A General Press gondozásában jelent meg Ann Napolitano vadonatúj,
szívbemarkoló regénye, a Helló, gyönyörűm!, melyben négy nővér életét
követhetjük nyomon, és számos más mellett a testvéri szeretet, a családi
kötelékek és a szerelem kérdésköreit járhatjuk körül. Tarts te is
bloggereinkkel a turnénk során, és ha játszol velünk, akkor akár a könyv egy
példányát is megnyerheted!
General Press, 2024
432 oldal
Fordította: Gieler Gyöngyi
Goodreads: 4,17
Besorolás: fikció, romantikus, történelmi fikció
A Padavano nővérek nem csupán testvérek, hanem egymás legjobb barátnői is,
akik érzelmekkel és energiával töltik meg az 1980-as évek Chicagójának egy
színes szegletében álló házukat. William Waters pedig egy tragédia miatt
elcsendesült otthonban nőtt fel, ahol a fájdalomtól sújtott szülei
képtelenek voltak szeretettel fordulni felé. Így amikor találkozik a
temperamentumos és ambiciózus Julia Padavanóval, a világ egyszerre mintha
kivilágosodna körülötte.
Juliával együtt érkeznek a testvérei is: Sylvie, a család álmodozója, aki
akkor a legboldogabb, ha egy könyvet bújhat; Cecelia, a szabad szellemű
művész; Emeline pedig türelmesen gondoskodik mindannyiukról. Ám amikor a
William múltjából áradó sötétség kezdi elhomályosítani a jövője fényét, nem
Julia, hanem Sylvie lesz a fiú bizalmasa. Így azonban nem csak William lelke
törik darabokra, hanem a négy nővér öröknek hitt szövetsége is.
Vajon vissza tudnak-e találni egymáshoz? És a szeretet képes-e egy
széthullott családot újra egésszé varázsolni?
A történet fülszövege - valahol a szívem mélyén szeretem az évtizedeket átívelő családregényeket és a különlegesen szép borító fogott meg, amiatt vágtam bele ebbe a regénybe.
A családregény egy fiú és négy lány életébe ad betekintést. William gazdag szülők gyerekeként nő fel, mindene megvan, kivéve a család és a szeretet. A nővére, még William gyerekkorában meghal és a szülők ezt képtelenek feldolgozni, így a fiúknak mindent megadnak, de ami a legfontosabb, a családot, azt nem.
A főiskolán ismerkedik meg a gyönyörű Juliával, aki határozott, céltudatos és hamar "bekebelezi" a szeretet és önbizalomhiányos fiút. A lánnyal azonban "jár" három lánytestvér is, így William hamarosan egy hatalmas család befogadott és szeretett tagja lesz. Juliával hamar össze is házasodnak - a lány akaratossága miatt - majd születik egy kislányuk is - szintén a lány akaratossága miatt. Ahogy ez sok esetben megtörténik, William "elveszíti" Juliát, hiszen a fiatal nőnek a gyermeke az első, így a fiú háttérbe szorul. A házasságuk tönkremegy és a fiú is teljesen rámegy. A négy lánytestvér közül pedig Sylvie az, aki sokban hasonlít Williamhez, így ahogyan ez várható, közel kerülnek egymáshoz, sőt óriási szerelem lesz az övöké. De ezzel a tettükkel az addig összetartó család darabjaira hullik, Julia képtelen megbocsátani, a másik két lánytestvér pedig nem tud / nem akar senki oldalára állni... Vajon lesz még ebből valaha újra egy család?
Ahogyan már fentebb is írtam, ha ritkán is jutok hozzájuk, de szeretem az ilyen családregényeket. Ennek is izgalommal álltam neki, de egy idő után megakadtam. Számomra picit lassan indult be történet és a hangulata pedig rettentően melankólikus volt. Williamet sehogyan se tudnám másképp jellemezni, mint szerencsétlent. Ami persze nem rajta múlt, hiszen olyan családi háttérrel, mint ami neki volt, kevesen tudtak volna lábra állni és normális életet élni. Ehhez persze nem jött jól az se, hogy egy olyan lánnyal ismerkedett meg, mint Julia, aki pontosan tudta, hogy mit akar, mikor akar és hogyan akarja és ezzel a fiút szó szerint bekebelezte és felfalta. William pedig ezzel még azt a kevés önmagát is elveszítette, ami megvolt neki.
De szerencsére ott volt Sylvie, aki viszont hasonló habitusú volt, hasonló tüzzel égett, mint a fiú, így hamar megértették egymást. Őt nagyon kedveltem, neki is voltak céljai, ő is tudta, hogy mit akar, de mégis mindezt úgy vitte véghez, hogy a másikat nem eltaposta, hanem inkább a saját ritmusában, de belevonta.
A másik két lányról keveset tudtunk meg, őket inkább úgy jellemezném, hogy "töltelékszerepet" játszottak, én sokszor még a nevüket is kevertem, annyira semmilyenek nem voltak. Én igazán azt a nagy nővéri szeretetet sem éreztem, amit szeretett volna az írónő, ha átjön a sorokon. Hiszen imádták egymást a testvérek, de az első nagyobb konfliktusnál úgy szétesett ez a nagyon erős, testvéri quartett, hogy csak úgy pislogtam.
Szóval a történet nagyon lassan indult be és körülbelül a kétharmadáig nem mondom azt, hogy küzdöttem vele, de könnyen le tudtam tenni este a könyvet, hogy majd másnap folytatom. Az utolsó egyharmada viszont beindult, akkor már nagyon érdekelt, hogy mi lesz a vége, sőt, megkockáztatom, hogy simán tudtam volna tovább olvasni, ha nem fejezi be a szerző a könyvet. Történik egy nagy tragédia, de közben sok más is, ami új, érdekes irányba terelte volna az egész történetet.
Amit még egy picit talán hibának róhatok fel, hogy az írónő mindent aprólékosan el és túlmagyaráz. Néha erre szükség is van / volt, de jó pár esetben jobb lett volna, ha meghagyja nekünk levonni a következtetéseket, illetve, hogy hadd mi találjuk ki, hogy a szereplők mit éreznek bizonyos helyzetekben.
Ami viszont nagy pozitívuma volt a regénynek, az a váltott szemszög. Igaz, hogy akkor is E/3-ban mesélt az írónő, viszont így a főbb szereplők gondolatvilágát jobban megismerhettük. Könnyebb volt így megérteni Julia vagy William tetteit, de mondjuk pont ebből kifolyólag hiányzott pár szemszög. Kíváncsi lettem volna Rose szemszögére - a lányok kicsit fura édesanyjáére, vagy akár picit megismerni William szüleit is, hogy megértsük, hogy miért dobták így el a fiúkat (a tragédiájukat ismerem, de azért akkor is ott maradt még egy gyermekük).
Összességében nem volt egy rossz könyv, de engem valószínűleg nem jó időben talált meg, mert eléggé lehangolónak és picit hosszúnak éreztem az egész történetet. Ettől függetlenül azoknak mindenképpen ajánlom, akik szeretik a családregényeket, az erős női karaktereket és a szoros testvéri kapcsolatokat. Nekik, biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog!
Borító: Különleges és így a regény befejezése után teljesen értelmet nyert ez az arckép
Kedvenc karakter: Sylvie
Szárnyalás: a testvérek közötti kapocs
Mélyrepülés: a regény szinte végig tartó melankólikus hangulata
Érzelmi mérce: inkább a melankólia járja át az egész regényt. Vannak benne romantikus részek, de hamar beleveszik a sok szomorúságba
Értékelés: 
Ha megtetszett,
ITT
megrendelheted!
Nyereményjáték:
Mostani játékunkban olyan könyveket keresünk, amelyekben emlékezetes testvéri
kapcsolatok jelentek meg. Nincs más dolgotok, mint felismerni, hogy az
állomásokon található idézetek mely könyvekből származnak, és a kötet címét
beírni a Rafflecopter dobozba.(Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)
„Megérezte, hogy az emberek szívében milyen fontos helyet tölt be a
húga, és megértette, micsoda érték, hogy Beth önzetlenül, másokért akar
élni, és boldoggá akarja tenni az otthont boldoggá akarja tenni az
otthont azokkal az egyszerű jó tulajdonságokkal, amelyek mindannyiunkban
ott szunnyadnak, és százszor jobban meg kellene becsülnünk őket, mint a
tehetséget, a gazdagságot és a szépséget.”
A blogturné további állomásai:
Május 10 - Kelly és Lupi olvas
Május 12 - KönyvParfé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése