2026. október 17., szombat

Linda Castillo: Gyilkos ​indulat (Kate Burkholder#17)

 


A General Press Kiadó jóvoltából újra együtt nyomozhatunk Kate Burkholderrel, ezúttal az amish közösségben történik egy borzalmas gyilkosság sorozat. Tartsatok velünk ebben az izgalmas nyomozásban három bloggerünk segítségével.

General Press, 2026
296 oldal
Fordította: Rácz Péter
Goodreads: 4,18
Besorolás: thriller, krimi

A nyár őrült erővel tombol Painters Millben. A meleg elől a cserjésbe menekülő amish gyerekek borzalmas felfedezést tesznek, ami egy csapásra véget vet a kisváros nyugalmának. Kate Burkholder rendőrfőnök a helyszínre érve a huszonegy éves Samuel Yutzy feldarabolt holttestére bukkan. A tapasztalt rendőrfőnököt is elborzasztják a látottak, vajon milyen eltorzult elme választott ilyen szadista módszert a gyilkossághoz? A nyomozás alig kezdődik el, amikor néhány kilométerre az első helyszíntől egy szakadékból egy hordóba gyömöszölt második holttest is előkerül. Az elhunyt Samuel Yutzy legjobb barátja. Kezdettől fogva világosnak tűnik, hogy a két haláleset között kapcsolat áll fenn, Kate mégsem tud rájönni a megoldásra, az amish közösség néma marad. Egy titokzatos nő felbukkanása ad új lendületet a nyomozásnak: szerinte a két amish fiatal olyan személyekkel került kapcsolatba, akik sötét dolgokkal üzletelnek. Az ügy megoldásához Kate-nek le kell merülnie a közösség legmocskosabb bugyraiba. Amikor pedig túl közel kerül az igazsághoz, a gyilkosok magát Kate-et veszik célba. Ohióban halálbüntetés jár a rendőrgyilkosságért – de visszatartaná ez bármelyik bűnözőt?

Linda Castillo Kate Burkholder sorozata nem új a számomra, hiszen olvastam már a sorozatból egy korábbi részt, ami nagyon tetszett. Úgyhogy amikor lehetőségem nyílt arra, hogy ismét visszatérjek az amish közösségbe, és újra Kate oldalán nyomozhassak, természetesen nem mondtam nemet. :) 

A történetben ismét egy szörnyű bűntény történik az amishok között, Kate Burkholder rendőrfőnöknek pedig természetesen most is az a feladata, hogy kiderítse, mi történt valójában, és megtalálja a felelősöket.
Ami szerintem különösen érdekessé teszi ezt a sorozatot, az maga a közeg. Az amish közösség kívülről nézve talán békésnek, egyszerűnek és kiszámíthatónak tűnhet, de ahogy egyre jobban megismerjük ezt a világot, rájövünk, hogy itt is ugyanúgy jelen vannak az emberi gyarlóságok, a titkok és a sötét dolgok, mint bárhol máshol. És amikor egy ilyen közösségben történik valami borzalmas, az ember óhatatlanul is kíváncsi lesz arra, hogy mi vezetett idáig.

Kate helyzete pedig ebből a szempontból különösen érdekes. Ő maga is az amish közösségben nőtt fel, mielőtt elhagyta azt, így nemcsak a nyelvüket beszéli, hanem a szokásaikat, a gondolkodásmódjukat és a közösség működését is jól ismeri. Ez óriási előny egy nyomozás során, hiszen olyan emberek is hajlandóak megnyílni előtte, akik egy kívülállóval talán szóba sem állnának. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden ajtó könnyedén megnyílik előtte, hiszen attól, hogy valaki ismeri ezt a világot, még nem feltétlenül fogadják vissza teljes bizalommal.

Kate egy igazi tökös nyomozó, aki nem az a típus, aki szépen megvárja, amíg valaki más megoldja helyette a problémákat. Maga jár utána a dolgoknak, ha szembe kell néznie valakivel, aki veszélyes, akkor szembenéz vele. És ha egy nyom arra vezeti, hogy veszélyes helyzetbe kerüljön, akkor sem fordul vissza csak azért, mert esetleg baj történhet. Olyan, mint egy jó nyomon lévő kopó, semmi nem téríti el attól, hogy a végére ne járjon az ügynek. 
És én ezt imádom benne. Nem tökéletes, miért is lenne az, de egy kemény, határozott nő, aki akkor sem adja fel, amikor már a saját élete forog kockán. Mellette viszont van benne megfelelő mennyiségű empátia, ami akkor jön jól, amikor az áldozatok családjaival vagy a túlélőkkel kell kommunikálnia. 

A történet felépítése is tetszett. Imádtam, ahogy újra végigkövethetjük a nyomozás folyamatát, az információgyűjtéstől kezdve az internetes kereséseken és a gyanúsítottak felkeresésén át egészen addig, amíg a különböző részletek lassan összeállnak egy egésszé. Őszinte leszek, már vagyok annyira vén iszapszemű rája, hogy a történet felénél már tippeltem, hogy mi volt az ok-okozat és mi áll a háttérben, de ettől függetlenül élvezettel olvastam a regényt egészen a végéig.
Különösen tetszett, hogy a történet bizonyos pontjain magunk is részesei lehetünk az eseményeknek, és nem pusztán utólag értesülünk arról, mi történt. Ott vagyunk a borzalmas események közelében, látjuk a nyomozás egyes mozzanatait, és szinte együtt haladunk Kate-tel az igazság felé. Ettől az egész sokkal közvetlenebb és feszültebb lesz.

Persze egy ilyen sorozatnál mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mennyire élvezhető az adott rész akkor, ha valaki nem olvasta az előzményeket.
A Gyilkos indulat már a Kate Burkholder sorozat tizenhetedik része, így azért nem meglepő, hogy Linda Castillo nem tölt meg oldalakat Kate teljes háttértörténetének ismertetésével. Az írónő abból indul ki, hogy aki már ennyi részen keresztül követi a nyomozónő kalandjait, az nagyjából tisztában van az előéletével és a személyes életével. És őszintén szólva ezt egyáltalán nem bántam, hiszen egy ilyen hosszú sorozatnál valahol érthető, hogy a hangsúly inkább az aktuális bűnügyön van.
Ettől függetlenül szerintem azok is nyugodtan belevághatnak, akik még nem olvasták a korábbi köteteket. A történet önmagában is követhető és élvezhető, nem szükséges hozzá ismerni az összes előzményt. Egyedül Kate és Tomasetti kapcsolatára lehetsz kíváncsi, hiszen az ő közös történetük megértéséhez azért jól jöhetnek a korábbi részek. De emiatt szerintem senki ne mondjon le erről a regényről!

Összességében nekem a Gyilkos indulat is nagyon tetszett. Szeretem Linda Castillo stílusát, azt, ahogyan az amish közösség világát ötvözi egy izgalmas bűnügyi történettel, és azt is, hogy Kate Burkholder személyében egy ennyire határozott, kemény és talpraesett főszereplőt kapunk. A nyomozás végig lekötött, a történet jól felépített volt, és olvasás közben egyetlen pillanatig sem éreztem azt, hogy csak azért haladnék tovább, mert már szeretnék a végére érni.
És igen, most már tényleg el kellene olvasnom a kimaradt részeket is!

Borító: Hangulatos, és szerintem jól illik a történethez.

Kedvenc karakter: Kate Burkholder, természetesen! :)

Szárnyalás: A részletesen bemutatott nyomozás, a folyamatosan fenntartott izgalom és Kate kemény, megalkuvást nem ismerő személyisége.

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: Feszültség, izgalom, pici borzongás

Értékelés: 


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
Október 17 - Kelly & Lupi olvas
Október 18 - Könyv és más
Október 20 - Pandalány olvas

2026. október 14., szerda

Courtney Summers: This ​is Not a Test – Éles helyzet / Please Remain Calm – Kérjük, maradjanak higgadtak!

 


A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából új, kibővített és átdolgozott kiadásban nemrég megjelent Courtney Summerstől az Éles helyzet című könyv. Tartsatok velünk egy zombiapokalipszises kalandban a blogturné során.

Könyvmolyképző, 2026
384 oldal
Fordította: Z. Roehnelt Zsuzsanna
Goodreads: 3,84
Besorolás: disztópia, poszt-apokaliptikus, YA

Amikor elkezdődik a zombiapokalipszis, hiába szökik meg a bántalmazó szülői házból, gyötrelmei nem szűnnek. Nővére volt számára a legfontosabb, de miután őt is elveszítette, elérkezettnek látja az időt, hogy feladja a harcot.
Öt másik diákkal arra kényszerülnek, hogy elbarikádozzák magukat saját gimijükben. Kétségbeesett társai bármit kockára tesznek az életben maradásért, és ez egy sor lehetetlen döntést hoz magával. Telnek-múlnak a napok, a holtak egyre közelebb nyomulnak, Sloane-nak pedig szembe kell néznie mindazzal, amit életről, halálról, túlélésről és az áldozatokról tud, és végleg el kell határoznia magát.

Őszinte leszek, amikor megláttam, hogy ez egy zombis, posztapokaliptikus történet, rögtön nosztalgikus hangulatba kerültem. Régebben rengeteg hasonló regényt olvastam, de az utóbbi években valahogy háttérbe szorult nálam ez a műfaj. Sokáig ott állt az eredeti regény a polcomon, de valahogy soha nem éreztem azt, hogy el kellene olvasnom és feledésbe is merült. Egészen idáig.

A történet középpontjában Sloane áll, aki már az apokalipszis előtt sem volt könnyű helyzetben. Az apjuk őt és a nővérét, Lilyt bántalmazza és a testvére nem is bírja sokáig, lelép, magára hagyva Sloanet az apjukkal. Sloane végső elkeseredésében az öngyilkosságot fontolgatja, amikor is kitör a fertőzés... A számára megszokott világ az egyik napról a másikra összeomlik, Sloane pedig néhány diáktársával együtt az iskolában reked. Innentől persze adott a klasszikus alaphelyzet: kevés információ, fogyó készletek, egyre növekvő félelem, és a mindenkit gyötrő kérdés, hogy vajon meddig lehet biztonságban maradni.

Aki arra számít, hogy az első oldaltól kezdve zombik üldözik a szereplőket és akció akció hátán történik, annak talán csalódás lesz a könyv első fele, mert az inkább a szereplőkről szól - milyen terheket cipelnek magukkal, milyen döntéseket hoznak, hogy élik meg és át ezt az egészet és mit hoz ez ki belőlük. Úgyhogy ez a része egy kicsit (számomra) lassabb volt, nehezebben is jutottam túl rajta. Nagyon sok a belső vívódás, a bizonytalanság, a szereplők közti konfliktus, miközben maga az izgalmas, akciós része eleinte teljesen a háttérbe húzódik.

Sloane a főszereplő elég megosztó karakter szerintem. A szerző nagyon különlegesen alkotta meg őt, hiszen a legtöbb hasonló történetben a főhős(nő) valamilyen módon túl akar élni, harcol azért, hogy megússza ezt az egészet és biztonságos helyre jusson. Sloane viszont már a könyv elején sem akar élni és nem is látja az értelmét annak, hogy harcoljon. Nem igazán izgatják a zombik, inkább a rengeteg hozott fájdalom és trauma a valódi problémája.
Rhys (a fiú főhőse a történetnek) pedig ennek pont ez ellentetje, ő ösztönösen a túlélésre koncentrál, próbál irányítani és előre gondolkodik. Teljesen más hajtja őt. Rhys a reményt, Sloane pedig a reménytelenséget testesíti meg, és talán pont ezért működött olyan jól a köztük kialakuló dinamika.

Ami különösen tetszett, hogy a világfelépítés szándékosan nagyon hiányos. Nem kapunk hosszú magyarázatokat arról, hogy pontosan hogyan kezdődött a fertőzés, mekkora a pusztítás vagy, hogy léteznek-e még ténylegesen biztonságos helyek a világon. Pontosan annyit tudunk, mint a szereplők. És ettől az egész történet még nyomasztóbb lesz.

Én pedig folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vajon mit tennék a helyükben? Maradnék a suliban, hátha jönnek megmenteni minket? Vagy elindulnék, hiszen az itteni készletek egyszer kifogynak, a zombik pedig rájöhetnek, hogyan lehet bejutni? Vajon létezhetnek-e más túlélők is?

Aztán a regény második felétől beindul a várva várt akció - zombik mindenhol és felgyorsulnak az események, na onnantól már szinte letehetetlen a könyv. Egyre több az izgalom, gőzünk nincs, hogy ki fogja túlélni és ki nem, hiszen a szerző nem fél a karaktereit beáldozni. Én pedig azt vettem észre, hogy még egy fejezetet akarok olvasni, majd még egyet, még egyet és hirtelen a végére értem...

A befejezés... pedig függővég. Nem kicsi. Az a fajta lezárás, amikor a szerző megadja a lehetőséget arra, hogy Te gondold tovább a történetet. És itt tényleg ránk hagyja, hiszen folytatása sosem készült és valószínűleg nem is fog. És ez részben őrjítő, hiszen annyi mindenen mentek keresztül a túlélőink (nem árulom el, hogy kik:)))), hogy megérdemelnének egy jól lezárt befejezést. Vagy ha ők nem, legalább mi:).
De a szerző nem adja meg nekünk ezt a feloldozást.

Összességében ez a regény nem egy klasszikus zombis regény, sokkal inkább egy karakterközpontú, érzelmekre építő történet, ahol sokkal inkább fontos a szereplők fejlődése, mintsem az, hogy túlélik-e a zombiapokalipszist. 
Tudom, hogy megosztó lesz ez a regény, nem is mindenkinek fog bejönni, de én végül örülök, hogy újra a szemem elé került és elolvastam. 

Borító: nem rossz, a hangulatot jól adja, de valahogy mégis kevésnek érzem

Kedvenc karakter: -

Szárnyalás: a fokozatosan alakuló feszültség és a főszereplő "különleges" karaktere

Mélyrepülés: -

Érzelmi mérce: szorongás, reménytelenség, bizonytalanság és egy kis remény (és van egy kis romantika is, de az teljesen mértékben elenyésző)

Értékelés: 





Ha megtetszett, ITT megrendelheted!


A Blogturné további állomásai:
Blogturné
Október 06 - Spirit Bliss Sárga könyves út
Október 08 - Dreamworld
Október 10 - Hagyjatok! Olvasok!
Október 14 - Kelly és Lupi olvas
Október 15 - Könyv és más
Október 16 - Sorok között

2026. október 5., hétfő

C. S. Quill Felpörgetve (Campus Drivers#1.)

 


Egyetemi élet, veteránautók és egy nem mindennapi fuvarszolgálat – megérkezett C. S. Quill Campus Drivers sorozata! Tartsatok velünk Lane és Lois történetében, amelyből hamarosan sorozatadaptáció is érkezik az Amazon Prime-ra!

General Press, 2026
408 oldal
Fordította: Margittai Ágnes
Goodreads: 4,18
Besorolás: new adult, romantikus

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Csak egy fuvar lesz, de a szíved is beleremeg…

Az új szemeszter igazán reménytelinek ígérkezik Lane O'Neill számára. A Campus Drivers alkalmazás, amelyet legjobb barátaival indított, hatalmas sikernek bizonyul, a lányok egyszerűen megvesznek értük. A koncepció egyszerű: a négy sofőr felújított veteránautóival taxis szolgáltatást nyújt az egyetemi diákoknak.
Lane-nek csupán egyetlen hibája van: képtelen kötődni bárkihez. A barátain kívül senkit sem tűr meg hosszabb ideig maga mellett, egészen addig, amíg fel nem bukkan a lépcsőházban egy viharvert és elveszettnek tűnő lány, akit épp most dobott a pasija. Lane átmenetileg befogadja a kanapéjára a kissé idegesítő idegent, Lois kedvessége és elbűvölő humora azonban hamar rést üt a fiú áttörhetetlen pajzsán…

Ritkán olvasok NA történeteket, mert valahogy sosem lettek igazán az én világom. Egy idő után azt éreztem, hogy nagyon hasonló történeteket kapok, a szereplőkhöz sem sikerül igazán kötődnöm, úgyhogy szépen lassan fel is hagytam velük. 
Igazából azt sem tudom pontosan, miért vágtam bele ebbe a regénybe. A borító számomra nem volt valami ütős, és a fülszöveg alapján sem éreztem azt, hogy valami egészen egyedi történetet fogok kapni. De mégis adtam neki egy esélyt. És milyen jól tettem!

A történet egyik főszereplője Lane O'Neill, aki három legjobb barátjával együtt létrehozta a Campus Drivers alkalmazást. A koncepció egyszerű: a négy srác felújított veteránautókkal fuvarozza az egyetem diákjait, és mondanom sem kell, hogy a jóképű sofőröknek elég nagy rajongótáboruk alakult ki. Lane azonban nem éppen a hosszú kapcsolatok híve, a barátain kívül senkit sem enged igazán közel magához. Aztán egy napon gyakorlatilag az ajtaja elé sodorja az élet Loist (a másik főszereplőt), akit éppen most hagyott el a barátja, Lane pedig befogadja a lányt a lakásába. Átmenetileg. Legalábbis ez a terv.

Maga az alapsztori tényleg nem rengeti meg a romantikus könyvek világát, de nem is emiatt szerettem ennyire. Hanem a szereplők miatt.
Adott ugyanis négy nőcsábász, nagyon jól kinéző fiú és egy lány, aki történetesen egyiküktől sem akar semmit. És ez a felállás nekem nagyon bejött. 
A fiúk nagyon hamar befogadják Loist a kis társaságukba, és onnantól kezdve imádtam szinte minden közös jelenetüket. A beszélgetéseket, a civódásokat, a hülyéskedéseket és azt, ahogyan Lois lassan tényleg a csapat részévé válik. Nagyon jól működött közöttük a dinamika, és számomra pont ettől lett több a könyv egy egyszerű romantikus történetnél. Nem csak arra vártam, hogy Lane és Lois között végre történjen valami, hanem imádtam erről a kis csapatról olvasni.
Ráadásul nagyon jól jött, hogy mind Lois, mind Lane szemszögéből megismerhettük a történetet. Én alapból szeretem a váltott szemszöget a romantikus könyveknél, mert így jobban megismerhetjük a szereplőket és a hátterüket. Itt pedig különösen jól működött, hiszen Lane és Lois eleinte közel sem ugyanott tart érzelmileg. Lois a volt pasiját akarja visszakapni és a szakításukat gyászolja, Lanet pedig eleinte inkább idegesíti az új lakótársa és semmit, de semmit nem akar tőle.

És ha már a két főszereplő... a szerző névválasztása egyszerűen fenomenális. Lois + Lane. Persze erre mindenki, aki csak a baráti körükbe vagy a családjukhoz tartozott, ugrott, így azért voltak ebből (is) vicces jelenetek bőven. 
A kapcsolatuk pedig csak szépen lassan alakul. Nem ugranak egymásra már a 15. oldalon, nem hallgatjuk oldalakon keresztül, hogy mennyire vágynak a másikra - ez mind csak lassan alakul ki. Lois épp egy kapcsolatból jön, ahol eléggé sérült, Lane pedig kb a szexen kívül semmi másra nem használja a lányokat - illetve neki is megvan a maga "csontváza a szekrényben". Így azért idő kell ahhoz, hogy ebből a kiindulásból bármi legyen. De ez pont így volt jó. Imádtam, ahogy először csak haverok, majd barátok, majd végül "picit" több lett belőlük, de úgy, hogy a kémia azért ott volt - legalábbis Lane részéről biztosan. És az már valami :D
Természetesen egy ilyen történetbe kell valami buktató, valami,ami a szerelmesek elé akadályként gördül és KÖSZÖNÖM, hogy ez most nem egy terhes barátnő vagy félreértett csók / helyzet volt. De pont itt volt számomra egy furcsaság. A 32. és 33. fejezet között konkrétan olyan érzésem volt, mintha kimaradt volna egy fejezet. Vagy legalábbis néhány oldal, egy beszélgetés, egy gondolat... BÁRMI. Lois olyan hirtelen változtatott az addigi nagy elhatározásán, hogy én csak pislogtam, hogy miről maradtam le? Erről nem szeretnék bővebben írni, nehogy valamit elspoilerezzek, de aki már olvasta, azzal nagyon szívesen beszélgetnék erről, hogy ő is érezte-e ezt a nagy hiányt.

A befejezés pedig függővég. Fura, mert a cím alapján nem gondoltam volna, hogy ez egy sorozat része. De így nem fejeződhet be egy regény... Persze utánanéztem és akkor látszódott, hogy igen, ez egy sorozat része, valószínűleg a többi fiú is kap majd egy-egy saját történetet - aminek rettentően örülök!

Imádtam ezt a regényt úgy is, hogy nem, nem fogja megváltani a világot. Tele van klisékkel, nagyjából tudjuk, hogy mi fog történni és valószínűleg a történet legtöbb elemével már találkoztunk valahol máshol. De én akkor is odavoltam érte! Nem tudom ennél szebben megfogalmazni :D. Egyszerűen imádtam ezt a kis csapatot, szerettem velük / köztük lenni, szerettem a hülyéskedéseiket, a barátságukat, az összetartásukat és azt, ahogy Lois szinte észrevétlenül a társaság részévé vált. És miközben azon gondolkodtam az elején, hogy tulajdonképpen miért is kezdtem bele ebbe a regénybe, a végén már ott tartottam, hogy nehogy vége legyen. Úgyhogy rettentően várom a folytatást és természetesen a a Prime sorozatot is, mert meg is lesz filmesítve a történet!

Borító: Nem rossz, de nem dobtam hanyatt magam tőle - csak emiatt biztosan nem venném le a polcról (a Goodreadsen körülnézve láttam jobbakat is)

Kedvenc karakter: Lane, Lois, Don, Lewis, Adam és Lois testvérei

Szárnyalás: a humor és a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: romantikus és kapunk +18 karikás részeket is (hiszen ez már egy NA történet)

Értékelés:


Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

A blogturné további állomásai:
Október 01 - Zakkant olvas
Október 03 - Ambivalentina
Október 05 - Kelly és Lupi olvas

Rendszeres olvasók