KMK AKCIÓ

2011. augusztus 26., péntek

Alessandro D'Avenia: Fehér, mint a tej, piros, mint a vér

Európa Kiadó 2011
332 oldal
Goodreads: 3,54
Besorolás: YA

Bevallom, a könyv címe azonnal megfogott, nekem ezt feltétlenül el kell olvasnom! Amikor az írónak is utána néztem, azonnal meg is rendeltem a könyvet, hiszen fiatal, 34 éves középiskolai tanár írta. Debütáló műről van szó, amit 2010 egyik legnagyobb olasz könyvsikereként ajánlottak a médiák.
Íme a hivatalos fülszöveg:
A tizenhat éves Leo átlagos kamasz: jól elvan a haverokkal, szeret focizni, motorozni és iPod-ozni. Iskolába csak muszájból jár, a tanárokat afféle kihalásra ítélt furcsa fajnak tekinti, és alig várja, hogy ezt az új történelemtanárnak is a tudomására hozza. Az új tanár azonban más, mint pedagóguskollégái. Szemében különös fény gyúl, amikor magyaráz, és különös, lelkiismeret ébresztő hatással van diákjaira. Leóban hatalmas erők feszülnek, csak a fehérség fog ki rajta. A fehérséggel, a hiány, a veszteség színével Leo a szerelem, a szenvedély és a vér színét, álmainak szerelme, Beatrice haja vörösét fordítja szembe. Amikor azonban megtudja, hogy Beatrice beteg, s hogy betegségének valamiképpen a gyűlöletes fehérséghez is köze van, Leo önvizsgálatra kényszerül. Hogyan tovább? Mihez kezd eztán az álmaival, és mihez az erejével? 

Leo, valami hihetetlenül szimpatikus karakter lett számomra. Eleve örültem, hogy a történet naplószerűen van megírva Leo szemszögéből, olyan ritka lehetőség egy 16 éves kamaszfiú lelkébe belelátni. A leírások nagyon élvezetesek, nem kevés öniróniával ír magáról is, a vad sörényéről a fején. Beceneve Kalóz (Johnny Depp után). A tempó meglehetősen szokatlan, gyors, fejezetek nélküli, az olvasó falja a lapokat és igazat ad Leo-nak,  a fehér szín unalmas, magányos, csendes. Bezzeg a vörös (piros) maga az élet, szenvedély, szerelem, és Beatrice haja is épp ilyen színű. Az író nagyszerűen kiegyensúlyozza a komoly mondanivalót, a betegséggel való küzdelmet Leo humorával, ami gyakran ingerelt hangos nevetésre.
A többi karakter közül kiemelkedő a helyettesítő tanár, az "Álmodozó" ráébreszti Leo-t  arra, hogy az álmain keresztül találhatja meg önmagát. Az ő álma Beatrice-hez kötődik, akiről kiderül, hogy leukémiás. Mindezt akkor tudja meg, amikor épp készült megszólítani a lányt. Leo nem adja fel, megpróbál a maga módján segíteni a lánynak, például véradással. 
Az igazi támogató karakter Silvia, gyakorlatilag szó szerint támogatja, elviseli a szeszélyeit, megbocsájtja a hibáit, egyszóval a legjobb barátja. 
A könyv borítója nem a legjobb választás. Ez a kockás konyhaterítő-ruhás nő a német nyelvű kiadásból lett átvéve, nekem konkrétan Náncsi néni vendéglőjét juttatja eszembe, de itt lentebb az értékeléshez berakom az eredeti kiadást, az valami csodaszép.

Őszintén szólva nagy ívben kerülöm azokat a könyveket, amikben halálos betegséggel kell szembenézni. Nekem ezek a könyvek nem nyújtanak kikapcsolódást, inkább napokig, hetekig a hatásuk alatt vagyok lelkileg.  Mégis örülök, hogy ez a könyv sorra került, mert megmutatta, mennyire fontos a bizalom a körülöttünk lévő emberekkel, legyen az tanár, szülő, barát.


Borító: Itt balra, az eredeti az igazi!
 
Kedvenc karakter:Leo

Szárnyalás: A komoly téma mellett kiemelkedő volt a humor.

Mélyrepülés: A könyv szerkesztése nagyon papírpocsékoló.

Érzéki mérce:  Inkább érzelmesség, de az bőven.

Értékelés:

3 megjegyzés:

  1. Ez. A. Könyv. Kell. Nekem. Imádom az ilyen témájú regényeket/ filmeket, és ha mindez még jó stílussal is párosul... Ráadásul az eredeti borító tényleg gyönyörű (vörös haj-imádatban is szenvedek).

    VálaszTörlés
  2. Tényleg.Igazán.Nagyon.JÓÓÓ.
    Azért kénytelen voltam ezután most egy könnyű mangát olvasni... Le kell ülepednie, aztán jöhet a VA 6. rész és a Bloodlines:)

    VálaszTörlés
  3. Azt nem csodálom, hogy lazítani kell utána, de én néha szeretek olyan könyveket olvasni, amik megviselnek.

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók