KMK AKCIÓ

2013. május 12., vasárnap

Ally Condie: Reached - Célhoz érve

Ciceró Könyvstúdió 2013
274 oldal
Goodreads: 3,64
Fordította: Balogh Anna
Besorolás: YA, disztópia

Az első két részt nagyon szerettem, így kíváncsian vártam a befejező kötetet is. A Könyvfesztivált követően sikerült gyorsan beszereznem és azonnal bele is vetettem magam Cassia, Ky és Xander történetébe.

"A Társadalom elhagyása után Cassia és Ky ugyan megtalálták azt, amit kerestek, de újra elveszítik egymást: Cassia a Társadalomban kap munkát, ahonnan a Felkelésnek kell dolgoznia. Kyt a Társadalom határain kívülre vezénylik, és pilótaként vesz részt a Felkelésben. Mind e közben Xander orvosként működik közre abban, hogy a születő csecsemőket immúnissá tegyék nemcsak a fertőzésekre, hanem a Társadalom által terjesztett, felejtést okozó piros tablettára is.
A New York Times bestseller listáját vezető Matched-trilógia váratlan fordulatokat hozó befejez részében a három főszereplő felváltva meséli el az eseményeket. A végkifejletet senki sem láthatja előre: vajon van-e valódi különbség a Felkelés és a Társadalom között, vagy mindez csak látszat? És vajon milyen szerepe lesz Xandernek Cassia és Ky kapcsolatának alakulásában?"

Valójában mit vártam ettől a résztől? Kemény és elkeseredett harcokat, ahogy a Felkelők átveszik a hatalmat (vagy legalábbis megpróbálják), a rengeteg kérdésemre választ és természetesen a szerelmi háromszög megoldását - amire persze már volt ötletem az előzmények alapján. Ehhez képest kaptam egy katasztrófa történetet, betegségekről, virológiáról, pestisről, gyógymódok kereséséről és egy számomra teljesen sótlanná váló szerelmi háromszögről.

Ami élvezhetővé tette az egészet, az a három különböző szemszög. Mivel mind a hárman
Mariposa liliom
(Cassia, Ky és Xander) teljesen más környezetben teljesítettek szolgálatot, így tökéletes betekintést nyerhettünk, hogy hol mi is történik éppen, mivel segítik a Forradalmat. És el is jutottunk a fő problémámig: a forradalomig. Rendben van, hogy nem kell mindenáron egy térdig vérben gázoló hatalomátvétel, főleg nem egy YA történetben, de ami itt volt, olyan a világon nincs. Főleg annak tükrében, hogy a Társadalom az előző könyvekben mennyire keménykezűen bánt mindenkivel, aki ellenállt. Ehhez képest csak pislogtam, hogy mennyire könnyedén történt minden. Hiányzott az egész történetből az akció, a nagy katarzis, mert ez a vírusos dolog nekem egy idő után unalmassá tette és megállította az egész történetet. Kiváncsi lettem volna például a Másországra nagyon, amit sokszor említettek. Nem értettem például azt sem, hogy a Felkelők nagyon okos tudósai/orvosai, akik kifejlesztették a "fegyvert", amit a hatalomátvételhez használtak, vajon nem hallottak még arról, hogy vírusmutáció?

A szereplők közül Xander volt az, aki számomra megmentette a történetet. Az ő részeit nagyon kedveltem, ő vitt egy kis életet az egészbe, hiszen vele történt talán a legtöbb minden. A másik két főszereplő mintha csak sodródott volna az eseményekkel, Xander viszont az "orvos" mivolta miatt nagyon hamar az események középpontjában találta magát és bőven kivette a részét mindenből.
Amennyire szerettem Cassia és Ky kapcsolatát az első részekben, itt annyira csalódtam bennük. Nem éreztem köztük a kémiát, még csak egy aprócska szikrát sem. Mind a kettő vágyott a másikra (hisz a történet nagy részét távol töltötték egymástól), de egyszerűen nem jött át semmi a nagy vágyakozásukból. A mellékszereplők közül viszont volt egy nagy kedvencem: Indie, az ügyes és bátor pilótalány. Az egészben az volt a legfurcsább, hogy Indie és Ky között jobban éreztem a kémiát, mint Cassia és Ky között. Természetesen nem árulom el, hogy Cassia végül melyik fiú mellett döntött - bár, ha olvastátok az első két részt, akkor nem lesz nehéz kitalálni:-), de így utólag végiggondolva, az utolsó rész alapján, szerintem egyikkel sem alkotott (volna) jó párost. 
Amit viszont szerettem a történetben, az a sok versrészlet. Én, aki nem vagyok egy nagy versrajongó, sokszor elvesztem a gyönyörű versrészletek között és miután befejeztem a könyvet, képes voltam megkeresni a teljes verseket és elolvasni. A másik, ami szintén jó ötletnek bizonyult, az a levéltárosokon keresztüli cserekereskedelem és a Galéria megalakítása. A sorozat lezárásával sem volt problémám, nekem tetszett, hogy pár dolgot az írónő ránk hagyott, hogy mi gondoljuk tovább.

Összességében ez a rész kicsit csalódás lett nekem, nagyon sajnálom, hogy a történet nem olyan lett, mint amit vártam, hiszen az első két rész alapján minden lehetősége meglett volna arra, hogy egy ütős harmadik, befejező részt kapjunk.

Borító: Még mindig gyönyörű, a legszebbek között tartom számon a sorozat borítóit. Köszönöm, hogy kiadó megtartotta az eredetit.
John Singer Sargent: Halászó lány San Vigiliónál

Kedvenc karakter: Xander, Indie

Szárnyalás: a sok gyönyörű versrészlet

Mélyrepülés: a "forradalom"

Érzéki mérce: Egy-két csók elcsattan, de szigorúan a YA keretei között

Értékelés:





2 megjegyzés:

  1. Én ugyanezt éreztem már a második rész közben, bár engem még sokkal jobban idegesítettek azok a hibák, amiket kiemeltél. :)

    VálaszTörlés
  2. Sziasztok!
    Nézzetek be hozzánk, kaptatok egy kis meglepit :)
    http://konyvfaninfo.blogspot.hu/2013/05/dij.html#more

    VálaszTörlés

Rendszeres olvasók