KMK AKCIÓ szept.3ig!!! Katt a képre!!!

2013. november 7., csütörtök

Mennydörgő némaság játék 8. nap

November 9-én megjelenik Spirit Bliss Árnyékvilág trilógiájának utolsó kötete, a Mennydörgő némaság. Ennek örömére közös játékba fogtunk néhány bloggerrel és Spirittel. A játék nyereménye a képen látható gyönyörűséges és egyedi táska.  Hogy mit kell tenned érte?

1. November 1-9. között minden nap kikerül egy könyves blogger oldalára egy-egy érdekesség a Mennydörgő némasággal kapcsolatban. Mindegyik poszthoz tartozik majd egy kérdés is, amelyet meg kell válaszolnod helyesen.

2. A kérdések megválaszolásához mindig a másnapi blogbejegyzés ad segítséget.

3. Ne áruld el senkinek a helyes válaszokat, ne írd ki őket sehová a játék során! Ha valaki ilyesmit tesz, az azonnali kizárással jár együtt!

4. A 10. napon, mikor kikerül az utolsó részlet is, küldd el éjfélig az összes kérdésre a választ a spiritbliss24@gmail.com e-mail címre.

5. Ha a válaszaid helyesek, akkor részt veszel a sorsoláson. Fontos: csak akkor kerül a neved a kalapba, ha mind a 9 kérdésre helyesen válaszoltál!

6. Az előző kérdést itt találhatod: http://adrikonyvmoly.blogspot.hu/2013/11/jatek.html

7. érdekesség: Mennydörgő némaság novella, Caspar szemszög


Beavatás

A füstös bárba lépve egy gyors pillantással felmértem a terepet. A pultnál üldögélőkön és az első asztalok vendégein semmi különös nem volt. Egyszerű férfiak, akik a nap végén ki akarták ereszteni a gőzt egy kis itallal. A hátsó asztalokat viszont azonnal kiszúrtam. Kevés ital, összedugott fejek, indulatos vonások. Hogy fegyverekről, drogról vagy másról folytak-e a tárgyalások, azt nem tudhattam, de hogy ilyesmikről van szó, arra a fejem mertem volna tenni.

Sammyvel összeakadt a tekintetünk, a sötét szempár szinte meglasszózott; lábam akkor is elindult volna felé, ha valójában nem oda tartok. Nem mozdult, nem mosolyodott el, mégis hívogatott. Hosszú fekete haj, törékeny, nőies alkat, farmer és bőrdzseki. Gyönyörű és veszélyes.

- Helló! – köszöntem rá, ahogy az asztala mellé értem. Intett, hogy üljek le, ezért becsusszantam a vele szemben lévő székre. Néhány másodpercig csend volt, kivártam, hogy Sammy magától megadja nekem a figyelmet. Kortyolt egyet az italából, aztán nagyon komolyan rám nézett.

- Rendes pasi vagy, Carl – közölte. Zavart ráncok jelentek meg a homlokomon, nem ilyen kezdésre számítottam.

- Hát, kösz. Azt hiszem… - vontam meg a vállam bizonytalanul. Ha épp bűnözőnek akar állni az ember, nem biztos, hogy ez a legmegfelelőbb bók. Sammy odaintett a csaposnak, hogy még egyet kér, és nekem is hozza ugyanazt, aztán visszafordult felém. Tekintete valódi érdeklődésről árulkodott.

- Miért akar egy hozzád hasonló, rendes pasi sötét ügyekbe keveredni? – tette fel a kérdést, ami a leginkább foglalkoztatta. Megköszörültem a torkomat, és egyenesen a szemébe néztem.

- A hozzám hasonló, rendes pasiknak is fizetniük kell valamiből a lakbért és az ételt. Na, meg az italt – mosolyogtam fel a középkorú pincérnőre, aki letette elénk a poharainkat. Belepirult. Sammy aprót rázott a fején, de jókedvűnek tűnt.

- Szóval, az egész a pénzről szól?

- Nem. Én csak… meguntam, hogy folyton kihasználnak és átvernek. A legutóbbi munkáltatóm kéthavi bérrel tartozik. A tisztességes állampolgárok becstelenebbek, mint sok mellékúton járó. Mellettetek legalább lehet tudni, mire számíthat az ember – fejtettem ki az álnézeteimet. Furcsa volt rendőrként a bűnözőlét mellett érvelni, mégis szemrebbenés nélkül képes voltam úgy beadni minden szavamat, mintha valóban hinnék benne.

- Ez igaz. Ha jól dolgozol és hűséges vagy, megkapod a megérdemelt jutalmadat. Ha rosszul végzed a dolgod vagy elárulsz… nos, tudod… - fecsegett olyan könnyedén, mintha nem a halálomról, hanem egy születésnapi buli megszervezéséről lenne szó. – Azzal is tisztában vagy, hogy olyasmiket kell majd tenned, amikhez gyomor kell?

- Igen – bólintottam határozottan.

- Tisztában lenni vele itt – mutatott a fejére - nem elég. Idd meg az italod, szükséged lesz rá, aztán megyünk! – közölte hirtelen. Megragadtam a borostyánszín folyadékot, és egyetlen korttyal felhajtottam. Az alkohol végigmarta a torkomat, és felmelegített odabent. Amint teljesen szétterjedt a belsőmben az érzés, Sammy felállt, és elindult a hátsó ajtó felé. Követtem.

A sikátorba lépve az arcomba vágott a szél, mégsem fáztam, ám a gyomrom furcsán összeszűkült. Fogalmam sem volt, hová visz Sammy, de azt szinte biztosra vettem, hogy nem egy kellemes, baráti programra tartunk. Egy szót sem váltottunk egymással, csak némán rakosgattuk egymás elé a lábainkat. Végül Sammy lelassított.

Az utca végében egy homokbarna kabátos alak ácsorgott. Amint észrevett minket, besétált a legközelebbi sikátorba. Sammy felé tartott, bár, hogy miért kell találkoznunk az illetővel, azt elképzelni sem tudtam.

- Walter – biccentett Sammy az idegennek. Vékonyka férfi volt, inkább nézett ki irodai alkalmazottnak, mint bűnözőnek. Ahogy meglátott minket, aprót hajtott magán, és idegesen megállt a fal mellett.

- Örülök, hogy hívott. Miben tudnék segíteni? – érdeklődött túlzott lelkesedéssel. Elsőre levettem, hogy igazi talpnyaló stílus.

- Walter… - ismételte meg Sammy ezúttal kissé elgondolkozva. Félredöntött fejjel fürkészte a ráncos arcot, mintha mérlegelne valamit.

Ahogy előrántotta a pisztolyát, önkéntelenül is hátraléptem, de a cső nem felém fordult, hanem Waltert vette célba. A férfi riadtan összehúzta magát, mint egy erdei állat, ami szembetalálta magát a nagy, gonosz farkassal.

- Mmmmmmi…? – rémült dadogás tört elő a torkából magas, vékony hangon.

- Nem szeretem, ha átvernek, Walter. És a Főnök sem szereti… - kezdett Sammy vontatott beszédbe, miközben egyre közelebb lépett a falnak simuló férfihoz. Hangja hűvösétől borzongás futott végig a gerincemen. Körbepillantottam, hátha rájövök, mit is kéne most tennem, és hirtelen összeállt a kép: a Birgminthon Streeten vagyunk, alig néhány méternyire a rendőrkapitányságtól. Ez csak egy próba; Sammy kíváncsi, hogyan reagálok.

- Fogalmam sincs, miről… Én soha…

- Ó, dehogy is nem! Majdnem nem vettük észre, ha mindig csak egy kicsit csípsz le a bevételből, kevésbé feltűnő, nem igaz? De a Főnök mindent lát és mindenről tud.

- Kérem, én nem… kérem… - Összezavarodtam. Walter túl jól játszotta a szerepét ahhoz, hogy a rettegése csak látszat legyen. Épphogy csak nem vizelte össze magát.

- Hé, Carl! – Sammy hangjától összerezzentem. Kabátja alól előhúzott egy másik pisztolyt, és felém nyújtotta. Tétovázva vettem át, és mikor rájöttem, mit is szeretne tőlem, a nyelőcsövem és a gyomrom zsugorodásnak indult. Gépies mozdulattal emeltem fel a fegyvert megcélozva vele a szemben álló férfi fejét. Arca elé tartotta a kezét és még mindig védekező és könyörgő szavakat motyogott magában.

Mély levegőt vettem. Az ösztöneim azt súgták, hogy ez egy teszt, nincs mitől tartanom, viszont, ha tévedek… abba belegondolni sem akartam. Mégsem hátrálhattam meg. Félévnyi munka állt a hátam mögött, vállaltam a beépülést, ha most nemet mondanék, az egész felesleges erőfeszítés volt. Tesztnek kell lennie. Biztos vagyok benne, hogy az.

- Lődd le! – hangzott el szóban is Sammy utasítása, én pedig meghúztam a ravaszt.

Egy pillanatra megállt az idő, elfelejtettem lélegezni, talán még a szívem is kihagyott egy ütemet. Amint a halk kattanás eljutott az agyamig, végigfutott rajtam a megkönnyebbülés.

- Most pedig ide figyelj! – Sammy közelebb lépett Walterhez, aki meglepetten hagyta abba a könyörgést. – Ha még egyszer, akár csak egy dollár is eltűnik a bevételből, akkor abban a pisztolyban éles töltény lesz. Felfogtad? – A válasz heves bólogatás volt. Sammy félreállt az útból, Walter pedig úgy iszkolt el, mint akit még mindig pisztollyal fenyegetnek.

Leeresztettem magam mellé a pisztolyt, de ujjaim még mindig szorosan markolták. Izzadság borította el a hátam, és a megkönnyebbüléstől elöntő adrenalint alig bírtam kezelni. Legszívesebben futottam volna egy kört a tömb körül, vagy a fejem hátravetve rávonyítottam volna a holdra, hogy kiadjak magamból minden feszültséget. Ehelyett csak álltam, és vártam Sammy reakcióját.

- Holnap reggel hatkor legyél ugyanitt. Ne késs! – sétált el mellettem. Mire utána fordultam, már eltűnt az éjszakában.

8. kérdés: Melyik két skót étellel ismerkedik meg Jossie a reggelinél?

A kérdésre a választ holnap Liliane blogján találhatjátok, itt: http://muveszetnyelve.blogspot.hu/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók