KMK ÚJ KÖNYVEK Katt a képre!!!

2012. november 25., vasárnap

C. J. Daugherty - A Cimmeria titka



Cartaphilus Könyvkiadó, 2012
452 oldal
Fordította: Havadi Krisztina
Goodreads: 3,96
Besorolás: YA

Imádom a bentlakásos iskolákban játszódó YA történeteket, így amikor a könyvesboltban rábukkantam erre a könyvre, nem volt egy percig sem kétséges, hogy hazajön velem.

A történet Allie-ről szól, egy 16 éves jó tanuló lányról, aki a szülei szeme-fénye, ám egy nap az imádott bátyja eltűnik és a lány ebbe teljesen belerokkan. Kifordul önmagából, tombol, többször is letartóztatják, iskolákat vált, majd végül a szülei úgy döntenek, hogy vidékre küldik, egy patinás magániskolába, a Cimmeria Akadémiára.  Allie természetesen büntetésként fogja fel, hogy elkülönítik a barátaitól és egy idegen, számára inkább börtönnek ítélt helyre kell mennie, de legnagyobb meglepetésére, az iskola egyáltalán nem olyan borzalmas, mint ahogy hiszi. Bár furcsa rendszabályok vannak – például semmilyen elektronikai berendezés nem használható (nincs tévé, telefon, netezés), de a tanárok nagy részét tegezni lehet, rengeteg program közül lehet választani és nagyon hamar barátokat is szerez. Miután az iskola milliomos szépfiúja is érdeklődni kezd iránta, úgy érzi, hogy megütötte a főnyereményt.
De sajnos semmi nem az, mint aminek látszik.. Kiderül, az iskolába csak nagyon gazdagok és befolyással rendelkezők gyermekei járnak, így Allie nem érti, hogy ő, a teljesen átlagos családi háttérrel rendelkező tinédzser, hogyan kerülhet ide. Az iskola ódon falai sok titkot rejtenek, közöttük a legnagyobb az Éjjeli Iskola, amiről mindenki suttog, ahová csak pár beavatott juthat be, és aminek a célját és működését a legnagyobb rejtély övezi. Kik a tagjai az Éjjeli Iskolának és mi a céljuk? Ki vagy mi az a furcsa lény, ami a diákokat rémisztgeti és mi áll a rejtélyes támadások hátterében? Ki lehet Allie, hogy ebbe az iskolába kerülhetett? Vajon kiben bízhat meg a barátai közül? Rengeteg kérdés merül fel és a lányra vár a feladat, hogy ezeknek utánajárjon, ami persze nem éppen veszélytelen..

Pár évvel ezelőtt néztem egy spanyol sorozatot, El Internado (Az internátus) címmel, és ahogy belemélyedtem ebbe a történetbe, azonnal ez a sorozat ugrott be róla. Ott is hasonló rejtélyek borzolták a tanulók idegeit, mindenki gyanús volt, senki nem tudott semmit a másikról és egyik rejtélyt követte a másikat...
Ez a könyv pont ilyen volt. Először azt hittem, hogy egy teljesen megszokott, pici rejtéllyel és természetfeletti szállal övezett történetet fogok olvasni, de legnagyobb meglepetésemre nem ez történt.  Kliséből volt bőven itt is, a már kötelező szerelmi háromszögtől kezdve – a „jófiú” és a „rosszfiú” harca a lányért, a kötelezően gonosz, gazdag lány a sleppjén át, egészen a szintén kötelező elemig, a BÁLig és még sorolhatnék jó pár dolgot, de ettől függetlenül mégis tudott valami pluszt adni, valamit, amivel lekötött a történet az első oldaltól az utolsóig. 

Cimmeria Akadémia
Az írónő leírása alapján teljesen beleszerettem ebbe az iskolába.  Szívesen tanultam volna egy ilyen helyen, nagyon tetszett a könyvtár, az elegáns étkező, a segítő prefektusok, az angolórák (itt valószínűleg nem utáltam volna meg a verselemzést, ahogy a mi iskolánkban sikeresen megutáltatták velem egy életre), a hatalmas park, a sötét, misztikus erdő, az eldugott kápolna, benne titokzatos ábrákkal és mindent, ami ide tartozott. Allie nem hitte el (és én sem), hogy a XXI. Században lehet úgy létezni, hogy az ember nem használ semmilyen modern technológiát, de beigazolódott, hogy ez működik. Annyi minden történt velük, annyi programjuk, annyi tanulnivalójuk volt, hogy egy idő után már a lány sem kereste a netet, a telefont és semmi egyebet.

 Allie
Történésből és izgalomból pedig volt bőven… Én személy szerint elég hamar rájövök a titkokra, de ebben a könyvben a vége felé is még mindig azon morfondíroztam, hogy vajon ki, vagy mi állhat a rejtélyek mögött és lelkesen nyomoztam Allie-vel együtt. A lány amúgy egy teljesen kedvelhető, a korának megfelelő problémákkal küzdő tinédzser, akivel könnyű azonosulni, átérezni a problémáit és nagy örömömre az író nem csinált belőle sem Mary-Sue karaktert, sem pedig egy szuperhőst. Persze voltak buta dolgai neki is, de ne feledjük, egy tiniről van szó.
Amivel problémám volt, az a YA könyvekben megszokott „kötelező” szerelmi háromszög. Sylvain, az iskola szívdöglesztő francia szépfiúja és Carter, a jóképű, de mufurc, árva fiú voltak azok a srácok, akik között Allie-nek választania kellett. Aki olvasott már hasonló típusú könyveket, hamar rájön (én is rájöttem), hogy a lány kit fog választani és itt pontról pontra a megszokott sémát olvashattuk. 

***SPOILER***

Ami számomra furcsa volt, hogy a bálon történtek után, Allie még hajlandó volt szóba állni a fiúval, és ami még furcsább, hogy az írónő úgy tekerte a szálakat, hogy ez a fiú a történet végére újra a „szerelmi háromszög” egyik résztvevője lehetett. Ez most komoly? Egy ilyen dolog után ez a fiú még szóba jöhet, mint Allie esetleges pasija?
Allie és „választottja” közti évődés és kémia pedig aranyos volt, de az, hogy a lány ennyire gyorsan tudott átlépni a történteken és rögtön a másik fiú karjaiba ugrani.. ez nekem elég hihetetlen volt..

***SPOILER VÉGE***

Sylvain és Carter
De a történetben nem is a szerelmi háromszög volt a fő téma, hanem inkább a rejtélyek megoldása. A két fiú inkább csak mellékszereplő volt, akik segítették a lányt a nyomozásban és egy kis izgalmat, szerelmet, szenvedélyt csempésztek a mindennapokba. Sajnos hosszú idő óta ez volt az első olyan YA történet, ahol egyik fiúnak sem szurkoltam, annyira nem volt egyik karakter sem elég „erős”, hogy megfogjon.
A mellékszereplőket viszont könnyű volt megjegyezni és megkedvelni – még úgy is, hogy voltak egy páran.. Isabelle, az iskolaigazgató, aki végig pátyolgatta Alliet, az őrült történelemtanár Zelazny, az iskolai barátok közül pedig, Jo, Gabe, Lucas, Rachel mind üde színfoltjai voltak a történetnek és élveztem nagyon, hogy a barátokról sem volt egyszerű megállapítani elsőre, hogy kit milyen indíték vezet azért, hogy Allie közelében lehessen.

Összességében nem volt hibáktól mentes ez a könyv, de üdítő volt egy olyan történetet olvasni, ahol rejtély, izgalom volt bőven, de mindez a már megszokott természetfeletti lények (vámpírok, démonok, angyalok és egyebek) nélkül. A vége nem lett kifejezetten függővég, de mivel maradt megválaszolatlan kérdés épp elég, ezért nagyon várom a következő részét és remélem, hogy hasonlóan izgalmas lesz az is!

2013 US borító
Borító: Nekem elég hétköznapi ez a borító, nem is tűnt fel a könyvek között, teljesen véletlenül akadtam rá. Bár utal a könyvre és a történetre, valami nekem mégis hiányzik belőle. A többféle, megjelent borító közül, nekem a 2013-s amerikai variáció tetszik a legjobban.

Kedvenc karakter: Allie

Szárnyalás: Amikor a két „vetélytársnak” együtt kellett vigyáznia Allie-re

Mélyrepülés: A bálon történtek és a pletykák

Érzéki mérce: Egy YA könyvbe illő pár szenvedélyesebb csók, de semmi több

Értékelés:
 


 

1 megjegyzés:

Rendszeres olvasók