272 oldal
Fordította: Neset Adrienn
Goodreads: 3,8
Besorolás: YA, fantasy, paranormal
Első gondolatom a könyv elolvasása után, hogy kizárólag a 12-15 éves korosztály kezébe való. Felnőtt fejjel nevetségesnek mondanám, ha nem lennék a YA irodalom rabja, de még így is viccesnek tartom.
A történet a 15 éves Laurel első iskolai napján kezdődik, aki eddig magántanuló volt, de most új helyre költöztek, és szülei ragaszkodnak hozzá, hogy beilleszkedjen a korabeliek közé. Az első "szar" nap után egészen jól alakul az iskolai élete, barátokra is szert tesz, David lesz a támasza, aki nagyon helyes és rendes nem mellesleg vágja a biológiát.
Ahogy megismerjük Laurelt, egyik ámulatból a másikba esünk, mindennapinak nem mondhatók a tulajdonságai, sem a cselekedetei. Az még rendben van, hogy vega (azon belül is alig eszik), szereti a napfényt, bár ő maga szinte átlátszó, de amikor göb alakul ki a hátán, nem túl logikusan megmagyarázza magának, hogy erről egy szót sem szólhat senkinek, főleg nem a szüleinek. A göböt hiába kenegeti anyja kenőcsével, nem múlik el, virággá alakul. A szirmokat persze titkolni kell a világ elől, de a kíváncsiság nem hagyja, levág egy darabot és David mikroszkópja segítségével rájönnek, hogy Laurel növényi sejtekből áll. (őszintén szólva itt abba akartam hagyni a könyvet, de ez egy kihívás része)
Hamarosan megismerkedik Tamanival, a tündérfiúval, aki a régi házuk közelében él, és valaha réges-rég ismerték egymást. Lassan csepegtetve az információkat kiderül, Laurel Ősztündér, "oltvány"-ként nevelkedett az emberek között, küldetése van, megmenteni a nevelő szülei földjét fő ellenségeiktől, a trollok elől, ugyanis itt található Avalon egyik kapuja.
És most jöjjön a fekete leves...
A könyv tele van hibával, és most nem a szóismétlések tömkelegére gondolok. A szereplők gyengék, érzelmi megnyilvánulás szinte semmi, ami van az nevetséges, például Tamani féltékenysége Davidre.
Laurel karakterileg a leggyengébb láncszem, a gyomra összeugrik, megfagy benne a vér, könnyben úszik a szeme, mindeközben ő tulajdonképpen növény, nincs szíve, vérkeringése, ha megvágja magát, valami nedv folyik belőle. (nekem a kutyatej jutott eszembe) Túl sok a hasonló könyvekből átvett klisé, a fiúk félmosolyától a tárgylemezeken keresztül a szerelmi háromszögig.
Sokkal többet ki lehetett volna hozni a tündér vonalból, Avalonból, a varázserőből. Kár, hogy csak ennyire futotta, de könyörgöm, filmet azért ne forgassanak belőle!
Borító: Nagyon szép, de itt ez a bal oldali változat jobban tetszik.
Kedvenc karakter: Tamani a nagy titkok tudója.
Szárnyalás: Tetszett a jelmezbál és a "levegőcsere" jelenet.
Mélyrepülés: kúl= ez így fonetikusan leírva szerepel a könyvben.
Érzéki mérce: Tini romantika
Értékelés:
Csakis azért három, mert a célközönségnek, a 12-15 éveseknek, akik még nem olvastak túl sok hasonló könyvet, a kezükbe lehet adni. Egyébként kettő pillangó lenne.
Szerintem a "kúl" és az egyéb szóismétlések a magyar fordító hibái,nem pedig a szerzőé.Most olvastam a könyvet,nekem rendkívül tetszett a történet.De egy kicsit fura volt,hogy Laurel egyszer hol az egyik karjába vetette magát,máskor pedig a másikéba.
VálaszTörlésElolvastam a könyvet,nekem sem tetszett.(pedig beletartozok a 12-15 éves korosztályba). Együttérzek, én is abba akartam hagyni a könyvet, mikor megtudja, hogy növényi részekből áll.De ha már elkezdtem kiolvastam.
VálaszTörlésNem is tudom, 2 éve olvastam, és nekem tetszett. Bár a szerelmi háromszög része iszonyatosan gyenge volt, sőt, ez a "jaj, trollok, meneküljünk" dolog is kifejezetten erőltetett. (Megjegyzem mind a négy részét olvastam.)
VálaszTörlésÉn is elolvastam az összes részét, valóban nem tökéletes, de melyik könyv az? 16 éves vagyok, régebben olvastam (többször is), azóta is az egyik kedvencemként tartom számon.
VálaszTörlés