A Blogturné klub 9 bloggere, május 26-tól minden másnap értékelések, extrák segítségével mutatja be az olvasóknak Stephanie Perkins legújabb magyarul megjelenő történetét.
A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően a blogturné végén 3 példány Lola és a szomszéd srác könyvet sorsolunk ki.
A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően a blogturné végén 3 példány Lola és a szomszéd srác könyvet sorsolunk ki.
Könyvmolyképző Kiadó, 2014
336 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Goodreads: 3,98
Besorolás: YA, romantikus
"Lola Nolan, a szárnypróbálgató divattervező nem híve a divatkövetésnek. Ő jelmezeket alkot. Minél ütősebb a szerelése – minél sziporkázóbb, furább és vadabb –, annál jobb. De bármennyire hajmeresztő is a stílusa, Lola imádja a szüleit, tűzbe menne a barátnőjéért, és merész terveket szövöget a jövőről. Szóval minden tök tuti (a dögös rocker fiúját is beleértve), amíg vissza nem költöznek a környékre a rémes/utálatos Bell ikrek: Calliope és Cricket. Miután Cricket – a tehetséges feltaláló -,ikernővére árnyékából kilépve, ismét része lesz Lola életének, a lány rákényszerül, hogy végre tudomásul vegye az érzéseket, amiket időtlen idők óta táplál a szomszéd srác iránt."
Ez volt az a regény, aminél ahogy megtudtam, hogy itthon is megjelenik, szinte minden eldobtam a kezemből, hogy olvashassam. Az első könyv is nagy szerelem volt, imádtam minden sorát, így reméltem, hogy egy ugyanolyan stílusú regényt vehetek a kezembe ismét. Egy imádnivalóan édes tinirománcot, csak más környezetbe téve.
És akkor jött Lola. A furcsa öltözékeivel, a még furább családjával és oldalak alatt kiderült, hogy csak részben kapom meg ugyanazt az érzést. A történet alapfonala ugyanolyan volt, de a szereplők és a helyszín! Talán még életettel telibb, még inkább életszerű volt az egész.
A helyszín, San Francisco (azon belül a Castro-negyed) már megadja a regény alaphangulatát, hisz ez az a város, ami még az USA-n belül is a különcségéről híres, az ekletikus épületeivel, művésznegyedeivel és azzal, hogy az egyik olyan első hely, ahol a melegek szabadon házasodhatnak.
És akkor jött Lola. A furcsa öltözékeivel, a még furább családjával és oldalak alatt kiderült, hogy csak részben kapom meg ugyanazt az érzést. A történet alapfonala ugyanolyan volt, de a szereplők és a helyszín! Talán még életettel telibb, még inkább életszerű volt az egész.
A helyszín, San Francisco (azon belül a Castro-negyed) már megadja a regény alaphangulatát, hisz ez az a város, ami még az USA-n belül is a különcségéről híres, az ekletikus épületeivel, művésznegyedeivel és azzal, hogy az egyik olyan első hely, ahol a melegek szabadon házasodhatnak.
Lola sem egyszerű családban él, két „apukája” van, hiszen az édesanyja kisgyerekként magára hagyta és a nő bátyja és annak barátja veszik magukhoz és nevelik fel a kislányt. Ilyen családi háttérrel kész csoda lenne, ha Lola hétköznapi lenne.
Hobbiként ruhákat tervez – elég tehetségesen és ezt a divatmániáját a hétköznapokra is átviszi. Szinte elképzelhetetlen, hogy itthon bárki is úgy öltözködjön, ahogy Lola az iskolában.
"Nem követem a divatot. Én jelmezeket alkotok. Az élet rövid ahhoz, hogy nap mint nap ugyanazzá az egyéniséggé akarjak válni."
Persze a barátja is ugyanilyen extravagáns hozzá, a 17 éves lányhoz egy 22 éves, tetovált, laza rocksztár dukál, akinek azért nincs könnyű dolga, hiszen Lolának pont eggyel több férfivédelmezője van, mint kellene lenni:) és akik minden pillanatban éreztetik is a fiúval, hogy hová kívánják - természetesen legkevésbé sem Lola mellé:-). És ehhez az egészhez már csak annyit tennék hozzá, hogy Lola kutyáját Azta Leborult Szivarvégnek hívják... Azt hiszem ezzel mindent elmondtam a kicsit őrült társaságról:-).
Lola viszont csak a külsejében ennyire „más”. Talán ezzel próbálja elrejteni a belső problémáit, hisz egyrészt az, hogy az édesanyja (lehet rá egyáltalán ezt a szép szót használni?) elhagyta, - persze időközönként előkerül totál részegen és szégyent hoz az egész családjára - is törést okoz a fiatal lányban, de egy szerelmi bánat is nyomja a lelkét, hiszen a sokáig mellettük lakó család fiával, Crickettel nagyon szoros kapcsolatba került, de a család egyik napról a másikra hirtelen, szó nélkül elköltözött, kétségek között hagyva a lányt, amit a mai napig nem igazán tudott kiheverni. Azért közben felépítette a saját életét, amiben próbál egyre kevesebb helyet szorítani a volt szerelmének, ám ekkor a család visszaköltözik, Lola pedig szembesítheti a fiút a történtekkel, de vajon van-e bátorsága újra találkozni vele?
Amit a leginkább szerettem a szerelmi szál mellett, azok Lola "szülei". Ahogy írtam, nem egy hétköznapi családban él, de ez a két apuka, valami fenomenális! Lola mindig tökéletesen tudja, hogy melyikhez mivel kell fordulnia, hogy megkapja, amit szeretne. Az egyikük ráadásul cukrász és még milyen cukrász! Legszívesebben végigkóstoltam volna az összes pitét és süteményt, amit legyártottak, olyan ínycsiklandózóan mesélte el Lola az elkészítésüket.
Anna és Etienne kedvelőinek pedig örömmel jelenthetem be, hogy a kedvenc párosunk ebben a könyvben is feltűnik. Bár itt már nem ők a főszereplők, de ettől függetlenül teljes mértékben hozzák a megszokott formájukat és jelenlétükkel sokat segítenek Lolának (és Cricketnek is). Jó volt, mégha csak vendégszereplőként is, viszontlátni őket:-).
És hogy ne feledkezzek meg a férfi főhősről – íme Cricket Bell. Eleinte nehezen tudtam „megemészteni” a nevét, hiszen a nem túl régen olvasott Fogadom című könyvben azonos névvel egy fiatal nő szerepelt, itt pedig egy tinédzser fiúról beszélünk. Miután túlestem ezen a „megrázkódtatáson”, persze nem tudtam nem megkedvelni a híres ősökkel rendelkező (igen, a telefon feltalálója, Alexander Graham Bell a fiú őse), ezermester és feltaláló fiút, aki ugyanúgy nem tudta elfelejteni Lolát és bármit megtenne azért, hogy a lánynak legalább a barátságát visszaszerezze. Kettőjük kapcsolata pedig édes, aranyos, imádnivaló – nem tudom másképp leírni. Az írónő tökéletesen adagolta, a visszaemlékezéseken és a jelenkori eseményeken keresztül, hogyan alakul Lola és Cricket kapcsolata először barátsággá, majd valami sokkal többé. Nem volt nehéz nekik szurkolni.
A két könyvet nehéz összehasonlítani, nem is akarom. Összességében imádtam ezt a könyvet is, az írónő hozta azt a stílust, amit már az első részben is annyira szerettem. Ez a regény tökéletes kikapcsolódás, nem kell rajta izgulni, körmöt rágni, idegeskedni, egyszerűen csak jól érzi magát olvasás közben az ember, miközben egy újabb aranyos, szerethető történet részese lesz.
Hobbiként ruhákat tervez – elég tehetségesen és ezt a divatmániáját a hétköznapokra is átviszi. Szinte elképzelhetetlen, hogy itthon bárki is úgy öltözködjön, ahogy Lola az iskolában.
"Nem követem a divatot. Én jelmezeket alkotok. Az élet rövid ahhoz, hogy nap mint nap ugyanazzá az egyéniséggé akarjak válni."
Persze a barátja is ugyanilyen extravagáns hozzá, a 17 éves lányhoz egy 22 éves, tetovált, laza rocksztár dukál, akinek azért nincs könnyű dolga, hiszen Lolának pont eggyel több férfivédelmezője van, mint kellene lenni:) és akik minden pillanatban éreztetik is a fiúval, hogy hová kívánják - természetesen legkevésbé sem Lola mellé:-). És ehhez az egészhez már csak annyit tennék hozzá, hogy Lola kutyáját Azta Leborult Szivarvégnek hívják... Azt hiszem ezzel mindent elmondtam a kicsit őrült társaságról:-).
Lola viszont csak a külsejében ennyire „más”. Talán ezzel próbálja elrejteni a belső problémáit, hisz egyrészt az, hogy az édesanyja (lehet rá egyáltalán ezt a szép szót használni?) elhagyta, - persze időközönként előkerül totál részegen és szégyent hoz az egész családjára - is törést okoz a fiatal lányban, de egy szerelmi bánat is nyomja a lelkét, hiszen a sokáig mellettük lakó család fiával, Crickettel nagyon szoros kapcsolatba került, de a család egyik napról a másikra hirtelen, szó nélkül elköltözött, kétségek között hagyva a lányt, amit a mai napig nem igazán tudott kiheverni. Azért közben felépítette a saját életét, amiben próbál egyre kevesebb helyet szorítani a volt szerelmének, ám ekkor a család visszaköltözik, Lola pedig szembesítheti a fiút a történtekkel, de vajon van-e bátorsága újra találkozni vele?
Amit a leginkább szerettem a szerelmi szál mellett, azok Lola "szülei". Ahogy írtam, nem egy hétköznapi családban él, de ez a két apuka, valami fenomenális! Lola mindig tökéletesen tudja, hogy melyikhez mivel kell fordulnia, hogy megkapja, amit szeretne. Az egyikük ráadásul cukrász és még milyen cukrász! Legszívesebben végigkóstoltam volna az összes pitét és süteményt, amit legyártottak, olyan ínycsiklandózóan mesélte el Lola az elkészítésüket.
Anna és Etienne kedvelőinek pedig örömmel jelenthetem be, hogy a kedvenc párosunk ebben a könyvben is feltűnik. Bár itt már nem ők a főszereplők, de ettől függetlenül teljes mértékben hozzák a megszokott formájukat és jelenlétükkel sokat segítenek Lolának (és Cricketnek is). Jó volt, mégha csak vendégszereplőként is, viszontlátni őket:-).
És hogy ne feledkezzek meg a férfi főhősről – íme Cricket Bell. Eleinte nehezen tudtam „megemészteni” a nevét, hiszen a nem túl régen olvasott Fogadom című könyvben azonos névvel egy fiatal nő szerepelt, itt pedig egy tinédzser fiúról beszélünk. Miután túlestem ezen a „megrázkódtatáson”, persze nem tudtam nem megkedvelni a híres ősökkel rendelkező (igen, a telefon feltalálója, Alexander Graham Bell a fiú őse), ezermester és feltaláló fiút, aki ugyanúgy nem tudta elfelejteni Lolát és bármit megtenne azért, hogy a lánynak legalább a barátságát visszaszerezze. Kettőjük kapcsolata pedig édes, aranyos, imádnivaló – nem tudom másképp leírni. Az írónő tökéletesen adagolta, a visszaemlékezéseken és a jelenkori eseményeken keresztül, hogyan alakul Lola és Cricket kapcsolata először barátsággá, majd valami sokkal többé. Nem volt nehéz nekik szurkolni.
A két könyvet nehéz összehasonlítani, nem is akarom. Összességében imádtam ezt a könyvet is, az írónő hozta azt a stílust, amit már az első részben is annyira szerettem. Ez a regény tökéletes kikapcsolódás, nem kell rajta izgulni, körmöt rágni, idegeskedni, egyszerűen csak jól érzi magát olvasás közben az ember, miközben egy újabb aranyos, szerethető történet részese lesz.
Borító: Igazából nem lett a kedvenc borítóim egyiket. Igen, kellően extravagáns ez a lány a lila hajával a borítón, hogy Lola lehessen, de sem őt, sem Crickettet nem így képzeltem el. Nekem ők picit öregnek tűnnek.
Kedvenc karakter: Lola, Cricket, Andy, Nathan
Szárnyalás: Lola két apukája:-)
Mélyrepülés: Lola anyja
Érzelmi mérce: egy hamisítatlan YA történet.
Értékelés:
Blogturné extra - borítók
A legtöbb ország azt a borítót vette át, amit a magyar kiadáson is láthattok. Ettől csak páran tértek el, úgyhogy inkább őket mutatnám meg nektek:
Cseh borító:
Nem lenne rossz, hisz a legtöbb mindent bemutatja, amit kell, de számomra nagyon PS-szagú az egész.. Én nagyon látom, hogy hol lett az egyik kép a másikra téve, nem tetszik a munka...
Német borító:
Ez tetszene a legjobban, de Lola nem elég "lolás" nekem. Ez a lány túl szimpla, túl hétköznapi, hogy valódi Lola lehessen...
Angol borító:
A három könyvnek ugyanolyan stílusú a borítója és abba ez tökéletesen beleillik. Az már más tészta, hogy számomra picit semmitmondó, nem biztos, hogy levenném a polcról ez alapján.
Bolgár borító:
Őszinte leszek, én nem vagyok oda az ilyen sziluettes borítókért, ráadásul a színvilágával sem vagyok kiegyezve...
Nyereményjáték:
Facebook Like játék: A Blogturné Klub és a Könyvmolyképző Kiadó oldalakat kell lájkolni, majd a nyereménydobozban kitölteni a megfelelő mezőket, hogy részt vehess a játékban!
A kiadó csak Magyarország területére postáz.
A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.
A blogturné további állomásai:
05/26 - Angelika blogja
05/28. - Kristina blogja
05/30. - Kelly & Lupi olvas
06/01. - Dreamworld
06/03. - Deszy könyvajánlója
06/05. - MFKata olvasmányai
06/07. - Media Addict
06/09. - Nem harap a...
06/11. - Bibliotheca Fummie
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése