Keri Lake: Nocticadia

 

A Next 21. kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Keri Lake nagy sikerű gótikus akadémia regénye, a Nocticadia. Lebilincselő történet egy professzorról és egy tanítványról, akik együtt keresnek válaszokat, hogy mégis milyen kór támadja az embereket.

Gyertek velünk a blogturné állomásaira és ismerjétek meg jobban ezt a rejtélyes sötét világot!

Next21 Kiadó, 2025

656 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Goodreads: 4,19

Besorolás: dark fantasy, dark romantikus, erotikus

Mortui vivos docent.

A holtak tanítják az élőket.

Miután anyámat szemem előtt ragadta el egy rejtélyes kór, két dolgot fogadtam meg. Gyógyírt találok a kórságra, ami elemésztette. És távozom az istentől elhagyott városból, ahol halálát lelte.

Négy évvel később felvételt nyertem a Dracadia Egyetemre, az ország egyik patinás, nagy presztizsű iskolájába, amely egy nehezen megközelíthető szigeten található, Maine partjaitól kicsit odébb. Ahol, azt suttogják, évszázadokkal ezelőtt ide száműzött elmebetegek lelkei kísértenek. És a partjain a homok azért olyan fehér, mert a száműzött elmebetegek csontjai alkotják.

De az a legkevesebb, hogy nyughatatlan lelkek kóborolnak a szigeten.

Devryck Bramwell, akit a campuson Dr. Halál néven emlegetnek, briliáns patológus, ő az éjféli labor vezetője. Engem is tanít, és pusztítóan jóképű. Rebesgetik, hogy ki nem állhatja a tolakodó elsőéveseket, amilyen én is vagyok. Sötét, kétértelmű pillantásából mégis azt olvasom ki, adandó alkalommal egész egyszerűen felfalna, tilalmas csókjai csak úgy égetnék az ajkamat.

Vágyom arra, hogy a fennhatósága alá tartozzak.

Neki feloldozásért sajog a teste.

Ketten együtt mérgezőek vagyunk, ínycsiklandozó zsákmány a kíváncsi szemeknek, akiknek feltett szándékuk, hogy múltunk rothadó csontvázait kiássák.

Őszinte leszek, erre a könyvre az egyik bloggertársunk hívta fel a figyelmemet, miszerint már olvasta a könyvet angolul és LETEHETETLEN, plusz Keri Lake-től már olvastam az Anatémát, amit IMÁDTAM, plusz a borító is egy csoda volt - így egy percig nem volt kérdéses, hogy AKARJAM ezt a könyvet.

Lilia Rouleau, miután szemtanúja volt édesanyja rejtélyes és eléggé brutális halálának, egyetlen egy célja maradt: hogy választ kapjon a kérdéseire, amelyek azokra a fura dolgokra vonatkoznak, amelyek közvetlenül vagy közvetetten is, de a szeretett anyukája halálát okozták. Legnagyobb megdöbbenésére pár évvel később felvételt nyer a baljós hírnevű, de mindemellett az ország egyik legpatinánsabb egyetemére, a Dracadia Egyetemre, ahol többek között azokat a furcsaságokat is tanulmányozzák, amelyek az édesanyját megölték. Itt találkozik Devryck Bramwellel (akit ott csak "kedvesen" dr. Halálnak hívnak), a zseniális, de rideg és végtelenül titokzatos, fiatal patológus professzorral, aki sokat tudna a lánynak segíteni, ha akarna. De nem akar :). És itt kezdődik el egy veszélyes macska-egér játék, ahol a határok elmosódnak a megszállottság, a gyűlölet és a mindent felemesztő vágy között...

Akik ismernek tudják, hogy imádom a bentlakásos iskolákban játszódó történeteket, a gótikus hangulatúakat pedig még inkább. Keri Lake pedig tökéletes ötvözte ezt a kettőt, ez a regény nem egy "egyszerű" egyetemi románc, ez egy sötét, feszült utazás, ahol a sziget atmoszférája szinte megfojtja az embert. 

Igen, a sziget. Nocticadia nem csupán egy helyszín, hanem önmagában is majdnem egy karakter: a köd, a régi kőépületek, a titkos laboratóriumok és az a baljós érzés, hogy valaki mindig figyel... Abszolút el van vágva a külvilágtól, a tenger épp eléggé izolálja, hogy itt olyan dolgok történhessenek meg, amelyeket máshol keményen büntetnének, de legalábbis megbotránkozást keltenének. Mellette pedig egy csodálatos hely, gyönyörű tájakkal és apró falvakkal, amelyek nem kevés titkot rejtenek. És akkor még nem is említettem a Dracadia Egyetemet, amely igazából a sziget szíve. De itt ne egy mai, vidám hangulatú kampuszra gondoljatok, hanem egy rideg, ódon épületegyüttesre, amelynek minden szegletéből árad a halál és a tudomány szaga. 

Lilia karakterét az első pillanattól kezdve megkedveltem. Egyáltalán nem az a tipikus "bajba jutott lány", bár rengeteg trauma érte, a bosszúvágy és a tudásszomj hajtja előre. Rettentő kitartó, és IMÁDTAM, ahogy szembe mert szállni Devryckkel, még akkor is, amikor minden porcikája rettegett tőle. Ő egy valódi túlélő, hiszen nem azért megy az egyetemre, hogy diplomát szerezzen, hanem, hogy kiderítse, hogy az édesanyja miben is halt meg. Mellette okos, az esze vág, mint a penge, abszolút egyenrangú partnere a professzornak, ezért is működik köztük a kapcsolat, hiszen Devryck nemcsak a testét, hanem az eszét is szereti.

Nagyon szerethető karakter, a szerző nagyon jól eltalálta azt az egyensúlyt, hogy Lilia ne legyen idegesítően tökéletes; vannak hibái, vannak pillanatai, amikor majdnem feladja, és pont ettől válik emberivé. 

És a professzor. Nála már nem voltam ennyire biztos, hogy szeretem-e vagy sem. Ha szereted a mindig morcos, titokzatos és birtokló férfi karaktereket, akkor ő is a kedvenceid közé kerül. Engem az a titokzatosság, ami folyamatosan körbeölelte, nagyon vonzott, persze a kinézete is, de az a birtoklás, ahogy Liliával bánt néha, nekem már sok volt. De mellette, meg olyan volt, mint valami drog, imádtam a fejében lenni, a gondolatait megismerni és persze a tetteinél is ott lenni (még akkor is, ha azok sokszor elég kegyetlenek voltak).

És ezek ketten Liliával? Brutálisak voltak. A lány számára a professzor egyszerre a legnagyobb akadály és az egyetlen egy kulcs a múltjához. Kezdetben gyűlöli a férfi ridegségét, de aztán ez a gyűlölet átcsap valami beteges vonzódásba, majd függőségbe. Itt nincsenek virágcsokrok, gyertyafényes vacsorák, itt intellektuális csaták vannak, ahol a férfi teszteli a lányt, a lány pedig minden egyes tesztet teljesít, sőt túlteljesít. És amikor végre ezek összejönnek... egyrészt rettentő forró és nyers hangulatú részeket kapunk, így végre mindenki megkapja, amit akar (mi olvasók is:)), de másrészt viszont nálam itt tört meg valami a történetben. Nekem a kevesebb több lett volna, nekem ez a sötét hangulatú történet kevesebb erotikus résszel valahogy jobb lett volna (ezt olvassátok el többször is, mert ilyet ritkán mondok :D ). De ez csupán egy aprócska észrevétel, az amúgy számomra tökéletes történethez. 

És a történet maga... IMÁDTAM, ahogy Keri Lake fokozatosan csepegteti csak az információkat – mintha egy általam úgy imádott puzzle-t raknánk ki, ahol minden darabka egyre borzalmasabb végkifejlethez vezet. 

Összességében odavoltam ezért a borongós, fülledt és rejtélyekkel teli regényért (amihez plusz pont, hogy nem sorozat része, hanem egy standalone regény). Keri Lake megmutatta, hogyan kell a gótikus horror elemeit és a perzselő romantikát úgy ötvözni, hogy az olvasó az utolsó lapig ne akarja letenni a könyvet. Aki szereti a lassan beinduló, de annál ütősebb végű dark fantasy könyveket, annak ez kötelező darab!

Kép forrása: Pinterest

Borító: Rettentően tetszik, illik a történethez és kellően csábító is ahhoz, hogy levegyem a könyvet azonnal a polcról

Kedvenc karakter: Devryck és Lilia

Szárnyalás: a történet

Mélyrepülés: - 

Érzelmi mérce: izgalmas, borzongató és a könyv második részében bővelkedünk a forró, +18 karikás jelenetekben is!

Értékelés: 

BELEOLVASÓ

Ha megtetszett, ITT megrendelheted!

Nyereményjáték:

A mostani nyereményjátékunkban nincs más teendőtök, mint figyelmesen elolvasni a könyv beleolvasóját és az alapján válaszolni a blogokon feltett kérdésekre. A helyesen válaszolók között kisorsoljuk a könyv egy példányát!

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyertesnek 72 órán belül válaszolnia kell a kiértesítő e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

Milyen színűek a férgek?

A blogturné további állomásai:

Január 18 - Insane Life

Január 19 - Kelly és Lupi olvas

Január 20 - Ambivalentina

Január 21 -  Angelika blogja

Január 22 - Kitablar

Január 23 - Hagyjatok! Olvasok!