KMK AKCIÓ szept.3ig!!! Katt a képre!!!

2011. szeptember 15., csütörtök

Deborah Harkness: A boszorkányok elveszett könyve

Cartaphilus Könyvkiadó 2011
695 oldal
Goodreads: 3,85
Besorolás: paranormal-romance

A fülszöveg, a borító és a cím együttesen azt sugallta számomra, hogy végre megtalálhatom ebben a regényben amit keresek, egy izgalmas, nyomozós történetet, földöntúli lényekkel, akik természetesen közben egymásba is szeretnek.

Diana Bishop fiatal történész, az oxfordi egyetem könyvtárában végez tudományos kutatómunkát, amikor egy elveszettnek hitt könyv, az Ashmole 782 kéziratára bukkan. Ujjai azonnal bizseregni kezdenek, hiszen Diana boszorkánynak született, és a könyv sejtelmes sóhajtással jelzi, valami egészen különlegeset tartalmaz.  Ő azonban némi hezitálás után visszaküldi  a raktárba a könyvet, elnapolva a döntést a felfedezés sorsáról. A  könyvtár tele van túlvilági lényekkel, démonokkal,  boszorkányokkal és vámpírokkal, akik meg vannak győződve arról, hogy a kérdéses könyv magyarázatot adhat létezésükre és sorsuk további alakulására. A teremtmények között van Matthew Clairmont professzor, az 1500 éves vámpír, akinek sikerül Dianát rábeszélni, fejtsék meg együtt a könyv titkát. 

A fülszöveg ennyit árult el a történetből, és ez kb. az első 10 fejezetet tartalmazza, ami  kellemesen figyelem felkeltőnek bizonyult, és határozottan tetszeni kezdett a kialakított világ. De még inkább az egyetemi könyvtár hangulata fogott meg, jó volt olvasni a leírásokat a régi kéziratokról és illusztrációkról. A varázslattal lezárt kézirat felfedezése nagyon ütős kezdet,  ahogy viszont teltek az oldalak, jöttek elő a hibák, amik mellett nem tudtam szemöldök rángatózás nélkül elmenni.
Diana karaktere úgy van megrajzolva, miszerint ő egy határozott, okos, intelligens, sportos, független nő. Boszorkánynak született, de 7 éves korában meghaltak a szülei - akik nagyhatalmú boszorkányok voltak -, Diana ezután megpróbálta kizárni a varázslatot az életéből, és a maga erejéből akart eredményeket elérni. A vámpírral való megismerkedésük után három héttel, mialatt jól egymásba szerettek, ez a szupernő átalakul egy gyenge kislánnyá, akit legszívesebben megráznál, Ébresztő!!! Diana eszik, alszik, teázik, jógázik, zuhanyozik, átöltözik, lovagol. De leveti a ló? Nem. Rosszul lesz a kajától? Nem. Megtámadják álmában? Nem. Annyit alszik, hogy közben elmegy a cselekmény mellette. Aztán újra teázik, néhány pirítóssal lenyomatja, majd ráteázik egy kicsit még. 
Matthew nem más, mint egy jól ismert sztereotip vámpír figura, se több, se kevesebb. 1500 éves, mérhetetlenül gazdag, több ősi otthonnal-fészekkel rendelkezik, bűntudat is akad a múltból, nem mellesleg kinézetre, mi más, Mr. Jóképű. Borszakértő, szakács, sokszorosan  doktor és professzor. Hát nem tudja ez a nő, hogy tökéletes karaktert nem szabad gyártani, senki sem fogja szeretni...
Nem tudok elmenni bizonyos hasonlóságok mellett, piros pontért ki lehet találni, mely könyvre hajaz:
- vámpír barátunk bemászik az ablakon és nézi az alvó lányt
- imádja a lány vérének "zubogását"
- a Nagytanács el akarja kapni őket
- meg nem született utódok fajáról vitatkoznak
- az erkölcsös hős vámpír nem akar a lánnyal.... mert még lesz elég idejük

Az írónő egy nagyon okos, intelligens történész. Ez az első regénye, eddig csak tudományos publikációi voltak. Bár maradt volna a kaptafánál, ugyanis túl sok mindent akar egyszerre, egy könyvbe belesűríteni, és ezen a 700 oldal sem segít. Nekem legalábbis sok volt, túlzsúfolt mind teremtmények, mind témák terén.
- alkímia, biológia, genetika, DNS tesztek
- paranormális elemek, események
- démonok, vámpírok, banyák, szellemek
- középkori lovagrendek
- híres emberek minden korból és országból
- evezés, lovaglás, JÓGA
- tea, pirítós, tojás, whisky, bor, bor, bor
A párbeszédek között sok a - nincs jobb szó - banális, főleg a két főszereplő között. Az egyik kedvenc poénom a könyvből, hogy a vámpír "nőstényoroszlánom"-nak nevezi Dianát. Ez a zsigereimig hatott.
Ha ezeken  túlteszem magam, még mindig ott van az idegesítően sok felesleges részlet. Mindig tudjuk a szereplők teljes ruházatát, akkor is, ha átöltöznek napközben. Diana számos fekete nadrággal rendelkezik, köztük sok a "macskanadrág". Kíváncsi vagyok ez hogy hangzott az eredetiben. Diana kóbor hajtincsét folyamatosan a füle mögé kell igazítani.  Tele van ilyenekkel a könyv.
Véleményem szerint a jól elindított szálat kellett volna kiemelni: a lány boszorkány valójának tagadása - megtalálása. Ehelyett az írónő a romantikus szálat a kelleténél jobban erőltette a főhősök között, teljesen egy szintre hozva a fentivel, és ez nem tett jót a történetnek.  
Összességében két  pillangót érdemel, egyet a könyv eleje miatt, egyet pedig a kedvenc karakterem kap, a boszorkányok háza, amit nagyon poénosnak találtam.

Borító:  Eredetiből átvett borító, nagyon szép.
 
Kedvenc karakter: Sarah volt az egyetlen jó karakter.

Szárnyalás: A boszorkányok háza nagyon szórakoztató.

Mélyrepülés: 37. fejezet. Ilyen nincs.  ÉS JÓGÁZÓ VÁMPÍROK ÁÁÁÁÁÁÁ

Érzéki mérce: Nincs benne olyan, ami miatt egy romantikára éhes olvasó megnyalná a szája  szélét.

Értékelés: 

6 megjegyzés:

  1. "Nincs benne olyan, ami miatt egy romantikára éhes olvasó megnyalná a szája szélét."
    ez számomra nagyon biztató.:))

    VálaszTörlés
  2. Mennyire sejtettem, hogy ilyesmi lesz. Húúú még pont időben írtad, mielőtt megvettem volna

    VálaszTörlés
  3. Nima, pedig elvileg itt felnőtt szereplők vannak, tehát éppen lehetett volna, de az írónő átmentette ezt a következő részbe:)

    VálaszTörlés
  4. Lobo, ez csak egy vélemény, látod a Goodreadsen is milyen jó értékelése van. Mondjuk számomra elég hihetetlen:)

    VálaszTörlés
  5. Ezek szerint a könyv címe csak az elsőt 10 fejezetre vonatkozik? Mert a leírásod alapján a könyv át megy egy "kicsit" twilight-ba. És a hősnő el is felejti, hogy boszi és csak a vápírjával foglalkozik? Ez nekem fura...

    VálaszTörlés
  6. Gyakorlatilag igen. Nem szívesen emlékszem vissza erre a könyvre és a folytatás sem érdekel.. De ez csak az én véleményem, sokaknak meg nagyon tetszik..

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók