A Maxim Könyvkiadó jelentette meg Ruta Sepetys: Én árullak el című regényét, melyben a szerző az 1989-es román forradalomról mesél egy 17 éves srác izgalmas történetén keresztül. Kövessétek az állomásokat, és a játékunk során megnyerhetitek a regény egy példányát a kiadó felajánlásában!
384 oldal
Fordította: Bozai Ágota
Goodreads: 4,4
Besorolás: YA, történelmi fikció, szabadságharc
Románia, 1989. A kommunista rendszerek Európa-szerte összeomlanak. A tizenhét éves Cristian Florescu arról álmodik, hogy író lesz, de a románok nem álmodhatnak szabadon; rájuk kényszerített szabályoknak kell megfelelniük. Nicolae Ceaucescu zsarnoki diktatúrája közepette, az elszigeteltség és félelem uralta országban a titkosrendőrség megzsarolja Cristian-t, hogy besúgó legyen. Két választása marad: elárul mindent és mindenkit, akit szeret – vagy arra használja fel a helyzetét, hogy kreatívan aláássa Kelet-Európa leghírhedtebb diktátorát.
Cristian mindent kockára tesz, hogy leleplezze a rezsim mögötti igazságot, hangot adjon román honfitársainak, és felfedje a világ előtt, mi történik az országában. Lelkesen csatlakozik a forradalomhoz, hogy a változásért harcoljon, amikor eljön az idő. De mi az ára a szabadságnak?
Cristian mindent kockára tesz, hogy leleplezze a rezsim mögötti igazságot, hangot adjon román honfitársainak, és felfedje a világ előtt, mi történik az országában. Lelkesen csatlakozik a forradalomhoz, hogy a változásért harcoljon, amikor eljön az idő. De mi az ára a szabadságnak?
Jómagam már fiatal felnőtt voltam 1989-ben, a történet idején. Jól emlékszem a karácsonyi időszakra is, hiszen 89 októberében született Barbara lányom és ez volt az első közös karácsonyunk gyerekes családként. A hírek tele voltak az Erdélyben folyó eseményekkel, az itteni magyarok aggódva figyelték a történéseket. Magyarország már ekkor túl volt a rendszerváltáson, és készült az 1990-es tavaszi demokratikus többpártrendszeres választásokra. A szocialista országok közül már csak Románia volt hátra, hogy a népe kikövetelje az elkerülhetetlen változásokat. Emlékszem, azokban az években nagyon sok fiatal egyetemista járt át hátizsákkal Erdélybe, gyógyszert, tápszert, egészségügyi cikkeket vittek a kintieknek. Drámai hírek jöttek a romániai elnyomásról, a templomrombolásokról, a besúgó rendszerről, Ceausescu személyi kultuszáról. Aztán novemberben valami elkezdődött Temesváron, ahol Tőkés László református lelkészt a hatalom el akarta távolítani a hivatalából, mert az elnyomó rendszer ellen szólalt fel. Az őt védő emberek, magyarok és románok együttesen szálltak szembe a rendőrök, katonák ellen, tüntetések alakultak ki, ami átterjedt más városokra is.
Nagyon szeretem a szerző könyveit, így nem volt kérdés, hogy olvasnom kell az Én árullak el regényt is. Még a szokásosnál is jobban vártam a megjelenést, hiszen 2022-ben ez a regény ötödik helyen végzett Goodreads éves listáján a Young Adult Fiction kategóriában.
A történetet Cristian szemén keresztül látjuk, aki egy 17 éves gimnazista, nővérével, szüleivel és a nagyapjával élnek egy bukaresti lakótelepen. Az élet számunkra elképzelhetetlenül nehéz, gyakran elmegy az áram, távfűtés a minimumon, az emberek kabátban vannak télen a lakásban. Az üzletekben nincs elég áru, az élelmiszert jegyre kapják, amiért órákat állnak sorba, munka előtt vagy után, az egész család be van osztva. Szombaton is van iskola, a felnőtteknek pedig kötelező a társadalmi munka, mint például a krumpliszedés. Az ország megtermelt javait külföldre adják el, a burgonyából is exportra megy a szép áru, ahogy minden másból is. A pártelnök egy diktatórikus rendőrállamot tart fenn, ahol a saját családtagjai zsíros állásokban ülnek, luxusban élnek, a nép meg nyomorog. Kiterjedt a besúgó hálózat, amely minden egyes embert rettegésben tart, nem számít a barátság, sőt a család sem, mindenki zsarolható valamivel. Egy napon Cristian-t is behívják az igazgatóhoz, ahol a Securitate ügynöke beszervezi, méghozzá azzal a zsaroló módszerrel, hogy az infókért cserébe gyógyszert kaphat a leukémiás nagyapja. Egy amerikai diplomata családjáról kell jelentenie, ahová az anyja takarítani jár. Hasonló korú a diplomata fia, akivel kezdenek összebarátkozni. Cristian hozzájut újságokhoz, könyvekhez, lát videófelvételeket Amerikából, és rádöbben, hogy az igazság mennyire távol áll attól a színjátéktól, amit a rezsim az emberek elé tár. Napról napra nő benne a feszültség, valamilyen módon változtatni akar a helyzeten, meg kell találnia a módját, hogyan nyissa fel mások szemét is, történjen meg Romániában is a rendszerváltás.
Nagyon szeretem a szerző könyveit, így nem volt kérdés, hogy olvasnom kell az Én árullak el regényt is. Még a szokásosnál is jobban vártam a megjelenést, hiszen 2022-ben ez a regény ötödik helyen végzett Goodreads éves listáján a Young Adult Fiction kategóriában.
A történetet Cristian szemén keresztül látjuk, aki egy 17 éves gimnazista, nővérével, szüleivel és a nagyapjával élnek egy bukaresti lakótelepen. Az élet számunkra elképzelhetetlenül nehéz, gyakran elmegy az áram, távfűtés a minimumon, az emberek kabátban vannak télen a lakásban. Az üzletekben nincs elég áru, az élelmiszert jegyre kapják, amiért órákat állnak sorba, munka előtt vagy után, az egész család be van osztva. Szombaton is van iskola, a felnőtteknek pedig kötelező a társadalmi munka, mint például a krumpliszedés. Az ország megtermelt javait külföldre adják el, a burgonyából is exportra megy a szép áru, ahogy minden másból is. A pártelnök egy diktatórikus rendőrállamot tart fenn, ahol a saját családtagjai zsíros állásokban ülnek, luxusban élnek, a nép meg nyomorog. Kiterjedt a besúgó hálózat, amely minden egyes embert rettegésben tart, nem számít a barátság, sőt a család sem, mindenki zsarolható valamivel. Egy napon Cristian-t is behívják az igazgatóhoz, ahol a Securitate ügynöke beszervezi, méghozzá azzal a zsaroló módszerrel, hogy az infókért cserébe gyógyszert kaphat a leukémiás nagyapja. Egy amerikai diplomata családjáról kell jelentenie, ahová az anyja takarítani jár. Hasonló korú a diplomata fia, akivel kezdenek összebarátkozni. Cristian hozzájut újságokhoz, könyvekhez, lát videófelvételeket Amerikából, és rádöbben, hogy az igazság mennyire távol áll attól a színjátéktól, amit a rezsim az emberek elé tár. Napról napra nő benne a feszültség, valamilyen módon változtatni akar a helyzeten, meg kell találnia a módját, hogyan nyissa fel mások szemét is, történjen meg Romániában is a rendszerváltás.
Engem ez a regény az első oldalaktól magával ragadott. Elsősorban Cristian karaktere fogott meg, ritkán találkozom ennyire jólelkű, szimpatikus sráccal, aki mindent megtesz a családjáért, jól tanul, betartja a szabályokat, ugyanakkor kíváncsi, érteni akarja a világot, és a zsigereiben érzi, hogy valami nincs rendben ezzel a társadalmi helyzettel. Imádja a nagyapját, akivel szeret filozofálni, beszélgetni, persze csendben, mert a falaknak is füle van, még otthon is. Kettejük kapcsolata az egyik fénypontja ennek a regénynek. A jelentések azonban felforgatják az életét, a lelkiismerete nem hagyja nyugodni, valamilyen módon vissza akar vágni, legalábbis túl akar járni a kapcsolattartója eszén. Közben a baráti körében, a lakóházban, sőt a saját családjában is fura események történnek, nem bízhat senkiben. Cristian megtalálja a módját annak, hogy felhívja a figyelmet a valóságra, ami nem veszélytelen. Közben beindulnak Bukarestben is a tüntetések és elszabadul a pokol, ennek a srácnak meg kell védenie a lányt akit szeret, a családját, a legjobb barátját, miközben eldördülnek az első lövések.
A regény szerkezete egyedi, a fejezetek maximum 4-5 oldalasak, és még ezt is tovább szabdalják a rövid titkos jelentések. Egyszerűen lehetetlen volt letenni, mert a fejezetek végén szívesen alkalmazta a szerző a horgokat, olyan szavakkal, ami további lapozásra késztettek. A jelentések egy része pedig megmutatja az olvasónak, hogy Cristian-t is megfigyeli valaki, Ruta Sepetys a feszültséget ezzel még tovább emelte.
Döbbenetes felismerés volt, hogy mennyi olyan részlet van ebben a regényben, ami a mai magyar valósággal is párhuzamba hozható, nem akarom a politika irányába vinni a bejegyzést, de azért mégis: a gyűlöletkeltéssel, bizalmatlansággal, hazugságokkal a rezsim egymás ellen fordította az embereket, akik így nem tudtak megbízni egymásban, szolidaritást tanúsítani, fellépni egyesült erővel. Nincsenek hírek, az információnyújtás napi két óra tévéadásban merült ki, ami színtiszta propaganda. A nőknek minél több gyereket kell szülniük, tilos az abortusz, díjat kaphattál, ha öt gyereket hoztál a román világra. A diktátor lezárta az országot, nincs utazgatás, ő viszont a világ előtt a legjobb képet festi magáról. Döbbenet, hogy ezt meg lehetett tenni egy országgal, amit Ceausescu és a felesége megtett. Nem véletlen, hogy egyedül Romániában zajlott véres áldozatokkal a rendszerváltás.
Minden tiszteletem a szerzőé, zseniálisan bánt a szavakkal, olyan igazságokat, következtetéseket adott Cristian és a nagyapja gondolatain keresztül, amik alapvetőek, és számomra igazán a legfontosabbak: a gondolataidat nem vehetik el tőled, általuk szabad lehetsz. Soha egyetlen rezsim sem tudott hosszú távon fennmaradni, a szabadság utat tör magának és végül győz. Szerettem a már említett nagyapa - unoka kapcsolatot, de emellett minden félelmen túl a barátságokra is hangsúlyt helyezett a szerző. A családtagokon kívül fontos szereplő még Luca, a legjobb barát és Liliana, a lány, aki a regény romantikus szálát adja. A közöttük zajló interakciók szinte ártatlanok, de ez a kapcsolat mégis szerves része lesz a főszereplő lelki válságának.
A regény szerkezete egyedi, a fejezetek maximum 4-5 oldalasak, és még ezt is tovább szabdalják a rövid titkos jelentések. Egyszerűen lehetetlen volt letenni, mert a fejezetek végén szívesen alkalmazta a szerző a horgokat, olyan szavakkal, ami további lapozásra késztettek. A jelentések egy része pedig megmutatja az olvasónak, hogy Cristian-t is megfigyeli valaki, Ruta Sepetys a feszültséget ezzel még tovább emelte.
Döbbenetes felismerés volt, hogy mennyi olyan részlet van ebben a regényben, ami a mai magyar valósággal is párhuzamba hozható, nem akarom a politika irányába vinni a bejegyzést, de azért mégis: a gyűlöletkeltéssel, bizalmatlansággal, hazugságokkal a rezsim egymás ellen fordította az embereket, akik így nem tudtak megbízni egymásban, szolidaritást tanúsítani, fellépni egyesült erővel. Nincsenek hírek, az információnyújtás napi két óra tévéadásban merült ki, ami színtiszta propaganda. A nőknek minél több gyereket kell szülniük, tilos az abortusz, díjat kaphattál, ha öt gyereket hoztál a román világra. A diktátor lezárta az országot, nincs utazgatás, ő viszont a világ előtt a legjobb képet festi magáról. Döbbenet, hogy ezt meg lehetett tenni egy országgal, amit Ceausescu és a felesége megtett. Nem véletlen, hogy egyedül Romániában zajlott véres áldozatokkal a rendszerváltás.
Minden tiszteletem a szerzőé, zseniálisan bánt a szavakkal, olyan igazságokat, következtetéseket adott Cristian és a nagyapja gondolatain keresztül, amik alapvetőek, és számomra igazán a legfontosabbak: a gondolataidat nem vehetik el tőled, általuk szabad lehetsz. Soha egyetlen rezsim sem tudott hosszú távon fennmaradni, a szabadság utat tör magának és végül győz. Szerettem a már említett nagyapa - unoka kapcsolatot, de emellett minden félelmen túl a barátságokra is hangsúlyt helyezett a szerző. A családtagokon kívül fontos szereplő még Luca, a legjobb barát és Liliana, a lány, aki a regény romantikus szálát adja. A közöttük zajló interakciók szinte ártatlanok, de ez a kapcsolat mégis szerves része lesz a főszereplő lelki válságának.
Kiemelkedően remek volt a fordító munkája, külön öröm volt olvasni a regény végén Bozai Ágota személyes élményeit erről az időszakról, köszönöm, hogy megosztotta az olvasókkal.
A regény erős érzelmeket váltott ki belőlem, megérdemelné a maximum pontszámot. Mégis levonok egy fél pontot, mert egy apró szálka bántotta a szemem, bár tökéletes volt a végső csavar, de szerintem erős túlzás volt erre is rátenni egy lapáttal. Ez már túl sok volt nekem, és annak a karakternek a motivációját nem tartottam elég erősnek, a karaktere sem volt eléggé kibontva. Még egy dolog: kevés volt a leírás a hétköznapokról, mintha tényleg nem lett volna semmi jó az életben, így az egész túl szélsőségesnek hatott, persze ez volt a cél, de egy vásott fülű olvasónak ez kevés. Hiányoltam az étkezéseket, az a két-három étel megnevezés semmitmondó volt, valamit mégiscsak ettek. Hiányzott a kultúra is, ha már a foci és a torna meg voltak említve.
Összességében nagyon erőteljesnek éreztem ezt a könyvet, egy olyan történelmi eseményről, amely szó szerint a szomszédban zajlott, erős magyar érintettséggel. (Bár ezt nem hangsúlyozta ki a szerző, sajnálatomra.) A román szabadságharc története elevenedik meg ebben a fikcióban, megmutatja a szavak erejét. A szavak fegyverek. Ezt soha ne felejtsük el.
A regény erős érzelmeket váltott ki belőlem, megérdemelné a maximum pontszámot. Mégis levonok egy fél pontot, mert egy apró szálka bántotta a szemem, bár tökéletes volt a végső csavar, de szerintem erős túlzás volt erre is rátenni egy lapáttal. Ez már túl sok volt nekem, és annak a karakternek a motivációját nem tartottam elég erősnek, a karaktere sem volt eléggé kibontva. Még egy dolog: kevés volt a leírás a hétköznapokról, mintha tényleg nem lett volna semmi jó az életben, így az egész túl szélsőségesnek hatott, persze ez volt a cél, de egy vásott fülű olvasónak ez kevés. Hiányoltam az étkezéseket, az a két-három étel megnevezés semmitmondó volt, valamit mégiscsak ettek. Hiányzott a kultúra is, ha már a foci és a torna meg voltak említve.
Összességében nagyon erőteljesnek éreztem ezt a könyvet, egy olyan történelmi eseményről, amely szó szerint a szomszédban zajlott, erős magyar érintettséggel. (Bár ezt nem hangsúlyozta ki a szerző, sajnálatomra.) A román szabadságharc története elevenedik meg ebben a fikcióban, megmutatja a szavak erejét. A szavak fegyverek. Ezt soha ne felejtsük el.
TW: A regény tartalmaz véres jeleneteket, kínzásokat.
Kép: Francia kiadás borítója
Borító: Nagyon szép, klassz viharfelhőkkel.
Kedvenc karakter: Cristian
Szárnyalás: Nagypapa - unoka kapcsolat.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: A romantikus szál nagyon halvány, nem nyomja le a történetet, de ott van végig.
Érzelmi mérce: A romantikus szál nagyon halvány, nem nyomja le a történetet, de ott van végig.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!!!
Nyereményjáték:
Játékunk során pár kérdést teszünk fel nektek, amelyekre a könyv beleolvasójában találjátok meg a válaszokat. Nincs más dolgotok, mint beírni a helyes megoldást a Tally megfelelő sorába.
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
(Figyelem! A sorsoló program észleli az azonos IP címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
KÉRDÉS: Hogyan nevezték Románia titkosrendőrségét?
