K-Teen, 2011
350 oldal
Goodreads: 4,02
Besorolás: YA
A 17 éves Gwen Frost az édesanyja tragikus halála után új iskolába kerül, a Mítosz Akadémiára. Egy olyan iskolába, ahol mitológiai harcosok leszármazottai tanulnak, edzenek és Gwen nem teljesen érti, hogy miért is került ide, nem is nagyon tud beilleszkedni. Persze neki is van különleges képessége - az érintésével képes a tárgyak, személyek múltját felidézni - de ez közel sem olyan képesség, mint amivel az itt tanulók - spártaiak, valkűrök, amazonok, trójaiak és a többiek - rendelkeznek. A helyzet csak rosszabbodik, amikor a könyvtárban ő lel rá a legnépszerűbb lány holttestére és a Könnyek tálja - az a mágikus tárgy, aminek a segítségével kirobbanhat a második Káosz háború - pedig eltűnik. Gwent sokkolja, hogy senkit nem érdekel mélyebben a gyilkosság,
így először egyedül, majd segítőtársakat szerezve közösen, a különleges képességét bevetve
nyomozni kezd, hogy mi is történt pontosan… De itt semmi sem az, aminek
látszik, rémisztő mitológiai lények járnak a nyomában, rejtélyes balesetek
történnek, és ha nem jön rá hamarosan, hogy ki a gyilkos, akkor hamarosan ő
lehet a következő áldozat..
Mitológia? Bentlakásos iskola? Harcosok leszármazottai? Ezek
így együtt levettek a lábamról, ráadásul a Goodreadsen is nagyon jó az értékelése
(több mint nyolcezren értékelték és így lett 4,02 feletti az átlaga), így bátran
kezdtem neki.
A történethez minden adott volt, hogy nagyon jó legyen, de
mégsem tudtam feltétel nélkül szeretni. Az eleje nagyon lassan indul be, a
főhősnőnk folyamatosan csak siránkozik, hogy mennyire nem tartozik ide,
nincsenek barátai, hogy mennyire kiközösített, de ahogy láttam, nem is tesz
sokat azért, hogy bárki is megszeresse. A társai kihasználják a különleges
képességét, ő pedig kihasználja azt, hogy a többieknek szüksége van rá.
 | |
| Nemeai oroszlán |
Az iskolát is az ő szemszögéből ismerhetjük meg. Az
elmesélése alapján az Akadémia azonnal felkeltette az érdeklődésemet, nagyon
különleges hely lehet, szívesen járnék ide és tanulnék itt:-).
Egyszerre rémisztőek és lenyűgözőek a „mintha mindig figyelnének” mitológiai
alakokat és lényeket ábrázoló szobrok, a kiállított mágikus tárgyak, a hatalmas
könyvtár, különleges órák és a még különlegesebb tanárok és diákok. És ezzel el
is jutottunk a másik problémámhoz… bár a könyv negyede után már tisztában
vagyunk, hogy ki a „méhkirálynő”, kit kell kerülni, ki kivel „kavar” és hogy
eléggé szabadosan vannak tartva a tanulók, de valahogy mégis hiányérzetem
maradt. Nagyon sok infót kapunk, de mégis a karaktereket klisésnek éreztem: a gyönyörű, „barbie-baba stílusú” népszerű lányok
természetesen rosszindulatúak és gonoszok, az iskola nagyon dögös, rossz
szépfiúja persze belehabarodik a „szürke kisegér” főhősnőnkbe és így tovább.
 |
| Könnyek Tálja |
Így a szereplők közül sajnos egyik sem került (egyelőre)
közel hozzám. Gwen a sok siránkozásával nem igazán lopta be magát a szívembe,
Logan – a jóképű spártai harcos fiú pedig túl keveset szerepelt ahhoz, hogy
megszeressem, bár neki volt jó néhány vicces jelenete. Logan és Gwen között
érezhető valamicske kémia, de még nagyon-nagyon az elején tart a dolog, főleg,
hogy a „nem érintelek meg, de te se érints meg, mert nem akarok rólad semmi
olyan dolgot megtudni, amit esetleg nem mondanál el nekem” viselkedés sem
segíti elő a kapcsolatukat.
De mindezek mellett mégis éreztem javulást. Gwen a történet
elejétől a végéig folyamatosan fejlődik, önmagára talál, így a végén már kifejezetten élveztem
az ő szemszögét. És mivel az írónő 6 részesre tervezi a sorozatot, így ha ebben
az ütemben haladunk, akkor úgy érzem, hogy kedvelni fogom őt.
A könyv második fele viszont pótolta a kezdeti
hiányosságokat és a gyilkosságot követően végre beindul A TÖRTÉNET. Gwen (hála
istennek) felhagy a siránkozással, a nyomozásra összpontosít, barátokat szerez,
és végre izgalmassá válik az egész. A mitológiai szál nagyon jól kidolgozott, látszik,
hogy az írónő sokat foglalkozott ezzel, így képes volt olyan stílusban megírni, hogy élvezettel merültem bele a görög és az
északi mitológia világába és Gwennel együtt izgultam végig, hogy kicsoda/micsoda állhat a a gyilkosság és a lopás hátterében.
A történet vége pedig nem kifejezetten függővég, bár a
szerelmi szál valamelyest azzá teszi – Vámpírakadémia rajongók hasonlóságot
fognak felfedezni egy-két dologban:-), de kíváncsian várom,
hogy Gwen hová fejlődik azzal az ajándékkal, amit kapott és persze hogyan
alakul a kettőjük kapcsolata Logannel.
Összességében azt mondanám, hogy ez egy jó sorozat nem túl
erős kezdete. Látom benne a fantáziát és a lehetőséget arra, hogy egy nagyon jó
sorozattá váljon, hisz a könyv második fele már ezt sugallja, így a következő
részt már be is szereztem és nemsokára folytatom:-). (és remélem, hogy
nekem lesz igazam:-)).
Borító: nem rossz, bár a lánnyal nem vagyok teljesen
kiegyezve rajta. Nekem Gwen nem ennyire „modell szépségű”.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: a barátság és az ajándék
Mélyrepülés: Gwen állandó “sírása”, hogy mennyire nem
tartozik ide és mennyire nincsenek itt barátai illetve Logan viselkedése a könyv végén
Érzéki mérce: a könyvben szerepel szex és ivászat is, hisz
a tanulókat nagyon szabadjára engedik az iskolában, ezért inkább 14 éven
felülieknek ajánlanám
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése