2012. szeptember 24., hétfő

Interjú Ashley Carrigan írónővel (3)



Ashley Carrigen írónő valódi nevét nem tudom, azt viszont elárulom nektek, hogy én bizony lelki társat találtam benne. Imádom a történeteit, olyanok, mintha egyenesen nekem írta volna, pedig egyáltalán nem az általam favorizált young adult műfajban ír. A karakterei kidolgozottak és nagyon-nagyon szerethetőek, felejthetetlenek. Nekem legalábbis gyakran eszembe jut  például Melkor  ha  belevaló férfi karaktert kell felidézni. A női karakterei is mind eredeti, senkihez sem hasonlítható hősnők. Küzdenek, harcolnak, bajba kerülnek, vétkeznek, elbuknak, felemelkednek, mélyen megélik és élvezik a szerelmet.
Hihetetlen módon inspirál a kitartása, kreativitása, szenvedélyessége, a regényei pedig remekül szórakoztatnak. Olvastam tőle több műfajban is, a legkiemelkedőbb Morwen hat részes vámpíros története, mely hosszú időt ölel át. (Olvashatod ITT) Nagyon szeretem a fantasy történeteit is, amik egy középkort idéző képzeletbeli világba visznek, természetesen jól átitatva varázslattal, szerelemmel. (Olvashatod ITT) Ashley a  történelmi romantikus műfajba is tett egy kirándulást, Jane Austen tiszteletére. A legutóbbi könyve pedig egy pszichológiai szállal  átszőtt  thriller, ami egy fiatal lány  és gyilkosságai körül bonyolódik.
Az ismeretségünk az első és egyben legnépszerűbb történetének olvasása során kezdődött, amikor a többi olvasóval együtt követeltük a regény fejezeteihez kapcsolódó kommentekben a folytatást.
Egyébként elég türelmetlen ember vagyok, ezért a blogos regényekkel főleg az a bajom, hogy ha nem tudom egyben elolvasni őket, totál ideges leszek, nekem azonnal kéne a következő fejezet, főleg, ha érdekes, izgalmas a sztori. Ashley esetében fordult a kocka, muszáj volt türelmesnek lennem! Egyszerűen beszippant minden története és csak falom a betűket. Szerencsémre olyan jó viszonyba kerültünk, hogy több regényének is előolvasója lehettem, a bizalmat itt is nagyon köszönöm.
Megkerestem kérdéseimmel Ashley-t és ezt a választ kaptam:
 
A bevezetőben olyan szépen írsz rólam és a könyveimről, hogy egészen zavarba jövök.
A polgári nevemet most sem fedem fel, mert másoknak nem mondana semmit, a családomat pedig nem szeretném idekeverni. Nekem elég, ha az olvasók a Carrigan könyveket keresik és várják.
A vámpírregényemet még 1999-ben kezdtem írni. Akkoriban Magyarországon nyoma sem volt még a vámpírhisztériának. Mondhatom, egyedüli renegát voltam, de kicsit sem zavart, mert kizárólag magamnak írtam, később a barátoknak.
2010. őszén kezdtem el nyilvánosságra hozni az időközben hatrészesre bővült sorozatot. Igazi arcpirulós izgalommal vártam a reakciókat. Nem hittem, hogy bárkit is érdekelhetnek az írásaim. 
Több műfajban is ki akartam próbálni magam, nem szerettem volna megrekedni a vámpíroknál. Így került sor a kétrészes fantasyra, a halhatatlanos történetre, a klasszikus romantikus regényre, a thrillerre és a jelenleg készülő könyvre, amiben komoly érzelmi drámáknak vetem alá a szereplőimet. Jelenleg tizenhárom regényem van. Nekem is hihetetlen.
Van egy civil munkám, amiből az átkozott sárga csekkeket fizetem, és van az írás, amit szívvel-lélekkel művelek. A kettő éles ellentéte egymásnak. Megvallom, töménytelen időmet ölöm bele az írásba, sokat és gyorsan alkotok. Azért is igényel sok időt, mert először mindig papírra írom le a könyvet, és csak utána gépelem be a számítógépbe. És tetejébe szép a folyóírásom. Ezen az sem tudott változtatni, hogy időközben vettem egy laptopot – mondván, azt hurcolhatom mindenhová. :D
Rengeteg regénytervem van a jövőre. Az alkotói válságot nem ismerem. Mi az? Még életemben nem unatkoztam, de szégyen is volna ennyi csodás karakterrel a fejemben, akik mind rángatják a karomat, hogy rólunk írj, rólam, vagy inkább rólam!! Sajnos, így nem marad időm a másik két kedves elfoglaltságomra, az olvasásra és a rajzolásra.
Ashley rajza
A zene! Igen, a zene nagyon fontos alkotóeleme az írásaimnak. Gyakorlatilag mindig a fülemen van a fülhallgató, különösen a begépelési szakaszban.
Természetesen, mint minden amatőr író, én is arról álmodozok, hogy egyszer valamelyik könyvem kiadásra kerüljön. Ha ez nem történik meg, az sem tragédia, hiszen az Internet kiváló lehetőséget nyújt, hogy az olvasókhoz eljusson egy-egy történet. Igaz, ebből nincs honorárium, de talán nem is mindig az a fontos. Az e-book egészen új esélyeket tartogat, csak még nem tanultuk meg kiaknázni.
Soha sem választok tudatosan, a divatnak éppen megfelelő témát a regényeimhez. Mindig ösztönből írok, és nem vonom be az olvasókat, hogy ők döntsék el, kit hogyan nevezzenek a könyvben, vagy ki mit cselekedjen. Ahogy látom, sok fiatal blogíró teszi ezt. Azt gondolom, az író dolga a regényalkotás, elejétől a végéig. Akinek nincs elég fantáziája egy kerek, egész könyv megírásához, az inkább kezdjen valami másba.
Még ma is kétségekkel telve várom az olvasók – különösen a tesztolvasók- véleményét az írásaimról. Teljesen mindegy, mennyire vagyok - bár amatőr, de - rutinos író, ezt a gyomor remegtető érzést, nem tudom leküzdeni. Talán nem is kell. Sosem szabad elbizakodottnak lennem.
Korábban nem hittem, hogy bárkit is érdekelhetnek a történeteim, a hőseim, a világok, amiket teremtek. Ma már igyekszem elhinni, hogy mégis... Épp ezért köszönettel tartozom minden egyes olvasónak, aki a blogjaimra kattint és vissza is tér oda.

Kelly: Mikor volt az a pillanat, amikor elkészültél az első regényeddel?
Ashley: Ehhez a válaszhoz négykézláb kellett kirángatnom azt a bizonyos első befejezett művet a szekrény aljából. Még írógéppel készült, nincs is meg word dokumentumban. 1998. ’Örökség’ a címe és nem publikus. Természetesen voltak korábbi írásaim, több is 1982-től kezdve, de a többségük már nincs meg.

Kelly: Megmutattad valakinek a családodból, vagy a környezetedből?  Milyen volt a fogadtatás?
Ashley: Sokáig nem mutogattam senkinek az írásaimat. Ezek saját szórakoztatásomra készültek, nem éreztem késztetést rá, hogy előrukkoljak velük. Később Morwen első könyvét mutattam meg anyukámnak és két barátnőmnek. Nekik tetszett. Az igaz barátaim ma is a legnagyobb biztatóim és mindig ők olvassák elsőként a legújabb regényimet. Velük meg tudom osztani az írás közben felmerülő kétségeimet. Itt is köszönöm nekik a végtelen türelmüket.

Kelly: Melyik karaktered a legkedvesebb a számodra?
Ashley: Ez nagyon egyszerű kérdés. Morwen. Tagadhatatlanul a legközelebb áll hozzám. Túl sok van a karakterben belőlem. Ezt persze nem én vettem észre, nem volt tudatos, hanem mások mutattak rá. Vicces volt utólag szembesülni a dologgal és elgondolkoztató. A bőrömön viselem a nevét, így már tényleg összeforrtunk. Hat könyv után megérdemli. Különösen, hogy tervben van a hetedik.

Kelly: A karakterek kialakítása folyamán gondolsz konkrét „arcokra”?
Ashley: Vannak olyan figurák, akiknél igen. Ilyen például az általad említett Melkor. Vele még ma is szerelemben vagyok.  Többnyire magam találom ki a karaktereket. Részletesen elképzelem a külsejüket, a jellemző tulajdonságaikat, esetleges szokásaikat.
Van olyan régi szereplőm, akihez hasonlót a mai napig nem találok az élő és ismert emberek között.

Kelly: Ki a kedvenc íród és melyik a kedvenc könyved?
Ashley: Nagyon sok kedvencem van, sok könyv hagyott mély nyomot bennem. Mivel mindet nem tudom most itt felsorolni, csak a leginkább fontosakat említem, akik valóban hatással voltak rám és egészen biztosan az írásaimra is. Legelsőként Anne Rice-t kell megneveznem. Komolyan mondom, ez a nő mintha egyenesen nekem írna. Fiatalkorom legolvasottabb írói: Rejtő Jenő, Vavyan Fable, Marquez, és a klasszikusok szép számmal, Jane Austentől, a Brontë nővéreken át, a Világirodalom remekei sorozatban megjelent könyvek íróinak többsége.
A mai írók közül tetszett Stieg Larsson trilógiája és Laurell K. Hamilton Anita Blake sorozata. Vajh’ miért is?!

Kelly: Az utóbbi időben melyik könyv tetszett a legjobban?
Ashley:  Előre bocsátom, sajnos nagyon kevéske időm jut olvasásra.Jelenleg a felkapott és vitatott sikerű E.L. James-től olvasom eredetiben A sötét ötven árnyalatát. Most sem értem a világméretű hisztériát. Az idegesítő szókészlete és az egyszerűsége dacára szórakoztat.
  
Kelly: Az utolsó regényedben alig 18 éves volt a főszereplő lány, a többiek viszont idősebbek.
Gondoltál már arra, hogy írj egy regényt a 15-21 éves young adult korosztálynak?
Ashley:  Jó a kérésed. Nem tudok egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni. Az általad említett Bittersweet című regényemben ez a lány nagyon fiatalka. Könnyen jött a történet ötlete, de amikor a fiatal főszereplő szemével kellett láttatnom az eseményeket, komoly buktatókba futottam bele. Nagyon rég volt, amikor én ennyi idős voltam. Ma már nehéz azonosulni egy olyan korosztály problémáival, belső küzdelmeivel, akik a gyerekeim lehetnének. Különösen azért, mert nincs gyerekem.
A young adult könyvekhez elengedhetetlen, hogy az író ismerje és megértse a korosztályt. Csakis úgy lehet valósághűen balanszírozni egy történetben.(bármilyen történetben)
Nem zárkózom el a lehetőség elől, mert kihívást jelentene egy ilyen könyv megírása. Ki tudja, mit hoz a jövő? Lehet, hogy jövőre egy fiatalokból álló utcai gengszterbandáról írok…

Kelly: Az olvasók általában nem szeretnek kommentelni, gondolom ez nálad is így van. Volt mégis valami kiemelkedő eset?
Ashley: Ez sajnos igaz. Az olvasók ingyen kapnak a blogíróktól egy történetet, egy élményt, egy szellemi terméket. Az írók nem várnak mást cserébe, csak véleményt, visszajelzést, hogy legyen valami fogalmuk róla, hogyan fogadja az olvasó az írásukat. Minden vélemény számít.
Én megtisztelem az olvasót, számomra teljesen idegeneket, azzal, hogy eléjük tárom a számomra nagyon fontos és sokat jelentő alkotásomat. Az olvasó is megtisztelhetne, hogy egy kommentben reagál. Elég egy ’Köszi, jó volt.’ vagy ’ Hát, ez nem tetszett.’ is.
Az én esetemben kialakult egy csapat, törzsolvasói csoport, akik írnak nekem, kommentelnek, és vannak olyanok, akik külön privát levélben keresnek meg, hogy elmondják a véleményüket. Ezeket nagyon jó érzés olvasni. Volt olyan olvasóm, aki totálisan belelovalta magát a történetbe, még vitázott is velem a karakterem cselekedetein, mintha változtathatna rajta. Vidám perceket szerzett nekem. 

Nagyon köszönöm a válaszokat!!

A végére egyetlen kérdésem maradt, de ez nem Ashley-hez szól:  
KIADÓK, HOL VAGYTOK????

Ben Sherwood: Merülj alá az álmokért! - The Death and Life of Charlie St. Cloud

Pioneer Books 2011
264 oldal
Goodreads: 3,94
Besorolás: romantikus, lélektani

A 15 éves Charlie és 12 éves öccse Sam, súlyos balesetet szenvednek egy baseball meccsről hazafelé tartva, ahova titokban, "kölcsönzött" autóval mentek. Mindkettőjük szíve megáll,  élet - halál mezsgyéjén, egy hideg, nyirkos helyen találják magukat. Charlie megígéri Sam-nek, hogy sosem hagyja el, minden rendben lesz. A mentősöknek azonban csak Charlie szívét sikerül újraindítaniuk, ő visszatérhet az életbe.
13 év elteltével folytatódik a történet, Charlie nem tudja elhagyni a környéket, a Waterside temető gondnokaként dolgozik, ahol Sam sírja van. A baleset óta különleges képességgel rendelkezik, látja Sam-et. Minden este, napnyugtakor ütögetnek párat a temető melletti erdőben. Semmi sem tudja megváltoztatni ezt a napi rutint addig, amíg Charlie találkozik a gyönyörű Tess-el, aki épp világkörüli vitorlázásra készül, de a próbaúton viharba kerül a hajója és eltűnik.
Különleges kapcsolat szövődik közöttük, de hamarosan rájön Charlie, hogy Tess életveszélyben van valahol a tengeren, és ő csak a szellemét látja. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és a lány felkutatásában Charlie-nak szüksége van az öccse segítségére is.

Igen,  igen, igen, ebből a könyvből készült  a Charlie St. Cloud halála és élete című film  Zac Efronnal a főszerepben.
A filmet láttam először, és amikor megtudtam, hogy megjelent a könyv, azonnal lecsaptam rá. Óriási élmény! Sokkal több, mint ami a film alapján elvárható. És néhány részletben el is tér. Mielőtt a könyvre térek, két aprócska kérdés a kiadóhoz:
1. Vajon megérte NEM a filmes borítóval kiadni a könyvet? Ugyan kinek kell az a több száz, több ezer plusz példány az eladási adatokban?
2. Vajon megérte megváltoztatni a CÍMET? 

A legfontosabb eltérés, a filmben csak 3 év telik el a baleset óta, amikor Tess felbukkan Charlie életében, a könyvben 13 év.  A forgatókönyv írók nagyszerűen felismerték, hogy ez a történet fiatalabb korosztálynak jobban bejön, teljes mértékben egyetértek, jó döntés volt. 

Visszatérve a könyvre, ez egy rendkívül szívmelengető, letehetetlen történet, ami nem enged el az utolsó oldal után sem. Engem teljesen lenyűgözött a testvérek egymáshoz való ragaszkodása. Charlie körül megállt az idő a baleset óta, a múltba kapaszkodik, nem tudja elengedni Sam-et, hiszen megígérte, hogy mindig számíthat rá, vele marad. Ebbe a szoros kapcsolatba érkezik Tess, aki vagányságával, merészségével, bátorságával és nem mellesleg szépségével teljesen lenyűgözi a fiút.
Az írásmód nagyon tetszett, szépek a leírások, nagyon jók a karakterek. Elég rövid a könyv, olyan nagy karakterfejlődésre nem kerül sor, de itt nem is ezen van a lényeg. Az író a köszönetnyilvánítását azzal kezdi, hogy ez a könyv a második esélyről szól. Arról, hogy nem véletlenül maradt életben Charlie, neki dolga van még az életben. Persze sokkal többről van itt szó, elgondolkodhatunk, vajon mi a normális határ a gyászban, hogyan lehet megbirkózni egyáltalán ezzel az érzéssel, különösen, ha jó nagy adag lelkiismeret furdalással párosul. Mikor lehet, mikor kell elengedni akit gyászolunk?
Számomra különleges élmény volt ez a könyv, biztos vagyok benne, hogy előveszem még, ahogy a filmet is többször megnéztem már.

Borító: Önmagában szép a borító, de nem ezt választanám a könyvesboltban.
  
Kedvenc karakter: Charlie, Sam, Tess

Szárnyalás: A nagymama jelenet.

Mélyrepülés:nem volt.

Érzéki mérce:  A szerettünk halálának feldolgozása a téma, én kötelezővé tenném mindenkinek. Érzelmileg felkavar, mélyen hat.




2012. szeptember 22., szombat

Kedvenceink lesznek (5)

Korábban már írtam az ősz legvárósabb friss könyveiről, most következzen néhány távolabbi megjelenés, amelyek közül még alig akad végleges magyar borító, de nem is ez a lényeg. A jogok eladásra kerültek, így bízhatunk benne, hogy pár hónapon belül megjelennek.


Elsőként, ami biztosan megjelenik október 25-én a Geopen Kiadónál:

Mats Strandberg - Sara Bergmark Elfgren: A kör
Engelsfors. Egy apró csodás kis város Svédországban, ahol 6 lány épp csak elkezdte a középiskolát. Semmi közös nincs bennük – kivéve hogy mindegyikőjükben ősi ördögi erő lakozik. Az őszi szemeszter csak elkezdődött, amikor egy halott diákot találtak a suli egyik wc-kabinjában. Mindenki öngyilkosságra tippel. Mindenki, leszámítva a hat lányt, akik tudják az igazságot. Egy éjjel, amikor a hold kísértetiesen vörösen borítja be az eget, a lányok találkoznak a parkban. Nem tudják hogyan és miért mentek oda, csak azt tudják, hogy szükségük van egymásra a túléléshez. Azt mondják boszorkák. Egy ősi prófécia állítja, hogy ők a kiválasztottak. Ettől a naptól kezdve a gimiben már élet vagy halál a tét. És a lányoknak még sok mindent meg kell tanulniuk saját erejükről is. Az idő csak fogy. Valami vadászik rájuk, és ha nem ők találják meg előbb és pusztítják el azt, akkor ők halnak meg…

Vélemény: Az első 100 oldal után azt mondhatom, biztosan el fogom olvasni, mert izgalmas a történet, érdekesek a karakterek, kíváncsian várom a megjelenést.

Nem tudni még, hogy mikor, de a Ciceró Könyvstúdiónál fog megjelenni jövőre:

Erin Jade Lange: Butter

Egy túlsúlyos fiú története, aki nagyon nehezen viseli a csúfolódást, ezért kitalálja, hogy  halálra fogja enni magát, méghozzá webkamerák előtt, interneten bárki végignézheti. A bejelentés után viszont nagyon is népszerű lesz, megváltozik az élete, viszont közeledik az öngyilkosság határideje.

Vélemény: A könyv nagyon népszerű, csupa jót olvastam róla, és hatalmas gratula a kiadónak, hogy a Jégviráglányok után foglalkozik egy másik mély tini problémával a túlsúllyal. Butter itt a fiú gúnyneve, gondolom vaj helyett Hájpacni vagy hasonló lesz a címe. 

Nagyon bírnám, ha a Főnix Könyvműhely megtartaná ezt a remek borítót!

Nick James: Skyship Academy - The Pearl War

Az elpusztított Föld utolsó reménye a titokzatos kis gyöngyök titkának megfejtésében rejlik, amik a világűrből hullanak alá, és képesek egész városokat elegendő energiával ellátni. A Gyöngyökért harcol a Felszíni kormány és a sztratoszférában hatalmas űrhajókban élő emberek is, akik másként gondolkodnak, mint a korrupt földi kormány. 
A Gyöngyök utáni kutatás során a tiltott területen keresztezik egymás útját Jesse Fisher égihajós és Cassius Stevenson földi melós. A találkozásuk váratlan reakciót vált ki, mindketten különleges, veszélyes képességeket kapnak. Jesse és Cassius ezután együttes erővel próbálja kideríteni az igazságot a múltjukról és a Gyöngyök sokkoló titkáról.

Vélemény: Imádom a borítót, a történetet, és nem mellesleg megjegyeztem magamnak a szerzőt is, akiről mutatok egy képet, íme:


Szintén a Főnixnél fog megjelenni:

Dan Krokos:  False Memory

Miranda egy parkban tér magához, semmire sem emlékezve. Ettől pánikba esik, és valami különleges energiát bocsát ki magából, amitől a körülötte lévő emberek megrémülnek. Kivéve Peter, akit egyáltalán nem lep meg Miranda képessége.
Nincs más választása, kénytelen megbízni a fiúban. Rájön, hogy része egy genetikailag módosított tinédzser csoportnak, akik fegyvernek lettek kiképezve olyan harci erővel és tulajdonságokkal, amivel városokat lehet elpusztítani. Nem könnyű visszatérni a régi életébe, főleg Noah nehezíti meg a dolgát, mivel egyáltalán nem emlékszik a szerelmükre.
Miután Miranda rájön az igazságra, a csapatának menekülnie kell, nem számít a múlt, ha a jövő is kétséges. 

Vélemény: Jenna Fox óta imádom a genetikai módosításokat, ide vele minden mennyiségben.

Az Ad Astra Kiadónál jelenik meg még az idén:

Scott Westerfeld: Leviatán

Ezerkilencszáztizennégyet írunk. Az Osztrák-Magyar Monarchia trónörökösét, Ferenc Ferdinánd főherceget meggyilkolták, és egész Európa a háború küszöbére sodródik.
Két tábor áll szemben egymással összebékíthetetlenül: a gépimádó barkácsok és a darwinisták, akik sosem látott fajzatokat tenyésztenek háborús célokra.
Ferenc Ferdinánd fia, Sándor herceg az egymásnak feszülő nagyhatalmak figyelmének középpontjába kerül, és menekülni kénytelen szülei gyilkosai elől.
Útja keresztezi Deryn Sharpét, a skót lányét, aki fiúnak öltözve szolgál a brit légierőnél.
Az egyikük barkács – a másik darwinista, és mindketten súlyos titkokat őriznek.
Harcok, veszedelmek és intrika szegélyezik útjukat, a nyomukban pedig ott liheg a háború.

Vélemény: Ezer éve várok erre a könyvre, nagyon örülök a megjelenésnek.

2012. szeptember 17., hétfő

Interjú Neset Adrienn fordítóval (2)



Interjú sorozatom következő vendége Neset Adrienn fordító, nyelvtanár, újságíró. A blogom olvasói leginkább a Könyvmolyképző Kiadó néhány könyvének fordítójaként ismerhetik, én egy kicsit régebbről, a Shape magazin újságírójaként találkoztam vele, és rendkívül jól szórakoztam a cikkein.
Az utóbbi időben gyakran összefutunk egy bizonyos  internetes csoportban, ahol van alkalmunk megbeszélni a könyves élményeinket, ajánlunk könyveket egymásnak és hasonló korú lányainknak.
A közeljövőben azonban lesz egy várva várt esemény, amit titokban már régebben megsúgott Katona Ildikó, a Könyvmolyképző Kiadó vezetője, és a napokban Simone jóvoltából nyilvánosságra is került! 2012. novemberében (pontos időpont később)  hazánkba látogat Simone Elkeles írónő, a méltán népszerű Perfect Chemistry sorozat szerzője, a Fuentes fiúk „szülőanyja”. A meghívás apropója A vonzás szabályai (Rules of Attraction) című könyvének  bemutatója lesz. A remek magyar fordítást Neset Adriennek köszönhetjük.
  
Kelly: Emlékszel az első fordítói munkádra?
Adrienn: Persze, nem vagyok még olyan öreg. A Beautiful Creatures volt az, Kami Garcia és Margaret Stohl tollából.
Kelly: Biztos remek lesz a könyv alapján készülő film, amit épp most forgatnak, 2013-ban kerül a mozikba. 

Kelly: Volt olyan szó, kifejezés, aminek a fordítása emlékezetes maradt?
Adrienn: Rögtön ebből az első könyvből az Igézők. Eredetileg Casters. Volt miatta néhány álmatlan éjszakám, de így utólag büszke vagyok rá.
 
Kelly: Mi volt a legkedvesebb fordítói munkád?
Adrienn: Eddig Simone Elkelestől a Rules of Attraction. Olyan mocskosan szabadszájú, mint én vagyok.
Kelly: Nekem ez a rész még jobban is tetszett, mint a Tökéletes kémia, pont Carlos karaktere miatt, alig várom a magyar olvasók véleményét. Carlos egója még Alexén is túltesz.

Kelly: Van kedvenc műfajod, amit szívesebben fordítasz?
Adrienn: Szeretem/szeretném azokat a young adult könyveket, amelyekben több van a szerelemnél, és ha nem muszáj, nem feltétlenül kérek bele vérfarkast, vámpírt, tündért meg egyéb izéket.

Kelly: Ki a kedvenc íród, és melyik a kedvenc könyved?
Adrienn: Nagyon szeretem Khaled Hosseini két regényét, Ulickaja, Sue Townsend és Amy Tan könyveit. Minden évben újraolvasom a Régimódi történetet és az Anna Kareninát.

Kelly: Volt olyan, hogy beleszerettél egy sorozatba, és nem hagyott nyugodni, kellettek a folytatások is, azonnal?
Adrienn: Naná. Utoljára Az éhezők viadala volt ilyen. De íróba is bele tudok szeretni: elolvasok egy könyvet, aztán rohanok a többiért.

Kelly: Elárulod, min dolgozol most?
Adrienn: El, és remélem, hogy a kiadó nem billent miatta fenéken. Dork Diaries a sorozat neve, olyasmi, mint A ropi naplója, csak kiscsajoknak. A lányom kedvenc könyve, így remekül elviháncolunk a fordításon.

Kelly: Van olyan könyv, amit kiemelten ajánlanál a  young adult (15-21)  korosztálynak?
Adrienn: Cucukáim, lehet ám olvasni régi könyveket is. Fehér Klára Bezzeg az én időmben című könyve, Szabó Magda Abigélje, a Születésnap és az Álarcosbál kötelező olvasmányok lennének, ha rajtam múlna. Ezen felül nem ártana Kertész Erzsébet híres nőkről (Szendrey Júlia, Hugonnay Vilma, Szonja Kovalevszkaja, Bettina Brentano, Jósika Jólia, Elisabeth Barrett-Browning) szóló életrajzi regényeit is kézbe venni. Ebben az értékvesztett, kaotikus világban nagy szükség lenne igazi példaképekre. Ha az utóbbi pár év olvasmányélményeit számba veszem, talán csak a Rules of Attraction Kiarájának örülnék a családban.
A mi időnkben a csíkos könyvek révén olvashattunk ezekről a híres nőkről. Szerencsére mostanában egyre több fiatal veszi kezébe ezeket a könyveket is.

Kelly: Van egy kislányod, irányítgatod az olvasási szokásait?
Adrienn: Igen. Muszáj. Szerencsére olyan iskolába jár, ahol még hatodikban sincsen kötelező olvasmány, de olvasni kötelező. A szülők igazolják a tanár felé. Természetesen segítek neki választani.

Kelly: Olvasóktól kapsz visszajelzéseket?
Adrienn: Igen. Tőled. 

Kelly: Olvasol könyves blogokat, esetleg van kedvenced?
Adrienn: Szerencsém, hogy emailben kérdeztél, így nem tudsz kupán vágni. Nagyon ritkán olvasok könyves blogot, legfeljebb azokról a könyvekről olvasom el a véleményeket, amelyeket fordítanom kell. Amikor a magam örömére olvasok, nem feltétlenül érdekel, hogy más mit ír róla. De ugye azért még fogsz ajánlani nekem könyveket? Már ismersz. 

Kelly: Mi a véleményed a rajongói fordításokról?
Adrienn: Viaskodik bennem a nyelvtanár, a fordító, és az olvasó. Az első azt mondja, hogy hajrá, remek gyakorlás. A második szerint pofátlanság és felelőtlenség ezeket nyilvánosságra hozni, hiszen egy rosszabb rajongói fordítás elveheti az olvasó kedvét attól is, hogy esetleg egy jó fordításban újra esélyt adjon a könyvnek. Olvasóként egészen biztos, hogy nem nyúlnék hozzájuk. Ha választanom kellene aközött, hogy egy könyv kedvéért megtanuljak egy nyelvet, vagy elolvassam rajongói fordításban, hát... inkább leülnék nyelvet tanulni.
 
Kelly: Visszatérve a most megjelenő könyvre, és a hozzá kapcsolódó könyvbemutatóra, szerinted milyen lesz Simone Elkelessel találkozni? Mit fogsz tőle kérdezni, esetleg négyszemközt?
Adrienn: A  facebookos bejegyzései alapján nagyon laza csajnak tűnik, biztosan szót értünk majd. Kérdezni még nem tudom, hogy mit fogok, kérni annál inkább: közös fotót, autogrammot, illetve azt, hogy írja már meg a Fuentes fiúk anyjának történetét is, mert néhány elejtett sorból úgy gondolom, hogy nagyon izgalmas dolgot lehetne belőle kerekíteni. Nem feltétlenül young adult verzióban, höhöhö.

Köszönöm az interjút, és találkozunk a Könyvmolyképző Kiadó rendezvényén!

A könyv előrendelhető 20% kedvezménnyel a kiadó webshopjában:
Keménykötés  ITT 
Puhatáblás  ITT

2012. szeptember 16., vasárnap

James Dashner: Az útvesztő

Cartaphilus Kiadó/Carta Young 2012
366 oldal
Goodreads: 3,98
Besorolás: YA, disztópia

Nagyon jó ötlet a Cartaphilus Kiadótól a Carta Young sorozat elindítása, ami a 15-21 éves young adult korosztályt célozza meg. Elsőként James Dashner nagy sikerű Maze Runner sorozatának első része jelent meg Az útvesztő.

Rögtön az elején jöjjön a fekete leves is, nem tudom túltenni magam ezen a borzalmas borítón. Ha már nem tartják fontosnak az eredeti borítóval való megjelentetést, ami megjegyzem az eladási adatokban meghálálja a befektetést, legalább olyan tervezze a borítót, aki olvasta a könyvet, vagy valamiféle tisztelettel közelíti meg a feladatot. A középső kocka és a betűtípus megfelelő, de körülötte nyolc szabályos négyzetnek kéne lennie. A kijáratokhoz itt pont falak kerültek. Mindez nyakonöntve ezzel a takonyszerű cuccal, ami leginkább idegpályákhoz hasonlít (de miért, legalábbis ebben a részben miért?).  Egy biztos, a könyvesboltban eszem ágában sem lenne levenni a könyvet a polcról, kizárólag a külföldi jó vélemények miatt rendeltem meg. Szerencsére nem jártam rosszul.


Thomas egy sötét, hideg liftben ébred tudatára és a nevén kívül semmire sem emlékszik az addigi életéből. Félelem, zavarodottság és kíváncsiság lesz úrrá rajta, vajon mit követett el, hogy ebbe a helyzetbe került? Amikor a lift megáll, néhány srác kihúzza őt a szabadba, végre körülnézhet. A látvány titokzatos, rémisztő, idegen. A Tisztás egy szabályos négyzet alakú terület, égbe veszően magas falakkal körülvéve, minden oldalán egy-egy  réssel, ami mögött újabb folyosók tűnnek fel. A Tisztáson néhány tucat fiú él, 10-18 évesek, akik megpróbálnak egy mini társadalmat kialakítani ezen a reménytelen helyen. Mindenki a képességeinek megfelelően dolgozik, önellátásra törekednek, amellett, hogy az "Alkotók" hetente küldenek ellátmányt nekik, és havonta egy újabb srác érkezik a lifttel.
A legügyesebb fiúk alkotják a Futárok csapatát, akik minden nap kimennek a négy kapun, hogy feltérképezzék az útvesztőt. Ugyanis a Tisztás egy szabályos 9 részre osztott négyzet közepén helyezkedik el. A futárok 2 éve járják be a területüket minden egyes nap feljegyezve minden változást, ami a kijáratra utalhat. Nincs könnyű dolguk, mert a falak is mozognak. Mégsem ez a legnagyobb baj, az útvesztőben szörnyetegek lesnek rájuk,  a Siratók, amik gépek ás állatok bizarr keverékei, a szúrásuk halálos.
Thomas az első naptól fogva érzi, hogy a Futárok között a helye, lassan megismeri a többieket, a mindennapjaikat, a feladatokat és rájön, hogy egészen más módszerrel kell keresniük a megoldást, mint eddig. De nem biztos, hogy lesz elég idejük, mert Thomas érkezése után egyre több változás áll be, a  lifttel sem a szokásos ellátás érkezik, hanem egy félholt lány.

Végre egy könyv, ami lekötött az első oldaltól az utolsóig!!!  A történet alapötlete nagyon tetszik, gondolom a hatalmas rajongótábor is osztja ezt a véleményemet, az útvesztő, a kiút keresése nagyon érdekes és izgalmas téma egy könyvben illetve filmben is. A világfelépítéshez csak gratulálni tudok kedves James, hihetetlenül jól sikerült. A Tisztás, a végtelen falak részletesen meg vannak jelenítve, tökéletesen magam elé tudtam képzelni a helyszíneket. A remek leírások nem csak a környezetre vonatkoznak, itt minden egyes szereplő erős karakter. A Tisztársak kb. ötvenen vannak,  a történet során a főszereplőn és a hozzá beosztott segítőjén kívül a csoportok elöljáróit ismerjük meg jobban. 
A kezdeti kétségbeesés után mindenki alkalmazkodik a helyzethez, belerázódnak ebbe a világba. Sejtik, hogy valami kísérlet alanyai, és igyekeznek is a lehetőségek szerint megtalálni a kiutat. Tetszett, ahogy leleményesen megoldják a helyzeteket, szabályokat állítanak fel, amit betartanak, de valahogy mégsem jutnak előre, valami hiányzik. Thomas érkezésével változások következnek be, ő valahogy másképp gondolkozik, bátrabb, mint a többiek, és jó ötletekkel áll elő. Bár később kap hangsúlyt, Theresa, az egyetlen lányszereplő  is szimpatikus, szerethető karakter.
Nem mondhatom, hogy bármit is kitaláltam volna előre. Meglepő volt minden egyes fordulat, mint ahogyan a regény vége is. Persze annyi borítékolható, hogy lesz aki kimenekül, na de a körülmények, és a végső események igazán meglepőek voltak. Nagyon elgondolkodtató a könyv, nem tudok tőle csak úgy megszabadulni, biztosan újraolvasós lesz. 
Kinek ajánlom? Uniszex. Olyan kevés ya könyv van, amit szívesen olvasnak fiúk, ez a könyv  bátran ajánlható nekik is, oda fog ragadni a kezükhöz.  Ami miatt 15 éven felüli, az a nem kevés erőszak és véres jelenet, ami jelen van a könyvben, de ez ne hangozzon negatívan, mert kellenek is, hogy borzonghassunk rajta.  
A sorozat angolul megjelent részei:

#0.5 The Kill Order (2012. aug.)
#1    The Maze Runner (2009. okt.)
#1.5 Thomas's First Memory of the Flare (2011 okt. mindössze 4 oldal, angolul ITT)
#2    The Scorch Trials (2010. okt)
#3    The Death Cure (2011. okt.)

Természetesen a filmes jogok eladva! Rajongók már castingolnak, ahogy a fenti kép is mutatja. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen filmet tudnak kihozni ebből a remek sztoriból.
 
Borító: Fenti kifogások miatt büntetem az egyébként remek könyvet egy feles levonással.

Kedvenc karakter:  Alby a mogorva, Chuck az ártatlan, Minho a barát, Thomas az ész.


Szárnyalás: Az útvesztő önmagában szárnyalás.

Mélyrepülés: Nincs

Érzéki mérce: Nincs szerelmi háromszög, sőt szerelem sincs. Az egyéb kegyetlen jelenetek miatt 15 éven felül ajánlom.

Értékelés:

2012. szeptember 13., csütörtök

A postás csenget (30)

A nagy őszi megjelenés dömping előtt még beszereztem pár elmaradásomat. 

Quentin Tarantino kultfilmje a Ponyvaregény a mi családunkban sokat emlegetett és idézett film. Amúgy is gyűjtöm a scripteket, így nagyon örültem, amikor felfedeztem a Cartaphilus kiadásában megjelent forgatókönyvet. A polcomon a helye!

Szintén a Cartaphilus kiadványa James Dashner-től Az útvesztő (The Maze Runner 2009) című ya könyv, ami a kiadó új Carta Young sorozatában jelent meg. Ez a könyv sok-sok remek értékelést kapott, remélem nálam is a kedvenc polcon köt ki. A Carta Young sorozatot pedig szívből üdvözlöm, olyan könyvek jelennek meg hamarosan, mint Michael Grant-tól a BZRK - Téboly, Lauren DeStefano-tól a Hervadás (Wither) és C.J.Daugherty-tól A Cimmeria titka (Night School). Minél hamarabb, annál jobb!

Végül kijött a Vampire Knight  sorozat 5. része a Mangafan Kiadótól.


2012. szeptember 10., hétfő

Sarah Dessen: Figyelj rám

Eredeti cím: Just Listen
Kelly Kiadó 2010
315 oldal
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, realista

Annabel Greene élete igazán irigylésre méltó, hiszen a gyönyörű lány  reklámokban szerepel, népszerű az iskolában, remek barátnői vannak és szerető család veszi körül. Látszólag. A tanév végi bulin olyan dolog történt, ami megváltoztatta az életét. A  magányosan eltöltött nyár után úgy kell nekikezdenie a harmadik évnek, hogy egyetlen barát sem áll mellette, a suliban senki sem szól hozzá és otthon sem tud a problémáiról beszélni. Anyukája évekkel korábban súlyos depresszión esett át, és ebből csak 3 lánya modellkarrierjének menedzselése mentette ki. A  legutóbbi karácsonykor kiderült, Annabel egyik nővére anorexiás, kis híján bele is halt. Így kénytelen elhallgatni a problémáit, inkább mindenre bólogat, hogy megkímélje anyja törékeny idegi állapotát. A suliban persze nem tudja elkerülni Sophie-t, a régi barátnőjét, összetűzésbe keverednek, és amikor már azt hiszi, senki sem nyújt felé segítő kezet, legnagyobb meglepetésére Owen Armstrong megteszi. Owen zűrös múltja miatt mindenki szemében félelmetesnek tűnik, nem barátkozik szívesen és állandóan a fülében lóg az iPod. Lassan barátság alakul köztük, ami meglepi a környezetüket és őket magukat is. Owen tudja, hogy Annabel titkokat őriz, és megpróbálja a saját módszereivel rávenni a lányt, a hallgatást meg kell törnie.


Sarah Dessen az egyik kedvenc íróm, aki remek stílusban tud írni a fiatalok problémáiról. A karakterek hitelesek éppúgy, mint a történet, minden cselekményelemmel együtt. 
Problémákból akad bőven a regényben, Annabelnek meg kell küzdenie a családi bajokkal, az iskolai kiközösítéssel, de szorosan a történethez kapcsolódik a depresszió, az étkezési problémák, a zaklatás is. Nagyon erős témák ezek, de meg kell tanulni szembenézni velük. 

Annabel karakterén keresztül mutatja meg az írónő, mennyire helytelen a rossz élményeket eltitkolni, magunkba zárni, nem beszélni róluk. Annabel egyrészt otthon is túl sokat vállal, elrejti a valódi érzéseit a családi béke kedvéért, feláldozza magát, másrészt a bulin történteket is igyekszik elfelejteni, mintha valódi esély lenne arra, hogy minden folytatódjon a régi kerékvágásban.
Owen karaktere egyszerűen lehengerelt. A srác magas, erős felépítésű, mindig feketében jár, és egy korábbi balhéja miatt dühterápiára kötelezték. Őszinte, becsületes és mindig kimondja, amit gondol. A tapasztalatait ajánlja fel Annabelnek, és ez működik is, a zene kapcsán egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mondhatjátok, hogy megint egy balhés srác és a gyönyörű lány párosa: ez klisés, de garantálom, hogy nem az. Van egy olyan jelenet az autómosóban, na az mindent visz, egyszerűen imádtam.
A remek karakterek nem merülnek ki a két főszereplő személyében, mindenki jól megformált, a támogató karakterek szerethetőek. A két lánytestvér kapcsolata egymással, Annabel felé, a világ felé, mind mind mély és tanulságos. Egyedül az apuka volt véleményem szerint vak, valamit azért észrevehetett volna a jelekből.
Ebben a történetben különösen tetszett a romantikus szál, ami egyébként nem nyomja el a történetet, de jelentős szerepe van. A bizalom lassan építkezik, lépésről lépésre alakul a barátság Owen és Annabel között, ami végül szerelem lesz. Nagyon szeretem, amikor egy barátság alakul át szerelemmé, mintha az egy előző szint lenne, amiből bármi lehet. Pokolba már az instant szerelmekkel!
A mondanivaló világos, a látszat nem mindig a valóságot tükrözi, ezt annyira visszaadja a család házának szimbolikája. Az utcára néző oldal csupa üveg, az autók lelassítva haladnak el a ház előtt, hogy belekukkanthassanak a tökéletes család életébe, ami persze nem tökéletes. A családtagok titkokat őriznek, amiket ki kell mondani, mert a csend olyan rohadtul hangos.
Kedvenc könyv lett, és várom a következőt Sarah Dessentől.

Borító: Eredeti borító, tetszik, itt jobbra a UK változat.
  
Kedvenc karakter: Owen

Szárnyalás: Óriási poén az írónőtől, hogy egy másik regényében szereplő együttes szerepel ebben a regényben is!! Találkozhattunk Remy-vel és Dexterrel az Altatódalból!!!!

Mélyrepülés: Őszintén szólva, nekem a Led Zeppelin nem a szívem csücske.

Érzéki mérce:  Aranyos tini szerelem alakul ki, nem hangsúlyos, de az egyéb témák miatt 15 év felett ajánlom.


Rendszeres olvasók