KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. november 20., péntek

Nagy Boldizsár (szerk.): Meseország mindenkié

Nemrég jelent meg a Meseország mindenkié című antológia, amiről már biztosan sokat hallottatok. De miről szól ez a különleges mesekönyv? Milyen történeteket találsz benne? Erről mesélnek a Blogturné Klub bloggerei, és ha szerencséd van, meg is nyerheted a könyv egy példányát.
 
Labrisz Leszbikus Egyesület
180 oldal 
Szerzők: Molnár Krisztina Rita, Gangl Eszter, Lakatos István, Tompa Andrea, Gimesi Dóra, Kiss Judit Ágnes, Kertész Edina, Ruff Orsolya, Kovács Brigitta, Finy Petra, Csehy Zoltán, Harka Sára, Horváth Noémi Rebeka, Kasza Krisztina, Pengő Edit, Szűcs Edit, Tóth B. Judit
Illusztrálta: Bölecz Lilla
Besorolás: mesekönyv, LMBTQ+
 
A tizenhét kortárs szerző friss meseátiratai a különféle marginalizált csoportokhoz tartozó szereplőikkel azokat is megszólítják, akik nehezebben találják a helyüket a világban. Megerősítenek abban, hogy bár nem vagyunk egyformák és különböző utakat járunk be, de ha megérkezünk, a kapu mindannyiunk előtt nyitva áll.

„Az ember varázslatos isteni kreatúra, a szivárvány színeinek sokféleségével és a szabadság felelősségével megajándékozva. A legfőbb feladatunk, hogy megtanuljuk elfogadni egymást. Nem lehet elég korán kezdeni a gyakorlását. Erre valók a mesék, gyerekeknek és felnőtteknek.”
(Bódis Kriszta, író, pszichológus, dokumentumfilmes)

„Ennek a mesekönyvnek minden gyerekszobában ott van a helye, ahol fontos a világ sokszínűségének megértése, ahol a gyerekek körül nincsenek tabuk, s ahova a szülők úgy lépnek be, hogy tudják, a gyerekükön keresztül nemcsak a jövőt formálhatják, hanem a jelent is.”
(Gyurkó Szilvia, gyermekjogi szakértő)
 
Közeledik a blogunk 10 éves évfordulója (2021 január), de még egyszer sem foglalkoztunk mesekönyvvel. Volt néhány middle-grande korosztálynak szóló mesés jellegű könyves értékelés, de klasszikus értelemben vett mesekönyvek közül a Meseország mindenkié az első.
A Blogturné Klub viszont rendszeresen foglalkozik mesekönyvekkel, és amikor felmerült a turné lehetősége páran jelentkeztek is, én akkor még nem, mivel a blog célközönsége leginkább a 14+ korosztály. Nem sokkal ezután robbant a bomba a szélsőjobbos túrótorta óriási felháborodást keltő könyvdarálási akciója után. Megjegyzem erről a nőről előtte még csak nem is hallottam, mondjuk nem véletlen, hogy kívül esik a látókörömön a tevékenysége. Ha addig nem akartam volna elolvasni ezeket a meséket (pedig de, meg is rendeltem a könyvet), innentől nagyon kíváncsi lettem, mi lehet bennük, ami bárkit erre a gyalázatos cselekedetre késztetett. Megnéztem a videót, és mélyen felháborított, minősíthetetlen a tett és az egész hozzáállás. Már akkor, az ezt követő napokban a legmagasabb szintű politika is beleavatkozott, igaz még csak szóban, és most, amikor a bejegyzést írom, már helyi döntések születtek különböző önkormányzatokban a könyv kitiltásáról az ovikból, sulikból, éééés döntenek arról is törvényi szinten, hogy az anya az csak nő és apa csakis férfi lehet, örökbefogadni csakis egy ilyen párnak lehet, stb. lesz még több ötletük is.  Hol élünk? 100 évvel visszafelé lépünk ezzel a kormányzásra alkalmatlan bagázzsal. Még mielőtt jobban belemennék, mondanivalóm ezen részét lezárom, nem kívánok agyvérzést kapni.
Közben megérkezett hozzám a könyv második, javított kiadása, pár napra rá a kiadói példány is, úgyhogy hamarosan az egyik sorsolásra kerül valamilyen formában.  
Elolvastam a meséket és megnyugodtam. Nem találtam benne semmi olyat, ami befolyásoló, félelemkeltő, kivetnivaló, elrettentő lenne egy gyerek számára. Találtam viszont elfogadást, szeretetet, törődést, önmegvalósítást.

Én még úgy nőttem fel a múlt században, hogy nem a mesecsatornákat bámultam (nem is volt mit), hanem hatalmas mennyiségű mesét olvastam különböző mesekönyvekből. Széles körben ismerem nem csak a magyar meséket, mondákat, hanem mindenféle nációét, sőt például a keleti mesék voltak az igazán nagy kedvencek. Ebben a mesekönyvben mégis találtam számomra is újdonságokat, ilyen tekintetben is tudott újat nyújtani. De a legnagyobb rácsodálkozásom az volt, némelyik mesére mennyire ráfért, hogy egy kicsit átalakítva, nem a szokványos hősökkel, más megoldandó helyzetekkel, esetleg mai környezetben olvassam újra. Nem volt olyan történet, ami ne tetszett volna a 17 mese közül, inkább azt nehéz kiválasztani, hogy melyek voltak a legjobbak az én ízlésemnek. Választok hármat, pedig mindegyikről kéne beszélni.
Erős kezdésnek bizonyult a Rubinpiros madár meséje Molnár Krisztina Rita tollából, gyönyörűen lett megírva. Kainisz történetét én inkább a felsőbb tagozatosoknak ajánlanám. Nagyon élveztem olvasni az antik mítosz átiratát,  finom megoldásokat kaptam az eredeti változat durvább részeire.
Lakatos Istvántól már olvastam regényt, örültem, hogy az ő neve is feltűnt a szerzők között, és nem kellett csalódnom, A boszorkány meséje is emlékezetes lett számomra. Kiben ne merült volna már fel a kérdés, valójában milyen lehetett a gonosz boszorkány, mielőtt valami gonosszá tette? Megkaptam a választ, ami fájdalmas, sokan átéltük már, rettentően nehéz elviselni, és ha párosul a gyász a kirekesztéssel, máris nem csodálkozunk annyira, hogy az idős néniből ez kihozta az őrületet. Szerintem ez a mese is nagyobbaknak való, sötét és szomorú, de ennek ellenére kedveltem,  eredeti ötlet.
A harmadik amit kiemelnék az Kasza Krisztina: Tivadar, a háromfülű nyúl című meséje. Nagyon tetszett, hogyan lesz a testi hibája miatt majdnem elpusztított kisnyusziból a többieket megmentő hős. Ez a történet már egész kicsiknek is olvasható, nagyon szerethető, vicces és tanulságos is, sok cuki szereplővel.
 
Minden egyes mesét kiemelhetnék, én megtaláltam bennük azt, amiért megérdemelték, hogy bekerüljenek ebbe az antológiába. Sajnálom, hogy amikor az én két gyerekem kicsi volt, még nem volt ilyen mesekönyv, bár a szülő sokat tehet saját maga is az elfogadóvá nevelésért, ez a friss hangú mesekönyv mindenképp segíthet ebben. 
A szűkebb környezetemben is szóba került a könyv, és döbbenetes volt tapasztalnom, hogy az emberek mennyire tájékozatlanok és félmondatokból képesek következtetést, sőt véleményt alkotni. Anélkül, hogy olvasták volna a meséket, máris tudni vélik, hogy ezektől a meséktől félteni kell a gyerekeket, mert melegek lesznek. Ez a legnagyobb ostobaság, ami felmerülhet.
Nem szól másról, mint azokról a problémákról, amiket többnyire tabuként kezelünk, nem beszélünk róla, mert ciki, ha érint minket például egy alkoholista a családban. A gyerekek igenis szeretnek olyan szereplőkről is olvasni egy mesében, akiknek ugyanolyan problémáik vannak, mint nekik. Zaklatás, kiközösítés valami testi hiba miatt, vagy épp családon belüli erőszak, bőrszín miatti csúfolás, ezek mind olyan témák, amikről amúgy nehezen beszélnek. Nehéz dolog a szegénység, nehéz olyan családban felnőni, ahol hiányzik az egyik szülő és még lehetne sorolni a nehézségeket. Szeretnének viszont hősök lenni, akár lányként, akár fiúként sárkányokkal harcolni, hőssé válni. Támogatni kéne a vágyaikat, nem visszafogni.

A műbotrány tárgya, az LMBT téma, néhány mesében van csak benne, ott is inkább érintőlegesen. Nekem úgy tűnt, mintha többször lett volna szó a genderváltásról, de mi ebben a gond? Ha erről szólna az egész mesekönyv, azzal sem lenne gond. A gond a felnőttek fejében van, azokéban, akik uniformizálni akarják a gondolkodást, elfojtani azokat a késztetéseket, ami nem illik bele a szerintük megfelelőbe. A gyerekek csak boldogok akarnak lenni, és nekünk az a dolgunk, hogy szabad életet, szabad teret, szabad gondolkodást biztosítsunk nekik. Nem birkanyáj kell a világnak, egyéniségek kellenek. Egyébként meg ne feledkezzünk meg arról, hogy ez nem egy kötelező olvasmány. Nem muszáj kézbe venni. Minden szülő eldöntheti, hogy megveszi-e a könyvet, felolvas belőle vagy sem.
Szabadságra vágyom, és nincs ennél erősebb érzés a világon. Utálom, ha mások által kijelölt keretekbe akarnak kényszeríteni, ha bele akarnak szólni a gondolataimba is. Nem tudnak.. Ez az egy, ami mindig megmarad egy gondolkodó embernek, a szellem szabadsága. Én ilyennek nevelem a gyerekeimet. Mellesleg teljesen mindegy, hogy fiút szeretnek vagy lányt, nekem az a fontos, hogy boldogok legyenek.
A könyv kivitelezése hibátlan, öröm kézbe venni, ehhez hozzájárulnak Bölecz Lilla  fantasztikus illusztrációi. Köszönöm a lehetőséget a kiadótól, hogy megismerhettem ezeket a meséket.


Borító: Részletgazdag, gyönyörű borító.

Kedvenc karakter: Konor, az őz

Szárnyalás:  Az elrabolt királykisasszony queer szereplői.

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: Az egész mesekönyv érzékenyít, engem is.

Értékelés:
 

 
Nyereményjáték: 
 
A mesekönyvben több Grimm mese feldolgozást is találtok, amik nagyon jól sikerültek. A nyereményjáték során a feladatod egyszerű! Az ismert Grimm mese adaptációkból találsz egy képet, neked pedig be kell írnod az adott mese címét a Rafflecopter doboz megfelelő sorába. (Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.) 

Állomások:
Blogturné Klub 
11.17. - Sorok Között
11.18. - Nem félünk a könyvektől
11.19. - Readingspo
11.20. - Kelly & Lupi olvas
11.21. - Könyv és más
11.22. - Hagyjatok! Olvasok! blog
11.23. - Szofisztikált macska
11.24. - Utószó
11.25. - Sárga könyves út
 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók