352 oldal
Fordította: Mile Csaba
Besorolás: cozy fantasy
Tao bevándorló jósnő, aki egyedül, hű öszvére társaságában járja a falvakat. Csak „csekély” jövendőt mond: lesz-e jégeső jövő héten, melyik fiút csókolja meg a pincérnő vagy mikor ellik a tehén. Keserű tapasztalatból tudja, hogy a nagy jövendők súlyos következményekkel járnak…
Az élete magányos ugyan, azonban még mindig jobb annál, amit maga mögött hagyott. De amikor egy (félig-meddig) megjavult tolvaj és egy volt zsoldos belerángatja egy eltűnt gyermek utáni kétségbeesett keresésbe, egy apró jóslat váratlanul sokkal többé válik. Hamarosan csatlakozik hozzájuk egy kalandvágyó pék és egy macska, ami persze némi varázserővel bír.
Tao új útra lép olyan társakkal, akiknek legalább olyan nagy a szíve, mint amilyen kicsik az ő jövendölései. De ahogy leengedi a falait, a múlt árnyai utolérik – el kell döntenie, hogy mindent kockára tesz-e a családért, amiről soha nem hitte, hogy valaha is az övé lehet.
Őszinte leszek, erről a regényről egy blogturné keretében kellett volna írnom, de a könyvet felvittem magammal Pestre, hogy egy puzzle verseny szünetében olvassam. A könyv az egyik ismerősömhöz került és elfelejtettem visszakérni. Így nem tudtam időre elolvasni, helyette kaptátok az interjúfordítást. Időközben a könyv visszakerült hozzám, el is olvastam, így most megírtam az értékelésemet is a könyvről.
Sosem olvastam még "cozy fantasy"-t, így amikor mindenki erről ájuldozott, hogy ez mennyire cuki, mennyire aranyos, egy valódi cozy fantasy, akkor kíváncsian vettem a kezembe a könyvet, hogy megbizonyosodjak róla, pontosan mit is takar ez a kifejezés. (és persze a borító is elég sokat nyomott a latba, hogy belevágjak a történetbe).
Tao, a "Csekély jövendők jósnője", egyike azon kevés mágiával rendelkezőknek, akikre nagy szüksége lenne a Birodalomnak. Ő viszont egy gyerekkori trauma miatt nem óhajt az uralkodónak dolgozni, így inkább inkognitóban a vidéket járja kedvenc öszvérével és egy picinyke szekérrel és apróbb jövendőmondással keresi a kenyerét. Útja során egyre több különc útitárssal sodorja össze a sors, akiknek ugyanúgy megvannak a saját sebeik, titkaik és álmaik. Ahogy a kis társaság együtt halad előre, lassan nemcsak egymást ismerik meg, hanem önmagukat is. Ráadásul az egyikük az eltűnt kislányát is keresi, ami még egy kis izgalmat és kalandot is hoz a történetbe.
Nem tagadom, az elején egy picit tartottam tőle, hogy nem fogunk igazán egymásra találni a történettel. Lassan indul be, Julie Leong nem sietett sehová, szépen, fokozatosan építette fel a világát és a szereplőit. Én pedig ugye a picit gyorsabb, pörgösebb, akciódúsabb történetekhez vagyok szokva. Az első fejezetek után még nem éreztem azt, hogy "na, ezt most együltő helyemben el fogom olvasni", de aztán egy idő után azon kaptam magam, hogy teljesen elvesztem benne és mire a végére értem, már eszem ágában sem volt siettetni a történetet - ez így volt tökéletes.
Írtam, hogy a pörgősebb, akciódúsabb regényeket szeretem. Ez így is van, de ettől függetlenül annyira jó érzés volt, hogy ez a történet nem akarta mindenáron megváltani a világot. Nincsenek benne monumentális csaták, szerelmi háromszögek, halálosan jóképű rosszfiúk, eget rengető fordulatok, de mégis azt veszed észre, hogy "jó olvasni". Olyan, mint amikor bekuckózol ősszel egy puha takaró alá egy forró csokival és csak élvezed a történetet.
És a szereplők. Tao, az első pillanattól kezdve egy szerethető karakter volt, de igazából az egész csapatot a szívembe zártam, nem tudok különbséget tenni köztük. Annyira jó volt nézni, ahogy ennyire különféle emberek összetalálkoztak, lassan egymásra találtak és egy igazi kis családdá váltak. Mindenkinek megvolt a saját múltja, története, amelyeket meg is ismerhettük, így még közelebb kerülhettek hozzánk. De persze nem hagyhatom ki a négylábúakat sem. Az öszvért és a macsekot, akik ugyanúgy a "családhoz" tartoztak, mint a kétlábúak:).
Ami miatt persze különleges volt ez a regény, ami miatt "cozy", az a hangulata. Annyira kedves, bájos, szívet melengető volt, hogy néha már túlzásnak is éreztem. De csak éreztem. Igazából jó volt ilyen regényt is olvasni a sok véres, harcos, szexszel és ármányokkal telitűzdelt történet mellett.
Ha egy pörgős fantasyra vágytok, akkor valószínűleg nem ez lesz a ti könyvetek. Ez egy olyan történet, amelyik nem akar minden oldalon valamivel sokkolni, csak egyszerűen elmond egy kedves mesét és közben észrevétlenül belopja magát az olvasó szívébe.
Én teljesen elvarázsolódtam tőle, és tudom, hogy mostantól, ha egy regény "cozy" besorolást kap, akkor az mit is jelent: ha nyugalomra, kedves pillanatokra és meghitt hangulatra vágyom, akkor egy ilyen könyvet fogok a kezembe venni.
Borító: Gyönyörű, nem tudok betelni vele, "színes-szagos", figyelemfelkeltő, a történetre is utal, egyszerűen imádom!
Kedvenc karakter: Nem tudok kiválasztani egyes személyeket, az egész kis társaság imádnivaló!
Szárnyalás: a történet "cozy" hangulata
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: kedves, szívet melengető
Értékelés:
Kedvenc karakter: Nem tudok kiválasztani egyes személyeket, az egész kis társaság imádnivaló!
Szárnyalás: a történet "cozy" hangulata
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: kedves, szívet melengető
Értékelés:






















