432 oldal
Goodreads: 4,91
Besorolás: ya, középiskola, barátság
A lány belevaló és vagány, de a teljesen új élethelyzet és az első szerelem mindent megváltoztat...
Ida nem egy átlagos kamaszlány. Ida makacs, nagyszájú és folyton a határokat feszegeti. Azonban amikor a szülei elválnak, és úgy dönt, hogy Londonból Budapestre költözik édesapjához, olyan kihívásokkal találja szemben magát, amelyekre nem volt felkészülve. A kamaszkor szokásos kérdései mellett, mint az útkeresés vagy az első szerelem, az új ország, az ismeretlen kultúra és az új barátságok is a mindennapjai próbatételeivé válnak.
Mindezek rengetegében Ida időnként eltéved, máskor megtalálja a helyes utat, vagy ha jobb lehetőség nincs, újat tapos magának, miközben sokszor bebizonyosodik, hogy még ha ő az ellenkezőjét is érzi, valójában nincs egyedül.
Ida az a kamaszlány, akivel együtt tudunk nevetni vagy sírni, és akinek az életben való kalandozása mindenkit megérinthet.
Ida nem egy átlagos kamaszlány. Ida makacs, nagyszájú és folyton a határokat feszegeti. Azonban amikor a szülei elválnak, és úgy dönt, hogy Londonból Budapestre költözik édesapjához, olyan kihívásokkal találja szemben magát, amelyekre nem volt felkészülve. A kamaszkor szokásos kérdései mellett, mint az útkeresés vagy az első szerelem, az új ország, az ismeretlen kultúra és az új barátságok is a mindennapjai próbatételeivé válnak.
Mindezek rengetegében Ida időnként eltéved, máskor megtalálja a helyes utat, vagy ha jobb lehetőség nincs, újat tapos magának, miközben sokszor bebizonyosodik, hogy még ha ő az ellenkezőjét is érzi, valójában nincs egyedül.
Ida az a kamaszlány, akivel együtt tudunk nevetni vagy sírni, és akinek az életben való kalandozása mindenkit megérinthet.
Idén ez már a harmadik olyan könyvem volt, ahol számomra új magyar szerzővel próbálkozom.
Az már az első pár oldal alapján éreztem, hogy a regény sok apróságban hasonlít az SZJG sorozatra, bár én annak csak az első részét olvastam, azt is elég régen, de folyton eszembe jutott az olvasás során.
Ida Londonban élt korábban a családjával, anyja angol ügyvéd, apja magyar sebész, de a válásuk után úgy alakul, hogy ha nem akar ki tudja meddig Skóciába utazni az anyja munkája miatt, akkor választhatja Budapestet is, ahol egy két tanítási nyelvű gimibe járhat. Ida az utóbbit választja és a hétvégi érkezését követő hétfőn már kezdi is a sulit, ahol már két hete tart a tanítás. A lány nagyon ideges, hiszen minden új, nem ismer senkit a diákok és a tanárok közül, szerencsére legalább a nyelvvel nincs gondja, hiszen két anyanyelve van. Londonban jóformán csak egy igazi barátnője volt, Rekiya, vele szoros kapcsolatban állt, most attól tart, nehezen fog beilleszkedni a már kialakult iskolai közösségbe.
Nézzük, mi tetszett nekem ebben a történetben! Először is visszavitt a regény a fiatalkoromba, és nekem ez nagyon jó időszakom volt, imádtam a középiskolát. Bár ez egy új közösség, hiszen kilencedikben mindenki új, azért Ida két hetes csúsztatott kezdése miatt megvolt az "új lány" trope, amit nekem is volt szerencsém átélni hetedikes koromban. Ismerem ezt a bizonytalanságot a többiek, az új hely, az új otthon miatt, úgyhogy örültem, hogy különösebb balhé nélkül sikerült Ida beilleszkedése. Mondjuk az első nap én elkísértem volna a gyerekem az új suliba...
Tetszett az új barátságok kialakulása, és emellett nem lett elhanyagolva az egy szem régi barátság sem. Egymás megismeréséhez idő kell, szerencsére a szerző megadja ezt, hiszen a regény az iskolai év végéig tart, kicsit még tovább is. A karakterek széles tárháza vonult fel, megvoltak a tipikus figurák, a diákok és a tanárok körében is. Tetszett a fiatalok nyelvezete, a párbeszédeik, tényleg így beszélnek, sőt még ennél is több angol szóval, és ez a stalkerezés, na az nagyon megy.
A szerelmi szál, - ha lehet ennek nevezni, - nagyon aranyos volt, és nagyon tini szintű, amit nem bántam. Szegény apuka azért vizionálta magának, hova fog ez kifutni, ezen jól szórakoztam. De tényleg, valóban ilyen a lányos apukák élete. Egyébként ha már az apuka került szóba, kicsit túl normálisnak találtam az életét, ahhoz képest, hogy plasztikai sebész. Olyan volt, mintha egy hivatalnoki állása lenne, semmi hétvégi vagy éjszakai műszak, semmi egyéb program. Azt értékeltem benne, hogy próbált szabályokat felállítani, és ha be lettek tartva, akkor később adott engedményeket. Az külön jó pont, ahogy Mátéval viselkedett, komolyan vette, felnőttként kezelte.
Anyuka karaktere már nehezebb eset, hiszen én anyaként nem tudtam volna belemenni ebbe az egészbe. Sok gondolkodást és szívfájdalmat igényelt ez a döntés, ami egy tartós elengedést eredményez. Nagyon egyet tudtam érteni a pár hónappal későbbi nagy kifakadásával. Egyébként sajnálom, hogy nem derültek ki konkrétumok a válás okairól, veszekedtek, de min?
És akkor pár dolog, ami nem annyira tetszett. Például a piálás. Tisztában vagyok vele, hogy a 15 évesek is kipróbálják az italt, feszegetik a határokat, hogy mennyi fér bele, és az első lerészegedések is ekkor történnek meg. Mégis végig úgy éreztem, hogy ez annyira általános, teljesen elfogadottá vált, pedig ezt nem kéne hagyni. Itt is cikizték Idát, amiért becsípett, mintha ezek után edzenie kéne, nehogy újra megártson. Olyan jó lenne az ellenkezőjéről olvasni.
Kicsit fura volt az is, hogy szinte mindenkiről kiderült, hogy valamiben szuper tehetséges. A végén már csak mosolyogtam az egészen.
A szerző stílusa nagyon olvasmányos és szerintem ezt a korosztályt meg tudja fogni ezzel a történettel. Megvan benne minden, ami érdekelheti a tiniket, a kapcsolatoktól a gimis életen át egészen a ruhákig. Időnként nekem túlzó volt a részletesség, a minden egyes cselekvés leírása zavaró, sokszor éreztem, most ugorhattunk volna a következő napra, helyre. Így sokszor ismétlődésnek hatott, pedig nem volt az. A másik nagyon idegesítő tényező számomra a röhög szó használata, ami kb 200 alkalommal szerepel ilyen-olyan raggal és formában. Nekem ez egy kissé negatív beütése a nevet, vidám, jól szórakozik, stb helyzetnek, és számtalan alkalommal kizökkentett, amikor nem odaillően volt használva, például szegény Máténál.
Maga a válás, Máté részéről a gyász megjelenése, az eltávolodás a szeretett családtagoktól mind komolyságot, nehezebb témákat hozott a történetbe, amit fontosnak tartok egy ifjúsági regényben, ugyanakkor számos humoros jelenet megfelelően ellensúlyozta ezt. Szerintem van helye a könyves piacon az SZJG lecsengése után egy hasonló jellegű sorozatnak, remélem hamar olvashatjuk a folytatást, mert persze a legérdekesebb pillanatban hagytuk félbe a sztorit. Gratulálok a szerzőnek!
Köszönöm az olvasás lehetőségét a Maxim Könyvkiadónak.
Képek: Pinterest
Borító: Figyelemfelkeltő, levenném a polcról.
Kedvenc karakter: Ida
Szárnyalás: A cicamentés édes volt.
Mélyrepülés: A röhög ismétlődése.
Érzelmi mérce: Korai young adult szintű a romantika, később nyilván kibontakozik.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése