KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2020. március 10., kedd

Deepa Anappara: Dzsinnvadászok



Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – erre szerette volna felhívni a figyelmet első regényével az indiai származású író, Deepa Anappara. A Dzsinnvadászok egy kisfiú tolmácsolásában mutatja be az indiai nyomornegyedek világát és az ott élő emberek kiszolgáltatottságát. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével Indiába és a turné végén nyerjétek meg a könyv egy példányát!

Athenaeum, 2020
390 oldal
Fordította: Neset Adrienn
Goodreads: 3,92
Besorolás: misztikus thriller

Indiában ​naponta mintegy száznyolcvan gyermek tűnik el nyomtalanul – feltételezhetően ember- és szervkereskedők áldozataként. Regényével erre az óriási problémára hívja fel a figyelmet az újságíróként már számtalan díjat elnyert Deepa Anappara.
A szerző egy gyerek szemén keresztül mutatja be a képzeletbeli indiai nagyvárosi gettóban a legszívesebben detektívesdit játszó Dzsáj és barátai történetét. A gyerekek sejtik, hogy nem dzsinnek vitték el az osztálytársukat. Bahadúrt öt napja nem látta senki.
A rendőrség tehetetlen és csak külön védelmi díjért tesz bármit is. Dzsáj és barátai elindulnak, hogy valóságos nyomozásba kezdjenek, de egyre veszélyesebb városrészekben kötnek ki, és egyre sötétebb ügyletek tanúi lesznek. Amikor Dzsáj nővére is eltűnik, a detektívesdi nem lesz játék többé.

Deepa Anappara a dél-indiai Keralában született. Tizenegy éven át újságíróként dolgozott. Riportjaiban felhívta a figyelmet arra, milyen káros hatással van a gyerekek fejlődésére a szegénység és a vallási konfliktusok. Munkásságáért megkapta A Fejlődő Ázsia Újságírói Díjat, az Emberi Jogi Média-díjat és a Sanskriti-Prabha Dutt újságírói ösztöndíjat. A Dzsinnvadászok egy részletével elnyerte a Lucy Cavendish-díjat szépirodalom kategóriában, a Deborah Rogers Foundation Writers-díjat, valamint a kimagasló elsőkönyveseknek járó Bridport/Peggy Chapman-Andrews-díjat. Anappara jelenleg doktori tanulmányait végzi a norwichi University of East Anglia egyetemen.
A magyar fordítás szinte egy időben jelenik meg az eredeti kötettel, Neset Adrienn érzékeny tolmácsolásában.

A könyvre Neset Adrienn hívta fel a figyelmemet, akinek a véleményére adok (és mellesleg ő fordította a könyvet). A fülszövege elég nyomasztó volt, de a kíváncsiságom felülkerekedett mindenen és úgy döntöttem, hogy belevágok a regénybe. Anno a Gettómilliomos című film már mutatott pár dolgot a valódi Indiából, de ez a regény még mélyebb rétegekbe vezet el.

A kilenc éves Dzsáj a testvérével és a szüleivel egy nyomornegyedben (básztiban) él valahol Indiában, egy képzeletbeli városban. Iskolába jár, küzd a mindennapokban az ételért, a folyóügyekért, a mosdásért, éli a nyomornegyedek lakóinak kilátástalan életét. Egy nap azonban az egyik osztálytársa nyomtalanul eltűnik, a rendőrség nem tesz semmit, így a kisfiú úgy dönt, hogy a tévében látott rendőrnyomozós filmek mintájára megkeresik a barátaival az elveszett fiút. 

Ha a regényt jellemeznem kellene, akkor ilyen szavak jutnának az eszembe, brutális, őszinte, szívszorító, nyomasztó, kilátástalan. Mi, innen Európából csak a média révén ismerhetjük meg azt a világot, amiben India lakosságának jó része él. Ezek a nyomornegyedek... egy európai ember számára teljes mértékben a poklot jelentik, míg az ott lakóknak pedig az életet. De milyen életet? Milyen dolog az, hogy reggel felkelvén (bocsánat a vulgáris részért) nem besétálsz a fürdőszobába és elvégzed a dolgodat, hanem elmész a nyilvános fürdőbe, ott sorban állsz a többi helyivel, kifizetsz valamennyi pénzt és utána tudod elvégezni, amit el kell és mosakodni is? Hogy gyerekként az egyetlen "normális" étkezésed az, amit az iskolában kapsz? Hogy 8-9 évesként, amikor még élned kellene a gyerekek gondtalan életét, akkor az iskola után mindenki megy dolgozni, hogy megkeresse azt a pár rúpiát, amivel a családját segítheti? És akkor még nem is meséltem az erőszakról. A bandákról, a kiéhezett férfiakról, akik gyerekeket / nőket rabolnak el és miután kiélték a vágyaikat, gyakran az áldozataik menthetetlenek? Vagy a szervrabló bandákról, akik az utcán kódorgókra vadásznak és bele se merek gondolni, hogy mi történik utána...

Igen, Dzsáj ilyen helyen él és ezt a világot mutatja meg nekünk. Az írónő annyira részletesen, annyira hitelesen írta le az ottani életet, hogy én is szinte együtt fáztam, éheztem, fuldokoltam a szmogtól Dzsájjal együtt. Azért azt el kell mondanom, hogy a kisfiú a nővérével együtt egy szerető, összetartó családban él, ami az ottaniak között elég ritka, bár a hagyományok így is gúzsba kötik őket. Ott van például Dzsáj nővére Rúnu dídí, aki hiába élsportoló, nagy jövő várna rá, de se a családja, se a közösség nem nézi jó szemmel, hogy egy "lány futkos" és nem a helyi nőktől elvárható életre készül.
Dzsáj történetén keresztül az írónő azonban mélyebbre nyúl, nemcsak a napi majdnem 180 eltűnt gyerekről mesél, hanem magáról a társadalomról is. A korrupcióról, a vallási ellentétekről, a szegények és gazdagok közti óriási mélységekről, a kizsákmányolásról és a tehetetlenségről. 

Ami még nagyon megrázó volt, hogy minden eltűnt személynél megismerhettük, hogy hogyan töltötte az utolsó óráit. Ez bizonyosságot adott, hogy nem csak elkódorgott, megszökött a fiújával, a nagyvárosok felé indult, hogy mozisztár legyen belőle, stbstb, hanem valami borzalmasabb dolog történt.

És a történet vége? Minden, csak nem megnyugtató. Nem kapunk konkrét választ arra, hogy mi is történt az eltűntekkel, csak sejthetjük, ahogy a könyv szereplői is. És ez borzalmasabb szerintem, mintha kiderült volna az igazság. Kétségek között tart mindenkit és felesleges reményeket táplál. Nekem pedig mélyen beleült a lelkembe ez az egész történet és napokig emésztettem az olvasottakat. Lehet, hogy nem Nyugat-Európában élek vagy az USA-ban vagy valamelyik jóléti államban, de akkor is nyugodt, békés gyerekkorom volt, ellentétben Dzsájjal és a sorstársaival, akik már 8-9 évesen naponta küzdenek a megélhetésükért és az életbenmaradásukért. És ez a mai világban egyszerűen felfoghatatlan.

A könyvet - bár elég kemény és megrázó a tartalma, mindenkinek ajánlom elolvasásra.

Borító: Látványos, figyelemfelkeltő, de nem vagyok tőle elájulva...

Kedvenc karakter: Dzsáj, Rúnu dídí

Szárnyalás: ahogy Dzsáj nem adta fel a nyomozást

Mélyrepülés: a rendőrség semmit nem tevése

Érzelmi mérce: megrázó

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Sajnos nem csak Indiában, hanem a világ minden táján gyakori a gyermekek elrablása, eltűnése. Vannak esetek, amelyeket felkap a sajtó, és vannak olyanok – mint ahogyan a Dzsinnvadászokban is –, amelyekkel nem igazán törődnek még a hatóságok sem. Játékunkban ezúttal a világszerte hírhedtté vált eseteket keresünk: minden állomáson találtok egy rövid leírást, amely alapján ki kell találnotok, hogy melyik ügyre gondoltunk. 
(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)

A brit kislány nem sokkal a negyedik születésnapja előtt, 2007. május 3-án tűnt el a portugáliai Praia da Luz üdülőhely egyik apartmanjából. Ügye azóta is megoldatlan, és még szülei is gyanúba keveredtek.


A blogturné további állomásai:

Március 10 - Kelly és Lupi olvas
Március 12 - Könyv és más

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók