Ali Hazelwood: Mate ​– A társ (A menyasszony 2.)

 

Ali Hazelwood ismét a Bride ​– A menyasszony világába kalauzol minket, ám ezúttal egy falkanélküli hibrid és egy falkavezér farkas történetét követjük nyomon! Vajon Koen képes megmenteni a párját, Serenát az őket fenyegető veszélyektől?

Tartsatok bloggereinkkel, és ne felejtsetek el játszani se, hiszen a Maxim kiadó jóvoltából egy szerencsés olvasónk a turné végén megnyeri a Mate - A társ című könyvet!

Maxim Kiadó, 2025

480 oldal

Fordította: Stier Ágnes

Goodreads: 4,06

Besorolás: paranormális, romantikus, fantasy

Serena Paris árva, falkanélküli és egyedülálló. Az első hibridként a fajok közötti évszázados szakadékot kellett volna meggyógyítania. Ehelyett célponttá vált, a vérfarkasok, vámpírok és emberek közötti könyörtelen politikai machinációk áldozatává. Mivel ellenségei egyre közelednek hozzá, csak egy lehetősége maradt – ha a férfi akarja őt.

Az északnyugati falka alfájaként Koen Alexander engedelmességet parancsol. A tekintélye annyira abszolút, hogy csak egy bolond veszélyeztetné a párját. Nem számít, ha Serena nem viszonozza az érzéseit, semmi sem akadályozza meg abban, hogy biztonságban tartsa.

De nem a hataloméhes vámpírok és a vérfarkasok az egyetlen fenyegetés, amely Serenát üldözi. Előbb-utóbb a múltja is utoléri – és talán Koen az egyetlen, aki megóvhatja a teljes megsemmisüléstől…

Az előzménytörténet 2024 egyik kedvenc olvasmánya volt, így alig vártam, hogy megjelenjen előbb angolul, majd magyarul is a folytatás. Nem volt kétséges, hogy azonnal olvasni akarom, ahogy van rá lehetőségem.

Nem is gondoltam rosszul, hiszen bár másfél év telt el a két könyv olvasása között, de szinte azonnal vissza tudtam Ali Hazelwood világába csöppeni és szinte másfél nap alatt ledaráltam a könyvet.

A történetünk ezúttal Serenáról, Misery legjobb barátnőjéről és Koenről, az északnyugati falka alfájáról szól. Serena ember-vérfarkas hibrid és mint ilyen "különlegesség", sok mindenki céltáblája lesz - mind az emberek, mind a vámpírok fenik rá a fogukat, így Koen lesz az, aki a falkája révén védelmet nyújt Serenának, ám nem is sejti, hogy milyen kalamajkába kerül, hiszen a lány, már megérkezése pillanatától kezdve teljesen bűvkörébe vonja a nagyhatalmú vérfarkast. Akinek nem elég, hogy azzal is meg kell küzdenie, hogy a többi vérfarkas nem igazán akarja el és befogadni Serenát, de mellette neki, mint Alfának, a falka törvényei szerint cölibátust kell fogadnia, így akármennyire is tetszik neki a lány, vonzódik hozzá, a legjobb, ha tisztes távolságot tart tőle... De hát ez nem is olyan könnyű :).

El nem tudom mondani, hogy mennyire imádtam, odavoltam ezért a történetért is. Ali Hazelwood nem fukarkodott most sem a humorosabbnál-humorosabb jelenetekkel, amelyeket már az előző regényében is annyira szerettem. Serena humora nem marad el sokkal Misery humorától, ugyanolyan viccesen reagál a különböző helyzetekre és narrálja a vele történteket, mint a legjobb barátnője. Oldalakat meg tudnék megtölteni azokkal a szócsörtékkel, amelyek Serena és Koen között zajlottak vagy amilyen helyzetekbe került.

Persze a történet se volt unalmas, mindig volt valami, ami fentartotta az érdeklődésemet. Vagy Serena életére törnek, vagy elrabolják, vagy "csak" simán kezelni kell tudnia a számára hol mulatságosan, hol megbotránkoztatóan viselkedő vérfarkas falkát vagy a morcos főnöküket.

És nem hagyhatom ki természetesen a Serena - Koen között zajló "enemies to lovers" műsort sem, hiszen Koen nem igazán akar Serenától eredetileg semmit, csak megvédeni. De hát a kishölgy jön, lát és azonnal kiütéses győzelmet arat, mármint Koen szívével szemben biztosan. Ahogy nő köztük a szexuális feszültség, úgy nő bennünk, olvasókban is:D. Komolyan mondom, már nekem fájt, ahogy ezek csak kerülgették egymást:).

Tudom, nem illik másik regényt előhozni egy könyves értékelésben, de körülbelül úgy éreztem magam, mint amikor Anita Blake és Jean-Claude kerülgette egymást, BÁRMIT megadtam volna, hogy ezek minél hamarabb jöjjenek össze:).

Serena, bár sok minden "szarságon" ment keresztül (hogy a szavait idézzem), de ettől függetlenül megmaradt egy rettentő melegszívű, humoros, de mellette szókimondó és ha kell kemény főhősnőnek. Nem lehet nem kedvelni. Ahogy Koennek sem lehet ellenállni. Ő a "nagy, szőrős farkas", aki felesleges aggresszió nélkül is képes uralkodni a hatalmas falkán, aki csendes, halkszavú, kifelé egy morcos harcos, de ha kell, nagyon tud szeretni és bárkit darabokra tépni, ha a szerettei veszélyben vannak. Imádtam!

Az előző kötet szereplői sem tűnnek el nyomtalanul, egy-egy rövid vendégszereplés erejéig itt is megjelennek, visszaidézve, hogy az ő történetük volt az első. És Koen falkája! Illetve inkább a "belső kör", akik igazán közel állnak az alfához! Nagyon-nagyon szerettem köztük lenni, ahogy szépen lassan ők is elfogadják Serenát és persze az alfájuk választását. Mindig szerettem és továbbra is szeretem, amikor egy adott falka életébe bepillanthatunk és ha csak kevés ideig is, de a részese lehetünk a világuknak. 

És a történet vége? Mindenki megkapja, amit érdemel és én szomorúan konstatáltam, hogy ez a történet is befejeződött, pedig olvastam volna még-még-még tovább és nagyon remélem, hogy Ali Hazelwood nem fog itt megállni és kapunk még pár paranormális világban játszódó történetet tőle. Akár ebben a világban, akár másikban.

A regényt pedig (az előző résszel együtt) ajánlom mindenkinek, aki szereti az "enemies to lovers" történeteket, a humorral és izgalommal fűszerezett, vérfarkasok-vámpírok-emberek világában játszódó regényeket. Higgyétek el, megéri!

A kép forrása: sallteas Instagram

Borító: Nem rossz, nekem tetszik a maga egyszerűségében

Kedvenc karakter: Koen, Serena és az egész falka

Szárnyalás: a kémia a szereplők között, a humor

Mélyrepülés: az, hogy vége lett...

Érzelmi mérce: romantikus, erotikus, forró, tele +18 karikás részekkel

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani játékunkban összekeveredtek A menyasszony-sorozat karaktereinek a nevei, ezért minden állomáson találtok egy betűkatyvaszt, ami kibogozva kitalálhatjátok, hogy melyik karakter tartozik az adott állomáshoz.

(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

ANDXEROAELNEK

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]
Február 20 - Hagyjatok! Olvasok!
Február 21 - Angelika blogja
Február 23 - Kelly és Lupi olvas
Február 25 - Insane Life
Február 27 - Dreamworld

Ali Hazelwood: Bride - A menyasszony

 

Ali Hazelwood ezúttal egy paranormális romantikus regénnyel rukkolt elő, melyben az egyik legbefolyásosabb vámpírtanácsos lányának muszáj kényszerházasságot kötnie a vérfarkasok könyörtelen alfájával. De mi történik, ha Misery és Lowe között tényleg fellobban a szikra?

Tarts te is a bloggereinkkel a Bride - A menyasszony blogturnéján, és ha helyesen válaszolsz a kérdésekre, a Maxim Kiadónak hála esélyed nyílik megnyerni egy példányt a regényből!

Maxim, 2024

430 oldal

Fordította: Stier Ágnes

Goodreads: 4,05

Besorolás: paranormális romantikus, fantasy

Misery ​Lark, a Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának egyetlen lánya kívülálló…ismét. Az emberek között névtelenségben töltött napjainak vége. Hívatták, hogy támogasson egy történelmi, békét megőrző szövetséget a vámpírok és halálos ellenségeik, a vérfarkasok között, és nem lát más lehetőséget, mint hogy feláldozza magát ezért… már megint.

A vérfarkasok könyörtelenek és kiszámíthatatlanok, ez alól az alfájuk, Lowe Moreland sem kivétel. Megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel, de igazságosan irányítja a falkáját. És a Vámpírtanáccsal ellentétben nem érzelmek nélkül. Abból, ahogy szemmel tartja Misery minden mozdulatát, egyértelmű, hogy nem bízik benne. Ha tudná, mennyire igaza van…

Mert Miserynek megvannak a saját indokai, amiért beleegyezett ebbe a kényszerházasságba, olyan okai, melyeknek semmi köze cselszövésekhez vagy szövetségekhez, csakis az egyetlen dologhoz, ami valaha fontos volt számára. És kész bármit megtenni azért, hogy visszaszerezze, ami az övé, még ha ehhez együtt is kell élnie… magával a farkassal.

Misery és Lowe kapcsolata érdekből indul, de a kettejük között fellángoló perzselő szenvedély hamarosan mindent megváltoztat – és veszélybe sodor. Vajon sikerül megőrizniük a népeik közötti békét, vagy forró románcuk mindenki vesztét okozza?

Ahogyan már tudjátok volt nekem is (mint sok olvasónak) egy vámpíros-vérfarkasos időszakom. Imádtam a vérszívókat és az alakváltókat is (köszönet érte főleg Laurell K. Hamiltonnak). Mivel óriási farkasimádó vagyok, így persze egy idő után a vérfarkasok voltak inkább a kedvenceim, imádtam a falkájuk dinamikáját, az összetartásukat és a családi kötelékeiket. Aztán persze másfelé vitt az olvasói utam, de sose felejtettem el azt az időszakot. Amikor pedig ennek a könyvnek elolvastam a fülszövegét, azonnal egy kis nosztalgiát éreztem és tudtam, hogy olvasnom kell a könyvet.

Forrás

A történet szerint Misery vámpír. Méghozzá Délnyugat legbefolyásosabb vámpírtanácsosának a lánya. Egy olyan világban él, ahol a vámpírok, a vérfarkasok és az emberek elfogadott teremtmények - bár az elfogadás talán a legjobb szó rá, hiszen amúgy rettentően utálják egymást. Hogy egy törékeny békét kössenek, ezért a vámpírok odaadják Miseryt az embereknek, míg egy ember gyermek pedig a vámpírok között nevelkedik, mintegy zálogként. Misery pedig, hogy ne legyen annyira egyedül, kap egy kislány társat, akivel együtt nő fel és hatalmas barátság alakul ki köztük. De a kislány, Serena, egy nap nyom nélkül eltűnik. Misery próbálja keresni, de eredménytelenül. Ekkor az apja hazahívatja és egy meghökkentő ötlettel áll elő, Misery menjen feleségül a helyi vérfarkas klán alfájához, Lowe-hoz, egy évig kell együtt élniük, csupán politikai okokból. Misery először természetesen nemet mond az ajánlatra, de aztán kiderül, hogy Lowe-nak köze lehet Serena eltűnéséhez és a főhősnőnk egy szempillantás alatt beleegyezik a furcsa házasságba, hátha így sikerül a barátnője nyomára bukkannia.
Vajon hogyan tud beilleszkedni a vámpír lány a vérszívókat rettenetesen rühellő farkasok közé? Lowe-nak tényleg köze van Serena eltűnéséhez? Egyáltalán él-e még Serena?

A könyv egy olyan prológussal indít, hogy rettentő rossz passzban kell lenned ahhoz, hogy itt és most letedd ezt a könyvet. Én szó szerint könnyesre vinnyogtam magam, annyira telve volt humorral a bevezető. Misery tolmácsolásában azonnal belecsöppenünk a történések sűrűjébe, rögtön az esküvővel indítunk. Egyszerűen imádtam és már ott tudtam, hogy nagyon nagyot kell hibáznia az írónőnek, ha én ezt a regényt nem fogom szeretni.

Misery számomra egy nagyon szerethető, nagyszájú, szarkasztikus, humoros főhősnő. Azt nem igazán sikerült kiderítenem, hogy mit is akart az élettől, hiszen túl sok életcélja nem volt: igyon vért, aludjon, keresse a barátnőjét és kb ennyi. Az érzelmeket is úgy kellett tanulnia szó szerint, hiszen gyerekkorától kezdve szeretet nélkül adták-vették, egy nagy hatalmi játszma egy bábúja volt, de ahogyan mesélte is, a vámpírok amúgy sem egy nagyon érzelmes faj. Ehhez képest bekerült a vérfarkasok közé, amelyek meg arról híresek, hogy nagyon összetartóak, családszeretőek, a falka tagjaiért bármikor bármit megtesznek. Misery eleinte nem is nagyon tudott mit kezdeni ezzel, de azért szépen lassan kezdte felolvasztani a jégpáncélt maga körül.
És persze Lowe. A titokzatos, nem túl sok érzelmet kimutató, jóképű alfahím, Misery "férje", akire bárki számíthat a falkából és jajj annak, aki bárkit is megtámad az övéi közül! Imádtam, ahogy foglalkozott a pici árva kislánnyal Anával és persze, hogy kínlódott Misery körül.
Hiszen a kettőjük kapcsolata elég kurtán-furcsán indult, se Misery, se mi nem nagyon jöttünk rá, hogy azért kerüli Lowe a lányt, mert annyira taszítja, vagy azért fintorog rá állandóan, mint amiért Edward is kerülte Bellát jó ideig :D.
Annyira, de annyira szurkoltam nekik és amikor végre összekerültek.. hát ott aztán repkedtek a +18-s karikák. Nem gondoltam volna, hogy Ali Hazelwood képes ennyire forró jeleneteket írni, de igen, sikerült neki! Bár volt egy furcsaság az intim jelenetekben, ami az olvasók egy részénél biztosan ki fogja verni a biztosítékot, de nekem, mint kutya gazdinak (és ugye a kutyák és a farkasok valahol rokonok) ez, ha nem is mindennap olvashatunk róla, de abszolút elfogadható volt. (gondolom most sikerült a kíváncsiságotokat felkeltenem, de nem, akkor sem árulom el, hogy miről van szó :D ).

A történet pedig... igen, van az is, van egy háttértörténet, nyomozás, árulás, rablás, félreértés, de szerintem a valódi szál Lowe és Misery (úristen ezeket a neveket nem tudom megszokni) története. Vajon lehet-e egy vérfarkas és egy vámpír egy pár és van-e bármilyen jövőjük.
A világfelépítésről is mindig szó esik, így én is megemlítem. Kb ennyi, hogy megemlítem. Az írónő se szentelt neki hosszú fejezeteket, tudjuk, hogy három faj van, ezek elfogadják egymást, hogy mi történt, miért táncol késélen a kapcsolatuk és ennyi. A vérfarkasokról elég sokat megtudunk, hiszen ott játszódik a történet legnagyobb része, de a vámpírokról kb annyit, amennyit Misery megemlít. Az pedig nem sok, hiszen nagyon keveset élt köztük.

És a történet vége? Bár ez egy lezárt történet és nem is láttam arról egy szót se, hogy lenne folytatása, de ahogy láttam a külföldi értékelésekből (és a saját gondolataimból), jó lenne, ha folytatná a szerző. Hiszen bár Misery és Lowe történet véget ért(?), de az írónő ott hagyott egy kiskaput egy újabb fura párosnak... Akiket a regény olvasása közben megkedveltünk és kíváncsian várom, hogy velük mi fog történni.. (és persze azt is jó lenne látni, hogy Misery és Lowe képesek-e hosszú távon is együtt maradni).

Összességében egy rettentően jól megírt, humorral teli paranormális romantikus regényt olvashattam, amit nagyon sajnálnék, ha kihagytam volna. Egy könnyed nyári olvasmány, amit mindenkinek ajánlok, akik szeretik az alakváltókat, vámpírokat - vagy akár szerették őket és picit szeretnének nosztalgiázni. Ali Hazelwood egy kihagyhatatlan regényt írt, aminek nagyon örülnék, ha lenne folytatása!

Borító: Én nem vagyok tőle kifejezetten elájulva, de ahogy néztem a GR-n, 99%-ban mindenki ezt használta

Kedvenc karakter: Misery, Lowe, Ana, Serena

Szárnyalás: a főszereplők közötti kémia és a humor

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: forró, még annál is forróbb, + 18-s karikás

Értékelés: 

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

BELEOLVASÓ 

Nyereményjáték:

Mivel a Maxim kiadó oldalán találhattok egy beleolvasót Ali Hazelwood legújabb regényébe, ezért úgy gondoltuk, hogy abból a részletből teszünk fel nektek kérdéseket. Azokat megválaszolva esélyetek lesz a turné végén megnyernetek a Bride - Menyasszony című regényt. Jó olvasást!

(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

Mennyi ideig kéne Miserynek vérfarkasterületen lenni?

a Rafflecopter giveaway

A blogturné további állomásai:

[Blogturné Klub]

Július 15 - Angelika blogja

Július 17 - Dreamworld

Július 19 - Utószó

Július 24 - Kelly és Lupi olvas

Július 25 - Betonka szerint a világ...

Július 29 - Hagyjatok! Olvasok!