KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2023. szeptember 26., kedd

Colleen Hoover: Finding Perfect - Megvan a tökéletes (Hopeless #2,6)


A Könyvfesztiválra magyarul is megérkezik Colleen Hoover szívszorító története, a Finding Perfect - Megvan a tökéletes, ami a Minden tökéletesed és a Helló, Hamupipőke érzelmes befejezése is egyben. Kövesd végig a blogturnét, ahol extra állomásokat is találsz, és ha velünk játszol, a könyv egy példányát is megnyerheted a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásában!
 
Könyvmolyképző Kiadó 2023. 
80 oldal
Fordította: Sándor Alexandra Valéria
Goodreads: 4,17
Besorolás: novella, romantikus, realista

A Finding Perfect – Megvan a tökéletes egy kisregény, amiben Colleen legkedveltebb szereplői köszönnek vissza. A Finding Cinderella – Helló, Hamupipőkéből ismert Daniel meséli a történetet, melyből az olvasók végre megismerik a várva várt végkifejletet. Te miben reménykedsz?

Milyen érzések árasztják el az ember lányát, ha a kedvenc írónője a korábban külön-külön is kedvencként olvasott, egymástól független történetét egy novellával megkoronázza? Természetesen hatalmas lelkesedéssel fogtam a kezembe és habzsoltam be ezt a nyolcvan oldalt pillanatok alatt. Pedig nem egyszerű a téma, és itt a blogon megengedek magamnak némi spoilert, hiszen nem lehet erről a novelláról anélkül egy szót se szólni, hogy ne mondjuk ki, konkrétan miről van szó.
Daniel mesélte el annak idején a Finding Cinderellában (Lupi értékelése), hogyan találtak egymásra Six-el, és milyen titkok övezték a kapcsolatukat. Hiába telt el némi idő, Six rendkívül boldogtalan, szomorú, és ezen Daniel mindenképpen szeretne segíteni. A lánynak egyszerűen tudnia kell, hogy az örökbe adott gyerekük jó helyre került, csakis ezen agyal, és nem hagyja nyugodni, amíg meg nem tud valamit. Csakhogy az örökbefogadás teljesen névtelen volt, ráadásul külföldön, Olaszországban történt, nagyon nehéz lenne bármit is kideríteni a részletekről. Ez egy lehetetlen vállalkozás. Mégis, Daniel elindul egy apró nyomon, és mégiscsak sikerül találnia egy lehetőséget. Már a kisregény címéből is adódik a megoldás, nem nehéz fülszöveg nélkül is kikövetkeztetni, hogy ki is az örökbefogadó pár. Természetesen én sem lepődtem meg, örültem ennek, és szépen előkerültek a papír zsebkendők is, mert ezt az érzelemcunamit nem lehet másképp túlélni, mint egy jó adag pityergéssel. 
Mindkét félnek nagy megpróbáltatás, egyben nagy megkönnyebbülés is volt ez a nagy találkozás. Saját döntésük volt, kényszer nélkül, és a lehető legjobb módon történt meg. Az olvasók, akik szerették ezeket a párokat külön külön is, természetesen örülnek egy ilyen ráadás kötetnek, hiszen jó találkozni a kedvencekkel, belelátni a jövőjükbe, mi is történik velük a továbbiakban. Mégis kétélű ez a dolog, nem mindenki fog ezzel egyet érteni. Danielék részéről mindenképp ráfért a történetükre egy pozitív tovább gondolás, de ugyanezt nem éreztem az AYP-nél. (Minden tökéletesed) Graham és Quinn történetének számomra teljesen jó befejezése volt, ami nem volt végérvényesen lezárva, de valamiféle megnyugvást adott, a szereplők és az olvasók felé is. Quinn elfogadta, hogy nem lehet a hagyományos módon anya, ezzel együtt újra boldog tudott lenni Grahammel és a kutyusukkal, Olaszország is jó változásokat hozott az életükbe. Nem gondoltam volna, hogy kis idő elteltével máris gyökeresen megváltozik az életük. Minden bizonnyal szabályos/legális volt az ügymenet, ezt nem kétlem. Abban viszont lehetett hiba, hogy Six nem volt kellően felkészülve erre, vagyis hát biztosan nem volt, úgy tűnt elég gyorsan történtek a dolgok. Egy folyamaton kellett volna az események után átmennie, pszichikai háttérrel megtámogatva. Bár Six reakcióit ismerve, igazából az írónő által szövött cselekmény lett az ideális továbblépés, a személyes meggyőződés után lelte meg a lelki békéjét ez a lány.
Összességében azt mondhatom, örülök, hogy kaptam egy aprócska bepillantást ennek a két párnak a további életébe, és sajnáltam, hogy ilyen nyúlfarknyi az egész. Arra mindenképp ösztönöz, hogy újraolvassam a Hopeless sorozatot, hiszen Sky és Holder is feltűnnek itt néhány pillanatra, és természetesen belém hasított, mennyire imádtam a történetüket, és mennyire hiányoznak. Szóval, a rajongóknak kötelező ez a szösszenet, nagyon szerethető kis kiegészítés.   
(Zárójeles megjegyzés: Hol a kutyus?)
Kép: Pinterest

Borító: Cuki.

Kedvenc karakter: Quinn.

Szárnyalás: -

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Párszor elő kellett venni a papír zsebkendőket.

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


Nyereményjáték
Colleen Hoover a Blogturné Klub tagjainak a régi kedvence, hiszen az összes regényével turnéztunk a megjelenése idején. Éppen ezért egy kis Hoover-emléktúrára invitálunk titeket a játékunk során.
Minden állomáson egy-egy idézetet találtok az író csodálatos történeteiből. A feladatotok, hogy a Rafflecopter doboz sorába beírjátok, hogy mely könyvből idéztünk.
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

FELADVÁNY:  
 
"– Te jó ég, Layken, hogy csinálod ezt? – kérdezi szipogva.
Kifújja az orrát és kivesz még egy zsebkendőt.
– Mit hogy csinálok? – kérdezem.
– Hogy bírod megállni, hogy ne szeress belé?
Újra folyni kezdenek a könnyeim. Nekem is kell még egy zsepi.
– Nem bírom megállni. Egyáltalán nem bírom megállni."

Állomások:
09.24. - Sorok Között
09.26. - Kelly & Lupi olvas
09.28. - Sorok Között exra állomás
09.30. - Csak Olvass! extra állomás
10.02. - Csak olvass!




2023. szeptember 23., szombat

Andrew Ridgeley: Wham! George és én

Könyvmolyképző Kiadó 2021
296 oldal
Fordította: Sereg Judit
Goodreads: 4,02
Besorolás: memoár, zene, sztárvilág

ÉLET EGY POPTORNÁDÓBAN!
Most először mesél Andrew Ridgeley élethosszig tartó barátságáról George Michaellel, a Wham! történetéről és a zenekar megalakulásáról, mely átalakította a zenei világot a ’80-as évek elején.
Amikor Andrew az iskolában a szárnyai alá vette a félénk új fiút, George Michaelt, rátalált a lelki társára. A könyvben elárulja, hogyan élték meg az utat a siker szédítő hullámvasútján, mellyel átszelték az egész világot, miközben örök érvényű lemezeket csináltak. És mesél arról is, hogyan tudta túlélni a barátságuk és ők maguk a szupersztárságot. A szeretet, a zene, a Last Christmas és a tobzódó 1980-as évek emlékei – szemléletes és nagyon személyes krónikája annak, milyen is egy poptornádóban élni.
SENKI MÁS NEM MESÉLHETI EL A TÖRTÉNETÜKET – MERT SENKI MÁS NEM VOLT A RÉSZESE.

Megjelenéskor megvettem már ezt a könyvet, de csak most került rá sor, miután megnéztem a Netflixes Wham! dokumentumfilmet is. Kíváncsi voltam, mennyivel ad többet a könyv, mert a téma egy és ugyanaz, a Wham! popduó története, ami két tehetséges srác barátságán alapult. Már az elején le kell szögeznem,  hogy én valóban végigéltem ezt az időszakot, az alakulásukkor voltam 14 éves, 82-ben kezdtem a középiskolát. Abban az időben bővelkedtünk a bulikban, akár házibuliról, akár iskolai diszkóról legyen szó, később sokat jártunk a Pecsa-ba, vagy a brutálisan menő Fortuna diszkóba, hogy a kedvenceket említsem. Természetesen sokat táncoltunk és ezeket az éveimet végigkísérte a Wham! fergeteges zenéje. Mivel a könyv témája a Wham!, ezért ebben a bejegyzésben nem térek ki külön George Michael zenéjére, ami nálam az első pillanattól szerelem. Rajongtam a tehetségéért, és ez kitart a mai napig is, ha meghallom bármelyik dalát, jön a libabőr és az imádat.
Andrew Ridgeley nagyot nőtt a szememben a könyv olvasása során. Természetesen zeneileg tehetségesnek tartottam, megérdemelten jutott ő is a csúcsra, de őszintén szólva nem feltételeztem, hogy ennyire összeszedetten, minden részletre kiterjedő, olvasmányos visszaemlékezést ír a kezdetektől egészen a búcsúkoncertig. A kezdetekre úgy gondoljatok, hogy még a két család származásáról is ad információt, a saját egyiptomi eredetéről és Jeórjosz  Panajótu (azaz George Michael) ciprusi görög felmenőiig. Az első iskolai találkozás sorsdöntő volt az életükben, Andy felkarolta az új fiút, és a zene szeretete pillanatok alatt összekötötte őket, megalapozta a barátságukat. A zenélést nem nézte jó szemmel egyik család sem, gyakorlatilag ultimátumot kaptak, ha nem szereznek záros időn belül lemezszerződést, "normális" munkát kell vállalniuk. Azt sokan nem tudják, hogy először zenekar formációt képzeltek el, ami meg is alakult a The Executive néven. Bár jól zenélt a csapat, állandó tagproblémák miatt jobbnak látták, ha ketten újult erővel, Wham! néven próbálnak berobbanni a sztárok közé. A demó elkészült, rajta például a Club Tropicana-val és házalni kezdtek vele, aztán semmi válasz. Csalódás és várakozás. És végül mégis, 1982 februárjában beindult a gépezet, Mark Dean tehetségkutató látott bennük fantáziát.  Elindultak a siker útján, ami négy év diadalmenetet és világsztárságot eredményezett.
Meglepett, hogy Andy milyen pontosan emlékszik az eseményekre, teljes képet tudott adni a történetükről, kronológiai sorrendben minden fontos eseményt elmesél a könyvben, jó sok belsős sztorit hozzáadva. Sok szó esik az iskolákról, a családról, a csajozásról, később a zenésztársakról, fellépésekről, de még az öltözködésről is. Végigolvasva a fejezeteket, igazán közel éreztem magam hozzájuk, közben hallgattam a megemlített ikonikus zeneszámokat is, a kettő együtt fantasztikus élmény. Amikor a Netflixes dokufilmet néztem, el sem tudom mondani, milyen mélyen érintett, libabőr voltam végig, mondjuk nem ritka ez nálam, minden egyes koncert többnyire kiváltja ezt, legutóbb pl. a DM. De nem akarok elkalandozni....
Andy kihangsúlyozza, hogy a Wham! pályafutását eleve így tervezték, csúcsra vinni magukat és a csúcson abbahagyni. Ebben a négy évben elértek mindent, amit csak lehetett, legyen szó lemezeladási rekordokról vagy épp  teltházas koncertkörutakról, például Kínában elsőként léptek fel, mint nyugati zenekar. Az emberek a világon mindenhol imádták a dalaikat, a slágerlistákat leuralták, zseniális  videóklipjeikkel a zenecsatornákon taroltak. Andy végül is azt mondja, megértette George választását, hogy szólóban akarta folytatni a karrierjét. Elismeri, hogy zeneszerzésben tehetségesebb, és nincs benne tüske a lezárás miatt, ezt így tervezték.  Ami azt illeti, a lezárás nagyot szólt, megtöltötték a Wembley-t, 72 ezer szerencsés ember tombolt 1986. június 28-án az utolsó koncerten.
Mára már tudjuk, hogy ugyan a Wham! itt véget ért, George Michael munkássága még sok éven át folytatódott, és felejthetetlen zenékkel ajándékozta meg a rajongóit. Andy is kiadott még egy szólóalbumot, egy-két sikeresebb nótával, aztán végleg letette a gitárt.
Nagyon örültem, hogy a kiadványban rengeteg kép kapott helyet, személyes családi, privát képektől a koncertezős, vagy épp a hivatalos fotózásos képekig, újságos megjelenések, plakátok sem hiányoznak a gyűjteményből. Egyébként Andy anyukája tette el a dokumentumok nagy részét, volt miből válogatni.
Számomra nagy élmény volt elolvasni ezt a könyvet, bár nagy szenzációt nem tartogatott, végig érdekes volt, tele sztorizgatással, ami közel hozta hozzám a két zenészt. Egy pillanatig nem éreztem, hogy ez a pénzről szólna, arra élete végéig ott vannak a jogdíjak. Andy egyszerűen emléket akart állítani a barátságuknak, az együttesüknek. Az igazi sikerüket bizonyítja, hogy a mai napig örökzöldek a slágereik, és évtizedek múltán is, a legújabb generáció is élvezi és fogyasztja a zenéjüket. Nem kell messzire menni, a jobb oldali kép frissen készült. A 21 éves lányom lemezjátszója, rajta a saját Wham! dupla lemezével, mert ez ALAP. 
Befejezésképp két szó: Last Christmas. Lassan közeledik a karácsony, és a rádiók, bevásárlóközpontok ontani fogják ezt a dalt, amit amúgy imádok, mert ezernyi emléket ébreszt, csodálatos zene, és persze szenteste ez a zene megy gyertyagyújtáskor, minden egyes évben. Most, hogy olvastam a könyvet, már tudom a körítést is hozzá, a videóklip történetével együtt. Kedvenc részem a klipben ez az ikonikus George Michael pillantás.... Nagyon-nagyon sokszor meg fogom nézni és hallgatni, közben George-ra gondolok, akinek szolgál némi elégtételt a mennyekben, hogy ez a dal 2021-ben mégis első tudott lenni a UK single toplistán 36 évvel a megjelenése után.
Képek: Pinterest, saját, és videóklip részlet


Borító: Eredeti, de nekem a másik eredeti jobban tetszik, ez túl gyászos.
 

Értékelés:




2023. szeptember 7., csütörtök

Blogturné Klub 10. születésnap


Fennállásának tizedik évfordulójához érkezett a Blogturné Klub, amit természetesen szerettünk volna Veletek együtt megünnepelni - hiszen Ti is részesei vagytok ennek az élménynek. Szülinapi turnénk során betekintést engedünk az elmúlt tíz esztendőnkbe, mesélünk nektek személyes élményeinkről, arról, mi miként éltük meg életünk ezen időszakát, és hogy mennyit változtunk az elmúlt évek alatt.
Tartsatok velünk, ha kíváncsiak vagytok, kik rejtőznek a blogok mögött, netán szeretnétek bekukkantani a kulisszák mögé, és megismerni pikáns-belsős élményeinket! És ahogy azt már megszokhattátok, ezúttal sem hagyunk Titeket nyeremény nélkül.
 
Minden állomáson lesz egy kérdés, amit a csapat tagjai tesznek fel egymásnak, én Veronika kérdését kaptam (Veronika's Reader Feeder) : Honnan jött a Blogturné Klub ötlete? Pont ezt akartam elmesélni először! 
Nálunk veszi kezdetét a Blogturné Klub születésnapi blogturnéja és ez nem véletlen. Ugyanis 2013 nyarán egy régóta dédelgetett álmomat szerettem volna megvalósítani, egy olyan blogger szövetséget létrehozni, amelynek tagjai blogturnékat szerveznek leginkább friss megjelenésű könyveknek. Az ötletet a külföldi könyves blogokon akkoriban nagyon népszerű "Blog Tour" formula ihlette, ezek egy-egy új megjelenés kapcsán jöttek létre a szerző vagy a kiadó szervezésében. Itt egy példa, a kép a bejegyzésre vezet, kb így nézett ki tíz évvel ezelőtt egy külföldi blogturnés bejegyzés.
Honnan vettem ehhez a bátorságot? Akkoriban óriási népszerűsége volt a könyves blogoknak, boldog, boldogtalan megpróbálkozott vele, és bizony akadt jó néhány megszállott, aki nem adta fel néhány hét után. Én azokat figyeltem leginkább, akik hozzám hasonlóan főleg young adult, new adult, romantikus könyveket olvastak. Nem mondhatom, hogy óriási blogger tapasztalatom lett volna már ekkor, hiszen alig két éve indult a saját blogom, de ezzel együtt is elérkezettnek láttam az időt, ennek a dolognak lenne közönsége magyar viszonylatban is, ezt mi is meg tudjuk csinálni. A másik oka a bátorságomnak a személyes ismeretség, hiszen két kiadóval is remek kapcsolatban álltam, mint blogger. A Könyvmolyképzőnek volt 2011-től egy zárt fb csoportja, ahol bloggerek, fordítók, szerkesztők voltak tagok és együtt ötleteltünk, eszmét cseréltünk a könyvek kapcsán. Remek évek voltak ezek, a könyves eseményeken például találkoztunk is a kiadóvezetővel, aki meghallgatta és sokszor meg is valósította az ötleteinket. Már többször megírtam, és most sem bírom ki, Jennifer L. Armentrout általunk került a kiadó fókuszába, Dave olvasta és adta kölcsön nekem az Obsidiant, amit 2012-ban ajánlottunk Katona Ildikónak. Milyen szerencse nem? 

A másik reménységem a Maxim Kiadó volt, ahol szintén bedolgoztam magam pár jó ötlettel, amire büszke lehetek. Annyit mondok Beautiful Disaster.... Arra gondoltam, ha sikerül ezzel a két kiadóval a jó kapcsolat, akkor sínen vagyunk, erre már lehet alapozni. Összeírtam  azokat a blogokat, akik várhatóan pozitívan reagálnának a megkeresésemre, és a Molyon írtam a blogok gazdáinak egy körlevelet pontosan 2013. augusztus 7-én.  Csupán ketten voltak, akik nem válaszoltak, a többiek viszont hatalmas lelkesedéssel csatlakoztak, hamarosan át is költöztünk a fb zárt csoportunkba, mely azóta is a bázisunk. A turnézás magyar verzióját kissé átalakítottuk, saját rendszert állítottunk fel, szabályokat alkottunk, amit minden tagunknak azóta is be kell tartani. Az alapvető elem nálunk a bizalom, ugyanis óriási felelősséget jelent megjelenés előtti sajtópéldányokat olvasni. Visszatérve az induláshoz, sikeresen megállapodtunk a kiadókkal, és elindultak az első turnék,  a Throne of Glass - Üvegtrón, Gyilkos kegyelem, Hounded, Elakadó lélegzet, stb., minden szerénység nélkül mondhatom, nagy sikerünk lett.  Az első turné, ami nem a két fő kiadónk könyvével indítottunk, az a Forever My Girl - Örökké a csajom volt, még az Ulpius-ház kiadóval, ne kérdezzétek ez hogy jött össze. Azt mondhatom, innentől alig győztük, bizalmat kaptunk további kisebb nagyobb kiadóktól is, a szeptember 7-én elindult első könyv után év végéig még további negyven könyvvel turnéztunk. Az eltelt tíz évben ez a szám 2200 fölé emelkedett. Ez számomra azt jelenti, hogy érdemes volt elkezdeni, talán sikerült hozzájárulnunk az olvasás népszerűsítéséhez, ami a fő célunk a mai napig is. Ez a 2216 blogturné egy másik számot is generál, sajnos a pontos számot nem tudom, de ez több ezer nyertest jelent, hiszen az első években turnénként 3, később a válság miatt 1 nyereménykönyvet juttatunk el így az olvasókhoz a kiadók felajánlásában. 
Mindez nem jött volna létre, ha nem éppen azokat a bloggereket szólítom meg, akikkel kezdtük az elején. Nem akarok neveket kiemelni, mert mindenki más miatt lenne kiemelhető, és nem akarok senkit kihagyni sem. Ezúton is mindent köszönök NEKIK! Hónapokig együtt töltöttük minden szabad időnket a chat-en, ötleteltünk, szervezkedtünk, alkottunk, segítettük egymást, és megvalósítottuk az elképzeléseinket. Nem mondom, hogy nem voltak nehéz pillanatok, de megoldottunk mindent, a hibákon javítottunk. Az biztos, hogy rengeteget szórakoztunk is, saját mémeket gyártottunk, a csoportban mindig ment a humorizálás, volt min vidámkodni. Pedig az első időkben kaptunk ám kritikát, ítélkeztek felettünk, olyanok is, akik nem is ismerték a folyamatot, csak azt látták az egészben, hogy a BTK kisajátítja a blogger "piacot". Volt ebben irigység bőven, meg szavak kiforgatása, balhégenerálás, aztán szépen lecsendesedett minden, az idő minket igazolt. Mai napig vidáman működnek könyves bloggerek, akik kortársaink voltak akkor, és nem akartak közénk kerülni, voltak akik eltűntek, ugyanakkor a mi tagjainkat is sodorta az élet, nyilván jöttek mentek bloggerek a BTK-n belül is, gyerekek születtek, egyetemre mentek, vagy egyszerűen más irányú lett az érdeklődés, és ott volt mindig az a fránya olvasási válság, ami kíméletlenül mindenkit utolért, szerencsére nem egyidőben. 
Időnként meg kell újulni a társaságnak, többször is hirdettünk felvételt, és számos alkalommal meghívással kerültek be új tagok. Néhány fontos követelménynek meg kell felelnie a tagjelöltnek, például megfelelő olvasottság, blogger tapasztalat, közösségi felületeken jártasság, és még sorolhatnám. Nem lennék meglepve, ha hamarosan új tagokkal bővülnénk, lassan időszerű lesz. 
Nem tudom, hogy erre büszke lehetek-e, de valódi konkurenciánk nem akadt, pedig egy versenyhelyzet csak előbbre vinné az olvasás népszerűsítésének  ügyét.
Mi a titka a csapatnak, hogyan maradtunk fenn ennyi éven át? A kérdésben ott a válasz: ez egy csapat, amely mögött csapatmunka áll. A közös feladatokat elosztjuk, amit azért nem egyenlő részben, inkább idő és lelkesedés arányában vállalnak a tagok.  A blogturnéknak pedig mindig van egy felelőse, a "kampányfőnök", aki végigvezeti a projektet a-tól z-ig. A szervezéstől a nyereménykönyv sorsolásáig sok a teendő, de a rutinosabb tagoknak már ez nem okoz gondot. A sikerességhez hozzá tartozik a kiadókkal való jó kapcsolat, ami általában tényleg remek, bejáratott rendszerű, ugyanakkor előfordulnak döccenések, például a marketingesek személyi változásainál. 
Nagyon köszönjük a sok szeretetet, amit Tőletek, olvasóktól kaptunk, reméljük, hogy sikerül még jó darabig segítenünk eldöntenetek a nagy kérdést: Mit olvassak legközelebb?
 
MI ÉS A BLOGTURNÉ KLUB
Mielőtt túl hosszúra nyúlna a Blogturné Klub regényének mesélése, áttérnék a saját blogunk és a BTK kapcsolatára. Nyilván alapítók vagyunk, ráadásul ketten csináljuk a blogot, így dupla lelkesedéssel vettünk részt a turnékban. Bárcsak vezettem volna több statisztikát, de sajnos nem tudok évenkénti vagy műfaji, esetleg kiadói bontást prezentálni. Egy óriási számot tudok mondani, ami 937, ennyi blogturnén vettünk részt eddig, ez kb 930 könyv (volt pár ünneppel kapcsolatos turné is), ami a 2216 összes könyvet nézve kb. 40%, ezt szinte pontosan fele-fele arányban lehetne megosztani közöttünk Lupival. A műfajt egyértelműen a young adult vezeti, de sok a new adult könyv, olvastunk jópár middle grade regényt, történelmi romantikust. Nagyon örülök, hogy Lupi az utóbbi években sokat újított a repertoárunkon, vannak már krimik, szépirodalmi regények is, emelkedett a magyar szerzők aránya, nálam meg néhány életrajzi könyv is befigyel újdonságként.
Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogyan tudnék egy-két könyvet kiemelni, aminek a legemlékezetesebb volt számomra a blogturnéja. Amire a legtöbbet készültünk, az Jus Accardo: Touch - Érintés regénye volt, amit Lupival a gyerekünknek tekintettük, hogy megjelenhetett. (szintén személyes ajánlás volt a kiadónak) Volt ott hatalmas rajongói ajándékcsomag a turné kapcsán, könyvjelző, poszter, kulcstartó, hűtőmágnes, minden de minden. 10 blog vett részt benne, imádtuk azt a könyvet és a címlapon szereplő srácot. LOL
Gondolatban elkezdtem sorolni a rám nagy hatással bíró könyveket ezekből az évekből, de talán a BTK nélkül is megtaláltam volna A hazudósokat vagy a Veled minden hely ragyogót. Igazából a társaimnak lehetek hálás, köszönöm a barátságukat, a megszállottságukat, a kitartásukat, nagyon szeretek ebben a csapatban "dolgozni". Egy kulisszatitok: én kifejezetten szeretem, ha én vagyok a felelőse a turnénak, amiben részt veszek. Szeretem elkészíteni a "körítést", összehangolni a bloggereket. A játék talán az egyedüli mumus, nincs mindig megfelelő ötletem, de a csapat mindig kisegít. Lupin kívül Lillát említeném meg a Dreamworld blogról, ragyogó ötleteket prezentál, és Andi műszaki segítségeit sem felejtem soha a Függővég blogról, főleg az elején.
Azon is elgondolkodtam, olvasnék-e ennyit a mai napig, ha nem lenne a BTK. Valószínűleg ennyit nem, de mivel folyamatosan értesülök az új könyvekről, nem tudom kikerülni, hogy ne kattanjak rájuk. 
Visszatekintve a 10 évre, voltak brutál évek, amikor 100 fölött olvastunk, és sokkal gyengébbek is, alig 50 körül, a mi életünk is pont ugyanúgy hullámzik, változik, mint bárki másé. A könyvek iránti szeretet azonban sosem merül ki, a blogot is szeretjük, jó visszaolvasni egy-egy értékelést, úgyhogy BTK-val, vagy anélkül, egy jó darabig még itt leszünk!
Kelly,  Lupi

Nyereményjáték
Jubileumi blogturnénk során ki másokról is lehetne szó, mint rólunk? Minden állomáson találtok egy rövid leírást, ami valamelyik, ebben a turnéban is résztvevő blogra utal. Nektek nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik lehet az a blog, majd a címét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
 
Feladvány:  Az általunk keresett kétgyermekes blogger szuper könyvekkel eteti a hozzátévedőket: mesekönyvek, romantikusok? Nála mindent megtalálsz!
 


További állomások:
 



Rendszeres olvasók