Maxim Könyvkiadó 2013. október 1.
Fordította: Komáromy Rudolf
496 oldal
Goodreads:
Besorolás: YA, angyalok
Az utóbbi évek több meglepetéssel szolgáltak, mint amire az angyalvérű Clara Gardner valaha is számított volna.
Miután kiderítette, milyen különleges szerepet játszik a többi
angyalvérű között, eltökélte magát, hogy megóvja Tucker Averyt a gonosz
erőtől, amely őt magát követi… még akkor is, ha ennek érdekében
mindkettejük szívét össze kell törnie. A város elhagyása tűnt a legjobb
megoldásnak, tehát visszatért Kaliforniába – akárcsak Christian
Prescott, az ellenállhatatlan vonzerejű fiú abból a látomásból, amely
egész kalandozását elindította.
Amíg Clara igyekszik helytállni egy számára ijesztően új világban,
fölfedezi, hogy a bukott angyal, aki megtámadta őt, most minden lépését
figyeli. És nem is egyedül. Fenyegetően közeledik a fekete szárnyúak
elleni harc, és Clara tudja, hogy végül teljesítenie kell küldetését. Az
pedig áldozatokkal és árulásokkal jár.
Az Angyalsors sorozat izgalmas záróakkordjában Clarának egyszer s mindenkorra döntenie kell saját sorsáról.
Bizony meg van a varázsa a sorozat befejező részeknek, főleg azoknak, amik különösen kedves sorozatok. Nekem ilyen volt Cynthia Hand Angyalsors trilógiája, óriási kedvenc, elsősorban a csodálatos lírai hangja, és a szívemhez nőtt karakterei miatt. Máris hiányoznak, legszívesebben újra kezdeném elölről. De sok egyéb oka is van, ami miatt kiérdemli a kedvencelést. Szerettem ezt a világfelépítést, az angyalok ábrázolását, hierarchiáját, szerepüket. Különlegesen jó ötlet volt az írónőtől a dicsfény használata, végül akár fegyverként is. Tetszett a szárnyak árnyalatbeli különbsége, attól függően, mennyire tiszta a vére az adott angyalvérűnek.
Aztán ott vannak a látomások, amik mutatnak valamit a lehetséges jövőből, de mégsem kőbe vésett események, legalábbis Jeffrey esetében akár valóra sem válnak.
A legjobban azonban talán a pokol egészen egyéni ábrázolása tetszett. Végre nem egy lávától bugyborékoló égő katlanként láthattuk villás farkú ördöggel, hanem a saját világunk másaként szerepelt, fekete-fehérben, szürke emberekkel, átszőve minden bánattal, fájdalommal, csupa negatív érzelemmel. Félelmetes volt ezeket a jeleneteket olvasni.
Visszatérve erre a részre, ott tartottunk a történetben, hogy Clara szakított Tuckerrel, leginkább a fiú érdekében, hiszen Clara nem akarja hogy bármi baja essen az őt üldöző feketeszárnyúak miatt.
Angela és Christian társaságában elkezdik a tanulmányaikat a Stanfordon. Clara az orvosit választja, mindenképpen segíteni akar az embereknek a "való életben".
Engem ez az egész egyetemre megyünk téma megijesztett. Hogyan folytatódhat így a történet? Hogyan fog így Clara találkozni az 1500 km távolságban élő Tuckerrel? Nos, Clarának ez is sikerül, bár nem akarattal, de találkoznak párszor. Tucker amikor túljut azon, hogy elmerüljön a sértettségben és emiatt bunkó módon viselkedjen, rájön, hogy Clara sem tud túllépni a szerelmükön, és ez reménnyel tölti el. Igen ám, de Christian is ott van a képben, sőt annyira ott van, hogy még egy Team Tucker rajongónak is lehetetlen nem szeretni őt. Őszintén, kitartóan, védelmezőn szereti Clarát. Mindkét srác tökéletes úriember, kedvesek, rendesek, szeretik őt. Lesz meglepetés, fordulat, zuhanás, halál, felemelkedés, mennyország. Mégis, túl minden síráson, ott a remény. 
A harmadik részt olvasva derült ki számomra, mennyire fontos a történet szempontjából ismerni az Angyalnyár című novellában történteket. Ugyanis Angela ebben a részben sokkal nagyobb szerepet kap, ami összefügg azzal a férfival, akivel az olaszországi nyaralás során együtt volt.
Clarának új látomás ismétlődik egyre gyakrabban, hamarosan kiderül, Christiant is ez a látomás gyötri, de az övében Clara súlyos sérültnek tűnik. Ha ez még nem lenne elég, a lány észreveszi, hogy egy fekete madár követi, sejtése beigazolódik, a madár egy feketeszárnyú, mégpedig Samjeeza.
A tavaszi szünetben hazautaznak, és a látomás beigazolódik, összecsapnak a feketeszárnyúakkal, és úgy alakul, hogy Angelát a Pokolba viszik. Nincs más kiút, Clara alkut köt Samjeezával, hogy kijuttathassa a barátnőjét. De nem csak őt találja a Pokolban..
A befejező rész karaktereiről is órákig lehetne beszélni, felbukkan Clara apja, ő képzi ki a lányát arra, hogy a dicsfényt fegyverként is tudja használni. Az edzések során természetesen beszélgetésekre is sor kerül, és Clara egy alkalommal az édesanyjával is tud találkozni. Keserédes jelenetek ezek, nagyon szerettem. Néhány visszaemlékezős jelenet sok mindent megmagyaráz, elgondolkodtat.
Megismerjük Jeffrey új életét, a barátnőjét, és végig izgulhatunk, vajon melyik oldalon köt ki. Samjeeza és Asael mindketten okoztak meglepetéseket. Samjeeza és Clara anyjának sztoriját szívesen olvasnám egy külön történetben, ahogy a renitens Jeffrey további sorsa is nagyon érdekel.
Hiába van epilógus a könyv végén, kilenc évvel a történet utáni időben, nem akarom tudomásul venni, hogy vége. Szerintem ezzel mások is így lesznek és a fanfic oldalakat elárasztják majd a lehetséges folytatások.
Két dolog a végére, kíváncsi vagyok, ki veszi észre az epilógusban elhangzó halvány utalást valamire, ami nincs kimondva, mert az már túl........ E-mailben várom a válaszokat!
A másik, Cynthia Hand összes további történetét figyelni és olvasni fogom, remélve azt, hogy megismétlődik az Angyalsors trilógia iránt érzett rajongásom.
Borító: Tökéletes, ahogy a sorozat minden borítója gyönyörű.
Kedvenc karakter: Clara, Tucker, Christian
Szárnyalás: Fura, de nekem a Pokol nagyon tetszett.
Mélyrepülés: Azt hiszem jobb ha nem nézünk utána, hogy kinek ki a testvére, gyereke, unokaöccse,stb....
Érzéki mérce: Teljesen a ya keretein belül marad. Az érzelmek hullámzása miatt a zsebkendők kikészítése erősen ajánlott.
Egy kis extra a végére:
Találtam néhány képet a Stanford Egyetemről, ahol a történet fele játszódik, ismerjétek meg Clara, Angela és Christian egyetemének nevezetességeit! (Forrás: Annareads.com)
Angela látomásában szerepelt a jellegzetes járólap és a pálmafák a háttérben. (balra)
Clara kolesza, elől látszanak a bringák, amivel előszeretettel közlekednek a diákok a campus területén. (jobbra)
Stanford Memorial Church kívülről és belülről. Itt található a könyvben is szereplő "labirintus".
Végül egy kép felülnézetből. Azt hiszem, igazán büszke lehet magára, aki erre az egyetemre bekerül.
30% kedvezménnyel vásárolhatod meg a könyvet a kiadótól 2013. október 31-ig:
Beleolvasó:
ÉS LEGVÉGÜL A NYEREMÉNYJÁTÉK:
További állomások:
Szept. 19. Angelika blogja
Szept. 21. MF Kata blogja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése