Brittainy Cherry: Déli vihar (Compass 1.)

Brittainy Cherry legújabb regénye a Maxim Könyvkiadó gondozásában érkezett el a magyar olvasókhoz. A Déli vihar egy kisvárosba kalauzol el bennünket, ahol megtanulhatjuk, hogy a testi-lelki sebek gyógyulásának nincs megadott határideje, és hogy a múlt, bármily szörnyű is, egy jobb jövő felé terel bennünket. Kennedy és Jax szívszaggató története a példája, hogy az igaz szerelem kiállja az idő próbáját, és vannak olyan érzelmek, melyek sosem halványodnak el! A könyvet játékunk során meg is nyerhetitek a kiadó felajánlásában.

 

Maxim Könyvkiadó 2024. Passion válogatás

336 oldal

Fordította: Tomori Gábor

Goodreads: 4,10

Besorolás: realista, romantikus, bántalmazás, dráma, kisváros

 

Nem akartam mást, csak menekülni. Egyáltalán nem számítottam rá, hogy az ő karjába rohanok.
Miután egy szeretetlen házasságból menekülve leléptem a városból, egy kisvárosba, Havenbarrow-ba költöztem, hogy újrakezdjem az életemet.
Nem számítottam rá, de azon kaptam magam, hogy vonzódom a város feketebárányához.
Zakkantnak minősítették. Hidegnek. Sötét múltú embernek.
Úgy tűnt, senki nem veszi észre a Jax szemében meg-megcsillanó fényt. A véletlenszerű, jószívű megnyilvánulásait, amelyekre olyankor került sor, amikor senki nem látta. Ahogy mosolyra fakasztott, és megnevettetett.
Jax segített nekem megszabadulnom a csomagtól, amit a hátamon cipeltem. Türelmes volt a fájdalmamat, és gyengéd a sebeimet illetően. Ő volt a nyugalom a hurrikánom közepette.
Azonban amikor mindkettőnk múltja visszatért kísérteni a jelenbe, gyorsan rájöttünk, hogy a szerelmi történetek időnként nem a reményeink szerint végződnek.
Időnként nem marad más, csak a vihar kártétele.

 

Tudom, hogy a szerző nagy népszerűségnek örvend világszerte a romantikus olvasóknál, én is beszereztem az eddig magyarul megjelent könyveit, de valahogy még nem került rájuk sor. 

Tehát főleg az író személye miatt választottam a regényt, hogy végre megismerhessem, de egy kicsit tartottam a cselekménytől a fülszöveg alapján, hiszen a manapság szokásos morcos főhős mellé a szerzők egy vidám lányt szoktak társul választani. Itt azonban eleve tisztázott, hogy a rossz házasságából menekülő fiatal női főszereplő nem csupán a válása miatt akar új életet kezdeni, Kennedy-ben feszül valami mélyebb seb, ami fájdalmasan kínozza. Jax eleve a kisváros feketebárányaként lett bemutatva a fülszövegben, aki hideg, távolságtartó személyiség és zűrös múlttal is rendelkezik, szóval minden adott egy dráma kibontakozásához.

Az alaphelyzetet azonban kiegészítésre szorul. Néhány könyvvel ezelőtt már olvashattátok a kiakadásomat itt a blogon Rebecca Yarros: Az utolsó levél regénye kapcsán, mennyire rosszul tud esni, ha a fülszöveggel ellentétben a tartalom olyat tár elém, amit nem biztos, hogy szívesen olvasnék. A Déli vihar fülszövege bizonyos értelemben felkészített, most nem ért akkora sokk, de azért jó lett volna tudni, hogy Kennedy életét milyen tragédia árnyékolja. Alig egy évvel ezelőtt vezetés közben mobilozott, és a vele utazók mind meghaltak az általa okozott balesetben. Nem tudta mindeddig feldolgozni a traumát, amire a házassága is ráment. A férje nem tudja elviselni, hogy a pánikrohamai miatt nem tud normálisan viselkedni az emberek között, és gyakorlatilag őt vádolja, hogy megölte a hatéves kislányukat, valamint Kennedy szüleit, akik szintén vele utaztak. Miután Penn elé teszi a válási papírokat és közli, hogy menjen el, Kennedy a nővéréhez utazik, aki elhelyezi őt egy eladás előtt álló házban, a közeli Havenbarrow kisvárosban, pár hétig elboldogul majd itt, míg ők elutaznak a már lefixált nyaralásukra. Lehetőleg teljes nyugalom, pihenés kell neki a gyógyulásához.

Kennedy rögtön az első napokban összetűzésbe kerül Jax-el, akinek a birtokán sétál, furcsán ismerősek egymásnak, de csak pár interakcióval később derül ki, hogy gyerekkorukban ismerték egymást. Több nyáron is együtt táboroztak, és legjobb barátok voltak, mindez 15 évvel korábban történt és még sokáig leveleztek is. Jax sincs jó mentális állapotban, neki is tragédia vetül az életére az édesanyjával kapcsolatban. Az apja pedig éppen a végét járja, minden nap jár be hozzá az idősek otthonába és felolvas neki. Senki sem várja el, hogy törődjön az apjával, aki egész életében verte és megalázta, mégis megteszi. Vajon ez a két lelkileg sérült ember újra közel tud kerülni, hogy segíthessenek egymáson?

Úgy éreztem az olvasás során, hogy kissé nagy adag tragédiát tett a szerző a karakterek puttonyába. Kennedy egy boldog gyerekkor és életkezdés után lett a lelkiismerete martaléka,  terápiára lenne szüksége, amit nagyon nehezen lát be. Egyébként könyveket ír, de most a karrierje is a szétesése áldozata.

Jax a lehető legjobb ember, annyira sajnáltam őt, főképp annak tükrében, ami a legvégén kiderült a múltról. Ahogy rájött, hogy ki is az új szomszédja, próbált ugyan távol maradni, tudjátok, a "nem érdemlem meg a szeretetet"-re hivatkozva, de halva született ötlet volt, egyszerűen ennek a két fiatalnak egymásra kellett találnia. Érzelmileg megközelíthetetlen - mondja róla az exbarátnő, és néhány embert kivéve az egész kisváros így kezeli. Szerencsére Kennedy-vel újra megtalálja a hangot, felélednek a közös múltból eredő emlékek. Imádtam ezeket a visszaemlékezéseket, a gyerektábori élményeket, a mindent elsöprő  barátságukat. Mindketten a legjobbat hozták ki egymásból már akkor is, változtak, más emberek lettek a barátságuk hatására. Ez most a jelenben is folytatódik, beszélgetnek, támogatják egymást, jó hatással van rájuk ez a közös jelen, még ha nem könnyen ismerik ezt be.

A szerző stílusa nagyon tetszett, jó volt a hangulatteremtés, a leírások, szerethetők a karakterek. Ha már róluk esik szó, meg kell említenem a kedvenc mellékszereplőimet! A tipikus kisvárosi szomszédok mellett kaptam két cuki karaktert, egyikük Joy, a 80-on túli hölgy, aki sokat hozzátett a történethez a bölcs tanácsaival, és Connor, a 18 éves helyi kölyök, Jax segítőjeként mindenhol ott volt és rengeteg vicces pillanatot köszönhet neki az olvasó. Megemlíteném még Yoana-t, Kennedy nővérét, aki nagyon támogató karakter, bár elég sokat volt távol.

Nos, a szerelmi szál lassú égésű, túl a felén kezdenek randizni, de akkor viszont begyorsul, sőt, ez a bizonyos könyvtáras jelenet talán elég váratlan is volt számomra, nem számítottam ilyesmire épp akkor. De ez még semmi volt ahhoz képest, amit egyszer Jax álmodott Kennedy-ről, akkor úgy éreztem, ez jobban sült el, mint a valóság! Jóval szenvedélyesebbnek tűnt...  Összességében jónak tartottam ezt a párost, összeillettek, bár én nem igazán hiszek a sorsszerűségben, itt még ezt is elfogadtam, hogy egymásnak vannak teremtve.

A vége azonban egy kicsit kiakasztott. Nem az epilógus, meg az x évvel ezután alatti rózsaszín cukormázas részek. Hanem az utolsó csavar Jax kapcsán. Az, hogy az apja még a halálból is kicseszett vele, az még hagyján, de amit Derek, a bátyja művelt vele, az kicsapta a biztosítékot. Ez már túl sokat tett rá az eddigiekre és inkább rontott az összképen. A másik amit nagyon hiányoltam a történetből, az a rendőrség, bíróság, bármi ami jogilag megmagyarázná a dolgokat. Milyen felelősségre vonások voltak egyáltalán? Semmi sem hangzik el erről, pedig itt emberéletekről volt szó.  

Most már tudom, hogy mire számítsak, ha kezembe veszek egy Brittainy Cherry kötetet. A Déli viharban kicsit több volt a tragédia és szomorúság, mint a szerelem, de így is emlékezetes pillanatokkal, idéznivaló mondatokkal találkoztam. Például: "...az otthon nem egy hely, hanem egy személy." "Ha menekülnöd kell, menekülj hozzám." és még sorolhatnám.

Nagyon kíváncsi vagyok a sorozat következő részére, mely Connor regénye lesz. Vajon sikerül neki a milliárdossá válás?

Kép: Saját kollázs

 

Borító: Tetszett volna az eredeti pasis borító is, de ez sem rossz.

 

Kedvenc karakter:  Jax

 

Szárnyalás: A gyerekkori visszaemlékezések.

Mélyrepülés:  Derek

Érzelmi mérce: Mindkét főszereplő súlyos puttonnyal érkezik ebbe a kapcsolatba, a lelki viharok mellett kapunk néhány erotikus jelenetet is.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték

 

A nyereményjáték során nincs más dolgotok, mint elolvasni a beleolvasót, és megválaszolni az állomásokon található kérdéseket!
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:  HOGY HÍVJÁK KENNEDY NŐVÉRÉT?

 

a Rafflecopter giveaway

 

 

Állomások
01.04. Kitablar
01.06. Kelly és Lupi olvas
01.08. Hagyjatok! Olvasok!
01.10. Zakkant olvas

 

 

 

Fiona McPhillips: A ​hallgatás sebei

 

Fiona McPhillips A ​hallgatás sebei című kötetében az 1980-as évek Írországába kalauzol bennünket, az elit iskolák és élsportolók zárt világába. Főhősünk, Louise Manson azért szeretne a neves Highfield iskolába járni, hogy kiderítse, mi vezetett barátnője tragikus halálához, de arra ő maga sem számít, hogy a sötétség, aminek a nyomába ered, őt magát és végzetesen magával rántja. Tartsatok velünk a blogturné három állomásán, ismerjétek meg ezt az egyszerre izgalmas, mély indulatokat kiváltó és érzékeny kötetet, és nyerjétek meg a Magnólia Kiadó által felajánlott példányt!

Magnólia Kiadó, 2024

448 oldal

Fordította: Szaszkó Gabriella

Goodreads: 3,64

Besorolás: thriller

A ​nem nemet jelent.

Írország az 1980-as évek második felében. A lakosságot recesszió sújtja, az egyre növekvő munkanélküliség következtében sokan elhagyják a hazájukat. A tinédzserek egy része a sportban látja a kitörési lehetőséget, és többen is próbálnak bekerülni a jónevű Highfield gimnáziumba, melynek legendás úszótanára, Maurice McQueen egyenesen a legnagyobb világversenyekre neveli ki a tehetségeket. A nemzetközi sikerek mellett arról viszont már mindenki mélyen hallgat, hogy McQueen az edzések után nem egy lányt szexuális együttlétre kényszerít.

Amikor egyikük öngyilkosságot követ el, és a boncolás során kiderül, hogy terhes volt, az események végzetesen felgyorsulnak. Az áldozat legjobb barátnője, Louise Manson az igazság kiderítésének reményében győzi meg anyját, hogy iskolát váltson és a Highfieldbe kerüljön, ahol bár először nehezen illeszkedik be a többiek közé, de jó sporteredményei miatt idővel befogadják. És hamarosan felfigyel rá McQueen is. Ami pedig ezután történik, az nemcsak a lány és társai tanulással töltött éveit határozzák meg, hanem végigkísérik az egész életüket.

Fiona McPhillips bemutatkozó regényében semmi sem hangosabb a bosszúvágynál és az igazság követelésénél. A hallgatás sebei tragikus látlelet egy olyan jelenségről, mely mindmáig sok fiatalt érint, miközben a prózája a Dennis Lehane-i neonoir legjobb elemeiből táplálkozik.

Vannak olyan regények, ahol az ember már a fülszövegből tudja, hogy ez nem lesz egy könnyű olvasmány, de mégis kíváncsi és elolvassa. Itt is körülbelül ez történt. A fülszöveg már előre vetíti, hogy ez nem egy könnyed nyári (vagy karácsony előtti) olvasmány lesz. De néha kellenek ilyen történetek is...

A történet két szálon fut, egy a jelenben és egy a múltban. A jelenben megismerhetjük Louise Mansont, a felnőtt nőt, az anyát, a szerető társat és egyetemi tanárt, akinek az élete látszólag rendben van. Egy szép napon azonban egy férfi keresi meg és kéri a segítségét, hogy tegyen tanúvallomást. A férfi pártfogoltja egy fiatal, tehetséges úszó fiú, aki a leendő karrierjét dobja sutba, mivel képtelen elviselni, hogy az edzője molesztálja. És miért Lou segítségét kérik? Mivel a nő ugyanebbe a nagyon híres gimnáziumba járt anno és ugyanilyen ügybe keveredett... Lou nem szívesen áll kötélnek, hiszen rengeteg fájdalom és lezáratlan ügy kapcsolódik ahhoz a botrányhoz, de végül beadja a derekát, nem hagyja cserben a fiatal fiút.

Így hamarosan visszatekintünk a múltba is, ahol megismerhetjük a fiatal Lout, akinek a legjobb barátnője ugyanebbe a gimnáziumba járt és aki öngyilkos lett, miután az edzője molesztálta, megerőszakolta és teherbe ejtette. Főhősnőnk pedig úgy dönt, hogy ha törik, ha szakad, bejut ebbe az iskolába, kideríti, hogy pontosan mi történt és mindent megtesz azért, hogy leleplezze a molesztálót. Ám arra ő se gondol, hogy az elit iskola nem várja őt tárt karokkal, ármánykodás, lenézés, rosszindulat fogadja, egyedül egy lány fogadja őt szívélyesen, Shauna, aki azonban ugyanúgy titkokat rejt. És persze nem hagyhatjuk ki az edzőt sem, aki természetesen azonnal felfigyel Loura és megpróbálja őt is megkörnyékezni...

Ez tényleg nem egy könnyű regény, minden mondatából süt a fájdalom. Kezdve azzal, hogy Lou csonka családban él, egy alkoholista, nemtörődöm anyával, az iskolában lenézik, bántják, hiszen jóval szerényebb körülmények közül érkezik, mint a legtöbb diák és persze ott van a molesztáló szörnyeteg is. És azt akkor még nem is említettem, hogy senki, de senki nem hisz neki, amikor megpróbálja leleplezni az edzőt. Kemény regény ez a maga nemében, néha egyszerűen sikítani tudtam volna, hogy ezt a szerencsétlen lányt mennyi minden húzza. Ettől függetlenül csodáltam is őt, hiszen rettentően erős, bátor, nem hiszem, hogy sokan utána merték volna csinálni azt, amit tett a volt barátnőjéért és a többi fiatal lányért.

Ami azonban fájóbb, hogy x évvel később, amikor már jó idő eltelt és az ember azt hinné, hogy már jóval komolyabban veszik az ilyet, még mindig meg kell küzdeni azért, hogy bárki is elhiggye, hogy ilyen még megtörténhet.

Őszinte leszek, eleinte a jelenbeli történet nem igazán kötött le, ha tudtam volna átlapozom, hogy a múltban történtekről olvassak. Volt egy része a regénynek, ami annyira belassult, hogy még ilyen kemény témák közepette is elkalandoztak a gondolataim. Aztán valami történt és picit felgyorsultak az események. A vége pedig kifejezetten izgalmassá vált, ahogyan összeállt a kép és napfényre került, hogy mi is történt pontosan.

Összességében mindenkinek ajánlom ezt a regényt. Nem könnyű témával foglalkozik, de ha minél több ember olvas róla, majd beszél róla, annál nagyobb az esélye, hogy nem történhet meg ilyen, illetve, ha igen, akkor alapból nem az áldozatot hibáztatják. Az írónő pedig majdnem tökéletes munkát adott ki a kezéből, amellyel pontosan rávilágít arra, hogy az intézmények hanyagsága, a sokszor rossz társadalmi gondolkodásmód, az egyének bálványozása és ezáltal elképzelhetetlennek tartva, hogy ők is lehetnek gonoszok, mennyire megkönnyíti ezeknek a rémeknek a dolgát és mennyire megnehezítik az áldozatok igazságának bebizonyítását.

Borító: Nem vagyok elájulva ettől a borítótól. Valahogy nem azt hozza, amit kellene. Igen, láttam, hogy a legtöbb kiadás ezt a borítót választotta, de valahogy nem az igazi...

Kedvenc karakter: Louise

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: ami történt, ahogyan történt

Érzelmi mérce: harag, megdöbbenés

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani nyereményjátékunkban a Magnólia Kiadó további újdonságai után nyomozunk! Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a ti feladatotok pedig, hogy a könyv címét beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Szükségem van valakire, aki horgonyként megtart. És azt szeretném, ha te lennél az.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

12.08. Könyv és más

12.10. Kelly és Lupi olvas

12.13. Spirit Bliss Sárga könyves út

Colleen Hoover: It Starts With Us - Velünk kezdődik (Velünk véget ér #2)

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Colleen Hoover: It Starts With Us - Velünk kezdődik regényét, mely az elsöprő sikerű Velünk véget ér regény folytatása. Kövesd végig bloggereinkkel Lily és Atlas sorsának alakulását a blogturné állomásain, ha szerencsés vagy a játékban, akár meg is nyerheted a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2023. Rubin pöttyös

336 oldal

Fordította: Matyola Melinda

Goodreads: 3,94

Besorolás: romantikus, realista, new adult, bántalmazás

 

Mielőtt véget ért, Atlasszal kezdődött el.
Lily és a volt férje, Ryle éppen csak beleszokik a közös gyerekfelügyelet ritmusába, amikor Lily hirtelen újra összefut első szerelmével, Atlasszal. A csaknem két külön töltött év után Lily fellelkesül, hogy az idő most az egyszer az ő javukra játszik, és azonnal igent mond, amikor Atlas randevúra hívja.
Ám lelkesedését csírájában fojtja el a gondolat, hogy noha többé nem házasok, Ryle azért nagyon is része az életének, és gyűlölni fogja Atlas Corrigant, amiért jelen van a volt felesége és a kislánya életében.
A Velünk kezdődik ott veszi fel a fonalat, ahol a „lebilincselő, lüktető” bestseller, a Velünk véget ér elejtette azt. Egyre több részletre derül fény Atlas múltjából, és követhetjük a volt férjével hadakozó, közben pedig ismét az igaz szerelem lehetőségébe kapaszkodó Lilyt, mindezt olyan romantikával átitatva, amire csak Colleen Hoover képes.

 

Colleen Hoover évekkel ezelőtt is már a kedvenc szerzőim közé tartozott, még a csodálatos Hopeless sorozat kapcsán, mára pedig stabilan benne van a top 5-ben, úgy érzem mindent el kell olvasnom, amit ír. Mégis, az It Ends with Us - Velünk véget ér regényt csak alig több, mint egy éve sikerült elolvasnom, valahogy a megjelenéskor megvettem ugyan, de elmaradt az olvasás. Most már ezt egyáltalán nem bánom, mert nem is érhetett volna nagyobb öröm, mint az, hogy CoHo megírta a folytatást ehhez a regényhez, ami most könyvhétre meg is jelenik. Mély nyomott hagyott bennem az első könyv, és bár abszolút pozitívan, reménykeltően ért véget, nagyon sokat gondoltam később Lilyre és Atlasra, hogy vajon mi történhetett velük a véletlen találkozás után. Colleenra elég komoly rajongói nyomás nehezedett, és szó szerint milliók örömére végül megírta a Velünk kezdődik regényt. Hozzá kell tennem, hogy nem mindenki várta örömmel a folytatást, mert lezárt volt ez valamilyen szinten, és különben is, ismétlődik majd a cselekmény és Atlas meg túlidealizált. Szerintem mindenki el tudja dönteni, tetszett-e neki annyira az eredeti sztori, hogy érdekli-e bármilyen folytatás. Engem igen. Naná. És még maradjunk egy szóra az eredeti regénynél, ha már bejegyzés nem született róla. Nekem ez a regény a legjelentősebbek közé tartozik, a legjobb tízbe is belefér all time, mélyen érintett, pedig nem találtam benne konkrét kapcsolódást a saját életemmel, mégis olyan volt olvasni, mintha részese lennék a történetnek. Nem írtam bejegyzést, mert nem tudtam és nem is akartam átadni az érzéseimet, ilyen is létezik. Inkább a Molyos értékelésemből idézek: "Az ember követ el hibákat, de nem elég tanulni a hibákból, az nem menti fel az elkövetőt, ha sajnálkozik. Vannak hibák, amiket nem kell és nem is lehet megbocsátani. Utána már sosem lesz ugyanolyan. Akár öt másodperces az a hiba, akár öt év, ha valakiben elvesztem a bizalmam, felé már sosem tudok nyugodt szívvel fordulni. A hibáknak persze sok formája van, nyilván például egy füllentés nem említhető egy lapon a bántalmazással. Viszont annak bármilyen formája vörös kód nálam. Nincs olyan, hogy nincs hova menni, mindig van, csak meg kell találni. Ez volt a hozzáállásom, és el kellett olvasnom ezt a könyvet, hogy megértsek másokat, akiknek nem ment ez alapból, akik vártak, mert talán bíztak valamiben. Én sok megerősítést kaptam ettől a történettől. Rengeteg fájdalmat, de örömet is, hiszen Lily és Atlas kapcsolata örökre belém égett, ... ez egy olyan történet, amit minden egyes fiatal lány kezébe odaadnék útravalónak az élethez." 

Rátérve az új regényre, ne számítsatok arra, hogy ez egy könnyed szerelmi kibontakozás lesz! Bőven tartogat a regény fordulatokat, amire nem számítottál. A múltat nem lehet kizárni, számomra ez a regény tökéletesen képezte le, milyen utóhatásai vannak a bántalmazásnak, mennyire nem lehet varázsütésre magad mögött hagyni a fájdalmat, az emlékeket. Nagyon fontos látni ezeket a következményeket. Ott folytatódik a regény, ahol az előző abbamaradt, a véletlen találkozás után. Lily egyedül neveli a kislányát, közben dolgozik a virágüzletben, mindezt úgy tudja megvalósítani, hogy anyukájára maximálisan számíthat, valamint Alyssa is sokat bébiszitterkedik, és hát az apja is elviszi a kislányt a  szabadnapjain. Ryle tehát határozottan jelen van továbbra is az életükben, és addig nem is történik különösebb gond, amíg Lily igent mond Atlasnak egy randira. Nem könnyen dönt így, retteg Ryle reakciójától, mert ha bárkivel is randevúzna, az sem lenne közömbös a volt férjének, de Atlas különösen éles tüske a körme alatt. Épp ezért nehezen haladnak a dolgok kettejük között, Lilyben folyamatosan ott a bizonytalanság, mert félti a kislányát, de ott van benne az erő is, az ellenállás, nem hagyja magát ugyanabba a hibába esni Ryle-val kapcsolatban, képes arra, hogy minden pillanatban emlékeztesse magát az előzményekre. Mégis annyira nehéz.
Ryle karaktere tulajdonképpen Atlas mellé állítva világítható át igazán. Mindkettőjüknek nehéz a múltja, de teljesen más emberré váltak felnőtt korukra. Ryle birtokló, agresszív, bosszúálló ember lett, aki bár beismeri a hibáit, de nem tesz meg eleget a változás érdekében. Atlas felül tudott emelkedni a sérelmein és nem zárta ki a megbocsátás esélyét.Nem gondoltam volna, hogy ez a regény még hatalmas meglepetéseket tartogat Atlas révén. Felbukkan a regényben az évek óta nem látott anyja és megjelenik a féltestvére is, akiről eddig nem is tudott. Hirtelen szembesül a felelősséggel az öccse iránt, akivel le sem tagadhatnák a közös vonásokat, annak ellenére, hogy más az apjuk. Ezer fokon ég ez a srác, hiszen két éttermet működtet, itt van a semmiből jött családi probléma, ami nagyon is ismerős neki, hiszen az öccsét is hasonlóan "neveli" az anyjuk. És ott van a kapcsolata Lily-vel, aki felé hatalmas türelmet tanúsít, pedig azonnal magához kötné legszívesebben, hiszen az érzelmek hosszú évek óta ott vannak mindkettőjük szívében, ez most lángra gyúlt. Szerencsére ezen a vonalon nem kellett csalódnom, imádtam minden pillanatát a szerelmük kibontakozásának, mintha helyére került volna a világegyetem. Atlast végül is ebben a regényben ismerhettem meg igazán, bár már eddig is a legjobb pasik közé soroltam, de ebben a részben szerintem nincs olyan olvasó, aki ne szeretne még jobban belé. Képtelenség felsorolni az érveket, olvasd el a könyvet.

A mellékszereplők jól megállták a helyüket, nagyon bírtam Theo-t, aki bölcs tanácsokkal látta el Atlast a szerelmi életével kapcsolatban, Hogy Theo csak 13 éves? Nem zavart senkit, nagyszerű terapeuta volt. Alyssa és Marshall nem voltak részrehajlók Ryle felé, ezt nagyon értékeltem. Josh karaktere egy derült égből villámcsapás volt, nem csodáltam, hogy Atlas is kiakadt, és ez a legenyhébb kifejezés, ami eszembe jut. De tudta kezelni, a tőle telhető legjobb módon, hisz magát látta benne.
Úgy érzem, az első regény másképp volt érzelmileg nagy hatással rám, sokkal fájóbb volt, nehezebb volt megemészteni. Most is voltak szívfacsaró pillanatok, és nagyon izgultam Atlas családja miatt, de közben tócsává olvadtam a szerelmüket olvasva, annyira jólesett, bármikor újrakezdeném a regény olvasását. Egyébként is imádom a régi naplórészleteket, leveleket egy regényben, és itt ezekkel valósággal elárasztott a szerző. 

Mindent összegezve nekem ez a regény egy ajándék volt, egy jutalom, aminek minden pillanatát élvezettel olvastam, nagyon köszönöm neked, Colleen Hoover.

A bejegyzéshez a képeket a Velünk véget ér filmes adaptációjának forgatási képeiből válogattam. Az eddigi kiszivárgott képektől nem vagyok boldog. Lily karaktere még hagyján, bár a stylist munkáját nem díjazom. A két pasi nem remegtette meg a szívem, hogy finoman fogalmazzak. Nagyon el fogják szúrni, ha nem teszik bele a visszaemlékezős részeket, márpedig a jelenlegi stáblistában nincsenek fiatalkori szereplők. Még azért reménykedem, hogy nem cseszik el, CoHo ott van a producerek között.

Képek: Pinterest

 

Borító: Eredeti, nyilván úszni kell a vízben.

 

Kedvenc karakter:  Atlas, Lily.

Szárnyalás: Kb minden.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce: Nincsenek elsietve a dolgok, de nem kell aggódni, a kedves olvasó bőven megkapja amire vágyik.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ

 

 Nyereményjáték
 

A regény izgalmas beleolvasóját feltétlenül olvassátok el, ez alapján meg tudjátok válaszolni az állomásokon feltett  kérdéseket. A helyes válaszokat írjátok be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

 

Kérdés: A regény kezdetekor mennyi idős Emerson?

 

a Rafflecopter giveaway  

 

További állomások:
Blogturné Klub
06.09 Kelly és Lupi olvas
06.11 Dreamworld extra
06.13 Fanny’s Library
06.15 Sorok között
06.17 Csak olvass! extra
06.19 Csak olvass!
 

 

Leylah Attar: 53 szerelmes levél

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Leylah Attar: 53 szerelmes levél című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a három évtizedet átölelő,  érzelmekben gazdag, tabudöntögető regényt, melynek középpontjában a tiltott szerelem áll.
Tarts velünk, ismerd meg a történetet és annak szereplőit, és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. Arany pöttyös

352 oldal

Fordította: Boros Csilla Andrea

Goodreads: 4,26

Besorolás: Felnőtt, romantikus, betegség, bántalmazás

 

Szexi, merész, tabudöngető regény, mely költőien meséli el egy három évtizeden átívelő tiltott szerelem történetét.
Shayda Hijazi a tökéletes feleség, anya és gyerek. Harminchárom éven át él az elvárások szerint, elrejti a titkait, eltemeti az álmait, és mindent megtesz azért, hogy a családjának biztos támasza legyen. Shayda Hijazi jó úton jár afelé, hogy saját maga legnagyobb ellenségévé váljon.
Troy Heathgate vad, mámorító, veszélyes: olyan férfi, aki mindig azt teszi, amihez kedve van. Az élet pedig engedelmesen hajlik meg az akarata előtt. Amíg az útjába nem kerül
az egyetlen dolog, amiért mindent feladna, de sohasem lehet az övé.
A világ két külön sarkán születtek, ugyanazon a napon. Életük szőttese összeér, és minden megváltozik.
Az 53 szerelmes levél három évtizedet ölel át: szerelem, hűség, szenvedély, remény, boldogság és megváltás.

Még nem olvastam eddig a szerzőtől, de bloggertársam Lupi már olvasta A Serengeti ködét tőle, értékelte is itt a blogon és többször kiemelten ajánlotta nekem.
Valahogy megfogott a cím, azt gondoltam levélregényt fogok olvasni, de szó sincs erről, E/1 szemszögből mesél a főszereplő Shayda. Más szempontból viszont alaposan meglepett a történet, ugyanis egy hatalmas 18-as karikát kellene a címlapra biggyeszteni, annyira erős a szexuális tartalom, erre egyáltalán nem számítottam.

A regény több évtizedet ölel fel az Iránból származó Shayda életéből. A családja jó anyagi körülmények között élt az iráni forradalomig, aztán úgy döntöttek, Torontóban próbálnak új életet kezdeni, és ahogy a keleti világban általános, a család nőtagjai igyekeznek férjhez adni az eladósorban lévő lányokat. Így lesz a húsz éves Shayda férje a szintén iráni származású Hafez, akivel végül is lassacskán összecsiszolódnak, bár mindkettőjük lelke a korábbi és a frissen átélt traumáktól terhelt, ez épp annyira köti őket össze, mint amennyire el is választja. Nem tudja ez a két ember egyformán kezelni az átélt borzalmakat, eltérő a feldolgozás, a túllépés folyamata. Születik a házasságban egy lány és egy fiúcska, de nincs kézzelfogható boldogság, mivel sosem volt meg az a bizonyos szikra, ami fellobbanthatná ezt a kapcsolatot. De mielőtt ennyire előre szaladnék az időben, még meg kell említenem az első találkozást a valódi szikragyújtóval, Troy-al. Shayda ingatlanosként dolgozik Bobnál, a család barátjánál, akinek fiának, Ryan-nek a legjobb barátja Troy Heathgate, ő az a bizonyos Troy. Minden megváltozik, amikor megismerkedik Shayda ezzel a jóképű sráccal, akivel egy évben, egy napon születtek. A babonák szerint az egy napon született emberek egyazon lélek két fele, és ez az ő esetükre nagyon is igaz. 21 évesek ekkor, a találkozás rövid, de egyikük sem tudja elfelejteni. 12 évnek kell eltelnie, mire újra találkoznak. Troy ekkorra már komoly üzletember, aki nem tudott megállapodni egy nő oldalán sem, nem mondhatni ugyan, hogy két végén égeti a gyertyát, de kihasználja az élet napos oldalát, és azt, hogy sármos pasi. Shayda egy igazi keleti szépség, hosszú göndör hajjal, különlegesen finom vonásokkal és bőrszínnel, kettejük újbóli találkozása amolyan villámcsapásszerű élményt vált ki Troy-ból, de igazából a lányból is. Nem is tudom, miért is említem ezt a "villámcsapást", mert talán azt gondolom, ez mentség arra, ami ezután következik. A titkos viszony, a megcsalás, tudom, hogy ezek részei az életnek, nem ringatom magam ábrándokba, hogy ez ritkaságszámba megy a valóságban. Mégis, ha romantikus regényt olvasok, én szeretem, ha tisztán mennek a dolgok, és igazából félre szoktam tenni a durván megcsalós sztorikat, mert pont elég a valóság, a könyvekben nem erről akarok olvasni. De időnként kivételt kell tenni, ha az a kivétel úgy van tálalva, mint az 53 szerelmes levélben. Viszont nem tudtam azonosulni teljes mértékben a főszereplővel sem, sőt, igyekeztem tudatosan kívülállóként maradni, tehát a nagy katarzisok is elmaradtak, de ettől még hatott rám a történet, még ha nem is úthengerként. Ámbár egy személy lehengerlő a történetben, és az Troy. Mondhatnám, hogy ilyen ember nincs is, nem létezik, de a regényben jó volt olvasni arról, ahogyan megélik az ennyi éven át tartó vonzódást, szerelmet, egy olyan helyzetben is, ami áthághatatlan akadályokat jelent. Mit gondolok egy olyan pasiról, aki egy kétgyerekes, házas nő után epekedik?

Eltekintve attól, hogy Shayda valójában hogyan érez, a valóságban elítélő lennék, mert azt vallom, előbb mindenki rendezze le a kapcsolatát a partnerével és csak utána kezdjen mással. Paff! *Most épp leszakad rám a plafon.* Ekkora önámítás! Egy nő, ha nem boldog, nem igazán tud gyerekekkel a háta mögött kilépni egy kapcsolatból. Gyerekekkel minden más, egy anya sírig tartó szolgálatot vállal a szüléssel, boldogan, boldogtalanul. Megtanulunk mindent feladni a gyerekek biztonságáért, ez a kőkemény igazság. Visszakanyarodva Troy-hoz, tételezzük fel, hogy nem egy álomképről beszélünk, és ő hús vér ember, szóval ha valaki megérdemli a boldogságot, akkor az ő, végig gondoskodó, odaadó, türelmes volt a szerelmével, és mindent megadott volna ezért a kapcsolatért, mondhatni, nem rajta múlt a történet.
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a regény egy egész extrém fordulatot vesz a kétharmadánál. Mindenféle lebukáson spekuláltam, rettegtem, mikor jön el a nagy balhé pillanata, mikor fog összeomlani ez a kártyavár. De ennél még rosszabb történik. És addig is, amíg idáig eljutunk, nem tudom nem megemlíteni, mennyire kirántott a komfortzónámból a kendőzetlen szexualitás. Minden egyes lépés, ami egymás felé megnyitotta ezt a párost, testileg, lelkileg, az alapos megjelenítésre került. Ha együtt vannak, lángra gyúlnak a lapok, Troy eléri, hogy Shayda gátlásai felszabaduljanak, mindent akarjon adni és kapni, ami egy kapcsolatba belefér. Nem volt túl komoly felvilágosításban része fiatalon, és a férje sem kényeztette igazán, Troy-al elég mélyről indul, hiába van már két gyereke, semennyire sem meri kimutatni a vágyait. 

A regényen végigvonuló lepke szimbólum tulajdonképpen maga Shayda, pontosan annyira szembetűnő és kézzel fogható az ő változása, fejlődése, ahogy csak egy pillangó tud kibontakozni a semmitmondó bábjából. Külön örömmel töltött el, hogy olyan könyvet olvashattam, ahol jelentős a keleti kultúra, megjelennek a perzsa szokások, és a szereplők jó része is keleti származású.
Felmerült bennem, hogy Shayda vajon hogyan éli meg azt a bizonyos lehet-e két embert szeretni kérdést. Az világos, hogy egy pillanatig sem volt egyenlő intenzitású a kapcsolata a két férfi felé. Hafez iránt hálás szeretetet érzett, ő egy jó ember, gondoskodott róla és a gyerekekről, de sosem éreztem, hogy szerelemmel szeretné, sosem izzott a kapcsolatuk. Nem volt lángoló vágy, de legalább esélyt akartak adni, hogy ennél magasabb szintre lépjenek. Ám Hafez erre nem volt alkalmas, ő nem tudott túllépni a múltbeli eseményeken. Nehéz dolog ez, mert volt azért remény, de ez édeskevés. Troy iránt egész másként érez. Az évek teltével nemhogy csökkenne a vonzalom, nyílegyenesen felfelé ível. Boldogságra vágyik, megélni a nőiességét, kivirágozni. Amikor ez bekövetkezik, akkor eléggé megrémül, de egyértelmű, hogy akarja ezt, a saját döntése volt akkor Troy után menni, ami mindent elsöprő következményekkel járt. 

A szerző ezt a regényt szívből írta, szenvedéllyel, nagyon élvezhető stílusban. Gyönyörű gondolatok kaptak helyet a történetben, az időnként szinte túláradó lírai hangulatot rengeteg szexjelenet tűzdeli, minden finomkodást kerülve. Fura volt ez a kettősség, de hamar hozzászoktam. Szerintem ez egy olyan történet, amit mindenkinek a saját habitusa szerint kell kezelnie, itt aztán semmi sem fekete vagy fehér, nagyon fontos szerepe van az árnyalatok elfogadásának. Huh, a szülőkről is lehetne beszélni!

A regény vége nekem annyira már nem tetszett. Felesleges volt az utolsó kör, amit még megfutottak, különösen nem szeretem, ha a nőnek kell lépéseket tennie, szinte erőszakosan kezdeményezve, mégis hová tűnt a büszkeség? Mostanában több könyvben is szembesültem ezzel, hogy ez mennyire nem tetszik nekem. Valahogy az volt az érzésem, mindenáron  boldog véget akart a szerző, mindenki - az összes mellékszereplőt is beleértve - legyen happy, akár kissé túlerőltetve is. Aranyos volt a fényképes plusz poén, kicsit rátett az elrendeltetett kapcsolat mérlegére, még költőibbé tette az egészet. Bár, ha igazán cukorszirupot akart volna vonni a szerző a végére, tuti ötletem lenne rá, hogyan kellett volna befejezni. Szerencsére, ha eszébe is jutott ami nekem, végül nem írta bele, pedig az utolsó lapig számítottam rá.
Függetlenül az egyéni érzékenységtől, hogy a témából mennyit fogadunk magunkba, a regény jó volt, több szempontból elgondolkodtatott, feszegette a komfortzónámat, de mindenképpen emlékezetes olvasmány, szívből ajánlom! A szerzőt nyomatékosan megjegyeztem magamnak, és feltétlenül olvasni fogom a többi regényeit is, a Papírhattyú például jó ideje már a polcomon várakozik.

Képek: Pinterest

Borító: Tetszik, hogy megjelenik a lepke motívum.

Kedvenc karakter: Troy

Szárnyalás: Most valahogy élveztem a pop-kult utalásokat, betaláltak, majdnem minden ismerősen csengett.

Mélyrepülés:  Voltak megrázó pillanatok, de ez nem mélyrepülés, a történet része.

Érzelmi mérce: 18-as karika, vagy inkább 28-as.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ

Nyereményjáték

Mivel a történetben is fontos szerep jut a lepkéknek, illetve a lepkemotívumnak, mostani játékunk során övéké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, illetve egy összekevert betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakva azokat, megfejteni milyen lepkét láthattok a mellékelt fotón..
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

FELADVÁNY:  draxanela nékirlyá kelpe  

 

a Rafflecopter giveaway

Állomások listája:
08/12 Kelly és Lupi olvas
08/14 Fanni’s Library extra
08/16 Angelika blogja
08/18 Hagyjatok! Olvasok!
08/24 Veronika's Reader Feeder

Meredith Russo: Birthday - Születésnapok

A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Meredith Russo: Birthday - Születésnapok című regényét, mely 2019-ben finalista volt a Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriában. Egy újabb tabudöntögető kiadvány ez a kiadó életében, Russo ugyanis a transzgender téma köré építette fel ezt a regényt, első kézből adja át a tapasztalatait, hiszen ő maga is transznemű. Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.

 

Könyvmolyképző Kiadó 2022. 

256 oldal

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Goodreads: 4,22

Besorolás: YA, kortárs, transzneműség, LMBTQ

Két ​legjobb barát. Ugyanaz a születésnap. Hat év…
ERIC: Eljött a nap, amikor megszülettünk. Eljött a perc is, amikor Morgan meg én eldöntöttük, hogy életünk végéig a legjobb barátok leszünk. Évekig szinte összenőve éltünk; közben Morgan anyukája meghalt, ő átköltözött a város túlsó felére, én bekerültem a focicsapatba, és a szüleim között egyre gyakoribbá váltak a veszekedések. Néha azonban aggódom, hogy nem maradunk örökre legjobb barátok. Hogy eljön a nap, a perc, a pillanat, amikor minden széthullik, és az időt nem lehet visszaforgatni.
MORGAN: Tudom, hogy minden születésnapot új kezdetként kellene megélni, de csapdába estem ebben az elcserélt testben, a téves életben, Tennessee államban, Istenhátamögött, és minden csak körbejár. Az apámat jobban érdekli nálam a foci, az anyám mindennél jobban hiányzik, és a legnagyobb titkomat még a legjobb barátommal sem oszthatom meg. Talán eljön a nap, hogy azzá a valakivé váljak, aki legbelül vagyok. Azzá a lánnyá. Hogy eláruljam a világnak. Hogy eláruljam Ericnek. De mikor?
Hat születésnap története tárja fel Eric és Morgan életét, miközben közel kerülnek egymáshoz, eltávolodnak, szerelembe esnek, és felfedezik igazi önmagukat – és azt, hogy közös-e a sorsuk. Az If I Was Your Girl díjnyertes írója, Meredith Russo szívfacsaró, mégis egyetemes érvényű története önazonosságról, az első szerelemről és a végzetről.

Figyelem! Erre a történetre a következő címszavak jellemzők: veszteségfeldolgozás, alkoholizmus, öngyilkosság-gondolatok és kísérlet, transzfóbia, homofóbia, bántalmazás, bullying
A szerző első regénye a 2016-ban megjelent If I Was Your Girl volt, már akkor felfigyeltem rá, mennyire hiánypótló témával foglalkozik, transz főszereplővel. Remélem egyszer ez is megjelenik nálunk, most azonban a szerző második regénye, a Születésnapok jelenik meg itthon a Könyvmolyképzőnél, meg is ragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak Katona Ildikó kiadóvezetőnek, hogy a korábbi merész tabutémák (Forbidden, A Note of Madness) után ezt is bevállalta, így a magyar olvasók végre kezükben tarthatnak egy transzgender történetet, mely 2019-ben finalista volt a Goodreads Choice Awards Best Young Adult Fiction kategóriájában.
Nagyon érdekes a regény szerkezete, nem is találkoztam hasonlóval korábban.  Két jóbarát a főszereplő, Morgan és Eric, akik születésük óta ismerik egymást, pár utcányira laknak egymástól egy unalmas tennessee-i kisvárosban. A tizenharmadiktól a tizennyolcadik születésnapjukig évente egyszer találkozunk velük, ezen a bizonyos szeptember eleji napon, külön-külön saját szemszögükből mesélik el mi történik éppen velük, hogyan ünneplik a nagy napot. A tizenharmadikat épp egy vízi vidámparkban töltik a családjaikkal, ekkor kapcsolódunk be a történetbe. Eric gondtalanul lubickol, bár apja szigorú szabályai szerint kell élnie, két idősebb bátyja már kitaposta az utat, ha jól tanul, jól sportol, akkor élvezheti a jó anyagi körülményeket. Morgannál sokkal szomorúbb a helyzet, az ő édesanyja meghalt korábban és futballedző apja nem sokat foglalkozik vele. Elég csenevész testalkatú, nincs kedve a focihoz, inkább a videó-vágás, a filmes karrier érdekli. De ami a legjobban rágja belülről, hogy nem  érzi jól magát a bőrében. Sosem érezte helyénvalónak, hogy fiúnak született, de egyáltalán nem mer erről beszélni, pedig felőrli ez az egész. 

Beszélnie kéne valakivel, aki szereti őt és megértené a bajait, de mégsem sikerül odáig eljutnia. Ahogy telnek az évek, egyre mélyül a lelki válsága, eljut arra a pontra, hogy teljes tagadásban elfojt magában mindent és visszatér a focihoz, izmokat épít, fontos játékos lesz a csapatban. De nem önmaga. Egy valami állandó az életében, a két fiú barátsága megtörhetetlen, még akkor is, ha újabb és újabb homofób megjegyzéseket tesznek rájuk, mert az emberek mindig is szerettek gúnyolódni és seggfejként viselkedni azokkal, akik egy kicsit is másnak tűnnek. Eric élete egyáltalán sem olyan sima, mint aminek kívülről látszik, a családja egyre inkább szétesik, a bátyjai szinte elmenekülnek a családi fészekből, és Eric is rájön, egyáltalán nem azt csinálja, mint amit szeretne. Kényszerből sportol, mert csak így tud megfelelni az apjának, holott igazából gitározni szeretne. De úgy tűnik, ebből a déli kisvárosból csak egyetlen úton lehet kiszabadulni: sportösztöndíjjal.
Fokozódik a feszültség, és el is jut a robbanásig, Morgan nem bírja a nyomást, kikészül, és Eric az, aki megmenti őt, a tizenhatodik születésnapjukon.
Különös volt számomra ennek a könyvnek az olvasása, mert ugyan nincs a közvetlen környezetemben érintett, mégis nagyon érdekel a téma, mert néhány transz átváltozásnak tanúja lehettem a közelmúltban, mint például a híres színész Elliot Page vagy a magyar @FajtAlex. Mellettük állok és  szeretném, ha az én gyerekeim megérnék azt, hogy ezeket a dolgokat természetesként vegye a társadalom, ahogy az LMBTQ-ban érintetteknek is teljesen egyenlő elbánás jár. Morgan szála volt a könyvben, ami jobban megragadott. Nehéz volt olvasni, mennyire össze volt zavarodva, nem volt segítsége, aki elmondta volna neki, hogy mi is történik vele és ezzel mit lehet kezdeni. Nem volt vele tisztában, hogy ez betegség vagy állapot. Fokozta az érzelmi zavart az a bizonyos csók, aztán az újbóli mélyrepülés. Az édesanyja meghalt pár éve, a veszteségfeldolgozás hosszú és fájdalmas. Mielőtt meghalt, előre készített a fiának videókazettákat és szülinapi leveleket, egészen 18 éves koráig, így mindig kapott néhány jótanácsot, ajándékot, szeretettel teli szavakat, ugyanakkor ez feltépte a sebeket is a szívében.
Nagyon szépen mutatta be a szerző a két srác barátságát. Eric minden körülmények között elfogadta Morgant, a barátságuk elsőbbséget élvezett akármi másnál. Mindig is több volt ez egy szimpla barátságnál, kimondatlanul.

Nagyra értékelem a szerzőt, hogy ehhez a tabutémához mert nyúlni, ráadásul főszereplővé téve egy transznemű embert. Erőteljes volt az írás, nem szépített, nem finomított az érzéseken, első kézből adta át a fájdalom és kétségbeesés fázisait ugyanakkor reménykeltő is ez a történet. Az a véleményem, hogy ezt a regényt mindenkinek olvasnia kéne. Nagyon megszerettem a főszereplőket, közel tudta őket hozni a szerző a szívemhez, nagyon ért az érzelmek megjelenítéséhez és én imádom, ha egy könyv ilyen módon hat rám. Egy valamit hiányoltam, Morgan nagy beszélgetését az apjával. Kíváncsi lettem volna, hogyan, milyen körülmények között és mi hangzik el pontosan. Szerencsére sokat változott az apja a regény végére, jó irányba, és ez boldogsággal töltött el. Nagyon bántott volna, ha mindkét apában csalódnom kell.
Aki elolvassa ezt a regényt, változni fog a véleménye, érzékenyedik, és pont ez a cél. Nagyon tetszett a vége, bár az életben nyilván sokkal több a rossz tapasztalat, jó volt olvasni, hogy révbe ér ez a két fiatal. Lényeges, hogy megtalálják az érintettek a megfelelő fórumokat, és ezt csak a széles információnyújtással lehet megvalósítani. Nem akarok a napi politikába belemenni, elég lehangoló amit tapasztalok itthon, de sosem adhatjuk fel a reményt, hogy a világ előbb utóbb  a teljes elfogadás irányába halad. Love is Love, most és mindörökké.
Nem tudom nem szóba hozni az Euphoria sorozatot, ahol egy nagyon cuki pozitív példával találkozhattam, és folyamatosan eszembe jutott az olvasás során. Ott is szerepel egy transz főszereplő, aki igaz, már eleve lányként jelenik meg a soriban, és bizonyos kezeléseken már túl is van, de a visszaemlékezésekből látható, milyen meredek volt ez az út, mennyi múlik a szülőkön és a szakembereken. Mivel ez a sorozat eléggé népszerű, sok fiatalhoz elért az utóbbi időben, szóval bizakodó vagyok, hogy szívesen olvassák majd azok is, akiknek Jules Vaughn karaktere keltette fel a figyelmét a transzokra. 

Nagyon ajánlom a könyvet mindenkinek, szó szerint mindenkinek.

Képek: Saját és Pinterest

Borító: Boldoggá tett, hogy megkaptuk az eredetit.

Kedvenc karakter: Morgan, Eric.

Szárnyalás: Maga a könyv megjelenése egy hatalmas szárnyalás.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce:  Morgan érzelmeinek hullámzása nem hagyja hidegen az olvasót, időnként elég fájdalmas átérezni a történéseket. A két srác kapcsolata csodásan ábrázolt, a korosztálynak megfelelő leírással.

 

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 OLVASS BELE!!!

Nyereményjáték

Filmek, sorozatok transz szereplőit kell felismernetek a blogturné állomásain a megadott képek alapján. Vegyes feladat, mert lesz transz szerep és valóban transz színész, szereptől függően, vagy függetlenül. A feladat felismerni a színészt, vagy a megformált karaktert, vagy a filmet/sorozatot, amiből a képet kivágtuk. Minden lehetőség nyerhet, többféle választ is elfogadunk. Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

a Rafflecopter giveaway

Állomások:

07.08 Kelly és Lupi olvas
07.10 Hagyjatok! Olvasok! extra
07.12 Sorok között
07.14 Hagyjatok! Olvasok!

Szaszkó Gabriella: Engedj el (Glens Falls #1)

A Maxim Könyvkiadónál jelent meg Szaszkó Gabriella Glens Falls sorozatának első része, ami a nagy sikerű Pennington-testvérek sorozat előzményeiről szól. Az Engedj el regényben Chris és David apja, James Pennington  mesél  a gyönyörű Margarettel kötött házasságáról, mely kívülről kisvárosi idillnek tűnik, belülről viszont maga a pokol. Kövesd végig a blogturné állomásait, és nyerd meg a kiadó által felajánlott  nyereménykönyvet!

 

Maxim Könyvkiadó 2021. Dream válogatás

464 oldal

Goodreads: 5

Besorolás: felnőtt, bántalmazás

 

James ​Penningtonnak két kamaszfiát és önmagát is a felszínen kell tartania bántalmazó, alkoholista felesége mellett. James mindent megpróbál megtenni, hogy kikerüljön felesége karmai közül, és megvédje a fiait. Az őrület közepén úgy határoz, hogy naplóban rögzíti a múltat, elmeséli, hogyan is került számító felesége csapdájába. Visszarepül az időben a hetvenes évek New York Cityjébe, ahol az egyetemisták felhőtlen életét élve csak az apja általi elvárásokkal kell megküzdenie. Azonban egy bulizós este során megismerkedik egy gyönyörű tizenhét éves lánnyal, és az egyéjszakás kaland örökre összeköti a sorsukat. Maggie hamarosan visszatér James életébe, és közli, hogy gyereket vár. James úgy dönt, hogy felelősséget vállal, és miután apja kitagadja, az északi Glens Fallsba költözik, és teljesen új életet kezd tinédzser feleségével, ezzel örökre szakítva gazdag városi életével. Azzal csak később szembesül, hogy Maggie súlyos pszichés gondokkal küzd. Vajon Jamesnek hogyan sikerül az őrület közepette felnevelnie fiait, miközben a felesége egyre inkább csúszik le a lejtőn?

 

A bejegyzés nem kedvez azoknak, akik nem olvasták a Pennington-testvéreket.

Nem először olvastam ezt a regényt, ugyanis kiadói kérésre két évvel ezelőtt már sort kerítettem rá, és véleményeztem is a kiadó felé. Emlékszem, hogy akkor is hosszan a hatása alá kerültem, rémálmom is volt, ahogy most is, valahogy a tudatalattim nem tud befogadni olyan mértékű tehetetlen dühöt, amit kivált belőlem ez a történet. Nem is tudtam bájcsevegni a könyvről, elég keményen megírtam, hogy Maggie karaktere kikészített, James még erre is rátett egy lapáttal, szóval nem voltam boldog, amikor befejeztem az olvasást, nem volt meg az a bizonyos sóhajtás, mint általában. Most már sokkal higgadtabban olvastam újra, jobban bele tudtam merülni, de mégsem úsztam meg, hogy újra a padlóra küldjön ez a két karakter.

James, egy jómódú new yorki ügyvéd fia, egyetemre jár, próbál megfelelni  az apja elvárásainak, de természetesen nem mond nemet ha a barátai bulizni hívják. Teljesen véletlenül ismeri meg az alig 17 éves vidéki Margaretet, aki a szépségével valósággal megbabonázza, és a bárban való italozás után már együtt folytatják a szórakozást a barátja házibulijában. Gyakorlatilag mindketten részegek, mikor megtörténik a dolog, aminek következményeivel pár hét múlva James szembesülni kényszerül. A döbbenet után megbeszélik az abortuszt, amit James fizetne, de a lány nem megy el, és Jamest nem hagyja nyugodni a lelkiismerete, megkeresi a lányt. Kiderül, hogy az alkoholista, züllött életű, erőszakos apja nem engedte el, és ha nem akarja, hogy mocsadék körülmények közé szülessen a gyereke, fel kell adnia az eddigi életét és el kell vennie feleségül a születendő gyermeke anyját. James apjának első dolga kitagadni a fiát, de szerencsére az egyetemi pénzéből tud venni egy kisvárosi házat, ahol elkezdhetik a közös életüket Maggie-vel. Csakhogy a szülés a legrosszabbat hozza ki a lányból, úgy érzi oda a szépsége, nem foglalkozik a kicsivel, főleg, mikor kiderül, hogy nem kislány a baba, amire ő annyira számított. Jamesnek egyedül kell megbirkóznia az etetéstől kezdve a pelenkázásig mindennel, miközben fogytán a pénzük, munkába kellene állnia. Csakhogy Maggie szülés utáni depressziója nem akar múlni, gyógyszerek helyett az alkoholt választja, átmeneti javulást az hoz, hogy a kisvárosi szomszédság nem győzi csodálni a szép gyereket, a képet, amit magukról mutatnak, így kicsit összeszedi magát. Még Jamest is meg tudja vezetni, legalábbis a farkán keresztül, ugyanis hipp-hopp úton van a második baba is. Amikor újra kisfia születik, Maggie kifordul magából, nem érdekli más, csak hogy meglegyen az alkoholadagja, szép ruhákat vehessen magának, és hogy a legjobb képet mutathassa a külvilág felé.

Gabi szomorkás, lírai hangvételű nyelvezetét nagyon szeretem, ebben a regényben sem kellett más stílust megszokni. Az idősíkok közötti váltások is kedvenc eszköze, ebben a regényben 1994 augusztusától indul a jelen, és 1977-től emlékezik a múltra, aztán 1995 februárjában ér össze a két idővonal. Naplót kezd írni ugyanis James, valahogy megérzi, hogy írásban is rögzíteni kell az emlékeit, szükség lehet még rá. Tehát magával az írással nem volt semmi problémám, engem a karakterek taglóztak le.

Maggie karaktere számomra visszataszító. Nem volt őbenne különösebb számítás a legelején, sodródott az árral, és igazából akkor döbbent rá a szerencséjére, amikor megtörtént ténylegesen az esküvő. Nem erőszakolta rá magát Jamesre, semmilyen értelemben. A szexbe ketten mentek bele, és a felelősségvállalásnál sem éreztem, hogy Jamesnek nem lenne más döntési lehetősége. Szóval én nem láttam Maggie-ben az első pillanattól az ármánykodást és számítást. Az esküvő után viszont foggal körömmel ragaszkodott ahhoz, hogy na lám, megcsinálta, kiszabadult az apja árnyékából és sikerülhet "normálisan" élni, felfelé kapaszkodni. Csakhogy a múlt sebei nem gyógyulnak olyan könnyen, főleg, ha a zsigerekig érnek. Sok  mindent megmagyaráz, ami kiskorától érte őt az apja révén, ami csak ebben a regényben derül ki. Mégis, nem értettem, hogyan nem látja, hogy meg kellene becsülnie a szerencséjét. A legjobbat kéne kihozni a helyzetből, de ő nem fogja ezt fel. Nálam ott vágta el magát, ahogy nem törődött a gyerekekkel, nem alakult ki az anyaság, csak alig minimális szinten. Ezt fel sem tudom fogni. Nem tudtam ugyanis nem anyaként olvasni a történetet, tudom, milyen két nehéz szülés, és a szülés utáni depresszióról is van fogalmam. Olyat már láttam, hogy egy anya gondolkodás nélkül elhagyja a gyerekét, akár a kórházban, akár később, hátat fordítva a családnak, de ilyenről még nem olvastam, hogy egyáltalán nem működnek az anyai ösztönök. Nem etet, nem tesz tisztába, felhangosítja a TV-t, hogy elnyomja a sírás hangját. Aztán később odáig jut a kötődés hiánya, hogy bűntudat nélkül elkezdi verni őket, büntetni és aztán még tovább jut, a molesztálásig. Azon gondolkodtam végig, hogy mi lett volna, ha néha látok rajta érzelmeket, vagy időnként egy jó szót, vagy valódi mosolyt, kedvességet. Nem volt ilyen, pedig akkor felcsillant volna a remény. Ez a kontraszt hiányzott, így egysíkúnak találtam a karaktert. A másik fura dolog vele kapcsolatban, hogy sosem hibázott. Pedig nincs olyan széria, ami mindig egy oldalnak kedvez. Egy olyan országban, ahol erős a szociális háló, tele van a környék otthonülő, figyelő szomszédokkal, soha de soha nem lepleződött le ez a nő, ez hihetetlen. A nálunk megszokott védőnőhálózat ugyan nincs ilyen formában, de minden intézményben van nurse, ovikban, iskolákban, kizártnak tartom,  hogy egy ilyen bántalmazás ne derüljön ki ilyen hosszú ideig, hiszen egy tragédiánál elővehetik a tanárokat is.

James. Az ég szerelmére, annyira másnak akartam látni. Annyira vártam, minden egyes oldalon, hogy segítséget kérjen, hogy belássa, hogy nem bírja egyedül végigcsinálni. Annyi rossz döntést hozott, meggyőzve magát arról, hogy a gyerekek érdekében teszi, és nem látta be, hogy csak egyre lejjebb jut. Voltak lehetőségek, csak be kellett volna látnia, hogy ha átmenetileg el is szakadna a fiúktól, be tudná bizonyítani az igazságot. Soha nem jutott eszébe, hogy esetleg a gyerekeket is meghallgatná a hatóság? Azt hiszem a 80-90-es években, egy menő ügyvéd apával tudott volna mit kezdeni. Mert az apja igenis mellé állt, igaz csak egyszer, de azt nem kellett volna elszalasztania. Nagyon haragudtam Jamesre ekkor, de még jobban azokban a hetekben, amikor szinte elmenekült otthonról és teljes két hetet Madisonnal töltött, aminek még értelme sem lett, pláne, hogy Davidet szétverte épp az anyja. 

Szörnyű, de azt kell mondanom, James 17 éven keresztül félt a beteg, alkoholista feleségétől, aki a szeme láttára tette tönkre a fiait. Chris hiába figyelmeztette, végül David látta jól, és ő meg is mondta az apjának, hogy már késő, sosem volt képes megvédeni őket. James persze alapvetően jó ember, de hagyta magát ennyi éven át megfélemlíteni, ezt nem tudom megbocsátani.

A vége tökéletes. Többször is elolvastam, és pont olyan zavaros, mint ahogy James érezte magát abban az állapotban, az utolsó útján. A végső gondolataiban érezni rajta a megkönnyebbülést, hogy már nincs rajta több teher, szinte boldog. Az epilógusért külön köszönet, ez azért adott egy kis megnyugvást, hogy legalább Davidnek van esélye megbirkózni az élettel.

 

Adja magát a kérdés, mindenképp kell ismerni a Pennington-fiúk sorozatot az előzményekhez? Nem feltétlenül szükséges, sőt, szerintem sokkal nagyobbat üt, ha nem ismeri az olvasó a végét, ugyanis pont a tragikus vég az, amit a fősorozat olvasói már ismernek. Az epilógust viszont nehéz így megérteni, őket letaglózhatja megnyugvás helyett. 

Azt hiszem a fentieken látszik, hogy mennyi érzelmet váltott ki belőlem ez a könyv. Ezért jó. Ezért szeretem és gyűlölöm egyszerre.

Fogalmam sincs, miről fog szólni a Glens Falls sorozat többi része. Tulajdonképpen mindegy, mert egy függő bejegyzését olvastátok épp.

Képek: Pinterest

 

Borító: Nagyon eltalált.

 

Kedvenc karakter: Chris, David

Szárnyalás: A new yorki kirándulás.

Mélyrepülés: Nem szerettem James álmait, túl ijesztőek.

Érzelmi mérce:  Nagyon megterhelő érzelmileg, csakis felnőtteknek ajánlom.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOVASÓ

 

 Nyereményjáték

A játékunk során minden állomáson egy egy részletet találtok valamelyik Szaszkó Gabi regény borítójáról. Nincs más dolgotok, mint felismerni és beírni a regény címét a rafflecopter doboz megfelelő sorába.
Az értesítő levél megküldése után a nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésre válaszolni az e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz!

a Rafflecopter giveaway

 

Állomások:
10.22 Kelly és Lupi olvas
10.24 Ink, Maps & Macarons
10.26 Corn & Soda
10.28 Veronika’s Reader Feeder
10.30 Kelly és Lupi olvas - interjú