176 oldal
Fordította: Török Krisztina
Goodreads: 3,85
Besorolás: sci-fi
A könyvet egy kollégám nyomta a kezembe (ezúton is köszönöm Neked Csaba:-) azzal, hogy ne csak mindig YA és NA könyveket olvassak. Mivel a gyönyörű borítóra és a fülszövegre már korábban felfigyeltem, így "engedtem az erőszaknak" és belevetettem magam a történetbe.
Hősiesen bevallom, hogy nem vagyok sci-fi szakértő, így ne is várjátok, hogy ilyen mélységekbe merüljek az értékelés közben. Ellenben szeretem az izgalmas, rejtélyes történeteket és ez a regény tökéletesen kielégítette az ilyen irányú igényeimet, laikusként, "sima" olvasóként hatalmas élményt jelentett a könyv.
A történet egy különleges helyen, az X Térségben játszódik, ahová már
harminc éve küldenek expedíciókat, de úgy tűnik, hogy eddig teljesen
sikertelenül. Ez egy elzárt, rejtélyes hely, egy emberek nélküli buja
vadon, különleges élőlényekkel benépesítve – többet nem is tudunk meg
róla, csak annyit, hogy pár éve történt valami, amiért a területet
teljesen lezárták, de hogy mi, az végig homályban marad. Ide érkezik meg
a
tizenkettedik expedíció, hogy felderítsék a helyet, mintákat gyűjtsenek, a tapasztalataikat feljegyezzék és rájöjjenek, hogy mi is történik ott pontosan. A csapatot érdekes
módon négy nő alkotja: egy antropológus, egy geodéta, egy pszichológus
és egy biológus – hogy miért csak nők, ez nem derül ki a történetből, de
látszólag ez nem is fontos. Számomra fel sem tűnt volna, hogy férfiak
vagy nők a szereplők, mert annyira a helyre és az ott történtekre
koncentráltam. De amit a kutatók ott találnak, az minden képzeletet
felülmúl és a küldetés hamarosan rémálommá változik.
Belekezdve
a történetbe, azonnal kiderül, hogy a történet mesélője / főszereplője a
biológus és az ő szemén keresztül látunk mindent. Ez így sokkal
izgalmasabb, mint külső szemlélődőként olvasni, hiszen körülbelül annyit
tudunk (illetve nem tudunk), mint ő, rajta keresztül szembesülhetünk
mindennel, ami sokkal életszerűbbé teszi az egészet. Ami nagyon furcsa
eleinte, az az, hogy nincsenek nevesítve a szereplők, csak a képesítésük
szerint hívják egymást. Ráadásul csak a biológust ismerhetjük meg
részletesebben, egy-egy hosszabb-rövidebb visszaemlékezés alapján, a
többiekről nem tudunk meg semmit, illetve nem mondok teljesen igazat,
mert az egyik szereplőről kiderül egysmás, neki fontos szerepe lesz a
történet folyamán, de nem írhatom meg, hogy ki az, hisz azzal
elspoilerezném az egészet:-).
A
helyszín pedig különleges minden téren. A leírás alapján egy
érintetlen, buja vadon, de hamar kiderül, hogy sok minden rejtőzik a
sűrű mélyén. Éjszakánként rejtélyes, félelmetes hangok, fények borzolják a kutatók idegeit; a
terület felfedezése közben megtalált elhagyatott kis településen és a
világítótoronyban pedig olyan nyomok vannak, amelyek arra mutatnak, hogy itt valami hátborzongató dolog történt, amit nem élt túl
senki. De ki tudja… :-)
Az író tökéletesen játszik az
idegrendszerünkkel és kihasználja a jól bevált horror-klisét, hogy „amit
nem látsz, az mindig félelmetesebb”, így sok mindent nem fed fel, sok
dolog homályban marad – ami néha talán jobb is:-).
Ahogy haladtunk a történetben egyre többször hagyta el az én számat is
(nemcsak a biológusét), hogy „úristen, mi folyik itt?” Szerettem volna
többet tudni a térségről, szerettem volna tovább olvasni és néha
szó szerint lerágtam a körmömet, hogy mi fog történni. Féltem, izgultam,
de még inkább kíváncsi voltam, hogy mi is történik, miért küldték ide
az expedíciót, milyen céllal, mi történt az előzőkkel (hiszen ők már a
12. expedició és az előzők mind furcsa véget értek) és hogy mi ez az X
térség? Nagyon tetszett, hogy a főhősnőnk is ugyanezt érezte, hisz
ugyanilyen kérdéseket tett fel:
„Miért épp ezt a partszakaszt? Mi lehet a világítótoronyban? Miért
az erdőben van az alaptábor, a világítótoronytól messze, de a
toronyhoz, ami persze a térképen nem szerepel, közel? És egyáltalán:
mindig itt volt az alaptábor? Mi van a térképen túl?”
Mivel ez egy bevezető kötet, így a legtöbb kérdésünkre persze nem kapunk választ, sőt... úgyhogy kíváncsian várom, hogyan fog folytatódni a történet. Szerencsére sokat nem kell rá várni, mert ahogy láttam, mind a három rész idén fog megjelenni!
A regény egyedüli hátránya talán az, hogy nagyon rövid. Számomra úgy
tűnik, mintha egy nagy regényt vágtak volna három részre, hogy meglegyen
a ma már annyira "kívánatos" trilógia. De majd meglátjuk:)
Összességében nagyon-nagyon tetszett a regény és akik szeretik a rejtélyeket, szeretik a Losthoz hasonló történeteket, a sötét titkokat, azoknak mindenképpen ajánlom a könyv elolvasását!
Borító: Különleges, magasan a legötletesebb és legszebb, összehasonlítva a külföldi borítókkal. De épp ez a különlegessége a hátránya is, mert az X jel belső sarkai sajnos használat közben felkunkorodnak, beleakadhatnak bármibe és így a borító elszakadhat. De így is hatalmas szerelem.
Kedvenc karakter: -
Szárnyalás: az egész könyvet belengő rejtély, ami egyszerűen letehetetlenné teszi a könyvet
Mélyrepülés: a könyv rövidsége
Érzelmi mérce: inkább az egy-két helyen realisztikusan leírt véresebb jelenet miatt mondanám, hogy inkább 16 éven felülieknek ajánlom
Értékelés:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése