincs vele Will,  ezt most Jemnek túl kell élnie.  Catarina új információkkal szolgál, és a remény feléled. 

5. Bűnösök 1989
Elérkeztünk a Végzet ereklyéi sorozat korszakba, és végre többet is megtudhattam a Kör szerveződéséről. Céline Párizsban csatlakozik Valentine csapatához, és az ő szemszögén keresztül figyelhettem meg ennek az embernek a kegyetlenségét. Valentine óriási stratéga, de hát mint tudjuk, kattant.  Persze más is történik,  Céline az árnypiacon találkozik Jemmel, akinek elárulja, hogy egy Herondale-t szeret, viszonzatlanul. Ugye tudjátok, hogy ők Jace szülei? De más is történik,  Jem végre megpillantja a piacon azt, akit igazából keres. 

6. A hajnal fia 2000
Ez a novella volt a kedvencem, végre megtudtam, milyen körülmények között érkezett Jace a Lightwood családhoz, hogyan találkoztak először és hogyan csiszolódott össze Alec és Jace. Még szerepelt itt két másik nagy kedvencem, Raphael és Lily Chen, a new yorki vámpírság képviseletében, részt vettek ők is egy akcióban, amihez Jem segítségét kérték. Ebben a történetben újra felmerült, mennyire elásta magában az érzéseit Jem, és a Jace-el való beszélgetések valahogy megrepesztették ezt a burkot. Lily beszólásaitól padlót fogtam a nevetéstől, imádtam.

7. Az elveszett ország 2012
Az előzőre is kedvencet mondtam, de ez sem marad el, hiszen ebből tudtam meg, hogyan érkezett Alec és Magnus életébe Rafe, akivel kiteljesedett a kis családjuk, és Max végre testvért kapott. Buenos Aires árnypiacán talált rá Alec az árva 5 éves árnyvadászgyerekre, akit korábban egy vérfarkasnő nevelt, de eltűnt, sok más nővel együtt. Alec helyreteszi a dolgokat, erős, korrekt árnyvadász lett belőle, akire felnéznek az árnyvadászok és az alvilágiak is. Remek férj és apa, annyira örültem, hogy olvashattam a sikereiről, hogy egyenesbe került az élete Magnus mellett és a politikai életben is. Jem végre ebben az időben már újra Jem és együtt van Tessával. Annyi titok derül ki ebben a részben, hogy megint az államat kerestem.

8. Tűzön-vizen át 2012
Los Angelesben próbálja megmenteni Tessa és Jem a segítséget kérő Rosemaryt. A történet itt éri el a Gonosz fortélyok sorozatot, ahol Kitet megtalálják és magukkal viszik. Kiderül még egy másik csodálatos dolog is, amit megint csak sikerült megkönnyeznem.

9. Az elveszett világ 2013
Innen a történet már a Gonosz fortélyok utáni időben játszódik, de csak pár hónappal később vagyunk. Ty a Solomancián tanul és vele van Livvy is, ketten saját magukon tanulmányozzák a szellemeket és azok kötelékeit. Nagyon izgalmas volt erről olvasni, még ha kissé félelmetes volt is Livvy némely eltávolodása. Viszont érdekes felfedezéseket tesznek, és még Idrisről is sikerül információkat szerezniük. Magnus látogatása haláli volt, nagyon adta magát.

10. Bukjatok örökre 2013
Ez a novella óriási meglepetés volt, mert ugye az Éjsötét királynő végén láttuk a Thula-béli Jace-t és hallottuk mit akar. És most itt van, szabadon jár kel, és borzalmasan .... kiégett. Mindenki meghalt, akit valaha szeretett és Ash-hez is gyakorlatilag mesterséges érzelmi szálak fűzik. Basszus. Az a jelenet, de nem is egy, több is, amikor a többieket figyeli... Az ütő megáll az olvasóban, és remegve várhatja, míg ebből folytatás lesz! Jesszusom, minimum 2 év...

Minden egyes novella hozzáadott valamit az eddigi élményeimhez, rengeteg titokra fény derült, és bizony elő fogom még venni ezt a gyűjteményt a következő regény megjelenéséig, mert idő kell megemészteni ennyi információt. Némely rész lelkileg kiborító volt ugyan, de összességében a szeretet megint győzedelmeskedett. Úgy tudott Tessa és Jem boldog lenni, hogy nem vettek el Will emlékéből egy hajszálnyit sem. Ezt nagyon értékelem a szerzőkben, akik csodálatos munkát végeztek.

Borító: Imádom, minden apró részletével.

Kedvenc karakter: Jem

Szárnyalás: A legjobb egyben legfélelmetesebb jelenet Janus és Clary találkozása. Hátborzongató és szenvedélyes egyszerre. Vajon  megértem valaha őt?

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Annyi érzelem áradt a sorokból, mint amit Cassietől megszokhattunk, rengeteg bánat és titok, de még több szeretet és boldogság. És a love is love, így van jól!

Értékelés: 



Nyereményjáték:

A novelláskötet az Árnyvadász univerzum már jól ismert karaktereit mutatja be részletesebben. Mindez a Végzet ereklyéi sorozatból nőtte ki magát, így a játékban erre fókuszálunk. Feladatotok, hogy kitaláljátok, mely kötetből származnak az idézetek.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Feladvány:

"Alec Jace felé bökött a mutatóujjával. – Ha szinte kihaltak – mondta dühtől remegő hangon –, akkor NEM HALTAK KI ELÉGGÉ.
– Értem – bólintott Jace. – Szólok, hogy cseréljék ki a bejegyzést a démonológiai tankönyvben „szinte kihaltról” arra, hogy „Alec szerint nem haltak ki eléggé. Ő úgy szereti, ha a szörnyek nagyon, nagyon kihalnak.” Akkor elégedett leszel?"

a Rafflecopter giveaway

Állomáslista:
02.23. Sorok között (extra: idézetek)
02.26. Readinspo
02.29. Sorok között
03.02. Kelly & Lupi olvas

Rendszeres olvasók