Gayle Forman: Hová tűntél? - Where She Went

Cicero Könyvstúdió 2012.
Fordította: Rudolf Anna
272 oldal
Goodreads: 4,20
Besorolás: realista, YA

Tavaly jelent meg magyarul Gayle Forman: Ha maradnék című regénye a Cicerónál, így aki megszerette a könyvet, és kicsit utána olvasott, megtudhatta, hogy bár stand-alone (egyrészes) könyvnek indult a történet, rajongói nyomásra az írónő megírta a folytatást. Az első rész eredeti 2009-es kiadása után 2011-ben jelent meg a Where She Went, és még nagyobb sikereket ért el, mint az első rész. Én is alig vártam, hogy a kezembe kapjam Adam történetét.

A bejegyzés további része spoileres lehet az első részre vonatkozóan, tehát ha nem olvastad, sürgősen szerezd be mindkét részt, nem fogod megbánni, nekem az egyik kedvenc realista ya sorozatom. Az első rész értékelését ITT olvashatod.

Mia felébred a kómából és szembesül minden testi és lelki következménnyel, ami a baleset során érte őt és családját. A poklok poklát is megjárja, míg lépésről lépésre a felépülés útján halad, mint az életében eddig is sokszor, most is igazából a zene az, ami átsegíti a nehézségeken. Próbálja átsegíteni, mert Mia környezete, köztük Adam is érzi, hogy ez a trauma nem dolgozható fel egyhamar, a lány fokozatosan távolodik tőlük. Mia-t felvették a Juilliardra, és pár hónappal a baleset után New Yorkba utazik. Adammal távkapcsolatot tartanak fenn, de Mia egyre gyakrabban nem veszi fel a telefont, nem válaszol az e-mailekre, és többé nem utazik haza látogatóba sem. Adam nem érti a helyzetet és sodródik a teljes összeomlás felé. Három év telik el, mikor az időközben rocksztárként híressé vált Adam egy véletlen folytán  Mia koncertjén találja magát, és a koncert után végre lehetőségük van kimondani az eddig elfojtott kérdéseket.

A Hová tűntél? írásmódja az első amit ki kell emelnem, annyira intenzív és gyönyörű, hogy teljesen átéreztem mindent, amin Adam keresztülment. Míg a Ha maradnék Mia szemszögéből íródott, ez a rész Adam hangja, a szorongásai, a haragja, tehetetlensége, a magánya átsüt a sorokon. Az első rész végén azért sejteni lehetett, hogy Mia hogyan választ, de Adam utolsó ígérete sejtette az olvasókkal a bonyodalmak kialakulásának lehetőségét. 

"Ha maradsz, bármit megteszek érted, amit csak akarsz. Otthagyom az együttest, New Yorkba költözöm veled. De ha azt akarod, hogy hagyjalak békén, azt is megteszem. Talán túlságosan fájdalmas volna a régi életedet élni tovább, és könnyebb lenne neked, ha mindörökre kitörölnél bennünket az életedből. Ez ugyan nagyon szar lenne, de a kedvedért ezt is vállalom. Hajlandó vagyok hosszú távon lemondani rólad, ha ma még nem veszítelek el. El foglak engedni, ha maradsz."

A másik ok, ami magasra emeli ezt a sorozatot, az a két főhős karaktere. Igazi, élő személyek, és különösen Adam karaktere az, akit mélyen megismerhetünk. A három éve tartó mélyrepülés teljesen összetörte őt, és ahogy a véletlen újra összehozza Mia-val, az éjszaka során New York utcáit járva lassan újabb és újabb kérdésekre kapunk választ. Mia iránt végig értetlenkedéssel küzdöttem, ahogy Adam is, de mindenre magyarázatot kapunk, sokszor úgy tűnik, az utolsó utáni pillanatban, de végül mégis időben.  

Az egész könyv két-három nap történése, de mint az előző részben, itt is rengeteg a visszaemlékezős rész, ami annyira keserédes! Nagyon élvezetes Adam szemszögéből is látni a múltat, különösen tetszett a sátorozós jelenet.

Nagyon magas elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban, mert az első rész rendkívül tetszett. Nem kellett csalódnom, sőt, nekem ez a rész még jobban tetszett.  A fordítás kiváló, csak egy szösszenet: az egyik internetes pletykaoldal neve: LochiFechi.

A fejezetek elején található dalszövegrészleteket Gáti István fordította szintén remekül.

Az írónő weblapján elárulta, hogy a megfilmesítés jogait eladták, de ez még nem jelent sokat, hiszen Hollywoodban sok történet a fiókokban marad. Mindenesetre Mia szerepére Dakota a legesélyesebb.

Újraolvasós, remek könyv, illetve két részes sorozat, Gayle Forman következő könyveit ezentúl figyelemmel fogom kísérni.

Borító: Nagy köszönet a Cicerónak, hogy felhagytak a nyilas koncepcióval, ami az első részt "díszítette".
  

Kedvenc karakter: Adam

Szárnyalás: Nagyon jók a dalszöveg részletek némelyik fejezet elején. (Adam együttese, a Shooting Star nagysikerű lemezéről a Collateral Damage-ről származnak, ami meghozta a világhírt nekik)

Mélyrepülés: Nincs hiba a könyvben - elírást is csak egyet találtam.

Érzéki mérce: Érzelmileg nagyon mélyre hat, szívszorító és keserédes.

A postás csenget (29)

A mai csomagomban nagyon várt könyvek érkeztek.

A Ciceró Könyvstúdiónál két könyv is megjelent a napokban, az engem legjobban érdeklő újdonság Josephine Angelini Baljós csillagok (eredeti cím: Starcrossed). Erről ódákat zengtek megjelenésekor a kedvenc külföldi bloggereim, és a május végén megjelent folytatása a Dreamless is hasonló értékeléseket kap. Mindkettő könyv jóval 4-es feletti átlaggal szerepel a Goodreadsen, én ma bele is kezdek.

Gayle Forman: Hová tűntél? (Where She Went) című könyve a második a Ciceró újdonságai közül, ami a Ha maradnék (If I Stay) folytatása. Mivel rendkívül tetszett az első rész, nem volt kérdés, hogy ezt is olvasnom kell.

A harmadik beszerzés Aimee Agresti: Megbűvölve (Illuminate) című könyve az Egmont Dark-tól. Persze ez is egy sorozat  első darabja (Gilded Wings), a második rész 2013-ban jelenik meg angolul, a címe Infatuate lesz. 

Katie McGarry: Pushing the Limits

Harlequin Teen 2012. július 31.
Goodreads: 4,37
Besorolás: YA, realista

Ez a könyv a legjobb realista young adult könyv, amit valaha olvastam. Nem egyszerűen a jó kislány beleszeret a rossz fiúba történet, sokkal több annál. Nagyon remélem, hogy a magyar kiadóknak elég belepillantani a Goodreads és az Amazon olvasóinak véleményébe, a magyar kiadás biztos siker lenne.

A 17 éves  Echo Emerson korábban fürdött a népszerűségben, de két évvel ezelőtt megváltozott minden, szülei elváltak, az apja feleségül vette a saját bébiszitterüket, a bátyja Aires meghalt Afganisztánban. De a legborzasztóbb az volt, amikor egy kórházi ágyon ébredt, kötéssel a karján, semmire sem emlékezve a balesetből, ami után anyját azóta is bírósági végzéssel tartják távol tőle. Echo minden vágya, hogy kiderítse mi történt valójában azon az estén, annak ellenére, hogy apja inkább fátylat borítana az egészre. Mivel a karját ronda forradások borítják, Echo visszahúzódó lett, a  társadalmi élete a suliban már enyhén szólva nem a régi. Nem csoda, hogy nem lelkesedik túlságosan az ötletért, hogy Noah Hutchins egyéni konzultációs partnere legyen. Noah szintén tökéletes háttérrel rendelkezett, értelmiségi szülőkkel, két öccsével tökéletes családot alkottak, egészen két és fél évvel ezelőttig, amikor a szülők meghaltak lakástűzben.  A testvérek nevelőotthonba kerültek, majd nevelőszülőkhöz, de Noah veszélyesnek lett nyilvánítva, miután megütött egy felnőttet, hiába tette ezt azért, hogy egy gyereket mentsen a veréstől. Elválasztották a testvéreitől, és erősen  korlátozott láthatást szabtak neki. Mrs. Collins, a suli terapeutája révén találkozik ez a két  fiatal, feladatuk a közös tanulás, és ahogy lépésről lépésre megismerik egymást problémáit,   lassan rájönnek mennyi minden közös bennük.

Katie McGarry

Katie McGarry egy csodálatosan megírt szerelmi történettel debütált. Az első néhány oldal után már el voltam veszve, hiszen minden adott, ami számomra kiemeli a könyvet az átlag ya történetek közül. Kezdve a kedvenc váltott szemszögű fejezetekkel, ami tökéletesen tagolta a könyvet, pont kellő betekintést adva mindkét főszereplő fejébe. A sztori nem éppen rövid, mégis az izgalom, a feszültség végig kitart, egy cseppet sem hagy unatkozni az írónő. Biztosítja ezt azzal, hogy nem egy manapság oly divatos instant szerelemmel jön elő, itt a kapcsolat lassan  építkezik, a love  hetek alatt bontakozik ki, és ez teszi hitelessé az olvasók számára.

Ami  különösen tetszett, hogy itt nem a szerelmi vívódás áll a középpontban, hanem a két főszereplő küzdelme önmagával, a saját démonaikkal, a környezetükkel, a felnőttekkel és egymással. A körítés ehhez a szerelmi szál, ami valami különlegesen gyönyörűen van megírva.  Mindig megfelelőnek éreztem a leírásokat, tökéletesen magam elé tudtam képzelni mindent. A karakterek......csodálatosan megírt hiteles szereplők. Echo bátor, gyönyörű lány, göndör vörös hajjal és zöld szemekkel. Anyja mentálisan beteg, és a lány retteg, nehogy örökölje ezt. Még Noah-val is képes szövetkezni, hogy kiderítse milyen baleset történt vele pontosan, ami fizikailag és lelkileg is nyomot hagyott rajta örökre. 

Noah. Azt hittem, Simone Elkeles könyveiben szereplő  Fuentes testvérek viszik el  örökre a pálmát a realista ya regények rosszfiúi közül. De nem. Noah fejébe belelátni eszméletlenül valóságos volt, élveztem az írónő minden sorát róla. Noah-t nőcsábásznak tartják, ami szó ami szó igaz is, de ez csak a külsőség, igazából erős, határozott és vicces srác. A testvéreihez való viszonya csodálatos, megható és engem konkréten szíven ütött az a vágy, ami benne forr, hogy újra egyesítse a családot, kockáztatva mindent, még Echo-val való kapcsolatát is. 

Szóval, amikor ez a két erős karakter szerelembe esik, a kémia forrong körülöttük, de mindez olyan ízléssel  megírva, hogy semmi kifogás sem eshet a legforróbb jeleneteknél sem. Olyan párbeszédek zajlanak közöttük, hogy azt olvasnotok kell.

A támogató karakterek (megjegyezni kívánom, hogy én nem veszem egy kalap alá a mellékszereplőket) közül Mrs. Collins kiemelkedik, mesterien egyengeti a két fiatalt. Noah egyik barátja és lakótársa Beth, rendívül érdekes karakter. Bonyolult csaj, és nagyon megérdemli,  hogy az írónő az ő történetét is megírja. Megjelenés jövőre várható Dare You to címmel.

Muszáj szólnom a borítóról, ami az én érdeklődésemet 2011. december 6-án keltette fel, amikor is bejelöltem olvasandók közé a könyvet. Remek, valósággal csábít az olvasásra, és meg is kapjuk amit a borító sugall, sőt sokkal többet, mert ez a könyv egy gyönyörű történet szerelemről, barátságról, újrakezdésről.

Borító: Imádom

 
Kedvenc karakter: Noah, Echo, Mrs. Collins.

Szárnyalás: Noah, Noah, Noah

Mélyrepülés: Echo szülei emberileg mindketten tragikusak.

Érzéki mérce: Vannak bizony forró jelenetek, de simán belefér a 16-os karikába. Noah cselekedeteit tanítani lehetne.

Cassandra Clare: City of Lost Souls - The Mortal Instruments #5

Nagy örömömre @Greylupus elvállalta, hogy időnként vendég-postot ír a blogban. Íme a soron következő (7) recenziója, remélem még nagyon sok alkalommal köszönthetem itt a továbbiakban.

Több külföldi kiadónál is megjelent 2012. május 8-án (magyar kiadás várhatóan 2013-ban a Könyvmolyképző Kiadónál)
Goodreads: 4,34
Besorolás: YA, urban-fantasy

Hatalmas rajongója vagyok a sorozatnak, ráadásul a Bukott Angyalok Városának is olyan függővége volt, hogy képtelen voltam kivárni, mire itthon is megjelenik a könyv, így beszereztem angolul.

Az előző rész ugye ott ért véget, hogy Jace eltűnt a tetőről Sebastiannal együtt. Az Árnyvadászok természetesen rögtön keresni kezdik Jacet (és Sebastiant is), de mintha a föld nyelte volna el őket, sehol semmi nyomuk. Több hétig tartó keresés után a Klávé másodlagos üggyé nyilvánítja a fiúk eltűnését és visszarendelik a keresőcsapatokat. Clary és a barátaik persze nem nyugszanak ebbe bele, így minden fronton megindítják a keresést a fiú(k) után. A felnőttekkel ellentétben, ők sikerrel járnak és Clary egyedül vág neki a cseppet sem veszélytelen küldetésnek, hogy megmentse a szerelmét; a többiek pedig arra próbálnak rájönni, hogy lehetne Jace és Sebastian kötelékét megszüntetni úgy, hogy Jace túlélje, és hogyan lehetne mindezt úgy véghezvinni, hogy a Klávé ne tudja meg..

Először is el kell mondanom, hogy még mindig csodálom Cassie-t. Csodálom, hogy ennyi karaktert, ilyen ügyességgel tud mozgatni. Egy-egy fejezeten belül volt, hogy akár 5-6 különböző helyszín között ugráltunk. Eleinte idegesített, mert így mindig csak rövid részeket kaptunk a különböző csapatok tevékenységeiből, de később már tetszett nekem is, mert így biztosan nem maradtunk le semmiről és mindig körülbelül egy időben tudtuk, hogy ki mit csinál.

Imádtam, hogy a helyszínek egy része átkerült Európába – Velencébe, Prágába, Párizsba, sőt még Budapest is említésre került. Így sokkal közelibbnek éreztem az egész történetet, hisz ezekben a városokban én is jártam, így a legtöbb helyszínt, ahol Jace, Clary és Sebastian megfordultak, én is ismertem. Ha egyszer visszajutok ezekbe a városokba, akkor biztos vagyok benne, hogy felkeresem ezeket a helyszíneket.

Valaki úgy jellemezte ezt a könyvet, mint ahol „tombolnak a hormonok”. Ezzel teljesen egyetértek. Az eddigi részek közül ez a „legromantikusabb” rész, a legtöbb túlfűtött jelenettel. A párocskák úgy keringenek egymás körül, mint a kisbolygók. Nehéz eldönteni, hogy melyik párosért izgultam jobban, mert a Clary-Jace pároson kívül azért akadnak mások is, akik szép lassan egymásba gabalyodnak, de természetesen a „nem beszéljük meg a másikkal” és „majd rájön magától” szituációk miatt sehol sem egyszerű a helyzet. Még a „jégkirálynő” Izzy is teljesen más oldalát mutatja, mint amit eddig megszoktunk tőle. Természetesen azért Cassie nem hagyja, hogy teljesen felhőtlen legyen a boldogság, szívet tépő részt is kapunk és pont azoktól, akiktől a legkevésbé várnánk…

Ha már a túlfűtött jeleneteknél tartunk. Clary és Jace esetében ezek a jelenetek az eget verdesték, de a lány engem speciel az őrületbe kergetett az állandó hezitálásával. Minden létező helyen és időben felcukkolta a fiút, aztán, amikor esetleg eljutottak volna valameddig, akkor jött a „nem, nem vagy a valódi Jace, úgyhogy nem akarlak” szövegével és eltolta a fiút magától. Jace pedig egy tinédzser fiútól meglepő módon túlságosan türelmesen viselte ezt az egész tortúrát, talán, ha egyszer akadt ki, de a legtöbbször „ahogy szeretnéd” (MIVAN????) viselkedéssel zárta az egészet. Ha pedig végre Clary volt hajlandó bármire, akkor Jace lett rögtön elutasító, ugyanezt játszotta el, csak pepitában. Ha pedig mind a ketten, akkor meg egy külső körülmény jött közbe.. kész, én feladtam.. (Lupi szépen csendben csapkodja a fejét az asztalba)

Szerintem, ha így folytatják, akkor ők is felkerülnek Bella és Edward mellé, a „legjobban várjuk, hogy történjen már köztük valami páros” trónra. Nem tudom, hogy az írónő fél-e ezt megírni és ezért halasztja, vagy más az oka, hisz azért ennél „keményebb” témákról (homoszexualitás, erőszak) viszont teljes lelki nyugalommal ír…. Úgyhogy én úgy érzem, hogy csak a mi idegeinkkel játszik (meg persze Clary és Jace idegeivel is).

Ettől függetlenül „HOT” jelenetből nem volt hiány, ennyi „lips,lips, kisses, kisses, lips, lips, body tightened, lips, kisses” szót még az életben nem láttam együttesen leírva egy könyvben sem.

Az egész könyvet főleg ezek a romantikus részek jellemezték, a nagy részében vagy ez történt, vagy készültek a megmentésre és csak szépen lassan haladtunk a csúcspont felé. Valódi, pörgős akció csak a könyv végében történt (az 540 oldalas könyvből körülbelül az utolsó negyedtől), de ott Cassie bepótolt mindent. Úgy felpörögtek az események, hogy nem győztem kapkodni a fejem.

A szereplők közül továbbra is Jace a nagy szerelem, még úgy is, hogy ebben a részben nagyon nem villogtatta az általam nagyon kedvelt szarkasztikus humorát, mert azon felül, hogy az esetek nagy részében nem volt önmaga, úgy tűnik, hogy kezd felnőni és már nem az a nyegle srác, akit a sorozat elején megismerhettünk. Clary ebben a részben inkább idegesített, mint kedveltem volna, a már fenn említett viselkedése miatt. A fiúk lépten-nyomon felemlegették, hogy „mekkora egy hős”, de bennem inkább ez a „magamsemtudomhogymitakarokdeaztnagyon” viselkedése maradt meg, nem a hősiessége. Viszont akit nagyon megkedveltem, az Magnus. Egészen eddig csak apró mozaikdarabkákat kaptunk belőle, itt viszont sok mindent megtudhattunk róla. És ha már a mozaikdaraboknál tartunk..

Kénytelen leszek felhozni a témát, remélem, ezt nem veszi senki spoilernek. Elég régóta megy a konspirálás, hogy „vajon ki lehet Zacharias testvér”. Cassie továbbra sem könnyítette meg a dolgunkat, továbbra sem tisztázza a dolgot, ugyanúgy „kétesélyes” marad a játék. A neten vérre menő viták folynak arról, hogy vajon Will vagy Jem lett-e Néma Testvér, de ez továbbra is ugyanolyan rejtély marad. Az szinte biztos, hogy az egyikükből lett Zacharias testvér, hisz egy Néma Testvérhez képest meglepő módon többször is megnyílik és elejt egy-egy információmorzsát, amivel csak megerősíti a feltételezésünket, de hogy melyikük az… Remélem, az utolsó részben kiderül. Vagy legalább a Clockwork Princessből. Nekem megvan a saját tippem, de ez maradjon az én titkom.:)

És végül Sebastian, vagyis Jonathan Christopher Morgenstern. Ő a rosszfiú, minden rossz mozgatórugója. Tudom, hogy utálni kellene őt alapból, hisz gonosz, gyilkos és még mennyi minden írható a rovására. De nem ment. Persze az biztos, hogy számomra sosem fog Jace-hez felnőni imádatban, de mégis láttam benne azt a fiút, aki szerető család nélkül nőtt fel, aki Valentin nevelése miatt lett ilyen pszichopata és inkább sajnálom, mint utálom. Cassie valamikor azt nyilatkozta, hogy szeretett volna Sebastiannak egy könyvet szentelni és ez a könyv lett az. Ezzel teljesen egyetértek. Akárhogy is szeretem az Árnyvadászaimat, de ennek a résznek az igazi lelke Sebastian, ő a mozgatórugója az egész történetnek. A többiek csak statisztálnak hozzá.

Mindent összegezve, ez a rész nem volt hibáktól mentes, tudjuk, hogy csak egy átvezető rész, messze volt a tökéletestől is, de mégis imádtam minden sorát és annyira lekötött, hogy ameddig tudtam, addig húztam az olvasását, hogy minél tovább a kedvenc Árnyvadászaimmal lehessek. Nincs olyan durva függővége, mint az előző résznek, de bármit megadnék azért, hogy olvashassam tovább és nem kicsit meresztettem én is nagy szemeket, amikor kiderült, hogy erre 2014-ig várnunk kell….

Borító: Imádom, gyönyörű, talán a legjobb a sorozat eddigi borítói közül.

 
Kedvenc karakter: Jace, Magnus és… Sebastian.

Szárnyalás:  Amikor Jace egy rövid időre ismét önmaga lesz és Claryvel egymásra találnak

Mélyrepülés: Amikor Sebastian és Clary kettesben maradnak…. illetve a könyv végén van még egy nagyon szomorú jelenet az egyik párral kapcsolatban, de azt nem mesélhetem el, mert spoiler lenne..

Érzéki mérce: Túlfűtöttség jellemzi az egész könyvet, tele nagyon HOT jelenetekkel, de a YA keretein belül maradva.

200. bejegyzés = Nyerj könyvet!

Ez a bejegyzés kereken a kétszázadik a blogon, ezt meg kell ünnepelnünk, mégpedig egy nyereménykönyvvel, 

Tera Lynn Childs: Forgive My Fins - Hableányok kíméljenek 

című könyvét fogom kisorsolni. A könyv új példány, mint mindig, nem a sajátomtól szeretnék ily módon megválni!  Azért választottam épp ezt a könyvet, hogy egy szerencsés olvasó még a nyár vége előtt bezsebelhessen egy igazi nyári hangulatú könyvet!


A jelentkezési határidő 2012. augusztus 19. éjfél, sorsolás 2012. augusztus 20. 

Kérek mindenkit, csak egyszer jelentkezzen, mert a duplázást kiszűröm, az egyenlő esélyek érdekében.

A könyvről kedvcsinálónak elolvashatjátok az értékelésem ITT.



a Rafflecopter giveaway

Blogger díj

Köszönöm a díjat  Meggie -nek!

Mivel a blogolók körében már körbeért a díjazás, én már nem küldöm tovább, de szívesen válaszolok a kérdésekre.

Tehát a szabályok: 

Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról 

A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell 

11 kérdést kell feltenni a jelölteknek 

11 embert meg kell jelölni és linkelni 

Nincs visszaadás/visszajelölés

Tehát 11 random dolog magamról:

1. Kedvenc színem a fekete.
2. A való életben számokkal foglalkozom. 
3. Két lányom van, 10 és 23 évesek.
4. A 2012-es év kihívás számomra, most a könyvekre koncentrálok.
5. Nálunk minden szobában van tv, így sosem veszekszünk, ki mit néz.
6. Minden vágyam egy kiadónál dolgozni és előolvasással, hibajavítással tölteni a munkaidőmet.
7. Tripla szűz jegyű vagyok, az aszcendensem  és a holdjegyem is szűz. Kritikusnak születtem:)
8. Imádom a zenét, most épp Kanye West, Chris Brown, Drake a kedvenceim.
9. Gyűjtöm a kedvenc filmjeim szövegkönyveit.
10. Naponta blogok tucatjait nézem át, sok időm elmegy, de szeretem, ha mindent látok.
11. Nagy ajándéknak tartom, hogy minden éjjel álmodom, és mindig jókat.

Meggie kérdései:

1. Mikor fordult meg először a fejedben, hogy elhivatottabban kéne írnod, mint az órákon való kötelezettség? (Bónuszkérdés: ez mennyire volt érthető?:D)

- Az első blogomat 2004-ben nyitottam, úgyhogy elég rég. Ez a blog másfél éves.

2. Mit csinálsz szívesen szabadidődben az evidens bloggerkedésen kívül?

- Filmet nézek, ha van időm. Több száz filmem van, a felét még meg se néztem.

3. Mi az a dolog, amit szíved szerint nem csinálnál soha, de kell, mert az elvetemült élet rákényszerít?

- Utálok főzni, ha tehetném a konyha felé sem néznék. Felesleges időpocsékolás.

4. Ha megválaszthatnád, kinek a bőrébe bújnál bele egy napra? (Fiktív, élő és holt is lehet, ez utóbbi még élettel teli formájában… kivéve, ha nem úgy szeretnéd.:D)

- Nagyon szívesen bújnék például Simone Elkeles bőrébe. Imádnám a gondolatait.

5. Könyvek: kinek adsz a leginkább a véleményére, ha arról van szó, mit olvass?

- A Goodreads segít a választásban. 

6. Kivel szoktad levágni a legélvezetesebb vitákat a közös olvasmányaitok kapcsán?

- Nem igazán vitatkoztam még könyvön, én tiszteletben tartom, ha másnak eltérő a véleménye, és engem se tudnak meggyőzni, ha valami nem tetszik.

7. Ki az a három fiktív karakter (akár filmes is lehet), akivel ki lehet kergetni a világból?

- Teljesen mindegy mit játszik, sosem nézek Cseki Csen filmet, bármit amiben Jim Carrey szerepel és sosem fogok olvasni Lisa Jane Smith könyvet.

8. Milyen olvasmányélmény indított el a könyvfaló-lét rögös útján?

- 7 éves koromtól folyamatosan olvasok. Óriási hely kéne, hogy felsoroljam az összes jelentőset.

9. Szoktál olvasás közben enni/inni? Ha igen, mit, és landolt már könyvön egy darabkája? :D

- Nem vagyok rá büszke, de szoktam. A legviccesebb az volt, amikor kádban olvasás közben a vízbe ejtettem  A kétéltű embert. Túlélte, mivel kétéltű.

10. Bloggerkedés: mi motivál leginkább?

- Olvasásra akarom rávenni az embereket, főleg a fiatalokat. Nem tudja mit veszít, aki nem olvas.

11. Melyik olvasói visszajelzés volt a legemlékezetesebb (pozitív vagy negatív is lehet)?

-  Minden visszajelzésnek örülök, de volt néhány emlékezetes. Fordítók többször is írtak, és írók is megkerestek már. Egyébként én érzem rosszul magam, ha nem tudok dicsérni egy könyvet. 

Aki szeretné a díjat továbbvinni, szívesen idelinkelem!

Rachel Vincent: Lélektolvajok - Sikoltók 1.

Eredeti cím: My Soul to Take (Soul Screamers #1)
Jaffa Kiadó 2012
300 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Goodreads: 3,97
Besorolás: YA, urban fantasy, paranormal

A szerzőtől a Stray sorozat első részét olvastam eddig, és annak alapján számítottam arra, hogy ebben a sorozatban sem  "hétköznapi" paranormális lények lesznek a főszereplők.

Kaylee 16 éves lány, aki a nagybátyja családjánál él, miután édesanyja meghalt, apja pedig Írországban dolgozik. Kaylee a hétköznapi külsőségek ellenére nem átlagos, van egy különleges képessége, érzékeli, ha valaki a közelében hamarosan meghal. Ilyenkor visszatarthatatlan késztetést érez arra, hogy hangosan és hosszan sikítson. Nem tudtak a problémáján segíteni az orvosok, még a  pszichológus sem. 

Mint minden fiatal Kaylee is szeret szórakozni, egyik este barátnőjével belógnak a Taboo klubba. Találkozik a suli egyik legmenőbb pasijával is, aki táncolni hívja. De a tömegben rátör a régi érzés, sikítania kell. Nash észreveszi, hogy rosszul van, és mielőtt kitörne a torkából az éles hang kiviszi a teremből és sikerül lenyugtatnia. Másnap robban a hír, a buliban meghalt egy gyönyörű fiatal lány, az akit Kaylee is látott,  és ez csak a kezdet. Nash segítségével nyomozni kezdenek, és hamar kiderül, Nash sokkal többet tud erről, mint amennyit Kaylee.  

Kaylee

Számomra sok újdonságot tartogatott a könyv, először olvastam lélekrablókról. Talán ez nem spoiler, hogy itt nyilván erről van szó, a lélek nagy kincs, amivel akár kereskedni is lehet. A cselekmény mellett fut a romantikus szál is a két főszereplő között, de ez nem ölt zavaró méreteket. Vicces is lenne, hiszen néhány nap alatt zajlik le a történet, így a kialakuló vonzalmat sem lehet igazán szerelemnek nevezni.

A két főszereplő karaktere no meg Tod, a kaszás nagyon tetszett. Kaylee egy erős, szerethető, harcos lány, együttérző, lelkiismeretes és hűséges, leginkább a barátnője felé nyilvánul meg ez utóbbi.  Szülőként azt mondanám, időnként pimasz is, de erre meg is van az oka, hiszen azzal kell szembesülnie,  hogy amióta az eszét tudja a családja végig hazudott neki. Meg kell említeni, hogy Kaylee abból a szempontból is jól teljesített, hogy nem lépte át nálam a rinyáló-határt, tehát persze siránkozik, mire rájön ki is ő valójában, de nem éri el a halálba idegesítő szintet.

Nash

Nash a szexi, jóképű srác a suliból, elsőre kissé bizalmatlan voltam felé, - ahogy Kaylee is -  de végül is szimpatikus lett az udvarias, végig segítőkész magatartásával. Mégse tudom 100%-ban elfogadni őt.

Tod karaktere itt még nem bontakozott ki igazán, de igen jó anyagot látok benne, szerintem a következő részekben lesz egy kis szerelmi háromszög  Tod-Nash-Kaylee között. Tod egy szőke, göndör hajú, kék szemű srác, aki a jelenetei során végig vicces volt és aranyos. Őszintén szólva nem a zsánerem ez a típus, mégis neki szurkolok, úgyhogy TEAM TOD.

Tod

A többi karakterrel sincs különösebb gond, de eléggé rájuk lehet húzni a szokásos ya regénybeli karakter-sztereotípiákat.

A történet amellett, hogy eredeti és újszerű volt tartalmilag, a vége számomra kitalálható volt, bár nem volt különösebb utalás erre. Mégis valami nagyobb meglepetésre számítottam. Tulajdonképpen ez vett le a pontozásból, és az, hogy az egész pár nap alatt történik, mégis itt-ott volt ami el lett húzva, felesleges mondatokat is éreztem. Picit több cselekményt el tudtam volna viselni, hosszabb időintervallumban. Függővég nincs, de határozottan látok perspektívát a sorozatban, remélhetőleg ennél még jobb részek jönnek. És ez most ne hangozzon úgy, mintha ez nem lenne jó könyv, nálam a 4 pillangó az nagyon jó könyvnek számít.

Gratulálok a Jaffa Kiadónak, végre egy jó választás a young adult korosztálynak. Külön köszönet a UK borítóért, ami egyszerűen remek.

Utóirat: A fordítás kifogástalan. Nekem ez a lúdvérc szó valahogy mégsem jön be. A lúdvérc egy magyar szó, a magyar mitológiából,  a lidérc, lüdérc változata, a könyvben pedig az ír mitológia szerinti  Banshees - Bean Sidhe van, legalábbis az eredetiben. Szerintem ez nem ugyanaz, és nem is hangzik jól ez a lúdvérc szó, amellett hogy csúnya és negatív kisugárzása van, olyan állatias, nem tudok a lúdtól elvonatkoztatni. Az ír Banshees viszont nem feltétlenül a rossz oldalon álló lény, ahogy a könyvben sem azok.

Borító:  Itt balra az egész sorozat eredeti borítókkal, szerintem a magyar (UK) sokkal jobb.

Kedvenc karakter: Tod

Szárnyalás:  Kaylee a vasserpenyővel jelenet.

Mélyrepülés: Rövid, gyorsan a következőt!

Érzéki mérce: Nincs előtérben a szerelmi szál, de csókolózásig eljutnak, 16 éves szinten.


Értékelés:

Jennifer L. Armentrout - Interjú az íróval (1)

Interjú sorozatot indítok a blogon, amit már régóta tervezgetek, lesz itt magyar író, külföldi szerző, de ami a szívem csücske, lesznek blogos írók is, akiket szeretnék jobban megismerni és veletek is megismertetni. 

Azok, akik rendszeresen olvassák a blogot, már tapasztalhatták, hogy új kedvencet avattam a közelmúltban, mégpedig Jennifer L. Armentrout személyében, az Obsidian című könyvéről ITT olvashatsz  bejegyzést.

Dave  ötlete alapján összeállítottunk néhány kérdést, na jó, elég sokat, amire Jennifer nagyon szívesen és hamar válaszolt is, bár hozzátette, egy interjú általában kb. öt kérdésből áll, de nem akart olyan sokat kivágni, így sokkal többre válaszolt. 

Kelly/Dave: Mi a legjobb dolog az írásban?

Jennifer:  Az egyik legnagyobb dolog új történeteket kreálni. Nincs annál jobb, mint egy új világot felépíteni és kidolgozni a csavarokat. 

Kelly/Dave: Hiszel a földönkívüliekben?

Jennifer:  Beképzeltség azt hinni, hogy a hatalmas végtelen univerzumban az emberiség az egyetlen életforma, vagy épp intelligens életforma.

Kelly/Dave:  Van valamilyen szertartás vagy babona, amit követsz az írás közben?

Jennifer:  Nincs, hacsak a halogatás nem számít annak.

Kelly/Dave: Van olyan dolog, ami nélkülözhetetlen az írás közben?

Jennifer: Ne legyen hozzám beszélő ember, vagy olyan, aki megpróbál beleolvasni a kéziratba.

Kelly/Dave: Mit gondolsz a könyves bloggerek megváltoztatták a könyvek és szerzőik reklámhadjáratának eddig kialakult menetét?

Jennifer:  Ők valóban megváltoztatták a szemléletet és ez nagyon helyes irány. Ezt megelőzően csak hivatásos kritikák voltak, és őszintén, a legtöbb tini nem olvassa az ilyen véleményeket. Kevés a hivatalos kritikus ahhoz képest, amennyi könyv megjelenik, és sok könyv nem kerül sorra. Blogerekkel viszont a könyvek olvasásra kerülnek, beszélnek róla, reklámozzák, és mindez nem kerül semmibe a szerzőnek.

Semmi sem fontosabb a szóbeszédnél, és tudom, hogy a bloggerek nélkül a könyveim nem lennének annyira ismertek. A bloggerek elengedhetetlen részét képezik a mai könyvkiadásnak. Legalábbis véleményem szerint.

Kelly/Dave: Melyik az a young adult könyv, amit ajánlanál az olvasóidnak?

Jennifer: Rachel Vincent: Lélektolvajok - Sikoltók

(Kelly megjegyzése: Micsoda véletlen, pont erről fogok írni  legközelebb!)

Kelly/Dave: Melyik a kedvenc jeleneted az Obsidianból?

Jennifer: Természetesen a "laptop jelenet".

Kelly/Dave: Melyik beállítás megírása volt a legviccesebb?

Jennifer: A tó. Nagyon békés helynek tűnik.

Kelly/Dave: Ki a kedvenc támogató karaktered?

Jennifer: Dawson

(Kelly megjegyzése: Ez egy icipicit arra utal talán, hogy a folytatásban találkozhatunk még Daemon eltűnt testvérével.)

Kelly/Dave: Mikorra várható a LUX sorozat 4. és 5. része?

Jennifer: Jelenleg még nincs kitűzött határidő, de talán 2013 közepe- vége és 2014.

Kelly/Dave: Mesélnél arról, hogy jelenleg min dolgozol?

Jennifer: Jelenleg egy paranormális ya történeten dolgozom, ami vízköpőkkel és démonokkal foglalkozik. Aha. Vízköpők.  Miután földönkívüliekről írtam, gondoltam a vízköpő lenne a következő kiválasztott a paranormális lények közül. Még nem öntöttem formába, szóval ez még nagyon korai szakaszban van.

Kelly/Dave: Mit üzensz a magyar olvasóknak?

Jennifer: Nagyon boldog vagyok, hogy megoszthatom a magyar olvasókkal az Obsidiant. Alig várom, hogy láthassam mit gondoltok róla.

Kelly/Dave: Köszönjük a válaszokat és további sikeres írást kívánunk! 

Jennifer hivatalos oldala: http://www.jenniferarmentrout.com

Magyar rajongók facebook oldala: facebook.com/luxseries

Íme a bónusz, "Behind the scene" video:

E.L. James: A szürke ötven árnyalata - Fifty Shades of Gray

Ulpius-ház Könyvkiadó 2012

524 oldal

Fordította: Tótisz András

Goodreads: 3,69 (1,2millió értékelés)

Besorolás: Felnőtt, romantikus, erotikus, BDSM

Kedves bloggertársammal Greylupusszal arra jutottunk, hogy erről a könyvről megpróbálunk valami egészen különleges bejegyzést írni. Az nem volt kérdés, hogy mindketten elolvassuk a könyvet, tudni akartuk mi ez a hype a könyv körül. A vezető könyves fórumok és a média kiemelten foglalkozik a könyvvel, és az olvasókat is jelentősen megosztotta a történet.

Íme tehát a mi fiktív beszélgetésünk – interjúnk az írónővel, olyan kötetlenül, mintha csak egy ÖTYE partit tartanánk a kedvenc cukrászdánkban.

Résztvevők: E.L. James – Igazi keresztnevén Erika, negyvenes, két kamaszfiú anyukája, aki megírt egy erotikus regénysorozatot és hatalmas hype közepén találta magát.

Greylupus – cosmopolitan leányzó, nyitott a világ minden szép dolgára.

Kelly – aki kettős lélek, egyrészt 40-es kétgyerekes anyuka, aki már elég tapasztalt az élet és a könyvek terén, másrészt egy belül 18 lány.

E L James

 

*A mosolygós pincérfiú kihozza a három fagylaltkelyhet, leteszi az asztalra, majd távozik.*

Kelly: Erika, hogy bírod ezt a népszerűséget?
Erika: Ez már tényleg nagyon ijesztő. Megdöbbentem. Őszintén szólva nem igazán szeretem az ekkora figyelmet. Ráadásul tudom, hogy nem vagyok jó író, de ezt a témát úgy látszik zabálják, főképp a nők. Sok olyan visszajelzést kaptam, hogy ez a könyv megváltoztatta az életüket.

Kelly: Ez az új Harry Potter, csak épp felnőtt nőknek. Mondjuk a pálcát másra kell használni, de varázsolni azt tudsz vele..

Greylupus: Megváltoztatta? Ez most komoly? És milyen téren? Maximum hamis képzetekbe ringatta őket. Ilyen pasi nem létezik.. ez körülbelül olyan, mint a Twilight / Edward hamis álomképe a fiatalabb korosztálynak..

Kelly: Mit gondoltál, kinek írod a regényt?

Erika: Ez egy szerelmi történet, perverziókkal, ami mindenkit érdekel valamilyen szinten, a felnőttség határán lévőktől egészen a nagymama korúakig.
Kelly: Te magad kipróbáltad ezeket a dolgokat?
Erika: Igen, egy bizonyos szinten és imádom ezeket az éjszakákat.

Greylupus: És legalább a férjeddel? *ártatlanul pislog Erikára*

*Kelly majdnem félrenyeli a fagylaltot a kérdés hallatán*

Erika: * szemrehányóan tekint Greylupusra* Természetesen vele.. ez nem lehet kérdés..

Kelly: A könyv lényege röviden: Anastasia a friss diplomás szűz főhősünk….

Greylupus: Bocsánat, hogy közbevágok, de ezt tényleg el tudod hinni? Hogy egy ennyi idős, ilyen „gyönyörű lány” (Christiant idéztem), ennyi idősen még szűz? Hogy a férfiak terén teljesen kezdő?

Erika: *felhúzott szemöldökkel értetlenül néz* Miért? Miért ne lehetne? Ma már újra divat a szüzesség megőrzése a lányok körében.

Greylupus: Hát persze.. de amilyen naiv Ana, szerintem már rég nem lenne az, ha valós személy lenne.

Kelly *nagyot sóhajtva*: Szóval folytatnám.. beleszeret a lehengerlően szép, szexi milliárdosba, aki egy nagyon részletes Uralkodó/Alárendelt szerződést ajánl neki – Ana ennek elfogadásán vívódik 500 oldalon keresztül. A jogi megfogalmazás honnan ered?.
Erika: Leírtam egy vázlatot és aztán odaadtam egy ügyvéd barátomnak. Ő elkészítette nekem és azt mondta, hogy soha többé ne beszéljünk róla. Szegénynek szüksége volt pár tequilára a meló után! *kuncog*

Greylupus: És szerintetek nem készült még ehhez hasonló szerződés a valóságban is? Mert mi azt hinnénk, hogy ilyen nem létezhet.. pedig a való élet adja a legjobb példákat.

Erika: Biztosat erről nem mondhatok, de miközben írtam a könyvet, figyeltem az amerikai elit életét és úgy gondolom, hogy lehet valóság alapja egy ilyen szerződésnek!

Kelly: Mennyi idő alatt írtad a könyveket?

Erika: Két év kemény munkája a három könyv.
Kelly: Az Universal Pictures/Focus Features megvette a filmes jogokat (a pletykák szerint 5 milláért), így nagy valószínűséggel pár éven belül láthatjuk a filmet is. A többi filmadaptációhoz hasonlóan remélhetőleg neked is lesz beleszólási jogod a castingba. Légy szíves, vedd figyelembe az ötleteinket!

Greylupus: Elsősorban Matthew Bomert szeretném látni Christianként. Láttam róla egy képet, ahol nálam ő lett a tökéletes Christian.

Ha őt nem sikerül megszerezni, akkor másodikként imádnám erre a szerepre Ian Somerhaldert. Lehet, hogy páran „öregnek” tartják őket a szerepre, de a sminkesek ma már csodákra képesek..

Egyébként mind a kettőnek bárhol, bármit, bármikor aláírnék, de nem kellene aláíratniuk semmit, csinálhatnának, amit akarnak velem:) *nagyot sóhajt álmodozva*

Anastasia szerepén nem igazán gondolkodtam el, mert nekem a könyvben is elég felejthető szereplő volt, ráadásul túl sokat nem tudtunk meg róla.. de talán Felicity Jonest  tudnám elképzelni a szerepére. Kelly, neked?

Kelly: Christian csakis Matt vagy Ian lehet, ebben a sorrendben. A neten keringő egyéb lehetőségek csapnivalóak, ne is említsük. Ana nekem közömbös, majd kiválasztja a rendező, természetesen a játszószobában!

Erika: Reménykedem abban, hogy a film megfelelően vissza fogja adni a könyv hangulatát, egészen a perverz szexig.

Greylupus: Hát én erre azért kíváncsi leszek. Hogy lesznek-e olyan merészek, mint anno például az Elemi ösztönnél voltak. Hisz, ha hűek maradnak a könyvhöz, akkor keményen korhatáros lesz. Ha viszont kihagynak részeket, akkor már nem adják vissza a könyvet.

Kelly: Amúgy mi a véleményetek a borítóról? Szerintem azért jó, mert pironkodás nélkül le lehet venni a polcról, egy kikötözött nő a borítón nem lenne ennyire kelendő..
Erika: Igen, az olyan könyveket sötét fóliás borítóban árulják többnyire.

Greylupus: Nekem tetszik, figyelemfelkeltő, de mégis kellően elegáns. De az is biztos, hogy ezzel a borítóval, a nyakkendőt áruló boltok imába foglalták a neved – ahogy hallottam hatalmas forgalmat bonyolítottak a könyv megjelenése után.. Nem kaptál valami kitüntetést vagy százalékot tőlük?:) *rákacsint Erikára*

Erika: Nem, tőlük még nem… de nem rossz ötlet… erre felhívom az ügynököm figyelmét!

Kelly: A könyv címe is fura, hiszen amíg nem tudjuk, hogy a főhős nevét takarja, addig szójátéknak tűnik. (A magyarban még ezt is elrontották) De beszéljünk Christianról! Nektek mi ugrik be, ha azt mondom, szuperhős kinézet és ijesztő gyermekkor? Nekem Batman:)

Greylupus: *vigyorogva* Kelly, ha már Batmannél tartunk, akkor nekem pedig a Heath Ledger által játszott Joker… az ijesztő gyerekkor megvan, csak a többi hibádzik. De én kedveltem Christian karakterét. Az első rész elolvasása után már én is szeretném megkeresni benne az embert és kíváncsi vagyok részletesebben a háttértörténetére, hogy miért lett olyan, amilyen.

Erika: Tudtommal azért Batman jobban bánt a nőkkel…de ha szavazásra kerülne a sor, akkor biztos vagyok benne, hogy Christian lenne a befutó.

Greylupus: Ebben egyetértünk! *lelkesen bólogat*

Kelly: Valóban ezt akarják a nők? Hogy uralkodjanak felettük, a verést ne is említsem?

Greylupus: Sok nő még mindig az évezredes beidegződés alapján eltűri, elvárja az alárendelt szerepet és ezt élvezik is. Persze, beszélhetünk emancipációról, de a legtöbb nő a szíve mélyén, még mindig szeretne egy domináns férfi „védelme” alatt élni. De ha jobban belegondolok, akkor a nőket inkább Christian másik fele izgatja jobban. Az a férfi, aki mindent megadhat nekik, nagyon jól néz ki, hatalma van és sikeres.

Erika: És mi volt a kedvenc jelenetetek?

* Greylupus Kellyre pillant, de mivel Kelly épp egy eperdarabot próbált a fagyiból kihorgászni, így nekikezd*

Greylupus: Kifejezetten egy-egy kedvenc jelenetem nem volt. Inkább azokat a részeket emelném ki, amikor Christian megmutatta az emberi oldalát is. Amikor odafigyelt a lányra, amikor nem csak a szex járt a fejében. Például az alvós rész. Amikor Anának elmondta, hogy ő nem alszik senkivel együtt. De mégis, ahogy a lánynak szüksége volt rá, képes volt félretenni ezt a viszolygását és Ana mellett töltötte az éjszakát. Az ilyen apróbb dolgok tették a fiút emberivé, ezeket szerettem nagyon.

*Kelly sikeresen megszerezte az eperdarabot, így folytatja*

Kelly: Nem emelek ki kedvenc jelenetet, mert perverznek tituláltok! De a „Szerződés” ötletéhez és megfogalmazásához őszintén gratulálok!

Erika: Volt olyan, ami kiverte a biztosítékot olvasás közben? *kíváncsian néz a lányokra*

Kelly: Amikor Cristian meghúzza a zsinórt....és egy laza mozdulattal a wc-be hajítja a használt tampont.

Greylupus: Igen, a tamponos rész volt talán a „legdurvább”. De engem inkább az a rész döbbentett le, hogy Ana, aki talán még meztelen pasit sem látott soha, olyan hévvel elégítette ki Christiant orálisan, hogy bármelyik pornósztár megirigyelhette volna. Ez nekem teljesen életszerűtlen volt. Megbocsáss Erika, de Ana karaktere amúgy is eléggé kiforratlan. Ezen felül engem nagyon zavart a folyamatos következetlensége….

Kelly: Ana szerintem is egy különösen idegesítő és siránkozó hősnő. Vajon kire emlékeztet... Tényleg elhihető, hogy valaki keresztülesik a saját lábán, az ajtón belépve?

Greylupus: Igen, szerintem egyre gondolunk, amikor arról van szó, hogy kire hasonlíthat..:) Az ő karaktere miatt tudtam elképzelni teljesen a „Twilight-fanfiction” átírást. Ennyire nem lehet szerencsétlen egy fiatal lány, csak akkor, ha nagy kedvencünkről, Belláról beszélünk.

Kelly: Mi lehet a magyarázata annak, hogy a nőknek ennyire tetszik ez a beteg, szadista Christian? Ennyire unatkoznak a nők?

Greylupus: Te is tudod, hogy a nők nagy része szereti a veszélyes dolgokat. Szeretik a vad, nehezen kezelhető férfiakat „megszelídíteni” és megkeresni a mélyen bennük rejtőző jót. Az pedig, hogy Erika mindezt egy ilyen HOT pasi bőrébe csomagolja, aki amúgy mindent meg tudna adni, amit csak egy nő szeretne…. Háát, ez sok nő számára vonzó. Jól néz ki, sikeres, ráadásul saját erőből sikeres és minden figyelmét a lányra fordította. Hány és hány olyan nőről tudunk, akik ennél jóval kevesebbért is egy pasi mellett marad…*ránéz Kellyre, aki egyetértően bólint*

És ahogy már említettem, nem hiszem, hogy a szadista része tetszik a nőknek. Inkább a beteg személyisége, amit szívesen megfejtenének, szívesen segítenének rajta.

Erika: Valóban, minden nőben megvan az ösztön, hogy a rossz fiúból megpróbáljon jó fiút varázsolni. Megszelídíteni a vadat, ez az igazi kihívás.

Kelly: A könyv olvasása után, ha meglátom, hogy valaki a szemét forgatja, hát tudjátok mire gondolok.. És MINDEN könyvben annyit forgatják a szemüket, hogy az már fáj. Egy darabig én biztos nem merem.

*Greylupus forgatja a szemeit*.

Kelly: Még egy kör fagyi, lányok? A pincérfiú csak ránk vár!

Erika: Nyaljunk még egyet, én fizetem!
*Kelly is forgatja a szemeit*

Ui: E.L.James szavait  néhány eddig megjelent interjújából kölcsönöztük némi fiktív kiegészítéssel.