KMK AKCIÓ

2013. július 26., péntek

Paige Toon: Daisy nyomában

I.P.C. Könyvek Kft
486 oldal
Goodreads: 4,14
Fordította: Kelecsényi Ágnes és Kelecsényi-Petit Éva
Besorolás: chick lit, romantikus

Az összetört szívű, ám kalandvágyó, huszonhat éves Daisy egy napon maga mögött hagyja Amerikát, és egy Forma-1-es csapathoz szegődik, hogy hoszteszként velük tartson kontinensről kontinensre. A száguldó cirkusz nyüzsgésében, az utazások, a lenyűgöző helyszínek, az izgalmas versenyek és fergetes bulik világában a szerelemre is rátalál. A reggelijüket felszolgáló lány ugyanis az istálló mindkét rivális versenyzőjének szívét rabul ejti. Nemcsak álmai férfija, a sármos, szőke - ám foglalt - Will kerül hozzá egyre közelebb, de Luis a macsó brazil sztárpilóta sem közömbös iránta. Bár érzései mást és mást sugallnak, Daisy kénytelen két jóképű férfival is flörtölni...

Az egyik nagyon jó barátnőm, Lizzyke körülbelül két éve próbál rávenni arra, hogy olvassam el ezt a könyvet. A végén már kölcsön is adta, csak hogy biztos legyen benne, hogy elolvasom, de így sem járt sikerrel. Szegény könyvet pakoltam jobbra-balra, de mindig találtam valami mást, ami jobban izgatott. Aztán valahogy besokalltam a sok fantasy, alakváltó, különleges könyvre és valami egyszerűbb történetre vágytam. És akkor pillantottam meg a polcomon már egy éve ott árválkodó könyvet. Levettem, elolvastam az első oldalt és úgy döntöttem, hogy igen, nekem most pont ez a könyv kell.
A történet tényleg nem túl bonyolult és minden téren követi a megszokott kliséket. Adva vagyon egy lány, két fiú, ebből kifolyólag szinte automatikusan következik egy szerelmi háromszög és onnantól bonyolódik a történet. Mindez csak abban különbözik a többi hasonló regénytől, hogy más a világ, amibe belehelyezi az írónő. És épp ez a világ az, ami különlegessé teszi. Őszintén bevallom, engem nem túlzottan köt le a Forma-1 világa. Bár egy barátnőm miatt, aki hatalmas F1 rajongó, nagyjából képben vagyok a csapatokkal, talán még 4-5 pilóta nevét is fel tudom sorolni (Kla sajnálom, hogy ennél több tényleg nem ragadt rám:-), de körülbelül ennyi az össz-vissz tudásom. Ez a történet viszont pont ebben a világba kalauzol el. Az írónő, figyelve arra, hogy az olvasóközönség valószínűleg laikus, pont annyi információt oszt meg velünk erről a "száguldó cirkuszról", amennyi még az ilyen hozzá nem értőnek is érdekessé teszi a történetet. Nincsenek benne versenyautók műszaki és lóerő adatai, csak az emberi oldalával foglalkozik. Látszik az egész történeten, hogy Paige számára nem ismeretlen ez a világ, és ahogy a köszönetnyilvánításban és a fülszövegnél is írja, kiderül, hogy miért. Egyrészt az édesapja autóversenyző volt,  így ebben a világban nőtt fel, másrészt pedig szakmabeli segítette a regény megírásában. Ettől függetlenül kerültek bele így is olyan bakik a történetbe, ami még nekem is szemet szúrt (a nagy rajongó barátnőmről szót se merek ejteni, mert ő - bár neki is tetszett a történet - egy fél napig tudná sorolni benne a hibákat:-). Ilyen volt például, hogy a történetben szinte minden este buliznak. Keményen. Hajnalig. A szerelők is. És a PILÓTÁK is. Az időmérő edzés és a futamok előtt is. A "jófiú" Will még talán nem is annyira, de Luis szinte folyamatosan. És még így is szinte tökéletesen teljesítenek a pályán. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ezt bármilyen csapat megengedné magának. De az írónő be is vallja, hogy "Úgy döntöttem, hogy megengedhetek magamnak némi művészi szabadságot, így bárminemű tévedés száz százalékosan, tökéletesen tudatos". Én örültem volna, ha kevesebb szabadságot enged meg magának - talán úgy hihetőbbek maradtak volna az F-1-re vonatkozó részek is:-).
A történet ettől függetlenül érdekes volt, izgalmas volt "belelátni" a csapatok és a versenyek világába. Hogy a versenyzők és az őket kiszolgáló személyzet abban a 7-8 hónapban, ameddig tart az idény, addig - hiába a fényüző hotelek és gyönyörű városok - úgy élnek, mint egy vándorcirkusz, néha azt sem tudják, hogy hol ébrednek fel és hogy a csillogás és a hírnév mögött azért elég kemény munka folyik.(már amikor nem buliznak:-).
A szereplők közül természetesen ki kell emelnem a három főszereplőt. Daisy egy huszonéves fiatal lány, akiről tudjuk, hogy valami nem stimmel vele, de az írónő csak nagyon lassan, apránként adagolva meséli el, hogy mi is ez a probléma. Nehéz a lányról írnom, mert egyrészről voltak szimpatikus és teljesen hétköznapi, emberi, NŐI pillanatai, amikor nagyon kedveltem, együttéreztem vele, máskor viszont a viselkedésével nem egy 26 éves lány benyomását keltette - inkább egy tizenévesét - olyankor rá tudtam volna kiabálni, hogy "helló, neked ennél már egy kicsit érettebben kellene viselkedned!!"
És ott van Will. A "jófiú". Bár igaz, hogy a jófiúkat eleve kevésbé kedvelem a regényekben:-), de itt az írónő még rá tudott tenni egy lapáttal úgy, hogy Will annyira tökéletes lett, hogy egyáltalán nem hozott ki belőlem semmilyen érzelmet. Se rosszat, se jót. Még azzal sem tudott segíteni ezen, hogy ő is kapott egy nem túl egyszerű családi hátteret...
A végére hagytam Luis-t. Ő viszont mindent vitt nálam. Humoros, szarkasztikus, kellően forrófejű, nagykanállal habzsolja az életet és mindez veszélyes jóképűséggel párosul. De a családja szent és sérthetetlen és ezt imádtam benne. Számomra - bár Daisy volt a főszereplő - Luis vitte a hátán az egész történetet.
A mellékszereplők közül meg kell említenem Daisy olasz nagymamáját, Nonnát, aki lelkesen pátyolgatta a nem túl egyszerű unokáját és a hozzá tartozó srácokat is, amikor szükség volt rá.
És nem hagyhatom ki a szerelmi szálat sem. Az első dolog, ami szúrta a szememet: nem kezdünk ki olyan férfival, akinek barátnője van, ráadásul a kapcsolatuk komoly. Ez alap. Ha még ezt el is tudtam volna nézni Daisynek, akkor sem értettem, hogy miért kapálózik ennyire Will után, hisz semmilyen kémiát nem éreztem köztük. Viszont ott volt Luis. Közte és Daisy között még  akkor is izzott a levegő, ha "csak" beszélgettek - hogy mást ne is említsek:-). De persze ezt csak Daisy nem vette észre...

Összességében mi a véleményem a regényről? Egy könnyed nyári olvasmány, strandra, nyaralásra tökéletes. Ajánlom azoknak, akik kíváncsiak a Forma-1 világára, de anélkül, hogy elvesznének a számunkra nem mindig érthető részletekben:-) és akik nem menekülnek világgá a szerelmi háromszögektől.

Borító: Nekem tetszik. Teljesen a könyv hangulatához illik. Sokkal jobb, mint a jobbra lévő eredeti.

Kedvenc karakter: Luis

Szárnyalás: Még ha csak futólag is, de szerepelt benne a Magyar Nagydíj:-)

Mélyrepülés: A Brit Nagydíj

Érzéki mérce: 16 éven felülieknek ajánlanám.

Értékelés: igazából 3,5 és 4 pillangó között vaciláltam sokáig, de mivel a hibái ellenére is végig lekötött, a kategóriájában szórakoztató volt és mert rettenetesen jó szívem van:-), ezért a végeredmény:


2 megjegyzés:

  1. Helló!
    Én a könyvet pont aznap találtam meg az antikváriumban, amikor reggel ezt a véleményt olvastam róla, és igazán megfogott, szóval meg is vettem a könyvet. És imádtam az első oldaltól kezdve az utolsóig:) Will engem kissé idegesített, meg Daisy viselkedése, mert én egy kicsit határozottabb, vagányabb karaktert vártam, és nem ezt kaptam, de sokszor újraolvasós lett számomra a regény:)
    Köszönöm!

    VálaszTörlés
  2. Helló!
    Nekem nagyon tetszett a könyv mindennel együtt.Imádtam!
    Nekem is a kedvencem Louis volt, bár a végére kedveltem meg igazán...
    Összességében annyit mondanék hogy nagyon tetszett, humoros, hangulatos és minden ízében fordulatos volt:)
    Forever<3

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók