A.O. Esther: Gombnyomásra 2.

Decens Magazin Média, 2014
494 oldal
Besorolás: NA, disztópia

Mia és Russel a megalopolisz egy távoli szegletében, Talbot házában raboskodva a szökésüket tervezik, ám minden rezdülésüket a ház intelligens számítógépe, Veronica figyeli. Elég egy rossz lépés, és a csuklójukon villogó bilincsen keresztül megbüntetik őket.
Liam és Dylan a cellájukban üldögélve várják a pillanatot, hogy a többi halálraítélttel együtt száműzzék őket a dzsungelbe, amikor megtudják, a mutánsokat előre beetették a kapu előtt, hogy senki ne élje túl a kivégzést. A két, mindenre elszánt vadásznak azonban sajátos terve van a szabadulásra…
A Hobbs-birtok feketébe öltözik, miután a fényújságban levetítik a kintieknek a 268-as kapunál történt mészárlást. Stella valósággal belerokkan a gyászba, amikor Hobbs dokiék hírt kapnak Russelékről. A lány végső kétségbeesésében Ryannel Manipurába utazik, hogy segítsen a bátyjának és Miának a szökésben, ám nem sejti, hogy ezáltal az ő élete is veszélybe kerül.
Doktor Cohen sem tud békében nyugodni: ismét Miához fordul, és arra kéri, segítsen megtalálni a mágikus követ, amelyet egy legendás, sumér királynő titka rejt, és amely megoldást jelenthet a Manipurában kialakult önkényuralom megdöntésére.
De vajon sikerül-e Miának és Russelnek elmenekülnie Manipurából? Hogyan élik túl a vadászok a kivégzést? Létezik-e olyan seb, amelyet nem gyógyít be az idő sem és valósággá válhat-e egy égben köttetett szerelem?

Az első rész függővége után nem volt kétséges, hogy a második részben sem fogunk unatkozni. Kicsit féltem, hogy a kb fél éves kihagyás után mennyire fogom tudni felvenni a szálat, de egy másodpercig sem éreztem azt, hogy elvesztem volna. Anno a barátaim kérdésére, miszerint ennyi könyv mellett hogyan emlékszem a szereplőkre, a sztoriszálra és minden egyébre, azt válaszoltam, hogy ha a könyv jó, akkor akár évek múlva is emlékezni fogok a szereplőkre és minden fontosabb momentumra. Ha a történet felejthető, akkor akár már egy hónap múlva is lesznek "fekete lyukak" és úgy kell visszalapoznom, visszakeresnem, hogy mi is történt.
Itt ilyen problémám nem volt, szinte azonnal fel tudtam venni a történet fonalát és lelkesen izgultam, kalandoztam és próbáltam lélekben is segíteni a hőseinknek.
Azt ismét el kell, hogy mondjam, hogy az írónő lebilincselően ír. Imádom a gyönyörűen megírt mondatait, amelyek képesek teljesen kikapcsolni és minden mondatából süt, hogy mennyire jólelkű lehet. Talán épp ezért csodálkozom azon, hogy pont disztópiát írt, mert ez valahogy túl kemény műfajnak tűnik hozzá. Persze a műfaj minden eleme ott van a regényben, ezzel semmi gond nincs, létezik elnyomás, negatív jövőkép, borzalmak, kegyetlenkedés, de a történetben fellelhető sok szerelmi szál számomra mind azt mutatja, hogy az írónő a lelke mélyén inkább romantikus író.

Dylan

Az első rész értékelésében azt írtam, hogy úgy éreztem, hogy a történet inkább a romantika felé hajlik, de ebben a részben már nem írok le ilyet. Ez egy akciódús, izgalomban bővelkedő történet, a romantika itt most picit háttérbe szorul, ami szerintem jót tesz a regénynek. Ez már jóval közelebb áll az általam ismert disztópiákhoz, annak minden véres, brutális részleteivel együtt. Persze azért romantikus részeknek sem voltuk híján, amelyek néha kellettek is, hogy a zordabb részeket kicsit enyhítsék és feloldozást nyújtsanak mind a szereplőknek, mind az olvasóknak.

A történet ismét több szálon halad, hiszen az előző rész végén hőseink eléggé távol sodródtak egymástól, de az írónő a legnagyobb örömömre ügyesen mozgatta a szálakat. Nehéz volt eldönteni, hogy melyik izgalmasabb és kikért izguljak jobban: Miáért és Russelért, akik Manipurában próbálták túlélni a fogságot és annak a következményeit vagy Dylanért és Liamért, akik elég kemény helyzetből próbáltak kijutni, bár a vadonbéli tapasztalatuk azért sokban segített nekik vagy pedig Stelláért, aki a testvére megmentésére sietve olyan borzalmakat él át, amelyeket senkinek sem kívánnék. 

A szereplők közül még mindig Mia nagy kedvencem, de a fiúk közül Liamot letolta a dobogóról Russel, akit

Stella

miután jobban megismerünk, szerintem az olvasók nagy része szeretni fog. A srác nemcsak egy lángész, egy zseni, hanem mellette nagyon jó a humora és talpig férfi. Azzal, hogy Miával össze voltak "zárva" elég hosszú ideig, nagyon szoros baráti kapcsolatba kerültek. A barátit persze próbálom kihangsúlyozni, mert tényleg mind a ketten nagyon odafigyeltek arra, hogy semmi, még csak véletlenül se történjen köztük, de én mégis éreztem azt a bizonyos kémiát. Sőt, megkockáztatom, hogy jobb párosnak tűntek, mint Mia és Liam, bár ez abból is adódhat, hogy a fő szerelmespárunk a történet jó részében távol volt egymástól. Látom és érzem, hogy mindenkinek megvan a párja, akihez szerintem hűséges lesz a történet végéig, túl nagy csavart nem érzek ilyen téren (amit nagyon sajnálok, mert szeretem a meghökkentő fordulatokat főleg a szerelmi szálakban), de én most sokkal szívesebben látnám Miát és Russelt együtt, mint külön.

De hiába Mia, Russel és Liam, úgy éreztem, hogy ez a könyv inkább Stella és Dylan könyve. Imádtam a párosukat, ahogy sok félreértés, borzalom és tragédia után lassan alakul köztük valami. Dylan eddig nem volt több számomra, mint Liam jó haverja, az ügyes vadász, de ebben a részben jóval többet kapunk belőle. Egy melegszívű, megértő és türelmes férfi, akiért szerintem sokan sóhajtoznánk:). (és akkor a kinézetéről még nem is beszéltem:).

Max

Új szereplőként ismerhettük Dylan nagymamáját, Ria mamát, aki egy személyben nagyi, boszorkány, vajákos asszony és a környező állatok védelmezője. És az ÁLLATOK! Aki ismer, az tudja, hogy mennyire vonzódom a farkasokhoz és a történetben szerepet kaptak ők is! De persze csak mellékszerepet, hiszen a főszerep egy fiatal hiúzé lett, Maxé, "akinek" imádtam minden jelenetét. Az írónőnek pedig egy hatalmas pirospont jár, hogy utánanézett, hogy mit kell tudni egy ilyen vadmacskáról és megpróbálta minél élethűbben megjeleníteni.

A történet vége pedig? Ez most nem olyan "körömlerágós" függővég, mint az első rész vége, de sok kérdés nyitott maradt, amire csak a harmadik rész hozhat választ. Ráadásul van egy szereplőnk, aki a történet elején elszakad a főszereplőktől és valószínűleg tartom, hogy neki még fontos szerepe lesz az elkövetkezőkben. (Ciki vagy nem, nekem nem hiányzott az egész történet alatt, annyira lekötöttek a többiek, de így az utolsó mondatokkal újra eszembe juttatta az írónő, hogy "hé, van még valaki, akiről nem tudunk semmit és érdemes odafigyelni rá":).

Összességében ez a rész is elvarázsolt és csak úgy faltam az oldalakat. Egyetlen

Mutáns

dolgot tudnék felhozni hibának, ha ezt annak lehet egyáltalán nevezni. Mégpedig azt, hogy a legtöbb esetben a menekülés nagyon "egyszerűen" ment. Megpróbálom spoilermentesen elmagyarázni: adott egy szituáció, ami elég kilátástalannak tűnik, a konfliktus fokozódik, majd ehhez képest számomra túl egyszerűen jutottak ki belőle a szereplők. Egy ilyen volumenű könyvnél, egy ilyen zord világnál, én egy picit több bonyoldalmat, több küzdelmet vártam volna el.

Ettől függetlenül a könyvet lelkesen ajánlom olvasásra, de mindenképpen 16 éven felülieknek, hiszen a regény világa eléggé kemény és tele van brutalitással. Míg az első részt inkább a lányoknak ajánlottam volna, az erős romantikus szál miatt, ezt a részt szerintem már a  fiúk is élvezni fogják a sok akciójelenet miatt.

Borító: Ez tipikusan annak a példája, hogyan lehet valami egyszerű, de mégis ízlésesen szép. Nagyon szép és tökéletesen illik az első részhez.

Kedvenc karakter: Russel, Mia, Dylan, Ria mama és MAX!

Szárnyalás: Stella és Max kapcsolata:), de ha komolyabb szeretnék lenni, akkor azt mondom, hogy még mindig az írásmód

Mélyrepülés: Ahogyan a nőkkel bánnak a manipurai férfiak... 
 
Érzelmi mérce: szerelem, bánat, gyűlölet, megbánás, harag, nagyon-nagyon sokféle érzelemmel találkozhatunk a regényben.

Értékelés: