KMK AKCIÓ

2012. január 2., hétfő

Lauren Oliver: Delírium

Ciceró Könyvstúdió 2011
408 oldal
Goodreads: 4,06
Besorolás: YA, disztópia

Pár hónapja kaptam hírt a Delírium magyar kiadásáról, aminek nagyon megörültem,  mert a külföldi könyves blogokon nagyon dicsérték, most az év végi összesítésekben is előkelő helyezéseket kapott.  Ma, az újév első napján hajnalban kezdtem el olvasni és egy rövid alvással megszakítva estére már ki is olvastam, igazán nagyszerű ez a könyv.

Az amerikai Portland városában járunk a közeli jövőben, itt él a 17 éves Lena. 3 hónap múlva lesz 18, közeledik tehát a várva várt kezelés időpontja, ami során végre megszabadulhat a félelmeitől. A műtétet követően már nem kaphatja el azt a betegséget, amitől mindenki fél: Amor Deliria Nervosa, azaz a Delírium. Ez tulajdonképp a szeretet, szerelem érzése, amire ebben a világban egy tökéletes állampolgárnak semmi szüksége. A társadalom tagjait születésüktől készítik fel erre az eseményre, addig a fiúk-lányok külön iskolába járnak, a rokonok kivételével nem érintkeznek, nem beszélnek az ellenkező nem képviselőjével. Nincs szükség ismerkedésre, kijelölik a lehetséges házastársakat is. Esténként kijárási tilalom van, az utazás nem megengedett, a városok árammal ellátott szögesdrótos kerítéssel vannak körülvéve. A kerítésen túl csak a félelmetes Vadon létezik, ahol a társadalomtól elszakadt Veszettek élnek, természetesen csak a mendemonda szerint, mert hivatalosan erről is tilos szót ejteni. 
Lena megismerkedik a 19 éves főiskolás Alexszel, akiről azt hiszi már átesett a műtéten, tehát nem számít szabályszegésnek, ha szóba állnak egymással. Lépésről lépésre alakul ki Lenában a szerelem, és ahogy a "betegség" tünetei erősödnek, egyre többet tud meg az őt körülvevő világ igazi arcáról. Rájön a hazugságokra a családjával, a társadalommal és Alexszel kapcsolatban is. Egyre jobban megfogalmazódik benne, hogy nem lehet, nem  szabad szeretet nélkül élni, hiszen minden ebből gyökeredzik, nem csupán a szerelem, hanem az emlékek, a család, minden, amiért érdemes élni.

Divatos mostanában disztópiás regényt írni, és igazán remek művek születnek, mint a THG, a Matched, a Gone, vagy a Jenna Fox sorozat. Nálam a Delírium egy gyöngyszem lett a disztópiás könyvek sorában, mert a központi témája a szerelem-szeretet körül forog, gyönyörű stílusban megírva.  Lauren Oliver leírásai lehet, hogy időnként hosszasak, ezáltal némileg lassítják az olvasást, de kárpótol az élvezetes, szép fogalmazás.
A szerző és a férje
A világfelépítés nagyon tetszett. Van itt utalás a globális felmelegedésre (állandóan meleg van), az energiahiányra, mind az áram, mind az üzemanyag kérdésében. Megvannak a szokásos disztópiás klisék is, az agymosás, a partner állami kiválasztása, a rendszer ellen lázadók felbukkanása.   
A karakterek jól eltaláltak, Lena fejlődése szépen ívelt, ahogy eljut a naiv, bólogató kislányból az "inkább meghalok, mintsem szerelem nélkül éljem le az életem" státuszig.
Nagyon fura volt olvasni a felnőtt szereplőkről, olyan hidegek, személyiség nélküliek, érzelem mentesek. Anyaként  nehéz elfogadni, milyen lehet nem megölelni a gyerekemet, ha sír, vagy barátként szégyenletes átölelni bárkit,  házastársakként nem kézen fogva sétálni a tengerparton. Huh.
Alex, igen, kapunk még egy Alexet, akit imádnak majd a lányok, kedves, okos, helyes, titokzatos és bármit megtenne Lenáért. Ő teszi erőssé, bátorrá, érzelmeket, költészetet visz az életébe. A két fiatal kapcsolata annyira szép, a romantikus jelenetek gyönyörűek, de nem csöpögősen. Mivel tiltott szerelemről van szó, a bujkálás, izgalom, kaland  folyamatosan jelen van. 
Összességében imádtam azzal együtt, hogy elő kellett vennem a zsebkendőmet a végén, és a függővég miatt elátkoztam az írónőt. DE. Ha elolvasod ezt a könyvet, másképp fogsz gondolni a szeretetre, mint fogalomra, és nem csodálkoznék, ha megölelnéd a szeretteidet, biztosítva őket arról, hogy örökké a szívedben van a helyük.
Forrás: Sara Tan - DeviantArt

Borító: Nem az eredeti, de igazán jól sikerült.
 
Kedvenc karakter: Lena, Alex

Szárnyalás:  Kiruccanás a Vadonba.

Mélyrepülés: Olyan meleg van végig, hogy valaki mindig izzad.

Érzéki mérce: Gyönyörű a romantika, végre nem lepkék repkednek a gyomorban, ezt külön köszönöm:)

Értékelés:

11 megjegyzés:

  1. Érdekes, amit a világfelépítésről írtál. Én sajnos nem láttam valami erősnek e téren, de lehet, hogy a Pandemonium előtt kap egy újraolvasást, és akkor megfigyelem a te gondolataiddal.
    A szerelmi szállal viszont teljesen egyet értek, és a mögöttes Kell-e a szeretet? gondolatokkal is.
    Nekem emiatt lett végül jó regény. :)

    VálaszTörlés
  2. Érdekesnek hangzik, kiszemeltem magamnak. :)

    VálaszTörlés
  3. Eddig is érdekelt a könyv, de ezzel a poszttal most elérted, hogy azonnal el akarjam olvasni :D

    VálaszTörlés
  4. Engem is rákattantottál erre a könyvre :))
    Ez egy lezárt történet egyébként (végre..) vagy lesz majd folytatása?

    VálaszTörlés
  5. Oó... nem is értem miért vagyok meglepődve... Amúgy tulajdonképpen szeretem a sorozatokat, főleg akkor ha látni hol a vége (a végtelenített 10+ részeseket nem) de azért a sok folytatásos közt felüdülés egy-egy önálló regényt olvasni. Főleg YA kategóriába olyan fehér holló gyakoriságúnak tűnnek nem?

    VálaszTörlés
  6. Én olvastam és egyszerűen csodálatos volt ! :") teljesen beleszerettem a könyvbe,és úgy tudom hogy lesz 2-dik kötet is (állítólag)!Hát ha lesz biztos hogy megveszem:')

    VálaszTörlés
  7. Szia Kelly!
    Nagyon tetszett a könyv, de valamit mégsem értek benne. *SPOILER AKI MÉG NEM OLVASTA* Mikor a végén Lena átmászik a kerítésen, Alex miért nem mászik vele? ...ott áll és nézi. Ha nem férnének el ketten rajta, azt mondom, oké, önfeláldozó, de azon a hosszú, több km hosszú kerítésen? Azért maradt volna ott, hogy elterelje a figyelmét a rendfenntartóknak?
    Nagyon köszönöm a választ! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, persze hogy önfeláldozás, Lénának így van esélye megmenekülni...

      Törlés

Rendszeres olvasók