A Blogturné Klub a már megszokott formában szeretné Nektek bemutatni az Ulpius-háznál megjelenő, Heidi McLaughlin Forever My Girl - Örökké a csajom című könyvét. Október 3 és október 17 között 8 blogger 8 állomáson írja meg a véleményét a könyvről, miközben érdekes információkkal lát el Titeket a frissen megjelent könyvről!
A könyvbemutatáson túl nyereménykönyvekkel is gazdagodhattok. A nyereményjáték részleteiről a poszt alján olvashattok!
Ulpius-ház, 2013
300 oldal
Goodreads: 4,11 (több, mint 14 ezer értékelésből)
Besorolás: NA, realista, romantikus
Sosem hittem volna, hogy rocksztár lesz belőlem. Az egész életem előre eltervezett volt. Futballozás a főiskolán. Bekerülni a Nemzeti Futball-ligába. Házasság a középiskolai szerelmemmel, majd boldogan élni, míg meg nem halok.
Mindkettőnk szívét összetörtem aznap, amikor közöltem vele, hogy elmegyek. Fiatal voltam. A magam szempontjából jó döntés volt, ám kettőnket illetően nem volt az. Lelkem bánatát zenében sírtam el, de őt soha nem feledtem. Az illatát... A mosolyát...
Most hazafelé tartok.
Tíz év telt el.
Remélem, képes leszek mindezt elmagyarázni neki ennyi idő után.
Még mindig utána sóvárgok. Ő az én örök szerelmem...
Akkor
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy amerikai kisváros. Élt ott négy jóbarát, két fiú és két lány. A fiúk élsportolók voltak és fényes karrier várt rájuk, az életüket pedig a barátnőikkel tervezték el, a tervükben kisvárosi élet, boldog család, gyerekek szerepeltek és hogy soha nem válnak el egymástól. De az egyikük mégsem boldog, mégsem olyan tökéletes az élete, mint a többiek hiszik és hirtelen felindulásból úgy dönt, hogy az eddigi életének hátat fordít és új életet kezd valahol máshol. Otthagyja a várost, a családját, a barátait és a barátnőjét, aki bár kétségbeesetten próbált rájönni arra, hogy mit követett el, ami a szakításukhoz vezetett, magára marad.
Most
10 év telt el azóta, az élet megy tovább, de egy borzalmas tragédia miatt a fiú visszatér a városba...
Elolvastad a fülszöveget? És mit gondolsz? Szerintem ugyanazt, amit én is először. Ilyen történetet nem is egyet olvashattál. Miért is kellene elolvasnom? - mondhatnád magadnak. Ezt kérdeztem én is magamtól, de ettől függetlenül nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy mi az, ami ilyen sok olvasót arra késztetett, hogy ennyire felértékelje ezt a regényt. Bevallom, most már én is közéjük tartozom és azt mondom, hogy érdemes a kezedbe venni a könyvet és megismerni Liam, Josie, Katelyn és Mason történetét. Miért? Mert az írónő ebből az aránylag egyszerű történetből kihozta a legjobbat és egy nagyon ütős regényt alkotott. Mivel tudta ezt elérni? Az írásmódjával. Képes volt egy olyan érzelmekkel teli, erős kezdést írni, ami után egyszerűen nem tudod letenni a könyvet és már csak azért is végigolvasod - azon felül, hogy a történet is magával ragadó - hogy meg tudd nyugtatni a saját lelked, hogy megtudd, ilyen kezdet után a szereplők végül megkapják-e a várva várt boldogságot.
A történetet váltott szemszögből (Liam és Josie) ismerjük meg és én ezt a fajta mesélést még mindig nagyon szeretem, mert a legjobban úgy ismerhetsz meg egy adott történetet, úgy tudsz leginkább véleményt alkotni róla, ha ugyanúgy megismered mind a két főszereplő nézőpontját. Ezt a két szemszöges történetet még egy valami gazdagít tovább, mégpedig a visszaemlékezések arról az időszakról, amikor még fiatalok voltak, szerelmesek, boldogok és úgy érezték, hogy az övöké a világ.
Érdekes, hogy engem nem is annyira a főszereplők fogtak meg, hanem inkább ezek a visszaemlékezős részek, amivel sokkal élhetőbbé, sokkal érzelmesebbé tudta tenni az írónő az egész történetet. Ezek voltak a kedvenc részeim a könyvben.
Liam vonzó, tetovált, rocksztár - ami a gyengém lehetne, de mégis egyszerűen képtelen voltam őt a könyv második
Amit igazán élveztem a regényben, hogy az írónő nem csak a két főszereplőt helyezte előtérbe, hanem a körülöttük élő barátaikat és családtagjaikat is. Katelyn nagyon a szívemhez nőtt az ikreivel együtt, Peyton, a kisebbik lánya és Liam kapcsolata pedig nagyon szivet melengető volt. És Mason. Nem sűrűn olvastam olyan könyvet, ahol bár a szereplő nem volt ott valójában, mégis annyira meg tudtam kedvelni a karakterét a sok visszaemlékezésen keresztül, hogy a kedvenc szereplőim közé tornászta fel magát. És ez szerintem nagyon jó munkára vall.
A kisvárosi élet is szépsége is nagyon átjött, imádtam, és bár én nagyvárosi lány vagyok, de valahol a szívem mélyén szívesen élnék egy ilyen nyugodt, békés helyen, ahol mindenki gyerekkora óta ismeri a másikat és sokkal mélyebbek a kapcsolatok, mint egy nagyvárosban, ahol gyakran még a szomszédainkat sem ismerjük.
Összességében a kisebb hibái ellenére nagyon szerettem ezt a történetet, ami egy borzalmas tragédiáról, újrakezdésről, második esélyről és egy mindent túlélő szerelemről szól. Az írónő bebizonyította, hogy érdemes odafigyelni rá és nagyon várom a következő kötetet!
Borító: Tetszik. Kellően visszaadja a történet hangulatát.
Kedvenc karakter: Mason, Katelyn
Szárnyalás: a visszaemlékezős részek
Mélyrepülés: Liam apja
Érzelmi mérce: a történet nagyon érzelmes, főleg az eleje az érzékenyebbeket (mint például én voltam a könyv olvasásakor:-) megríkathatja
Értékelés:
Blogturné extra - Karakterinterjú Liammel
(Figyelem - elképzelhető, hogy spoileres egy-egy része az interjúnak, így érdemesebb a könyv olvasása után elolvasni)
Én: - Hello Liam! Hogy mennek a dolgok, amióta visszaköltöztél Beaumontba?
Liam: - Tökéletesen. Boldog vagyok. Még mindig azt csinálom, amit imádok, de este Jojo és Noah vár rám.
Én: - Ez annyira édes! Azt mondtad miután elmentél, hogy csak egy évre mész el. Mi változott, ami miatt végül 10 év lett belőle?
Liam: - Az, amit mindig is kerültem, az élet. Az évek elszálltak és a következő, amire emlékszem, hogy már 3 év telt el, majd 5. Nagyon elfoglalt voltam és az életem már többé nem volt az enyém.
Én: - Gondoltál arra, hogy felhívd Josie-t ez idő alatt?
Liam: - Minden nap és ezen napok mindegyike új dalszövegekre inspirált.
Én (*elolvadtam*): - Hogyan érezted magad abban a pillanatban, amikor ráébredtél arra, hogy Noah a te fiad?
Liam: - Sokkolt és dühös voltam, hogy kimaradtam az életéből. Alig várom, hogy megismerjem őt és
elhatároztam, hogy többé nem hagyom ki egy napját sem.
Én: - Mit éreztél, amikor kiderült, hogy eddig Nick nevelte?
Liam: - Gyilkos dühöt. A középiskola alatt Nick rengetegszer próbálta ellopni Josie-t, így amikor megláttam, hogy a kezét szorítja a temetésen, majdnem felnevettem és megkérdeztem, hogy milyenek a lopott percek, de nem akartam Josie-t zavarba hozni. Le kellett nyelnem a büszkeségemet és megadni neki az ártatlanság vélelmét, de semmi esetre sem fogja tovább nevelni a fiamat.
Én: - Nagyon örültem annak, hogy amint tudomást szereztél Noah-ról, rögtön apaként kezdtél viselkedni és nem próbáltál meg kibújni a felelősség alól.
Liam: - Josie és én mindig is beszélgettünk gyerekekről, így akartuk őt, akár ott voltam, hogy felneveljem, akár nem. Attól a pillanattól kezdve akartam őt, ahogy megláttam.
Én: - Szóval nemcsak sikeres rocksztár, de hihetetlenül jóképű férfi és családcentrikus apa is vagy? Van valami hibád is?
Liam: - Otthagytam az ajtóban sírva, magyarázat nélkül az életem szerelmét.
Én: - Touche...bárcsak ne tetted volna ezt vele. Van olyan életre szóló leckéd, amit nagyon szeretnéd, hogy Noah megtanuljon tőled?
Liam: - Hogy kövesse az álmait, bármik is legyenek azok.
Én: - Határozottan jó lecke, főleg a tapasztalataid után. Engedni fogod valaha, hogy kapcsolatba lépjen az apáddal?
Liam: - Nem, soha.
Én: - Az édesanyáddal javult a kapcsolatod, amióta visszajöttél?
Liam: - Egy kicsit. Havonta egyszer átjön, hogy Noah-val legyen. Noah meg akarja ismerni őt, így megengedjük nekik, hogy együtt legyenek.
Én: - Ez tényleg nagyszerű. Mi a véleményed arról az ötletről, hogy Harrison jöjjön össze Katelynnel?
Liam: - Harrison tényleg nagyszerű srác és nagyon jó apa. Katelynt pedig úgy szeretem, mintha a testvérem lenne és tudom, hogy ő most megsebzett, de azt is tudom, hogy Harrison a tenyerén hordozná és nagyon jó apja lenne Peytonnak és Elle-nek.
Én: - Szurkolok neki! Nem akarlak a családodtól sokáig távol tartani szombat este, így már csak egy kérdésem maradt...
Liam: - Ne kímélj.
Én: - Ha egyszer még beszélhetnél Masonnel a halála előtt, mit mondanál neki?
Liam: - Hogy sajnálom.
Én: - Biztos vagyok benne, hogy most büszke lenne rád, hogy visszajöttél és gondját viseled a saját és az ő családjának is.
Liam: - Ez minden, amit tenni akarok.
Én: - Nos, köszönöm, hogy időt szakítottál ránk, Liam!
Liam: - Semmi gond. Akarsz Josie-val is beszélni? Ez lenne élete első interjúja.
Én: - Feltétlenül!
Liam: - Nagyszerű, örülni fog neki.
Az interjú folytatását Josie-val Dreamworld blogján találjátok majd meg, október 11-én.
Az eredeti interjú felhasználásáért köszönet a The Little Black Book Blognak!
És akkor a várva várt NYEREMÉNYJÁTÉK:
1) Csak töltsd ki a Rafflecopter dobozt, lájkolj minket és már nyerhetsz is.
2) Még egy esély a nyereménykönyvre. Keresd minden nap a kiemelt betűket a blogturnéban résztvevő blogok posztjaiban. Ha mindet megtaláltad, egy nevet tudsz kirakni. Ezt kell beírnod az utolsó Rafflecopter mezőbe!
A turné további állomásai:
Október 3 - Nem harap a... - Álomcast
Október 5 - Kelly Lupi olvas - Karakterinterjú: Liam
Október 7 - Deszy könyvajánlója - Levél Josie-nak
Október 9 - Angelika blogja - A sorozatról röviden
Október 11 - MFKata gondolatai - Idézetek
Október 13 - Roni Olvas - Zenelista
Október 15 - Kristina blogja - Karakterbemutatók: Liam és Josie
Október 17 - Dreamworld - Karakterinterjú: Josie
Szia :)
VálaszTörlésNagyon jó az oldal!! :D
és ez a könyv is tetszik, kell kell kell!!! :D
A második részében is ők szerepelnek?
Szia!
TörlésJó könyv, érdemes elolvasni:).
Nem, a második részben nem ők szerepelnek, de ha elolvasod ezt a könyvet, akkor biztos vagyok benne, hogy rájössz, kik lesznek a főhősei a következő résznek:).(nem akarom elárulni, mert nem szeretnék spoilerezni:).
Lupi