W. Bruce Cameron: Egy kutya hazatér

W. Bruce Cameron megható állattörténetei 2012 óta melengetik meg újra és újra a magyar olvasók szívét. Az évek során megéltek számtalan újranyomást, s némelyikből film is készült– éppen ez a helyzet a szerző Egy kutya hazatér c. regényével, melynek adaptációja nemrégiben meghódította a mozikat is. A könyv ennek köszönhetően immár új köntösben is elérhető, úgyhogy amennyiben Ti is szívesen tudnátok a polcotokon, tartsatok velünk ötállomásos blogturnénkon, ahol a Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példány kerül kisorsolásra!

Könyvmolyképző, 2019

344 oldal

Fordította: Benedek Dorottya

Goodreads: 4,22

Besorolás: fikció 

A ​kirobbanóan sikeres, filmen is magával ragadó Egy kutya négy élete írójától! 

Kiemelkedő történet a rendíthetetlen hűségről és a hihetetlen odaadásról.

Lucas Ray teljesen megdöbben, amikor az út túloldalán álló, elhagyatott épületből egy imádnivaló kiskutyus is előkerül, akivel azonnal egymásra találnak. Bár a házban, ahol depressziótól szenvedő, veterán édesanyjával él, tilos kutyát tartani, Lucas nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy hazavigye Bellát.

Bella megmagyarázhatatlan módon vonzódik Lucashoz, még akkor is, ha nem érti, mi szükség van bizonyos játékokra, például a Nincs Ugatásra. Mivel a kutyát egyre nehezebb rejtegetnie a szomszédok elől, Lucas a munkahelyére, a Veterán Kórházba csempészi be. Bella itt azoknak tud örömet és megnyugvást szerezni, akiknek a leginkább szükségük van rá.

Mivel Denverben tilos pitbullt tartani, az állatvédelmi felügyelet magával viszi Bellát, és Lucasnak nem marad más választása, mint hogy nevelőcsaládhoz küldje a kutyáját, amíg rá nem jön, mit tegyen. Azonban Bella, akit megvisel az elválás, nem hajlandó addig várni. Hiába áll közé és az embere közé a hatszázötven kilométernyi, veszélyes coloradói vadon, egy lehetetlennek tűnő és feledhetetlen kalandra indul hazáig.

Gyönyörűen elmesélt, elbűvölő regény a köztünk és kedvenceink közt lévő elszakíthatatlan kötelékről. A szívnek e rendkívüli és üdítő utazása a rajongásig szeretett bestseller, az Egy kutya négy élete stílusát idézi.

Bruce Cameron már nem egyszer sikeresen megríkatott a regényeivel, úgyhogy ennél a könyvnél nagyon hezitáltam, hogy egyáltalán el akarom-e olvasni vagy sem. Végül az egyik bloggertársamtól kaptam egy pici lökést, aki "elárulta", hogy végre remélhetőleg nem kell két csomag zsepivel befejeznem a könyvet, így lecsaptam rá.

A történet az elején nem nagyon fogott meg, még úgy sem, hogy imádom a kutyákat és a róluk szóló regényeket. Bella "hangja" számomra nagyon hasonlított a már olvasott könyvek kutyás hangjához, sőt Lucas sem nagyon fogott meg. Aranyosak voltak együtt, de nem éreztem azt a kémiát, mint amit mondjuk Béni és Ethan között éreztem azonnal. Bella természetesen nagyon aranyos volt, imádtam minden megmozdulását, ahogy próbált megfelelni mindenkinek, azért persze elkövetve jó pár édes hibát:).

Aztán eljött az elválás pillanata és onnantól kezdtem beleszerettem a regénybe. Egy kalandos hazaút, több, mint 600 kilométeren át, városokon és a vadonon keresztül, jó és rossz emberek között. 

Gyerekkorom egyik kedvenc regénye a Lassie hazatér volt és ez a könyv sokban hasonlított hozzá. Ugyanúgy izgultam Belláért, mint anno Lassiért, ráadásul Bellának nehezebb volt a dolga, hiszen nem egy sokak által csodált hosszúszőrű collie volt, hanem egy pitbullra hasonlított, ami azért (sajnos) sok emberben visszatetszést kelt még mindig. Persze azért a jó emberek így is segítettek neki, így ismerhettem meg Gavint és Taylort, azt a meleg párt, aki egy ideig Bellának szerető otthont adott. Bár sok időt nem töltöttek együtt, de mégis jobban gazdinak éreztem őket, mint Lucast.

Aztán itt volt a Nagy Cica. Azt hiszem miatta lesz, hogy megnézem a filmet is. Hogy egy puma és egy kutya ilyen barátságot kössön! A legaranyosabb jelenetek szerintem velük játszódtak.

Persze az olvasás közben egy másik könyv is beugrott, a Hihetetlen történet. Ott is, az addig városban, óvott körülmények között élő három házikedvenc indult neki a vadonnak, hogy megtalálják a gazdáikat. Nem tudom, hogy az író mennyit merített a fenti művekből, de én - mondom, miután elindult Bella hazafelé - nagyon élveztem a regényt. 

Ez nem volt számomra annyira érzelemgazdag történet, mint az Egy kutya négy élete, de ennek a regénynek is megvolt a maga mélysége. Hiszen a kalandok mellett fontos témákat is érintett, mint például az állatvédelmet, a segítő kutyák feladatát, a veteránok sorsát, a "harci kutyák" elleni diszkriminációt vagy akár az emberi gonoszságot. 

A könyvet elolvasva pedig újra felötlött bennem, hogy milyen kár, hogy a kutyák nem tudnak beszélni. Hiszen jóval hamarabb meg tudják különböztetni a jót és a rosszat és jóval hamarabb felismerik a betegségeket is, mint maguk a betegek vagy az orvosok. 

A történet vége pedig? Igazából tudtam már a regény elejétől, hogy Bella haza fog térni, inkább arra voltam kíváncsi, hogy milyen lesz az útja és milyen bukkanók fogják gátolni a minél gyorsabb hazatérést (a távolságon kívül persze). De mindenkit megnyugtatok, a tökéletes kalandot megkaptam és a lezárás is olyan lett, amit mind Bella, mind az őt szerető emberek megérdemeltek (és a rosszak is:).

Összességében ajánlom a könyvet fiúknak és lányoknak is, idősebbeknek és fiataloknak is és persze mindenkinek, aki szereti a kutyákat. Bella gyorsan belopja magát a szívetekbe és higgyétek el, hogy nem nagyon akaródzik neki onnan továbbállnia:).

(És főleg anyukámnak ajánlanám, aki bár már sajnos nem olvashatja ezt a regényt, de egész életében betegesen rettegett minden pitbulltól - anyu látod? Vannak jó pitbullok is :).

Borító: Imádnivaló, felkelti a figyelmet

Kedvenc karakter: Gavin, Taylor, Nagy Cica, Bella

Szárnyalás: a történet vége

Mélyrepülés: az emberi gonoszság

Érzelmi mérce: szeretet minden mennyiségben

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Egy szívmelengető W. Bruce Cameron történet blogturnéján mi másé is lehetne a főszerep, mint a kutyáké! Ennek megfelelően minden állomáson elrejtettük egy kutyafajta nevét, a Ti feladatotok pedig az lenne, hogy megtaláljátok ennek a kiemelt betűit, helyes sorrendbe rakjátok őket, az így kapott kutyafajta nevét pedig írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába! A helyes megfejtők között a könyv három példánya kerül kisorsolásra.

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyertest e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 22.  - Sorok Között

Február 24.  - Never Let Me Go

Február 26.  - Sorok Között (extra)

Február 28.  - Kelly és Lupi Olvas

Március 02. - Könyv és Más

Múlt századi kedvenceim - Jókai Mór: Egy az Isten

Már a blog megnyitása óta foglalkoztat a gondolat, nem csak a "friss" olvasásokról,  megjelenésekről szeretnék véleményt írni, hanem megmutatnám a régebbi, 2000 előtti, még a múlt századból való kedvenc olvasmányaimat. Ezek a könyvek jelentősen befolyásoltak, alakították az ízlésemet és óriási szerepük volt az olvasás függőségem kialakulásában.

Az első kedvenc ebben a sorozatban Jókai Mór: Egy az Isten című regénye.

Eredeti megjelenés: 1877

Eszem ágában sincs Jókait elemezni, kivesézni, nekem ehhez nincs irodalmár képzettségem, és én sem venném jó néven, ha blogos szinten ilyesmit olvasnék máshol. Úgy érzem, a klasszikusok külön kategóriát élveznek, én is egyéni szempontokat vettem figyelembe.

A könyv és én: Jókaival az általános iskola hetedik osztályában találkozunk, amikor A kőszívű ember fiai, mint kötelező olvasmány kerül a diákok elé. Egy regényt tudnék arról írni, mennyire nem támogatom a mai kötelező olvasmányok nagy részét. Szerintem nem a megfelelő időben kerülnek a gyerekek elé, bizony rettentően unalmas a többségük, és nemhogy hozzájárulnának az olvasás megszerettetéséhez, inkább elveszik a kedvüket tőle. Szegény irodalom tanárnőmet Dr. Buda Béláné Éva nénit gyakran szórakoztattam a dolgozatok végén a kommentjeimmel, amiben megjegyeztem a saját véleményem úgy mellékesen. Persze rám szólt, hogy hagyjam abba, mert ezeket elteszik, de így utólag vicces, hogy már innen indult a kritikus megmondó hajlamom. Szóval Jókai volt az, akire nem tettem megjegyzést, mert egy az egyben beleszerettem a regényeibe. Szerencsés vagyok, a szüleim könyvespolcán ott volt a Jókai összes, melyeket azóta "elbirtokoltam", és a kőszívű után sorra olvastam őket. Mindez a 80-as évek elején történt, és a pöttyös, csíkos lányregények után hatalmas lelkesedéssel fedeztem fel Jókait. A korosztályom nem a hollywoodi filmeken nőtt fel, nekünk még a múlt században készültek remek magyar tévéfilmek, sorozatok többek között Jókai művekből is, hatalmas színészlegendákkal. Nagyon sajnálom a mai gyerekeket, köztük vannak a sajátjaim is, akik már egy Egri csillagokat sem képesek nemhogy elolvasni, de filmen sem megnézni. Ezért is lenne szükséges változtatni a kötelezőkön, mert a mai generációt nem nyűgözi le ez a világ, nekik ez már unalmas történelem, teljesen felesleges erőltetni.

Ideje rátérni a regényre!  Számos Jókai mű közül számomra kiemelkedik az Egy az Isten. Rögtön az elején le kell szögeznem, hogy a vallásról nem fogok véleményt mondani, mert sem az unitárius, sem más vallás nem a sajátom, és teljesen kívülállóként figyeltem a karakterekre gyakorolt hatását, ez a része a regénynek nem hatott rám. A romantika annál inkább.

Mivel szörnyű és pontatlan fülszövegekkel találkoztam, a cselekmény bevezetését röviden összefoglalom.

A történet 1848 tavaszán kezdődik, amikor Cagliari hercegné, azaz Zboróy Blanka grófnő idősebb barátnéja (Dormándyné) és ügyvédje (Zimándy Gábor) társaságában vonattal utaznak Róma felé, hogy a grófnő válóperében előnyt szerezzenek a legmagasabb bírák előtt. A lányt ugyanis a családja szinte a zárdából kikerülve adta férjhez az idős herceghez, s ez a házasság úgy tűnik eleve halálra volt ítélve, Blanka képtelen érintkezni a férjével, így az megindította ellene a válópert. Ráadásul a herceg titkára is üldözi, Vajdár Benjámin, aki kompromittálni akarja őt.

A vonaton találkoznak a 22 éves Adorján Manasséval, aki szintén Rómába tart, festői ambícióinak hódol, miután a fényesnek induló politikai karrierjét kettétöri  a magyarországi belpolitikai helyzet. Manassé terve, hogy leszáll a vonatról és a hegyek között érkezik Rómába, igencsak megtetszik Blankának, mivel így egy nappal a vonat előtt érhetnek oda, megelőzve Vajdárt, aki szintén ezen a vonaton utazik. Az úton Manassé sokat mesél a helyről, ahol a családja él, Torockóról, Erdély legszebb szegletéről, ahol a vasbányákban és a földeken dolgozó szorgos nép valóságos csodát hozott létre, egy idealizált világot, ahol mindenki boldog és elégedett, amit lehet csodálni és lehet irigyelni. Rómába érkezésük után Manassé még napokig kíséri őket a húsvéti ünnepségek kapcsán, de mindig ügyelve arra, hogy egy pillanatra se udvaroljon a hercegnőnek, aki még férjezett. Amikor Blankát névtelen levélben figyelmeztetik az ellene szőtt összeesküvésre, Manassé a kezébe ad egy adut, amivel megfékezheti Vajdárt. Ennek viszont az a következménye, hogy a válóper végeredménye nem kedvez Blankának: sosem mehet férjhez többé, és Rómában kell maradnia, gyakorlatilag örök magányra kárhoztatva. A herceg sem nősülhet meg többé, legalábbis míg elvált neje él. Barátnője és az ügyvéd hazatérnek Magyarországra, össze is házasodnak. Közben az olasz nép is forrong, összecsapnak a katonasággal, merényleteket követnek el a gazdagok ellen. Ki fogja ebből a helyzetből kimenteni Blankát, akinek senkije sem maradt?

Miért vagyok rabja a történetnek? Elsősorban Jókai hangja miatt, ami annyira sajátos, időnként bő lére eresztett magyarázatokkal, de teljesen hitelesen illeszti bele a valódi történelmi helyzetekbe a cselekményt. A szöveg régies, időnként olyan szavak is szerepelnek, amihez elő kéne venni a latin szótárt, de egyben varázslatos a hangzása egy mai olvasónak. Szerettem a botanikai és a  gasztronómiai ízes megjegyzéseit, hogy a tájleírásokról már ne is beszéljek. Annyira jól ért a szerető szívekhez, imádom azokat az apróságokat amit megenged a szereplőknek ebben a korban: egy-egy gondolat, egy apró érintés már hatalmas jelentőséggel bír. Olyan jeleneteket vésett a szívembe, amiből sok éven át építkeztem, és a számtalan újraolvasásom tárgyai a mai napig. Igen, vannak kedvenc részek, főleg a regény első feléből, a küzdelmesebb időkből, amit sokszor újraolvasok és persze millió kedvenc mondatom is van, ami szállóigévé vált a fejemben.

A karakterek ebben a regényben is kicsit idealizáltak, a főszereplők nagyon jók, nagyon szépek, és megingathatatlanok. Az ellenségek menthetetlenül rosszak, meg is kapják méltó büntetésüket. Egyszerűen jólesik azt gondolni, hogy tényleg voltak ilyen emberek, ilyen jellemek, volt egy ilyen kor, amikor léteztek ennyire tiszta szerelmek, amikor annyira tisztelték a nőket, hogy ma már ez a hihetetlen kategória.

A regény első fele Rómában játszódik, és mivel többször jártam ott, nem voltak ismeretlenek a helyszínek, ezt valahányszor újraolvasom, akkor sem unom meg. Erdélyben viszont sosem jártam még, ezért nekem Torockó és környéke egy nagy kérdés maradt, valóban létezhetett ez a szinte misztikus világ, a maga paradicsomi feelingjével? Tényleg ennyire jók az ott élő emberek? Nekem ez túlságosan is távol áll a realitástól, de ezzel együtt elfogadtam.

Manassé. Akkoriban még nem is tudtam, hogy valaha lesz ilyen listám, de ő az elsők között volt akiket könyves pasijaimként tartok számon. Istenkém, ez egy tökéletes férfi. Külsőleg is, bár igazából egyszer kapunk róla bővebb leírást, abszolút a fiatal Henry Cavill lehetne a jelenkori megtestesítője. Belsőleg pedig egy sziklaszilárd jellem, 100%-ban úriember, nincsenek felesleges szavai, de amiket mond, azt érdemes megjegyezni.

"ahonnan én jövök, ott az emberek csak egyszer szeretnek"

"– Nem, hercegnő. Én nem viszem önt magammal. – Miért nem? – kérdezé a hercegnő, repeső reménykedéssel. Az ifjú alakja délcegen felmagasodott. – Azért – mert ember vagyok és férfi! Meg tudnám önt védelmezni az egész világ ellen; de saját magam ellen nem. – Én önt szeretem. Ha ön velem jön, a kárhozatba jön. – Mert én nem vagyok sem szent, sem angyal! – Ember vagyok – és rossz."

Blanka egy ijedt 19 éves lány, akit családja odavetett egy öreg oroszlánnak, akinek végül beletört a foga. A kapcsolatuk Manasséval lassan építkező szerelem, ami a körülményeket figyelembe véve mégis merésznek mondható. Erdélyben már telítődtem Blanka jóságos karakterével, kis túlzással szinte vártam a szentté avatását. Keveselltem a szerelmesek jeleneteit, sosem voltak egyedül. Blanka lemondott a rangról, pénzről, örökségről, viszont sokkal többet kapott még a szerelemnél is, testvéreket, szerető családot.

A cselekmény lendületes, engem az első oldaltól magával ragadott. A regényre oly jellemző kettősség a történetvezetésben is megjelenik, az első rész lényegében Blanka és Manassé szerelmének kibontakozása, valós történelmi eseményekkel, amiknek a páratlan római környezet adja a díszletet. Felejthetetlen jelenet számomra a Colosseum tetején játszódó párbeszéd, a vatikáni látogatások vagy Blanka kétségbeesett vizitje a csizmadia mesternél. (Több regényben is olvastam hasonlót és mindig eszembe juttatja)

Érdekesek voltak a katolikus vallással kapcsolatos események leírásai, az egész rendszer, a válóperek egyházjogi kérdései. 

A regény második része mindennek az ellentéte, Erdélyben eltűnnek a gazdag díszletek, az intrikák és egyéb főúri szórakozások. Felváltja ezeket a legcsodásabb emberiesség, a testvéri szeretet. Nekem ez volt a második rész legfőbb üzenete, amiről csak felsőfokban tudok beszélni, sűrű könnyek között. A többi csak ezután kerülhet szóba, megmenteni az otthont, a falut, Torockót, békét kötni az ellenséggel, majd elmenni öt évre katonának, mindezt túlélni, csak úgy lehet, ha a hiten túl rendelkezel még egy csodával, testvérekkel, akikre minden körülmények között számíthatsz és akik elvesztése fájóbb bárminél.

Csodás karaktereket alkotott ebben a regényében is Jókai. Az olvasás után nem hiszem,  hogy bárki el tudná felejteni Zenóbia keménységét,  Áron bátya humorát, vagy épp a szép márkinő cselszövéseit és sorolhatnám tovább.

Mivel lehet rávenni ma a fiatalokat, hogy Jókait olvassanak? Semmivel. Esélye sincs. Nem tudom megváltani a világot, tisztában vagyok vele, hogy a vérbeli könyvmolyokon kívül mások nem fogják a kezükbe venni. Sajnos nem élik át ezt az élményt, de egyszer talán, ha öregebbek lesznek, vagy mittudomén. Egyszer.

Borító: Nem lényeges.

 

Kedvenc karakter: Manassé

Szárnyalás: A legjobb jelenet a Colosseum tetején a nagy "véletlen" találkozás.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  Összehasonlíthatatlan a mai regényekkel, mégis totál romantikus.

Értékelés:

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén februárban megjelenő Cameron Post rossz nevelésében egy igen erőteljes új LMBTQ-regényt üdvözölhetünk. Tartsatok a Blogturné Klub bloggereivel és ismerjétek meg ti is Cam-et! Ha pedig mellette velünk játszotok, akkor a könyv egy példánya is a tiétek lehet!

Athenaeum, 2019

440 oldal

Fordította: Todero Anna

Goodreads:4,00

Besorolás: YA, realista

Amikor ​a tizenéves Cameron Post szülei autóbalesetben váratlanul meghalnak, a lány első, sokkoló reakciója a megkönnyebbülés. Az suhan át az agyán, hogy hála az égnek sosem fogják megtudni, mit tett pár órával korábban: a legjobb barátnőjével csókolózott a szénapadláson. 

Cam a szülei halálát követően a mélyen vallásos nagynénjéhez és jó szándékú, de reménytelenül régimódi nagyanyjához költözik. Tudja, hogy attól kezdve egészen más lesz az élete. A Montana állambeli Miles Cityben a túlélés két legfőbb alapszabálya: olvadj be, és hagyj békén másokat! Cam mindkettő tökéletes szakértője lesz – de az érzéseit és vágyait nem tudja magában elfojtani. 

Egy napon a kisvárosba költözik Coley Taylor, a gyönyörű és hibátlan cowgirl, aki az iskola legmenőbb srácának a barátnője. Coley és Cam között váratlan, intenzív barátság alakul ki, amely, úgy tűnik, akár több is lehet, mint barátság… 

De amikor ez már-már reális lehetőséggé válik, Cameront hideg zuhanyként éri a felismerés: csúnyán elárulták. Nagynénje drasztikus lépésre szánja el magát annak érdekében, hogy „helyrehozza” az unokahúgát – az Isteni Ígéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpont bentlakásos nevelőprogramjába küldi őt. 

A Cameron Post rossz nevelése egy felejthetetlen regény önmagunk felfedezéséről és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. 

A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

Őszinte leszek, nem is tudom, hogy miért lettem ennyire kíváncsi erre a könyvre. Talán Chloé Grace Moretz miatt, akit nagyon kedvelek? Vagy a különleges témaválasztás miatt? Ma már nehéz erre válaszolni, de az biztos, hogy kíváncsian vágtam bele ebbe a nem túl hétköznapi történetbe.

Cameron a filmben

A regény Cam történetét és útkeresését meséli el. 12 éves, amikor megcsókolja egy barátnőjét, de aznap tragédia is éri, a szülei autóbalesetben meghalnak. Camet a nagymamája és a nagynénje veszi pártfogásába, de nem túl sok sikerrel. A nagymami már túl öreg, beteges, a nagynéni pedig mélyen vallásos, ráadásul szerelembe esik, így Cam eléggé laza pórázon van, azon túl, hogy a nagynéni miatt kicsit mélyebben kénytelen kelletlen részt venni a városka vallási életében. Cam igazából teng-leng, szerelmes lesz (vagy legalábbis annak hiszi magát) az útjába kerülő szinte összes lányba, míg az egyik szerelmi kapcsolata balul sül el.. a kiszemelt, gyönyörű lány megijed attól, amit tesznek és feljelenti Camet. Így a lány az eléggé komoly nevű, Isteni Igéret Keresztény Iskola és Gyógyítóközpontba kerül azzal a céllal, hogy Istent közelebb hozzák Camhez és így kigyógyítsák a leszbikusságából...

Az első megdöbbenésem akkor történt, amikor kiderült, hogy ez a történet nem az 50-s, 60-s években játszódik, hanem a 90-s évek elején, amikor úgymond már felvilágosultak voltak az emberek és nem okozott akkora megdöbbenést az egyneműek szerelme. Igen ám, de nem egy nagyvárosban voltunk, hanem Montanaban, egy isten háta mögötti kis városkában, ahol a felnőttek szinte mindegyike nagyon vallásos és minden olyan dolog, ami a Bibliában tiltott, az számukra is megbotránkoztató volt. 

Az nem derült ki a számomra, hogy Cameronnak milyen viszonya volt a szüleivel (egy-két visszaemlékezés van a történetben, akkor úgy tűnt, hogy jó viszonyt ápoltak), de az biztos, hogy a nevelőszülei nem segítettek rajta semmiben. A kislány épp a kamaszkorba lépett, amikor leginkább szüksége lett volna, hogy mellette legyen valaki, aki szereti, akiben megbízhat, aki segít neki és aki útmutatást ad. De kapott egy tehetetlen nagymamát és egy még tehetetlenebb nagynénit. Látni rajtuk, hogy próbálnak jó "szülők" lenni, de a nagyi már túl öreg, Ruthnak meg sosem volt gyereke - úgy is mondhatnám, hogy az egyház volt a családja. Így szinte előre borítékolható, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni.

A történet rettentő lassú, erre készüljön fel mindenki. Az írónő kalandozik mindenfelé, csak a fő szálat kerüli, ahogy csak tudja. Rengeteg mindent megismerünk Cameron révén, a kislány elmeséli az egész városka történetét, szokásait, a barátnői életét, sorsát, mire a könyv végére érünk, szinte a fél várost régi ismerősként üdvözölhetjük. A regény feléig szinte semmi nem történik azon kívül, hogy Cameron álmodozik, vágyakozik, elcsattan egy-két puszi, sőt csók is, aztán új szerelem, új vágyakozás, eltelik egy nyár, egy ősz, és még mindig csak vártam a nagy katarzist.

A fülszöveg alapján úgyanis valahol azt vártam, hogy gyors bevezető utána Cam bekerül ebbe az átnevelő táborba, ahol vagy kegyetlen módon vagy szépen, de próbálnak vele valamit kezdeni. A lány pedig habitusától függően vagy megtörik vagy a végsőkig harcol. De úgy látszik, hogy az írónő is teljesen más vonalon haladt és én is:).

A tábor számomra, külső szemlélődőnek egyáltalán nem volt annyira borzalmas, persze az egyik nevelő, Lydia kivételével, hiszen Cameronnak azon felül, hogy el volt zárva, voltak megkötések, hogy mit csinálhat és mit nem, hasonló dolgokat kellett megtennie, mint otthon a rettentően vallásos Ruth nénikéje mellett. 

A tábor nekem úgy tűnt - ahogy Cameron is felismerte egy ponton, hogy létrejött, mert "szükség" volt rá, jó pénzt lehetett vele keresni, de igazán senki nem tudta, hogy mit kell csinálni, mivel lehet "kigyógyítani" a melegeket, így csak próbálkoztak - aminek persze meg is lett az eredménye - a nagy semmi és a tudatlanságuk miatt egy várhatóan bekövetkezett tragédia.

Lydia azért egy külön bekezdést érdemel. Ő volt az, aki igazán hátborzongatóvá tette az átnevelő tábort. Ő volt az, aki addig kérdezett, ameddig mindent be nem vallottál neki, talán még azt is, amit el sem követtél, és aki ezután természetesen nem feloldozott, hanem jól megbüntetett. Ő volt a mumusa ennek az egész történetnek szerintem.

Adam, Cameron és Jane a filmben

Cameron, bár ő volt a főhősnő, számomra nem volt se jó, se rossz figura, nem tudott az egész regény során közel kerülni hozzám. Egy fiatal tini útmutatás nélkül, kicsit butácska, sodródik mindennel, befolyásolható. Érdekes volt viszont látni, hogy hogyan alakul ki a "szerelembe vagyok szerelmes" viselkedésű kislányból az, a már a lebukástól sem tartó, csak hadd legyek együtt a szerelmemmel tini, aki igazából vergődött a konvencionális béklyók között. Főleg azt volt brutális olvasni, hogy amíg a kisvároskában szó szerint kirekesztés járt a melegeknek (és akkor még finom voltam), addig a nem túl messze lévő nagyvárosban Cameron leszbikus barátnője vígan szórakozott és járt együtt lányokkal, a büntetés legkisebb esélye nélkül.

Viszont ha már a szereplőknél tartunk, pont a táborban találtam meg azt a két személyt, akit sikerült megkedvelnem. Jane Fondát, aki bár mozgássérült, de a tipikusan a jég hátán is megélő fiatal lány, aki képes ebbe a táborba és Cameron életébe egy kis színt vinni. És ugyanígy itt van Adam, a közös barátjuk is, aki jó pár vidám percet okozott a főhősnőnknek és mellette állt, ahol csak lehetett.

A történet vége pedig? Akár spoiler, akár nem, én elmondom, hogy nekem megnyugvó (vagy napokig tartó elgondolkodtató) lezárását nem hozott. Olyan volt, mint egy sorozat első részének a vége, ami után kell várni pár hónapot, amire az ember már kellően ideges és izgul, kíváncsi és bármit megadna, hogy láthassa / olvashassa a folytatást. 

Csak azzal a különbséggel, hogy itt nem kerültek a szereplők annyira közel hozzám, hogy körömlerágva izgasson, hogy mi is történt velük. (bár tippem van rá, hogy mi lehetett a folytatás).

Ami érdekes volt, hogy egy mellékszál hozott legjobban izgalomba, egy tragikus földformáló esemény, a Quake-tó kialakulása a Yellowstone Nemzeti Parkban, ami majdnem 30 ember halálát okozta és a történet szerint Cameron szüleinek életét is jelentős módon befolyásolta. 

Összességében nem rossz a könyv, de nekem nem hozta azt, amit elvártam tőle. Érdekes bemutatása a 90-s évekbeli amerikai vidéki kisvárosoknak, az ott élő embereknek és a gondolkodásmódjuknak. És persze egy fiatal lány életének, aki épp felfedezi a nemi hovatartozását és, hogy ez mekkora felzúdulást okoz. A filmet azért még biztosan megnézem, kíváncsi vagyok, hogy hozzátesz-e még valamit ehhez a történethez - illetve Chloé képes-e megszerettetni velem végül Cameron figuráját.

Borító: Látom, hogy meglovagolja a film (és a színésznő) hírnevét, valószínűleg többen is leveszik így a polcról, de nekem még így is nagyon semmitmondó

Kedvenc karakter: Jane Fonda, Adam

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: hogy a kilencvenes években még ilyen megtörténhetett...

Érzelmi mérce: bánat, gyász, szerelem, vágyódás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

Cam életében és önmaga megismerésében meghatározó szerepet játszanak a filmek. A VHS-korszak korlátai mára eltűntek, így ha Cam ma lenne fiatal, sokkal több lehetősége adódna a különböző LMBTQ-témájú filmek megtekintésére. Minden állomáson találtok egy olyan filmből kivágott képet, ami ezt a témát dolgozza fel. A feladat egyszerű, ismerjétek fel, hogy melyik filmben látható a kép és írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 17 - Könyv és más

Február 19 - Nem félünk a könyvektől

Február 21 - Ambivalentina

Február 23 - Hagyjatok! Olvasok!

Február 25 - Kelly és Lupi olvas

Márk Szonja: Kekszek

Édes vagy sós, töltött vagy töltetlen, kiszúrós, megkenős, roppanós...bizony, ennyire változatos a kekszek világa! Márk Szonja, az Édesem Tortaműhely tulajdonosa most egy különleges gyűjteményben hozza el nekünk kedvenc kekszreceptjeit, három bloggerünk pedig vállalkozott, hogy nem csak értékeli, de ki is próbálja ezeket. Játsszatok velünk, és nyerjétek meg a Boook Kiadó által felajánlott példányt a könyvből!

Boook kiadó, 2018

120 oldal

Besorolás: gasztronómia

Kekszet sütni mindenki tud! Kicsik, nagyok, még nagyobbak, fiúk, lányok, anyukák, apukák, sőt, még az ő apukájuk és anyukájuk is. Nem kell hozzá más, csak egy klassz recept, egy kis önbizalom, és néhány jó alapanyag a mennybe repítheti az embert. Készíthetünk pofonegyszerű összekeverős vagy izgalmas töltött változatot, kicsit, nagyot, sósat, édeset, csak a kreativitáson múlik a végeredmény.

A Kekszek Márk Szonja Édesem-sorozatának a 3. része. Az Édesem Tortaműhely tulajdonosa 40 legkedvesebb kekszreceptjét válogatta össze, köztük különlegeseket és villámgyorsan elkészíthetőeket is.

Kekszek! Ezek azok a finomságok, amelyeket bárki, bárhol imád elfogyasztani és ahogy kiderült, nem is olyan ördöngösség elkészíteni őket (én eddig nem próbálkoztam egyáltalán velük, inkább örömmel fogyasztottam az ismerőseim, családtagjaim által elkészítetteket, illetve a boltban vásároltakat). Egy ideje azonban érlelődik bennem, hogy miért is ne készítsek el én is saját kekszet? A gondolatot végül a Boook kiadó megkeresése keltette életre, hiszen felajánlották több más könyvük között a Kekszek című kiadványukat is, amire azonnal felcsillant a szemem. 

A könyv, első ránézésre és tapintásra kellemes megjelenésű, kisméretű, keményfedeles - ami még mindig fontos a számomra, mert így jobban tartható / megállítható a kekszek elkészítésekor. A méret is megfelelő, hiszen nem fogja elfoglalni a teljes asztalt, pont akkora, hogy kényelmesen elfér és könnyen kezelhető. 

A tartalom több részletre oszlik, a kekszek közül vannak: 

• Összekeverősök (a legegyszerűbbek, csak össze kell őket keverni és már kész is)
• Megtöltősök (a számomra az egyik legfinomabbak, hiszen nincs is jobb, amikor beleharapsz egy kekszbe és kibuggyan belőle a lekvár vagy valamilyen finom krém)
• Kiszúrósok (a gyerekek, de még néha a felnőttek kedvencei is - itt csak a fantázia szab határt a kreativitásodnak)
• Óriások (amikor még keksznek hívod, de igazából már majdnem egy torta:)
• Mindenfélék (amihez kell már egy kis ügyesség is)
• Sósak (egy keksz nemcsak édes lehet... :)

Külön tetszett, hogy vannak jó tanácsok a könyv végén, amik segítik a még profibb elkészítést - ami sokunk számára egyértelmű, de látszik, hogy az írónő gondolt a nagyon kezdőkre is. És még egy plusz - vannak receptek kifejezetten ételallergiákban szenvedőknek is, ezeknél a recepteknél külön piktogramok jelölik, hogy glutén - laktóz vagy tojásmentes receptről van-e szó.

Az összeállítások könnyen érthetőek, nem volt vele olyan problémám, hogy például a sütési idő jóval több, mint ami a leírásban szerepel, látszik, hogy kipróbált recept mind. Minden kekszről készült ízléses fotó is, ami előre vetíti, hogy hogyan is fog kinézni, ha megsült (az ízvilágot természetesen nem, de azt személyesen kell ugye lecsekkolni:))).

Sok recept alján van ötlettár is, hogyan lehet a kész kekszeket akár díszként, ajándékként felhasználni, esetleg továbbvariálni más összetevőkkel, hogy még különlegesebbek legyenek.

És akkor térjünk rá a kipróbálásra:). Én két receptet próbáltam ki (igen, miattam csúszott a turné egy napot, hiszen a kiválasztott receptnél nem figyeltem oda, hogy 24 órát kell hagyni állni a tésztát, így a tegnap reggel elkészített tészta csak ma reggel sülhetett ki).

Azért készítettem egy másik kekszet is, ha esetleg nem tudnánk csúsztatni a turnét, így végül két finomságot próbáltam ki.

Az első a parmezános- zöldfűszeres keksz. 

Egy nem túl bonyolult elkészítésű, de annál izgalmasabb ízvilággal rendelkező finomság. Túl sok összetevő nem kell hozzá, a legdrágább hozzávalója a parmezán sajt. A recept oregánó levéllel díszíti, én nem tettem rá, mert akkor a párom meg se közelítette volna a kekszet:).

A leírás szerint bármilyen zöldfűszert bele lehet tenni, én maradtam a megadott metélőhagymánál, ami kellően erőteljes ízt adott a keksznek.

A tészta gyorsan elkészült, összesen egy órát kellett hagyni a hűtőben pihenni, a végeredmény pedig egy finom, omlós, kicsit parmezán, kicsit metélőhagyma ízű, nagyon finom sós keksz lett:

A másik kekszem pedig maga az álom. Egyszerűen nem lehet annyit készíteni belőle, amennyi el nem fogyna. Ez pedig a sósmandulás - csokidarabos keksz.

Egy picit az amerikai vagy angol cookie-ra hajaz, kívül finom ropogós, belül omlós, a csokidarabok pedig kicsit folyósak lesznek a sütés után. 

Az elkészítése egyáltalán nem volt bonyolult (és ha odafigyeltem volna, hogy 24 órát kell pihentetni a tésztát a hűtőben, akkor még csúszás se lett volna:), a legdrágább összetevője a pirított sós mandula volt.

Sajnos egyelőre nincs elektromos keverőgépem, így "kézi hajtánnyal" kevertem össze az összetevőket, de így is nagyon jó lett:

A végeredmény pedig, íme - igen, volt ami széttöredezett kissé, de higgyétek el, nagyon finom lett. Ez csak egy töredéke az elkészült mennyiségnek:). Egy-egy darab nagyon laktató, így elég sokáig kitart(ana - ha a párom nem enné valami hihetetlen sebességgel:).

Összességében elmondhatom, hogy érdemes ezt a könyvet beszerezni, a receptek elkészíthetőek, akkor is, ha nem vagy egy mestercukrász. Vannak benne könnyebben és nehezebben elkészíthető finomságok, az írónő figyelt az édesszájúakra, a kevésbé édesszájúakra:) és az ételallergiában szenvedőkre is. Én pedig már ki is néztem a következő pár kekszet:).

Borító: Egyszerű, de lényegre tör. Tetszik az egyszerűségével.

Szárnyalás: A rengeteg ötlet, a legegyszerűbbektől, a bonyolultabbakig.

Mélyrepülés: A kilók, amiket felszedek a sok finom keksz elkészítése és elfogyasztása után :)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A hagyományosabb ízek és alapanyagok mellett a receptkönyv tartalmaz több különlegesebb hozzávalót is. Az egyes állomásokon ezekről olvashattok egy rövid leírást, a feladatotok pedig, hogy a rafflecopter doboz megfelelő helyére beírjátok a szóban forgó alapanyagot.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az inkák aranyaként is emlegetett élelmiszer egy Dél-Amerikából származó gabonaféle. Már 8-9 ezer évvel ezelőtt előszeretettel fogyasztotta az ember, az inkák pedig szent ételnek tartották, és a Gabona anyja néven emlegették. Az inka harcosok ennek köszönhetően nagyon kitartóak voltak, és az átlagnál jóval gyorsabban gyógyultak fel a harcban szerzett sérüléseikből.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 23 - Könyv és más

Február 25 - Kelly & Lupi olvas

Február 27 - Hagyjatok! Olvasok!

Sarah J. Maas: A Court of Wings and Ruin - Szárnyak és pusztulás udvara (Tüskék és rózsák udvara #3)

A Könyvmolyképző Kiadó elhozta nekünk a Tüskék és rózsák udvara sorozat utolsó részét idén januárban. A befejező kötetben Feyre bosszújának és a küszöbön a háborúnak köszönhetően a tetőfokára hág a hangulat. Feyrenek, Rhysnek, és a többieknek mindent meg kell tenniük azért, hogy megnyerjék maguknak a többi udvar támogatását, miközben nem várt helyről bukkannak fel szövetségesek. A Szárnyak és pusztulás udvara méltó befejezése a sorozatnak, Sarah J. Maas ismét rengeteg izgalmas, fordulatos és lélegzetelállító pillanattal ajándékozta meg az olvasóit. Ha szeretnétek Ti is részese lenni az élménynek, akkor tartsatok a turné bloggereivel, és játsszatok a könyvért.

Könyvmolyképző, 2019

800 oldal

Fordította: Hetesy Szilvia

Goodreads: 4,50

Besorolás: fantasy

A festményem hazugság volt.

Még nem álltam készen.

Feyre visszatért a tavasz udvarába, hogy információkat gyűjtsön Tamlin mesterkedéseiről és a Prythian meghódítására törő Hybern királyáról. Veszélyes kettős játékot játszik, és egyetlen apró hiba végzetesen megpecsételheti nemcsak az ő, de az egész világ sorsát.

A háború közeledtével pedig el kell döntenie, hogy kiben bízik meg a lenyűgöző, ámde veszedelmes főurak közül, és a legváratlanabb helyeken muszáj szövetségest találnia.

A Földet vörösre festi a rengeteg kiontott vér, miközben gigászi hadseregek küzdenek valamiért, ami az egész világ pusztulását hozhatja.

A lenyűgöző New York Times és USA Today bestseller sorozat vadonatúj kötete.

#1 helyezett a goodreads.com 2017-es szavazásán, Young Adult Fantasy kategóriában.

Az értékelés spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták a második részt!!!

És eljutottunk idáig is. Picit fáj a szívem, mert imádtam a csapattal együtt kalandozni, átélni azt a hatalmas és időtlen szerelmet, ami Feyre és Rhys között kialakult és azt a szinte családias légkört, amit a Belső Kör sugárzott kifelé. Igen, a második részről nem írtam értékelést, ami az én hibám, de olyannyira imádtam azt a könyvet, hogy egyszerűen csak egy félórás ömlengés lett volna értékelés helyett.

Így maradt a harmadik rész, amit hosszas várakozás után olvastam csak el. Ahogy kijött angolul, azonnal beszereztem, de egyrészt olvasási válságban voltam és egyszerűen képtelen voltam átrágni magam a könyvön, nagyon lassan haladtam vele, másrészt pedig egy volt barátnőm is - aki szintén hatalmas Rhys rajongó - azzal bombázott nap, mint nap, hogy a harmadik rész borzalmas, legszívesebben kidobta volna a könyvet az ablakon, hogy nem olyan lett a vége, mint amit várt, így inkább pihentettem az egészet. 

Végül aztán megjelent magyarul is ez a kötet, én pedig erőt vettem magamon és újra nekikezdtem, remélve a legjobbakat. 

A befejező rész első felében Feyre ismét Tamlinnál "vendégeskedik". Tamlin abban a hitben él, hogy visszakapta a jegyesét, a szerelmét, de az igazság elég távol áll ettől. Feyre mérhetetlenül dühös és egyrészt bosszút forral, másrészt pedig megpróbál minél több dolgot megtudni a közelgő "viharról". Közben persze tartania kell magát, hiszen az áspiskígyó Ianthe - párszor de megtéptem volna ezt "hölgyeményt" és Hybern udvarából három vendég is próbára teszi a türelmét és az álcáját.

Végül persze sikerül megmenekülnie és visszatérhet Velarisba, ahol már tűkön ülve várják a többiek és persze a párja, Rhys.

A felhőtlen boldogságukat azonban a közelgő háború beárnyékolja. Minden erejüket / képességüket és ügyességüket bevetik, hogy nyerjenek, de vajon van esélyük az őrült és vérszomjas királlyal és a hadseregével szemben?

Sarah J. Maas nem okozott most sem csalódást. Olyan érzelmi hullámvasutat épített fel, ahol az egyik pillanatban majd elolvadtam az imádattól és a szerelmes jelenetektől, majd egyes helyzetekben szinte fel tudtam volna robbanni a dühtől és akkor azt még nem is említettem, amikor azt is elérte, hogy megkönnyezzek egy-egy szereplőt. Mert az írónő késélen táncoltatta a szereplőit. Senki sem volt biztonságban, még a főszereplők sem. Voltak olyan pillanatok, amikor szó szerint úgy éreztem, hogy a történet a teljes csapat halálával végződik. Komolyan. Bár valahol reméltem, hogy Sarah ennél lágyabb szívű és nem teszi ezt velünk:).

Pár barátnőmnek anno azt meséltem, hogy ez a rész már annyira nem lehet izgalmas, mivel Feyre és Rhys összejöttek és az a várakozás és izgalom, ami ezt megelőzte, már a múlté. Így semmi olyan nem történhet benne, ami képes engem majdnem 800 oldalon a történetben tartani. Amit akartam, az már sikerült, a párosunk összejött, de mi jöhet még?

Ismét tévedtem:). Bár az elején picit lassan indult be a történet, hiszen először Tamlinnál küzdöttünk, - azért írtam többesszámot, mert én is küzdöttem eleget, hogy a lapokon keresztül ne cibáljam meg se Tamlint, se Ianthét:), majd visszatérve Velarisba, jöttek a végtelen megbeszélések, rábeszélések, tárgyalások és konspirációk, de Sarah ide is be tudott azért csempészni egy-két olyan dolgot, ami fenntartotta az érdeklődésünket. Volt egy-két izgalmas jelenet, de ami nálam mindent vitt - az az Udvarok találkozója volt. Képzeljetek el egy olyan tanácskozást, amin a résztvevő tündérek nagy része egy kanál vízben képes lenne megfojtani a másikat (vagy berkenyenyíllal kivégezni). Az apró elejtett "mérgező" megjegyzések, a beszólások, az egymás nyíltan és rejtetten való sértegetése - a regény egyik legjobb része volt a számomra. 

Utána jött persze a csata. Komolyan mondom utoljára ekkora mértékű csatát a Gyűrűk ura trilógiában olvastam. Volt itt minden. Harc a levegőben, a vízen, a szárazföldön, mágiával, nem is akarom tudni, hogy milyen lényekkel, karddal, íjjal, karmokkal, fogakkal, folyt a vér és hullottak a katonák mindegyik oldalon. Egyszerűen alig merem elhinni, hogy ez a törékeny, a romantikában nagyon is otthon mozgó írónő ilyen harci jeleneteket volt képes megírni!

 

És persze a szereplők. Tamlin továbbra sem a kedvencem, de voltak olyan tettei, amelyek azért már nem kifejezetten a "fekete bárány" oldalra sorolják. Kíváncsi leszek, hogy a spin-off részekben feltűnik-e, illetve milyen sors vár rá?

Lucient viszont nagyon megszerettem. Éreztem én az első, de még a második részben is, hogy hiába Tamlin csatlósa és barátja, azért van benne több is. Itt kapott azért szerepet - még úgy is, hogy az egyik akciójáról sokat nem tudunk - pedig én nagyon kíváncsi lennék arra, hogyan bukkant rá arra személyre és milyen kalandjai lehettek közben. 

Feyre és Rhys. Velük olyan magasra tette nálam az írónő a lécet, hogy nagyon nehéz lesz ezt bármilyen másik párosnak is megugrania. Az az összhang, az a mérhetetlen szeretet, tisztelet és megbecsülés, ami köztük van! És akkor még nem is említettem a köztük állandóan ott vibráló szexuális feszültséget - szó szerint forrt a levegő minden egyes találkozásukkor!

A Belső Kör pedig... még mindig olyan, mint egy nagy család. Azt pedig külön imádtam, hogy újabb információkat tudtunk meg a tagjairól - a háttér történetek bővültek és így pár szereplő viselkedése is nagyobb értelmet nyert. 

A regény befejezése pedig? Sarah tett róla, hogy a legeslegutolsó pillanatig csontig rágjuk a körmünket és izguljunk a szereplőkért - jókért és rosszakért is - persze más-más ok miatt. Nem árulom el, hogy ki marad életben és ki nem, izguljatok ti is a főhőseinkért:). De az biztos, hogy számomra ez a befejezés tökéletes és bár tudom, hogy egy fejezet lezárult és ez a kaland már nem folytatódik tovább, de őrülten várom a spin-off részeket, hiszen a csapatból vannak még kedvenceim, akinél még bármi megtörténhet.

Összességében ez a sorozat az örök kedvenceim közé került, amit valószínűleg többször le fogok venni a polcról és beszerzem minden létező variációban - mert ennek a sorozatnak angolul és magyarul is a polcomon kell lennie.

Köszönöm Sarah ezt a csodálatos mesét! Örökké hálás leszek ezért Neked ezért!

Borító: Hosszas viták, szavazások után ez a borító már majdnem az eredeti. Így is tetszik (ezerszer jobb, mint a világoszöld, ami nem is illett volna a többi részhez). Imádom.

Kedvenc karakter: Soroljam? Hosszú lesz:) Feyre, Rhys, Mor, Amren, Cassian, Nesta, Azriel, Elain, Helion, Tarquin, Varian, Lucien (és biztosan még kihagytam sok mindenkit, akit szerettem - de részben spoiler lenne, részben hadd maradjanak titkos kedvenceim is)

Szárnyalás: a számomra tökéletes befejezés és az a rengeteg izgalom!

Mélyrepülés: Hybern, Ianthe

Érzelmi mérce: szerelem, szeretet, bánat és újra szeretet, szerelem - vigyázat! vannak benne 18+ részek is! :)

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megveheted!

Nyereményjáték:

7 ÁLLOMÁS, 7 UDVAR, 7 FŐÚR. 

A befejező részben fontos szerepet kapnak a főurak, így a játékunk is hozzájuk fog kapcsolódni. Minden állomáson megtaláljátok az egyik főúr nevét, a feladatotok pedig az lesz, hogy kitaláljátok, melyik udvarhoz tartozik. A rafflecopter doboz soraiba tehát a hét udvar egyikét várjuk!

Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

RHYSAND

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 09 - Könyvvilág

Február 11 - Deszy könyvajánlója

Február 13 - Kelly és Lupi olvas

Február 15 - Függővég (extra)

Február 17 - CBooks

Február 19 - Ambivalentina

Február 21- Sorok Között

Stahl Judit: Ínyenc szárnyasok

Csirke, pulyka, liba, kacsa, ha valaki nem vega vagy vegán, biztos, hogy a szárnyasok a konyhája alapját képezik. Ám épp azért, mert gyakran eszünk szárnyast, néha már nehéz kitalálni, hogyan készítsük el újféleképpen vagy hogyan dobjuk fel a régi recepteket. Stahl Judit Ínyenc szárnyasok című receptkönyvével segít ebben. Most három blogger mondja el a véleményét a könyvről úgy, hogy természetesen egy-egy receptet is kipróbálunk belőle. A turné végén pedig ti is nyerhettek egy saját példányt.

Lettero Kiadó, 2018

120 oldal

Besorolás: gasztronómia

Stahl ​magazin – az ikonikus gasztrolap, amit tízezrek vásároltak, százezrek olvastak, és milliónyian főzték a receptjeit. Mintául szolgált sok gasztroújságnak, de egyvalamiben egyedülálló maradt: a receptek sokszoros tesztelésen mentek át, ezért sosem okoztak csalódást.

Ez a kötet nem csupán egyszerű válogatás a magazin legkedveltebb szárnyasételeiből, hanem mindegyikhez kínál egy-egy új, szellemes variációt is. 

A világ legjobb rántott csirkecombja módjára elkészítheted a világ legjobb rántott patisszonját. Szívesen megfőznéd újra a gorgonzolás-zsályás csirkeragut? Itt a receptje, de próbáld ki, milyen, ha átalakítod spenótsalátává. Mit szólnál egy konfitált libacombhoz? És a hasonló módszerrel készülő kínai 

ötfűszeres kacsához? Felidéznéd a rumos-fűszeres csirke zamatát? Feltétlenül ízleld meg pulykarolád formájában is.

Ez nem csupán a Stahl magazin-olvasók legimádottabb receptjeinek tárháza, de egyúttal ötletadó barangolás, gondolatébresztő főzőiskola is. 

Az is szeretni fogja, aki már ismeri, és az is, aki most találkozik először Stahl Judit konyhájával.

És ismét egy Stahl szakácskönyv. Az első kettő nagyon bejött, azóta már más recepeket is kipróbáltam, sőt a barátnőim is kölcsönkérték a könyveket:), így nem volt kétséges, hogy a csirkés könyvet is kipróbálom. A szárnyasok - azon belül is a csirke és a pulyka az, amit a legsűrűbben készítek el otthon, elég sok receptem van hozzájuk, így kíváncsian vártam, hogy milyen különlegességeket tud Stahl Judit mutatni.

A könyv hozta ismét a már megszokott színvonalat, gyönyörű, minőségi, fényes papírra lett nyomtatva, keménykötésben, a mérete nem túl nagy, így kényelmesen elfér a konyhaasztalon, de nem annyira picike, hogy nagyítóval próbáljam kiolvasni a recepteket.
Itt is, mint a több könyvnél több részre vannak osztva a receptek:

• Falatozás
• Dobd fel gyümölccsel!
• Egyedényes finomságok
• Köret és hús egyben
• Ha még csipegetnél

És ugyanúgy, mint a másik két könyvben, itt is vannak az alapreceptet picit különlegesebbé tevő módosítások.

Őszinte leszek,  nem volt könnyű választani a könyvből elkészítendő receptet, mert annyi mindenbe beleszerettem. Persze végül "megkönnyítette" a választásomat a párom és a barátnőm, lévén egyik ezt nem szereti, a másik azt, így gyorsan leszűkült a lista. Egy alapjában véve nem túl bonyolult receptet választottam végül, a Sült citromos csirkét.

A citromot mind szeretjük és párszor már próbáltam citromos csirkét csinálni, de akkor csak a citrom levét használtam fel, magát a gyümölcsöt soha.

Az összetevőket sem volt bonyolult beszerezni, így minden adott volt, hogy legyen egy finom ebédünk.

Az első kihívás a "kezeletlen" citrom beszerzése volt, hiszen tudjuk jól, hogy még a biocitromok egy részét is kezelik, hogy szállíthatóak legyenek. Nagy nehezen, de végül sikerült egy kupac ilyen típusú citromot beszerezni. 

Az előkészítéssel nem volt gond, csupán azt nem tudtam, hogy kiszedjük-e a citrommagot a citromszeletekből vagy sem - ezt nem írta a könyv, de végül kiszedtem, hiszen egyikünk sem akart ráharapni ebédelés közben. (nem is gondoltam volna, hogy egy nyomorult citromban ennyi mag lesz:)

Aztán jött a citromkarikák megpirítása. Itt éreztem először, hogy kérdéseim lennének - mit jelent a pirult? Hiszen a felsorolt egy evőkanál olaj nagyon hamar eltűnt és onnantól nagyon oda kellett figyelni, mert szinte másodpercek alatt sültek sötétbarnára, sőt néha feketére a szeletek, nem volt pirult, csak sárga és sötétbarna. A kettő közti árnyalat nem létezett (illetve másodpercekre csak).

Sajnos olyan serpenyőm nem volt, amit sütőben is lehet használni, így végül átpakoltam a megpirított csirkét és a citromot egy tűzálló edénybe és ott sütöttem meg.

A végeredmény nem lett rossz, egy kis bulgursalátával körítve tálaltam és jóízűen megettük. De azt is el kell mondjam őszintén, hogy nem arattam akkora sikert vele, mint nutellás kuglóffal és a teriyaki lazaccal.

Igazából a recept egyszerű és könnyen elkészíthető, de nekem voltak vele apróbb problémáim. Én mindenképpen a csirkemelleket vékonyabb szeletekre vágtam vagy legalább kiklopfoltam volna- a receptben csak négy fél csirkemellfilé van írva, semmi más instrukció.

A karamelizálás nem teljesen úgy sikerült, ahogy szerettem volna. Ahogy fentebb írtam, a citromok  egy pillanat alatt kezdtek az olajon megfeketedni, így azt a szép kellemes barna színt nem igazán értem el, a végén már annyira féltem, hogy odaég, hogy lehet, picit gyorsabban szedtem ki őket, mint kellett volna.  (ezt biztos, hogy gyakorolnom kell még:).

A sima tejszín helyett pedig főzőtejszínt használtam - gondoltam az is jó lesz ide, de az meg olyan sűrű volt, hogy egyáltalán nem lett olyan szép, folyékony szósz körülötte, mint a könyvben lévő illusztráción. 

 

Az ebéd végül is elkészült, sikert arattam vele, de azt tudom, hogy legközelebb, ha ismét elkészítem, akkor már merészebben állok hozzá a citromok lepirításának és sima tejszínt használok. És már ki is néztem a következő recepteket, amiket szeretnék elkészíteni - a barátnőmnek, ha ismét eljön, akkor a híres Nizzai csirkét - hiszen mind a ketten imádjuk a zöldséges, olivabogyós csirkét, a páromnak pedig az ananászos-gesztenyés csirkét, mert ő pedig imádja a keleti konyhát, így a szójaszószos, ananászos, gesztenyés csirke nála tuti siker lesz.

Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki már ismerős a szárnyasok világában és újdonságot keres, illetve azoknak is, akik még csak most ismerkednek csirke-pulyka-fácán-kacsa családdal.

Borító: Szép, színes, látványos, de én szerettem volna ha valami szerepel a címhez kapcsolódóan is

Szárnyalás: A szárnyasok változatos elkészítési módja - a könnyebbektől egészen a nehezebbekig

Mélyrepülés: -

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mivel szárnyasokhoz kapcsolódó receptek találhatók a könyvben, ezért a feladat az lesz, hogy szárnyasokhoz kapcsolódó dolgokat találjatok ki a leírások alapján. Csak írjátok be a Rafflecopter doboz megfelelő sorába, hogy az adott leírás milyen szárnyasokhoz kapcsolódó dolgot takar.

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésükre, hogy válaszoljon a kiküldött értesítőre, különben automatikusan újat sorsolunk.

Vannak olyan fiókák, akik azonnal elhagyják, és olyanok is, akik csak azután, hogy már tudnak repülni.

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

Február 09 - Könyv és más

Február 10 - Kelly és Lupi olvas

Február 11 - Spirit Bliss Sárga könyves út