KMK AKCIÓ

2014. január 14., kedd

Richelle Mead: The Fiery Heart

Razorbill, 2013
438 oldal
Goodreads: 4,47
Besorolás: YA, vámpír

Sydney Sage alkimista, egyike annak a mágiával felületesen foglalkozó embercsoportnak, akik felügyelik az emberek és vámpírok világa közti kapcsolatot. Megvédik a vámpírok titkait - és az emberi életeket.
A The Indigo Spellben, Sydney az alkimista életforma és aközött vívódott, amit a szíve diktált. És egy lélegzet elállító pillanatban, amit Richelle Mead rajongói sosem fognak elfelejteni, olyan döntést hozott, ami még őt is sokkolta...
De Sydney számára a harc még nem ért véget. Ahogy az életét megváltoztató döntés következményeit próbálja irányítani, úgy érzi, hogy egyszerre túl sok minden szakadt a nyakába. Megérkezett a húga, Zoé és mialatt Sydney arra vágyik, hogy közelebb kerüljön hozzá, addig  túl sok mindent kell titokban tartania. A Marcusszal lévő közös munka megváltoztatta az alkimistákról alkotott nézeteit és Sydneynek nagyon óvatosnak kell lennie, hiszen arra használja a mágikus képességét, hogy aláássa azt az életformát, aminek a védelmére nevelték. Szenvedély és bosszú által felemésztve, Sydney azért küzd, hogy ne derüljön fény a titkos életére, mivel a lelepleződés - és az újranevelés - fenyegetése nagyobb, mint valaha.

Ahogy az előző értékelésemből talán még emlékeztek rá, a The Indigo Spell nem igazán nyűgözött le. Ráadásul függővége se volt nagyon, így bár megjelenés után azonnal beszereztem az új részt, de az olvasását halogattam. Persze sokáig nem tudtam húzni, hisz még mindig Richelle Mead, általam annyira imádott világáról beszélünk, arról a világról, ami az első olvasásnál már rabul ejtett és azóta sem ereszt. Így végül a kezembe vettem a könyvet, reménykedve abban, hogy ez a rész újra lázba hoz és megkapom azt, amit annyira szeretek ebben a sorozatban.

Richelle az eddig részekhez képest egy kis változatosságot hozott a történetbe, mégpedig azt, hogy nemcsak a kedvenc alkimistánk, Sydney "szájából" halljuk a történetet, hanem a "Smaragzöld szemű Dreamwalker", Adrian  is  megosztja velünk a gondolatait. Ezt talán már azóta várják a rajongók, amióta Richelle a Vérvonalak megjelenése előtt írt egy rövid kedvcsináló, átvezető fejezetet Adrian szemszögéből. Már akkor is imádtunk a fejében lenni, bár akkor csak egy nagyon rövid ízelítőt kaptunk belőle. És itt most felváltva mesél a két főszereplőnk. Ez nagyon jót tett a történetnek, hisz most sok dolog történik Adriannal is, aminek, ha csak Sydney mesélne, nem igazán lehetnénk részesei.

És hogy milyen dolog Adrian fejében lenni? Elképesztően érdekes, de mindemellett aranyos és szomorú is. Most "testközelből" is megtudhatjuk, hogy milyen "lélekkel megáldva" lenni, mennyire erősnek kell lenni ahhoz, hogy képes legyél elviselni/birtokolni/uralni ezt a mágiát, anélkül, hogy beleőrülnél. Most már megértjük, hogy egy olyan srácnak, akivel soha nem törődött senki, csak a pénzt kapta meg, de a szülői szeretet, figyelmet nem, mennyire nehéz volt ez kezelnie, mennyire az őrület határán járt folyamatosan és ezek után már egyáltalán nem csodálkozom azon, hogy csak ivással, cigarettával és őrült partizással tudta ezt túlélnie. Hogy ez mekkora átok a viselőjének amellett, hogy mennyire különleges mágiának tartják.
Azonban kicsit keserédesek is voltak számomra ezek a fejezetek, mert így látszódott igazán, hogy a szereplőink kezdenek felnőni és bár még két rész hátravan, de lassan érik a búcsú a számunkra. Adrian - persze leginkább azért, mert szeretne érdemes lenni Sydney szerelmére - nagyon megkomolyodott, már nem az a szertelen, sokszor komolytalan partiboy, akit a VA sorozatban (vagy ennek a sorozatnak az elején) megismerhettünk. Persze most is vannak vicces/szarkasztikus pillanatai, de ez már egy másik Adrian. Egy olyan Adrian, akit már a jövője foglalkoztat, aki képes hosszú időn át emésztenie magát azon, hogy érdemes-e Sydney szerelmére, TERVEZ és nagyon komoly, az életét is befolyásoló döntést hoz annak érdekében, hogy együtt maradhasson azzal a lánnyal, akit szeret.

Persze még mindig Sydney a főszereplő, ő mozgatja a szálakat, miatta történik annyi zűr, de ő is hatalmas változáson ment keresztül, amiben persze nagy szerepe volt a Smaragdzöld szeműnek:-). Még mindig ő a legokosabb, a legrendezettebb és a legprecízebb az egész társaságból, de a többiek jó hatással voltak rá. Már nem "főnökként", hanem egyenrangú társként bánnak vele, akit szeretnek, tisztelnek és akiért az életüket is áldoznák, ha kell (oh, Eddie, hogy én mennyire imádlak még mindig:-).

De, ahogy fentebb is említettem, Adriannal is sok minden történik. Az Udvarnak, Lissának és a moráknak is szükségük van rá, így először egyedül, majd Sydney-vel karöltve felkerekedik és legnagyobb örömömre és meglepetésemre újra viszontlátjuk a régi kompániát. Ezt a részt imádtam talán a legjobban az egész könyvből, olyan nosztalgikus és jó volt újra velük: Rose, Lissa, Christian, Gyimka, Abe, Sonya és a többiek társaságában lenni. Elmondani nem tudom, hogy ezt mennyire élveztem! (ok, tényleg érik már egy VA újraolvasás:-).
De ők is felnőttek. Talán egyedül Christian maradt a régi, szarkasztikus srác, de a többieken látszik, hogy az udvari élet, a felelősség komollyá tette őket, én Rose-n láttam ezt leginkább, aki már egy felelősségteljes, komoly testőr, nem pedig az a kicsit szertelen, nagyszájú lány, akit a VA-ban annyira istenítettünk.

Persze Eddie hiányzott közülük, de ő ott volt az új csipet-csapattal, akikkel legalább annyi minden történt, mint a két főszereplőnkkel. Ők sem tudnak nyugodtan a fenekükön ülni, bár náluk inkább a szerelmi ügyek okoznak "hatalmas" problémákat. Megint egy újabb szereplő érkezett, a már amúgy se pici "családba", Neil, aki az angol hidegvérével, a kimért viselkedésével, (Sydney kivételével) a "családban" lévő összes női szereplő szívét megdobogtatta és megremegtette a térdüket. A csapat fiú része persze nem veszi túl jó néven ezt a hatalmas rajongást, így Neilnek nagyon sokat kellett bizonyítania, mire ők is elismerik és befogadják maguk közé, mi meg őrült jól szórakozunk, ahogy a társaság kezeli a helyzetet:-).

A számomra picit lassú kezdéshez képest aránylag hamar felpörögtek az események. Sydney és Adrian kellően megkavarják az állóvizet, egymást tökéletesen kiegészítve olyan felfedezésekre jönnek rá, amik megmozgatják az egész mora világot - sőt az alkimistákét is, ha kiderülne... Persze Sydney továbbra is késélen táncol, hisz már azzal is, hogy barátkozik az "ellenséggel", hogy mágiát használ, elvihetnék "átnevelésre", de ha még az is kiderülne, hogy egy vámpírral szűri össze a levet, na az már végképp főben járó bűn lenne. És akkor még nem is beszéltem Zoéról, aki még mindig nem tudja megbocsátani Sydneynek, hogy az apjuk a nővérét választott erre a küldetésre helyette, és lépten-nyomon figyel, akadékoskodik, képtelen beilleszkedni a kis csapat napi életébe.
Úgyhogy bonyodalom van bőven, izgalommal, életveszélyes helyzetekkel tarkítva, de persze a várva várt romantikát is megkapjuk; Sydney és Adrian kapcsolata új szintre lép, mi pedig egyre jobban imádjuk őket és szurkolunk minden létező módon, hogy együtt maradhassanak.

És a vége? Na ez most VÉGRE egy kellően gyilkos függővég volt. Ezt szeretem. Richelle anno egyszer elmesélte, hogy a könyveit három nagy részre osztja - az első felvonás a felkészítés, amikor a karaktereket bemutatja, a második felvonás, amikor a fő konfliktus először bontakozik ki és a szereplők megpróbálják elérni a céljaikat, és a harmadik felvonásban pedig kirobban a valódi konfliktus, amikor is a szereplőknek meg kell velük küzdenie. Most érkeztünk el ebben a sorozatban is a harmadik felvonáshoz, így várhatóan egy sokkal sötétebb rész következik, én pedig már előre izgulok, hogy min kell még keresztülmennie a főhőseinknek...

A következő részre pedig július végéig kell várnunk, akkor jelenik meg az ötödik rész: Silver Shadows címmel.


Borító: Tetszik, kifejezi az Adrian és Sydney kicsit bonyolult kapcsolatát. Látszik, hogy közel állnak egymáshoz, de mégis mind a kettő kifelé tekint, kicsit gondterhelten, kicsit félve, nehogy rájöjjenek a titkukra.

Kedvenc karakter: Adrian, Sydney, Eddie, Hopper, Neil, Jill, Angelina - úristen megint fel tudnám sorolni szinte az összes karaktert:-), szinte mindenkit imádtam:-)

Szárnyalás: Sydney és Adrian kapcsolata, legfőképpen az a rész, amikor hó miatt elakadnak:-), illetve az, hogy végre kaptunk Adrian szemszögeket is.

Mélyrepülés: Sydney családja és a könyv vége...

Érzéki mérce: IGEN-IGEN-IGEN - hogy mióta vártuk ezt már, de a "YA keretein belül természetesen"... :-)

Értékelés: A lassú kezdés miatt vonok le fél pontot, de ez a rész már "évekkel" jobb volt, mint az előző. Ha így folytatjuk, akkor lesz még ebből maximum "lepke" is:).


2 megjegyzés:

  1. Hali! Azt szeretném kérdezni, hogy a Vérvonalak részeit ti hogyan olvastátok? Esetleg van már rajongói fordítás??
    B'

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Angolul olvastam. Nem túl bonyolult a nyelvezete, így ha valamennyire megy az angol, érdemes megpróbálni.
      Rajongói fordítás biztosan létezik, de én nem foglalkozom ilyenekkel, az angol nyelvű regényeket angolul olvasom. :)

      Törlés

Rendszeres olvasók