KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2015. április 4., szombat

Jessie Burton: A babaház úrnője


A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Jessie Burton, angol író-színésznő első regénye, A babaház úrnője. A fiatal írónő első könyvéért több díjat is kapott, továbbá 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a műve - többek között magyarul is.

2015. április 4.-től a Blogturné Klub öt bloggere teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson az extrák fül alatt további információval, érdekességekkel találkozhattok A babaház úrnőjével kapcsolatosan. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről, a helyszínről, és szereplőkről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

Libri - JAK, 2015
496 oldal
Fordította: Farkas Krisztina
Goodreads: 3,58
Besorolás: történelmi fikció

Mindazt, amit látsz, játéknak veszed.

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget.

Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a bonyolult viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatűrkészítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni.

Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai.

Jessie Burton 1982-ben született. Első regénye, A babaház úrnője 2014-ben jelent meg, melyet Anglia legnagyobb könyvesbolthálózata, a Waterstones az év könyvévé választott. 2015-ben 31 nyelven jelenik meg a regény. A szerző jelenleg második művén dolgozik.


Hollandia a 17. században élte az aranykorát. Ekkor vált nagyhatalommá, a Holland Kelet-indiai és a Nyugat-indiai Társaság hajói felfedezték Ausztráliát, a Csendes-óceán szigetvilágát és Hollandia az újkori Európa leggazdagabb kereskedővárosa lett.
Johannes Brandt az egyike a nagyon gazdag kereskedőknek. Családi nyomásra nősülésre adja a fejét és egy fiatal vidéki lányt, a tizennyolc éves Petronella Oortmant választja és veszi feleségül. Petronella hatalmas reményekkel, izgalommal vegyes félelemmel érkezik meg az új családjához, hisz az eddigi "gondtalan" életét félretéve mostantól feleségként kell helyt állnia egy számára teljesen ismeretlen világban. Megérkezve azonban csalódva veszi tudomásul, hogy a férje nincs otthon, úton van, így a lány kénytelen egyedül szembenéznie az ismeretlennel. A házat eddig Johannes húga, Marin uralta, aki nem szívesen adja át ezt a státuszát a tapasztalatlan, fiatal lánynak.
Petronella nem túl boldog az új életében, egészen addig, ameddig egy gyönyörű babaházat nem kap a férjétől, a házuk pontos mását. Az ifjú feleség pedig úgy dönt, hogy berendezi, így egy miniatűrkészítőt bíz meg a berendezési tárgyak elkészítésével. A miniatűrkészítő pontosan teljesíti a kéréseket, de minden rendeléséhez váratlan ajándékokat és rejtélyes üzeneteket küld...Ráadásul a pluszban küldött ajándékok túlságosan személyesek, arról árulkodnak, hogy a készítője nagyon jól ismeri ezeket az embereket. Petronella így nyomozásba kezd, hogy ki áll a miniatűrkészítő mögött és mi a célja. Természetesen a ház is rejteget olyan titkokat, amelyek csak arra várnak, hogy a lány megfejtse azokat.

Petronella
A történet engem sok aspektusában a Manderley-ház asszonyára emlékeztetett, csak annyi különbséggel, hogy ott Joan és Maxim között hatalmas szerelem dúlt, itt pedig Petronella nem szerelemből házasodott. Marin pedig eleinte a kemény, rosszindulatú viselkedésével nagyon hasonlít mrs. Danversre.
Természetesen a két történet két külön korszakban játszódik és amíg Joan és Maxim megtehették azt, hogy szerelemből házasodnak, addig Petronella és Johannes korában ez szinte luxusnak számított. Abban a korban inkább a vagyon, a kinézet, a háttér volt fontos, a szerelem pedig "majd megjön" - volt az akkori asszonyok hozzáállása a dolgokhoz. Petronella pedig vágyja ezt a szerelmet, eleinte izgatottan, félve - hiszen a testi szerelemről az akkori fiatal lányok vajmi kevés felvilágosítást kaptak a házasság előtt, később pedig elkeseredetten küzdve érte, mert tudja, hogy mi a "kötelessége". Nagy élvezettel olvastam Petronella fejlődéséről, ahogy a fiatal, tapasztalatlan, határozatlan lányból egy biztoskezű, okos, határozott asszony válik. De az élete nem volt irigylésre méltó, ahogy abban az időben az asszonyoké úgy általában nem volt az. Ahogy az akkori nőknek, úgy Petronellának is nagyon rövid idő alatt kellett felnőnie, beletanulnia a kereskedésbe, megtanulni a társadalom intrikáit kezelni és együtt élni velük. Abban a korszakban egy nő vagy megtanulta mindezeket és akkor tényleg a ház úrnője lehetett - sőt, még a férjét is befolyásolhatta bizonyos döntésekben, vagy elbukott és szenvedett és tűrt az élete végéig. Főhősnőnk nem adja fel és küzd, amíg csak lehet.

Az írónő pedig nagyon realisztikusan írta le ezt a világot, mind a helyszíneket, mind a szereplőket. Szó szerint
Marin
magam előtt láttam ezt a sötét, csendes, de mérhetetlenül gazdag házat. Együtt féltem a fiatal lánnyal, aki a vidék jó levegőjéről bekerült ebbe a zárt, rideg világba, ahol, bár névlegesen ő a ház úrnője, de gyakorlatilag még szinte a szolgáló is megmondja neki, hogy mit csináljon. De ahogy halad a történet előre, ahogy erősödik a lány, úgy változik ez a kapcsolat, a szereplők pedig egyre inkább megnyílnak a lány előtt és sorra "hullanak ki a csontvázak a szekrényből". 
Petronellát kedveltem nagyon. De mégis, valahogy úgy éreztem, hogy a történet főszereplője Marin. Ő az, akit szerintem az elején mindenki utálni fog, mert keménykezű, a nagy gazdagságuk mellett is rettentő puritán asszony, de mennyi titkot rejteget! Annyi fordulat történik vele kapcsolatban, hogy egy idő után az ő története sokkal jobban érdekelt, mint Petronelláé vagy mint az, hogy mi vagy ki áll a rejtélyes miniatűrkészítő mögött. 
Jessie Burton pedig a társadalomról is nagyon jó kritikát alkot: láthatjuk az akkori emberek irigységét a másikra, a butaságot, az előítéleteket, a rosszindulatot és a féltékenységet. Igen, ezek a tulajdonságok a mai kor emberében is ugyanígy megvannak, csak azzal a különbséggel, hogy ott a felsoroltak, abban az időszakban, bármikor, bárkinek a halálát eredményezhették. 
És a történet vége? Nem mondanám, hogy számomra megnyugtató véget kaptam, bár az akkori korhoz talán egy ilyen befejezés illik a legjobban. 

Összességében egy nagyon jól megírt, kicsit misztikus, lebilincselő regényt olvashattam egy érdekes, de olyan korszakról, amelyről szívesen olvasnék még többet, de nem kifejezetten szerettem volna élni benne. Főleg nem nőként.
Egy jótanács: érdemes az első fejezetet újra elolvasni, miután befejeztétek a regényt! 
Borító: Látványos, érdekes, figyelemfelkeltő
Kedvenc karakter: Petronella, Cornelia, Otto és Marin
Szárnyalás: A babaház! Legszívesebben most elutaznék Amszterdamba és megnézném az eredetit!
Mélyrepülés: az emberi tudatlanság és a rosszindulat 
Érzelmi mérce: Aprócska szerelmi szál, irigység, harag, bánat, bosszú - érzelmek egész garmadája vonul át a regényen.
Értékelés:

Blogturné extra -  Petronella Oortman babaháza
Az írónő először 8 éves korában járt Bethnal Greenben egy kiállításon, amely babaházakat mutatott be. A kis Jessie-t teljesen elbűvölték a varázslatos aprócska házak és ezt az élményt soha nem felejtette el. Ez egyszer ő volt az óriás, az apró babákhoz és berendezésekhez képest, a gyermeki képzeletével pedig hamar el tudta képzelni, hogy milyen élet folyhatott ezekben az apró szobákban.
Egészen 27 éves koráig azonban nem sokat foglalkozott ezzel az emlékkel, egészen addig, ameddig meg nem látogatta az amszterdami Rijksmuseumot, ahol ismét találkozott a babaházakkal és Petronella Oortman 1686-ban épült, tökéletes arányokkal rendelkező gyönyörű babaháza annyira elvarázsolta, hogy végül ez ihlette meg A babaház úrnője című regényének megírására is.
De ki volt ez a Petronella Oortman?
A hölgy egy nagyon gazdag özvegy volt, aki Johannes Brandt selyemkereskedőhöz ment feleségül és mint a legtöbb nagyon gazdag nő akkoriban, ő is kapott egy babaházat a férjétől, amelyet 1686 és 1710 között ő maga rendezett be nagyon drága anyagokkal.
Amszterdam aranykorában a gazdag feleségek gyakran készíttettek a házukra megszólalásig hasonló babaházakat, melyek némelyikének az értéke gyakran hasonló volt egy valódi ház árához.
Sajnos Oortmanék házának pontos helye mára már nem ismert, így nehéz ténylegesen összehasonlítani a babaházat és a valódi házat, de az biztos, hogy nagyon aprólékosan és élethűen lett berendezve a ház, hű képet mutatva egy akkori ház belsejéről.
Petronella halála után a babaházat a lánya, Hendrina kapta meg, majd pedig Janhoz - Hendrina bátyjához került. Hendrina állítása szerint a házra több, mint 30.000 holland forintot költött az édesanyja, ami akkoriban egy csatornaparti ház ára volt.
A valóságban azonban ennél jóval kevesebbet ért a babaház, csupán 1.700 holland forintra értékelték fel.
1821-ben az állam vásárolta meg a babaházat, és 1875-ben került a Rijskmúzeumba, ahol azóta is látható.
Jacob Appel festménye

És mit lehet tudni a babaházról?
Fából készült, a mérete 255 cm magas, 190 cm széles és 78 cm mély és 9 szobát mutat be. A korához képest nagyon jó állapotban maradt fenn, bár a benne szereplő babák nagy része sajnos hiányzik.
1710-ben Jacob Appel lefestette a babaházat, ahol jól látszik, hogy figurák is voltak benne - mára ebből csak egy gyermekbaba maradt fenn. Ugyanúgy eltűntek a gyerekruhák is, amelyek még egy 1950-ben készült fotón is láthatóak.
A babaház ahogy fentebb is írtam, nagyon realitiszkus, az arányok pontosak és a mind eredeti anyagokból készültek.

Forrás: Wikipedia , Rijksmuseum , Independent

Nyereményjáték:
„A helyi mondák szerint két norvég halász és egy kutya hajótörést szenvedett a Flevo-meernek (a későbbi Zuiderzeenek) azon a részén, ahol az Amstel folyó vize az IJen keresztül a tengerbe ömlik. Ott menedéket leltek, nemsokára családjukat is idehozták és egy települést alapítottak és így ők lettek a későbbi Amszterdam első lakói. Ez a hagyomány egy 15. századi rajzra vezethető vissza, amely egy koggét (középkori hajót) ábrázol két emberrel és egy kutyával, amelyen ugyan az emberek páncélba öltözöttek és a hajó tatján az akkori Amszterdam zászlaja lengedez. ”

Jessie Burton angol írónő a manapság divatos angol/amerikai helyszínekkel ellentétben Hollandiába, azon belül pedig Amszterdamba kalauzol bennünket. De tulajdonképpen miért is jelentős Amszterdam, hogyan emelkedett fel, s bukott el, és hol tart ma? Ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat a minden turnéállomáson jelen lévő játékok keretében. Gyertek, tartsatok velünk, hiszen nem csak érdekességeket tudhattok meg ezáltal, hanem ahogyan ez lenni szokott, nyerhettek is!

A feladatotok nem más, mint az állomásokon lévő szövegrészletekből hiányzó neveket (vagy helyeket, társaságok neveit, stb.) beírjátok a Rafflecopter megfelelő mezőjébe, továbbá a facebookos oldalakat nem elegendő meglátogatni, a tetszik gombot is kéretik megnyomni!

Figyelem! A Kiadó csak Magyarország területére postáz, valamint a nyertesnek 72 óra áll rendelkezésére, hogy jelentkezzen az értesítő e-mailre, egyéb esetben új nyertest sorsolunk!

Petrus Plancius tudós kartográfussal folytatott tanácskozások után 1594-ben kilenc kereskedő megalakította a van Verre Társaságot, tengerentúli kereskedelem folytatására. Az első flották városi támogatással indultak el és Indiát tűzték ki úticélul.

Az első társaság megalakítását továbbiak követték, amelyek 1602-ben egybeolvadtak. A vállalkozás már indulásakor nagy gazdasági erőket tömörített és különleges jogokhoz jutott. Az ________________ privilégiumot kapott a Jóreménység-fokától keletre, valamint az úgynevezett Magellán-úton fekvő országokkal folytatandó kereskedelemre. Felhatalmazása kiterjedt arra is, hogy háborút indítson, egyezményeket írjon alá, településeket alapítson.



A blogturné további állomásai:
Április 4 - Kelly Lupi olvas
Április 6 - Tekla könyvei
Április 8 - Könyvszeretet
Április 12 - Könyvgalaxis

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók