KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2012. szeptember 10., hétfő

Sarah Dessen: Figyelj rám

Eredeti cím: Just Listen
Kelly Kiadó 2010
315 oldal
Goodreads: 4,13
Besorolás: YA, realista

Annabel Greene élete igazán irigylésre méltó, hiszen a gyönyörű lány  reklámokban szerepel, népszerű az iskolában, remek barátnői vannak és szerető család veszi körül. Látszólag. A tanév végi bulin olyan dolog történt, ami megváltoztatta az életét. A  magányosan eltöltött nyár után úgy kell nekikezdenie a harmadik évnek, hogy egyetlen barát sem áll mellette, a suliban senki sem szól hozzá és otthon sem tud a problémáiról beszélni. Anyukája évekkel korábban súlyos depresszión esett át, és ebből csak 3 lánya modellkarrierjének menedzselése mentette ki. A  legutóbbi karácsonykor kiderült, Annabel egyik nővére anorexiás, kis híján bele is halt. Így kénytelen elhallgatni a problémáit, inkább mindenre bólogat, hogy megkímélje anyja törékeny idegi állapotát. A suliban persze nem tudja elkerülni Sophie-t, a régi barátnőjét, összetűzésbe keverednek, és amikor már azt hiszi, senki sem nyújt felé segítő kezet, legnagyobb meglepetésére Owen Armstrong megteszi. Owen zűrös múltja miatt mindenki szemében félelmetesnek tűnik, nem barátkozik szívesen és állandóan a fülében lóg az iPod. Lassan barátság alakul köztük, ami meglepi a környezetüket és őket magukat is. Owen tudja, hogy Annabel titkokat őriz, és megpróbálja a saját módszereivel rávenni a lányt, a hallgatást meg kell törnie.


Sarah Dessen az egyik kedvenc íróm, aki remek stílusban tud írni a fiatalok problémáiról. A karakterek hitelesek éppúgy, mint a történet, minden cselekményelemmel együtt. 
Problémákból akad bőven a regényben, Annabelnek meg kell küzdenie a családi bajokkal, az iskolai kiközösítéssel, de szorosan a történethez kapcsolódik a depresszió, az étkezési problémák, a zaklatás is. Nagyon erős témák ezek, de meg kell tanulni szembenézni velük. 

Annabel karakterén keresztül mutatja meg az írónő, mennyire helytelen a rossz élményeket eltitkolni, magunkba zárni, nem beszélni róluk. Annabel egyrészt otthon is túl sokat vállal, elrejti a valódi érzéseit a családi béke kedvéért, feláldozza magát, másrészt a bulin történteket is igyekszik elfelejteni, mintha valódi esély lenne arra, hogy minden folytatódjon a régi kerékvágásban.
Owen karaktere egyszerűen lehengerelt. A srác magas, erős felépítésű, mindig feketében jár, és egy korábbi balhéja miatt dühterápiára kötelezték. Őszinte, becsületes és mindig kimondja, amit gondol. A tapasztalatait ajánlja fel Annabelnek, és ez működik is, a zene kapcsán egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Mondhatjátok, hogy megint egy balhés srác és a gyönyörű lány párosa: ez klisés, de garantálom, hogy nem az. Van egy olyan jelenet az autómosóban, na az mindent visz, egyszerűen imádtam.
A remek karakterek nem merülnek ki a két főszereplő személyében, mindenki jól megformált, a támogató karakterek szerethetőek. A két lánytestvér kapcsolata egymással, Annabel felé, a világ felé, mind mind mély és tanulságos. Egyedül az apuka volt véleményem szerint vak, valamit azért észrevehetett volna a jelekből.
Ebben a történetben különösen tetszett a romantikus szál, ami egyébként nem nyomja el a történetet, de jelentős szerepe van. A bizalom lassan építkezik, lépésről lépésre alakul a barátság Owen és Annabel között, ami végül szerelem lesz. Nagyon szeretem, amikor egy barátság alakul át szerelemmé, mintha az egy előző szint lenne, amiből bármi lehet. Pokolba már az instant szerelmekkel!
A mondanivaló világos, a látszat nem mindig a valóságot tükrözi, ezt annyira visszaadja a család házának szimbolikája. Az utcára néző oldal csupa üveg, az autók lelassítva haladnak el a ház előtt, hogy belekukkanthassanak a tökéletes család életébe, ami persze nem tökéletes. A családtagok titkokat őriznek, amiket ki kell mondani, mert a csend olyan rohadtul hangos.
Kedvenc könyv lett, és várom a következőt Sarah Dessentől.

Borító: Eredeti borító, tetszik, itt jobbra a UK változat.
  
Kedvenc karakter: Owen

Szárnyalás: Óriási poén az írónőtől, hogy egy másik regényében szereplő együttes szerepel ebben a regényben is!! Találkozhattunk Remy-vel és Dexterrel az Altatódalból!!!!

Mélyrepülés: Őszintén szólva, nekem a Led Zeppelin nem a szívem csücske.

Érzéki mérce:  Aranyos tini szerelem alakul ki, nem hangsúlyos, de az egyéb témák miatt 15 év felett ajánlom.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók