KMK AKCIÓ

2014. április 9., szerda

Ruta Sepetys dedikálás Budapesten

Úgy látszik idén a magyar kiadók elhalmoznak minket dedikálásokkal, mert szinte még el sem utazott Lauren Kate, máris Magyarországon üdvözölhettük a különleges nevű Ruta Sepetyst, akinek a Maxim Kiadó dedikálással egybekötött író-olvasó találkozót szervezett.
Rutának itthon két könyv jelent meg: az Árnyalatnyi remény és a Kalitkába zárt álmok. Az előbbi könyvről nemsokára hozunk értékelést, az utóbbiról Kelly már írt a Blogturné keretében.
Szokásos lelkes kis bloggercsapatunk ismét összegyűlt; könyvekkel, fényképezőgépekkel és hatalmas lelkesedéssel felszerelve már egy órával hamarabb az Alléban lévő Libri könyvesboltban vártunk a dedikálásra. A korai érkezés egy dologban segített, nagyon jó helyet fogtunk ki és az első sorból hallhattuk és nézhettük az írónőt. 
Én személy szerint picit izgultam, hogy hányan leszünk, mert (sajnos) ez a két könyv méltánytalanul kevéssé ismert itthon, de a félelmem alaptalannak bizonyult, mert mire megérkezett Ruta, az összes szék foglalt volt, sőt még a környező könyvesstandokon is ültek rajongók:-).
Aminek már nem kellene meglepnie, az a profizmus és a barátságos viselkedés, ami ezeket az írókat jellemzi. Anno Simone Elkeles, majd Lauren Kate is tanújelét adta már ennek, de mégis, Ruta még rajtuk is túltett. Ahogy megérkezett, azonnal vidáman integetve egyenesen ODAJÖTT hozzánk, és ameddig a Kiadó munkatársai intézkedtek, addig ő, mint rég nem látott ismerőseivel, azonnal beszélgetni kezdett velünk. Ezzel feloldotta a kicsit izgatott hangulatot, és ameddig el nem kezdődött a találkozó, addig kifaggattuk az eddigi itthoni élményeiről:-).
Elmesélte, hogy szombaton érkezett és hogy mennyire meglepődött, hogy mennyi minden változott itthon;  még mindig milyen gyönyörű Budapest és vasárnap egy 8 órás gyalogsétát tett a városban:-). Tegnap az Amerikai Nemzetközi Iskolában járt, ahol a tanulóknak az Árnyalatnyi remény című könyve kötelező olvasmány; velük találkozott és nagyon izgult, hogy a gyerekek mit szólnak a könyvéhez, mert ők még teljesen őszintén és nyíltan mernek nyilatkozni az olvasmányaikról:-).
Mielőtt még több mindent megtudhattunk volna tőle, elhívták Rutát és elkezdődött a beszélgetés. Nemcsók Adrienn,  a kiadó munkatársa beszélgetett az írónővel, az olvasókat pedig egy angol-magyar és egy jelölő tolmács segítette.
A beszélgetés során az alábbi dolgokról mesélt az írónő:
Az Egyesült Államokban, Tennessee-ben él a családjával, és a különleges neve mindig is kíváncsivá tette az embereket. Amikor mesélt a neve eredetéről, az emberek azt se tudták, hogy eszik-e vagy isszák Litvániát, így akkor döntötte el, hogy ír egy történetet a balti államokban történt sztálini tisztogatásról, erről  borzalmas rémtettről, amiről a világ nagy része nem is tud és közben felfedi a származását is. Rengeteget kutatott, rengeteg emberrel beszélgetett, akik át és túlélték a deportálást. Nagyon nehéz feladat volt, hiszen az emberek több, mint 50 évig nem beszélhettek és nem is akartak beszélni ezekről a dolgokról. Sokszor elmondta azóta is, hogy "én írtam a könyvet, de ez nem az én történetem; a történelem írta ezt a történetet". Így készült el az Árnyalatnyi Remény című könyv.
A másik könyvének, a Kalitkába zárt álmoknak az ötlete pedig már a kinti életéhez kapcsolódik. Sok
olyan embert ismer, akik az 50-s években emigráltak az USA-ba és ő mindig is nosztalgiával gondolt arra az időszakra, úgy hitte, hogy akkor volt az élet tökéletes kinn. De az akkor már élő emberek ezt nagyon hamar megcáfolták, hogy nem az élet volt tökéletes, hanem a hazugság. Őt pedig mindig érdekelték a titkok, így elkezdett picit nyomozni és így született meg a második regénye.
A harmadik könyvét most írja és bár nem nagyon mesélhetne róla, de velünk mégis kivételt tett és megosztotta a történetet: a II. világháború végén, 1945 januárjában egy 1.500 fős kapacitású személyszállító hajó, majdnem 10.000!!! menekültet szállított, és ezt hajót egy orosz tengeralattjáró megtorpedózta. A hajó körülbelül 45 perc alatt elsüllyedt, mintegy 9.000 embert rántva magával a hullámsírba. (itthon utánanéztem, ez a Wilhelm Gustloff hajó tragédiája - Lupi megj.). Ez a világtörténelem legnagyobb hajókatasztrófája, amiről évtizedekig tilos volt beszélni. És erről szeretne Ruta írni.
Majd egy picit vidámabb téma következett. Ismét elmesélte, hogy 88-ban járt nálunk először. Vonattal érkezett meg és nem volt szállása. A pályaudvaron egy nő leszólította és szállást ajánlott neki. Mint kiderült, a nő biológusként dolgozott, de mivel épp munkanélküli volt, így a lakását kiadta külföldieknek. Ruta úgy döntött, hogy a hotel helyett a magánszállást választja és állítása szerint ekkor szeretett bele az országunkba.
Megosztotta velünk azt is, hogy főleg naplókat szokott olvasni, mert érdeklik a valódi történetek és persze a titkok. Az olvasói pedig ezt tudják, úgyhogy rengetegen megosztják velük a saját történetüket, kérve az írónőt, hogy írjon róluk. Ezért rengeteg titkot tud:-) és így jó pár könyvre való témája összegyűlt már:-). Bár imád naplókat olvasni, de sajátja nincs, elmondása szerinte eléggé őrült életet él és állandóan attól tartana, hogy valaki elolvassa:-). Inkább beleírja a titkait, az élete részeit a könyveibe. Például Jesse a Kalitkába zárt álmokból és Andrius az Árnyalatnyi reményből valós fiúk, az írónő élete részei voltak. Annyira élethűen írta le ezeket a szereplőket, hogy "Jesse" nővére például felismerte a testvérét a könyvből:-). (kérdésemre azt is elmondta, hogy nem, "Jesse" nem olvasta a könyvet:-).
Szabadidejében rengeteget mászkál a szabadban, a férje egy valódi cowboy, egy valódi lávsztori az övék, úgyhogy közösen járnak horgászni, kirándulni. 
Amikor megkérdezték tőle, hogy nem gondolkodik-e azon, hogy YA regényt írjon, annyit felelt: "soha nem mondom azt, hogy soha". De ő inkább a történelem iránt érdeklődik. Nálunk járva és beleszeretve a történelmünkbe, egyre inkább érik benne egy regény, amit Magyarországról írna. Mi ezt örömmel hallottuk és nagyon várjuk!
Miután nem volt több kérdés, a dedikálás következett. Az olvasók türelmesen vártak a sorukra, hiszen az írónő amellett, hogy mindenkinek dedikált, mosolyogva pózolt a fotókhoz, de még el is beszélgetett mindenkivel. Mi a már szokásos "kivárjuk a legvégét" programot választottuk, mert szerettünk volna egyéni és közös fotókat is készíteni vele. Velünk is ugyanúgy elbeszélgetett, meséltük neki, hogy bloggerek vagyunk, amit megjegyzett, mert a végén külön megköszönte, hogy nagyon hálás nekünk, mert mi nagyon sokat segíthetünk nekik, íróknak abban, hogy minél szélesebb körben megismerjék a könyveiket. Bár mi akartuk erre kérni, de végül Ruta kifejezett kérése volt az, hogy közösen készítsünk egy fotót, ahol rajta vannak a kiadó jelenlévő munkatársai (Adrienn és Norbi) és a mi kis csapatunk is (Kelly, Szilvi, Fummie, Deszy és jómagam).

Az estét pedig ismét jó élményekkel zártuk és mindannyian a szívünkbe zártuk a tehetséges, vidám, mosolygós, nagyon barátságos Ruta Sepetyst. Reméljük, hogy minél több könyvét olvashatjuk majd, köztük azt is, aminek majd remélhetőleg lesz magyar vonatkozása is:-).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók