A Könyvmolyképző Kiadó jelentette meg Amie Kaufman és Jay Kristoff Auróra-ciklus sorozatának befejező részét Aurora’s End - Aurora végzete címmel. Vajon sikerül a 312-es osztag hőseinek menteni a Galaxist? Kövesd bloggereink ajánlóit és a játék megfejtéséért cserébe esélyed lesz megnyerni a könyvet a kiadó felajánlásában.
448 oldal
Fordította: Gergely-Péch Éva
Goodreads: 4,21
Besorolás: YA, sci-fi, űrutazás
Mi történik, ha egy csapat lúzert, bajkeverőt és selejtet kérsz fel arra, hogy megmentsék a galaxist egy ősi gonosztól?
Persze hogy az ősi gonosz győz. Azaz várjunk csak… Ne. Olyan. Gyorsan.
Amikor utoljára láttuk a 312-es osztagot, éppen zökkenőmentesen együttműködtek (azaz kiborultak), miközben egy intergalaktikus csata tombolt, és egy ősi szuperfegyver a Föld elpusztításával fenyegetett. Minden szörnyen rosszul sült el, természetesen.
De mint kiderült, nem minden vég egyenlő a véggel, és a csapatnak van még egy utolsó esélye, hogy újraírja a saját története befejezését. Talán kettő is. Ez bizony bonyolult.
Zila, Fin és Scarlett (és MAGELLÁN!): barátokat és ellenségeket szereznek, no meg történelmet írnak? Oké, miért ne?
Tyler, Kal és Auri: összefognak a galaxis két leggyűlöltebb gonosztevőjével? Ööö, oké. Legyen.
De a galaxis tényleges megmentése? Na ahhoz már csoda kell!
Persze hogy az ősi gonosz győz. Azaz várjunk csak… Ne. Olyan. Gyorsan.
Amikor utoljára láttuk a 312-es osztagot, éppen zökkenőmentesen együttműködtek (azaz kiborultak), miközben egy intergalaktikus csata tombolt, és egy ősi szuperfegyver a Föld elpusztításával fenyegetett. Minden szörnyen rosszul sült el, természetesen.
De mint kiderült, nem minden vég egyenlő a véggel, és a csapatnak van még egy utolsó esélye, hogy újraírja a saját története befejezését. Talán kettő is. Ez bizony bonyolult.
Zila, Fin és Scarlett (és MAGELLÁN!): barátokat és ellenségeket szereznek, no meg történelmet írnak? Oké, miért ne?
Tyler, Kal és Auri: összefognak a galaxis két leggyűlöltebb gonosztevőjével? Ööö, oké. Legyen.
De a galaxis tényleges megmentése? Na ahhoz már csoda kell!
Az utóbbi időben egyre többször lepett meg a Könyvmolyképző Kiadó azzal, hogy nem kell minimum egy évet várni a sorozatok folytatására, vagy épp a befejező részekre. Az Aurora-ciklus sorozat második része tavaly év végén jelent meg, ami a szerzők jó szokásának megfelelően brutális függővéggel zárult, kétségbeesve kérdeztem a kiadó munkatársait, mégis mikor jön a befejező rész. Kiderült, hogy ebben az esetben tényleg csak pár hónap várakozásról van szó, hiszen április 22-én meg is jelent a befejező rész.
A második rész értékelésénél írtam is, hogy életem leggyilkosabb függővégéhez volt szerencsém az Aurora lángja végén. Az összes számomra kedves szereplőt, a 312-es osztag tagjait egytől egyig a halál kapujában hagytuk, az őket érő lövések, robbanások előtti pillanatokban. Többségüket olyan ponton, ahonnan egyszerűen lehetetlen a megmenekülés. Kivéve.... ha páran időhurokba kerültek. Amint az már ismert a sorozat olvasóinak, az előző részben három részre szakadt a csapat. Auri, Kal, és a Csillaggyilkos hatalmi harcot vívnak, Tylert épp Saedii menti meg a halál torkából, amikor egy űrkapszulában menekülnek a GHÜ börtönéből. A maradék űrkadét, nevezetesen Scar, Finian és Zila felrobbannak ugyan, de mivel időhurokba kerültek, időközönként elölről kezdődik a csatajelenetük, ami újra és újra a halálukkal végződik. Ki kell találniuk, miért történik ez, és hogyan tudnak ebből kikeveredni a saját idejükbe, ugyanis ráadásul úgy tűnik, visszakerültek kétszáz évvel korábbra.
Természetesen a cselekményről nem mesélhetek többet, mert itt már minden további információ hatalmas spoilerezés lenne.
Megmondom őszintén, kicsit nehezményeztem a szerzőktől, hogy rettentő hosszan tartották külön a szereplőket a végjátékban, egyszerre három helyen zajlott a történet, ráadásul időben is ugráltunk párszor, és ez alatt nem az időhurkot értem, attól függetlenül is voltak alternatív idősíkok. Természetesen az akciójelenetek mennyiségére nem lehet panasz, egy pillanatra nem álltak le a karakterek, de szerettem volna újra együtt látni őket, egy csapatként, ahogy kezdték a történetet.
Más kifogásom nem is lehet, újra megemelem a kalapom a szerzőpáros előtt, mert megint megmutatták, hogyan kell odaszegezni az olvasót a könyv elé. A világfelépítésben ami eddig esetleg homályos volt, sort kerítettek a magyarázatokra, amit elfogadtam, de meg kell jegyeznem, párszor eszembe jutott Amie Kaufman Lehullott csillagok sorozata, mert itt is találkozhattam némi misztikus magyarázattal. Bizony oda kellett figyelni az olvasás közben, nem lehet átszaladni a fejezeteken, mert sok az utalás, azok a bizonyos tárgyak, jelek, üzenetek, mind értelmet és jelentést nyernek. Nem beszélve a rengeteg idő-tér bonyodalomra, a fizikai jelenségekre, paradoxonokra, bizony sokszor éreztem, hogy elő kéne venni pár csillagászati könyvet, mert nagyon érdekelt a téma. Az időhurok megoldása a cselekményben elég sok időt vett igénybe, szerintem lesznek olvasók, akik soknak találják az ismétlődést, de gondoljunk bele, milyen lehet ezt átélni, hogy 58 alkalommal robbantanak fel, míg lépésről lépésre meg tudod oldani, hogy lelépj a robbanás előtt. A karakterépítés is nagyon tetszett, örültem újra a hétféle POV-nak, mindenkinek jól elkülöníthető saját stílusa van, határozott fejlődés tapasztalható, még a negatív szereplőknél is.
A fő cél tehát a Galaxist átszövő Ra'haam teljes elpusztítása, amihez meg kell javítaniuk a tönkrement Fegyvert, amit az ősök hagytak erre a világra. Persze hogy minden sikerüljön, ehhez összehangolt stratégia kell, amihez bizalomra van szükség, akár a 312-es osztag tagjairól van szó, akár a galaxisunk népeiről. Nehéz bizalomról beszélni, ha ellentétes oldalon álló népekről van szó, vagy épp segíteni kéne a Csillaggyilkosnak, akinek milliárdok élete szárad a lelkén. Akár kicsiben nézzük az eseményeket, akár globális szinten, gyakran felmerültek erkölcsi problémák, szabályok megkérdőjelezése, családi kapcsolatok jelentősége. És ki ne hagyjam az érzelmi szálakat, mert már nem csak Auri-Kal párosának szurkolhatunk, két másik kapcsolat is fókuszba kerül.
A karakterek számomra örökké emlékezetesek maradnak. Auri útja a sorsáról mit sem sejtő telepeslánytól az életét feláldozni is hajlandó Szikráig szép ívet ír le, aki végül rájön a megoldásra, ami feloldozást hoz a világnak és kielégítő lezárást az olvasóknak. Sokat tanult a szeretetről Kaliis-tól, aki felül tudott emelkedni a múltján, és akinek megrendítő volt az apjával való kapcsolatáról olvasni. Kal rengeteget változott..., ahogy a testvére Saedii is, aki egy robotkatona érzelmi szintjéről emelkedett fel, megtanulta, hogy nem az erőszak a megoldás mindenre, nem kell örökké háborúzni. Sokat segített ebben az Alfánk, Tyler. Érte különösen sokat aggódtam, mert több idősíkban is láthatjuk, nagyon nehéz helyzeteken küzdötte át magát, de Ty nemhiába a legjobb stratéga cím tulajdonosa. Ami a regény egyik csillagfénye volt, az Scarlett-hez való ikertestvéri kapcsolata, amit szerintem a harmadik részre már nem kell bemutatnom. Scar a diplomata, csupa mosoly, kedvesség, ééééésss immár egy romantikus kapcsolat részese is, hiszen Finian és ő egymásra találnak. Fin került a borítóra, igazából nem jöttem rá, hogy miért, volt nála hangsúlyosabb szereplő is. Most is megmutatta, hogy a fogyatékossága sosem gátolja, és a humorával fűszerezve elképesztő egy karakter. Akit én a borítóra tettem volna, az Zila, aki ebben a részben is kiveszi a részét a megoldáskeresésben, és a második részhez hasonlóan most is mérföldköveket lép át a fejlődéstörténetében, sőt, kulcsszereplővé válik.
És ezzel el is érkeztünk a regény befejezéséhez, végre újra egy helyre kerülnek a szereplők, és szembe kell nézniük a feladattal, aminek a megoldása mégsem úgy zajlott, ahogy én azt naivan elképzeltem. Kicsit másképpen, de nagyon magasztosan oldják meg, ennek köszönhetően nem maradt el nálam egy kis könnycsatorna mosás sem.
Úgy érzem, elég jó képzelőerőm van, én imádom, ha a regény arra késztet, hogy filmszerűen jelenjen meg a fejemben a történet. Élvezettel tapasztaltam, hogy a leírások alapján ez nagyon könnyen ment, pörgött a filmem, és annyira szeretném, ha ez tényleg megvalósulna, és készítenének belőle egy sorozatot.
Összességében nagyon tetszett a befejező rész, talán több időt tölthettek volna együtt az osztag tagjai, de végül is mindenki kivette a részét a végjátékból, és igazán cuki volt a szerzőktől az epilógus, újra elő lehet venni a zsebkendőket. Szívből ajánlom a sorozatot, olyan kevés vérbeli, űrben játszódó Young adult sorozat létezik, olvassátok, érdemes.
A második rész értékelésénél írtam is, hogy életem leggyilkosabb függővégéhez volt szerencsém az Aurora lángja végén. Az összes számomra kedves szereplőt, a 312-es osztag tagjait egytől egyig a halál kapujában hagytuk, az őket érő lövések, robbanások előtti pillanatokban. Többségüket olyan ponton, ahonnan egyszerűen lehetetlen a megmenekülés. Kivéve.... ha páran időhurokba kerültek. Amint az már ismert a sorozat olvasóinak, az előző részben három részre szakadt a csapat. Auri, Kal, és a Csillaggyilkos hatalmi harcot vívnak, Tylert épp Saedii menti meg a halál torkából, amikor egy űrkapszulában menekülnek a GHÜ börtönéből. A maradék űrkadét, nevezetesen Scar, Finian és Zila felrobbannak ugyan, de mivel időhurokba kerültek, időközönként elölről kezdődik a csatajelenetük, ami újra és újra a halálukkal végződik. Ki kell találniuk, miért történik ez, és hogyan tudnak ebből kikeveredni a saját idejükbe, ugyanis ráadásul úgy tűnik, visszakerültek kétszáz évvel korábbra.
Természetesen a cselekményről nem mesélhetek többet, mert itt már minden további információ hatalmas spoilerezés lenne.
Megmondom őszintén, kicsit nehezményeztem a szerzőktől, hogy rettentő hosszan tartották külön a szereplőket a végjátékban, egyszerre három helyen zajlott a történet, ráadásul időben is ugráltunk párszor, és ez alatt nem az időhurkot értem, attól függetlenül is voltak alternatív idősíkok. Természetesen az akciójelenetek mennyiségére nem lehet panasz, egy pillanatra nem álltak le a karakterek, de szerettem volna újra együtt látni őket, egy csapatként, ahogy kezdték a történetet.
A fő cél tehát a Galaxist átszövő Ra'haam teljes elpusztítása, amihez meg kell javítaniuk a tönkrement Fegyvert, amit az ősök hagytak erre a világra. Persze hogy minden sikerüljön, ehhez összehangolt stratégia kell, amihez bizalomra van szükség, akár a 312-es osztag tagjairól van szó, akár a galaxisunk népeiről. Nehéz bizalomról beszélni, ha ellentétes oldalon álló népekről van szó, vagy épp segíteni kéne a Csillaggyilkosnak, akinek milliárdok élete szárad a lelkén. Akár kicsiben nézzük az eseményeket, akár globális szinten, gyakran felmerültek erkölcsi problémák, szabályok megkérdőjelezése, családi kapcsolatok jelentősége. És ki ne hagyjam az érzelmi szálakat, mert már nem csak Auri-Kal párosának szurkolhatunk, két másik kapcsolat is fókuszba kerül.
És ezzel el is érkeztünk a regény befejezéséhez, végre újra egy helyre kerülnek a szereplők, és szembe kell nézniük a feladattal, aminek a megoldása mégsem úgy zajlott, ahogy én azt naivan elképzeltem. Kicsit másképpen, de nagyon magasztosan oldják meg, ennek köszönhetően nem maradt el nálam egy kis könnycsatorna mosás sem.
Úgy érzem, elég jó képzelőerőm van, én imádom, ha a regény arra késztet, hogy filmszerűen jelenjen meg a fejemben a történet. Élvezettel tapasztaltam, hogy a leírások alapján ez nagyon könnyen ment, pörgött a filmem, és annyira szeretném, ha ez tényleg megvalósulna, és készítenének belőle egy sorozatot.
Összességében nagyon tetszett a befejező rész, talán több időt tölthettek volna együtt az osztag tagjai, de végül is mindenki kivette a részét a végjátékból, és igazán cuki volt a szerzőktől az epilógus, újra elő lehet venni a zsebkendőket. Szívből ajánlom a sorozatot, olyan kevés vérbeli, űrben játszódó Young adult sorozat létezik, olvassátok, érdemes.
Képek: Pinterest
Borító: Finian.
Kedvenc karakter: Mindenki.
Szárnyalás: Egyszerűen megfilmesítésre kívánkozik, annyira jó kis sorozat lehetne belőle.
Mélyrepülés: -
Érzelmi mérce: Egy kicsit más "végzetre" számítottam, mert Jay Kristoff nem kimondottan híve a boldog befejezésnek, de ez így érzelmes, magasztos lett. Egyébként meg kimondottan kellemes érzelmi szálak alakultak a zárókötetben.
Értékelés:
Ha megtetszett, ITT megrendelheted!
Nyereményjáték:
Az
igazi rajongók szerintünk már el is olvasták a regény beleolvasóját,
így könnyű lesz a játékunkat megfejteni. Minden állomáson találtok egy
kérdést az első fejezetből, amire a választ írjátok be a rafflecopter
doboz megfelelő sorába. Figyelem!
A kiadó csak magyarországi címre postáz! A nyerteseknek 72 óra áll
rendelkezésére, hogy a megkapott értesítő levélre válaszoljanak,
ellenkező esetben új nyertest sorsolunk.
KÉRDÉS: MILYEN VIHART PILLANT MEG ZILA?
a Rafflecopter giveaway
További állomások:
05.06 Kelly és Lupi olvas
05.08 Hagyjatok! Olvasok! extra
05.10 Hagyjatok! Olvasok!
05.06 Kelly és Lupi olvas
05.08 Hagyjatok! Olvasok! extra
05.10 Hagyjatok! Olvasok!
