KMK AKCIÓ

2013. szeptember 27., péntek

Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve (A Vasdruida krónikái#1)

A Könyvmolyképző Könyvkiadónál 2013. szeptember 30-án jelenik meg Kevin Hearne: Hounded - Üldöztetve című könyve. A Blogturné Klub, melynek blogunk is tagja, Magyarországon még szokatlan módon - blogturné keretében mutatja be a könyvet. Szeptember 23 és 30 között minden nap más más blogon jelenik meg a könyv kritikája, egybekötve a könyvhöz tartozó érdekességekkel. Reméljük tetszik nektek ez az új kezdeményezés, mert a könyvek még mindig sorban állna, a turnéjukra várva. Az olvasók azon kívül, hogy megjelenés előtt olvashatnak különféle véleményeket az adott könyvről, minden turné alkalmával meg is nyerhetik a könyveket és egyéb más nyereménytárgyakat. Érdemes tehát követni a blogturnékat, a résztvevő blogok linkjei mindig a poszt végén szerepelnek majd.


Könyvmolyképző Kiadó Kft., 2013

Goodreads: 4,11 (több, mint 21.000 értékelésből!)
Fordította: Acsai Roland
Besorolás: fantasy, urban fantasy

"Atticus O'Sullivan, a druidák utolsó képviselője, békésen éldegél Arizonában és egy ezoterikus könyvesboltot vezet. Szabadidejében pedig alakot vált, hogy ír farkaskutyájával vadászatra induljon. Szomszédjai és vásárlói abban a hiszemben élnek, hogy ez a helyes, tetovált, ír srác egy nappal sem több huszonegynél - pedig éppen huszonegy évszázada él a földön. Azt már ne is említsük, hogy energiáját a földből nyeri, éles nyelve van, és egy még élesebb varázskardja: Fragarach, a Válaszadó.
Csak az a probléma, hogy egy fölöttébb dühös kelta isten is szemet vetett kardjára, és évszázadok óta üldözi. Ez a kitartó istenség Atticus nyomára lelt és barátunknak minden erejére - továbbá egy csábító halálistennő segítségére, vámpír- és vérfarkas ügyvédeinek falkájára, egy szexi csapos lányra (akinek fejét egy hindi boszorkány bérelte ki), és egy adag régimódi, ír szerencsére - szüksége lesz, hogy szétrúgjon néhány kelta ülepet, és megszabadítsa magát a gonosztól..."

Néha én is elkalandozok a megszokott YA és NA könyveimtől és "felnőttebb" vizekre evezek. Így történt most is. A sorozatról eredetileg körülbelül egy éve hallottam, amikor Andi barátnőm hatalmas lelkesedéssel próbálta megszerezni a részeit angolul, amit valaki feltett a Rukkolára. Segítettem neki lecsapni rájuk, majd jó fél évig ültek a könyvek nálam, de azon felül, hogy a borítójukat többször is megcsodáltam, nem jutott arra idő, hogy el is olvassam őket, bár érdekelt volna a történet nagyon. Aztán kiderült, hogy itthon is megjelenik, így akkor döntöttem el, hogy itt az ideje, hogy én is megismerkedjek Atticusszal.

Druidák.. gyerekkoromban rengeteg Asterix képregényt olvastam és ott találkoztam velük először. Az ott szereplő druida egy fehér köpenyes, földig érő szakállú öregember volt, aki mindig valami csodafőzetet kotyvasztott, és az övéről egy fagyöngyvágó lógott. Így, amikor először olvastam, hogy a regény egy druidáról szól, egy picit megijedtem, hogy mennyire fog ez engem lekötni. És akkor jött Kevin és bemutatta nekünk Atticust, aki szöges ellentéte volt az általam eddig ismert druidáknak. Ő is ősöreg, de közel sem csak az üstje felett mormog számunkra érthetetlen varázsigéket, hanem egy minden lében kanál, a mai világunkba teljesen beilleszkedő harcos, kinézetre egy teljesen átlagos huszonéves srác, saját szavaival jellemezve:

"Fiatal ír kölyök kinézetem a boltomban, ahol a tudós látszatát szeretném kelteni, inkább hátrányomra van (okkult könyveket áruló boltot vezetek, aminek egyik sarkába egy gyógynövényes pultot is beszorítottam). De van egy hatalmas előnye is: ha elugrom az élelmiszerboltba, és az emberek meglátják göndör, vörös hajamat, fehér bőrömet, és hosszú kecskeszakállamat, azt gondolják, hogy biztos focizom, és mellé Guiness-t vedelek. Ha ujjatlan pólóban lépek ki az utcára, és észreveszik a jobb karomat borító tetoválásokat, egyből azt hiszik, egy rock bandában játszom, és szétfüvezem az agyam."

A kora (2.100 év) egyáltalán nem rontott a stílusán, humorosan, néha szarkasztikusan avat be minket az életébe és éppúgy képes elviccelődni egy, a boltjába betévedő vásárlóval, mint az őt folyamatosan zaklató istennekkel. És igen, az istenek. Kevin nem sokat teketóriázott, amikor a háttérvilágot kellett felépíteni. Kaptunk itt mindent, ami szem-szájnak ingere: Tír na nÓg tündérei, kelta istenek, norvégi istenek, vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok és még ennél is több különleges lény. Mondhatnátok, hogy úristen, ebből így nagy kavarodás lesz. Én is azt hittem. De az író nagyon ügyesen kombinálta a szereplőket és a világot. Bár az is igaz, hogy az elején olyan töménytelen mennyiségű információt zúdított ránk, hogy azon gondolkodtam, hogy most az egyszer jegyzetelnem kellene, hogy tudjam, ki kicsoda és mit csinál (főleg a kelta isteneknél, mert ott azokban végképp nem vagyok jártas:-).

Maga a történet nekem egy picit lassan indult be és úgy éreztem, hogy az elején ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra, de erre valahol szükség volt, hiszen ez egy sorozat bevezető kötete és meg kell ismernünk a szerepőket. Akik viszont átsegítettek az első bukkanókon, az a főszereplő Atticus mellett egyrészt a druida hű társa, Oberon, az ír farkaskutya, akivel Atticus képes beszélgetni is. Így persze Oberon több lesz, mint egy "kutya", inkább egy végtelenül humoros, az életet lazán, de számára, mint kutyának, fontos dolgokat - lásd az evés, a vadászat és a szukák - nagyon is komolyan vevő "társ". A kettőjük vicces párosánál már csak egy valaki jobb, özvegy MacDonagh néni, akinek Atticus a kertjét rendezgeti. Itt éreztem először azt, hogy a fordító nagyon jó munkát végzett, mert az öregasszony társalgási stílusa valami fenomenálisra sikeredett.

"– Tudod, mit mondogatott az én Seanem, nyugodjék békében? Az a barát, aki segít neked eltűnni, de az az igazi barát, aki segít eltűntetni a hullát! – károgta rekedten, és összecsapta a tenyerét. – Nem mintha egy ekkora marhát segíthetnék neked elvonszóni! Tudod, hun van az ásó, ugye?"

 "Kicsit már dülöngélt, amikor a kilincs után nyúlt.
    – Fájintos legény vagy te, Atticus! Lenyírod a füvet és kinyírod az errefelé ólálkodó briteket.
    – Igazán semmiség! De maradjon kettőnk között, ha kérhetem!
    – Lakat lesz a pampuskalesőmön – mondta, végre megtalálta a kilincset, és lenyomta. – Jó’ccakát!
"

Özvegy MacDonagh néninek nem csak a szövege jó, hanem a szíve is a helyén van, nem esik kétségbe akkor sem, amikor egy falka épp átváltozni készülő vérfarkast kell helyre tennie, vagy szembesülnie azzal, hogy az általa ismert világ közel sem olyan, mint ahogy azt hitte.
És persze felmerül - főleg a női olvasók között - hogy Atticus szívét megdobogtatja-e valaki ebből a nagy társaságból? A válaszom - egyelőre biztosan nem. Ez egy ízig-vérig urban fantasy regény, amin messziről látszódik, hogy férfi írta. Akció, humor, rengeteg mitológia, istenek, ez mind része a regénynek, de a szerelem nem. Persze Atticus "férfiből" van, így ha van lehetősége, akkor nem hagy ki egy alkalmat se:-), de ezek egyike sem szerelmes együttlét.
Összességében kellemesen csalódtam a történetben és bár a vége nem kifejezetten körömlerágós függővég, de szívesen olvasom tovább Atticus könyveit - és ahogy láttam, lesz belőle jó pár:-).



Borító: Köszönet a kiadónak, hogy megmaradt az eredeti, ami tökéletesen tükrözi a történetet és pont így képzeltem el Atticust is:-).

Kedvenc karakter: Atticus, Oberon és özvegy MacDonagh néni

Szárnyalás: Oberon szövege

Mélyrepülés: -

Érzéki mérce: szerelmi szál nincs benne, talán valami alakulhat, de nem vagyok benne biztos, hogy errefelé megy majd tovább a történet. Ez a könyv nem erről szól.

Értékelés:

Blogturné Extra - Az ír farkaskutyákról

Kevesen tudjátok, de szabadidőmben kutyakiállításokon szoktam dolgozni és ott figyeltem fel jó pár éve erre a fajtára, bohó kinézete, hatalmas mérete és végtelenül szelíd és barátságos természete miatt. Valahányszor meglátom őket, a képzeletemben megjelenik egy hatalmas repkénnyel befuttatott kastély, ahol ezek a kutyák a nagyteremben a kandalló előtt fekszenek, majd amikor kilovagolok egy gyönyörű fríz lovon, akkor mellettem rohannak. Na jó, elég ennyi a kastélyból, fríz lovakból, álmodozásból :-) és csapjuk bele a közepébe. Oberon üde színfoltja ennek a regénynek és nem hiszem, hogy bárki is közömbös tudna maradni ezzel a humoros, hatalmas óriással szemben. De mielőtt mindenki megrohamozná a tenyésztőket, megosztok veletek pár információt a fajtáról.
Az ír farkaskutya (ír farkasagár) a világ legnagyobb fajtái közé tartozik. És itt most szó szerint értendő a
legnagyobb, hisz a marmagassága 86 cm, ami egy kisebb póniénak felel meg. Ehhez a termethez olyan terület kell, ahol egy ilyen óriási fajta jól érzi magát, hisz gondoljatok bele, ő kényelmesen elfekszik egy lakásban is, de egy farok csóválással képes leverni az összes porcelánt a polcról, vagy ahhoz sem kell nagyon megerőltetnie magát, hogy a vasárnapi ebédet lepucolja az asztalról, mivel simán elér mindent.
Agárféle lévén sok sétára van szüksége, többek között olyanra is, ahol kifuthatja, kitombolhatja magát. De pont a fajtája miatt, nagyon erős vadászösztönnel rendelkezik, így csak olyan helyen engedjük szabadon , ahol nem okozhat balesetet, illetve nem okoz kárt másoknak, mert ha egyszer elkezd üldözni valamit, akkor nem egyszerű begyűjteni őkelmét. Ehhez a mérethez hihetetlen sebesség és erő párosul.
Mivel nagyon gyorsan nő, ezért főleg kölyökkorban nagyon oda kell figyelni az etetésére és arra is, hogy kölyökként ne terheljük meg a csontjait és ízületeit.
Az emberekhez barátságosan viszonyulnak, legyen az ismerős vagy idegen. Arra azonban készüljünk fel, hogy szeretnek az embernek dőlni, vagy a lábára ülni, amit azért - legyünk őszinték - elég megterhelő tud lenni:-). A gyerekekkel nagyon jól kijönnek, de a kisebbeket csak felügyelettel engedjük velük össze, mert az ír farkas a méretéből kifolyólag véletlenül fellökheti őket. És még egy dolog! Az ír farkas, bár nagyméretű, de nem póniló, a kisgyerekeket ne lovagoltassuk rajta.
A nagy mérethez sajnos nagyon rövid élettartam társul. Az átlag életkoruk 6-8 év.


És néhány érdekesség
  • Angolul a neve Irish Wolfhound, írül pedig Cú Faoil.
  • Nagyon ősi fajta. Eredetileg a kelták tenyésztették ki harci kutyának, majd házőrző lett belőle, végül kutyaviadalokra használták és farkasra, vaddisznóra vadásztak velük. Ebből látszik, hogy eredetileg egy erős, gyors, agresszív fajta volt, mára viszont egy békés, barátságos, nyugodt kutya lett, ami már nem igazán használható házőrzésre - bár a kinézete és a hangja még mindig képes elrettenteni a rossz szándékúakat.
  • Az ősi Írországban királyok és nemesek kutyája volt, csak ők engedhették meg a tartásukat.
  • Az ír farkaskutya az Ír Gárda hivatalos kabala állata. Az Ír Farkaskutya Klub ajánlotta be anno a fajtát annak reményében, hogy így népszerűbb lesz a fajtájuk. Az Ír Gárda az egyetlen olyan gárda a brit hadseregben, akiknek engedélyezték, hogy a kutyájuk vezesse fel őket a parádékon. A jelenlegi kabala kutya neve Conmael, ő 2009 óta tölti be ezt a megtisztelő szerepet.
  • Erzsébet királyné (Sissy) köztudott volt arról, hogy imádja az állatokat, kedvenc kutyája egy Shadow nevű ír farkaskutya volt. (őt egyébként több képen is Horseguardnak neveztek, így a mai napig fejtörést okoz, hogy vajon két ilyen fajtájú kutyája volt a királynénak, vagy pedig ugyanazt a kutyát nevezték kétféleképpen.)

  • Híres emberek is szívesen választották társuknak az ír farkast, többek között Clark Gable, a Kennedy család, Sting, Roger Moore, Rodolpho Valentino, Chris de Burgh is büszke tulajdonosa volt ennek a fajtának.
És akkor a várva várt játék!

A Könyvmolyképző kiadónak köszönhetően a turné során három példányt sorsolunk ki a Houndedből.
A játék szeptember 23-án kezdődik és október 1-jén éjfélkor ér véget.

Játékleírás:

A régi időkben egyes, kelta nyelveket beszélő népek a rovásíráshoz hasonló abc-t használtak: ez volt az ogham, melyet eredetileg feltehetőleg fába véstek.

Az ír mitológia szerint az írást Oghma, az ékesszólás istene találta fel; az ő nevéből származik az Ogham szó. A legenda úgy tartja, hogy Oghma egy nyírfaágba vésett üzenetet küldöttLughnak, az istenek ezermesterének, hogy az menekítse el a veszély elől Oghma feleségét.

A ti feladatotok, hogy a nyolc állomáson található képrejtvényeket megfejtsétek. Minden állomáson találtok egy képrejtvényt, melyre ogham írásmóddal egy, a könyvhöz illetve annak témájához szorosan kapcsolódó szót karcoltunk. A ti feladatotok, hogy megfejtsétek ezeket a szavakat, és helyesen kitöltsétek a rafflecopter dobozt! De azért nem voltunk teljesen kegyetlenek, minden szóhoz valamilyen segítséget kaptok: Keressétek a bejegyzésekben kiemelt betűket, amik a keresett szót alkotják, ám hogy ne legyen túl könnyű, a betűket nem sorrendben adjuk meg. Illetve minden kép tartalmaz egy újabb segítséget, ami körül írja, hogy mi is lehet a keresett szó. Emellett persze még azt a csodálatos találmányt - az internetet is segítségül hívhatjátok.

Minden megfejtéssel plusz egyszer kerül a nevetek a kalapba, így érdemes megoldani az összeset, hogy minél nagyobb esélyetek legyen a könyv megnyerésére!




A Blogturné további állomásai:

Szeptember 23 - Függővég
Szeptember 24 - Szilvamag olvas  - aprócska érdekesség az íróról
Szeptember 25 - Deszy könyvajánlója - Vasdruida tetoválások
Szeptember 26 - Roni Olvas - karakter bemutató, álomcasting
Szeptember 27 - Kelly Lupi olvas - ír farkaskutyákról pár érdekesség
Szeptember 28 - Nem harap a... - így készült a borító
Szeptember 29 - Angelika blogja - "kettős nézőpont"
Szeptember 30 - Dreamworld - idézetek

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók