KMK AKCIÓ

2016. február 10., szerda

Rick Yancey: Végtelen tenger (Az ötödik hullám #2)


A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Rick Yancey Végtelen tenger című regénye, Az 5. hullám trilógia második része. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Cassie és a többiek további megpróbáltatásait ebben a vagy-vagy világban, ahol minden azon múlik, mit teszel.

2016. február 6-tól minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
Carthaphilus Kiadó, 2015
310 oldal
Fordította: Havadi Krisztina
Goodreads: 4,05
Besorolás: YA, sci-fi, poszt-apokaliptikus

Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek...
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő - életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.


Rick Yanceynek több népszerű, díjnyertes sorozat megírása után a 2013-ban megjelent Az ötödik hullám hozta el a világsikert. A kötet kiadási joga néhány hónap alatt közel negyven országban kelt el, és rövid időn belül elkészült a regény filmváltozata.
Bestsellere világát a kultikus népszerűségű Stephen Hawking ihlette. Műfaját a szerző ironikusan "popkultúra-ellenes földönkívüli-megszállásos" sci-finek nevezte, és a besoroláshoz hozzátette: "Írásnál a robbantgatás mindig remek móka. Na meg a csók. A csókolózást nem szabad kihagyni."

Rick Yancey Floridában nevelkedett, aztán Chicagóban tanult, ahol ki nem állhatta a rettentő hideget, majd már befutott íróként visszatért gyermekkora színhelyére, a napsütötte Floridába. Itt él ma is családjával, és ötletekkel tele dolgozik Az ötödik hullám-trilógia 2016-ban megjelenő harmadik kötetén.

A sorozat első része nagyon ütősre sikeredett, nagyon magasra tette a lécet, én pedig nagyon kíváncsian vágtam bele a folytatásba.
Ami azonban nagyon különlegesre sikeredett. Már az első fejezet teljesen kiborított, bár már az első részből kiderült sok aljas húzásuk, de innentől kezdve bármit el tudtam képzelni az "ellenségről". Hiszen a "ne bízz senkiben" szabály most már hatványozottabban igaz és az emberek és talán az összes élőlény legalapvetőbb ösztönét próbálja eltörölni. Egyszerűen borzalmas.

A történet pedig ott veszi fel a fonalat, ahol az előző résszel véget ért. A kis csipet-csapatunk egy elhagyatott szállodában bújik el, de tudják, hogy minél tovább ott maradnak, annál nagyobb az esélye, hogy rájuk találnak. Persze valaki végül rájuk talál, akinek egyedül az egyik tag örül, a többiek legszívesebben azonnal kivégeznék. Végül Adu előremegy, hogy keressen nekik valami új búvóhelyet, akit Porcelányka, mint egy hűséges kutya, úgy követ. Sajnos a szerencse nem szegődik melléjük, így mind a ketten Vosch és az ellenség kezébe kerülnek.
Innentől a történet kettéválik. Az egyik szálon Cassie és a társai maradnak, a másik szálon pedig Adut követhetjük nyomon, én pedig valahol örültem, hogy a két erős karaktert nem tartja az író egy helyen, mert akkor egy végelláthatatlan "catfight" alakult volna ki, ami elvonta volna a figyelmünket attól, ami igazán fontos.
Kevés író akarja/tudja az egymással párhuzamosan futó szálakat ugyanolyan izgalmasnak tartani, és Rick sem próbálkozott ezzel. Ebben a részben számomra Adu átvette Cassie helyét és főszerepét. Eleinte ezért picit morogtam, hiszen az előző részben nem (és a filmben sem:) szerettem meg Adut, engem picit mindig is irritált a nagyszájú, a többieket lenéző lány. De ahogy haladtunk előre a történetben úgy kedveltem meg egyre jobban. Attól függetlenül, hogy rengeteg mindenen megy keresztül, hatalmas lelkiereje van, nagyon kitartó és hűséges azokhoz, akiket szeret. Rajta keresztül pedig megismerhetjük az ellenség módszereit, hogy pontosan mi történik azokkal, akik a fogságukba esnek.
Ehhez képest Cassiék szinte egy helyben topogtak, persze ott is történt egy és más (nem, nem mondok el belőle semmit, legyen elég annyi, hogy náluk is volt azért egy-két jelenet, ahol majdnem lerágtam a körmömet izgalmamban:), de meg se közelítették azt, ami Aduval történt. Ami viszont nagyon tetszett Cassiék csapatánál, hogy hiába mentek át sok mindenen, de ettől függetlenül gyerekek. Mind. És ez a legtöbb döntésüket nagyban befolyásolja. Tetszett, hogy az író nem csinált belőlük szuperhőst, hibáznak, csak itt a hibák emberéletekben mérhetőek.
Tudom, hogy sok mindenkit érdekel, hogy Evan vajon túlélte-e az első rész végén a robbanást, illetve, hogyan alakulnak a szerelmi szálak? Lupi gonosz, nem árulja el Evant, olvassátok el a könyvet. A szerelmi szálak pedig... az író mesterien bánik az érzelmekkel, egyáltalán semmi sem garantált, újabb szereplők tűnnek fel, akik teljesen szétzilálhatják a már meglévő és biztosnak hitt "kapcsolatokat", úgyhogy ezen a téren is izgulhattok (és igen, én is izgulhatok:), hogy a kedvenceitek vajon egymásra találnak-e.

És a befejezés! Úristen, olyan információknak jutottunk a birtokába, amivel az egész regény teljesen más megvilágításba kerül! És ami, őszintén bevallom, teljesen összezavart. Úgyhogy már most tűkön ülve várom a folytatást, hogy kiderítsem, az író hogyan fog ebből egy mindenki számára érthető, minden szálat elvarró befejezést kreálni:).

Ami egyedül zavart a történetben az, hogy néha nehéz volt kideríteni, ahogy elindult egy fejezet, hogy kinek is a szemszögét olvassuk. Gyakran sakkozgattam, meg találgattam, "ha a személy megemlíti, hogy X és Y szereplőt látja, vagy rajtuk gondolkodik, akkor ő csak Z lehet". És ez nagyon kizökkentett az olvasásból.

Összességében azonban nem volt rossz ez a rész sem, sok újat megtudhattunk, új kedvenceket avathattunk, sok izgalmas akciójelenettel tarkított, de valahogy az első részt nem tudta felülmúlni. Számomra ez egy átvezető kötet volt és nagyon várom, nagyon szeretném, sőt akarom, hogy az író a befejezéssel érje utol, sőt ugorja át minden téren az első részt.

Borító: Látványos, nagyon tetszik

Kedvenc karakter: Adu, Penge, Zombi/Ben

Szárnyalás: Adu ereje

Mélyrepülés: még mindig Vosch

Érzelmi mérce: alakulnak a kapcsolatok lassacskán, de itt most erre sem az idő, sem a hely nem teljesen alkalmas és ezzel az író is tisztában volt

Értékelés:

Blogturné extra - idézetek
Egy pár idézetet mutatnék nektek, ami nekem nagyon tetszett. Természetesen spoilermentesen és a teljesség igénye nélkül.

"Döbbenetes, hogy attól féltünk, a földönkívüliek bombáinak és halálsugarainak tüzében pusztulnak majd el a városaink - holott semmi másra nem volt szükség, csak az anyatermészetre és egy kis időre."

"Egy virtuális létnek nincs szüksége fizikai bolygóra."

"Tízezer éve először, újra átéljük, milyen lehet prédának lenni."

"A Föld sötét és csendes, olyan, mint amilyen azelőtt lehetett, hogy mi megjelentünk volna, és fényekkel meg zajokkal népesítettük volna be. Valami véget ér. Valami új elkezdődik. Amit most élünk, az a köztes idő. A szünet."

"Legyőzhetnek minket, akár egyenként szedve le a legutolsó túlélőinket, de nem tudják - soha nem fogják tudni - legyőzni azt, ami bennünk van. "

"- Nem a bolygót akarják kiszakítani alólunk, Ben. A történet arról szól, hogy minket akarnak szétszakítani."

"- Mert a szerelem irracionális - felelem. - Nem szabálykövető. Még a saját szabályait sem követi. Az egész világegyetemben a szerelem az egyetlen kiszámíthatatlan dolog."

"Nem a félelelm fogja legyőzni őket. Nem a félelelm és nem a hit, sem a remény, de még a szeretet sem - hanem a düh."

Nyereményjáték:
Cassiék csapata ezúttal egy romos szállodában bujdokolva húzza meg magát, így mostani játékunk során a rejtőzködésé lesz a főszerep.
Minden állomáson találtok néhány kulcsinformációt, melyek alapján ki kell találnotok, melyik szereplő bújt meg a zseblámpa fényében. Annyit segíthetünk, hogy az illetők mindegyikével találkozhattatok már az első rész során. Továbbá lehet köztük fiú, lány, ez-Az, élettelen karakter, egyszóval bármi és bárki.
A helyes megfejtéseket a Rafflecopter doboz megfelelő sorába írjátok. Elfogadunk teljes nevet vagy becenevet is.
Figyelem! A kiadó kizárólag magyarországi címre postáz. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk. 

Nagyjából 5 éves, kicsi, barna bundás lény, aki sosem önmagától mozog, valaki viszi.

A blogturné további állomásai:
Február 6 - Könyvszeretet
Február 8 - Függővég
Február 10 - Kelly Lupi olvas
Február 12 - Letehetetlen
Február 14 - CBooks
Február 16 - Media Addict
Február 18 - Deszy könyvajánlója
Február 20 - Dreamworld

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók