KMK AKCIÓ

2011. július 3., vasárnap

Az olvasás 7 hete - I. hét

Az első hét témája  az első könyvélményekről szól, ki adott anno először könyvet a kezembe, kinek a hatására kezdtem el olvasni...

A helyzetem kicsit rendhagyó, mert egyrészt vissza kell emlékeznem a kb. 35 évvel ezelőtti énemre, másrészt a szemem előtt ott van a majdnem 9 éves kislányom, akinek én vagyok az a személy, aki meghatározza az első könyves élményeit.  Nem is mondhatnék mást, természetesen nekem is a szüleim adták az első könyveket a kezembe. Apukám különösen sokat olvasott, főleg klasszikusokat és háborús témájúakat, de anyu is lelkesen gyűjtötte a könyveket, szívből örülök például a Jókai összesnek, ami már nálam van a polcaimon. Az akkor divatos Berkesi, Szilvási, Rejtő  könyveket is vásárolta rendszeresen. A munkahelyén (még a szociban) az ebédlőben volt egy könyvsarok, ahol akár részletre is lehetett venni könyveket, sorozatokat. 

Az első igazi saját könyvem 7 évesen  Hárs László: Nem leszek az unokád c. könyve volt, amit nagyon nagyon szerettem, és sokszor kiolvastam.  A főhős Buci királyfi volt:)
A Móra Könyvkiadónak volt ez a sorozata: Már tudok olvasni!, pont az ilyen éppen  kezdő olvasóknak való könyvekkel.  Aztán a sok-sok klasszikus mesekönyv mellett rátaláltam a pöttyös könyvekre, amik közül fergeteges és százszor újraolvasott a   Katrin professzor  Ingrid Bredberg tollából.  Hasonlóan imádtam még Vera Fera Mikurától a Barátnőm, Rozina - Tizenkettő: nem egy tucat!   c. könyvet is. Óriási élmény volt felfedezni a Micimackót is!
Nem tudok elég hálával gondolni a szüleimre, amiért mindig volt olvasnivalóm, a Kisgyermekek nagy mesekönyvétől kezdve Az ezeregy éjszaka meséin át Illyés Gyula 77 magyar népmeséjéig, ezek mind mind meghatározóak voltak, megalapozták az olvasás szeretetét.  De nemcsak mesékkel láttak el, amikor kitaláltam, hogy csillagász leszek, megvették a Vörös óriások és fehér törpéket, ami felnőttként sem könnyű olvasmány, vagy amikor a kémia izgatott, megkaptam a Kalandozások a kémia birodalmában-t,  és még sorolhatnám a példákat. 

Az iskolai élményeket sem szabad elfelejteni! A sok költözés miatt három általános iskolába is jártam, így a kelleténél több tanárt ismertem meg, és hihetetlen szerencsém volt, hogy a magyart tanítók mindig a kedvenceim voltak. Elsősorban Dr. Buda Béláné, aki 7-8. osztályban tanított. Talán az is szerencse, hogy sosem volt probléma a kötelezők kiolvasása, szinte mindet szerettem. Manapság megrökönyödve látom, hogy a gyerekek rövidített változatban, szinte csak kivonatokat olvasnak a kötelezőkből, illetve megnézik filmen...

És akkor a következő generációról...  A lányomnak először a Katrin professzort adtam, aztán  elkezdtük megvenni a Csillagrét tündérei sorozatot, ezeket imádja. Jó szellősen, nagy betűkkel van írva, aranyosak a történetek. Szereti a Rosszcsont Peti sorozatot is, a különböző Disney filmek bemutatása apropóján megjelenő csodákat, pl. Aranyhaj és a nagy gubanc. Mivel a rózsaszín Barbie világ is jelen van a mindennapjainkban, ezek a csillámos könyvek is kedvencek.
Amit sajnálok, az a klasszikus mesék iránti érdeklődés hiánya. Bár lehet, hogy idővel ezeket is előveszi,  reménykedem benne. Az okokat szerintem az életvitel változásában lehet keresni. Az én gyerekkoromban még napi 1 db normális esti mese volt a tv-ben, a mai gyerekeknek több csatorna is van, ami 24 órában ontja magából a meséket, nem éppen egyformán élvezhető színvonalon. Aki engedi a gyereknek, hogy ezeket folyamatosan nézze, főleg egy kis számítógépezéssel is megfűszerezve, ne csodálkozzon, ha nem lesz olvasó emberke. 
Nem a reklám helye, de nagyon tudom ajánlani a Könyvmolyképző Kiadó Jonatán  klubját, és úgy általában a kiadó könyveit, mert nagyon igényes, jól megválogatott kiadványokat találok náluk, kezdő olvasóknak valótól a felnőtt irodalomig.

Hogy jó példa vagyok a gyereknek? Tény, hogy többet lát olvasni, recit írni,  molyolni, mint a konyhában, vagy sorozatot nézve a tv előtt, főleg az utóbbi években.  Büszke vagyok rá, hogy ő is már túl van az egy éves moly tagságon, és tizenakármennyi könyvet kiolvasott alig 9 évesen. A könyvesboltokban tett látogatás nagyobb élmény, mint egy ruhavásárlás, többnyire nem jövünk ki üres kézzel sehonnan.  Nagy komolyan nézegeti a könyveket, és örömmel fedezi fel az ismerős borítókat: Anya, ez neked megvan!!!
Boldog leszek, ha legalább annyi örömöt kap a könyvektől, mint én, és a fantáziája szabadon szárnyalhat olvasás közben, mert számomra ez az igazi szabadság, amire mindig is vágytam.
Folyt. köv. 1 hét múlva

7 megjegyzés:

  1. Nagyon jó példát mutatsz a lányodnak!:)

    VálaszTörlés
  2. Köszi, ha már főzni nem tanítom:)))

    VálaszTörlés
  3. Eddigi tapasztalataim alapján én is azt tudom elmondani, hogy a következő generáció olvasóvá nevelése elsősorban a szülők felelőssége. Én is gyakrabban láttam a szüleimet olvasni, mint tévét nézni, ezek után nem csoda, hogy én is jobban szeretem a könyveket. Mondjuk ők ráneveltek engem a klasszikusokra is, hiszen elsősorban népmeséket olvastunk esténként. :) Elhatároztam, hogy én is igyekszem majd megszerettetni az olvasást a gyerekeimmel.

    (OFF: Gondolkodom azon, hogy regisztráljak a moly.hu-ra. Szerinted érdemes?)

    VálaszTörlés
  4. WW!!!! Azonnal tessék regizni a molyra! Aztán nyomjál egy figyelem gombot nálam ! kellyolvas:)) Tetszeni fog!!!

    VálaszTörlés
  5. A lányod is moly tag? De édes!

    VálaszTörlés
  6. Igen, és nagyon büszke rá:))))

    VálaszTörlés
  7. Jelentem, molyosítottam magam. :D

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók