Agave könyvek 2014
231 oldal
Fordította: Török Krisztina
Goodreads: 3,48
Besorolás: YA, thriller
"MI TÖRTÉNIK, HA VALAMI SZÖRNYŰ DOLGOT KÖVETTÉL EL, DE NEM EMLÉKSZEL RÁ?
MI TÖRTÉNIK, HA NEM TUDOD, HOGYAN HOZHATNÁD RENDBE AZ ÉLETED?
Amikor Carl kinyitja a szemét egy jéghideg tó partján, bátyjára éppen rácipzárazzák a hullazsákot. Carl kétségbeesetten kutat az emlékezetében: mi történhetett a vízben? Ám akármilyen kitartóan próbálkozik, semmire sem emlékszik. Aztán a mentőben az ismerősnek tűnő gyönyörű lány rémülten sikoltozni kezd, amint megpillantja. Carl érzi, hogy a lánnyal együtt talán kideríthetik az igazságot, még mielőtt az szökőárként zúdul rájuk."
Az egyik blogger barátnőm áradozott sokat Rachel Wardról és hogy mennyire jó könyveket ír, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy akár egyet is elolvassak közülük. Egészen idáig. Ez a történet annyira érdekesnek tűnt a fülszövege alapján, hogy azonnal olvasni akartam:-), így kerültem végül kapcsolatba az írónővel és ezzel a történettel.
Ha jellemezni szeretném ezt a regényt, akkor talán egy szó rá a legmegfelelőbb: nyomasztó. Olyan, mint egy vérbeli thriller. Csak fiataloknak írva. Egyszerre annyira komor, hogy abba akarod hagyni és minél távolabb kerülni tőle, de mellette viszont addiktív, képtelen vagy letenni, mert tudni akarod mi történt, a végére akarsz járni.
A regény központi eleme a víz. Egy tóban történt, ami történt és a víz végigkísér az egész történeten.
Erre csak rátesz egy lapáttal főhősünk Carl családi háttere, ami tovább fokozza ezt a komor hangulatot. Az apja elhagyta őket, az anyja masszív alkoholista, aki nem igazán tudja feldolgozni az egyik fia elvesztését és nem tud igazán mit kezdeni a lelkileg megviselt másik fiával. Carl pedig csupán 15 éves. Amikor leginkább szüksége lenne a felnőttek tanácsára és útmutatására, akkor marad majdhogynem egyedül. Ő nem egy megszokott, könnyen szerethető főszereplő. Eleinte nehéz együttérezni vele, hiszen hiába ő a mesélő, inkább csak egy tárgyilagos, érzelemmentes elbeszélést kapunk tőle, de ahogy jönnek vissza az emlékei, úgy lesz egyre szeretetreméltóbb, úgy tudjuk sajnálni őt és szurkolni, hogy legalább körülötte legyen minden rendben.
A történtek viszont részleges amnéziát okoztak nála és a folyamatos bűntudat mellett próbálja Carl összerakni, hogy vajon mi is történhetett; az írónő pedig nagyon élethűen adta át nekünk egy kamasz fiú stílusát és a történet utáni lelkivilágát: ahogy gyötrődik, ahogy retteg, ahogy maga sem tudja, hogy mit csináljon; kétségek gyötrik, hogy vajon ő volt a gyilkos vagy maga is csak áldozat? A bátyja pedig folyamatosan kísérti, lelkiismeretfurdalást okozva a fiúnak - a valóság és a fikció pedig annyira jól keveredik, hogy a történet nagy részében nehéz eldönteni, hogy mi a valóság és mi csak Carl képzelgése.
A regény másik főszereplője pedig a gyönyörű Neisha, a lány, aki szintén ott volt a tragédiánál. Ő sokáig eléggé kettős karakter, nem nagyon tudtam, hová tegyem. Tudod, hogy ő a kulcsa az egésznek, hogy ő az, aki segíthet összerakni ezt a hátborzongató "puzzle"-t és csak Carl az, aki rá tudja venni, hogy segítsen. Az a Carl, akitől a lány eleinte sikoltozva menekül, így végig izgulsz, szurkolsz a fiúnak, hogy sikerüljön a lány bizalmába férkőznie. Neisha kapcsolata Carllal pedig számomra eleinte inkább furcsa, mint szeretetre méltó, ahogy Carlt, úgy őket is csak lassan tudtam megkedvelni együtt.
A regény vége pedig.. egyrészt lezárja a történetet, másrészt viszont valamit hiányoltam belőle. Picit úgy éreztem, hogy a nagy lendület, a nagy feszültség után átugrottunk egy részt, és hirtelen zárta le az író az egészet. Én valami más véget képzeltem volna el a történetnek. Ami talán picit jobban ütött volna.
Összességében imádtam és utáltam ezt a regényt. Imádtam, mert izgalmas volt, feszültséggel teli, mert szerettem a főhőssel együtt rájönni, hogy mi is történhetett és mert egyszerűen képtelen voltam letenni. De mellette utáltam is, mert féltem, borzongtam, rettegtem, mert nyomasztóan hatott rám és egy darabig esőben sem szeretnék mászkálni:-). De azt el kell, hogy mondjam, rég volt olyan könyv, ami ennyire kettős érzelmeket hozott ki belőlem! Aki szeretik a thrillereket és erős lelkűek, azoknak mindenképpen ajánlom, a többiek csak saját felelősségre olvassák!:-)
A könyvért köszönet az AGAVE Kiadónak!
 |
| francia borító |
Borító: Szerintem tökéletesen tükrözi a történetet. Nekem sokkal jobban tetszik, mint a legtöbb külföldi, egyedül talán a francia kiadás borítóját nem tudja felülmúlni.
Kedvenc karakter: Carl és Neisha
Szárnyalás: ezt megtartom magamnak, mert nem akarok spoilerezni:-)
Mélyrepülés: Carl anyja
Érzéki mérce: a történetet inkább a nyomasztó mivolta miatt ajánlanám 16 éven felülieknek
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése