KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2022. augusztus 26., péntek

Mészáros Dorka: Filter nélkül

 

Mészáros Dorka új regényében a tinédzser Íriszt ismerhetjük meg, aki amellett, hogy gyönyörű és rengeteg követője van a közösségi oldalakon, sokkal komolyabb terveket dédelget annál, hogy pusztán népszerű legyen. A látszólag könnyed ifjúsági regényben komoly és mély mondanivalót találunk barátságról, családról, sztereotípiákról és önmagunk elfogadásáról. Tartsatok három bloggerünkkel, és nyerjétek meg a Menő Könyvek által felajánlott példányt!

Menő Könyvek, 2022
456 oldal
Besorolás: YA, ifjúsági, realista

Hosszú, szőke haj, kék szem, babaarc: Írisz egyszerűen tökéletes. Az Instagramján több ezren követik, a modellügynökségek kapkodnak utána. Ám a lány másra vágyik, gyerekkori álma, hogy mikrobiológus legyen. Amikor sikeresen pályázik egy neves külföldi egyetemi ösztöndíjra, ez a cél egészen közelinek látszik, csakhogy olyan akadályok állják útját, amelyek egy részét önmagában kell leküzdenie. Írisz meg akarja mutatni, hogy ő sokkal több egy csinos arcnál, ugyanakkor görcsösen igyekszik megfelelni a felé támasztott elvárásoknak, a szorongás csaknem felemészti. Első szerelem, mozaikcsalád, bántalmazó kapcsolat, szexuális ragadozók, online zaklatás, kényszeresség, szorongás: Mészáros Dorka szókimondóan ír a felszín mögött rejtőző valóságról.
 

Igazából nem tudom, hogy a könyv fülszövege vagy a borítója fogott meg jobban, de a lényeg, hogy akartam ezt a regényt. És mennyire jó volt a megérzésem!

Az általam olvasott ilyen típusú realista, XXI. században játszódó regények nagy többsége azokról a lányokról / fiúkról szól leginkább, akiket valamiért elnyomnak - akár testi, akár más tulajdonságaik miatt közösíti ki őket a társadalom. Ilyen regényt nem egyet olvashattunk már. Mészáros Dorka ezt a problémát azonban másként közelíti meg. Mi van akkor, ha valaki gyönyörű és okos is egyben? Vajon tényleg csupa csillogás és boldogság az ilyen emberek élete?

Hát közel sem és ezt a szerző tökéletesen mutatta be. Írisz gyönyörű lány és mellette penge az agya is. A leghelyesebb srácok keresik a kegyét, az iskola legmenőbb lányai a barátnői. Mindene megvan.. vagy mégsem?
A családi háttere enyhén szólva is zűrős. Az "édesanyja" elhagyta őket és az USA-ban kezdett új életet. A főhősnőnk apja új kapcsolatot alakított ki, de mivel hivatásos katona, több időt tölt mindenféle katonai létesítményekben és műveletekben, mint otthon, így a lány a mostohaanyjára és a mostohatestvéreire marad. Itt a mostoha azért nem kifejezetten egy Hamupipőke mesére hajazó mostoha, azért nem kegyetlen, de igazából nem tud mit kezdeni a tinédzser lányaival. Így Írisz magára marad a problémáival - illetve ez azért túlzás, hiszen van egy nagyon jó gyerekkori barátja, Karmi (imááádtam a karakterét, mindenkinek ilyen barátot kívánok!) és Karmi édesanyja, aki a lányaként tekint a főhősnőnkre és ok mindenben segíti.

De persze így is rengeteg dolog marad, amiben egyedül kell döntenie. És problémák azért adódnak rendesen. Ott vannak például az idősebb "ragadozó" férfiak, akik "nagyon szívesen" segítenek a lánynak boldogulni, de mind megkérné érte az árát. És Írisz bármerre is fordul, mindenhol ilyen férfiakba botlik bele.
És ez sajnos nem ritka történet. Én tiniként negyedannyira se voltam szép, mint Írisz, de (sajnos) a testi adottságaim mind megvoltak ahhoz, hogy az idősebb férfiak figyelmét felkeltsem. Szerencsére baj nem történt, annyira azért voltam okos, hogy ne hagyjam magam, de ezt a regényt olvasva, mind-mind felsejlenek ezek az egyáltalán nem jó emlékek. És ha belegondolunk abba, hogy engem is mennyien megkörnyékeztek, akkor Írisz vajon milyen helyzetben lehetett? Hát bele se merek gondolni. Komolyan mondom egy idő után már én éreztem magam rosszul, hogy szerencsétlen lány bárhová fordult, mindig, mindenhol szexuális ragadozókba botlott. 

Persze Íriszt legkevésbé sem érdekli a külseje, nem is tud vele mit kezdeni, őt inkább a természettudományok érdeklik, méghozzá azok, amelyektől a legtöbbünk sírva menekült volna a középiskolában :D. De ez talán az egyetlen egy olyan hely, ahol nehezen boldogul, de nem is azért, mert nem jó ezekben a tárgyakban - hiszen a legnevesebb egyetemek is örömmel látnák a soraik között, hanem, mert szinte senki nem hiszi el, hogy egy ennyire gyönyörű lány okos is lehet. 

De persze ez csak egy kisebb momentum, hiszen a szerző elég sok fontos témát dolgoz fel a regényben. Milyen kirekesztettnek lenni, milyen egy bántalmazó kapcsolatban lenni és megpróbálni kilépni belőle, milyen egy olyan pasiba beleszeretni, akit mindenki lenéz, fel mered-e vállalni a kapcsolatodat a többiek előtt? És mennyire ad valós képet rólad egy insta fiók / poszt? Hiszen manapság a tinédzserek nagy része már ezen és a TikTokon él és rettentő fontos, hogy ott ki mit mutat magáról. Persze kapunk egy rövid betekintést a modellek világába is, ami megér már magában is egy misét.

Ami nekem nagyon tetszett, hogy látszik, hogy az írónő nagyon utánajárt annak, amiről írt. Ezt főleg a természettudományos részre mondom. Simán átugorhatta volna ezeket a részeket, de olyan hozzáértéssel írta meg őket, hogy először azt hittem, hogy ő maga is ezzel foglalkozott. Aztán persze a köszönetnyilvánításban kiderült, hogy kért ehhez nem is kevés segítséget, de a végeredmény pazar lett: teljesen átjött, hogy Írisz tényleg egy kis zseni.

A könyv a maga 456 oldalával kisebb féltéglának tűnik, de ez ne riasszon el Benneteket. Rettentő olvasmányos és észre se fogjátok venni és máris a könyv végén vagytok.
Ami számomra viszont kicsit fura volt, az a könyv hátoldalán lévő 18+ jelzés, amit egyáltalán nem értek. Semmi olyan nem történt a könyvben, ami ezt a jelzést megkövetelné és ezzel a jelzéssel pont azt a korosztályt zárja ki a könyv olvasásából, amelyiknek a legnagyobb szüksége lenne arra, hogy minél több ilyen könyvet elolvasson - és mások hibáiból tanuljon, ne a sajátjaiból.

Összességében imádtam a könyvet és én mindenkinek csak ajánlani tudom kortól függetlenül, de legfőképpen a fiatalabb korosztálynak, mert leginkább az ő életüket és problémáikat dolgozza fel a könyv.

Borító: Nagyon tetszik, figyelemfelkeltő és kapcsolódik a történethez

Kedvenc karakter: Írisz és Karmi

Szárnyalás:a történet mondanivalója és hogy mindezt a szerző ennyire olvasmányosan alkotta meg

Mélyrepülés: a sok ragadozó, akik mind Íriszt akarják... és a legrosszabb, hogy ez a valóság...

Érzelmi mérce: az érzelmek egész hullámvasútja szerepel a regényben

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Mostani nyereményjátékunkban Mészáros Dorka többi megjelent kötetének nyomába eredünk. Minden állomáson találtok egy-egy idézetet, a feladatotok pedig, hogy a könyv címét, amiből származnak, beírjátok a rafflecopter-doboz megfelelő helyére.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“Mindenki megérdemli, hogy önmaga legyen.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Blogturné Klub
Augusztus 22 - Könyv és más
Augusztus 24 - Ambivalentina
Augusztus 26 - Kelly és Lupi olvas

2022. augusztus 21., vasárnap

Kristin Hannah: Téli kert

 


Kristin Hannah nevét már nem kell bemutatni a magyar olvasóközönség számára, az írónő több regénye is elérhető országunkban. A legfrissebb, Magyarországon megjelenő kötete a Téli kert egy magával ragadó, szívfacsaró történet szeretetről, veszteségről, fájdalomról és megváltásról. Tartsatok velünk, merüljetek el velünk az érzelmek viharában és ha nektek kedvez a szerencse, nyerhettek is egy példányt a kötetből.

Könyvmolyképző, 2022
400 oldal
Fordította: Gergely-Péch Éva
Goodreads: 4,23
Besorolás: történelmi fikció, romantikus

Egy ​asszony magával ragadó, szívfacsaró története szeretetről, veszteségről és megváltásról.

Egyszerre epikus szerelmi történet, amely a második világháborús Szovjetunióban játszódik, ugyanakkor bensőséges portré jelenkori anyákról és lányokról, éppen életük keresztútjánál. Feltárja a háború okozta szívfájdalmakat, a túlélés árát és az emberi szellem végső győzelmét. Ez a regény még hosszú idővel azután is kísérteni fogja
az olvasóját, hogy az túljutott az utolsó lapon.

1941. Leningrád, az egykor oly varázslatos város háborús ostrom alá került, elvágták a segítségtől, és betemette a hó. A város teli van kétségbeesett asszonyokkal, akik meg akarják menteni gyermekeiket, a családjukat és magukat…

2000. A veszteség és a kor szörnyű vámot szedett Ánya Withsontól. Végül felveszi a kapcsolatot elidegenedett lányaival. Akadozó, bizonytalan hangon kezdi meg szőni meséjét egy szépséges orosz lányról, aki egy emberöltővel korábban Leningrádban élt…

Nina és Meredith lenyűgözve ülnek édesanyjuk ágyánál, hallgatva a történetet, amely több mint hatvan évet ível át, és az ostromzár alatt álló, háború dúlta Leningrád szörnyűségeitől napjaink Alaszkájáig vezet.

A történet mögötti valóságot felfedő nyomozás során Nina és Meredith olyan megrendítő, annyira hihetetlennek tűnő titkot tár fel, ami alapjaiban rázza meg a családjukat, és megváltoztatja mindazt, amit önmagukról hittek.

Lelj örömöt és tartalmat ebben a lenyűgöző alkotásban!

Kristin Hannahtól nem ez az első regény, amit olvasok, de mivel az annyira, de annyira tetszett, így nem volt kétséges, hogy ezt a történetét is szeretném megismerni.

A történet egy családról szól - orosz származású anyukáról, amerikai apukáról és a két kislányukról, de persze nem a megszokott felállásban, hiszen bár az apuka a csillagokat is lehozza a lányainak, de az édesanyjuk rettentő rideg velük szemben. Talán ez még túl könnyű szó a viselkedésére, hiszen rájuk se néz, hozzájuk se szól, illetve, ha szól, abban sincs köszönet.
A két lány ettől függetlenül felnő, az egyikükből híres fotóriporter lesz, aki a világot beutazza egy-egy jó fotótémáért, a másikuk viszont bár férjhez megy, de az otthoni családi gazdaságban dolgozik.
Egy napon azonban az édesapjuk rosszul lesz és a halálos ágyán azt kéri a lányoktól, hogy vigyázzanak az édesanyjukra és ragaszkodik ahhoz, hogy az anya által sokszor elmesélt orosz mesét hallgassák meg újra, sőt kérjék meg az édesanyjukat, hogy az EGÉSZ mesét mondja el nekik, ne csak a rövidített változatot.
Az édesapa meghal és ott marad a két lány a "mufurc" anyjukkal, aki egyáltalán nem könnyíti meg a helyzetüket, hiszen továbbra is ugyanilyen hideg a lányokkal, akik pedig (főleg az idősebbik) szinte mindent felad, hogy az édesanyját tudja pátyolgatni.
Azonban egy idő után enyhül a helyzet és rá tudják venni az anyát, hogy mesélje el újra az apjuk által emlegetett mesét. A történet alapján pedig kiderül a hosszú évtizedeken át titokban tartott történet és az, hogy az édesanyjuk miért is ilyen a lányokkal...

Ahogy "öregszem", egyre többször ejtenek rabul a történelmi regények. Amennyiben igaz történeten alapulnak, akkor abszolút le tudnak venni a lábamról, de ha jól megírt fikció, akkor az is magával tud ragadni.
Kristin Hannahtól pedig ez a második ilyen típusú regény, amit olvasok és nyugodtan merem állítani, hogy ez is volt majdnem olyan jó, mint az előző, amit olvastam tőle.
Hogy miért is nem adtam meg neki a maximimális pillangót? Igazából sokáig gondolkodtam rajta, de el kell, hogy mondjam, hogy a regény eleje (számomra) nagyon lassú volt. Persze, be kell mutatni a családot, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat a helyzetbe, de nekem ez a bemutatás egy picit hosszúra sikeredett. Nem is értettem, hogy hol és mikor fog végre bejönni a II. világháború, Leningrád és egy tragikus szerelmi történet, így csak olvastam és olvastam, vártam és vártam. Addig persze teljes mértékben megismertem a családot és tudtam zsigerből utálni az édesanyát. Az írónő sikeresen úgy megírta ezt a karaktert, hogy szerintem nem lesz olyan olvasó, aki ne rühellné a regény közepéig. Először a gyerekekkel volt rettentő rideg, azok meg hiába próbálták mindennel elérni az anyjuk szeretetét, de csak a leszúrást, a kiabálást vagy a még rosszabbat, a teljes közönyt kapták tőle. Aztán, amikor meghalt az édesapa és a lányok már felnőttek voltak, még akkor is tudott úgy viselkedni, hogy a lányok, akik már egyáltalán nem vártak semmit az anyjuktól, még mindig ki tudtak akadni a viselkedésén. A két lány közül igazából Meredith került hozzám közelebb, őt tudtam jobban sajnálni, hiszen a húga folyamatosan a világot járta, évente egyszer-kétszer utazott haza, így a nővérére, Meredithre maradt az anyjuk felügyelete és gondozása. Az asszony pedig mindent, de mindent megtett, hogy megnehezítse / megkereserítse a lánya életét. Meredithet pedig eleinte becsültem azért, amit megtett az anyjáért, aztán persze legszívesebben jól megráztam volna - ahogy a többiek is próbálták, hogy HAHOOOO, ha így folytatod, akkor mindent elveszítesz.. a hugodat, a férjedet és az életedet is... Iszonyú volt még kívülállóként is látni, ahogy Meredith, még így is, hogy az anyjától akár egy perc szeretetet kapott volna, ennyire kitartott mellette és képes volt mindenét szinte elveszíteni, csak hogy az apjának tett ígéretét betartsa...

Persze, végre eljött az, amit annyira vártam és a "kedves mama" végre hajlandó volt elmesélni a nagyon várt történetet. És igazán ez lett ütős része a regénynek. Legalábbis számomra ez volt az, ami meghozta azt, amit annyira vártam az írónőtől. Voltak persze jelek, már a regény elején is, apró morzsák, tettek az édesanya részéről, ami már betekintést adott, hogy mi is várható a háborús részben, de a konkrét elmesélés elképesztő volt.
Mai szemmel szinte elképzelni nem tudjuk, hogy milyen lehetett, amikor egy rossz megszólalásért jött érted a "fekete autó" és elvitt oda, ahonnan kevesen tértek vissza. Hogy milyen rettegésben élni a bombázások miatt, hogy mivel a férfiakat elvitték, nőként mész segíteni árkot ásni, védelmi vonalat létrehozni, hogy a németek ne jussanak el Leningrádig. Hogy milyen egy bőrövet / tapétát megfőzni, hogy valami jusson a gyomrodba, ahogyan látod, hogy a szeretteid sorra halnak meg melletted, kit egy bomba visz el "gyorsan", kit pedig a lassú éhhalál. Ezt még elolvasni is borzalmas volt, nemhogy átélni. A szerző pedig rettentően képszerűen írta meg ezeket a részeket, ott izgultam, fáztam, éheztem a főhőseinkkel és reménykedtem, hogy valaki, valahogyan ezt túléli.
Az édesanya elképesztő dolgokon ment keresztül és elmondhatatlan tragédiákat élt meg. Így már valamennyire én is, (ahogyan a lányok is), megértettük / megértették, hogy miért is ilyen az anyjuk. (mondjuk azt azért nem tudtam megérteni, hogy ha ilyen fájdalmak vannak a szívében, akkor miért kellett szülnie? vagy, ha egyet szült is és érezte, hogy ez csak fájdalmas sebeket tép fel, akkor miért kellett még egy gyerek? de ez már egy másik történet...)

Aztán szinte levezetésként kaptunk egy túrát Alaszkába, ahol azért jó sok minden a helyére került. Számomra picit TÚL sok minden. Itt éreztem először azt, hogy az írónő szeretné valahogyan jóvá tenni azt a sok borzalmat, amin az édesanya keresztülment, de ez volt a másik rész, amiért nem adtam maximális pillangót a történetre. Ez nekem már túlságosan meseszerű lett, túl sok volt a véletlen és a csodás véletlen.
A picike csalódásomtól függetlenül a regény vége megríkatott, szóval bárki, aki picit érzékenyebb lelkületű, az készítsen be egy jó adag papírzsepit:).

Összességében, az apróbb hibáitól eltekintve egy nagyon jó történetet olvashattam, az írónő továbbra is professzionálisan képes játszani az érzelmeinkkel. A történetet ajánlom mindenkinek, aki elég erőt érez magában ahhoz, hogy egy megrendítő családtörténetet megismerjen. 

Borító: Nem rossz, de valahogy nekem az eredeti angol kiadásé jobban tetszik.  

Kedvenc karakter: - 

Szárnyalás: ahogyan az írónő képes az érzelemek húrjain játszani

Mélyrepülés: ami Leningrádban történt...

Érzelmi mérce: pici romantika is van a történetben, de inkább mindent a fájdalom, a gyász jár át

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
A regény egy része a II. világháborús Szovjetunióban játszódik, így a mostani játékunk is ehhez a történelmi eseményhez kapcsolódik. Mindegyik állomáson találtok egy idézetet, egy olyan kötetből, ahol szintén hangsúlyos szerepet kap a világháború, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a Rafflecopter megfelelő sorába beírni, hogy mi az adott írás címe.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

“– Megtagadni valakitől, hogy törődhessen, legalább olyan kegyetlenség, mint megtagadni valakitől a törődést.”

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

2022. augusztus 19., péntek

Monica McCarty: A Bajnok (A Felföld rettegett fiai #10)


Tízedik részéhez érkezett Monica McCarty A Felföld rettegett fiai sorozata, melyet a General Press Kiadónak köszönhetően olvashatunk magyar nyelven.  Tartsatok velünk A Bajnok blogturnéján és játszatok a Kiadó által felajánlott nyereménykönyvért.
 
General Press Kiadó 2022.
416 oldal
Fordította: László Zsófia
Goodreads: 4,30
Besorolás: történelmi romantikus, Skócia
 
A szerelem még a legnagyobb háborús stratégákat is térdre kényszeríti…
Eoin MacLean, a Bajnok tudta, hogy meglehetősen kockázatos beleszeretni az ellenség lányába, a gyönyörű és tűzről pattant Margaret MacDowell bűvköréből azonban nem tudott szabadulni. A férfi ígéretet tett a királyának, Robert the Bruce-nak, hogy a harcostársai előtt nem fedi fel a lánnyal kötött házasságát. Maga sem sejtette azonban, hogy a titkok és az elhallgatások milyen nagy árat követelnek majd – tőle, a házastársától és a királyért vívott harcuktól.
Hat évvel élete legnagyobb veresége – és elárultatása – után Eoin készen áll arra, hogy bosszút álljon feleségén és annak klánján. A Margarettel való újbóli találkozása azonban minden tervét felülírja. Az asszony ugyanis olyasmit fed fel a férfi előtt, amely nemcsak a hat évvel ezelőtt történteket helyezi más megvilágításba, de kettejüket is arra készteti, hogy harc nélkül ne mondjanak le a szerelmükről.

A sorozatból korábban csak a nyolcadik részt olvastam (A Haramia),  (Lupi pedig a negyedik részről írt: A Vipera) de nyugodtan mondhatom, hogy ezek a regények bármilyen sorrendben olvashatóak, mert mind önállóan is megállja a helyét. Persze van egy közös háttértörténet, ami összefogja a főszereplő harcos férfiakat, de ha kimarad egy-egy rész, az nem von le az élvezhetőségből. Sajnos a sorozat első részeit már igen nehéz beszerezni, de időnként felbukkannak különböző akciókban, én például most tudtam megvenni a sorozatból Az Őrszem (3.) és A Szent (5.) részeket egészen jutányos áron.
Nagyon tetszett a regény felépítése, szeretem az olyan kezdést, ami a jelenből indul, és egy adott szituációba csöppenve máris képbe kerülök, aztán visszavisz a szerző az előzményekhez. A Bajnok pontosan így kezdődik, épp egy régi ellenségen próbál rajtaütni Eoin MacLean a társaival, mégpedig a hat éve nem látott feleségének apja a célszemély. Dugald MacDowell fontos ellenfele Robert the Bruce-nak, akinek az elit harcosai közé tartozik jó ideje Eoin is. Az akció végrehajtását egy nagy esemény, pontosabban egy házasságkötés alkalmával készülnek nyélbe ütni, mivel a szertartás miatt talán gyengébb a környék védelme. Zárójelben megjegyzem, imádom azt a jelenetet a filmekben, könyvekben, amikor a házasságkötés előtt felteszik a kérdést, tud-e bárki valamiről, ami megakadályozhatja a frigyet... Hát igen! A menyasszony már házas! De várjunk egy pillanatra, vajon miért nem látta Eoin hat éve a feleségét, miért hagyta, hogy azt higgye hogy meghalt valamelyik csatában? Ennek a történetnek egy szörnyű árulás áll a hátterében, ebből következik ez a rettenetes harag, legalábbis erre utalnak a jelek, de persze nem minden az, aminek látszik. Mindenesetre a főhősből árad a keserűség és a megbántottság, de akármennyire akarja tagadni, nem tudja figyelmen kívül helyezni, milyen erősen hat rá hat év után is a felesége látványa. Margaret is alaposan összezavarodik, hiszen meggyászolta halottnak hitt férjét, és hosszú idő után döntött úgy, hogy a gyermekének és neki az lesz a legjobb, ha hozzámegy egy olyan férfihoz, aki mindig is törődött vele és boldogan elfogadja őt a kisfiával együtt.

Már ebben az első fejezetben is tonnányi érzelem kavarog mindkét főszereplő részéről, az olvasó pedig boldogan merül bele a regénybe, mi is történhetett itt valójában. A súlyos konfliktust elénk tárta a szerző, csak szépen ki kell bogozni a szálakat. A következő fejezettől már a hat évvel korábbi kezdetekről olvashatunk. Eoin szeretne Bruce titkos elit gárdájához tartozni, bár talán még túl fiatal, de kiváló stratéga, és elszántságban sincs hiány. Ez pont nem az a pillanat, amikor szerencsés lenne beleszeretni valakibe, például egy gyönyörű vörös hajú szépségbe, aki szemtelen modorával, felvágott nyelvével felhívja magára az udvar figyelmét, a férfiakat csábítja a kisugárzása, a nőknek ellenszenves, hiszen számtalan fiútestvére mellett eléggé szókimondó, szabadságszerető stílusú nőt képvisel, akit lenéznek a kifinomultságának hiánya miatt. Az édesanyja korán meghalt, így valóban csiszolásra szorulna a megjelenése és a viselkedése is. Viszont épp ez a vadság és tüzesség fogja meg Eoin figyelmét, és elemi erővel tör rá a vonzalom, ami Maggie részéről is viszonzásra talál. Nem törődnek a családjaik rosszallásával, egymásba szeretnek, amit házassági esküvel pecsételnek meg, gyakorlatilag azonnal, pár napos ismeretség után. Mindkét család őrjöng, de nincs mit tenni, a harcos hazaviszi az új asszonyt a családjához, és szinte azonnal tovább is áll, mert szólítja a háborús kötelesség. Olyan rosszul bánnak itt a kívülállónak, sőt inkább ellenségnek számító Maggie-vel, hogy végül pár hónap után, több megalázó esemény következtében úgy dönt,  hazamegy. Később Eoin meglátogatja, próbál magyarázkodni az eltűnését illetően, sőt a szenvedély is felcsap közöttük. Csakhogy a titkok, amiket itt elárul, kiszivárog és több száz skót harcos halálát okozza. A férfi biztos az asszony vétkességében, egy világ omlik össze benne, fogja magát és évekre eltűnik. Itt ér kb. a regény felénél a történet a jelenhez, amikor is Eoin szembesül azzal, hogy már nem sziklaszilárd a korábbi véleménye, talán máshogy történtek a dolgok. Kiderülnek különböző áskálódások, intrikák, barátokban való csalódás is elkeseríti a férfit. És hogy van egy fia, ez óriási meglepetés, egyben felelősség is, hiszen alig látta pár pillanatig, máris elvitte magával az apósa. A két szülőnek szövetkeznie kell, együtt kell tervet kovácsolni, hogyan szabadítsák ki a gyereket, és aztán hogyan folytassák a kapcsolatukat, kibír-e a házasságuk újabb titkokat, vagy szépen csendben váljanak el az útjaik?
Egy szépséges második esély sztorit olvashattam ebben a regényben, ahol mindkét főszereplő bőven követ el hibákat, de ezzel együtt is imádtam a kapcsolatuk alakulását végigkövetni. Óriási hőfokon égett a szerelmük a kezdetekkor, kicsit túl gyorsan történt minden, hatalmas volt ez a szenvedély, gyakorlatilag elsodorta őket, és Eoin úriemberhez méltóan ragaszkodott az azonnali házassági eskühöz. Olyan rövid idő adatott meg nekik együtt, a harcosnak máris mennie kellett, és túlságosan bízott a családja hozzá való bizalmában, azt hitte biztonságba helyezte az otthonában a feleségét. Maggie ehhez a helyzethez még éretlen volt, a biztonságos saját családi környezetéből csöppent hirtelen egy idegen családhoz, ahol mindenki felsőbbrendűnek hiszi magát. Sokszor átgondolatlanul viselkedett, de javára legyen írva, hogy jobbára tanult a hibáiból, igyekezett a legjobbat kihozni a helyzetből. Eoin bármennyire nyugodt habitusú, és remek stratéga, a feleségével kapcsolatban rengeteget hibázott. Olyanokra bízta, akik gyűlölték, aztán meg akarta őt változtatni, hogy jobban illeszkedjen az ő világába, végül évek kellettek hozzá, hogy rájöjjön, pont azért szeretett belé, mert más volt, és pont az a vadság állt jól neki. Mégis valahogy mindkét felet meg tudtam érteni, mert rengeteg volt a félreérthető helyzet, de nagyon drukkoltam, hogy derüljön ki az igazság és legyenek végre boldogok.
Őszintén örültem, hogy nem egy szimpla skót csődörös regényt olvashattam, hanem szépen előjöttek ennek a házasságnak a buktatói, láthattam hogyan küzdenek meg a problémákkal, és hogy a kapcsolatuk milyen ívet jár be. A regény második felében bizony szembe kellett nézniük a korábban elkövetett hibákkal. Újra fel kellett építeni a bizalmat, amit mindkét fél elvesztett a másikban. Jogosan féltem, hogy Eoin elköveti ugyanazokat a hibákat a bizalommal kapcsolatban, bőven volt miért izgulni. Viszont két dologgal nagyon is tudta oldani a feszkót a szerző, az egyik a szex volt, amit elég bőségesen helyezett a regénybe, és ott volt a kisgyerek téma, ami mindig meglágyítja a nőolvasók szívét, de végül is nincs ezzel probléma, én legalábbis nagyon szurkoltam, hogy kialakuljon a vágyott apa-fia kapcsolat. Itt meg kell jegyeznem, hogy nekem hiányzott még több jelenet Maggie és a fia között, valahogy jobban előtérbe hozhatta volna a szerző, hogy milyen a kapcsolatuk, mire tanítja, stb., szerettem volna, ha  többet szerepel. Ja, és nem szabad megfeledkeznem a humorról  sem, Maggie kétértelmű mondatai, vagy csupán a szókimondóbb beszéde jócskán adott mulatságos pillanatokat.
Ami miatt egy kicsit bizonytalan voltam, az a hat év különtöltött idő jelentősége. Nekem hihetetlen volt azt elfogadni, hogy tényleg nem hallottak egymásról semmit. Főleg Eoin részéről furcsálltam, hogy semmi kémkedést nem eszközölt, nem volt egy kicsit sem kíváncsi, mit csinál a felesége. Én nem bírtam volna ki, egy férfi helyében sem. Ennyi év alatt semmi infó nem áramlott se jobbra se balra?
A szerző megint bebizonyította, nem kevés energiát fektetett bele a korszak kutatásába, és továbbra is igyekezett valós alapokra építkezni. Ebben a részben újdonság volt megismerni azoknak a szempontjait is, akik skót létükre mégsem támogatták Bruce trónra ültetését. Nagyon szerettem olvasni most is a szerző jegyzeteit a regény végén, egész más így gondolni a szereplőkre és az eseményekre, hogy valaha ez akár meg is történhetett volna, sőt néhány részletében meg is történt.
Még két rész van hátra a sorozatból, amíg várom a megjelenéseiket, igyekszem pótolni a kimaradt részek elolvasását, hiszen a skót harcosokból sosem elég. Szívből ajánlom a regényt minden történelmi romantikus rajongónak.
 
Borító: Igazából sötétszőke hajú a főhős.

Kedvenc karakter: Maggie, Eoin.

Szárnyalás: Tetszett, hogy a sakkozás, a figurák jelentőséget kaptak a történetben.

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: A "skótos" történelmi romantikusnál nem meglepő a sok erotikus jelenet, a szerző ráadásul ért is a megírásukhoz.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
 
 
Nyereményjáték

Nyereményjátékunk természetesen Skóciához kapcsolódik, most híres skótokat keresünk. A turné minden állomásán rövid leírás található egy-egy híres skót származású személyről, a ti feladatotok pedig az, hogy beírjátok ennek a személynek a nevét a Rafflecopter megfelelő dobozába.
Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
 
Feladvány:  Oscar-díjas színész, ő volt az első James Bond.
Állomáslista
Blogturné Klub
08.17 - Betonka szerint a világ…
08.19 - Kelly és Lupi olvas
08.21 - Dreamworld
 
 
 

2022. augusztus 15., hétfő

Amie Kaufman - Jay Kristoff: Aurora felemelkedése (Aurora ciklus #1)


A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Amie Kaufman és Jay Kristoff szerzőpáros új sorozatának első részét Aurora Rising - Aurora felemelkedése címmel. Aki szeret a jövőben kalandozni egy különleges küldetést teljesítő fiatal csapattal, feltétlenül tartson velünk a regény blogturnéján, őrületes élményben részesítünk! Kövesd az állomásokat  és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022. Vörös pöttyös
400 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, sci-fi, űrutazás

2380-at ​írunk, az Aurora Akadémia frissen végzett kadétjai megkapják első küldetésüket. Tyler Jones az akadémia sztárja, és alig várja, hogy összeállítsa álmai osztagát, de makacs hősiessége miatt végül azok kerülnek a csapatába, akiket senki más nem akart kiválasztani…
Egy pimasz és gúnyból kitüntetéssel végzett diplomata.
Egy szociopata tudós, aki előszeretettel lő saját szobatársaira.
Egy nagyszájú tech-mágus a galaxis legfejlettebb egójával.
Egy indulatkezelési problémákkal küzdő földönkívüli harcos.
Egy vagány pilóta, aki kicsit sincs oda Tylerért, ha valakit érdekelne.
De Ty legnagyobb problémáját még csak nem is az új osztaga jelenti, hanem Aurora Jie-Lin O’Malley, a lány, akit kimentett az interdimenzionális űrből – ahol két évszázadot töltött kriogén fagyasztásban. Aurinak, az időn kívüli lánynak fogalma sincs róla, mihez kezdjen, mégis ő lehet a kirobbantója egy több millió éve érlelődő háborúnak, és Tyler lúzerekből, bajkeverőkből és forrófejű kívülállókból verbuválódott csapata lehet a galaxis utolsó reménysége.

A szerzőket külön külön már ismertem A lehullott csillagok illetve A lótusz háborúja sorozatokból, és mindkettőjük írásait nagyon szerettem. Ehhez jön még az egyik kedvenc zsánerem, a ya sci-fi, úgyhogy azonnal tudtam, hogy olvasnom kell ezt a regényt. Annyira bejött ez a történet a várakozásaimnak, hogy újra azt éreztem az utolsó oldalnál, hogy a fenébe fogom év végén kiválasztani a legjobb regényt, mert megint találtam egy esélyes gyöngyszemet. És nem is ez az egyetlen közös munkájuk, a The Illuminae Files magyar megjelenésére is várunk egy ideje.
Tyler Jones nem tud éjjel aludni, túl izgatott, mert másnap reggel választhatja ki frissen kinevezett osztagkapitányként az akadémiai végzősök közül új csapatának tagjait. Azt gondolja, az idegeit lenyugtatja majd a rövid repülés az űrben, de egész másképp alakul az útja, segélyhívást fog, méghozzá egy több mint 200 évvel ezelőtt elveszett űrhajóról, ami telepeseket szállított volna az Octaviára. Hajtásnak nevezik az űrben azt a tért, ahol rés nyílik az univerzumban és viszonylag rövid idő alatt nagy tereket képesek áthidalni az utazók. Ám a Hajtás veszélyeket is rejt, zavarok keletkezhetnek,  a Hadfield űrhajó is erre a sorsra juthatott, többezer emberrel a fedélzetén. Csupán egyetlen túlélőt jeleznek a műszerek, egy fiatal lányt, aki jelenleg is hibernált állapotban van. Ty élete kockáztatásával megmenti Aurora Jie-Lin O'Malley-t (Auri), így a reggeli választási ceremóniáról végképp lemarad. Az ikertestvérén Scarlett-en és gyerekkori barátjukon Cat-en kívül csak a másoknak nem kellő, maradék kadétokat kapja meg. A 312-es osztag tehát készen áll végrehajtani az első feladatát a Légió tagjaként, csakhogy Auri potyautasként az űrhajóra szökik, megmentésével minden szabályt megszegnek, ugyanis fura módon a hatóságok még a nyomát is elakarják tüntetni annak, hogy valaha létezett ez a lány, az űrhajójával és a célállomásukkal együtt. Ty és csapata Auri mellé áll, és elkezdődik egy őrült utazás, menekülés, nyomozás, annak érdekében, hogy kiderítsék miről is szólnak a lány látomásai, honnan jönnek a képességei, és milyen hatalmaknak áll érdekében eltüntetni őt.
Annyira élveztem a regény minden sorát, nem is tudom mivel kezdjem a méltatást. A csapat tagjainak és Aurinak is saját szemszöge van, tehát 7 hangon követhetjük a történetet, számomra teljesen érthetően elkülönültek, és jól jellemezték a karaktereket, pl. a hallgatag Zilának volt egymondatos fejezete is. De kezdem a főnökkel: Tyler egy okostojás maximalista, akinek semmi sem vonja el a figyelmét a tanulmányairól, semmi szórakozás, ő a legjobb az egész évfolyamon, öt éve kizárólag a kapitányságra készül. Mellesleg aranyifjú külsővel és gödröcskés mosollyal rendelkezik, szóval extrán dögös is a srác. A vérében van a védelmezés és a felelősségvállalás, mindenkin segíteni akar, de ragaszkodik a szabályok betartásához, ő az Alfa.Az ikertestvére Scarlett a csapat Arca, vagyis a kiképzés alatt a diplomáciából szerzett extra képesítést, kiválóan tárgyal. Kedves és segítőkész, van némi pszichés érzéke, képes arra, hogy a dolgok mögé lásson. Mivel a szüleik meghaltak korábban, kicsit anyáskodó is, és Ty-al van egy ikrekre oly jellemző saját nyelvük, egy pillantásból is megértik egymást. Égővörös hajával nagyon csinos, fogyasztja a pasikat rendesen, és nagyon szórakoztató, ahogy számozza és rangsorolja az exeit. Tulajdonképpen Ty miatt jelentkezett az Akadémiára, hogy ne szakadjanak el egymástól, nagyon jó testvér.
Ovis koruk óta ismerik Cat Brannok-ot, aki az osztag pilótája, az Ász, természetesen ő is a legjobbak közé tartozik az évfolyamon. Tetovált, forrófejű, pimasz lány, van valami közte és Ty között, ami a felszín alatt szövődik, bonyolódik, kimondatlanul.
Az osztag másik három tagja a válogatás maradékából került ki, ők nyilvánvaló okból nem kellettek a többi kapitánynak.
Finian de Karran de Seel a mindenhez is értő stratéga, bármit megszerel, és erre szüksége is van, ugyanis enyhén korlátozott a mozgása, ami miatt speciális páncélszerűséget visel. Végtelenül okos, baromi jó dumája van, amit a legélesebb helyzetekben sem moderál, kimondja amit gondol. Ő a Gépfej.
Zila Madran a legkevésbé szociális a csapatból, de egyben a legokosabb is, vagyis ő az Agy. Egyedül érzi jól magát, ha nyugiban gondolkodhat, később felenged valamennyire, és fapofával tud beszólni olyanokat, hogy lefordulsz a székről. Mindent megold, bár időnként használja a fegyverét, még a csapattársaira is, igaz csak bénításra állítva a sokkolót. Szóval elég para a csaj, ő bontakozott ki a legkevésbé, a leggyengébb láncszemnek tűnik csapattagként, pedig inkább a legélesebb kés jelző illeti meg, bízom benne, hogy a következő részekben jobban előtérbe kerül.
Utoljára hagytam a kedvencemet, Kaliis Idraban Gilwraeth, a Tank, harcos, arrogáns, egy olyan fajból származik, amelynek több millió éves múltja van. Úgy néz ki, mint Legolas, hátrafont hosszú fehér hajjal, hegyes fülekkel, és helyes arccal, erős, izmos testalkattal rendelkezik. (Kicsit fura volt, hogy 250 év múlva is emlékeznek a LOTR világra, de örültem ennek.) Ő egy Syldrathi harcos, akinek a vérében van a harc, az agresszió. A népe fegyverszünetet kötött ugyan, de egy csoportjuk nem ismeri ezt el, így mindenki bizalmatlan vele szemben, mintha áruló lenne.
Ők a 312-es osztag, hozzájuk csapódott hetediknek Auri, a 220 évet hibernálásban töltő 17 éves lány. Alig telt el némi idő a megérkezése óta, ami alatt magához kéne térnie, rádöbbenni a veszteségeire, máris új és megmagyarázhatatlan események történnek vele, látomásai vannak, hajtja valami erő, egy ismeretlen cél felé. A csapat Auri mellé áll, és hirtelen arra eszmélnek, hogy áthágtak minden szabályt, és menekülnek azok elől, akiknek elvileg a rendet kéne képviselni. Egy intergalaktikus utazás kezdődik, előre az ismeretlenbe, egy lehetetlen küldetést kell végrehajtaniuk. Mindenki a maximumot nyújtja, igazi csapatként működnek együtt. 
A cselekmény lenyűgözött, az űrhajó első startolásától kezdve nincs megállás, végigizgultam a kalandjuk minden pillanatát. Az érzelmeim csak úgy hullámoztak, mivel hamar megszerettem a karaktereket és a szívem csak úgy zakatolt, és nem kerültek el a könnyek sem. Volt egy pont, amikor sejtettem, hogy megvezetnek a szerzők, de végül olyan szinten koppantam, hogy az államat kellett keresgélni. A két szerző 200%-al teljesítette túl a várakozásaimat, nem is tudtam már letenni, a felétől egy üléssel olvastam ki a regényt. Alapból nagyon szeretek a jövőben játszódó történeteket olvasni, itt is teljesen beleéltem magam, milyen lesz az élet 200+ év múlva, mennyi új életforma kerül felfedezésre és milyen messzire jut el az emberi faj az univerzumban. Imádok a csillagok között lenni, legalább ebben a formában, nemhiába akartam valaha csillagász lenni.
Nagyon érdekes volt a regény szerelmi szála. Egyrészt nem volt hangsúlyos, abszolút nem viszi el a cselekményt ebbe az irányba, másrészt én azt gondoltam naivan, hogy a megmentő Tyler és a megmentett Auri között lesz vonzalom, de nem így lett, úgyhogy egész más jellegű kapcsolat alakul a regényben. Ami végül is elég fura, mert egy olyan Twilight-os bevésődés-féle történik, és ez egy heti ismeretség után több mint szokatlan. De visszatekintve azért nagyon is elviseltem ezt a néhány gyengédebb pillanatot, sőt imádtam.
Nagyon jó a regény humora, sok a szarkasztikus beszólás, amit nagyon szeretek, és néhány jelenet helyzetkomikuma is hangos nevetésre késztetett. Meg kell említenem még valamit, és ez Auri beszédstílusa. Nem tudom mennyi marad meg ebből a végleges verzióban, én előolvasói példányt olvastam. Szóval Auri stílusát próbálták régiesre venni, de ez nem igazán sikerült, inkább fura lett. Egy darabig nem is jöttem rá, hogy ez direkt van, de aztán Ty is megemlíti, milyen furán káromkodik a lány, végül is a 200 évvel korábbi (kb mai) stílust akarhatták belevinni. Hát igen, a basztikuli, a pitébe, meg az atyagatya kifejezésektől falra másztam, inkább sokkoló volt, mint célravezető.

Így utólag visszagondolva, az azért fura, hogy minden földönkívüli faj is meglehetősen humanoid külsejű, legfeljebb aprónak számító eltérésekkel kerültek bele a történetbe. Mondjuk nem várnék egy Star Wars-féle karakteráradatot,  de  ennél talán változatosabbat igen, és robotok sem sűrűn fordultak elő sajnos.
Az ellenségkép azonban betalált, szerintem jó az ötlet és a megvalósítás is, a hatalmas kiterjedéses szövevény, amivel elsőre nem igazán lehet mit kezdeni, ezt még ki kell okoskodniuk, hogyan szállnak szembe vele. Visszatérve kicsit a karakterekre, hála a legénység sokszínűségének, szépen be tudta mutatni a szerzőpáros a különböző habitusokat, a külső és belső tulajdonságok eltéréseit és azoknak változásait. Mindenki sorra került a regény folyamán, kisebb-nagyobb mértékben, de megismerhettem a különböző szokásokat, családi jellemzőket, a hierarchiákat. Szépen össze is lehet vetni a mai világgal, mert nyilván felfedez az olvasó némi párhuzamot bizonyos jellemzőknél.
Na de a legfontosabb mondanivalója a regénynek minden szórakoztató aspektusán túl az, hogy állhat bármilyen szerteágazó egyedekből egy csapat, ha összefognak, együtt képesek legyőzni minden akadályt. Ty nagyszerű vezetőként képes volt egységet kovácsolni a legénységéből, mindenki a legjobb tudását beleadva küzdött, legyen az ember vagy más bolygó szülöttje. Mindenki fejlődött a küldetés során, jobbá vált, olyanná, aki érti és megbecsüli, hogy jó érzés tartozni egy csapathoz és érdemes is. Természetesen mivel sorozatról van szó, alig várom a folytatást, remélhetőleg csak egy szusszanásnyi időre kell megválnom tőlük, nem évekre. Nagyon ajánlom ezt a regényt, a legjobbak között van az idén nálam!
Képek: Pinterest, DeviantArt

Borító: Nem lehetne ennél gyönyörűbb.

Kedvenc karakter: MINDENKI

Szárnyalás: A Bianchi akció.

Mélyrepülés:  -

Érzelmi mérce:  A romantika halványan van jelen, és teljesen a young adult kategóriába illő.

Értékelés: 

 
 Nyereményjáték

Mi mással játszhatnánk, mint űrben játszódó filmek felismerésével? Nem a legkönnyebbeket választottuk! Ismerd fel minden állomáson a filmet, és írd be a rafflecopter doboz megfelelő sorába. A filmek címét írhatjátok a magyar vagy az eredeti címmel is.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.

Állomások:
 


2022. augusztus 12., péntek

Jennifer Lynn Barnes: Az örökség ára (Örökösök viadala #2)

 


Az Animus Kiadó kistestvére, azaz a Lampion Könyvek égisze alatt jelent meg Jennifer Lynn Barnes az Örökösök viadala sorozatának várta várt folytatása. Tartsatok velünk és a Blogturné Klub bloggereivel, akik mesélnek Az örökség ára című folytatásáról. A turné végén neked is lehetőséged van megnyerni a regény egy példányát, ha te is ügyes vagy a szórejtvényekben, mint regények főszereplője, Avery! Nyomozásra fel!

Lampion Könyvek, 2022
392 oldal
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Goodreads: 4,25
Besorolás: YA, ifjúsági, rejtély, thriller

Alig egy hét telt el a villában tett sokkoló felfedezés óta, és Avery semmivel sem jutott közelebb a megfejtéshez, hogy miért hagyta rá az öreg milliárdos, Tobias Hawthorne a vagyonát. A DNS-teszt bebizonyította, hogy a lány nem vérrokon, a jelek mégis arra utalnak, hogy sokkal szorosabb szálak fűzik a rejtélyes családhoz, mint hitte.
Avery próbál kizárólag a rejtély megoldására összpontosítani, de nem könnyű tiszta fejjel gondolkodni, amikor a két szívdöglesztő Hawthorne testvér, Grayson és Jameson egyre jobban beférkőzik a bizalmába, és ez talán kockázatosabb, mint a folyamatosan rá leselkedő veszélyek.

Az első rész örök szerelem. Végre egy könyv, ami a sok kívánalmamat egyszerre teljesítette: YA, rejtély, romantika és egy "tökös" hősnő. A vége is elég erős függővég volt, így tűkön ülve vártam a második részt, ami meg is érkezett idén.

A folytatás körülbelül egy héttel az első rész befejezése után játszódik. Avery éli a mindennapjait, próbál beilleszkedni és szenved a két jóképű tesó között. Mert ugye a szerelmi háromszög egy ilyen regénynél alapkövetelmény, nem is lett volna vele semmi problémám, csak az írónő iszonyatosan húzta - vonta a dolgot, plusz én még mindig nem tudom megkülönböztetni a két fiút egymástól. Ja, de egy dolog miatt igen, mert Jameson mindig "Örökösnőnek" nevezi Averyt. De viselkedésileg, kinézetileg nekem a két srác egy és ugyanaz...
Szóval éli Avery a nagyon gazdagok életét, jótékonysági rendezvényeken kell részt vennie, interjúkat kell adni, szerepelnie itt és ott, közben persze iskolába is jár. Nekem ez itt megint egy picit "üresjárat" maradt, mert szívesen éltem volna egy kicsit a magániskolák világát, oda hogyan tud beilleszkedni a "külsős" Avery, de ez, azon kívül, hogy egy "részlet" volt az életéből, valahogy nagyon elnagyolva lett megírva.

Forrás
De, hogy ne csak a problémáimat említsem, természetesen ismét tele volt rejtélyekkel ez a rész is. Az előző részben ugye kiderült, hogy miért is Avery lett ennek a hatalmas vagyonnak a örököse. De a dolog itt nem ért véget, hiszen maga a Hawthorne család is tele van rejtélyekkel. Ebben a részben ennek próbál Avery utána járni, több-kevesebb sikerrel. Persze a srácok megint itt vannak és segítenek neki - ki hogyan tud; megint az életére törnek, közben megismerkedik a bővebb rokonsággal és kiderül, hogy körülbelül olyan káosz van ennél a családnál is, mint egy átlagos brazil szappanoperában. Egy idő után már nem győztem "jegyzetelni", hogy ki kivel kavart, ki kinek volt a szeretője, ki szült, kinek szült, kit fogadtak örökbe, ki kinek az apja, nővére, öccse, testvére, anyja - vagy éppen egyik sem. Az írónő eléggé belelendült a családi drámába és nem irigyeltem se Averyt, se a fiú tesókat azért, amilyen információk birtokába jutottak.

Persze kaptunk megint jó pár rejtélyt, az öreg milliomos nem fukarkodott azzal, hogy az összes gyerekének adjon valami nyomot, ami elvezet egy másik nyomhoz, ami megint egy továbbihoz és így tovább. Így Avery és a srácok megint nyomoztak, nyomoztak és nyomoztak. Én személy szerint nem is azért irigyeltem Averyt (de persze azért is eléggé:))), hogy ilyen örökség ütötte a markát, hanem azért, mert ilyen rejtvényeket kellett megoldania.
Arra azonban nem gondoltam, hogy a két kötet végül három kötetre lesz bővítve, így eléggé kíváncsi vagyok, hogy mit tud még az írónő plusz egy könyvbe beletenni, mert szerintem elég sok rejtélyt megoldottak ebben a részben is. Persze, vannak még lezáratlan részek, de szerintem azok nem fognak egy teljes könyvet kitölteni. De majd meglátjuk. Maximum Avery még szenved egy keveset, hogy eldöntse, kit is akar a két tesó közül :D.

De egy biztos. Az írónő nagyon tudja a szálakat mozgatni, ez a rész is, attól függetlenül, hogy majdnem 400 oldalas a könyv, rettentő hamar "lecsúszott". Mindig volt még valami, ami miatt tovább akartam a könyvet olvasni és nem voltam képes letenni:).

Összességében nem volt rossz ez a rész sem, de az első részt nem tudta felülmúlni. Akik olvasták az első részt azoknak mindenképpen ajánlom, mert rejtélyben, izgalomban itt sincs hiány, a romantika is szerepet játszik és a három fiúból legalább már kettőre leszűkült a kör:).

Borító: Gyönyörű, különleges, csodaszép, egyszerűen odavagyok érte

Kedvenc karakter: Avery

Szárnyalás: a sok rejtély és találós kérdés

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: romantika van benne bőven, de nagyon a YA keretei között

Értékelés: 




Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték:
Avery az örökségével együtt kap egy NFL csapatot is, így mostani játék is ehhez kapcsolódik. Minden blogon találsz néhány betűt egy-egy hiányzó NLF csapat nevéből. A te dolgod az lesz, hogy beírd a helyes csapatneveket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. Készen állsz a játékra? Aki az összes helyes csapatot eltalálja megnyerheti Jennifer Lynn Barnes Az örökség ára című regényét.

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

C_ic_ _ _ Bea_ _s
a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:
Augusztus 04 - Zakkant olvas
Augusztus 06 - A Szofisztikált Macska
Augusztus 10 - Olvasónapló
Augusztus 12 - Kelly és Lupi olvas
Augusztus 14 - Spirit Bliss Sárga Könyves út
Augusztus 16 - Fanni’s Library
Augusztus 18 - Readinspo
Augusztus 20 - Könyv és más

Leylah Attar: 53 szerelmes levél


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Leylah Attar: 53 szerelmes levél című regénye. Ennek örömére a Blogturné Klub bloggerei bemutatják a három évtizedet átölelő,  érzelmekben gazdag, tabudöntögető regényt, melynek középpontjában a tiltott szerelem áll.
Tarts velünk, ismerd meg a történetet és annak szereplőit, és vidd haza a kiadó által felajánlott regény egy példányát!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2022. Arany pöttyös
352 oldal
Fordította: Boros Csilla Andrea
Goodreads: 4,26
Besorolás: Felnőtt, romantikus, betegség, bántalmazás
 
Szexi, merész, tabudöngető regény, mely költőien meséli el egy három évtizeden átívelő tiltott szerelem történetét.
Shayda Hijazi a tökéletes feleség, anya és gyerek. Harminchárom éven át él az elvárások szerint, elrejti a titkait, eltemeti az álmait, és mindent megtesz azért, hogy a családjának biztos támasza legyen. Shayda Hijazi jó úton jár afelé, hogy saját maga legnagyobb ellenségévé váljon.
Troy Heathgate vad, mámorító, veszélyes: olyan férfi, aki mindig azt teszi, amihez kedve van. Az élet pedig engedelmesen hajlik meg az akarata előtt. Amíg az útjába nem kerül
az egyetlen dolog, amiért mindent feladna, de sohasem lehet az övé.
A világ két külön sarkán születtek, ugyanazon a napon. Életük szőttese összeér, és minden megváltozik.
Az 53 szerelmes levél három évtizedet ölel át: szerelem, hűség, szenvedély, remény, boldogság és megváltás.

Még nem olvastam eddig a szerzőtől, de bloggertársam Lupi már olvasta A Serengeti ködét tőle, értékelte is itt a blogon és többször kiemelten ajánlotta nekem.
Valahogy megfogott a cím, azt gondoltam levélregényt fogok olvasni, de szó sincs erről, E/1 szemszögből mesél a főszereplő Shayda. Más szempontból viszont alaposan meglepett a történet, ugyanis egy hatalmas 18-as karikát kellene a címlapra biggyeszteni, annyira erős a szexuális tartalom, erre egyáltalán nem számítottam.
A regény több évtizedet ölel fel az Iránból származó Shayda életéből. A családja jó anyagi körülmények között élt az iráni forradalomig, aztán úgy döntöttek, Torontóban próbálnak új életet kezdeni, és ahogy a keleti világban általános, a család nőtagjai igyekeznek férjhez adni az eladósorban lévő lányokat. Így lesz a húsz éves Shayda férje a szintén iráni származású Hafez, akivel végül is lassacskán összecsiszolódnak, bár mindkettőjük lelke a korábbi és a frissen átélt traumáktól terhelt, ez épp annyira köti őket össze, mint amennyire el is választja. Nem tudja ez a két ember egyformán kezelni az átélt borzalmakat, eltérő a feldolgozás, a túllépés folyamata. Születik a házasságban egy lány és egy fiúcska, de nincs kézzelfogható boldogság, mivel sosem volt meg az a bizonyos szikra, ami fellobbanthatná ezt a kapcsolatot. De mielőtt ennyire előre szaladnék az időben, még meg kell említenem az első találkozást a valódi szikragyújtóval, Troy-al. Shayda ingatlanosként dolgozik Bobnál, a család barátjánál, akinek fiának, Ryan-nek a legjobb barátja Troy Heathgate, ő az a bizonyos Troy. Minden megváltozik, amikor megismerkedik Shayda ezzel a jóképű sráccal, akivel egy évben, egy napon születtek. A babonák szerint az egy napon született emberek egyazon lélek két fele, és ez az ő esetükre nagyon is igaz. 21 évesek ekkor, a találkozás rövid, de egyikük sem tudja elfelejteni. 12 évnek kell eltelnie, mire újra találkoznak. Troy ekkorra már komoly üzletember, aki nem tudott megállapodni egy nő oldalán sem, nem mondhatni ugyan, hogy két végén égeti a gyertyát, de kihasználja az élet napos oldalát, és azt, hogy sármos pasi. Shayda egy igazi keleti szépség, hosszú göndör hajjal, különlegesen finom vonásokkal és bőrszínnel, kettejük újbóli találkozása amolyan villámcsapásszerű élményt vált ki Troy-ból, de igazából a lányból is. Nem is tudom, miért is említem ezt a "villámcsapást", mert talán azt gondolom, ez mentség arra, ami ezután következik. A titkos viszony, a megcsalás, tudom, hogy ezek részei az életnek, nem ringatom magam ábrándokba, hogy ez ritkaságszámba megy a valóságban. Mégis, ha romantikus regényt olvasok, én szeretem, ha tisztán mennek a dolgok, és igazából félre szoktam tenni a durván megcsalós sztorikat, mert pont elég a valóság, a könyvekben nem erről akarok olvasni. De időnként kivételt kell tenni, ha az a kivétel úgy van tálalva, mint az 53 szerelmes levélben. Viszont nem tudtam azonosulni teljes mértékben a főszereplővel sem, sőt, igyekeztem tudatosan kívülállóként maradni, tehát a nagy katarzisok is elmaradtak, de ettől még hatott rám a történet, még ha nem is úthengerként. Ámbár egy személy lehengerlő a történetben, és az Troy. Mondhatnám, hogy ilyen ember nincs is, nem létezik, de a regényben jó volt olvasni arról, ahogyan megélik az ennyi éven át tartó vonzódást, szerelmet, egy olyan helyzetben is, ami áthághatatlan akadályokat jelent. Mit gondolok egy olyan pasiról, aki egy kétgyerekes, házas nő után epekedik?
Eltekintve attól, hogy Shayda valójában hogyan érez, a valóságban elítélő lennék, mert azt vallom, előbb mindenki rendezze le a kapcsolatát a partnerével és csak utána kezdjen mással. Paff! *Most épp leszakad rám a plafon.* Ekkora önámítás! Egy nő, ha nem boldog, nem igazán tud gyerekekkel a háta mögött kilépni egy kapcsolatból. Gyerekekkel minden más, egy anya sírig tartó szolgálatot vállal a szüléssel, boldogan, boldogtalanul. Megtanulunk mindent feladni a gyerekek biztonságáért, ez a kőkemény igazság. Visszakanyarodva Troy-hoz, tételezzük fel, hogy nem egy álomképről beszélünk, és ő hús vér ember, szóval ha valaki megérdemli a boldogságot, akkor az ő, végig gondoskodó, odaadó, türelmes volt a szerelmével, és mindent megadott volna ezért a kapcsolatért, mondhatni, nem rajta múlt a történet.
Egy pillanatig sem gondoltam, hogy a regény egy egész extrém fordulatot vesz a kétharmadánál. Mindenféle lebukáson spekuláltam, rettegtem, mikor jön el a nagy balhé pillanata, mikor fog összeomlani ez a kártyavár. De ennél még rosszabb történik. És addig is, amíg idáig eljutunk, nem tudom nem megemlíteni, mennyire kirántott a komfortzónámból a kendőzetlen szexualitás. Minden egyes lépés, ami egymás felé megnyitotta ezt a párost, testileg, lelkileg, az alapos megjelenítésre került. Ha együtt vannak, lángra gyúlnak a lapok, Troy eléri, hogy Shayda gátlásai felszabaduljanak, mindent akarjon adni és kapni, ami egy kapcsolatba belefér. Nem volt túl komoly felvilágosításban része fiatalon, és a férje sem kényeztette igazán, Troy-al elég mélyről indul, hiába van már két gyereke, semennyire sem meri kimutatni a vágyait. 
A regényen végigvonuló lepke szimbólum tulajdonképpen maga Shayda, pontosan annyira szembetűnő és kézzel fogható az ő változása, fejlődése, ahogy csak egy pillangó tud kibontakozni a semmitmondó bábjából. Külön örömmel töltött el, hogy olyan könyvet olvashattam, ahol jelentős a keleti kultúra, megjelennek a perzsa szokások, és a szereplők jó része is keleti származású.
Felmerült bennem, hogy Shayda vajon hogyan éli meg azt a bizonyos lehet-e két embert szeretni kérdést. Az világos, hogy egy pillanatig sem volt egyenlő intenzitású a kapcsolata a két férfi felé. Hafez iránt hálás szeretetet érzett, ő egy jó ember, gondoskodott róla és a gyerekekről, de sosem éreztem, hogy szerelemmel szeretné, sosem izzott a kapcsolatuk. Nem volt lángoló vágy, de legalább esélyt akartak adni, hogy ennél magasabb szintre lépjenek. Ám Hafez erre nem volt alkalmas, ő nem tudott túllépni a múltbeli eseményeken. Nehéz dolog ez, mert volt azért remény, de ez édeskevés. Troy iránt egész másként érez. Az évek teltével nemhogy csökkenne a vonzalom, nyílegyenesen felfelé ível. Boldogságra vágyik, megélni a nőiességét, kivirágozni. Amikor ez bekövetkezik, akkor eléggé megrémül, de egyértelmű, hogy akarja ezt, a saját döntése volt akkor Troy után menni, ami mindent elsöprő következményekkel járt. 
A szerző ezt a regényt szívből írta, szenvedéllyel, nagyon élvezhető stílusban. Gyönyörű gondolatok kaptak helyet a történetben, az időnként szinte túláradó lírai hangulatot rengeteg szexjelenet tűzdeli, minden finomkodást kerülve. Fura volt ez a kettősség, de hamar hozzászoktam. Szerintem ez egy olyan történet, amit mindenkinek a saját habitusa szerint kell kezelnie, itt aztán semmi sem fekete vagy fehér, nagyon fontos szerepe van az árnyalatok elfogadásának. Huh, a szülőkről is lehetne beszélni!
A regény vége nekem annyira már nem tetszett. Felesleges volt az utolsó kör, amit még megfutottak, különösen nem szeretem, ha a nőnek kell lépéseket tennie, szinte erőszakosan kezdeményezve, mégis hová tűnt a büszkeség? Mostanában több könyvben is szembesültem ezzel, hogy ez mennyire nem tetszik nekem. Valahogy az volt az érzésem, mindenáron  boldog véget akart a szerző, mindenki - az összes mellékszereplőt is beleértve - legyen happy, akár kissé túlerőltetve is. Aranyos volt a fényképes plusz poén, kicsit rátett az elrendeltetett kapcsolat mérlegére, még költőibbé tette az egészet. Bár, ha igazán cukorszirupot akart volna vonni a szerző a végére, tuti ötletem lenne rá, hogyan kellett volna befejezni. Szerencsére, ha eszébe is jutott ami nekem, végül nem írta bele, pedig az utolsó lapig számítottam rá.
Függetlenül az egyéni érzékenységtől, hogy a témából mennyit fogadunk magunkba, a regény jó volt, több szempontból elgondolkodtatott, feszegette a komfortzónámat, de mindenképpen emlékezetes olvasmány, szívből ajánlom! A szerzőt nyomatékosan megjegyeztem magamnak, és feltétlenül olvasni fogom a többi regényeit is, a Papírhattyú például jó ideje már a polcomon várakozik.
Képek: Pinterest

Borító: Tetszik, hogy megjelenik a lepke motívum.

Kedvenc karakter: Troy

Szárnyalás: Most valahogy élveztem a pop-kult utalásokat, betaláltak, majdnem minden ismerősen csengett.

Mélyrepülés:  Voltak megrázó pillanatok, de ez nem mélyrepülés, a történet része.

Érzelmi mérce: 18-as karika, vagy inkább 28-as.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!

BELEOLVASÓ


Nyereményjáték

Mivel a történetben is fontos szerep jut a lepkéknek, illetve a lepkemotívumnak, mostani játékunk során övéké lesz a főszerep. Minden állomáson láthattok egy képet, illetve egy összekevert betűhalmazt, nektek pedig nincs más dolgotok, mint helyes sorrendbe rakva azokat, megfejteni milyen lepkét láthattok a mellékelt fotón..
(Figyelem! A válaszok utólag nem módosíthatóak. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertes sorsolására kerül sor. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
 
FELADVÁNY:  draxanela nékirlyá kelpe  
 

Állomások listája:
08/12 Kelly és Lupi olvas
08/14 Fanni’s Library extra
08/16 Angelika blogja
08/18 Hagyjatok! Olvasok!
08/24 Veronika's Reader Feeder



Rendszeres olvasók