KMK AKCIÓ

2013. április 30., kedd

Jus Accardo: Tremble

Entangled Teen, 2013
352 oldal
Goodreads: 4,62 - de ezt még nem veszem megbízható forrásnak, mert a könyv még nem jelent meg
Besorolás: YA, paranormal, urban fantasy

Szavakkal nem tudom elmondani, hogy mennyire vártam ezt a könyvet. A második rész függővége miatt egész télen a falat kapartam:-) és számoltam a napokat, hogy mikor tudhatom meg, hogy mit történt a főszereplőinkkel, főleg persze Kale-lel. Úgyhogy kérlek nézzétek el nekem, hogy nagyon lelkes voltam/vagyok/leszek a történettel kapcsolatban.

Dez Cross problémákkal küzd. Majdnem 18 és lassan az őrület határára kerül annak a szernek a hatására, amivel a Denazen a képességeit akarta fokozni. A hozzá közelálló emberek hátat fordítottak az ellenállásnak és most a rossz oldalon harcolnak tovább. És ott van még Kale is... A dolgok nem is állhatnának rosszabbul.
De persze a helyzet még ennél is rosszabb. A Denazen új kísérletbe kezd - amit Uralkodásnak (Domination) neveznek el - és ez beválik. Ez viszont annyit jelent, hogy el kell tüntetni a régieket, hogy az újak a helyükre jöhessenek. A parancsot pedig kiadták: a második kísérlet összes résztvevőjét - beleértve Dezt is - likvidálni kell. A jó hír az, hogy az eredeti  kísérletből van egy túlélő. Egy asszony, akinek a vére meggyógyíthatja a második generációs csapat defektjeit. De nem csak az ellenálló Sixek tudnak róla.
Cross pedig bármit képes bevetni azért, hogy Dez ne juthasson a gyógymódhoz - beleértve azt az egy dolgot is, ami darabokra szaggathatja Dez szívét. 

És Jus megcsinálta. Ismét. A könyvet egyszerűen képtelen voltam letenni és ha nem tudtam olvasni, akkor is egyfolytában a történet körül forogtak a gondolataim.

Az első részre azt mondtam, hogy olyan, mint amilyen a főhősnő is. Akciódús, egyfolytában pörög a történet és csak azért lassul be néha, hogy a szereplőink jobban megismerhessék egymást. A második rész is ilyen volt, de abban már több olyan rész volt, amiben az érzelmek játszottak főbb szerepet. A befejezésnél éreztem azt, hogy a harmadik rész rengeteg szívet tépő pillanatot fog okozni. És igazam is lett. Ahogy belemélyedtem a könyvbe, eleinte folyamatosan szitkozódtam, hogy hogyan képes ezt csinálni velünk az írónő. Körülbelül négy-öt oldalanként törte össze úgy az én szívemet is (Dezéről már ne is beszéljünk:-)), hogy a végén kiskanállal kapartam össze az egészet. Amikor azt hittem, hogy már nem lesz rosszabb, akkor még egy újabb tőrt döfött a szívünkbe, hogy aztán teljesen megsemmisülve, az alapoktól építhessünk fel újra mindent.
Persze itt is volt jó pár akció jelenet, néha csak kapkodtam a fejemet, hogy egy-egy szituációból hogyan fognak élve kikeveredni, de azért nagyon sok érzelmes részt is kaptunk. Annak pedig külön örültem, hogy a nemrég megjelent rövid történet, a Faceless – szervesen kapcsolja össze a két részt (Toxic és Tremble) és Brandt szerepet kap ebben a regényben is. Nagyon megkedveltem őt és jó volt újra látni.

Dez és Alex
Alex is nagy kedvencem, még akkor is, ha néha hatalmas „s…fej” tud lenni, főleg, ha Kale-lel kerül össze. Látszik rajta, hogy élvezi, hogy "szívja a másik vérét". De mégis mindig ott van Dez mellett és segítségére van még a leglehetetlenebb helyzetekben is. Gingert viszont még mindig nem sikerült megkedvelnem. Egy ravasz, sunyi öregasszonynak tartom, még úgy is, ha tudom, hogy mindennek, amit tesz, oka van, és mint vezető, nem az egyének jólétét tartja szem előtt, hanem az egész közösségét. De akkor is… Néha jobban utáltam, mint a Denazen csapatát:-).
Dez pedig továbbra is ugyanaz a vagány fiatal lány, akit az első részben megszerettem. Nem tud egy percig sem a fenekén ülni, ha kell, ha nem, bajba kerül, ráadásul most még motivációja is van arra, hogy olyan dolgokba keveredjen, amit épeszű ember elkerülne. Eddig is kedveltem, de most már végleg bekerült a kedvenc főhősnőim közé. Attól függetlenül, hogy szinte minden összeesküdött ellene, harcol az életéért, harcol a szeretteiért és főleg egy személyért - pedig vele kapcsolatban a könyv nagy részében kés élen táncol… Imádom, hogy sose adja fel a reményt és minden helyzetben megmarad a fanyar humora. Néha olyan mondatai vannak, hogy azt tanítani kellene!
És hát persze KALE. Ígérem, rövidre fogom:-). Az első két részben csak hallhattuk, hogy létezik egy sötét
Kale és Cross
oldala is, illetve néha rövid időre ízelítőt kaphattunk belőle. Ebben a részben viszont „mr. Ártatlanság” eltűnik és helyébe egy olyan személyt kapunk, akitől még engem is, aki hatalmas rajongója vagyok, párszor kirázott a hideg. Számító, racionálisan gondolkodó bérgyilkos. Pontosan az, amire anno kiképezték és aki bizonyos dolgok miatt még veszélyesebb, mint volt. Imádtam ezt az oldalát is megismerni – végre nem csak az „ártatlan kisfiút” láthattuk belőle. Hogy mi történik vele és Dezzel, azt sajnos nem árulhatom el, mert az már hatalmas spoiler lenne:-), de annyi biztos, hogy ennyire még nem izgultam értük egyik részben sem. A mellékszereplők pedig most is folyamatosan változnak és továbbra is érnek minket meglepetések azzal kapcsolatban, hogy ki kinek az oldalán áll és vajon segítő vagy rossz szándék vezérli.

Amire még nagyon kíváncsi voltam, hogy Jus hogyan írja meg a könyv végét úgy, hogy az érdeklődésünket továbbra is fenntartsa, mert bár eredetileg 3 részesnek készült a sorozat, de az írőnő tavaly ősszel bejelentette be, hogy végül öt részes lesz (plusz a kis novellák). Jelentem, sikerült neki:-). Sok szálat hagyott nyitva és beletett egy olyan csavart, ami – bár annyira nem köröm lerágósan, mint a második rész végén, de – elég jó kis függővéget kreált a regénynek. A végére meglepetésként betett Kale szemszögű részt pedig külön imádtam. Egyrészt az egyik olyan részt mutatta meg, amire szerintem sokan lesznek kíváncsiak a könyv elolvasása után, másrészt pedig Kale fejében lenni... még mindig hatalmas élmény!

Természetesen nem volt hibáktól mentes ez a regény és ha nagyon keresnék, biztosan tudnék sorolni párat, de a történet annyira lekötött, hogy nem ezekre figyeltem. Összességében egy nagyon jó kis részt kaptunk, amit minden Touch rajongónak olvasnia kell!

A könyvért hatalmas köszönet az Entangled Publishing kiadónak!

Borító: Kale nagyon jó lett rajta – higgyétek el, hogy ezt nem az elfogultságom mondja:-), pont ilyen sötét karakter ebben a részben, de Dezzel nem vagyok kibékülve. Valahogy őt másképp képzelem el, kicsit vagányabbul – és ezen az sem javított, hogy a második rész borítóján teljesen másképp nézett ki.

Kedvenc karakter: Kale, Dez, Alex, Brandt

Szárnyalás: ide most rengeteg mindent tudnék írni, már az maga egy oldalnyi bejegyzés lenne, de azzal csak mindent elspoilereznék.

Mélyrepülés: a könyv eleje. Ennyire már régen törték össze a szívemet olvasás közben.

Érzéki mérce: ez egy eléggé érzelmes rész, de itt most, ami miatt karikáznom kellene, azok inkább az erőszakos részek, amiből van elég, hisz a harc már folyik a Six és a Denazen között és egyik fél sem válogat az eszközökben.

Értékelés: 
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Rendszeres olvasók