Putman Juvenile, 2013
374 oldal
Goodreads: 4,37
Besorolás: YA, disztópia
"June és Day épp csak megérkeznek Vegasba, amikor valami hihetetlen történik: az Első Polgár meghal és a helyét fia, Anden veszi át. A Köztársaság káosz szélére sodródik, ők pedig a Patrióták egy csoportjához csatlakoznak, remélve, hogy a lázadók segíteni fognak nekik Day öccsének a kiszabadításában és átjutni a Kolóniákhoz. A Patrióták csak egy dolgot kérnek cserébe - June-nak és Daynek meg kell ölnie az új Első Polgárt.
Ez az esélyük arra, hogy változást hozzanak a nemzet számára, hogy hangot adjanak a túl sokáig elnémított népnek.
De June rádöbben ara, hogy ez az Első Polgár nem olyan, mint az apja és kétségek kezdik gyötörni.
Mi van, ha Anden az új kezdet? Mi van akkor, ha a forradalomnak többről kell szólnia, mint veszteségről és bosszúról - mi van, ha a Patrióták tévednek?"
A sorozat első része hatalmas szerelem lett, így tudtam,
hogy folytatni fogom, ha megjelenik a következő rész. Először ki akartam várni,
amíg megjelenik magyarul, de olyan türelmetlen és kíváncsi voltam, hogy nem
bírtam megállni és végül belekezdtem angolul.
Mostantól kérlek, nézzétek el nekem, ha a nagy rajongásom
túlmutat az értelmes értékelésen:-).
A történet pontosan ott veszi fel a fonalat, ahol az első
rész véget ér, bár senki ne gondolja azt, hogy azzal, hogy elmenekültek Los
Angelesből, minden jóra fordul. Hisz Day súlyosan megsebesült, Vegas tele van
katonákkal és mindenki őket keresi. Így kénytelenek a Patriótákhoz fordulni,
amihez igazából egyiküknek sem fűlik a foga, de nincs más választásuk. A
Patrióták pedig egy olyan helyzetbe kényszerítik őket, ami mindent próbára tesz
– a barátságukat, az egymás iránti bizalmukat és az alakulóban lévő
kapcsolatukat is.
June az első részben egy merevebb, a Köztársasághoz
szívvel-lélekkel ragaszkodó lány volt, de a második részben sokat változik. Az
életét már nemcsak a szabályok és a kötelességtudata, hanem az érzelmei is sokban
befolyásolják, és gyakran kitűnik a kemény külső alól, a kétségekkel,
érzelmekkel és rengeteg fájdalommal küzdő fiatal lány. Képes az elveit és az
ellenérzéseit is feladni azért, hogy Daynek segíthessen. Még mindig imádom az
aprólékos, minden részletet megfigyelő stílusát, a profi harci jártasságát és a
hideg, józan gondolkodásmódját, bár volt egy apró momentum, ami kicsit mégis hiteltelenné
tette. Hisz ő a csodagyerek, az 1.500 pontos ifjú titán és mégis arra, hogy ki
áll a dolgok hátterében, én már a könyv negyedénél rájöttem (pedig én tuti nem
lennék 1.500 pontos a Próbán:-)), míg ő a könyv háromnegyed részéig csak
találgatott. Bár az is igaz, ha kitalálja az elején, akkor nincs történet….
Szóval ezt nem róttam fel végül hibának és továbbra is az egyik kedvenc női szereplőm
maradt.
 | |
| Day, ahogy Marie Lu elképzeli |
Dayt sem irigyeltem, hisz, bár mind a ketten nehéz helyzetben
voltak, de érzelmileg ő került nagyobb csapdába. Fontos lett volna, ha mind a
ketten tisztában vannak a másik érzelmeivel, mielőtt a küldetésükre indulnának,
de ez a luxus nem adatott meg nekik, így a féltékenység zöld szemű szörnye
megjelenik és félreértések egész sorozatával szembesülnek.
És persze belépett a történetbe Anden, az Első Polgár
jóképű, értelmes, okos, változásokra kész fia és hiába szeretjük Dayt és
tudjuk, hogy ő a tökéletes párja June-nak, mégsem lehet őt nem kedvelni. Ezzel
kialakul a már teljesen megszokott szerelmi háromszög, de ez a háromszög hamar
négyszöggé válik egy olyan szereplő által, akit nem nevezek meg, de ha kicsit
gondolkodtok, rá fogtok jönni, hogy ki lehet az… (csak én látom úgy, hogy most
már a szerelmi háromszög idejét múlja és egyre inkább szerelmi négyszögekről
olvashatunk?)
Sokat írtam róla és lehet, hogy emiatt kicsit félreérhető voltam, de nem a szerelem a legfontosabb szála ennek a regénynek, bár az is
biztos, hogy fontos momentuma.
 | |
| Amerika térképe Marie Lu szerint |
A világról is többet tudunk meg, megismerhetjük végre a
Kolóniákat és a környező országokat, melyikből mi maradt a nagy áradást
követően és egyáltalán mitől következett be ez a katasztrófa. Anden
segítségével beláthatunk a Köztársaság színfalai mögé, a politikai
csatározásokba és így elég sok minden letisztul.
És persze sokkal több akciót kapunk, mint az első részben.
Lázadást, harcokat földön és levegőben. Örültem, hogy végre megismerhetjük a
Patrióták egyáltalán nem könnyű világát. Sosem teljesen tiszta, hogy kiben
bízhatnak meg a főszereplőink és kiben nem - egyedül a társuk az, akiben
feltétel nélkül megbízhatnának, de vajon ennyi félreértés követően ez mennyire
fog menni?
A szereplők közül még ki kell emelnem Kaede-t. Az első
részben egy egyszerű mellékszereplő volt, de a második részben több szerepet
kap, és jobban megismerhetjük. Ő az, aki a történet során az egyik legnagyobb
megdöbbenést okozta számomra, az elején teljesen átlagos, majd unszimpatikus
szereplő egy csapásra a szívembe lopta magát. Egy nagyon erős karakter, aki
szívvel-lélekkel küzd azért, amiben hisz, hasonlóan a főhőseinkhez.
Sok író beleesik abba a hibába, hogy a második rész egy
gyenge, úgymond átvezető rész, de Marie Lu-nál ezt egy pillanatig sem érezni.
Ez a rész jóval izgalmasabb és mozgalmasabb volt, mint az első – akció minden
mennyiségben, szerelem, árulás, félreértések, halál és egy olyan csavaros
függővég, amit olyan hirtelen kapunk meg, hogy először hinni se mertem. Amikor
olvastam, a barátnőm, aki már látott pár értékelést a regényről, annyit
elárult, hogy a kintieket mennyire kiakasztotta a befejezés. Én nem hittem
neki, minden szépnek és jónak tűnt, már csak pár fejezet volt a végéig, amikor
Marie Lu csavart egyet a történeten. És rögtön megértettem a kintiek
kiborulását. Legszívesebben én is áthajítottam volna a könyvet a szoba másik
végébe és csak annyit tudtam mondogatni, miután letettem a könyvet,
hogy ÚRISTEN, ÚRISTEN, ÚRISTEN.. hogy lehet ezt így befejezni?
Kedves Marie Lu,
Kitépted a szívem, apró darabokra szaggattad és szétszórtad
a semmiben..
Egyszerre imádlak és utállak azért, amit tettél. Nem tudom,
hogy fogom kibírni az elkövetkezendő 1 évet a harmadik részig…
Mindenkinek azt javaslom, hogy akkor és csakis akkor olvassa
el ezt a könyvet, ha már belátható időn belül hozzájut a harmadik részhez.
Egyébként ugyanúgy fog szenvedni, mint én:).
És mégis kinek ajánlom a könyvet? Mindenkinek, aki csak egy
kicsit is szerette a Legendát, mert ez a rész jobb, sőt, sokkal jobb, mint az
első volt. Kicsit sajnálom is, hogy anno 5 csillagot adtam a Legendára, mert ha
az a rész 5 csillagos, akkor ez annál több. De mivel nincs többre lehetőség, így ez a
rész is természetesen 5 csillagot érdemel.
És egy kis érdekesség:
A könyvek sikerein felbuzdulva egy lelkes csapat egy nagyon
könnyen játszható számítógépes játékot kreált a könyv szereplőivel és
helyszíneivel. A szereplők, a világ és a történet kialakításán Marie Lu is
szorosan részt vett. A játék a Facebookon elérhető az alábbi linken: Cities of Legend
És egy rövid bemutató trailer hozzá:
Borító: Imádom, teljesen a könyv hangulata.
Kedvenc karakter: June, Day, Anden, Kaede
Szárnyalás: A fürdőszobai jelenet
Mélyrepülés: ha össze akarom foglalni, akkor a könyv utolsó pár fejezete. Minden egyéb megjegyzés ehhez hatalmas spoiler lenne…
Érzéki mérce: aranyos, romantikus részek vannak benne, de minden a YA keretein belül.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése