452 oldal
Fordította: Havadi Krisztina
Goodreads: 3,96
Besorolás: YA
Imádom a bentlakásos
iskolákban játszódó YA történeteket, így amikor a könyvesboltban rábukkantam
erre a könyvre, nem volt egy percig sem kétséges, hogy hazajön velem.
A történet Allie-ről
szól, egy 16 éves jó tanuló lányról, aki a szülei szeme-fénye, ám egy nap az
imádott bátyja eltűnik és a lány ebbe teljesen belerokkan. Kifordul önmagából,
tombol, többször is letartóztatják, iskolákat vált, majd végül a szülei úgy döntenek,
hogy vidékre küldik, egy patinás magániskolába, a Cimmeria Akadémiára. Allie természetesen büntetésként fogja fel,
hogy elkülönítik a barátaitól és egy idegen, számára inkább börtönnek ítélt
helyre kell mennie, de legnagyobb meglepetésére, az iskola egyáltalán nem olyan
borzalmas, mint ahogy hiszi. Bár furcsa rendszabályok vannak – például
semmilyen elektronikai berendezés nem használható (nincs tévé, telefon,
netezés), de a tanárok nagy részét tegezni lehet, rengeteg program közül lehet választani
és nagyon hamar barátokat is szerez. Miután az iskola milliomos szépfiúja is
érdeklődni kezd iránta, úgy érzi, hogy megütötte a főnyereményt.
De sajnos semmi nem az,
mint aminek látszik.. Kiderül, az iskolába csak nagyon gazdagok és befolyással
rendelkezők gyermekei járnak, így Allie nem érti, hogy ő, a teljesen átlagos
családi háttérrel rendelkező tinédzser, hogyan kerülhet ide. Az iskola ódon
falai sok titkot rejtenek, közöttük a legnagyobb az Éjjeli Iskola, amiről
mindenki suttog, ahová csak pár beavatott juthat be, és aminek a célját és
működését a legnagyobb rejtély övezi. Kik a tagjai az Éjjeli Iskolának és mi a
céljuk? Ki vagy mi az a furcsa lény, ami a diákokat rémisztgeti és mi áll a
rejtélyes támadások hátterében? Ki lehet Allie, hogy ebbe az iskolába
kerülhetett? Vajon kiben bízhat meg a barátai közül? Rengeteg kérdés merül fel
és a lányra vár a feladat, hogy ezeknek utánajárjon, ami persze nem éppen veszélytelen..
Pár évvel ezelőtt néztem
egy spanyol sorozatot, El Internado (Az internátus) címmel, és ahogy
belemélyedtem ebbe a történetbe, azonnal ez a sorozat ugrott be róla. Ott is
hasonló rejtélyek borzolták a tanulók idegeit, mindenki gyanús volt, senki nem
tudott semmit a másikról és egyik rejtélyt követte a másikat...
Ez a könyv pont ilyen
volt. Először azt hittem, hogy egy teljesen megszokott, pici rejtéllyel és
természetfeletti szállal övezett történetet fogok olvasni, de legnagyobb
meglepetésemre nem ez történt. Kliséből
volt bőven itt is, a már kötelező szerelmi háromszögtől kezdve – a „jófiú” és a
„rosszfiú” harca a lányért, a kötelezően gonosz, gazdag lány a sleppjén át,
egészen a szintén kötelező elemig, a BÁLig és még sorolhatnék jó pár dolgot, de
ettől függetlenül mégis tudott valami pluszt adni, valamit, amivel lekötött a
történet az első oldaltól az utolsóig.
Cimmeria Akadémia |
Az írónő leírása alapján
teljesen beleszerettem ebbe az iskolába.
Szívesen tanultam volna egy ilyen helyen, nagyon tetszett a könyvtár, az
elegáns étkező, a segítő prefektusok, az angolórák (itt valószínűleg nem
utáltam volna meg a verselemzést, ahogy a mi iskolánkban sikeresen
megutáltatták velem egy életre), a hatalmas park, a sötét, misztikus erdő, az
eldugott kápolna, benne titokzatos ábrákkal és mindent, ami ide tartozott.
Allie nem hitte el (és én sem), hogy a XXI. Században lehet úgy létezni, hogy
az ember nem használ semmilyen modern technológiát, de beigazolódott, hogy ez
működik. Annyi minden történt velük, annyi programjuk, annyi tanulnivalójuk
volt, hogy egy idő után már a lány sem kereste a netet, a telefont és semmi
egyebet.
Allie |
Történésből és izgalomból
pedig volt bőven… Én személy szerint elég hamar rájövök a titkokra, de ebben a
könyvben a vége felé is még mindig azon morfondíroztam, hogy vajon ki, vagy mi
állhat a rejtélyek mögött és lelkesen nyomoztam Allie-vel együtt. A lány amúgy
egy teljesen kedvelhető, a korának megfelelő problémákkal küzdő tinédzser,
akivel könnyű azonosulni, átérezni a problémáit és nagy örömömre az író nem
csinált belőle sem Mary-Sue karaktert, sem pedig egy szuperhőst. Persze voltak
buta dolgai neki is, de ne feledjük, egy tiniről van szó.
Amivel problémám volt, az
a YA könyvekben megszokott „kötelező” szerelmi háromszög. Sylvain, az iskola
szívdöglesztő francia szépfiúja és Carter, a jóképű, de mufurc, árva fiú voltak
azok a srácok, akik között Allie-nek választania kellett. Aki olvasott már
hasonló típusú könyveket, hamar rájön (én is rájöttem), hogy a lány kit fog választani és itt pontról
pontra a megszokott sémát olvashattuk.
***SPOILER***
Ami számomra furcsa volt,
hogy a bálon történtek után, Allie még hajlandó volt szóba állni a fiúval, és
ami még furcsább, hogy az írónő úgy tekerte a szálakat, hogy ez a fiú a
történet végére újra a „szerelmi háromszög” egyik résztvevője lehetett. Ez most
komoly? Egy ilyen dolog után ez a fiú még szóba jöhet, mint Allie esetleges
pasija?
Allie és „választottja”
közti évődés és kémia pedig aranyos volt, de az, hogy a lány ennyire gyorsan
tudott átlépni a történteken és rögtön a másik fiú karjaiba ugrani.. ez nekem
elég hihetetlen volt..
***SPOILER VÉGE***
Sylvain és Carter |
De a történetben nem is a
szerelmi háromszög volt a fő téma, hanem inkább a rejtélyek megoldása. A két
fiú inkább csak mellékszereplő volt, akik segítették a lányt a nyomozásban és
egy kis izgalmat, szerelmet, szenvedélyt csempésztek a mindennapokba. Sajnos hosszú
idő óta ez volt az első olyan YA történet, ahol egyik fiúnak sem szurkoltam,
annyira nem volt egyik karakter sem elég „erős”, hogy megfogjon.
A mellékszereplőket viszont
könnyű volt megjegyezni és megkedvelni – még úgy is, hogy voltak egy páran..
Isabelle, az iskolaigazgató, aki végig pátyolgatta Alliet, az őrült
történelemtanár Zelazny, az iskolai barátok közül pedig, Jo, Gabe, Lucas, Rachel mind üde
színfoltjai voltak a történetnek és élveztem nagyon, hogy a barátokról sem volt
egyszerű megállapítani elsőre, hogy kit milyen indíték vezet azért, hogy Allie
közelében lehessen.
Összességében nem volt
hibáktól mentes ez a könyv, de üdítő volt egy olyan történetet olvasni, ahol
rejtély, izgalom volt bőven, de mindez a már megszokott természetfeletti lények
(vámpírok, démonok, angyalok és egyebek) nélkül. A vége nem lett kifejezetten
függővég, de mivel maradt megválaszolatlan kérdés épp elég, ezért nagyon várom
a következő részét és remélem, hogy hasonlóan izgalmas lesz az is!
2013 US borító |
Borító: Nekem elég hétköznapi ez a borító, nem is tűnt fel a könyvek között, teljesen véletlenül akadtam rá. Bár utal a könyvre és a történetre, valami nekem mégis hiányzik belőle. A többféle, megjelent borító közül, nekem a 2013-s amerikai variáció tetszik a legjobban.
Kedvenc karakter: Allie
Szárnyalás: Amikor a két „vetélytársnak” együtt kellett vigyáznia Allie-re
Mélyrepülés: A bálon történtek és a pletykák
Érzéki mérce: Egy YA könyvbe illő pár szenvedélyesebb csók, de semmi több
Értékelés:
Imádom a könyvet! DE: hol a trilógia további két kötete?
VálaszTörlés