KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2022. május 31., kedd

Tabitha Suzuma: Az őrület hangjai (Flynn Laukonen #1)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Tabitha Suzuma: A Note of Madness - Az őrület hangjai című regényét, mely a nagy sikert arató Forbidden után a szerző második magyarul megjelent kötete. Újabb tabunak számító témát hoz testközelbe a szerző a 19 éves Flynn Laukonen történetével, aki zongoraművésznek tanul a londoni konzervatóriumban, miközben bipoláris depresszióval kell megküzdenie, ami meglehetősen kiszámíthatatlanná teszi a jövőjét. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022 Vörös pöttyös
288 oldal
Fordította: Füleki Anna Lili
Goodreads: 3,95
Besorolás: mentális betegség realista

Miért történik ez velem?, kérdezte magától kétségbeesetten. Mi baj van velem?
Flynn-nek jól mennek a dolgai egyetemistaként. A Királyi Konzervatórium egyik legjobb zongoristájaként életre szóló lehetőséget kap, amikor felkérik egy fontos koncerten való szereplésre. A felszín alatt azonban minden kezd megváltozni. A jó napokon Flynn tele van élettel és energiával, de a rossz napokon megváltásnak tűnik a halál. Néha egész éjszaka komponálni és gyakorolni akar, máskor viszont az ágyból se tud kikelni. A lakótársa, Harry igyekszik megérteni, de egyre jobban összezavarják Flynn kiszámíthatatlan hangulatingadozásai. Egy barátja, Jennah is próbál segíteni, de Flynn-nek nehezére esik normálisan viselkedni a lány közelében, mivel nem tudja kordában tartani az érzelmeit. A közelgő koncert nyomása és a családja, valamint barátai növekvő aggodalma hatására vulkánszerűen törnek felszínre az érzések.
Néha minden rosszabb lesz, mielőtt javulásnak indulhatnak a dolgok.
Egy őszinte vallomás a bipoláris zavarról.


2016. év végén olvastam a szerző első magyar megjelenését, a Forbiddent. Emlékszem, nagyon izgultam, hogy a testvérszerelem téma vajon milyen fogadtatásra talál a hazai olvasóknál. Szerencsére nagy siker volt a könyv, most is magas, 86%-os átlagon áll az értékelése a Moly-on. Azóta is vártam, hogy újabb regénye jelenjen meg a szerzőnek, mert Tabitha Suzuma neve nekem garancia arra, hogy minőségi írást olvashatok - más szerzők által nem preferált, tabunak számító témákban. Nem kellett csalódnom, Az őrület hangjai egy 19 éves egyetemista fiú küzdelmét mutatja be a bipoláris zavarral. 
Flynn a londoni konzervatórium zongorista hallgatója, aki világ életében erre a hivatásra készült, hogy zongoraművész legyen. A rengeteg gyakorlás mellett sosem volt problémája a versenyekkel, sőt imádta a megmérettetéseket, és az egészséges lámpalázon kívül semmilyen problémával nem küzdött. Remekül érzi magát a barátai társaságában, Harry csellista, egyben a lakótársa is, és Jennah-val, a fuvolás tehetséggel benne vannak minden buliban, élvezik a tanulást, az egyetemi életet, minden örömével és nehézségével együtt. Aztán elkezdődtek a furcsaságok. Flynn kezdi úgy érezni, hogy talán nem is olyan tehetséges, mint ahogy beállítják őt mások, felkérték ugyanis egy nagyobb koncertre, ahol egy nagyon nehéz darabbal kellene indulnia, rengeteg gyakorlást igényelve. Ilyen lehetőség egyszer adódik, legalábbis nem túl sűrűn, így mindenképp belevág, hiszen ezt elvárják tőle. De a nyomás egyre fokozódik, úgy érzi, szétfeszíti ez az egész. Éjt nappallá téve gyakorol, nagyon keveset alszik, de ahelyett, hogy kikészülne, még inkább energikusnak érzi magát. Szárnyalnak a zeneszerzői ötletei, megállás nélkül komponál, operát ír. Ennek a tetejébe még órákon át tartó távfutásra is indul, szó szerint nem tudja lefárasztani magát. Aztán egyszer csak kipukkan a buborék, és Flynn átesik a másik végletbe, depressziós lesz. Azt gondolja, tehetségtelen, semmi keresnivalója a versenyen, nem érdeklik a társasági események, nem akar menni sehova, lóg az óráiról, csak fekszik, agyal, vagy éppen átalussza a napokat. Ezek az időszakok váltják egymást, a barátai értetlenül állnak a viselkedése előtt, kiszámíthatatlanná válik. A verseny előtti napon újra annyira túlpörgeti magát, hogy már olvasóként én is lerágtam vele együtt a körmeimet, és felkészültem a legrosszabbra. Meg is történt volna, ha a barátai nem állnak mellette és nem hívnak orvost hozzá, mégpedig Ramit, a saját bátyját, aki felismeri a tüneteket, lenyugtatja és pszichiáterhez irányítja. Innentől újabb szakaszába ér Flynn küzdelme, mert belép az életébe a lítium, minden mellékhatásával együtt. 

Azzal kell kezdenem, hogy láttam már hasonló dolgokat a saját környezetemben, és amit tapasztaltam, az abban erősített meg, hogy higgyek a biokémiában. Azonban az igaz, hogy nincs két ember, akik egyformán reagálnának a kezelésre, a gyógyszerekre. Azt én teljes mértékben elfogadom, hogy szükséges a gyógyszeres kezelés ebben az állapotban, minél hamarabb. Az ilyen gyógyszereknél hatványozottan igaz, hogy kell hagyni időt a hozzászokásra, türelmesnek kell lenni. Nagyon nehéz időszakok követik egymást, de látni kell, hogy van fény az alagút végén, és ez nem a közeledő vonat. (Ez a poén szerepel a történetben is.) Flynn is megtapasztalta, hogy milyenek a mellékhatások, letompul a világ, igaz, hogy nincsenek hatalmas extázisok, de nincsenek halálközeli mélypontok sem. Mégis annyira elviselhetetlen ez a katatón állapot, hogy Flynn ezt sem tudja hosszútávon elviselni és másképp dönt, ami újabb katasztrófa felé vezet. A szerző szépen végigvezeti a betegség tünetein a főszereplőt, és számomra teljesen hitelesen ábrázolja az érzéseit. Megmutatja a megmagyarázhatatlan és elmondhatatlan érzéseket, amikkel olvasóként is nagyon nehéz szembesülni, hát még átélni. Nagyon sokszor éreztem, hogy mennyire elviselhetetlen lehet, fájt a szívem, és szó szerint felgyorsult a szívverésem, ahogy erről írt. Nagyon sokan vagyunk, akik átéltek már egy-két pánikrohamot, vagy épp depis időszakot, de azt hiszem ezek eltörpülnek egy ilyen betegség mellett. Nagy szeretettel szeretnék szólni a barátokról, a családról. Nem tudom, hova jutott volna Flynn, ha például egyedül él, nincs mellette Jennah és Harry, akik mindketten nagyon odafigyeltek rá, és nem igyekeztek kívülállók lenni, érezték a megfelelő időben, hogy mekkora a baj. Nagyon szerettem mindkét karaktert, Harry elég őrült volt, Jennah pedig az érzelmi szálakat is megmozgatta. 
Nem tudom eléggé hangsúlyozni, mennyire örülök, hogy a szerelmi szál nem volt kifejezetten hangsúlyos, épp a kellő mértékben volt jelen. 
Szerencsés véletlen, hogy pont orvos Flynn bátyja, aki nem bagatellizálja el a problémát, nem hagyja annyiban az ellenállását, konkrét segítséget nyújt. A feleségével együtt nagyon rendesek voltak vele, magukhoz vették egy időre. A szülők már egy kicsit távolabbról voltak érintettek, és közrejátszott az is Flynn elzárkózásában, hogy úgy érezte, a szülei részéről is hatalmas az elvárás felé, pedig nem volt ez ennyire erőteljes. Mindenki boldog volt, hogy bejutott a fiuk konziba, de nem lenne világvége, ha meggondolná magát. Fontos szereplő még a regényben Flynn tanára, Kaiser professzor. Az elején úgy tűnt, rendesen presszionálja, de később teljesen rugalmassá vált, ebben biztos közrejátszott, hogy őszintén elmondott neki mindent Rami. Nagyon fontos része a regénynek természetesen a zene. Abszolút át lehetett érezni azt a szenvedélyt, ahogy Flynn a zenéhez viszonyul. Nekem a komolyzenéhez kevés ismeretem van, ezért a regényben említett zenéket kikerestem és olvasás közben hallgattam Spotify-on. Rachmaninov darabjai valóban nagyon nehéznek tűnnek, miközben hallgattam belegondoltam, hogy ezek a művészek ezt képesek megtanulni kotta nélkül játszani, ez igazán különleges teljesítmény. Ahogy a zeneszerzés is hasonló felfoghatatlan képesség számomra, minden tiszteletem azoké, akik létre tudják hozni a zenei csodákat. Nagyon szép leírások születtek a zenéről, milyen érzéseket vált ki Flynnben, akár pozitív, akár negatív irányban. Az írásmódról nem tudok mást mondani, tökéletes. Teljes mértékben visszaadja a rengeteg különböző érzelmet, az egyre növekvő bizonytalanságtól a magasságokban való szárnyalásig, a titkolt szerelem kínjától az öngyilkosságra vágyó legmélyebb kétségbeesésig. Az valami fantasztikusan élő leírás volt, amikor a közönség elé kellett állnia, (vagyis ülni a zongoraszékre) és 1000% izgalmi állapotban eljátszani a világ egyik legnehezebb darabját, összehangolódva a karmesterrel és a zenekar tagjaival. Tűpontos, felejthetetlen leírás.
Egyetlen dologgal nem vagyok kibékülve, és az a regény vége. A cselekményszál szépen épül végig, a feszültség egyre nő, időnként robban is, de a végére még vártam volna egy végső, hatalmas robbanást. Nehéz megmagyarázni, de az egész regény alapján más befejezésre számítottam. Ez egy olvasóbarát verzió lett, persze megvolt az őrületes feszültség, de nem ütött akkorát. Főleg a regény elejére tekintettel, ami már egy 10 évvel későbbi időből emlékezik vissza.
Mivel ez egy sorozatkezdő rész, nem bírtam ki, hogy ne nézzek bele a folytatás fülszövegébe. Nem mondom el, mindenki olvashatja saját felelősségre. Nekem kár volt!
Ezt a regényt minden fiatalnak ajánlanám elolvasni, nem csak azoknak, akik bármilyen mentális problémával küzdenek, hanem tényleg mindenkinek, mert nagyon jó tanulság arra, hogy vegyük észre a környezetünkben a jeleket, ha valamelyik barátunkkal, hozzátartozónkkal történnek hasonló szituációk, már tudunk mire gondolni, tudunk segíteni.
Képek: Pinterest

Borító: Folytatva a Forbidden hagyományát, fekete a háttér és nagyon kifejező az összegyűrt kottalap.

Kedvenc karakter: Flynn és most itt tényleg mindenki kedvenc!

Szárnyalás: A zavaros érzelmek megjelenítése zsigerig hatolóan valóságos.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Nagyon erős érzelmeket  vált ki a regény, a szíved megdobogtatja, de nem romantikus módon, hanem aggódva ezért a fiúért.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A játékunkban minden állomáson híres zongoraművészeket kell felismernetek a megadott képek alapján, írjátok be a nevüket a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

További állomások:
Blogturné Klub
05.31 Kelly és Lupi olvas
06.03 Fanni’s Library
06.06 Hagyjatok! Olvasok! extra
06.09 Hagyjatok! Olvasok!



2022. május 25., szerda

Shunmyo Masuno: Nyugalom

 


A 21. Század Kiadónak hála nemrég csodás kiadásban jelent meg Shunmyo Masuno NYUGALOM című könyve! A kerttervezőként is dolgozó japán szerzetes második magyarul megjelent könyvében segít olvasóinak megszabadulni felesleges félelmeitől, szükségtelen szorongásaitól. Tartsatok bloggereinkkel az elfogadáshoz vezető úton, és ne feledjétek, hogy a blogturné végén egy szerencsés olvasónk meg is nyerheti a könyvet!

XXI. Század, 2022
208 oldal
Fordította: Laik Eszter
Goodreads: 3,75
Besorolás: önsegítő, önfejlesztő

Félsz?
Tartasz ​valamitől?
Szorongsz?
Shunmyo Masuno könyvéből kiderül, hogy aggodalmaid többsége egyszerűen nem igazolódik be.
Gondolj bele: hányszor fordul elő, hogy a mindennapjaidat megmérgezi egy rossz sejtelem, de amitől féltél, végül nem következik be!
Az életedet jobbá, szebbé, élvezetesebbé teheted pusztán azzal, hogy megszabadulsz felesleges félelmeidtől.
• Ne hasonlítsd magadat másokhoz – a nyugtalanságod oroszlánrésze máris elillan;
• Szabadulj meg a felesleges dolgoktól, a lehető legegyszerűbb életet éld;
• Ne keresgélj, ne rohanj, ne hagyd, hogy megszállottságok legyenek úrrá rajtad;
• Értelmezd pozitívan a dolgokat – egyedül rajtad múlik a döntés, hogy boldog vagy, vagy boldogtalan;
• Ne áraszd el magadat túl sok információval;
• Szállj ki a versengésből – a zen így kerüli a stresszt;
• Aggódás helyett inkább cselekedj – ezáltal kétségtelenül jobbra fordulnak a dolgok.
Ez a könyv eszköz, amelynek 48 leckéje és csaknem 30 zen szólásmondása segít abban, hogy elfogadd magadat, és örömödet leld a korábbinál nyugodtabb, higgadtabb, pozitívabb énedben.

Valószínűleg öregszem, mert egyre inkább tetszenek az ilyen tartalmú könyvek, szeretném az életemet minél nyugodtabban, minél kevesebb stresszel leélni. Ez a könyv pedig ehhez ad ismételten segítséget.

A szerző egy négyszázötven éves zen buddhista templom vezető papja, "mellesleg" díjnyertes zenkert-tervező és Japán egyik elsőrangú művészeti főiskoláján professzorként környezettervezést oktat. Egyszóval minden adott, hogy egy valódi hozzáértőtől kapjunk útmutatást, még ha csak könyv formájában is (sokat megadnék, ha tudnék japánul és esetleg személyesen is elbeszélgethetnék az úrral).

A könyv 5 fő részből áll, amelyek mind-mind segítenek a mindennapi életben elérni a "zen" állapotot vagy legalábbis megközelíteni azt.

Az első részben a szerző próbál segíteni abban, hogy a mindennapok szorongásait és aggodalmait hogyan "tartsuk féken". Ez fontos rész volt a számomra, mert rettentően tudok aggódni és szorongani dolgok miatt (magánéleti, pénzügyi, megélhetési és még sorolhatnám). Ilyenkor még aludni se nagyon tudok. Az itt olvasott tanácsok szerintem nagyban segítenek majd abban, hogy ezeket a dolgokat lazábban vegyem és könnyebben tudjam elengedni őket.

A második részben abban kapunk segítséget, hogy azokra a célokra koncentráljunk, amelyeket itt és most érhetünk el. Ami a kedvencem volt ebben a fejezetben, amikor a reggel és az este fontosságáról beszélt a szerző.
Én mindig is lusta voltam, imádtam sokáig ágyban heverészni, amíg megtehettem. El is ment vele a fél napom, mire összeszedtem magam ilyenkor, már nem sok maradt a napból. Amióta van kutyám, azóta a hajnalok, a kora reggelek már legtöbb esetben a természetben, a réten, az erdőben találnak. Eleinte nagyon morogtam miatta, hogy "itt a hétvége és én ilyenkor is alvás helyett a kutyával sétálok", de mára már nagyon megszerettem. Abszolút felébredek, imádom a csendet, azt, hogy ilyenkor Rafié és enyém az erdő és a rét (meg persze a benne lévő állatoké:). Mire hazaérek, kellemesen kifáradunk, de ez más fáradság. Utána sokkal több energiával állok neki akár a munkának, akár a főzésnek, akár bármi másnak ami még előttem van.
És az este... az a másik. Régebben mindig olvastam, de manapság sokszor videójátékozunk vagy valamilyen filmet, sorozatot nézünk. Persze ez mindig nagyon sokáig tart, későn kerülök ágyba és így nehezebben is pihenem ki magam. Ráadásul a játéktól a filmtől még sokáig fel vagyok pörögve, ami még inkább nem segít a pihenésen. A szerző pedig erre az esetre is nagyon jó tanácsokat adott, amelyeket szeretnék megfogadni!

A harmadik rész nagyon érdekes, mert próbál arra a részünkre hatni, amelyik állandóan versengeni akar. Nem arra ösztönöz, hogy mutasd meg, hogy Te vagy a jobb, hogy állandóan küzdj valamiért, hanem, hogy legyél toleráns, köszönd meg, amit kapsz és ami történik veled, ne halogasd a dolgokat és ne idegesítsd magad azon, ha valamiért veszítesz. Ez a rész számomra nagyon fontos volt, hiszen "oroszlán csillagjegyűként" eszméletlenül versengő vagyok és ha valami nem úgy sikerül, ahogy én akarom, rettentően ki tudok borulni miatta (ezzel a barátaim lelkesen bólogatva értenének egyet :).
Megtanít helyesen lélegezni, amivel szintén le tudod magad nyugtatni és arra is, hogy mit jelent az "otthon", ahol ki tudod magad pihenni és békére lelsz.

A negyedik részben a kapcsolatok fontosságáról olvashatunk. Hogyan alakíthatunk ki jó kapcsolatokat és milyen módon szabaduljunk meg a rosszaktól. Ez szerintem mindenki számára fontos, hogy milyen emberekkel veszi magát körül. Segít abban is, hogy jobb emberré válljunk, kérjünk segítséget, ha kell, ismerjük be a hibáinkat, ápoljuk a már meglévő kapcsolatainkat és sokszor inkább legyünk jó hallgatóság, mintsem ész nélkül fecsegjünk.

Az ötödik rész pedig olyan dolgokkal foglalkozik, mint a pénz, a betegségek, a szerelem, a házasság, a gyerekek, az öregség és végül a halál. Hogyan viselkedjünk a párunkkal, hogyan legyen boldog családunk, hogyan ne hagyjuk el magunkat öregkorunkra se és hogyan dolgozzuk fel a gyászt és azt, ha közeleg a vég.

Összességében imádtam a könyvet, sok olyan tanácsot adott, amelyeket már olvastam - és ezáltal megerősítettek, hogy tényleg ez a helyes út és sok újat is megismerhettem, amelyeket igyekszem majd megfogadni.
Amin éreztem, hogy ez a könyv eredetileg az amerikai üzletembereknek íródhatott, hogy sok esetben olyan tanácsokat és példákat hozott fel, amelyek az üzleti életben fordulnak elő és azokat segíthetik. Ez picit furcsa volt nekem a sok távol-keleti, buddhista, zen tanácsok mellett. De ettől függetlenül mi, "földi halandók" is kaptunk segítséget, méghozzá nem is keveset.
A könyv is úgy lett kialakítva, hogy a mérete miatt el tudd magaddal vinni bárhová, a kemény fedele védelmet ad a benne lévő bölcs tanácsoknak. A borító érintése pedig számomra abszolút megnyugtató érzést ad.

Mindent összevetve örülök, hogy olvashattam ezt a könyvet és ajánlom mindenkinek, aki szeretné az életét egy picit nyugalmasabb mederbe terelni. Tényleg jó ötleteket találhattok ehhez a könyvben!

Borító: Gyönyörű, pont olyan nyugalmat áraszt, mint a könyv tartalma

Szárnyalás: a könyv tartalma

Mélyrepülés: -

Értékelés:  

 
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Japán csodálatos ország telis-tele olyan helyekkel, amik örömöt és pihenést hoznak a szívünkbe, akkor is, ha csak képen nézzük őket. Minden állomáson találtok egy ilyen helyet (épületet, tavat, hegyet, etc.), és szeretnénk, ha kitalálnátok a várost vagy a prefektúrát, ahol található! Helyes válaszaitokat a rafflecopterbe várjuk!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)



a Rafflecopter giveaway


A blogturné további állomásai:
[Blogturné Klub]
Május 11 - Booktastic Boglinc
Május 13 - Fanni's Library
Május 15 - Csak olvass!
Május 17 - Nem félünk a könyvektől
Május 19 - Hagyjatok! Olvasok!
Május 21 - Könyv és más
Május 23 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Május 25 - Kelly és Lupi olvas
Május 27 - Readinspo

2022. május 19., csütörtök

Emma Robinson: A férjem lánya

 


Újabb rejtélyes Arany pöttyös kötet került be a Könyvmolyképző Kiadó repertoárjába, aminek nem tudtunk ellenállni. Tartsatok öt bloggerünkkel, hiszen tiétek lehet egy, a kiadó által felajánlott példány A férjem lányából!

Könyvmolyképző, 2022
344 oldal
Fordította: Gergely-Péch Éva
Goodreads: 4,24
Besorolás: realista

Egy ​hideg péntek estén kevéssel tíz után csöngetnek Rebecca és a férje, Jack ajtajánál. Egy nő áll odakint, Cara, aki Jack exbarátnőjeként mutatkozik be. És egy reszkető, kék szemű, négyéves kislány kezét szorongatja. Aki az állítása szerint Jack lánya.
Rebeccát sokkolja a felfedezés, hogy a férjének gyermeke született az előtte való utolsó kapcsolatából – még ha erről a férfi maga sem tudott. Ugyanis a szülővé válás terve nem szerepel az életükben. Szeretik a gyerekeket, de ugyancsak szeretik a szabadságukat és azt, hogy zavartalanul tölthetik el együtt az idejüket; azt az életformát, hogy ha akarnak, egy szempillantás alatt azonnal készen állhatnak beutazni a világot.

Carának viszont szüksége van rájuk. Mert Carának van egy borzalmas titka, amit egyelőre senkivel sem oszthat meg. Még a kislányával sem. Egy olyan titok ez, aminek hatalmában áll megváltoztatni mindannyiuk életét.
Egy olyan titok, aminek következtében Rebeccának végül fel kell tennie a kérdést: rá bírja-e venni magát, hogy befogadja a férje gyermekét az otthonába és a szívébe?

Szívbe markoló regény szerelemről, barátságról és arról, mit jelent valójában szülőnek lenni. Tökéletes választás Jojo Moyes, Jodi Picoult és Kate Hewitt rajongóinak.

Bár hasonló történeteket már olvastam, de a könyv fülszövege mégis berántott és kíváncsi lettem Cara borzalmas titkára.

A történet szerint Rebecca és Jack a mai modern párok egyike, jól szituáltak, a munkájuk és az egzisztenciájuk megteremtése szinte az összes idejüket elveszi. Még a kapcsolatuk elején megállapodtak egy dologban: egyikük sem szeretne gyereket. Ezt tűzön-vízen átviszik, még úgy is, hogy Rebeccának szinte minden nap végig kell hallgatnia, hogy gyerek nélkül nem élet az élet és neki IS szülnie kellene.
Ám egy szép napon csöngetnek, az ajtóban pedig egy fiatal nő áll, Cara egy négy éves kislánnyal, Sophieval. Elmondása szerint ő Jack volt barátnője és a picilány pedig a kettőjük közös gyermeke. Mivel nincs hol lakniuk, ezért szeretnének pár napot itt eltölteni. A pár napból több hét, majd egy hónap lesz, közben kiderül, hogy Cara titkot rejteget és nem véletlenül tüntek épp most fel a házaspárnál...

Nem egy könnyű olvasmány, azt előre elárulom. Aki könnyed, nyári szórakozásra vágyik, az ne ezt a könyvet válassza. Akit viszont megérintenek az emberi sorsok, azoknak nagyon ajánlom ezt a történetet.

Az írónő két szemszögből mesélte el nekünk ezt az egészet. Az egyik szemszög Rebecca szemszöge, egy rettentő sikeres, ambiciózus fiatal nő, aki megteremtett magának mindent, amit szeretne, szép ház, jóképű férj és egy munka, amit nagyon szeret. Egy dolog "hibádzik" nála: sosem akart gyereket és ehhez tartja is magát. Őszinte leszek Veletek, én rettentően együtt tudtam érezni vele. Azon kevés nők közé tartozom, akik nem szültek és nem is fognak szülni. Valahogy hiányzik belőlem valami, sosem vágytam kisgyerekre. Ne értsetek félre, szeretem őket, nagyon jól kijövök velük, ők is szeretnek engem, de sosem éreztem, hogy szeretnék egy sajátot. Ezért anno rengeteg támadást kaptam, nagyon sok vitám volt, néztek őrültnek, sőt nem normálisnak is.
Rebecca pont ilyen. Naponta szembesül azzal, hogy "szülnie kellene", minden barátnőjének már vannak gyerekei, ő viszont nem szeretne. Szereti a függetlenségét és a szabadságát és teljesen jól érzi magát a férjével kettesben. És akkor jön Sophie, a gyönyörű, cserfes, picurka 4 éves kislány, akinek segítségre van szüksége. És Rebeccában pedig - minden ellenkezése és tagadása ellenére is - bekapcsol egy gomb és azonnal felélednek az addig szunnyadó anyai ösztönei és a pici lány segítségére siet. Az írónő rettentő jól mutatta be ezt a változást, hogy Rebecca mennyit őrlődött, gondolkodott, hogy vajon jó-e amit tesz, van-e joga ezt vagy azt tenni, hogy ezzel segít vagy nem Sophienak. Mert itt igazán Rebeccának kellett rengeteget változnia és idomulnia, mert ő az, akinek úgymond "semmi köze a kisgyerekhez". De mégsem tudja csendben, tétlenül nézni ezt a tragédiát, azonnal kiderül, hogy neki sincs kőből a szíve, még akkor sem, ha eddig nem akart saját gyermeket.

A másik szemszög pedig Cara volt, Sophie anyukája. Ő eleinte rettentően idegesített, Emma Robinson tökéletesen úgy alkotta meg, hogy legszívesebben megrángattad volna, hogy mégis mit képzel, hogy így rátör a házaspárra és belerángatja a kislányát és Jacket és Rebeccát a betegnek tűnő játékába... A stílusa is bicskanyitogató volt, nem jöttél rá, hogy vajon pénzt akar szerezni, át akarja verni a házaspárt, vagy megunta a gyereket és csak rájuk akarja sózni. Aztán jött a titok, ami mindent megváltoztatott - őszinte leszek, onnantól az én véleményem is megváltozott, az utálatom csodálatba ment át, hogy képes volt megtenni ezt a lépést, még úgy is, hogy egy szem porcikája sem kívánta...

Aki viszont számomra egy nagy semmi volt, az Jack, a férj. Igen, az írónő elmesélte a könyv végén, hogy ő olyan történeteket szeret elmesélni, amelyben két teljesen különböző női karakter találkozik, így érthető, hogy Jack nem kapott saját szemszöget. Viszont ezáltal a szememben egy annyira századrangú karakterré vált, hogy az már fájt. Jó lett volna azért az ő vívódásait is "meghallgatni", szerintem sokat hozzátett volna a történethez.

És maga a történet? Rettentő nehéz beszélni róla úgy, hogy ne spoilerezzek el semmit. Annyit azért elárulok, hogy nem elég a nagy titok, az írónő még azon felül is tudott egyet csavarni a történeten, ami így egy picit különbözővé teszi a regényét a sok hasonló történettől.

A vége pedig... csomag zsepi legyen kéznél és lehetőleg ne nyilvános helyen olvassátok, mert bőgni fogtok, azt garantálom.
Igazából imádtam ezt a történetet és szinte látom magam előtt megfilmesítve. Amiért nem kapott maximális pontszámot az azért történt, mert számomra túl nagyok voltak az ugrások a regény végén. Persze értem én, hogy nem lehet mindent végigkövetni napi rendszerességgel, mert akkor egy majdnem féltéglát vehettünk volna a kezünkbe, de akkor is.... :)

Az írónő viszont bekerült a kedvenceim közé és alig várom, hogy másik történetet is megismerhessek tőle!

Borító: Szerintem tökéletesen illik a történethez. Gyönyörű!

Kedvenc karakter: Rebecca, Sophie

Szárnyalás: Rebecca változása

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: rengeteg érzelem megfordult bennem, öröm, bánat, idegeskedés...

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mennyire ismered a kiadó könyveinek borítóját? A mostani játékunk alkalmával tesztelheted! Minden állomáson találni fogtok egy Arany pöttyös könyvből kivágott borítórészletet, a feladatotok pedig, hogy kitaláljátok, melyik könyv borítójának a részletét látjátok az adott állomáson, és a könyv címét beírjátok a Rafflecopter megfelelő dobozába.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Május 16 – Fanni’s Library
Május 19 – Kelly és Lupi olvas
Május 22 – Könyvvilág
Május 25 – Csak olvass!
Május 27 – Könyv és más

2022. május 10., kedd

Matt Ruff: 88 név

 


John ​Chu egy online szerepjátékos-segéd, akinek az a munkája, hogy ügyfeleit különféle kalandokba kíséri. De mi történik, ha a legújabb gazdag ügyfele nem csupán nagy kalandokra vágyik? Mi történik, ha virtuális munka a valóságba is kiszivárog?
Tartsatok bloggereinkkel legújabb blogturnénkon, és ne felejtsetek el játszani se. A turné végén megnyerhetitek az Agave Könyvek kiadó által felajánlott 88 név című regényt.

Agave Könyvek, 2022
266 oldal
Fordította: Horváth Norbert
Goodreads: 3,41
Besorolás: disztópia, sci-fi

John ​Chu egy „serpa”, aki társaival együtt jó pénzért virtuális kalandokra kíséri ügyfeleit online szerepjátékokba, ahol jól felszerelt karakterekkel élhetnek át felejthetetlen izgalmakat: sárkányokat ölhetnek, űrcsatákban vehetnek részt, bankot rabolhatnak vagy zombihordákkal küzdhetnek.
Az új ügyfelük a titokzatos, magát gazdag és ismert személynek mondó Mr. Jones rengeteg pénzt kínál azért, hogy átfogó idegenvezetést kapjon a virtuális valóság játékvilágáról. Chu számára ez az álommunka, de ahogy belevágnak a kalandozásba, gyanítani kezdi, hogy Mr. Jonest inkább az emberek felett gyakorolt hatalmi potenciál, semmint a szórakozási lehetőségek megismerése vezérli. A fergeteges online kalandnak induló megbízás aztán hamarosan átszivárog a való világba, ahol Chunak minden leleményességére szüksége van, hogy egy lépéssel előrébb járjon mindenkinél – mert a valóságban nincs újraindító gomb.
Matt Ruff legújabb regénye egyrészt tisztelgés a videojátékok világa és a videojátékos közösségek előtt, másrészt izgalmas jelenetekbe ágyazott észrevételek sora arról, hogy mi rejlik a virtuális valóságban, és egyben milyen veszélyekre kell felkészülnie az embereknek a jövőben.

Ennél a könyvnél már a borító elvarázsolt, a fülszöveg pedig csak rátett egy lapáttal. A Ready Player One óriási szerelem a számomra és ez pedig nagyon hasonló történetnek tűnt. Magam is játszottam MMORPG (többszemélyes online szerepjáték) játékkal és ami biztos, hogy rettentően be tud szippantani. Úgy elüldögélsz a gép mellett akár egy teljes napot (vagy éjszakát), hogy észre sem veszed. Főleg, ha jó társaságod is van hozzá:).

A történet szerint Chu serpaként segíti azokat a játékosokat, akiknek pénzük van, de tudásuk, idejük nincs ahhoz, hogy olyan helyeken, pályákon is helyt álljanak, amihez már tudás / tapasztalat szükséges. A serpa szó itt nem a hegymászók segítőit jelenti, hanem azt az embert, aki szintén segít valakinek, hogy eljusson a vágyott célhoz, mindezt a játékbeli tudásával, tapasztalatával teszi. Persze mindezt nem a két szép szemükért csinálja, hanem keményen kell ezért fizetni. Chu-nak van egy kis csapata, akikkel mindezt véghez tudja vinni.
Egy nap egy rejtélyes idegen keresi fel a fiút, hogy szeretné behatóan megismerni az MMORPG-k világát, úgyhogy elég tekintélyes összeget ajánl fel azért, ha végigkíséri a létező legtöbb játékvilágban.
Chu és a kis csapata természetesen elfogadja a felkérést és elindul a kaland. Ami persze nemcsak a virtuális világban marad, hanem kiderül, hogy a való életben is kémkedik valaki utánuk és az életük veszélybe kerül...

Mindenekelőtt megjegyezném, hogy ez a történet elsősorban gamereknek szól. A történet nagy részét ők értik, ők élvezik, ez az egész világ az ő számukra ismerős. Még úgy is, hogy a mai VR játékok nagy része még elég messze van attól, amit a főhőseink átélhetnek. De ez lehet egy valós jövő, szívesen kipróbálnám egyszer, ha már itt fog tartani a VR is.
De ettől függetlenül is imádtam ezeket a játékos részeket. A páromnak is felolvastam belőle (ő ezerszer nagyobb kocka, mint én :) és végigbólogatta az egészet, hogy igen, aki ezt írta, az tényleg ismeri a játékosok világát. Egyetlen egy dolgot éreztem hibásnak, ezen nem tudtam átlépni. Pár dolgot, ami itthon is angol néven fut, kár volt "magyarítani" - például az NJK (Nem Játékos Karakter) itthon is simán NPC-ként működik, vagy a "loot"-ból kár volt zsákmányt csinálni, vagy az "achievement"-ből se kellett volna eredményt kreálni. Aki játszik, azok ismerik ezeket a kifejezéseket, nekik zavaró lehet, a többieknek pedig szerintem édesmindegy.

De persze ez a könyv azért természetesen nemcsak a gamereknek szól, ez látszik abból, hogy nagyon sok mindent megmagyaráz a szerző, a kötet végén például külön szószedetet olvashatunk, amiben a különböző "szakkifejezésekre" kapunk magyarázatot. És azért a játékokon kívül is van élet, hiszen a történet a virtuális világból nagyon gyorsan átkerül a valódi világba, valódi ellenségekkel és fenyegetésekkel. És ez a része már azoknak is teljesen érthető és izgalmas lesz, akik nincsenek otthon az online játékok világában.
A regény központi témája persze az anonimitás, a névtelenség. A játékokban is sokat szenvedünk /szenvednek a különféle álnevek mögé bújt trolloktól, akik szinte versenyet űznek abból, hogy tehetik tönkre mások szórakozását. De nem is kell elmennünk a gamerek világába, hiszen a való életben is tele vagyunk "kanapéharcosokkal", akik álnevek mögé bújva bármikor képesek tönkretenni mások életét, befolyásolni döntéseket, és akkor még csak a felszínt kapargattam. Ennek a regénynek is ez a lényege, hogy ki mit tehet meg álnév mögé bújva és annak milyen következményei lesznek.
Főhősünk sokat nyomoz, nála sokkal profibbak segítségét is igénybe véve, a szálak pedig egyre furább helyekre vezetnek. Na innen lesz szép nyerni! (illetve életben maradni:).

Úgy látszik, hogy én már vén iszapszemű rája vagyok az ilyen történetekhez, mert körülbelül a regény 60%-tól kezdve sejtettem, hogy ki lesz a névtelen megbízó és maradjunk annyiban, hogy be is jött a megérzésem.  Ezzel együtt szívesebben vettem volna, ha valami "izgalmasabb" végkifejletet kapunk, nekem picit kusza lett a történet vége.

Összességében azonban úgy érzem hogy nagyon jó kis regényt olvashattam, nekem nagy szükségem volt most erre, nagyon jókor talált meg. Izgalmas volt, szinte letehetetlen, amit a gamereknek mindenképpen ajánlok, a többieknek pedig akkor, ha nyitottak arra, hogy megismerjék a játékosok világát.

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő és magasan a legjobb a külföldi kiadások borítói közül

Kedvenc karakter: Chu, Ray, Anja, Jolene

Szárnyalás: a nosztalgia felkeltése a régebben játszott MMORPG iránt

Mélyrepülés: a szószedetben az online játékok világában használt kifejezések "magyarítása"

Érzelmi mérce: - nem igazán voltak benne nagy érzelmek

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Bloggereink nagyon szereti a virtuális valósággal kapcsolatos olvasmányokat, szóval a mostani játékunkban ki kell találnotok az egyes blogokon elhelyezett idézetekből, hogy mely könyvre gondoltunk! Kivételesen lesz egy extra lehetőségetek is nyerni, ha kitöltöttétek a rafflecoptert.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Csak magyarországi címre postázunk.)

“Mi voltunk az egyedüli lenyűgöző teremtmények, az őrültek – magányos beteg lelkek egy egészséges világban.”


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
[Blogturné Klub]
Május 4 - Nem félünk a könyvektől
Május 7 - Hagyjatok! Olvasok! ~ kedvcsináló idézetek
Május 10 - Kelly és Lupi olvas
Május 12 - Könyv és más
Május 15 - Hagyjatok! Olvasok!

2022. május 8., vasárnap

Matt Allen - Steven Knight: Birmingham Bandája

 

Unio Mystica, 2022
224 oldal
Fordította: Hargittai Krisztina
Goodreads: 4,4
Besorolás: filmből készült könyv, hivatalos kiadvány

A SIKERES TV-SOROZAT HIVATALOS KIADVÁNYA

A Birmingham Bandája tv-sorozat 2013-as megjelenése óta egy szűk réteg kultuszsorozatából világjelenséggé nőtte ki magát: hat évadot tudhat már maga mögött, és Tommy Shelby karaktere világszerte ismertté vált.
A sorozatról szóló első hivatalos kiadvány elénk tárja a Shelby család bámulatos felemelkedésének történetét, egyszersmind betekintést enged a sorozat alkotóinak és szereplőinek világába.
A könyvben exkluzív interjút olvashatnak Steven Knighttal a várva várt hatodik és egyben utolsó évaddal kapcsolatban.
Fedezzük fel együtt, mi vár a bandára a drámai fináléban!
Kulisszatitkok, interjúk, érdekességek – forgatáson készült fotókkal színesítve!
„Nehézsúlyú… a szó minden értelmében. Kötelező olvasmány.” – Birmingham Mail
„Feltétlenül ott a helye a könyörtelen Shelby klán rajongóinak polcán.” – Daily Express

Őszinte leszek, én fordított sorrendben haladtam, mint ahogy kellett volna. A könyvet első lelkesedésemben a páromnak szerettem volna, mert ő imádja ezt a sorozatot. Engem nagyon sokat próbált rávenni, de mindig találtam valami kifogást, ami miatt nem kezdtem neki.
Aztán megjött ez a könyv. Mondtam, hogy nézze meg, olvassa át és mondjon ő is róla véleményt, de végül annyit mondott, hogy neki elég a sorozat, nem fog hozzáolvasni semmit. Így én vettem a kezembe a könyvet, mert a gyönyörű borítója, a kemény kötés, a fényes, minőségi lapokra nyomtatott képek és a szöveg annyira hívogató volt, hogy nem tudtam neki ellenállni:).

A könyv rettentő részletesen avat bele minket a sorozat egészébe és szépen lassan építi fel azt.
A bevezetőjében részletes leírást kapunk Steven Knight író és producertől, hogyan és mi késztette arra, hogy ez a történet filmvászonra kerüljön. Nagyon tetszett, hogy ami emlékeket a szülei és nagyszülei elmeséltek neki, azok tökéletes pontossággal a sorozatban is szerepeltek. Kezdve a bukmékerek világától, a háborúból visszatért katonák borzalmas sorsán át, a bandák sapkájába belevarrt pengékig. 

Természetesen egy sorozat sincs meg a megfelelő és profi színészek nélkül. Azt is megtudhatjuk, hogy melyik színész hogyan került a sorozatba, sőt, ami még érdekesebb, hogy a színészek egyes szám első személyben mesélnek a karaktereikről, hogyan tudták beleélni magukat, felépíteni azokat és gyakran milyen nehéz volt elengedni őket a való életben. Ezt a részt nagyon szerettem, mert látszik a sorozatban is, hogy mennyire jók a színészek, mennyire korhű a játékuk, de még az akcentusuk is! Amit hiányoltam, az Sam Neill. Őt rettentően szeretem és kíváncsi lettem volna, hogy ő hogyan oldotta meg egy amúgy kedves személyiségként, hogy egy ilyen kemény és ellenszenves nyomozót alakítson. (egyetlen egy jelenet van megemlítve a sorozatból, de azt sem ő meséli el, hanem egy harmadik személy).

A szereplőkön kívül fontos volt persze a világ is, amiben a sorozat játszódik. Arról is nagyon részletes betekintést kapunk. Mind a helyszínekről, azok hogyan épültek fel, mennyire oda kellett figyelni a legapróbb részletre is, mind az öltözékekről és hajviseletekről (én anno special hidegrázást kaptam, amikor a párom kitalálta két évadnyi Peaky Blinders végignézés után, hogy olyan hajat szeretne, mint a sorozat férfiszereplőinek van:D) és természetesen a zenékről is, amelyek nagyon meghatározóak a sorozatban. Olyan zenészekről derült ki - akiknek a zenéje természetesen szerepel a sorozatban - hogy a sorozat rajongói, akikből azt se néztem ki, hogy ismernék.. (például David Bowie, akinek Cillian odaajándékozta azt a sapkát, amit az első évadban viselt, a benne elrejtett pengékkel együtt. Utána Cillian kapott egy képet Bowie-től, amin a sapkáját viseli:).

Amire viszont mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy ez a könyv elsősorban a rajongóknak készült. Nekik, akik már legalább látták az első négy évadot, mert elég sok mindent megmagyaráz a könyv a történésekből, amelyek azok számára, akik nem látták a sorozatot, eléggé spoileres lehet.
Engem nem zavart, én így is kedvtelve lapoztam a könyvet, sőt, elárulom, hogy a könyv hatására nekikezdtem a sorozatnak is végre és élvezettel vetem össze azokat az információkat, amelyeket a könyvből megtudtam.

Egyetlen egy dolgot tudnék "hibának" felróni, ha lehet ilyet mondani. Én a könyv címének meghagytam volna a Peaky Blinderst és alatta kisebb betűvel írtam volna a Birmingham Bandája címet. Tudom, hogy ez egy magyar kiadás, így a magyar cím is fontos, de a rajongók nagy része szerintem Peaky Blinders néven ismeri a sorozatot és valószínűleg ezen a néven hamarabb rátalálnának a könyvre is.

Összességében nagyon jó kis könyvet olvashattam, ami végre valahára nem egy "százhuszonnyolcadik" bőr lehúzása volt egy adott sorozatról vagy filmről, hanem egy külön rajongóknak készített, gyönyörű, látványos és informatív kiadvány. És abból is látszik, hogy mennyire komolyan vették a szerkesztők és írók a munkájukat, hogy még én is, akit a párom x idő alatt nem tudott rávenni, hogy nekikezdjek a sorozatnak, a könyv elolvasása után azonnal nekiálltam, hogy megismerjem a Shelby család életét, sorsát és kálváriáját.

A SOROZAT RAJONGÓINAK PEDIG KÖTELEZŐ DARAB!

Borító: Látványos, szép, a sorozat rajongóinak azonnal fel fogja kelteni a figyelmét 

Szárnyalás: A rengeteg információ és a gyönyörű kivitelezés

Mélyrepülés: - (ha nagyon bele akarnék kötni, akkor a könyv címét említeném annak, de ez csak szőrszálhasogatás a részemről :)

Értékelés: 

2022. május 4., szerda

Shea Ernshaw: The Wicked Deep - Gonosz mélység

Könyvmolyképző Kiadó 2021 Vörös pöttyös
312 oldal
Fordította: Béresi Csilla
Goodreads: 3,85
Besorolás: YA, fantasy, boszorkány, misztikus
 
Köszöntünk ​az elátkozott városban, Sparrow-ban.
A Csendes-óceán parti városkában kétszáz évvel ezelőtt három nővért halálra ítéltek boszorkányságért. Köveket kötöttek a bokájukra, és a kikötő mély vízébe lökték őket.
Azóta minden nyáron visszatérnek egy rövid időre, és három lány testébe költözve bosszút állnak azzal, hogy fiúkat csalnak a kikötőbe, és vízbe fojtják őket.
Akárcsak sok helybeli, a tizenhét éves Penny Talbot is beletörődött a várost sújtó átokba. De ebben az évben, a nővérek visszatérésének éjszakáján egy Bo Carter nevű fiú érkezik, akinek fogalma sincs arról, hogy milyen veszélybe csöppent.
Bizalmatlanság és hazugságok kezdenek terjedni az eső áztatta utcákon. Penny és Bo is gyanakszik, hogy a másik titkokat rejteget. A halál pedig gyorsan utoléri azokat, akik nem tudnak ellenállni a nővérek csábításának.
Penny azonban olyasmit is lát, amit mások nem. És muszáj lesz választania: Bót mentse meg, vagy saját magát.
Legyőzheti egy boszorkány az óceán szirénénekét?

Nem ismertem eddig a szerzőt és igazából azt hittem, valami szirénes történetről lesz szó, valahogy ezt sugallta a borító, ehelyett egy misztikus boszorkányos regényt olvashattam.
Rögtön elvarázsolt a cselekmény helyszíne, ugyanis imádom azokat a sztorikat, amelyek kikötőkben, partközeli szigeten játszódnak, pláne ha világítótorony is előfordul bennük. Kedvencem a pár évvel ezelőtt megjelent A tenger boszorkánya regény, melyet elsősorban pont a hangulata miatt szerettem, és ez nagyon arra emlékeztetett. 
Oregon állam partjainál található Sparrow kisvárosa, alig kétezer ember lakja, és arról nevezetes, hogy kétszáz évvel ezelőtt boszorkányság vádjával elítéltek és kivégeztek itt három lánytestvért. Köveket kötöttek a lábukra és vízbe dobták őket, nem is nyugodtak békében ezután, két évszázadon át minden év június elsejétől három héten keresztül visszatértek egy-egy helyi lány testét használva, hogy férfiakat csábítanak el és vízbe fojtsák őket bosszúból a halálukért. Sosem tudták elkapni a tetteseket, a megszállt lányok sem emlékeztek semmire ebből az időszakból, a boszorkányok szellemei elnyomták a tudatukat, és addig nem nyugodtak, míg legalább három áldozatuk hullája elő nem került az öbölben. Marguerite, Aurora és Hazel Swan valójában nem voltak boszorkák, mindössze szépségesek, csábító külsővel és habitussal rendelkező fiatal lányok, akik szerették a férfiak hódolatát fogadni. Persze az akkori időkben sem tetszett ez azoknak a nőknek, akiknek a saját férjeik kerültek a kegyeikbe, vagy szülőknek, akiknek fiatal fiaik szívét törték össze, így hamar maguk ellen fordították a népet, pláne, hogy még viccből átkokat is kitaláltak a gyűlölködők bosszantására.
A regény főszereplője a napjainkban élő Penny Talbot, aki 17 éves és utolsó előtti évét fejezte be épp a gimiben. Anyjával kettesben élnek a Lumiere-szigeten, miután az apja három éve eltűnt. Egy srác bukkan fel a városban, aki nem a szokásos turistaáradat részeként érkezett, hanem látszólag menekül valami elől, munkát keresve beszél a lánnyal, aki végül fel is fogadja a világítótorony körüli munkák elvégzésére, és a szigeten levő egyik melléképületben szállásolja el. Penny úgy érzi, valami különös van ebben a fiúban, és semmiképpen nem akarja engedni, hogy ő is a Swan nővérek áldozata legyen.  A helyi fiatalok, köztük Rose, Penny barátnője, bulit rendeznek, szinte kihívják maguk ellen a sorsot, egymást hergelve úsznak a vízben, esélyt adva a Swan lányoknak, hogy beléjük költözzenek. Nem telik el sok idő és ebben az évben is bekövetkezik az első tragédia, és a fiatalok nyomozni kezdenek, mindenki gyanús lehet. Közben Penny és a titokzatos Bo Carter kapcsolata romantikus irányba fordul, a lány mindent megtenne, hogy megóvja őt a haláltól, ami napról napra esélyesebben leselkedik a fiúra.   
 
Kicsit haragszom erre a könyvre, mert annyira jó ötleten alapul, és a szerző valami csodálatos atmoszférát tudott kialakítani a leírásaival, mégis a mai világba ültetve a cselekmény egyáltalán nem hiteles. Kétszáz, de akár még ötven évvel ezelőtt is elhinném, hogy nem tud a rendőrség, a felnőtt lakosság mit kezdeni ezzel az egésszel. De az utóbbi években azért nem hinném, hogy hagynák az emberek ezt menetrend szerint minden évben megtörténni. Mint egy előadás, ahol tehetetlen néző vagy. Jó ideje vannak kamerák, egyéb eszközök, amivel kezdeni lehetett volna valamit. Minta ez a "látványosság" biztosítaná a város fennmaradását, ez vonzza a turistákat, ezért eltűrik az emberek a kellemetlenségeket. Na de itt gyilkosságok történnek, ahol fiatal emberek halnak meg. Oké, tegyük ezt félre, nézzük az egyéb dolgokat.
A fő csavar egy rutinos fantasy olvasónak szerintem nem okoz gondot, ezt egyszerű kitalálni. Mégsem rontotta el az élményt, hogy gyakorlatilag az elejétől kitaláltam, így is nagy élvezettel olvastam, mivel a szerző mesterien keltette fel és tartotta fenn a feszültséget. Imádtam a leírásait, ott éreztem magam a helyszínen, engem is körbevett a sós vízpára, én is úsztam a tengerben, másztam fel a világtótoronyba és paráztam éjjelente a ködös vízparton. Imádtam a hajóroncsokkal teli öblöt, a csónakokkal való közlekedést. Tapintani lehetett a varázslatot, borzongtam, vonzott ez az egész misztikum. Tetszett a mód, ahogy a szerző megoldotta a lányok megszállását,  amire később nem emlékeznek, így titokban marad minden. Szerettem a visszaemlékezéseket, segítségükkel jópár részlet a helyére került. A szerző úgy oldotta ezt meg, hogy a jelen fejezetei közé alkalmanként magyarázó múltbeli részek kerültek, egy-egy konkrét dologra fókuszálva.
És akkor térjünk a romantikára, ami jó is volt meg nem is, csodás és csalódást okozó, szóval eléggé összezavaró, és nem igazán megnyugtató, ha a végét nézem. Bo csodás karakter, igazi book boyfriend, ezzel nincs is gond, szépen kiderülnek róla idővel a dolgok, mit keres itt, miért jött a városba. Pennyvel jól indult a kapcsolatuk, tetszett a közöttük alakuló kémia, és kezdtek szépen megnyílni egymás felé. Csak aztán gyorsan váltott ez sírig tartó szerelembe, és már ugye ekkor tudja az olvasó, mi is van a háttérben, azért valahogy mégsem tudtam elfogadni ezt. Mert így már nem volt tiszta játszma, és ezt egy young adult regényben nem tudom élvezni. Pont ezért tetszett A tenger boszorkánya, mert ott sokkal drámaibb tudott lenni a szerző és nem csak egy langyos állóvizet hagyott a regény végére. Mert pont ez a gond, a mindent elsöprő végkifejlet után nem katarzist éreztem, hanem egyfajta csendes belenyugvást. Olyan "hát ha már így alakult, akkor jó lesz így" érzést, ami pedig nem méltó a regényhez, az egész könyv kísérteties hangulata után más befejezést vártam.  
A két főszereplő karakterén kívül nem igazán ismerhettem meg más szereplőket mélyebben, ez sokkal nagyobb terjedelmet igényelne.  Igazából kárpótolt az a rengeteg apró titok, varázslat, illat és sütemény, amikben viszont bőven volt részem. 
Összességében bármennyire is kritizáltam a regényt, nekem hatalmas élményt adott, az idén már nem tudom hanyadik csodálatos, emlékezetes olvasmányom. Négy csillaggal is kiemelkedően jó ez a regény, sokáig fogok emlékezni erre a történetre, annyira átérezhetővé, egyedivé tette a szerző a remek stílusával, mintha arra a pár órára magam is a hideg vízbe mártózva olvastam volna végig. A szerző nevére is emlékezni fogok, alig várom, hogy újabb elátkozott városokról és megmagyarázhatatlan titkokról olvassak tőle.
A legjobb hír, hogy a könyvből a Netflix készít filmet. Nagyon kíváncsi vagyok, sikerül-e ezt a hangulatot filmre átültetni, és nem valami gagyiság kerekedik belőle. Nem is castingoltam a szereplőket a bejegyzéshez, a képekkel inkább a hangulatot szeretném visszaadni. Nagyon ajánlom a regényt minden misztikus  fantasy regény kedvelőnek.

Borító: Gyönyörű.

Kedvenc karakter: Hazel

Szárnyalás: A Lumiere-sziget.

Mélyrepülés:  Az átok mára már  következmények nélküli látványossággá válik.

Érzéki mérce: Nagyon illedelmes, young adult korosztálynak megfelelő a romantika leírása, ez kellemes, de maga a szerelmi szál elég insta.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ



2022. május 3., kedd

Mary Jo Putney: Hazatérés (A jó útra tértek testvérisége #6)

 


A General Press kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent A jó útra tértek testvérisége sorozat hatodik, egyben sorozatzáró kötete, a Hazatérés. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a Thorsay-re hazatérő és földesúri szerepbe kényszerülő Kai Ramsey, és a festői álmokat dédelgető Signy Matheson történetét.
Tartsatok velünk, kövessétek a turné állomásait, és nyerjétek meg a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

General Press, 2022
396 oldal
Fordította: Bánki Vera
Goodreads: 3,93
Besorolás: történelmi romantikus

Menyasszonya halála után Kai Ramsay elhagyja Skóciát, hogy távoli országokban kalandozzon. Útja során bejárja az ókori romokat, felbecsülhetetlen értékű régiséget gyűjt össze, és a halál torkából is megmenekül, miután a napóleoni háborúk alatt kémkedésért bebörtönözték. Ramsay lételeme a veszély, de minden megváltozik azon a napon, amikor egy levelet kap Skóciából…
Signy Matheson életét Thorsay szigetén tölti. Lánglelkű és éles elméjű szövetségese a helyi földbirtokosnak. Most azonban, hogy a vezetőjük a halál árnyékába ért, Signynek gondoskodnia kell az utódlásról. Itt az ideje, hogy Kai Ramsay hazatérjen…
Amikor Ramsay visszatér Thorsay-ra, döbbenten tapasztalja, hogy Signy csábító szépséggé érett, és olyan vonzerővel bír, aminek nehéz ellenállni.

Amikor elolvastam a könyv fülszövegét, azonnal felkeltette a történet az érdeklődésémet. Egyetlen egy kifogásom volt, hogy ez már egy sorozat hatodik része, hogyan fogom tudni felvenni a fonalat? Nem kellene előtte elolvasnom az előző öt részt? A blogger ismerőseim, akik olvasták a többi részt is, megnyugtattak, hogy a részek lazán kapcsolódnak egymáshoz, az előzőek ismerete nélkül is élvezni fogom a regényt. És ez így is lett.

A történet szerint Kai Ramsay hosszú ideig külföldön él, világot lát, romokat fedez fel, éli a fiatal férfiak izgalmas, néha veszedelmes életét, amikor is levelet kap, hogy a szeretett nagyapja haldoklik és haza kell térnie Thorsay szigetére, Skóciába.
A levelet Signy írja, annak a Giselének a húga, aki Ramsay szerelme volt és akinek a halála a fiatal férfit a világ másik végére hajtja. Signy, Ramsay nagyapjának a jobb keze, intézője, kapcsolattartója a helyiekkel.
Ramsay hazatér, ahol a nagyapja a halálos ágyán azt tanácsolja a férfinak, hogy vegye el Signyt.
Ramsaynak nem lenne ellenére az ötlet, hiszen Signy az utolsó találkozásuk óta gyönyörű fiatal nővé érett, de a lánynak esze ágában sincs hozzámennie a férfihez, hiszen egyrészt őt tartja felelősnek a nővére haláláért, másrészt más tervei vannak azutánra, miután a férfi átvette a birtokot.
Az öreg földbirtokos meghal és minden Ramsay nyakába szakad. Signy segíti, amiben csak tudja és egyre több időt töltenek együtt.A lány pedig szépen lassan rádöbben, hogy beleszeretett a férfiba. Csak az a kérdés, hogy mi erősebb? A szerelem, a vágy a férfi iránt vagy pedig a szabadság, az önmegvalósítás, az utazás iránti vágya?

Igazuk volt a lányoknak, tényleg élvezhető volt a regény anélkül is, hogy a többi részt olvastam volna. Egy-két helyen éreztem azt, hogy bizonyos kapcsolatokat, bizonyos történéseket jobban megértenék, ha ismerném az előzményeket, de ezek tényleg csak apró momentumok voltak. Itt a lényeg Kai és Signy kapcsolata volt. Illetve még ezt se merném így kerek-perec kijelenteni, hiszen elég sok betekintést kaptunk a sziget életébe, hogy egy földbirtokosnak mennyi a tennivalója, mi mindenre kell odafigyelnie. És igen, egy ilyen eldugott szigeten, ami ki van téve a természet és az időjárás szeszélyeinek, azért kemény az élet. Nagyon szerettem ezeket a részeket és szívesen olvastam volna még tovább az itteni életről is.
Orkney

A történetbeli helyszín, Thorsay a valóságban nem létezik, az írónő a végén elmeséli, hogy az Orkney-szigetekről mintázta a fenn említett helyszínt. Ha elolvassátok a könyvet és utána megkeresitek az Orkney-szigeteket, tényleg óriási a hasonlóság. Mary Jo Putney pedig egy olyan hangulatot teremtett ezzel a szigettel, hogy simán merem mondani, hogy ez vitte el a történet velejét. Imádtam ott kóborolni, hallgatni a hullámok morajlását, átélni egy vihart, Signyt és Kait elkísérni egy lovastúrára és akkor még nem is meséltem a felfedezésekről, amiket tettek! Jaj, de szívesen barangoltam volna azon a szigeten, illetve éltem volna ott!

Emellett viszont az "emberi részével" nem voltam teljesen elégedett, nekem valahogy rövid és gyors volt ez a románc. Azért nem volt "instant love", ahogy mostanában mondják, nem omlottak azonnal egymás karjaiba a főhőseink - bár abban a korban és ott nem is nagyon tehettek ilyet, de én egy picit azért tovább húztam volna az ismerkedést, udvarlást.
De a kettőjük jelenetei így is édesek voltak, romantikusak és egy idő után már nagyon forrt a levegő köztük. Kedveltem mind a két főhőst, Signy okos, taplraesett bátor fiatal nő, aki sajnos rossz korban született, akkor, amikor a nők nagyon nem szerezhettek hatalmat, nem élhették azt az életet, amit szerettek volna bármennyire rátermettek is voltak. De ő nem akarja feladni az álmait, művész szeretne lenne, utazni, világot látni.
Ramsay viszont már látta a világot, átélt megannyi kalandot, ő már élvezi, hogy hazatérhet és minden erejével azon van, hogy Signyt maga mellett tartsa. Így kellett egy kompromisszum, hogy egyikük se érezze, hogy ő adott fel mindent. Kai szerintem tökéletesen oldotta meg ezt a dolgot!

Viszont. Ez még így is rövid volt nekem. Mintha csak egy régi Romana vagy Julia füzetet olvastam volna, ahol gyorsan össze kellett hozni a főhősöket és minden happy enddel végződik. Igen ám, de rengeteg kérdésem maradt a végére, egyáltalán nem kaptam lezárást. Hiszen az addig oké, hogy minden jó, ha vége jó.. de azért volt itt egy irigykedő másik birtokos, elég sok probléma a szigeten, amit kíváncsian vártam volna, hogy hogyan oldanak meg, ha egyáltalán meg tudták oldani.
Szóval az egyik szemem sír, a másik nevet. Érdekes, aranyos volt a történet, de nekem valahogy kevés. Esetleg egy kétszer ilyen vastagságú könyvben jobban ki lehetett volna fejteni.

Összességében azonban szerettem a történetet és mindenkinek ajánlom, akik szeretik a vadregényes tájakat, romantikus történeteket - de olyanokat, amelyek nem eposzi hosszúságúak:).

Borító: Nem rossz, de nekem Signy jóval "vadabb", nem ilyen kifinomult úriasszony.. megnéztem a
külföldi borítókat, ott találtam olyat, amilyennek én is elképzelem Signyt:) Például ez a borító nagy kedvenc lett volna! 

Kedvenc karakter: Signy, Kai, Fiona, Thor

Szárnyalás: a történet hangulata

Mélyrepülés: a történet rövidsége

Érzelmi mérce: romantikus, pici 18+ karikás résszel, de az is nagyon finom megfogalmazású

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mostani játékunk során arra vagyunk kíváncsiak, mennyire ismeritek A jó útra tértek testvérisége sorozat párosait. Mindegyik állomáson találtok egy kérdést három lehetséges válasszal, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes válasz betűjelét beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába mindhárom alkalommal. Ha ezzel megvagytok, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott regény egy példányát.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Kinek a párja Gabriel Hawkins?
A) Constance Hollings B) Lady Aurora Lawrence C) Gisela Matheson


a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Április 29 - Betonka szerint a világ…
Május 01 - Dreamworld
Május 03 - Kelly és Lupi olvas

Rendszeres olvasók