Keri Lake: Igézet (Az Elemésztő Erdők#2.)

 

Ha szereted a gótikus jellegű fantasyket, a sötét titkokkal átszőtt történeteket és a lassan kibontakozó, feszültséggel teli romantikát, akkor Keri Lake Az Elemésztő erdő sorozata garantáltan felkelti az érdeklődésedet. Az Igézet kötetében ismét visszatérhetünk egy baljós, mágiával átitatott világba, ahol minden döntésnek súlya van, és az árnyak között megbújó veszélyek egy pillanatra sem engedik el hőseinket. A kötet az Anatéma eseményeit folytatja, még nagyobb tétekkel és még sötétebb hangulattal.

Ismerjétek meg közelebbről az Igézetet a blogturné állomásaival, mi több az egyik állomásunk betekintést nyújt az első kötet, Anatémába is! Ha pedig velünk játszotok, tiétek lehet a Next21 kiadó által felajánlott könyv egy példánya!

Next21 Kiadó, 2026

762 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,10

Besorolás: dark fantasy, dark romance

Ami szunnyad, azt nem szabad felébreszteni

Térj vissza az Elemésztő erdőbe, ahol árnyak vadásznak, szörnyek lakomáznak, s ahol sűrű mágia hatja át az éjszakát. Csak egyetlen szabály számít: éld túl… ha tudod.

A gigantikus sikerű Anatéma folytatásában Maevythnek és Zevandernek át kell kelnie a halandók veszedelmekkel teli birodalmán, hogy megszabadítsák Zevandert az ősi, gonosz entitástól, amely pusztulással fenyegeti mindkét világot.

Ősi varázs ébredezik, amely sötétbe borítja a halandók világát.

Hidegebb lett. Mindenki éhesebb. Pestisként szaporodnak a húsevő szörnyetegek, terjed a baljós átok, Gyűszűvirág hitközségben már az emberiesség utolsó szikrája is rég kihunyt. Maevyth és Zevander csak úgy menekülhetnek, ha újra átkelnek az Elemésztő erdőn. A sors azonban újraszőtte a hálóját, a végzet fonalai összegabalyodtak. Talán nem is lesz olyan egyszerű az átkelés Etíriába.

Az árnyak egyre közelebb lopóznak.

Zevandernek ráadásul fogytán az ideje: minél tovább kell nélkülöznie a létfontosságú vivicantemet, annál inkább eluralkodik szellemén a téboly. Lehet, hogy Maevyth ezúttal már nem lesz képes megmenteni őt.

Keri Lake Elemésztő erdő sorozata tökéletes választás azoknak, akik kedvelik a gótikus, karakterközpontú, atmoszférikus történeteket, valamint a különleges mágiát, amit lassan kibontakozó romantika és csipetnyi horror fűszerez.

A sorozat első kötete után egyértelmű volt számomra, hogy folytatni szeretném ezt a történetet. Az Igézet pedig pontosan azt adja, amit a sorozattól vártam: sötét, gótikus hangulatot, nyomasztó atmoszférát, kegyetlen világot és olyan szereplőket, akiknek a túlélésért szó szerint minden nap meg kell küzdeniük.

Az első rész egyik legnagyobb erőssége számomra a világ volt, és ez most sem változott. Keri Lake továbbra sem finomkodik: ez egy borzalmas, sötét hely, ahol a szörnyek valóban szörnyek, az emberek pedig sokszor még náluk is rosszabbak. Az a fajta világ, amelyik egyszerre vonz és taszít. Folyamatosan szerettem volna még többet megtudni róla, miközben egy percig sem vágytam arra, hogy benne éljek (bármilyen vonzó is volt Zevander:))). A gyengéket ez a világ könyörtelenül felfalja, szó szerint és átvitt értelemben is.

De sajnos azt is el kell mondanom, hogy nekem ez a kötet valahogy lassabban indult be, mint az első rész. Sokáig küzdöttem azzal, hogy újra izguljak, újra azonnal akarjam tudni a továbbiakat, amit az első kötetnél rögtön éreztem. Az első száz oldal alatt valahogy nem találtam azt a bizonyos "csít". Zevander és Maevyth folyamatos kapcsolati vívódása időnként az életkedvemet is elszívta. Így szeretlek, úgy szeretlek, akarlak, de nem lehetsz az enyém, de miért? csak. De miért? csak. És ez ment folyamatosan...

Szerencsére volt egy szál, ami miatt végig kitartottam és ami önmagában is megérte az olvasást: Zevander múltja. A szerző több idősíkon és több szereplő nézőpontjából is mesél, de számomra egyértelműen ezek a visszaemlékezések voltak a legerősebb részek. Végre válaszokat kapunk arra, hogy Zevander miért ennyire távolságtartó, miért tud néha kifejezetten kegyetlen lenni, hogyan szerezte a borzalmas sérüléseit, mi történt a családjával és miért ragaszkodik ennyire Maevythez. Ahogy egyre jobban megismertük a múltját, annál inkább érthetővé vált a személyisége. Őszintén szólva elképzelni sem tudom azokat a borzalmakat, amelyeket átélt és túlélt.

És persze Maevyth.

Az a félénk, túlélésért küzdő fiatal lány, akit az első kötetben megismerhettünk, gyakorlatilag eltűnt. Helyette egy sokkal magabiztosabb, határozottabb és erősebb fiatal nő áll előttünk. Már nem csak sodródik az eseményekkel, hanem tudatosan alakítja a sorsát. Tudja, hogy mit akar és ami még fontosabb: hajlandó is tenni érte. És igen. Miután sikerül Zevanderrel túljutniuk a sok nyűglődésen, tökéletes párt alkotnak.

A történet pedig nem kimondottan siet sehová. Ez nem az a könyv, ahol háromoldalanként történik valami epikus dolog. Mégsem mondanám egy pillanatig sem unalmasnak. A múltban játszódó fejezetek, a jelen eseményei, az újabb rejtélyek, a forró jelenetek és a harcok mind szépen egyensúlyban tartják a cselekményt.

Külön tetszett, hogy a két főszerelő valóban egyenrangú partnerként működik egy idő után, nem volt az a klasszikus felállás, hogy mindig a férfi főhős menti meg a nőt. Hogy ennek pontosan mi volt az oka, azt természetesen nem fogom elárulni, de a történet során nagyon jó magyarázatot kapunk rá.

A romantika pedig továbbra is fontos része a regénynek és persze vannak benne bőven forróbb, +18 karikás jelenetek is. Viszont hatalmas pozitívumként éltem meg, hogy a szerző, onnantól, hogy ezek ketten összejöttek - nem ezen tartja a fókuszt és a történet nem fordul át egy végtelen erotikus jelenetekből álló "softpornóba", ami sajnos manapság több romantasy esetében is előfordul. Itt továbbra is a világ, a karakterek és a történet marad a középpontban.

És a befejezés? Természetesen függővég, aminél igen, azonnal nyúlnál a következő részért, ha ott lenne a polcon. Mivel nincs sajnos ott, így megmarad nekünk a várakozás, hogy minél hamarabb folytathassuk ezt a sötét, kegyetlen, de mégis vonzó történetet.

Összességében a második rész sajnos nem tudta felülmúlni nálam az első kötetet, főként a lassabb kezdet és a két főszereplő hosszan elnyújtott érzelmi "szerencsétlenkedése" miatt. Ugyanakkor a világ továbbra is fantasztikus, Zevander múltjának a megismerése rengeteget adott a történethez, Maevyth karaktere pedig hatalmas fejlődésen megy keresztül. Ha szeretted az első kötetet, akkor mindenképpen ajánlom ezt is!

kép forrása

Borító: Gyönyörű, egy csoda!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander

Szárnyalás: az izgalmas (és sokszor gyomorforgató) visszatekintős részek

Mélyrepülés: a sok nyüglődés a két főszereplő között az elején

Érzelmi mérce: izgalmas, hátborzongató, néhol gyomorforgató és persze van benne +18 karikás jelenet is

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Az Igézet a gótikus hangulatú romantikus regények kedvelőinek szól, ezért a mostani játékunk során gótikus regényekkel kapcsolatos kérdéseket találtok és a megfejtés rubrikájába a helyes válasz megfelelő betűjelét kell beírnotok.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Az alábbi művek közül melyik NEM tartozik a gótikus regények legismertebb klasszikusai közé?

A) Jane Eyre

B) Üvöltő szelek

C) Büszkeség és balítélet

A blogturné további állomásai:

Augusztus 04 - Insane Life
Augusztus 07 - Kelly & Lupi olvas
Augusztus 10 -  Ambivalentina - Anatéma
Augusztus 13 -  Ambivalentina

Shen Tao: A ​poéta császárné

 

A Next21 Kiadó gondozásában megjelent fantasy egy sötét, intrikákkal teli világba kalauzolja az olvasókat, ahol a hatalomért folytatott harc és a morálisan összetett karakterek kerülnek a középpontba. Tartsatok velünk a Blogturné Klub állomásain, ismerjétek meg a könyvet több blogger szemén keresztül, és a bejegyzések végén ne felejtsetek el részt venni a nyereményjátékban!

Next21 Kiadó, 2026

432 oldal

Fordította: Békési József

Goodreads: 4,40

Besorolás: fantasy, történelmi fikció

A császár haldoklik, birodalmának lakói pedig éheznek. A nincstelen Vej Jin kénytelen jelentkezni az Azálea-dinasztia egyik trónörököse, Ter-zsen háremébe, hogy megmentse éhínségtől sújtott családját és faluját.

Az intrikákkal teli palotában veszély és halál leselkedik rá minden sarkon. A hercegek hatalmi játszmáiban az egyik legfontosabb fegyver a költészet: egy jól megírt mágikus vers gyógyít, vagy éppen halálos sebet ejt, a betűbűvölő szándéka szerint.

Vej Jin jól tudja: ha meg akarja védeni magát Ter-zsen kegyetlenkedéseivel szemben, a költészet mesterévé kell válnia, s bár ez a nők számára szigorúan tilos: titokban írni és olvasni tanul. Egy ponton rádöbben, hogy nemcsak a saját jövője a tét, a birodalom sorsa is tőle függ.

Ez a történet úgy hat, mint egy lassan megforgatott penge a szívben: kegyetlen, brutális, és mégis ellenállhatatlan.

Őszinte leszek, sokáig hezitáltam, hogy elolvassam-e a könyvet, lévén nem vagyok valami nagy versimádó és a fülszöveg alapján féltem, hogy tele lesz tűzdelve a regény versekkel. Aztán az egyik blogger barátnőm, aki már olvasta a könyvet, megnyugtatott, hogy nem egy "verseskötet" a regény, úgyhogy végül belevágtam. És milyen jól tettem!

A poéta császárné története egy fiatal nő, Vej Jin sorsát követi nyomon, aki, hogy megmentse családját és népét az éhezéstől, a kegyetlen trónörökös, Ter-zsen háremébe jelentkezik. A férfi pedig részben, hogy kiszúrjon a saját családjával, részben pedig a folyamatos alkoholmámor miatt, a szegény és nincstelen lányt választja a sok gazdag és befolyásos fiatal nő közül. Vej Jin így a kegyetlen és kiszámíthatatlan császári udvarba kerül, ahol megpróbál boldogulni és főleg életben maradni. Egy olyan világba jut, ahol minden szónak és minden mozdulatnak jelentősége van és könnyen az életével fizethet az, aki rossz emberben bízik meg vagy rossz oldalt választ. A főhősnőnknek nemcsak a palota intrikáival és az ellene szőtt összeesküvésekkel kell szembenéznie, hanem azzal is, hogy egy olyan férfi mellett kell helytállnia, akinek a hangulata és döntései sokszor teljesen kiszámíthatatlanok. Ahhoz, hogy túléljen, minden intelligenciájára és ravaszságára szüksége van.

Őszintén? Nem számítottam rá, hogy ennyire magával fog ragad ez a történet. Ez tipikusan az a regény, ami szinte az első oldalon beszippant magába és csak az utolsó oldalakon ereszt. Az egészet egy nap alatt kiolvastam, annyira képtelen voltam elszakadni a történettől.

Nehéz leírni, hogy mennyire imádtam. Fondorlatos, izgalmas és tele van olyan cselszövésekkel, amelyek miatt egy pillanatra sem lehet hátradőlni. Többször is az jutott eszembe olvasás közben, hogy ez szinte olyan, mint egy távol-keleti Trónok harca, Kiera Cass Párválasztó sorozatával ötvözve, csak itt a leendő ágyasok TÉNYLEG el akarják tenni a riválisukat láb alól. Mindenkinek van valamilyen rejtett célja, minden döntésnek súlya van, és egyetlen rossz lépés is végzetes következményekkel járhat.

A főhősnőt szinte azonnal megkedveltem. Nem azért, mert hibátlan lenne, hiszen ebben a világban nehéz hibátlannak és szeplőtelennek maradni, hanem mert rendkívül intelligens és elképesztően jól alkalmazkodik ahhoz a veszélyes világhoz, amelybe került. Nemcsak az ágyasokkal, vagy a császári családdal kell megküzdenie, hanem ott van a leendő férje is. Ter-zsen egy pszichopata. Nem tudok rá jobb szót mondani. Élvezi, ha bánthat másokat - verbálisan és fizikálisan is, de nála két végleg van. Vagy szadista módon kivégez, vagy "csak" bánt és utána azért hoz rendbe, hogy másnap újra kezdhesse az egészet elölről. Na egy ilyen vőlegénnyel (és persze utána férjjel) kell Vej Jinnek nap, mint nap élnie. És ez brutális. A gyengébb gyomrúaknak nem is való ez a regény és erre a szerző a könyv elején figyelmeztet is! Imádtam, ahogy a főhősnőnk egyre közelebb tudott kerülni ehhez az őrülthöz és nap, mint nap jobban tudta kezelni őt. Nem erővel vagy hangos jelenetekkel, hanem intelligenciával, türelemmel és megfelelő időzítéssel. Vej Jin lehet, hogy paraszti sorból jött, de az erejét nem szabad alábecsülni. És ezt a férje is egy idő után belátta.

A könyv egyik legnagyobb erőssége számomra mégis a hangulata volt. Az írónő tökéletesen adta át, milyen lehetett egy császári palotában élni. Nemcsak a pompát és a gazdagságot mutatta meg, hanem azt is, hogy milyen nehéz lehetett túlélni egy olyan helyen, ahol szinte minden mosoly mögött valamilyen érdek húzódik meg.

Ami sok olvasónak meglepetés lehet, hogy a történetben gyakorlatilag nincs romantikus szál. A mai fantasyk és romantasyk világában, ahol néha már nem egy, hanem kettő-három-négy szerelmi érdeklődő is verseng a főhős / főhősnő kegyeiért, ez elsőre szokatlan lehet. De őszintén? Egy pillanatig sem hiányzott. A politikai játszmák, az udvari intrikák és a hatalmi harcok annyira érdekesek voltak, hogy tökéletesen kitöltötték a történetet. Persze lehet mondani, hogy ott van Vej Jin és a férje Ter-zsen kapcsolata... de ezt mindennek mondanám, csak romantikusnak nem:).

És ami a legjobb: az utolsó oldalakig lehet izgulni azon, hogy végül mi lesz a szereplők sorsa. Egyszerűen imádtam, hogy a szerző képes volt folyamatos bizonytalanságban tartani az olvasót, és sokszor fogalmam sem volt, hogy végül ki kerül ki győztesen ebből a veszélyes játszmából. És miért "poéta császárnő" a regény címe? Igen, vannak benne versek, igen, fontos szerepük van a verseknek, de többet nem árulnék el, mert akkor már spoilereznék. 

Összességében A poéta császárné egy lebilincselő, intrikákkal teli történet, amely elsősorban azoknak fog tetszeni, akik szeretik az erős női karaktereket és a keleti történelmi környezetet. Ha pedig hozzám hasonlóan imádjátok a Trónok harca-féle hatalmi harcokat, csak éppen keleti köntösbe bújtatva, akkor ezt a könyvet semmiképpen se hagyjátok ki.

kép forrása

Borító: "Színes, szagos", figyelemfelkeltő. Nekem nagyon bejön.

Kedvenc karakter: Vej Jin

Szárnyalás: a történet és a főhősnő lelki ereje

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalom, feszültség, néha elborzadás és sok-sok idegeskedés

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A Blogturné Klub és a Next21 Kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasó megnyerheti a könyv egy példányát.

A játék során minden állomáson találtok egy állítást a kötetről. A feladatotok csupán annyi, hogy eldöntsétek: igaz vagy hamis, majd a helyes választ írjátok be a Rafflecopter megfelelő sorába.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

A könyvben nincs mágia.

A blogturné további állomásai:

Blogturné Klub

Július 31 - Ambivalentina

Augusztus 02 - Readinspo

Augusztus 04 - Kelly és Lupi olvas

Janice Hallett: A ​vizsgáztató

 

A csavaros és formabontó szerkezetű cozy krimik mestere, Janice Hallett legújabb regényében egy művészeti kurzus kulisszatitkai mögé kukkanthatunk be. Az izgalmas nyomozás során mindenkit fog meglepetés érni, ha szeretnétek tudni, hogy mi történik A vizsgáztató című regényben, tartsatok a bloggerekkel és a turné végén megnyerhetitek a regény egy példányát is.

Next21 Kiadó, 2026

512 oldal

Fordította: Endreffy Kata

Goodreads:3,66

Besorolás: thriller

Hat diák. Egy gyilkosság.

Lássatok hozzá.

A Royal Hastings University most induló művészeti képzésébe az első pillanattól kódolva van a káosz. A résztvevők már nem egyetemista korúak, és egészen vegyes társaságot alkotnak: Alyson például máris befutott művész, és kétségtelenül túlképzettnek tűnik ide; a fogalmatlan Patrick viszont jóformán még kezelni se tudja a képszerkesztő szoftvert; Cameron, a városi gyerek, pedig mást se csinál, csak handabandázik.

Az egyéves képzés során előfordultak kisebb malőrök: egy diák felgyújtja egy másik műalkotását, a pletyka szerint becsúszott egy házasságtörés, és lezajlott egy katasztrofális kirándulás. Végül itt a vizsgafeladat: installációt kell készíteniük egy helybeli üzlet számára. Hat diák, akikben, úgyszólván, nincs semmi közös, pusztán az, hogy próbálják keresztülhúzni egymás számítását. Ugyan mi baj lehet ebből?

Mindössze annyi, hogy valakit meggyilkolnak. Színre lép a vizsgáztató, akinek értékelnie kell a diákok teljesítményét. Az lesz a meggyőződése, hogy egy diákot megöltek, és a többiek ezt igyekeznek eltussolni. Az igazsághoz csak a bizonyítékok mindenre kiterjedő vizsgálata vezethet el. Lássatok hozzá.

Őszinte leszek, a szerzőről még nem hallottam, de a blogger ismerősök elismerően meséltek róla, hogy a szerző nem a megszokott módon meséli el a történetét és várható benne jó sok csavar és persze egy kis nyomozás is. Ezért kíváncsian vettem a kezembe a kötetet.

És igen. Már az alapötlet is kifejezetten érdekes: hat diák, egy gyilkosság és gyakorlatilag nekünk (és a vizsgáztatónak) kell kibogóznunk, hogy pontosan mi is történt. Bevallom, nagyon szeretem azokat a történeteket, ahol olvasóként is úgy érzem, hogy része vagyok a nyomozásnak és nemcsak kívülről figyelem az eseményeket.

És ehhez rengeteg chatet, e-mailt, Whatsapp üzenetet kapunk, amelyek elolvasásával szépen lassan kibontakozik, hogy mi is történt a kis csapattal. Őszinte leszek, nekem a történet első fele elég lassan indult be. Persze, érdekesek voltak a beszélgetések, ahogy lassan kiismertük, hogy ki kicsoda és milyen stílussal / képességgel rendelkezik, hogyan idomul a többiekhez és a képzéshez, de vááártam a nagyon izgalmas nyomozást. Ahol már nekem is oda kell tennem magam, hogy itt minden kiderüljön :D. Aztán persze a könyv második felében annyi új információt kaptunk, hogy nem győztem kapkodni a fejem és akkor végre beindult a történet.

Egy biztos. Nagyon oda kell figyelni. Ezt a könyvet nem lehet csak "félig olvasom, félig máshová figyelek" stílusban olvasni. Ez nem az a fajta könyv, amit félálomban, este pár oldal erejéig veszel elő. Itt tényleg jelen kell lenned, különben könnyű elveszni a sok információ között. Így is sokszor éreztem azt, hogy "na, ez most fontos, ezt ügyesen észrevettem", aztán kiderült, hogy ez is csak a szerző egy félrevezető szála volt:). A sok chat és üzenetváltás miatt pedig úgy érezni, hogy nagyon gyorsan lehet haladni a történettel, pedig... ha csak felületesen olvasod ezeket végig, akkor sok információ elsiklik...

A szereplőknél pedig nem véletlenül nem választottam kedvencet. Mert egyik sem olyan karakter, akit kifejezetten imádni vagy utálni lehetne. Mind érdekes személyiség, abszolút eltérő figurák, különböző háttérrel és különböző korosztályból érkeztek, sok minden kiderül róluk, de valahogy úgy érzed, hogy mindenki titkol valamit. És ez végig egy furcsa, kisséb bizalmatlan hangulatot ad a történetnek. Ráadásul minden folyamatosan változik. Először X-re gyanakszol (akár gyilkosnak, akár áldozatnak), majd három fejezettel később ez teljesen megváltozik és már Y-ra figyelsz sanda szemmel. Egy titkot elárulok: senki sem az, akinek látszik. :D

És mellette volt benne egy enyhe nyomasztó érzés is olvasás közben. Nem a klasszikus értelemben vett gyomorszorító, rossz érzés, hanem inkább az a fajta, amikor folyamatosan érzed, hogy valami nem stimmel, de nem tudod, hogy pontosan mi az. Szerintem ez a könyv erőssége, de a gyengesége is. Mert nagyon be tud szippantani, de nem egy komfortos, bekuckózós olvasmány.

És a történet vége? Az egész olvasás alatt folyamatosan gyártottam az elméleteket: őt fogják megölni, mert annyira idegesítő, nem, őt, mert ő túl jó, ő meg.... és biztosra vettem, hogy teljesen jól látom át a dolgokat - aztán persze az írónő gyorsan emlékeztetett arra, hogy Ő írta a könyvet, szóval ne én találjam ki, hogy mi is történt:). A befejezés után csak pislogtam. Még csak a közelében sem jártam az igazságnak!

Összességében számomra A vizsgáztató inkább élmény volt, mint egyszerű olvasás. Olyan könyv, ami folyamatosan dolgoztatja az embert és bár néha úgy éreztem, hogy a rengeteg információ kissé túlterhel, azt el kell ismernem, hogy Janice Hallett nagyon ügyesen játszik az olvasóval. Én pedig hiába hívom magam vén iszapszemű rájának, aki már a legtöbb könyv csattanóját kitalálja... ugyanúgy meglepett a történet vége, mint ahogy Benneteket is meg fog!

Borító: Nekem tetszik. Figyelemfelkeltő és utal a történetre is.

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a csavar

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: meglepődés, bosszankodás, izgalom

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Játékunkban a Next21 kiadó krimijeivel ismerkedhetünk meg. Az állomásokon található fülszöveg részlet alapján kell felismerni a regényeket, és a könyv címét beírni a Tally megfelelő sorába.

Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

Játsszuk ezt:

24 órád van rá, hogy nyerj. Ha megszeged a szabályaimat, a lány meghal. Ha hívod a rendőrséget, akkor is meghal. Ha szólsz a szüleidnek, vagy akárkinek, a lány meghal.

Készen állsz?

A blogturné további állomásai:

Május 18 - Olvasónapló

Május 20 - Kelly és Lupi olvas

Május 22 - Readinspo

Május 24 - Ambivalentina

Május 26 - Csak olvass! 

Nisha J. Tuli: A Szívkirálynő meséje (Uranosz ereklyéi 4.)

Nisha J. Tuli:  A Szívkirálynő meséje című regénye az Uranosz ereklyéi sorozat zárókötete, amelyben a tét minden eddiginél nagyobb: nemcsak a hatalom, hanem a szív sorsa is eldől. Lor és Nadir története a végső összecsapáshoz érkezik, ahol árulás, mágia és politikai intrikák között kell meghozniuk azokat a döntéseket, amelyek egy egész birodalom jövőjét formálják. Kövesd velünk a blogturnét, hiszen a végén akár te is nyerhetsz egy példányt a regényből a Next21 Kiadó felajánlásában!

 

Next 21 Kiadó 2026

656 oldal 

Fordította: Heinisch Mónika 

Goodreads: 3,85

Besorolás: fantasy, romantasy, mágia 

 

Vannak hibák, amiket nem lehet meg nem történtté tenni. Lornak szembe kell néznie féktelen tündérmágiája katasztrofális következményeivel. Az Aurórakirály üldözőbe vette, nincs menekvés. Hajtóvadászat indul Lor után, lassan már össze se tudja számolni, hány ellensége van – egyik hatalmasabb és bosszúszomjasabb, mint a másik. Lor nemcsak a szabadságáért küzd, hanem lelki társáért, családjáért, és azért, hogy Uranoszra elhozhassa a békét. De Szívből származó zabolátlan mágiája erejével nemcsak szerettei életét teszi kockára, hanem ugyanazokat a hibákat is elköveti, mint a nagymamája. Azokat, amelyek a pusztuláshoz vezettek, és darabokra szaggatták a királyságot. Lornak nincs már választása, végig kell mennie az úton, ami rá vár. Olyan erők alakítják a sorsát, amelyekkel nem lehet szembeszegülni – a Szívkirálynőre egy végső próbatétel vár. Vajon készen áll? 

 

Annyira hozzá vagyok szokva a fantasy sorozatoknál a trilógiákban való gondolkodáshoz, hogy igencsak meglepett a szerző, amikor a harmadik részben a lezárás helyett egy hatalmas függővéget kaptam a regény végén. Őszintén nem tudtam az olvasás előtt, hogy lesz még egy rész, ráadásul 650 oldalon fut majd a hajrázás. A mostani elvárásom adja magát: itt majd szépen rendeződnek a szálak, remélhetőleg a rosszak megkapják a büntetésüket, és a jók pedig boldogan élnek tovább.
Kissé nehezen vettem fel a fonalat, mert utálom, ha az adott párosunk egymástól elszakítva kénytelen folytatni az útját. Nem spoiler, mert aki olvasta eddig, az tudja, hogy azzal ért véget a harmadik rész, hogy Lor mágiája elszabadult és ennek Nadir látta kárát, úgy tűnt, vége az életének. Szerencsére Lor alkut köt az istennővel, Nadir életéért cserébe ereklyéket kell leszállítania, és ettől a pillanattól nincs semmi ami megállíthatná az elszántságát, ugyanis rajta múlik minden. Meg kell küzdenie az eddigi hibák következményeivel, miközben meg kell mentenie a királyságát is.
Nagyon nehéz lenne akár csak néhány mondatban is összefoglalni ezt az élményt. A három eddigi részben is rengeteg információ áramlott Uranosz történelméről, a törvényeiről, az előjárókról és a rengeteg szereplőről. Most mégis ennek felülmúlása történt meg, a szerző megpróbálta a szálakat összefűzni, sőt új, eddig csak említés szintjén szereplő karaktereket is behozott.  Rengeteg munkát fektetett a záró részbe, és ez nálam kétféle eredményt okozott. Időnként elvesztem az ereklyék, varázslatok, végső célok között, ugyanakkor imádtam a részletességet, a leírásokat, az emberi kapcsolatok megjelenítését, alakulását. Még mindig odavagyok a testvéri kapcsolatokért egy történetben, és itt megint kaptam ebből gyönyörű villanásokat Lor és Nadir kapcsán is. Most is nagyon szerettem, hogy Rion szemszögéből belepillanthatunk a múltba, egészen a jelenig folytatódik ez a történetmesélés. Rion nem egy szimpatikus karakter, jó volt végre megérteni, hogyan lett ilyenné, mi történt vele valójában. És belép Herrick személyében a főgonosz is így a végére, ami bár eléggé a semmiből jött, de el tudtam fogadni a szerző eme döntését. Érdekes volt, hogy egy ponton szó szerint megjelent a birodalom összes uralkodója, együtt kellett dönteniük a cél érdekében.

Kissé túlzsúfolt lett a végeredmény, több ponton is elfogadtam volna valami koncentráltabb megoldást. Nem mehetek el a hibák mellett szó nélkül, valóban sokszor éreztem ismétlődőnek a párbeszédeket, belső monológokat, talán még az én káromkodós ízlésemnek is sok volt a csúnya beszéd. Sajnos különösebb meglepetések sem értek, a beépített fordulatokra valamilyen formában lehetett számítani.
A romantika nem nyomta el a cselekményt, de számomra kulcsfontosságú pillanat volt, amikor végre újra együtt lehettek a főszereplők kb. az első negyed után, innen már közösen folytathatták az útjukat. Az erotika sincs mellőzve, de nem is számítottam másra, a kémia működik. Nadir az első pillanattól különleges volt számomra, nagyon megszerettem őt a második részben, és drukkoltam nekik egészen a történet végéig. 
Nagyon sokat lehetne beszélni a mellékszereplőkről, bár kifejezetten nagy karakterépítést már nem láttam, de Willow kiemelkedik közülük a mágiája ébredezésével. Jó lett volna többet olvasni róla és Tristanról is. A Napkirály szála izgalmasan alakult, kíváncsian vártam, Tyr vissza tud-e illeszkedni a jelenbe, hogyan alakul a varázsereje, hogyan oldják meg az Őrzők kötődését és ezzel a számomra nagyon változó megítélésű karakter, Gabriel sorsának alakulása is összefügg. Vártam Atlas felbukkanását is, nagyon érdekelt hogyan lép újra a történetbe, vajon megkapja-e a jogos büntetését, nagy utat járt be az ő karaktere is az első részhez képest. Nem kellett csalódnom a szerzőben! 
Nem tudom mennyire lesz meglepő az olvasóknak, hogy a végső próbatétel hasonló küzdelem, mint ami az első részben volt, így ez egyfajta keretbe is foglalja az egészet, bár itt már nem egymás ellen, hanem együtt, vállvetve küzdenek a főszereplők.
Összességében a szerző maximálisan beletette magát a történetbe, bár időnként túlpörgött, azért sikeresen levezényelte a végső megmérettetést, és egészen jól elvarrta a szálakat. Talán még az első résznél ő sem gondolta, mivé növi ki magát a sorozat, és mennyire népszerű lesz. Kíváncsian várom, milyen történetet tesz le legközelebb az asztalra, mindenesetre ez a fantasy vonal egészen jól megy neki.   
Kép: Saját

 

 Borító: Élőben még gyönyörűbb.

 

Kedvenc karakter:  Nadir, Lor.

 

Szárnyalás:  Tyr.

Mélyrepülés:  Valamivel többet vártam Gabriel karakterétől, hiányérzetem volt.

Érzéki mérce: Néhány érzéki jelenet helyet kapott, megérdemli a romantasy trope-ot.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

BELEOLVASÓ

 

 

Nyereményjáték

A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Tally megfelelő sorába! 
 
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani.  A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

 

KÉRDÉS:   Lunathion  

 

 

Állomások:

 

04.09 Kitablar

04.11 Kelly & Lupi olvas

04.13 Dreamworld 

 

 

  

Keri Lake: Nocticadia

 

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket.

Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

Next21 Kiadó, 2025

656 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,19

Besorolás: dark fantasy, dark romantikus, erotikus

Mortui vivos docent.

A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Őszinte leszek, erre a könyvre az egyik bloggertársunk hívta fel a figyelmemet, miszerint már olvasta a könyvet angolul és LETEHETETLEN, plusz Keri Lake-től már olvastam az Anatémát, amit IMÁDTAM, plusz a borító is egy csoda volt - így egy percig nem volt kérdéses, hogy AKARJAM ezt a könyvet.

Lilia Rouleau, miután szemtanúja volt édesanyja rejtélyes és eléggé brutális halálának, egyetlen egy célja maradt: hogy választ kapjon a kérdéseire, amelyek azokra a fura dolgokra vonatkoznak, amelyek közvetlenül vagy közvetetten is, de a szeretett anyukája halálát okozták. Legnagyobb megdöbbenésére pár évvel később felvételt nyer a baljós hírnevű, de mindemellett az ország egyik legpatinánsabb egyetemére, a Dracadia Egyetemre, ahol többek között azokat a furcsaságokat is tanulmányozzák, amelyek az édesanyját megölték. Itt találkozik Devryck Bramwellel (akit ott csak "kedvesen" dr. Halálnak hívnak), a zseniális, de rideg és végtelenül titokzatos, fiatal patológus professzorral, aki sokat tudna a lánynak segíteni, ha akarna. De nem akar :). És itt kezdődik el egy veszélyes macska-egér játék, ahol a határok elmosódnak a megszállottság, a gyűlölet és a mindent felemesztő vágy között...

Akik ismernek tudják, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket, a gótikus hangulatúakat pedig még inkább. Keri Lake pedig tökéletes ötvözte ezt a kettőt, ez a regény nem egy "egyszerű" egyetemi románc, ez egy sötét, feszült utazás, ahol a sziget atmoszférája szinte megfojtja az embert. 

Igen, a sziget. Nocticadia nem csupán egy helyszín, hanem önmagában is majdnem egy karakter: a köd, a régi kőépületek, a titkos laboratóriumok és az a baljós érzés, hogy valaki mindig figyel... Abszolút el van vágva a külvilágtól, a tenger épp eléggé izolálja, hogy itt olyan dolgok történhessenek meg, amelyeket máshol keményen büntetnének, de legalábbis megbotránkozást keltenének. Mellette pedig egy csodálatos hely, gyönyörű tájakkal és apró falvakkal, amelyek nem kevés titkot rejtenek. És akkor még nem is említettem a Dracadia Egyetemet, amely igazából a sziget szíve. De itt ne egy mai, vidám hangulatú kampuszra gondoljatok, hanem egy rideg, ódon épületegyüttesre, amelynek minden szegletéből árad a halál és a tudomány szaga. 

Lilia karakterét az első pillanattól kezdve megkedveltem. Egyáltalán nem az a tipikus "bajba jutott lány", bár rengeteg trauma érte, a bosszúvágy és a tudásszomj hajtja előre. Rettentő kitartó, és IMÁDTAM, ahogy szembe mert szállni Devryckkel, még akkor is, amikor minden porcikája rettegett tőle. Ő egy valódi túlélő, hiszen nem azért megy az egyetemre, hogy diplomát szerezzen, hanem, hogy kiderítse, hogy az édesanyja miben is halt meg. Mellette okos, az esze vág, mint a penge, abszolút egyenrangú partnere a professzornak, ezért is működik köztük a kapcsolat, hiszen Devryck nemcsak a testét, hanem az eszét is szereti.

Nagyon szerethető karakter, a szerző nagyon jól eltalálta azt az egyensúlyt, hogy Lilia ne legyen idegesítően tökéletes; vannak hibái, vannak pillanatai, amikor majdnem feladja, és pont ettől válik emberivé. 

És a professzor. Nála már nem voltam ennyire biztos, hogy szeretem-e vagy sem. Ha szereted a mindig morcos, titokzatos és birtokló férfi karaktereket, akkor ő is a kedvenceid közé kerül. Engem az a titokzatosság, ami folyamatosan körbeölelte, nagyon vonzott, persze a kinézete is, de az a birtoklás, ahogy Liliával bánt néha, nekem már sok volt. De mellette, meg olyan volt, mint valami drog, imádtam a fejében lenni, a gondolatait megismerni és persze a tetteinél is ott lenni (még akkor is, ha azok sokszor elég kegyetlenek voltak).

És ezek ketten Liliával? Brutálisak voltak. A lány számára a professzor egyszerre a legnagyobb akadály és az egyetlen egy kulcs a múltjához. Kezdetben gyűlöli a férfi ridegségét, de aztán ez a gyűlölet átcsap valami beteges vonzódásba, majd függőségbe. Itt nincsenek virágcsokrok, gyertyafényes vacsorák, itt intellektuális csaták vannak, ahol a férfi teszteli a lányt, a lány pedig minden egyes tesztet teljesít, sőt túlteljesít. És amikor végre ezek összejönnek... egyrészt rettentő forró és nyers hangulatú részeket kapunk, így végre mindenki megkapja, amit akar (mi olvasók is:)), de másrészt viszont nálam itt tört meg valami a történetben. Nekem a kevesebb több lett volna, nekem ez a sötét hangulatú történet kevesebb erotikus résszel valahogy jobb lett volna (ezt olvassátok el többször is, mert ilyet ritkán mondok :D ). De ez csupán egy aprócska észrevétel, az amúgy számomra tökéletes történethez. 

És a történet maga... IMÁDTAM, ahogy Keri Lake fokozatosan csepegteti csak az információkat – mintha egy általam úgy imádott puzzle-t raknánk ki, ahol minden darabka egyre borzalmasabb végkifejlethez vezet. 

Összességében odavoltam ezért a borongós, fülledt és rejtélyekkel teli regényért (amihez plusz pont, hogy nem sorozat része, hanem egy standalone regény). Keri Lake megmutatta, hogyan kell a gótikus horror elemeit és a perzselő romantikát úgy ötvözni, hogy az olvasó az utolsó lapig ne akarja letenni a könyvet. Aki szereti a lassan beinduló, de annál ütősebb végű dark fantasy könyveket, annak ez kötelező darab!

Kép forrása: Pinterest

Borító: Rettentően tetszik, illik a történethez és kellően csábító is ahhoz, hogy levegyem a könyvet azonnal a polcról

Kedvenc karakter: Devryck és Lilia

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas, borzongató és a könyv második részében bővelkedünk a forró, +18 karikás jelenetekben is!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Milyen színűek a férgek?

A blogturné további állomásai:

Január 18 - Insane Life

Január 19 - Kelly és Lupi olvas

Január 20 - Ambivalentina

Január 21 -  Angelika blogja

Január 22 - Kitablar

Január 23 - Hagyjatok! Olvasok!

Keri Lake: Anatéma (Az Elemésztő Erdők#1)

 

A Next 21 kiadó jóvoltából jelent meg az Elemésztő erdő első része az Anatéma, Keri Lake nagysikerű gótikus romantikus fantasy könyve. Gyertek velünk és ismerjétek meg jobban Keri Lake varázslatos erdejét és bolyongjatok bloggereinkkel ebben a misztikus erdőben, ahol ki tudja mi vár rád odaát… vagy még odabent?

Next21 Kiadó, 2025

688 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,23

Besorolás: fantasy, dark fantasy, romantikus

Pletykálnak ezt-azt, hogy mi található Boszorkányvölgy erdején túl, ahová a bűnösök mennek meghalni. A falubeliek egyszerűen Elemésztő erdőnek hívják, mert amit az erdő elvesz, azt soha nem adja vissza. Senki nem merészkedne még csak közelébe se annak a helynek – hacsak eszét nem vesztette.

Vagy ha száműzött.

Maevyth Bronwicknek esze ágában sincs berontani a fák közé, ebbe a ködbe burkolózó labirintusba, de egy tragikus esemény folytán muszáj átvágnia a csontok boltívén túlra, túl a határon, ahol halandó még soha nem járt. Fantasztikus és sötét világba kerül, amely éppoly veszedelmes, mint amennyire vonzó.

Ezen a helyen él Eidolon elátkozott ura. Neki kell elrejtenie Maevytht a mágusok elől, akik a nőt egy okkult jóslat nevében akarják feláldozni. Zevander Rydainn, aki skorpióknak parancsol, hidegfejű, számító bérgyilkos – a legveszélyesebb egész Etíriában. Hamarabb vetné oda Maevytht a tűzdrákók martalékául, mintsem hogy megvédje és garantálja a lány biztonságát.

Márpedig ez lesz a feladata.

Igéző, gótikus dark fantasy a Nocticadia szerzőjétől. Egy lány arra kényszerül, hogy átlépje a tiltott határvonalat, és a halandók birodalmából az elátkozott lelkek és torz teremtmények ijesztő világába kerül.

Azt hiszem a borítót elég volt meglátnom, hogy azonnal beleszeressek ebbe a könyvbe, a fülszöveg már csak ráadás volt. Aztán megérkezett fizikálisan is és a szerelem még erőteljesebb lett. Ritka az ennyire szépen kivitelezett könyv. A papírborító is csodaszép, de ezt levéve a keményfedél is díszített, sőt a hozzátartozó élfestés teszi még különlegesebbé ezt a könyvet. A benne lévő oldalak díszítéről már nem is beszélve!

De hát nem minden a külcsíny, a belső is fontos, ugyebár? Így alig vártam, hogy végre sort keríthessek az olvasására. Egy régebbi blogger barátnőmmel együtt akartuk olvasni, hogy olvasás közben kibeszélhessük, de ő sajnos közben lebetegedett, így végül mindig csak én osztottam meg vele az élményeimet - amelyek, ahogy haladtam a történetben, egyre lelkesebbek voltak.

A történetünk főhősnője Maevyth, aki egy istenhátamögötti kis faluban él a nővérével, a nagynénjével és a nagybátyjával. A lányt a falu melletti Elátkozott erdő mellett találták egy kis kosárkában és gyerekkorától kezdve kiközösíti a falu meglehetősen szűk látókörű lakossága. A falu melletti erdőt azért hívják Elátkozottnak, mert mindenkit, aki bármit is vét a törvények ellen oda száműzik és onnan még senki nem tért vissza. Miután a lány nevelőapja rejtélyes módon elhalálozik, a nagynénjük a két lányt megpróbálja minél hamarabb kiházasítani, így megszabadulni tőlük. Maevythnek sincs esze ágában a kiválasztott férfihoz hozzámenni, a nővére pedig még ennél is tovább megy - egy titkos szerelmi viszonyba keveredik, amely által az Elátkozott Erdőbe száműzik, főhősnőnk pedig követi...

A másik főhősünk pedig Zevander, aki egy másik világban, amely vérrel és mágiával átítatott, a király bérgyilkosa. Gyerekkorukban egy mágus megátkozta őt és a fivérét és most azért küzd, hogy ezt az átkot megtörje, mielőtt az mind a kettőjüket felemészti.

"Természetesen" az átok megtörése Maevythez kapcsolódik:), így a két sanyarú sorsú hősünk útja keresztezi egymáséit.

Őszinte leszek egy picit megijedtem, amikor a szerző a könyv elején egy teljes oldalt szentelt annak, hogy elmagyarázza, hogy ez egy dark fantasy, lesznek benne olyan részek, amelyek bizonyos embereknél ki fogják verni a palánkot, és hogy körülbelül mire számíthassunk. Ehhez képest - vagy már csak én vagyok vén iszapszemű rája és sok regényt olvastam - számomra ez a történet nem volt különösebben sem véres, sem túl sötét. Igen, vannak benne durvább részek, igen, vannak benne elképzelhetetlenül borzalmas lények, folyik a vér, gyilkosság, erőszak, minden, de számomra egy percig nem okozott egy része sem álmatlan éjszakát. De mondom, mások vagyunk, lehet, hogy másnak ez lesz élete legsötétebb dark fantasyja:).

A történetre lehetne mondani, hogy lassan indul be, hiszen körülbelül a könyv felénél találkozik úgy a két főhősünk, hogy ébren, tényleg fizikai valójukban találkoznak, de higgyétek el, hogy addig sem unatkoztam egy percig sem. Külön szemszöget kapott Maevyth és Zevander, de nagyon érdekes módon, hiszen a lány E/1-ben mesél, míg a férfi gondolatait, érzéseit pedig E/3-ban ismerhetjük meg. Ez számomra abszolút újdonságnak hatott. A könyv első felében megkapjuk azt a hőn áhított dark légkört, ami megalapozza a regény hangulatát, hiszen Maevyth (úristen, mire megtanulom helyesen leírni a nevét:)) élete sem fenékig tejfel, a falu, ahol él egy rosszindulatú begyöpösödött társaság, a lány kérőjétől nemcsak maga Maevyth, de még én is féltem és akkor még nem is meséltem az Erdőről és a benne lakó lényekről.

Zevander szemszöge a másik borzalom. Általa egy másik világot ismerhetünk meg, amelyhez képest Maevyth világa egy kész tündérmese. A férfi világában a fő szerepet a mágia, azon belül is a vérmágia kapja, aminek a fenntartásáért az emberek akár az életüket is feláldozzák. Intrikák és cselszövések, rejtélyes istennők és persze rettentő sok különleges lény és kifejezés. Én ezeknél a részeknél veszítettem el néha a fonalat. Nem, nem volt unalmas, csak egyszerűen annyi új és annyi számomra kiejthetetlen, fura nevű dolog jött be a regénybe, hogy komolyan néha úgy éreztem, hogy jegyzetelnem kellene, hogy mindent tudjak a későbbiekben:).

Számomra igazán akkor indult be a történet, amikor a két főhősünk végre találkozott és elkezdődött a "slow burn" rész picit felizzani. Egyszerűen imádtam, hogy ez tényleg lassú szerelem volt, nem voltak itt azonnali a másik karjába omlok, letépem a ruhádat, magamévá teszlek azonnal jelenetek, hiszen az elején, bár Zevander fizikailag vonzódik a lányhoz, de nem akarja, nem engedheti meg magának azt, hogy több is legyen köztük. Maevyth pedig eleinte nem lát semmit a férfiből, csak azt, hogy parancsolgat, gúnyos, rosszindulatú és lenézi őt. Na innen lesz szép nyerni! És igeeen, a kitartásunk meghozza a gyümölcsét, végül kapunk olyan jeleneteket is (de azt ki kell ám érdemelmi és érdemes rá várni:))), hogy egy tucat hideg zuhany is kevés lenne ahhoz, hogy lenyugodj:).

A könyv második fele a nagy szerelmi románcon kívül tartogat jó pár izgalmas jelenetet, akciót is, ahol szépen láthatjuk, hogy Maevyth milyen karakterfejlődésen megy keresztül és a szegény, árva, lelkileg megtiport lányból hogyan lesz valami több, valami nagyobb - legalábbis mi válhat belőle - hiszen még egyelőre a történetnek nagyon az elején járunk.

Imádtam Maevyth és Zevander kapcsolatát - egészen onnantól, hogy a férfi először meglátta a lányt és mit váltott ki belőle - odáig, hogy már eljutottak oda, ahonnan a hatalmas nagy románcok kialakulnak. Két sérült ember, akik mégis tökéletesen kiegészítik egymást és remélhetőleg hasznára is lesznek egymásnak.

A másik kedvenc kapcsolatom pedig Maevyth és Zevander húga, Rykaia barátsága volt. Főhősnőnk, miután elveszítette a testvérét, teljesen egyedül maradt és Rykaia pedig szintén egy női társra, egy barátnőre vágyik, abban a férfiközpontú társadalomban és azzal a borzalmas háttértörténettel, amellyel a szerző "megajándékozta" őt. A két lány együtt nagyon aranyos, mintha testvérek lennének, imádtam az ő közös jeleneteiket is (és őket jóval közelebbi kapcsolatúnak éreztem, mint Maevythet és a nővérét).

A történet vége természetesen függővég, bár számomra nem annyira körömlerágós, mint amennyire vártam volna. De természetesen így is rettentően várom már a folytatást, már az is késő lenne, ha már a kezemben tarthatnám:).

Összességében én azt kaptam ettől a regénytől, amit vártam, egy izgalmas, néhol véres, dark fantasyt horror elemekkel megtüzdelve és ahol (egyelőre) nem a románc a legfontosabb momentum. A szereplők izgalmasak, a karaktereik eléggé komplexek, a főhősöket könnyű kedvelni és izgulni értük. Én lelkesen felültem a hypevonatra és szeretnék is rajta maradni. Ha a folytatás legalább ennyire jó lesz, akkor az írónő engem megvett kilóra és alig várom, hogy a többi művével is megismerkedhessek!

Kép forrása

Borító: Ez egyszerűen tökéletes. Csodaszép, illik a történethez és az éldekorja! Bár minden könyv ilyen csodálatos kötést kaphatna!

Kedvenc karakter: Maevyth, Zevander, Rykaia

Szárnyalás: a történet? vagy a főhősök közti kémia?

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: izgalmas, néha hátborzongató, félelmetes, de mellette a romantika is szerepet kap, sőt a +18 karikás jelenetek is

Értékelés: 

Beleolvasó

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

Mostani játékunkban egyszerű feladatotok lesz, minden állomáson egy-egy kérdést olvashattok a kiadó oldalán megtalálható beleolvasóból és ez alapján kell helyesen válaszolnotok a bloggereink által feltett kérdésekre.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Ki az a dérdúr?

A blogturné további állomásai:

Szeptember 22 - Insane Life
Szeptember 24 - Angelika blogja
Szeptember 26 - Könyv és más
Szeptember 29 - Kelly & Lupi olvas
Szeptember 30 - Kitablar

Nisha J. Tuli: A Napkirály sorsa (Uranosz ereklyéi #3)

Nisha J. Tuli sikersorozata folytatódik! Lor végre felfedezte a múltját és a származását, viszont most nem kisebb feladattal áll szemben, minthogy visszaszerezze, ami neki jár: az örökségét. De mindeközben Uranosz számos uralkodója vadászik rá, és nemcsak a csatamezőn kell harcolnia, hanem a szívével is, ami minden bizonnyal az Auróraherceghez köti. Hogyan bízhatna meg teljesen az egykori ellenségében? Tarts te is a Blogturné Klub három bloggerével, légy részese a történetnek - és ha melléd áll a szerencse, megnyerhetsz egy példányt A Napkirály sorsa kötetből!

 

Next21 Kiadó 2025

528 oldal

Fordította: Heinisch Mónika

Goodreads: 3,99

Besorolás: fantasy, romantikus, tündérek

 

Titkok, árulás – egy felkavaró, sajgó szerelem
Utólag már egyértelmű, nem volt a legjobb ötlet a Napkirályt és az Aurórakirályt is magára haragítani, hiszen most mindkét király vérre szomjazik. Mégpedig az övére.Lor azonban igazi túlélő. Túlélte a börtönt, a tárgyalásokat, túlélt mindenkit, akik az életére törtek. Ugyan menekülnie kell, de ott van nála a Szívkorona, és vele van a herceg, aki felébreszti bezárt szívét és mágikus képességeit.
Aphélium népe el akarja kergetni uralkodóját – az pedig mindent megtesz, hogy hatalomban maradjon. Lornak ebben a zűrzavarban, hazugságok szövevényében kell utat vágni, hogy kiderítse, mi az igazság az Ereklyékkel kapcsolatban.
Vajon megkap mindent, amire áhítozott? Vagy mindent elveszít?

 

Izgalmasan alakult a sorozat második része, így nagyon megörültem, hogy a függővég után ilyen hamar olvashatom a folytatást. Igen, a folytatást, ugyanis nem mondhatom azt, hogy a trilógia befejező részét, mert ezzel nincs vége a történetnek. A Tale of the Heart Queen lesz a sorozat befejező része, amiről őszintén szólva nem tudtam korábban, így hatalmas meglepetés volt, hogy itt újabb brutális függővéget kaptam A Napkirály sorsa utolsó fejezetében. 
A regény ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, Lor tisztába került a származásával, nála van a Szívkorona, de ez nem elég ahhoz, hogy kezelni tudja a mágiáját, gyakorolnia kell és még több igazságot kideríteni a múltjáról. El kell jutnia a birodalmába, ahol végre találkozhat olyanokkal, akik ismerték a családját és segíthetik a visszatérését. Nincs egyedül, Nadir mellette áll és egy egész csapat szövetséges, mégsem könnyű megküzdeni a többi királyság harcosaival, akik lépten nyomon el akarják fogni. Lornak mielőbb vissza kell jutnia a Tükörhöz, tervet kell kovácsolniuk, hogyan jutnak be a Napkirályhoz észrevétlenül, miközben az épp az esküvőjére készül hatalmas felhajtás közepette.
 

Nos, nekem két dolog nagyon tetszett ebben a részben. Egyrészt a Lor és Nadir közötti szerelem kibontakozása számomra nagyon élvezetes volt. Nadir megígérte Lornak, hogy semmit sem erőltet rá, hagyja, hogy a lány a saját tempójában birkózzon meg a kapcsolatuk fejlődésével. Az együtt töltött hetek alatt rájöttek arra, hogy kettejük közötti érzelem nem egyszerű fellángolás, vagy csupán testi vágy, ők ketten bizony tündérpárjai egymásnak. Ez egy végtelenül szoros kapcsolat, mély érzelmekkel, ami akár világokat is tönkre tehet, óvatosnak kell lenniük, először igyekeznek elrejteni ezt, főleg az ellenség közelében. 
Másrészt imádtam Gabriel felbukkanását, aki ráadásul saját szemszöget is kapott. Az első részben nagyon bíztam benne, hogy végül Lor oldalára áll, de csalódást okozott, ráadásul a második részben nem is kapott szerepet, már azt hittem többé sosem látom. Az ő szemén keresztül hatalmas titkokat fedezhet fel az olvasó, Atlas valójában nem is az igazi Napkirály. A palota egy titkos részében, csalással és mágiával tartják fogva Tyr-t, Atlas bátyját. Egyedül Gabriel törődik a legyengült, varázserejétől megfosztott valódi királlyal, akiről Atlas elhitette a népével, hogy halott. Gabriel karaktere megint levett a lábamról, sok érdekes dolog derült ki róla, a múltjáról is, mit miért volt kénytelen megtenni, és hogyan tudja kijátszani Atlas hatalmát, ha átmenetileg is. És a lényeg: Atlas terveiről is tudomást szerezhetünk, mik a szándékai Lorral kapcsolatban.

A többi mellékszereplő közül megemlíteném Rhiannont, aki sok információt szolgáltat a Szívkirályságról, és még rokoni szálak is fűzik Lorhoz. Rengeteg visszaemlékezést kapunk, ezek segítenek megérteni a világfelépítést és a mágikus tárgyak jelentőségét.
Cloris egészen brutális ellenség figura lett, borzongtam a jeleneti alatt, a múltban és a jelenben is. Csodáltam, hogy ő is kapott saját nézőpontot, ami nagyban hozzájárult az információáradat részletesebb megértéséhez.
Willow-t kedveltem még nagyon, persze Tristant is, most ők is szervesen bekapcsolódtak a történetbe, bátor tettekkel küzdenek Lor mellett, bár Nadirral való kapcsolatát nem könnyen fogadják el.
A regény most is nagyon olvastatta magát, szerettem a romantikus szálat, és a cselekményre sem mondhatom, hogy unalmas lenne. De bizony voltak problémáim néhány dolog logikai részével, például Tyr király fogva tartásával kapcsolatban. A könyv végén történő események szerintem más olvasókat is meggyőznek erről, de nem spoilerezem le. Valamint ebben a részben nem igazán találtam önálló ötletet, mintha a szerző kedvenc regényei lennének összegyúrva. Többször éreztem, hogy konkrétan ezt meg azt a jelenetet már olvastam máshol. Több könyvnél is éreztem ezt mostanában, biztos nehéz újat kitalálni, de remélem a sorozat lezárása feledteti majd ezt az érzést.

Ki kell térnem még a regény spicy részére is, a szerző bizony belecsapott a levesbe. Nekem kicsit sok volt ez a tartalom a könyv felétől kezdve, elég gyakran estek egymásnak, ha már tündérpárok ugyebár, elég jól belejöttek a témába. Őszintén szólva át is lapoztam sokat, mert számomra nem igazán illett bele, nem erre voltam kíváncsi. Viszont jókat derültem, amikor a többiek húzták párosunkat a beszólogatásaikkal. Másrészt nem értettem, miért kellett néhány jelenetet konkrétan bordélyházas környezetbe beilleszteni? (Hacsak nem ez is kölcsönvett ötlet tudjuk kitől.) Valamint volt egy random lecumizós jelenet Gabriel és Erevan (Atlas unokatestvére)  részvételével - két lotyó társaságában - miközben megbeszélték a híreket, hogy ezt miért kellett az olvasóknak "végignézni" számomra a könyv talánya. A nem heteró kapcsolatokra csak utalás történt, szóval elég színes a paletta erotika terén, ami szerintem a befejező részben tovább fog bontakozni.
A regény hosszúnak tűnt, és voltak átugorható részek, de összességében tetszett a különböző nézőpontokon futó cselekményszálak összeérése. Egészen a világ kezdetéig visszanyúlóan kaptam információkat, mintha egy előzménykönyv lett volna beillesztve Zerra istennőről, lehet sok volt ez egyszerre és a szerző adagolhatta volna egyenlőbben az előző könyvekben. Viszont így összeállt a kép a sorozat fináléjához, a szereplők fejlődtek, tanultak és készek a végjátékra. Külföldön már megjelent a zárókötet, úgyhogy remélhetőleg itthon sem kell sokat várnunk a Szívkirálynő történetére.  

Kép: saját 

 

Borító: Gyönyörű, illeszkedik a sorozatba.

 

Kedvenc karakter:  Nadir.

 

Szárnyalás: Szerettem Vadonerődöt és az ott zajló eseményeket.

Mélyrepülés:  Villámbogár. Nekem ez nem hangzik cukin.

Érzéki mérce: A könyv második felében belehúznak az erotikus jelenetekbe, talán a kevesebb több lett volna.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

 

 

Nyereményjáték
A nyereményjáték során a kitalált világoké, országoké a főszerep. Te rájössz, melyik fantasy-sorozathoz tartozik az elnevezés? A szerzőt és a címet írd be a Rafflecopter megfelelő sorába! 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 

KÉRDÉS:     TERRASEN 

 

 a Rafflecopter giveaway

 

Állomások
07.10. Kitablar
07.13. Kelly és Lupi olvas
07.15. Dreamworld