Gyere most, mese szól. Jön a hely, hol a jó mindig szenvedni fog. Hol a pajzs, hol a kard örök izgalom, harc. E kaland izgalmas beszéd. Gyere hát! Hisz vár rád ezer veszély.
Tartsatok hát velünk, ismerjétek meg Sabaa Tahir, a Cartaphilus kiadó jóvoltából nálunk is megjelent regényét, mely a Szunnyadó parázs címet viseli, és ha szerencsétek van, meg is nyerhetitek.
Cartaphilus, 2016
446 oldal
Fordította: Ruzsa Kata
Goodreads: 4,32
Besorolás: YA, fantasy, disztópia
Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom könyörtelen rendjének rabjai. A harcosok birodalmában az ellenszegülést halállal büntetik. Akik nem kínálják fel életüket és vérüket a császárnak, azok azt kockáztatják, hogy szeretteiket kivégzik, a birodalom elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki kedves számukra. Ebben a kíméletlen világban él Laia, akit a bátyjával együtt nagyszüleik nevelnek. A kis család szegényesen tengődik napról napra. Igyekeznek kerülni a birodalom figyelmét, hiszen sokszor tanúi lehettek annak, mi történik az olyanokkal, akik szembeszegülnek a hatalommal. Ám amikor Laia bátyját lázadás vádjával lefogják, a lány nehéz döntésre kényszerül. Az Ellenállás titkos csoportjának tagjai segítséget ígérnek neki testvére kiszabadításához, de cserébe azt kérik, hogy legyen a kémjük a harcosokat kiképző Sötétszirt katonai akadémián, ahová a kegyetlen parancsnoknő szolgájaként kerül be. Munkája során Laia megismerkedik Eliasszal, aki évfolyamelső az akadémián, az avatás küszöbén áll. Mégis szökésre készül, pedig pontosan tudja, hogy ezért kínzás és halál jár. Ám Elias már nem hisz abban, hogy a harcosok kegyetlensége a birodalom érdekén kívül egyéb ügyet is szolgálna, és meg akar szabadulni a zsarnokságtól, melynek fenntartására kiképezték. Laiával hamar ráébrednek, hogy a sorsuk szálai összefonódtak, és hogy a döntéseik akár a birodalom jövőjét is megváltoztathatják. Vajon összeütközik és harcban szétrobban, vagy éppen eggyé olvad a két fiatal világa?
Meddig mennél el a családodért? A szerelemért? A szabadságodért? Igen, ezekről a témákról már nem egy könyv és film szólt, néhol megható, néhol vicces, néhol megbotránkoztató tartalommal. Sabaa Tahir története pedig ezen kérdések megválaszolásán alapszik. A történetről nem szeretnék sokat mesélni, hiszen a fülszöveg ismételten elmeséli a fél regényt:(, de az biztos, hogy az írónő egy nagyon különleges világot épített fel. Amikor a könyv hátoldalán lévő ajánlót olvastam:
"Lebilincselő, mint Az éhezők viadala, képzeletgazdag, mint a Harry Potter, és kegyetlen, mint a Trónok harca."
csak nevettem, hogy már megint egy kicsit túlzó ajánló, hogy az emberek ráugorjanak a témára. Pedig minden szava igaz. Egy olyan világ, ahol a kisfiúkat begyűjtik és nagyon kemény kiképzés után (aminek a során a gyerekek egy része meghal) kőkemény, érzelemmentes harcosokká változtatják őket, egy olyan világ, ahol az olvasni tudó embereket kivégzik, ahol az emberekre bármikor rátörhetnek a katonák, elhurcolhatják és megkínozhatják őket - igen ez Sabaa Tahir világa.
Nem tudom elmondani, hogy mennyire élveztem ezt a regényt. Reggelente majdnem elkéstem, mert rossz helyen szálltam le a metróról, éjszaka azt vettem észre, hogy már megint hajnali kettő van és még mindig olvasok - annyira magába szippantott a regény.
A történet két szálon fut. Az egyik Laia története, a rabszolgalányé, akinek az egész családját kiírtották, egyedül a bátyja él még, de őt meg elhurcolták. Hogy kiszabadítsa, megkeresi a a felkelőket és a segítségüket kéri.
A másik szál pedig Eliasé, aki a Sötétszirt egyik legjobb katonai kadétja és épp az avatására vár. De a többi katonával ellentétben, ő megcsömörlik a rendszertől, mindentől, amit az képvisel és a szökésen gondolkodik, még úgy is, hogy tisztában van vele, hogy ezért halálra ítélhetik.
A kettőjük szála sokáig csak párhuzamosan fut egymás mellett és aránylag későn, körülbelül a könyv felénél fut össze. Persze itt hallom a hangos sóhajokat, hogy "oké, és akkor egymás karjaiba vetődnek és halálos szerelem alakul ki köztük". Nem, ez nem így van. Az írónő csak azok bosszantására, akik már unják a szerelmi sokszögeket, gyorsan kreált egy nem is háromszöget, hanem négyszöget:). Hiszen Eliasnak van egy katonatársa, egy gyönyörű lány, Helene, aki titkon a fiúba szerelmes, de a szerelme viszonzatlan, hiszen Elias csak a gyerekkori barátot látja benne. Laia sem marad "pár nélkül", hiszen az egyik Ellenállóval valami alakul... és persze a két főszereplő sem lesz közömbös egymás iránt:). De mindenkit megnyugtatok, hogy ez a "szerelmi négyszög" csak papíron létezik, Sabaa tökéletesen kézben tudta tartani a szerelmi szálat és csak néha adagolt nekünk (és a szereplőknek) egy cseppnyi boldogságot, olyankor, amikor már mi is szinte könyörögtünk neki, hogy a sok kínzás, fájdalom mellett adjon nekik egy kis örömet is.
És persze a szereplők. Én még ennyi erős női karaktert nem láttam egy regényben. Laia a kezdeti gyámoltalansága után nagyon hamar erőre kap és a szeretett bátyjáért olyan dolgokat is elvállal, amit normál esetben, normál ember soha meg nem tenne. Nagyon szerettem a karakterét, ugyanúgy, ahogy Helenéét is, a katonalányét, aki férfiakat meghazudtoló bátorsággal végzi el az akadémiát és kerül be a legjobbak közé. Azét a katonalányét, aki még most itt nem tudja eldönteni, hogy hová is tartozzon, küzd a kötelességtudata és a józan esze között. A fiúk közül pedig magasan Elias viszi a prímet, imádtam a fejében lenni és vele együtt kínlódni, gondolkodni, harcolni és küzdeni. De természetesen sorolhatnám a többi szereplőt is, mindegyik nagyon jól megalkotott, egyedi karakter.
A történet pedig egyszerre izgalmas és kegyetlen, imádtam és gyűlöltem az írónőt, hogy ennyit bántja és kínozza a szereplőket. És a próbákat még nem is említettem, amit Eliasnak és Helene-nek ki kellett állnia! Egyszerre volt mindegyik ötletes, fantáziadús, egyszerűnek tűnő, de mégis majdnem kivitelezhetetlen.
Persze a történet nem csak egy "sima" kemény disztópia, hanem mellette egy olyan történet is, amelyet átjár a mitológia, a varázslat és ez még különlegesebbé teszi.
És a könyv vége? Úristen, kérem szépen azonnal a következő részt! Nem teszek fel kérdéseket, nehogy valamit elspoilerezzek, dedededededededede szeretném tudni, hogy kivel mi történik!
Összességében egy ragyogóan megírt történetet olvashattam, amit nyugodtan ajánlok fiúknak és lányoknak is, de inkább 16 éven felülieknek, mert azért vannak benne kemény részek is. Az írónőt pedig a kedvenceim közé tettem és alig várom, hogy újabb regényt vehessek a kezembe tőle!
Meddig mennél el a családodért? A szerelemért? A szabadságodért? Igen, ezekről a témákról már nem egy könyv és film szólt, néhol megható, néhol vicces, néhol megbotránkoztató tartalommal. Sabaa Tahir története pedig ezen kérdések megválaszolásán alapszik. A történetről nem szeretnék sokat mesélni, hiszen a fülszöveg ismételten elmeséli a fél regényt:(, de az biztos, hogy az írónő egy nagyon különleges világot épített fel. Amikor a könyv hátoldalán lévő ajánlót olvastam:
"Lebilincselő, mint Az éhezők viadala, képzeletgazdag, mint a Harry Potter, és kegyetlen, mint a Trónok harca."
csak nevettem, hogy már megint egy kicsit túlzó ajánló, hogy az emberek ráugorjanak a témára. Pedig minden szava igaz. Egy olyan világ, ahol a kisfiúkat begyűjtik és nagyon kemény kiképzés után (aminek a során a gyerekek egy része meghal) kőkemény, érzelemmentes harcosokká változtatják őket, egy olyan világ, ahol az olvasni tudó embereket kivégzik, ahol az emberekre bármikor rátörhetnek a katonák, elhurcolhatják és megkínozhatják őket - igen ez Sabaa Tahir világa.
Nem tudom elmondani, hogy mennyire élveztem ezt a regényt. Reggelente majdnem elkéstem, mert rossz helyen szálltam le a metróról, éjszaka azt vettem észre, hogy már megint hajnali kettő van és még mindig olvasok - annyira magába szippantott a regény.
A történet két szálon fut. Az egyik Laia története, a rabszolgalányé, akinek az egész családját kiírtották, egyedül a bátyja él még, de őt meg elhurcolták. Hogy kiszabadítsa, megkeresi a a felkelőket és a segítségüket kéri.
A másik szál pedig Eliasé, aki a Sötétszirt egyik legjobb katonai kadétja és épp az avatására vár. De a többi katonával ellentétben, ő megcsömörlik a rendszertől, mindentől, amit az képvisel és a szökésen gondolkodik, még úgy is, hogy tisztában van vele, hogy ezért halálra ítélhetik.
A kettőjük szála sokáig csak párhuzamosan fut egymás mellett és aránylag későn, körülbelül a könyv felénél fut össze. Persze itt hallom a hangos sóhajokat, hogy "oké, és akkor egymás karjaiba vetődnek és halálos szerelem alakul ki köztük". Nem, ez nem így van. Az írónő csak azok bosszantására, akik már unják a szerelmi sokszögeket, gyorsan kreált egy nem is háromszöget, hanem négyszöget:). Hiszen Eliasnak van egy katonatársa, egy gyönyörű lány, Helene, aki titkon a fiúba szerelmes, de a szerelme viszonzatlan, hiszen Elias csak a gyerekkori barátot látja benne. Laia sem marad "pár nélkül", hiszen az egyik Ellenállóval valami alakul... és persze a két főszereplő sem lesz közömbös egymás iránt:). De mindenkit megnyugtatok, hogy ez a "szerelmi négyszög" csak papíron létezik, Sabaa tökéletesen kézben tudta tartani a szerelmi szálat és csak néha adagolt nekünk (és a szereplőknek) egy cseppnyi boldogságot, olyankor, amikor már mi is szinte könyörögtünk neki, hogy a sok kínzás, fájdalom mellett adjon nekik egy kis örömet is.
És persze a szereplők. Én még ennyi erős női karaktert nem láttam egy regényben. Laia a kezdeti gyámoltalansága után nagyon hamar erőre kap és a szeretett bátyjáért olyan dolgokat is elvállal, amit normál esetben, normál ember soha meg nem tenne. Nagyon szerettem a karakterét, ugyanúgy, ahogy Helenéét is, a katonalányét, aki férfiakat meghazudtoló bátorsággal végzi el az akadémiát és kerül be a legjobbak közé. Azét a katonalányét, aki még most itt nem tudja eldönteni, hogy hová is tartozzon, küzd a kötelességtudata és a józan esze között. A fiúk közül pedig magasan Elias viszi a prímet, imádtam a fejében lenni és vele együtt kínlódni, gondolkodni, harcolni és küzdeni. De természetesen sorolhatnám a többi szereplőt is, mindegyik nagyon jól megalkotott, egyedi karakter.
A történet pedig egyszerre izgalmas és kegyetlen, imádtam és gyűlöltem az írónőt, hogy ennyit bántja és kínozza a szereplőket. És a próbákat még nem is említettem, amit Eliasnak és Helene-nek ki kellett állnia! Egyszerre volt mindegyik ötletes, fantáziadús, egyszerűnek tűnő, de mégis majdnem kivitelezhetetlen.
Persze a történet nem csak egy "sima" kemény disztópia, hanem mellette egy olyan történet is, amelyet átjár a mitológia, a varázslat és ez még különlegesebbé teszi.
És a könyv vége? Úristen, kérem szépen azonnal a következő részt! Nem teszek fel kérdéseket, nehogy valamit elspoilerezzek, dedededededededede szeretném tudni, hogy kivel mi történik!
Összességében egy ragyogóan megírt történetet olvashattam, amit nyugodtan ajánlok fiúknak és lányoknak is, de inkább 16 éven felülieknek, mert azért vannak benne kemény részek is. Az írónőt pedig a kedvenceim közé tettem és alig várom, hogy újabb regényt vehessek a kezembe tőle!
Borító: Gyönyörű, figyelemfelkeltő, tökéletesen illik a történethez
Kedvenc karakter: Elias, Laia, Helene
Szárnyalás: maga a történet
Mélyrepülés: Sötétszirt és ami ott a képzés alatt folyik...
Érzelmi mérce: ez egy nagyon kemény világ. Van benne egy kevés romantika, de aki csak ezt keresi, az hiába teszi.
Blogturné extra - interjú fordítás az írónővel
Rengetegen mondják azt, hogy valahol a semmi közepén nőttek fel, de te tényleg ezt tetted: ha jól értem, akkor a gyerekkorodat a szüleid által vezetett motelben töltötted valahol a Mojave sivatag közepén. Milyen volt egy tipikus napod? A motelben sok érdekes emberrrel találkoztál?
Nem volt tipikus nap a motelben. Az gondolom, hogy egy dolog volt állandó: a félbeszakítások. A recepción lévő csengőt berregtették az emberek, akik szobát vagy törülközőt vagy útbaigazítást vagy cserét akartak. A telefon cseng és az emberek az árakat akarták tudni vagy beszélni akartak a vendégekkel. Egy csőtörés, egy kábelprobléma vagy zajpanasz. Valami mindig történt.
Egy könyvet tudnék megtölteni történetekkel. Ellopott bútorok, megrongált falak, erőszakos lakók, vendégek, akik fizetés előtt távoztak. Elég sok mindent láttunk.
A regény helyszíne nagyon hasonlít a Római Birodalomhoz és van benne egy pici a görög városállomokból is. Az írástudók és a katonák közti összecsapás majdhogynem a régi Spártára emlékeztetett, arra a helyre, ami háborúra és rabszolgaságra épült. Milyen történelmi kutatásokat végeztél a regényhez?
Mindig is érdekeltek a spártaiak, így kutatásokat folytattam az agogé képzéssel (Spártában a fiúk nevelése - ford. megj.) kapcsolatban, ami a regény katonai akadémiáját, Sötétszirtet ihlette. Ugyanígy kutatásokat végeztem az ókori római társadalommal, a névkonvenciókkal, az öltözködéssel, a fegyverzettel és a katonai hódításokkal kapcsolatban is. Olvastam arról, hogy hogyan bántak az ókori Rómában és az Egyesült Államokban a rabszolgákkal. Ez keményebb volt - néhány igazán kemény dolog volt benne.
Elmondhatom, hogy azért imádom a fantasyt, mert nem kell szorosan kötődni a történelemhez. Így lehet egy olyan világom, amit az ókori Róma ihletett, de összekeverhetem az építészetet, beleszórhatok pár hindi és afrikai nevet és hozzátehetek egy kis közel-keleti mitológiát. Ezért olyan szórakoztató fantasyt írni.
Voltál újságíró is, és úgy érzem meg kell említenem, hogy milyen párhuzamot látok a Római Birodalom - és a regényed helyszíne és a 9/11 utáni Egyesült Államok között. A fegyverkezés, a birodalom feletti bírálat, átható érzése az anti-intellektualizmusnak. Vagy olyat is látok, amit nincs ott?
Amikor a Birodalomra tekintek, akkor a náci Németországra, a mai Oroszországra és a katonailag szabályozott Szudánra gondolok. Az Arab Tavasznak nagy hatása volt rá - különösen, amikor olvastam / láttam azokat az erőszakos módszereket, amelyeket a diktátorok használtak a hatalom megtartásáért.
A fenti helyeken - és a Birodalomban - alapvetően nem teheted fel ez a kérdést. Vagy talán igen, de tudod, hogy hamarosan halott leszel / bebörtönöznek / megkínoznak, stb.
A fiúk katonáknak való besorozása sajnos nem korlátozódik csak a fikcióra - vagy a múltra. Volt olyan bizonyos modernkori konfliktus, amire a Szunnyadó parázs megírásánál gondoltál?
A libériai polgárháború volt az első olyan incidens, aminek kapcsán arról olvastam, hogy gyerekkatonák tették ki a katonai erő nagy részét. Sosem felejtem el az egyik képet ebből az incidensből - egy kisfiúról, akinek a hátán egy plüssállatos hátizsák volt, mialatt egy fegyverrel célzott. Később, olvastam más gyerekkatonákról is a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Kolumbiában, Burmában, Ugandában és Irakban. És most ez történik Szíriában is. Ez egyszerűen borzalmas és ez egy modernkori probléma. Rengeteget gondoltam rá írás közben.
Beszélnél egy keveset a nemi szerepekről a regényedben? A Szunnyadó parázsban jó néhány nagyon erős női karaktert ismerhetünk meg.
Csak megpróbáltam olyan női szereplőket alkotni, akik komplexek és egyediek. Ilyen nőkkel vagyok körülvéve. Amikor nyolcéves voltam, egy őrült férfi jött a motelbe és az exe szobaszámát követelte. Az édesanyám nem adta meg. A férfi elkezdte fenyegetni, mire anyu egy seprűvel és puszta vadsággal elriasztotta még úgy is, hogy a férfi egy fejjel magasabb volt nála és vagy 50 kilóval nehezebb. A valóságom tele van vagány nőkkel. Megpróbáltam, hogy ezt tükrözze a regény is.
Milyen érzés, hogy egy olyan regényt írtál, aminek ennyire erős visszhangja van? Ez inspirál? Vagy kissé aggaszt a következő műveddel kapcsolatban? Vagy érzel egyáltalán bármilyen különbséget?
Évek óta éreztem, hogy el akarom mondani ezt a történetet. Ez volt minden, amire csak gondolni tudtam - és megszállottja voltam (és még mindig az vagyok) a szereplőkkel és a világukkal kapcsolatban. Most, hogy a könyv készen van és megjelent és az olvasók is kapcsolatba lépnek a szereplőkkel - ez a legfurcsább érzés. Gyönyörű, de egyszersmind eléggé szürreális is. És a második művel kapcsolatban - csak remélni tudom, hogy lesz rá lehetőségem.
Nyereményjáték:
Laia legfőbb álma az volt, hogy egyszer Kehanni, vagyis mesélő válik belőle. És bár a sors közbeszólt, mostani játékunk során kiderítjük, milyen mitológiai lényekről szőhetett volna izgalmasabbnál izgalmasabb történteket, ha másként alakul élete.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, milyen lényre gondoltunk, és a megnevezését beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányok egyikét.
Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre postáz, a nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni, ellenkező esetben újat sorsolunk.
Az arab mitológiában olyan gonosz dzsinnek, akik Iblísz, a sötétség hercegének leszármazottai. Temetőkben és más, elhagyatott helyeken élnek. Képesek állandóan változtatni alakjukat, de mindig felismerhetőek maradnak szamár patáikról.
A blogturné további állomásai:
Február 15 - Kelly & Lupi olvas
Február 16 - Könyvvilág
Február 17 - Dreamworld
Február 18 - Deszy Könyvajánlója
Február 19 - Függővég
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése