2026. június 24., szerda

D. L. Taylor: The ​Beasts We Bury – Bennünk élő bestiák (The Broken Citadel#1)

 


A Könyvmolyképző Kiadónak köszönhetően magyarul is olvashatjuk már D. L. Taylor Bennünk élő bestiák című könyvét. Tartsatok bloggereinkkel, hogy átérezhessétek, milyen az, amikor a saját apád akar szörnnyé nevelni, és megtudjátok, Mancella vajon képes-e szembeszállni vele. A turné végén természetesen ti is nyerhettek egy példányt a könyvből.

Könyvmolyképző Kiadó, 2026
408 oldal
Fordította: Lévay Paula
Goodreads: 3,73
Besorolás: ifjúsági, fantasy, romantikus

Ebben a királyságban még a szerelemnek is karmai vannak

Mancella Cliff trónörökös vérontás nélküli életre vágyik. Ám gyerekként olyan varázserő birtokában bukkant elő a Lerombolt Citadellából, ami képessé teszi az állatok megidézésére – de csak miután megölte őket. Varázsereje állandóan azokra a borzalmakra
emlékezteti, amelyeket apja, a birodalom uralkodója kényszerített rá, hogy segítségével megerősítse hatalmukat.

Silver elbűvölő tolvaj, aki a túlélésért küzd egy olyan világban, amelyre Mancella apjának uralkodása nyomta rá a bélyegét. Amikor egy titokzatos jótevő megbízza őt a kastély kirablásával, egy olyan nagyszabású melóval, amilyen csak egyszer adódik az életben, Silver élvezi a lehetőséget – és a bosszút. A siker érdekében viszont meg kell tévesztenie Mancellát, és ki kell vívnia a bizalmát.

Ahogy egyre fokozódik az ármánykodás és a vérontás, Mancellának meg kell találnia a módját, hogyan mentse meg birodalmát anélkül, hogy azzá a könyörtelen szörnyeteggé válna, amilyenné nevelték. És amikor Silver rájön, hogy az ő tettei váltják ki azokat az erőszakos cselekményeket, amelyeknek Mancella útját akarja állni, választania kell titkos terve és a lány között, akibe beleszeretett…

Add át magad a történet sodrásának!

Ennél a regénynél egyöntetűen a borítóba szerettem bele és csak utána néztem meg, hogy miről is fog szólni. A fülszöveg alapján sejthető, hogy nem egy könnyed kis fantasy kalandról lesz szó – és ez így is lett.
A mágia ebben a világban nem egy „ajándék”, hanem inkább egy veszélyes erő, ami ha kicsúszik az irányítás alól… iszonyú pusztítást tud véghez vinni. Ezt természetesen nem birtokolja mindenki, csak azok a „kiválasztottak”, akik túlélnek egy „kirándulást” a Lerombolt Citadellában. Aki túléli ezt, az varázserőt kap, de nem a jobbik fajtából…

A főhősnőnk Mancella, aki a királyság trónörököse és már csak hetek választják el attól, hogy „Alvezér” legyen, aki majd a Fővezér lemondása / halála után a legfőbb vezető lesz. Ő, ahogyan az apja és a testvére is, túlélik a Lerombolt Citadellát, így varázserőt kapnak. Mancella küzd a kapott varázserejével, hiszen olyan dolgokat kénytelen megtenni, amiket egyáltalán nem szeretne – ő azokat az állatokat, amelyeket megöl – képes megidézni. Az apja pedig ezt kihasználva erősíti meg a hatalmukat.
A főhősünk Silver, pedig egy árva fiú, aki megszökve a rettegett Akadémiáról, két barátjával él napról-napra, míg egyszer egy titokzatos férfi felkeresi és felajánlja, hogy ha három próbát teljesít, akkor egyrészt kapnak egy házat, ahol végre együtt élhetnek a jóbarátok, másrészt pedig olyan okmányokat is ad, amellyel utána már tudnak munkát is vállalni.
A három próba mindegyike a királysághoz kapcsolódik és így Silver akarva-akaratlanul is, de kapcsolatba kerül Mancellával. A két fiatal nem is lehetne távolabb egymástól, de szépen lassan kialakul bizalom, barátság, majd valami több is… de a kérdés az, hogy Mancella, a rengeteg átverés után végre bízhat Silverben? Silver pedig képes választani a barátai és az újdonsült barátság / szerelem között?

Hát ez egyáltalán nem volt tényleg egy könnyed fantasy. Az alaphangulata számomra rettentően nyomasztó volt, hiszen Mancella hiába gazdag, az uralkodó család trónörököse, az apja brutálisan kihasználja, átveri és kínozza. Sok esetben nehéz elhinni az adott gazdag (néha uralkodó) főhősnőről, hogy tényleg szenved az adott körülmények között és mindenáron változást akar kicsikarni, de ebben az esetben ez oldalak alatt nyilvánvalóvá válik mindenkinek, hogy Mancella vagy valamit kitalál, vagy nagyon nem jó vége lesz ennek az egésznek. Ez itt nem egy idealizált világ, hanem egy nyers, sötétebb valót fest a szerző és ezzel valahogyan kitűnik a többi fantasy regény közül. A mágiát itt nem jó célra használják – már a megszerzése is eléggé brutális – hanem az uralkodásra, a hatalom fenntartására és az emberek megfélemlítésére.

A történetre lehet azt mondani, hogy lassan indul be, hiszen a pörgős cselekmény nem azonnal kezdődik, viszont kell ez a lassabb ismerkedés, hogy mi is átéljük és megtapasztaljuk, hogy Mancellának mennyire borzalmas a helyzete (és persze Silveré és az egész népé is).

Mancella nem az a tipikus karakter, akibe azonnal beleszeretsz, inkább eleinte távolról figyeled őt és megpróbálod kitapasztalni, hogy érdemes-e a figyelmedre. Pont, ahogy ő is Silverrel bánik. Mancella nem klasszikus főhősnő, hiszen eleinte inkább sodródik az árral és bár vannak gyenge próbálkozásai, hogy ellenálljon az apjának, de ezek sorra elbuknak. Kell egy Silver is hozzá, hogy valami beinduljon. Ami nagyon működik nála, hogy kiszámíthatatlan, soha nem tudod biztosan, hogy mit fog lépni és ez egyszerre teszi izgalmassá és néha egy kicsit idegőrlővé is.

Silver pedig az a karakter (a két barátjával együtt), akik egy alap fantasy regény főhősei lennének. A kalandozók: a tolvaj, a harcos és a szakács (jó, ez igazából nem egy tipikus felállás). A jóképű, árva srác, aki a jég hátán is megél. Ő pont az, akire Mancellának szüksége van, mind érzelmileg, mind pedig fizikális segítőként. Őt azonnal nagyon megkedveltem, sőt meg merem kockáztatni, hogy talán jobban is, mint Mancellát.

A kettőjük kapcsolata pedig… feszült és bizonytalan. Mancella eleinte lenézi a csóró srácot, de Silver se néz ki sokat a „fennkölt úrikisasszonyból”. Nem is bíznak egymásban, jó sok idő kell, hogy kialakuljon köztük valami kapcsolat. Én azt, hogy barátok maradnak, jobban el tudtam volna képzelni náluk, minthogy szerelmespár váljon belőlük. Ebben persze az is közrejátszott biztosan, hogy mi TUDTUK, hogy Silver nem csak Mancella két szép szeméért van a lány mellett, míg Mancella ezzel csak elég későn szembesült. Itt ebben az esetben félig jó volt, hogy a fiúnak is volt saját szemszöge, hiszen jobban megismerhettük, közelebb kerülhettünk hozzá, viszont… rossz is, hiszen mi már előre tudtuk, hogy mire megy ki a játék. Csak a fő játékmester kilétével nem voltunk tisztában.
Itt is előkerült a "ha egyszer leülnének és beszélgetnének, az sokat segítene" felállás, de természetesen, akkor nem lett sem feszültség, sem a kötelező buktató, ameddig a "szerelmesek" egymásra nem találnak. Kettőjük között nem éreztem azt a forró kémiát, ami sok esetben az ilyen történetek főhősei között izzik, ez a kapcsolat nem volt tökéletes, nem volt romantizált, sőt néha inkább kifejezetten problémás volt.. de pont ezért tűnik jóval valóságosabbnak, mint a többi regényben olvasott szerelmi szálak. (bár kérdés az, hogy ha egy regényt olvasok, akkor mennyire a valóságot keresem és mennyire inkább azt, ami meseszerű és idealizált?)

És a történet vége? Furcsa módon abszolút nem kaptunk függővéget, pedig ez egy kezdőkötet, amit még követni fog második rész is. Én teljesen befejezettnek éreztem a történetet, ha nem olvasnám tovább, akkor is kerek számomra így az egész. Természetesen, ha megjelenik nálunk is a második rész, el fogom olvasni, mert kíváncsi vagyok, hogy mit tud még a szerző ehhez hozzátenni, de nem rágom a körmeimet miatta:).

Összességében ez nem egy könnyed nyári olvasmány, inkább egy sötétebb, nyomasztóbb hangulatú fantasy. De épp ezért éreztem azt, hogy picit különlegesebb, mint a mostanában olvasott fantasy regények. 

Borító: csodaszép, gyönyörű, utal a történetre

Kedvenc karakter: Silver

Szárnyalás: az alaptörténet és a hangulat

Mélyrepülés: a főhősnőhöz nem igazán tudtam közelkerülni

Érzelmi mérce: feszültség, kíváncsiság, némi frusztráció és visszafogott romantika

Értékelés: 



Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:
Ma olyan karakterek nevét kell kitalálnotok, akiknek szembe kellett szállniuk a képletesen vagy szó szerint bennük élő sötétséggel, gonosszal. Írjátok be a fülszövegben kipontozott karakterek nevét a Tally megfelelő helyére.

(Figyelem! A sorsolóprogram észleli az azonos IP-címről érkező válaszokat, és csalás gyanújával hosszú távon kizárásra kerülnek a több lehetőséget igénybe venni vágyók! A játék utolsó állomását követő 3. napig tudjátok beküldeni a válaszaitokat, nem tudjuk hosszabbítani a turnékat! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.)


… még csak hallani sem hallott Roxfortról, amikor a Privet Drive 4-es számú ház lábtörlőjére elkezdenek sorban hullani a levelek. A zöld tintával címzett és piros pecséttel lezárt sárgás pergameneket azonban gyorsan elorozza rémes nagynénje és nagybátyja. … tizenegyedik születésnapját egy hatalmas, bogárszemű óriás, Rubeus Hagrid zavarja meg, és elképesztő híreket hoz: … varázsló, és felvételt nyert a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Ezzel elkezdődik egy hihetetlen kaland!

A blogturné további állomásai:
Június 24 - Kelly és Lupi olvas
Június 26 - Spirit Bliss Sárga könyves út

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók