Könyvmolyképző Kiadó 2012
392 oldal
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Goodreads: 4,21
Besorolás: YA, fantasy, tündérek
Először tavasszal olvastam el ezt
a könyvet angolul, de megígértem magamnak, ha kijön magyarul, akkor újra
elolvasom. Féltem, hogy a történet nem fog újra lekötni, de nem így történt, ugyanolyan
lelkesen faltam az oldalakat, mint első alkalommal.
Nagyon vártam a második részt,
hisz mindig is jobban érdekelt a Téli Udvar, mint a Nyári. Ebben a részben
pedig bőven kaptunk belőle, hisz az első rész végén ugye Meghan azért hagyja
ott a családját, hogy ígéretéhez híven elkísérje Ash herceget Tír Na Nógba.
Hazaérkezve Ash teljesen megváltozik, rideg, durva és elutasító lesz a lánnyal
szemben, aki így teljesen összetörve, magára marad az ellenséges, őt teljes
mértékben gyűlölő Mab Királynővel és udvartartásával szemben.
Egy árulás folytán aztán háború
robban ki a két udvar között és Meghan ismét a tündérvilág megmentésére
kénytelen sietni az előző könyvben már megismert és néhány új, meglepő
segítőtársával együtt.
Ez a rész talán még jobban
tetszett, mint az előző és ebben a Téli Udvarnak tényleg nagy szerepe volt. Ez az Udvar nem
a gyengék helye. Ha a Nyári Udvarban is történhetnek furcsa dolgok az oda
látogatókkal, akkor ez a Télire még hatványozottabban érvényes. Imádtam ezt a rideg,
fagyos téli birodalmat minden lakójával együtt és szívesen olvastam volna még
róla többet is. Az írónőnek sikerült úgy megalkotnia ezt a világot, hogy
egyrészt elrettentő, félelmetes és halálos lett, másrészt viszont
elképzelhetetlenül gyönyörű is egyben. Most éreztem először azt, hogy szívesen
látnám ezt az egész történetet filmvásznon is.
Végre megismerhettük Ash családját
is, ami sokban megmagyarázza a herceg viselkedését és a tetteit is. Mab
királynő kegyetlen, nagy hatalommal bíró uralkodó, de ha megnézzük a birodalma
lakóit, akkor erre szüksége is van. Ash két bátyja közül Sage volt a kedvencem
(ebben persze nagy szerepe volt annak is, hogy egy hatalmas farkas kísérte:)), ő sokban hasonlított az
öccsére, de a másik testvér Rowan, hát róla viszont sok jót nem tudok mondani..
Maga a történet is jóval
mozgalmasabb volt, mint az első rész, valahogy kevesebb üresjáratot éreztem
benne. Mindig történt valami, ami előrébb vitte a történetet, egy percig sem
unatkoztam. A tündérvilág és a való világ vegyítése nagyon jól sikerült, ahogy
azt az ötletet is nagyra értékeltem, hogy a Vastündérek a Szilícium-völgybe
tették a székhelyüket, hisz hol is máshol lehetne a főhadiszállásuk, mint egy
olyan helyen, amit a hightech ural, a rideg, érzelemmentes számítógépekkel és a
hozzájuk tartozó „kiszolgáló személyzettel” egyetemben.
Sok új szereplőt kaptunk, de a kedvenc
főszereplőinket már ismerősként üdvözölhettem újra. Meghan sajnos számomra még mindig
a „gyenge láncszem” a történetben, valahogy egyszerűen képtelen vagyok vele
azonosulni. Az előző könyv végére sokat javult, talpraesett harcos túlélő lett belőle, aki
kiáll az igazáért és a szeretteiért, de itt most újra visszaesett és egyelőre
még mindig nem látom (és itt egyetértettem a herceg családjával), hogy Ash
herceg, Ariella után mit lát a lányban. Meghan mentségére szólva, még nagyon
fiatal és tudom, hogy hosszú időnek kell eltelnie, mire a kétségek között
vergődő, félénk tinédzserből egy harcos hercegnő lesz. De még a korára se
foghatok sok olyan tettet, ami teljesen értelmetlen volt a számomra. Mondok rá egy példát is, de a biztonság kedvéért "spoiler" jelzővel láttam el, aki nem akarja olvasni, az nyugodtan ugorja át.
***SPOILER***
Itt van ugye Ash herceg. Gondolom azzal
nem árulok el nagy titkot, ha elmondom, hogy mennyire szerelmes Meghan a hercegbe és
bármire képes lenne érte. Ismétlem, szerelmes és bármire. Ash egy harcban
nagyon csúnyán megsérül és el kellene vinni minél hamarabb egy gyógyítóhoz.
Ehelyett Meghan mit csinál? Húzza az időt, a szobájában nosztalgiázik, nézegeti
a fotókat (rendben, ennek itt volt jelentősége, de nagy részben csak időt
húzott), majd a megjelenő Puckkal vitatkozik – egyszóval mindennel
foglalkozik, csak a szerelme megmentésével nem. Végül Puck – aki ugye nem
igazán szívleli Asht – nyaggatja a lányt, hogy „Őkirályi Jegessége” (imádtam ez
az elnevezést:))
nagyon rosszul van és most már indulni kellene. Ekkor a lány végre, nagy
nehezen megindul… És ez csak egy példa a sok közül.
***SPOILER VÉGE***
Ash.. hát róla viszont egy
kisregényt lehetne írni. Imádom. Minden porcikájával együtt. Kiismerhetetlen, a
legtöbb ember számára megközelíthetetlen, sose tudni, hogy mi lesz a következő
lépése. Ridegnek, számítónak tűnik, de oka van mindennek, hogy mit miért tesz. A szíve mélyén pedig ő is egy érző lélek, akit a fájdalmas múltja, a családja és
a környezete miatt jégpáncél véd, amit csak a lány tud felolvasztani, feltéve,
ha kitartó lesz és elég türelmes. A fiú egy harcos, egy katona, egy olyan
„fekete herceg, fekete lovon”, akiről a lányok jó része szívesen álmodozna, szeretné a
lelkét megmenteni és megkeresni benne a jót. Nagy ellenfele Puck, aki attól
függetlenül, hogy mennyire nyilvánvaló, hogy a lány kihez vonzódik jobban,
azért nem adja fel a harcot Meghan szerelméért. A két fiú, a tragikus közös
múltjuk és az Udvarok ellentéte miatt bár ellenségek, de mégis van köztük egy
olyan kapocs – Meghan - aki összeköti és együttműködésre ösztönzi őket.
És nem lehet persze megfeledkezni
Kacorról sem. Rajta sosem lehet kiigazodni, a legrosszabb pillanatokban
eltűnik, mintha csak az irháját mentené, aztán egy másikban pedig az utolsó
pillanatban előkerül, hogy megmentse az egész kis társaságot. És a
megjegyzései! A legjobb idézetek és mondatok tőle származnak!
Összességében ismét egy nagyon jó
kis történetet kaptunk, és ha szeretted a Vaskirályt, akkor ezt a részt kötelező
olvasnod. A vége pedig nem kifejezetten egy megszokott függővég, de mégis... mégis úgy érzed, hogy rögtön, azonnal akarod
olvasni a következő részt, amire remélem, nem kell sokat várnunk:).
Borító: Nagyon örülök, hogy megmaradt az eredeti borító, mert nagyon szép. A színvilága és a dombornyomott minták is gyönyörűek. Köszönet érte a kiadónak, hogy nem változtatott rajta.
Kedvenc karakter: Ash, Kacor
Szárnyalás: Az Epilógus
Mélyrepülés: A Vastündérek
Érzéki mérce: Teljesen nyugodtan olvashatja minden korosztály.
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése