KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2016. február 12., péntek

Monica McCarty: A Vipera (A Felföld rettegett fiai #4)


A General Press Kiadó megújult külsővel lepte meg az olvasóit a Romantikus Regények sorozatánál, és Monica McCarty: A vipera című regénye az első, mely az új stílust bemutatja. A Felföld rettegett fiai sorozat 4. része a napokban jelent, így a Blogturné 5 állomásos turnéval népszerűsíti a történelmi romantikus műfajú regényt, extrákkal, értékelésekkel és természetesen nyereményjátékkal.

General Press, 2016
392 oldal
Fordította: Szigeti Judit
Goodreads: 4,32
Besorolás: történelmi fikció

William Wallace, a rettenthetetlen skót szabadságharcos halott. Skócia az angolok igáját nyögi. Klánok ragadnak kardot klánok ellen. A remény lángja azonban még nem hunyt ki. A skót Robert the Bruce úgy dönt, a Felföld és a Hebridák legendás harcosaiból titokban megkísérli a valaha volt legkiválóbb csapatot megszervezni, hogy egyesült erejüket felhasználva szerezze meg a trónt, és ezzel ismét kivívja Skócia függetlenségét…

Lachlan McRuairi – vagy ahogy harcostársai nevezték, a Vipera – kegyetlen, erőszakos, megalkuvó férfi hírében áll, aki az erszényén túl senkihez sem hűséges. Egy nap váratlan feladattal bízzák meg: vigye el biztonságban Isabella MacDuffot a király megkoronázására. A makacs asszony ugyanis úgy döntött, férjét elárulva, családja örökös jogával élve maga emeli trónra Robert the Bruce-t. Lachlan maga sem tudja, milyen fába vágja a fejszéjét a küldetés elvállalásakor – a büszke, érzékien szép grófné ugyanis akarva-akaratlan megbabonázza őt.
Bellának bátor tettéért azonban szörnyű árat kell fizetnie: nemcsak a szabadságától, de a lányától is megfosztják. Szörnyű rabsága idején egyedül az a remény tartja életben, hogy egyszer még viszontláthatja szeretett leányát. És ezért hajlandó szinte bármire. Még arra is, hogy ha kell, testét-lelkét eladja a rettenhetetlen harcosnak, akinek valamilyen oknál fogva képtelen ellenállni. Közös útjuk alatt Lachlant és Isabellát megannyi kalandos és veszélyes helyzet elé állítja az élet, miközben mindketten óriási küzdelmet vívnak: Bella a lányáért és a boldogságért, Vipera pedig azért, hogy újra képes legyen szeretni.

A Felföld rettegett fiai-sorozat negyedik darabját tartja kezében az olvasó: a rettenthetetlen harcosok és szerelmeik kalandos és buja történetei folytatódnak.


Őszinte leszek ez az első rész a sorozatból, amit elolvastam. Sosem szoktam egy sorozatot így elkezdeni, de a barátaim, akik olvasták a többit, megnyugtattak, hogy így is fogom érteni a regényt, csak ezért mertem így belekezdeni.

Isabella
A regény az 1300-s évek Skóciájába visz vissza minket. Ott él Isabella MacDuff, a híres MacDuff klán örököse, aki boldogtalan házasságban él a kegyetlen férjével és a kislányával, akit rajongásig imád. A MacDuff klánnak örökös joga volt arra, hogy trónra emelje Skócia királyait, így az édesanyja javaslatára Isabella - mivel a bátyja raboskodik - megszökik otthonról, hogy Robert Bruce-t, aki megpróbálja megszerezni a skót koronát, megkoronázza.
A szökést Lachlan McRuairi - aki a társai között a Vipera névre hallgat - szervezi meg, de a menekülés közben a kislányt nem tudják / akarják magukkal vinni. És innentől indul a két főhősünk kálváriája és nyugodtan mondhatom, hogy a szerelmi története is.

Gyerekként szerintem nem csak én álmodoztam arról, hogy milyen lehetne ebben a korban élni hercegnőként, királykisasszonyként. Aztán a tanulmányaink és a regények olvasása közben megismertük ezt a kort, ahol nőnek lenni semmilyen variációban nem volt jó, se gazdagként, se szegényként. Isabellára épp ezért nagyon kíváncsi voltam, hiszen abban a korban a nőknek nem volt túl sok joguk azon kívül, hogy örököst szüljenek és mindenben engedelmeskedjenek először a szüleiknek, majd pedig a férjüknek. Isabella is így kezdi az életét, a kegyetlen és szadista férje oldalán, annak kénye-kedvére kiszolgáltatva. De a fiatal asszony nem törik meg még ilyen borzalmak közepette sem, hanem az elnyomott népe segítségére siet, bár szerintem nem gondolta végig, hogy milyen következményei lehetnek a tettének. Nagyon kedveltem őt, nagyon szerettem azt az erőt, ami őt jellemezte az egész regény során. Persze ettől függetlenül nem volt egy szuperhős, hiszen ő is csak egy nő volt abban a férfiak uralta világban, illetve egy szerető édesanya, ami sokban befolyásolja a tetteit is. És még egy pozitívum. Végre egy olyan regény, ahol a főhősnő nem egy ártatlan szűz leány, hanem egy nő, akit bár a férje kínzott eleget, de mégis tisztában van az értékeivel. Imádtam érte!
Vipera
Vipera pedig... egy pont olyan naaaagyon dögös, erős, veszélyes férfi, ahogy a legtöbb női olvasó elképzel egy rettenthetetlen skót harcost. Néha már úgy éreztem, hogy nem is valódi ember, hanem egy félisten, aki bármilyen problémát megold, bármilyen harci helyzetből kivágja magát. Persze azért ez nem így volt, hiszen neki is megvan a maga tragédiája, ami kihat az életére. Egy félreértett férfi, aki a szíve mélyén súlyos titkokat őriz.
Én pedig imádom az erős férfi-női karakterek összecsapásait, itt pedig kaptam belőle bőven. Isabella nem adja magát könnyen, hiszen eddig a férfiak csak a teste miatt foglalkoztak vele, Vipera pedig a volt felesége csalárdsága miatt eleinte ferde szemmel néz a gyönyörű asszonyra. Kettőjük "csatái" eleinte tényleg harciasak, később túlfűtöttek, így szerintem nem én voltam / leszek az egyetlen, aki annyira várta, hogy történjen végre köztük valami:). Én nagyon szeretem a forró jeleneteket, főleg amikor már mindenki tűkön ülve várja a két szereplő közti "interakciót", de az ilyen történelmi romantikus könyveknél mindig bennem van a félsz, hogy ne essen át az író a ló túloldalára és onnantól, ahogy összejöttek a szereplők, ne menjünk át egy erotikus regénybe.
Persze itt is rezgett azért a léc, mert néha úgy éreztem, hogy ha még egy lüktető vágyról olvasok, akkor sírni fogok, de aztán az írónő szerencsére visszatért a történethez, úgyhogy megmenekültünk a történelmi erotikustól:).
A történet pedig leginkább a két főszereplőre fókuszál, a többi szereplőről nem tudunk meg túl sokat (bár gondolom a harcosok egyike-másika már szerepelt az előző részekben vagy még fog a későbbiekben), de az biztos, hogy el fogom olvasni a többi részt is, mert egyik-másik harcost nagyon megkedveltem.
Ami nagyon tetszett, az írónő a regény végére írt megjegyzése, ahol elmesélte, hogyan szőtte össze a valóságot az általa elképzeltekkel és így még izgalmasabbá vált a regény, hiszen volt jó pár valódi vonatkozása is a történetnek és a szereplőknek is.

Nem mondom, hogy ez a legjobb ilyen témájú regény, de összességében tetszett a történet, mindvégig lekötött, a főhősök kedvelhetőek és izgalmas kalandokban van részük. És kinek ajánlom? Főleg romantikus lelkületű lányoknak, nőknek, mert biztosra veszem, hogy ők imádni fogják a rettenthetetlen harcos és az erős asszony szerelmi történetét. 

Borító: Szép nagyon, de egy ilyen sorozatra szerintem harcosokat kellett volna inkább feltenni, hogy odavonzza a leendő olvasó szemét.

Kedvenc karakter: Isabella

Szárnyalás: Isabella talpraesettsége

Mélyrepülés: Isabella élete

Érzelmi mérce: dugig van forró jelenetekkel, úgyhogy mindenképpen 16 éven felülieknek ajánlanám az olvasást!

Értékelés:

Blogturné extra - borítók
Ahogy fentebb is írtam, szerintem jóval ütősebb lenne a könyv borítója, ha harcosok lennének rajta. A külföldi példák jól mutatják, hogy nemcsak én gondolom így:).
A teljesség igénye nélkül pár külföldi borító:

 Francia borító - ez tetszik nekem a legjobban:


Spanyol borító:

Török borító:

 
És végül, de nem utolsósorban az angol nyelvű kiadás (és a hangoskönyv) borítói:





Nyereményjáték:
A General Press Kiadó megújult külsővel lepte meg a Romantikus Regények sorozata rajongóit. Mivel mi is szeretjük a szép borítókat, a játék ezúttal abból fog állni, hogy minden állomáson egy-egy borító részletből kell kitalálnotok, melyik szépségből vágtunk ki egy kockát. A rafflecopter megfelelő helyére az író nevét és a könyv címét várjuk. 4 példányt sorsolunk ki azok között, akik minden megfejtést helyesen adnak meg.
 

A blogturné további állomásai:
Február 10 - Insane Life
Február 12 - Kelly Lupi olvas
Február 14 - Dreamworld
Február 16 - Deszy könyvajánlója
Február 18 - Kristina blogja

2016. február 10., szerda

Rick Yancey: Végtelen tenger (Az ötödik hullám #2)


A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Yancey Végtelen tenger című regénye, Az 5. hullám trilógia második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Cassie és a többiek további megpróbáltatásait ebben a vagy-vagy világban, ahol minden azon múlik, mit teszel.

2016. február 6-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Carthaphilus Kiadó, 2015
310 oldal
Fordította: Havadi Krisztina
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, sci-fi, poszt-apokaliptikus

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.


Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni."

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.

A sorozat első része nagyon ütősre sikeredett, nagyon magasra tette a lécet, én pedig nagyon kíváncsian vágtam bele a folytatásba.
Ami azonban nagyon különlegesre sikeredett. Már az első fejezet teljesen kiborított, bár már az első részből kiderült sok aljas húzásuk, de innentől kezdve bármit el tudtam képzelni az "ellenségről". Hiszen a "ne bízz senkiben" szabály most már hatványozottabban igaz és az emberek és talán az összes élőlény legalapvetőbb ösztönét próbálja eltörölni. Egyszerűen borzalmas.

A történet pedig ott veszi fel a fonalat, ahol az előző résszel véget ért. A kis csipet-csapatunk egy elhagyatott szállodában bújik el, de tudják, hogy minél tovább ott maradnak, annál nagyobb az esélye, hogy rájuk találnak. Persze valaki végül rájuk talál, akinek egyedül az egyik tag örül, a többiek legszívesebben azonnal kivégeznék. Végül Adu előremegy, hogy keressen nekik valami új búvóhelyet, akit Porcelányka, mint egy hűséges kutya, úgy követ. Sajnos a szerencse nem szegődik melléjük, így mind a ketten Vosch és az ellenség kezébe kerülnek.
Innentől a történet kettéválik. Az egyik szálon Cassie és a társai maradnak, a másik szálon pedig Adut követhetjük nyomon, én pedig valahol örültem, hogy a két erős karaktert nem tartja az író egy helyen, mert akkor egy végelláthatatlan "catfight" alakult volna ki, ami elvonta volna a figyelmünket attól, ami igazán fontos.
Kevés író akarja/tudja az egymással párhuzamosan futó szálakat ugyanolyan izgalmasnak tartani, és Rick sem próbálkozott ezzel. Ebben a részben számomra Adu átvette Cassie helyét és főszerepét. Eleinte ezért picit morogtam, hiszen az előző részben nem (és a filmben sem:) szerettem meg Adut, engem picit mindig is irritált a nagyszájú, a többieket lenéző lány. De ahogy haladtunk előre a történetben úgy kedveltem meg egyre jobban. Attól függetlenül, hogy rengeteg mindenen megy keresztül, hatalmas lelkiereje van, nagyon kitartó és hűséges azokhoz, akiket szeret. Rajta keresztül pedig megismerhetjük az ellenség módszereit, hogy pontosan mi történik azokkal, akik a fogságukba esnek.
Ehhez képest Cassiék szinte egy helyben topogtak, persze ott is történt egy és más (nem, nem mondok el belőle semmit, legyen elég annyi, hogy náluk is volt azért egy-két jelenet, ahol majdnem lerágtam a körmömet izgalmamban:), de meg se közelítették azt, ami Aduval történt. Ami viszont nagyon tetszett Cassiék csapatánál, hogy hiába mentek át sok mindenen, de ettől függetlenül gyerekek. Mind. És ez a legtöbb döntésüket nagyban befolyásolja. Tetszett, hogy az író nem csinált belőlük szuperhőst, hibáznak, csak itt a hibák emberéletekben mérhetőek.
Tudom, hogy sok mindenkit érdekel, hogy Evan vajon túlélte-e az első rész végén a robbanást, illetve, hogyan alakulnak a szerelmi szálak? Lupi gonosz, nem árulja el Evant, olvassátok el a könyvet. A szerelmi szálak pedig... az író mesterien bánik az érzelmekkel, egyáltalán semmi sem garantált, újabb szereplők tűnnek fel, akik teljesen szétzilálhatják a már meglévő és biztosnak hitt "kapcsolatokat", úgyhogy ezen a téren is izgulhattok (és igen, én is izgulhatok:), hogy a kedvenceitek vajon egymásra találnak-e.

És a befejezés! Úristen, olyan információknak jutottunk a birtokába, amivel az egész regény teljesen más megvilágításba kerül! És ami, őszintén bevallom, teljesen összezavart. Úgyhogy már most tűkön ülve várom a folytatást, hogy kiderítsem, az író hogyan fog ebből egy mindenki számára érthető, minden szálat elvarró befejezést kreálni:).

Ami egyedül zavart a történetben az, hogy néha nehéz volt kideríteni, ahogy elindult egy fejezet, hogy kinek is a szemszögét olvassuk. Gyakran sakkozgattam, meg találgattam, "ha a személy megemlíti, hogy X és Y szereplőt látja, vagy rajtuk gondolkodik, akkor ő csak Z lehet". És ez nagyon kizökkentett az olvasásból.

Összességében azonban nem volt rossz ez a rész sem, sok újat megtudhattunk, új kedvenceket avathattunk, sok izgalmas akciójelenettel tarkított, de valahogy az első részt nem tudta felülmúlni. Számomra ez egy átvezető kötet volt és nagyon várom, nagyon szeretném, sőt akarom, hogy az író a befejezéssel érje utol, sőt ugorja át minden téren az első részt.

Borító: Látványos, nagyon tetszik

Kedvenc karakter: Adu, Penge, Zombi/Ben

Szárnyalás: Adu ereje

Mélyrepülés: még mindig Vosch

Érzelmi mérce: alakulnak a kapcsolatok lassacskán, de itt most erre sem az idő, sem a hely nem teljesen alkalmas és ezzel az író is tisztában volt

Értékelés:

Blogturné extra - idézetek
Egy pár idézetet mutatnék nektek, ami nekem nagyon tetszett. Természetesen spoilermentesen és a teljesség igénye nélkül.

"Döbbenetes, hogy attól féltünk, a földönkívüliek bombáinak és halálsugarainak tüzében pusztulnak majd el a városaink - holott semmi másra nem volt szükség, csak az anyatermészetre és egy kis időre."

"Egy virtuális létnek nincs szüksége fizikai bolygóra."

"Tízezer éve először, újra átéljük, milyen lehet prédának lenni."

"A Föld sötét és csendes, olyan, mint amilyen azelőtt lehetett, hogy mi megjelentünk volna, és fényekkel meg zajokkal népesítettük volna be. Valami véget ér. Valami új elkezdődik. Amit most élünk, az a köztes idő. A szünet."

"Legyőzhetnek minket, akár egyenként szedve le a legutolsó túlélőinket, de nem tudják - soha nem fogják tudni - legyőzni azt, ami bennünk van. "

"- Nem a bolygót akarják kiszakítani alólunk, Ben. A történet arról szól, hogy minket akarnak szétszakítani."

"- Mert a szerelem irracionális - felelem. - Nem szabálykövető. Még a saját szabályait sem követi. Az egész világegyetemben a szerelem az egyetlen kiszámíthatatlan dolog."

"Nem a félelelm fogja legyőzni őket. Nem a félelelm és nem a hit, sem a remény, de még a szeretet sem - hanem a düh."

Nyereményjáték:
Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki.
A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

Nagyjából 5 éves, kicsi, barna bundás lény, aki sosem önmagától mozog, valaki viszi.

A blogturné további állomásai:
Február 6 - Könyvszeretet
Február 8 - Függővég
Február 10 - Kelly Lupi olvas
Február 12 - Letehetetlen
Február 14 - CBooks
Február 16 - Media Addict
Február 18 - Deszy könyvajánlója
Február 20 - Dreamworld

2016. február 8., hétfő

Könyves Tag - Népszerűtlen vélemények


Nem sűrűn csinálok Book Taget és most is csak azért csinálom meg, mert Andi kíhívott rá és mert ez számomra egy érdekes téma:).
Csapjunk is bele:

1. Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett.
Jeaniene Frost: Félúton a sírhoz (Cat és Bones #1). A barátaim nagyon imádták, így hatalmas elvárásokkal indultam neki az olvasásának. Sajnos nekem mindvégig egy Anita Blake másolatnak tűnt (tudom, ezen órákig el lehetne vitázni:), így az első rész után feladtam. Nem hozott lázba, hogy folytassam. A második rész évek óta olvasatlanul ül a polcomon.


2. Egy népszerű könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött.
Laurell K. Hamilton: Anita Blake, a vámpírvadász sorozata. Ez a sorozat nálam "guilty pleasure". Ez volt az első vámpíros sorozat, amit olvastam, St. Louis vámpírjai miatt szerettem meg a vámpírokat. A sorozat folyamatos hullámvölgyeket él meg, de én még mindig kitartok mellette. Anita és Jean-Claude forever :).


3. Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jött össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék.
Óóóóó, itt hármat is említhetek?:))) (de lenne több is, mert a legtöbb szerelmi háromszögben belenyúlok és annak a karakternek szurkolok, akinek vajmi esélye nincs a főhősnőre / vagy főhősre:).
VIGYÁZAT - SPOILERES LEHET EZ A VÁLASZ!
Andrea Cremer: Nightshade sorozata - Calla - Ren - Shay. Én végig Calla - Ren párti voltam. Rennek voltak rossz lépései, de még így is ezerszer több kémiát éreztem köztük, mint Shay és Calla között.
Sophie Jordan: Tűzláng trilógia - Jacinda - Cassian - Will. Will? Ez most komoly? Az egyik legrosszabb "jófiú" karakter, akiről olvastam. Bár a harmadik részre már annyira megutáltam Jacindát is, hogy már nem ellenkeztem, amikor Willt választotta. Megérdemlik egymást. (én meg Cassiant érdemlem meg - lehet ő az enyém?:))) 
Richelle Mead: Vámpírakadémia sorozat - Rose - Adrian - Dmitrij. Én Adriant szerettem volna Rose párjául nagyon sokáig. Aztán persze én is beláttam (főleg a Bloodlines sorozat olvasása közben), hogy igen, Rose valódi párja Dmitrij, Adriannal valószínűleg kinyírták volna egymást hosszú távon:).
 


4. Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol.
Steampunk. Próbáltam, beletört a bicskám. Feladtam, egyáltalán nem köt le.

5. Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol.
Sarah J. Maas: Üvegtrón - Chaol kapitány. Nem, nem és nem. Az első részben elveszítette a szimpátiámat és mindeddig (az első három részt olvastam) nem sikerült visszaszereznie. Egyszerűen felfogni sem tudom, hogy ebből a férfiből hogyan lehetett testőrkapitány

6. Egy népszerű író, akit te az istenért sem tudsz megszeretni.
J. R. Ward.

7. Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt szerető, szerelmi háromszögek, stb.)
Molesztálás, erőszak. Ez egy nagyon komoly téma, amivel igen, foglalkozni kell, de az, hogy szinte az összes általam olvasott YA és/vagy NA realista regény fő témája ez, kicsit sok. Belefásultam ebbe a témába teljesen, aminek nem volna szabad megtörténnie. De komolyan már örömmel tölt el, ha egy YA és/vagy NA realista regény főhősének más problémája van.

8. Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel. 
George R.R. Martin: Trónok harca. A tévésorozatot nagyon szeretem, de érdekes módon egyáltalán nem hozta meg a kedvemet a könyvekhez. Néha még a tévésorozatban is belegabalyodom a sok családi kötelékbe, rokoni szálakba, nevekbe, szerintem a könyvekben totál elveszíteném a fonalat.


 
9. A mondás úgy tartja, „a könyv mindig jobb, mint a film”, de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát?
Ez nem kérdés. Lisa Jane Smith: Vámpírnaplók. A könyvsorozat szerintem az első három? négy? rész után teljességgel olvashatatlan. Egy káosz. Ellenben a Vámpírnaplók sorozat engem jó darabig teljesen függővé tett. Persze ebben nagy szerepe volt a Damon Salvatore-t alakító Ian Somerhaldernek is, aki nélkül szerintem ez a sorozat nem élt volna meg 7 évadot. 


Ennyi lenne az én listám. Kihívni nem akarok senkit, de ha bárkinek kedve van hozzá, akkor hajrá! 

2016. február 6., szombat

Kalapos Éva: Massza

A napokban jelent meg Kalapos Éva új regénye, a Massza, ami a bullyng ellen kívánja felhívni a figyelmet. A kötetben végigélhetjük, hogy mi történik egy olyan fiatallal, aki folyamatos támadások áldozata.
Tarts velünk a blogturnén, ismerd meg a regényt, és a Manó könyvek jóvoltából 1 példányt nyerhetsz is!

Manó Könyvek, 2016
240 oldal
Besorolás: YA, realista


Ráber Patrik tök átlagos. Tizennégy múlt, egy hatosztályos gimibe jár, normális családja van és néhány (kevésbé) normális barátja. A haja szőke, a szeme sötétkék, a testalkata átlagos. A lányok alig veszik észre. Legalábbis a legtöbb.
Ráber Patrik mégis elüt az átlagtól. Színésznek készül, szabadidejében verseket és monológokat tanul. A családja nem igazán érti meg, ahogy az osztálytársai sem.
Ráber Patrik kretén.
Ráber Patrik nyomorék.
Ráber Patrikra nincs szüksége a világnak.
Legalábbis azok szerint, akik zaklatják őt.

Egy regény az online és offline megfélemlítésről, egy kamasz legádázabb félelmeiről és arról, hová vezet, ha a cybertérben teljesen elvész a kontroll.
Olvasd el! És nem csak akkor, ha érintett vagy.
A regényt tizennégy éven felülieknek ajánljuk! 

Erről a könyvről nem könnyű írni anélkül, hogy az érzelmeim el ne ragadnának. Nem egy könnyű olvasmány, eléggé elgondolkodtató és én minden iskolában elolvastatnám a tanulókkal. Mert szükség van arra, hogy a gyerekek, a fiatalok lássák, hogy mit tehetnek egymással.

Patrik egy teljesen átlagos tanuló, nem nagyon tűnik ki a tömegből. Az osztály, ahová jár szintén mindennapos, bármelyik iskolában találhatunk ilyet. Persze itt is megvan az "elit", az osztály legszebb lánya, a sportoló, nagydarab, gazdag fiúk és persze a másik fele is, akit "jó dolog zrikálni". Főhősünk valahol a középmezőnyben van, megvan a baráti társasága, az elit nem zaklatja, de ő se bánt senkit.
Ez egészen addig így is marad, ameddig szemet nem vet rá az osztály jó nője, Dina. És Patrikról kiderül, hogy nagyon tehetséges, így egy színdarabban is szerepet kap. Ez a két dolog, persze főleg az első, szúrja a szemét az osztály "alfáinak" és a célkeresztjükbe kerül. A fiút minden létező módon támadják, az életét megkeserítik, ahogyan csak lehet. Vajon meddig lehet ezt húzni? Hol van a határ, ameddig az ember képes még tűrni?

A történet nagyon megrázó, az írónő nagyon hitelesen írta meg ennek a srácnak a kálváriáját. Az pedig még rátett egy lapáttal, hogy végig Patrik fejében voltunk, így minden kétségét, fájdalmát, problémáját első kézből tapasztaltuk meg.
Amikor én ilyen korú voltam, mint Patrik, akkor is létezett olyan, hogy zaklatás, de akkor az internet hiányában az egész ott be is fejeződött, hogy az iskolából hazamentünk, mert nem volt se mobiltelefon, se internet, Facebook, Twitter, Instagram és társaik, amelyekkel haza volt vihető mindez. Szerencsére én ezekről csak hallottam, hiszen egyrészt sose közösítettek ki, másrészt olyan osztályunk volt, akik minden variációban összetartottunk. Még a "leggyengébb láncszemmel" is csak maximum viccelődtünk, de ő is hozzánk tartozott, soha nem bántottuk. Azonban a mai tiniknek mindez nem adatik meg. Az életük része a szociális média, ezzel kelnek, ezzel fekszenek, így amennyiben célpontjai bárkinek is, a bántalmazás éjjel-nappal velük marad. A regényben is teljesen átjön ez a probléma, hiszen a mobiltelefon mindenkinél ott van, amin általában már internet is van, (vagy ha nincs, akkor otthon van általában számítógép), így a megalázás, a kínzás megy haza velük.

Patrikot nagyon-nagyon sajnáltam. Szegénynek az a szerencsétlensége, hogy rámosolygott a szerencse, hiszen, ha az osztály legszebb lánya nem figyel fel rá, ha nem derül ki, hogy színjátszik, akkor valószínűleg azok, akik kinézték maguknak, talán békénhagyják és a fiú élete is teljesen más irányt vesz.
Természetesen amellett sem tudok szó nélkül elmenni, hogy itt nemcsak a bántalmazók egyedül a hibásak. Az, hogy Patrik "nem köpi be" a fiúkat, az egy dolog. Kevesen mernek szólni, hiszen egyrészt félnek, hogy úgyse hisznek nekik, másrészt abban a korban a tinik (én is ilyen voltam, csak azért merem leírni:), szívesebben beszél meg bármit a barátaival, mint a szüleivel vagy a felnőttekkel. És persze ott van az a tény is, hogy nem szívesen lesz senki sem "spicli".
De a felnőttek felelőssége is hatalmas volt ebben az ügyben, hiszen Patrik ezer és egy jelet mutatott, hogy valami gond van - elég, ha csak arra gondolunk, hogy az addig nagyjából jó tanuló srác teljesen üres dolgozatot ad be, vagy ha arra, hogy láthatóan fogy és állandóan éhes. És az se mentség, hogy a szülőknek sok a dolguk, rengeteget melóznak és fásultak.
Ami egyedül apró fénypontnak vehető ebben a regényben, az a színjátszás. Nagyon tetszett, ahogy Patrik átjut a felvételin, ahogy gyakorolnak, ahogy végül eljátssza a szerepet. Imádtam akkor és ott a fejében lenni, egyszerűen hátborzongató volt a párhuzam a saját problémái és az eljátszott szerep között. Néha nem tudtam eldönteni, hogy most magáról beszél vagy a "Lény" szól belőle. Nagyon jól sikerültek ezek a részek!

Amivel egyedül problémám volt, az a befejezés, ami számomra csak félig lett befejezés. Sok minden történt, nem akarok semmit se spoilerezni, de valami lezárást vártam volna, mert nekem ez így nagyon nyitott maradt, sok mindent ránk és a képzelőerőnkre bízott az írónő. Csak ezért nem lett a könyv maximális pontos, mert ez nekem picit elrontotta a befejezést.

Összességében azonban mindenkinek ajánlom a regényt. A tiniknek, hogy lássák, hogy mit okozhatnak azzal, ha valakit kipécéznek maguknak és nem hagyják élni. A felnőtteknek pedig azért, hogy lássák, mennyire fontos az, hogy apró jeleket is észrevegyenek és figyeljenek oda a gyerekeikre.
A regény végén lévő tanácsok és a segítségnyújtás lehetősége pedig hatalmas pluszpont a könyvnek.

Borító: Figyelemfelkeltő, nagyon tetszik!

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: Patrik színészkedése

Mélyrepülés: ami történt

Érzelmi mérce: düh-düh-düh-harag-kétségbeesés-fájdalom-düh... ezek jellemzik az egész történetet.

Értékelés:
Nyereményjáték:
A Massza főszereplője, Ráber Patrik bolondul a versekért, és imádja a színjátszást is. A mostani játékunkban vers részleteket kell felismerni, és beírni a mű címét és a költőt, aki írta, a Rafflecopter doboz megfelelő sorába.
A játék során 1 példányt sorsolunk ki a regényből. A győztesnek 72 órája van válaszolni a levélre, különben sajnos újra kell sorsolnunk. A könyvet a kiadó postázza, és sajnos csak Magyarország területén belül. 

Leszámolok, fullasztó nőim,
Kedves, jó kedvvel veletek:
Mert valakit magamnál is tán jobban,
Gyalázatosan szeretek.

Drága szép simulásai a Szépnek,
Hogy körül-fogtok, buzdulok
S aztán jönnek, mik mindig jókor jönnek:
Nő, szép, szeret, de megfulok. 


A blogturné további állomásai:
Január 31 - Media-Addict.hu
Február 6 - Kelly Lupi olvas
Február 9 - Szembetűnő
Február 12 - Zakkant olvas

Rendszeres olvasók