A Cartaphilus Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Philippa Gregory legújabb regénye, A Sötétség Rendje. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Luca és Isolde rejtélyekkel átszőtt történetét!
2014. július 21-től mindennap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok. Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!
280 oldal
Fordította: Szilágyi Zsófia
Goodreads: 3,16
Besorolás: történelmi fikció, YA
1453, Róma. A fiatal papnövendéket, Lucát eretnekséggel vádolja az inkvizíció, amiért útmutatás nélkül olvasta a Bibliát, tiltott könyvekből tanult. Ráadásul születésének körülményeiről is furcsaságokat pletykálnak. Csak úgy úszhatja meg a vádemelést, ha csatlakozik a pápa alá tartozó titkos rendhez, amely a sötétség és a félelem titkait kutatja.
Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak - de vajon megbízhatóak-e?
Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.
Tavaly nyáron indult egy rövid sorozat a BBC égisze alatt, The White Queen – A fehér királynő címmel. A promója érdekesnek tűnt, így elkezdtem nézni és hamar beleszerettem, de sajnos egy évad után elkaszálták. Kíváncsi voltam, hogy a sorozatot könyv alapján készítették-e és a válasz igen volt rá: Philippa Gregory volt az írónője. Ekkor figyeltem fel rá és hamarosan kiderült, hogy a hölgy elég sok történelmi témájú regényt írt és nagyon népszerű, a kollégáim is hatalmas rajongói, kézről kézre járnak a regényei. Sajnos a folyamatos időhiány miatt mindig csak "majd elolvasom" státuszba kerültek ezek a könyvek, de amikor lehetőségem nyílt rá, hogy egy fiataloknak szóló, középkorban játszódó, nyomozós történetet olvashassak tőle, azonnal jelentkeztem, mert éreztem, hogy eljött végre a mi időnk:).
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rögtön az első benyomásom az volt, hogy mennyire korhű. Minden sorából süt, hogy az írónő nagyon ismeri ezt a korszakot, beleértve az akkori vallást, a babonákat és a társadalmi felépítést is. Mielőtt megijednétek, hogy hosszú oldalakon át tartó leírásokon kell átrágni magatokat, megnyugtatlak benneteket - ilyen itt nincs; Philippa a fiatalok számára is könnyen fogyaszthatóan tárja elénk Luca, Isolde, Ishraq és Freize történetét. Bár a regény kitalált történet, de így is teljesen életszerű, a háttér jól kidolgozott, a szereplők "élők", a regény hamar beszippant magába.
A történet két főszereplője Luca és Isolde. Két teljesen más közegből származó fiatal, akik egy inkvizíciós nyomozás kapcsán találkoznak.
Luca árva, már a születése körül is sok a furcsaság, a szülei eltűntek az oszmán betörés alkalmával, papok nevelték fel. Az akkori korhoz számítva félelmetesen okos, nem hagyja szó nélkül az emberi butaságot, ami abban az időben nem volt éppen életbiztosítás. Szerettem volna megkedvelni, mert az okfejtései alapján sokat vártam/várok tőle, de az írónő (egyelőre) nagyon keveset adott belőle ahhoz, hogy a kedvenceim közé kerüljön. Például szívesen olvastam volna a kiképzéséről, hisz onnantól, hogy az inkvizítor magához hívatta, addig, hogy megkapta az első esetét, egy nagy sötét lyuk maradt a történetben. Vajon hogyan képezték? Miket tanítottak neki? Kik voltak az oktatói? Ezek mind-mind érdekes részek lettek volna, de sajnos ezt átugrottuk.
Isolde pedig egy fiatal nemes hölgy, aki furcsa módon nem csak hímezni és társalogni tanul meg, hanem az édesapja felkészíti arra, hogy a bátyja helyett ő fogja örökölni a várat és a birtokokat. Ez a középkorban szinte minden akkori társadalmi szokás ellen való volt, (nem is tudom, hogy az édesapa hogy gondolta, hogy ha ő meghal, ezt bárki is tiszteletben fogja tartani), így nem csoda, hogy az apa halála után Isolde
bátyja ragadja magához a hatalmat és a húgának "nagylelkűen" két lehetőséget ajánl fel – vagy feleségül megy egy általa választott kérőhöz vagy visszavonul a világtól és a közeli apátságot vezeti. Isolde az apátságot választja és oda vonul vissza a szolgálólányával, Ishraq-kal.
Első küldetése a Lucretili-apátságba vezeti Lucát, ahol rémisztően furcsa dolgok történnek, amióta az ifjú apátnő, Isolde vette át a zárda vezetését. Az apácákat rémálmok és tévképzetek gyötrik, némelyiken megjelennek Krisztus sebei. Amikor az egyikük váratlanul és különös körülmények között meghal, a koporsója fölött összecsapnak az indulatok. A bizonyítékok minden kétséget kizáróan egyvalaki ellen szólnak - de vajon megbízhatóak-e?
Philippa Gregory új helyszínt választott legújabb regénye cselekményéhez: a középkori Itália útjait vándor szerzetesek, földesurak, keresztes lovagok, földművesek, apácák, mór rabszolgák és banditák járják. A fiatalabb olvasókat célzó fordulatos történetből nem hiányzik a nyomozás izgalma, a középkor borzongató kalandja és persze a szívdobogtató szerelmi bonyodalom sem.
Tavaly nyáron indult egy rövid sorozat a BBC égisze alatt, The White Queen – A fehér királynő címmel. A promója érdekesnek tűnt, így elkezdtem nézni és hamar beleszerettem, de sajnos egy évad után elkaszálták. Kíváncsi voltam, hogy a sorozatot könyv alapján készítették-e és a válasz igen volt rá: Philippa Gregory volt az írónője. Ekkor figyeltem fel rá és hamarosan kiderült, hogy a hölgy elég sok történelmi témájú regényt írt és nagyon népszerű, a kollégáim is hatalmas rajongói, kézről kézre járnak a regényei. Sajnos a folyamatos időhiány miatt mindig csak "majd elolvasom" státuszba kerültek ezek a könyvek, de amikor lehetőségem nyílt rá, hogy egy fiataloknak szóló, középkorban játszódó, nyomozós történetet olvashassak tőle, azonnal jelentkeztem, mert éreztem, hogy eljött végre a mi időnk:).
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, rögtön az első benyomásom az volt, hogy mennyire korhű. Minden sorából süt, hogy az írónő nagyon ismeri ezt a korszakot, beleértve az akkori vallást, a babonákat és a társadalmi felépítést is. Mielőtt megijednétek, hogy hosszú oldalakon át tartó leírásokon kell átrágni magatokat, megnyugtatlak benneteket - ilyen itt nincs; Philippa a fiatalok számára is könnyen fogyaszthatóan tárja elénk Luca, Isolde, Ishraq és Freize történetét. Bár a regény kitalált történet, de így is teljesen életszerű, a háttér jól kidolgozott, a szereplők "élők", a regény hamar beszippant magába.
A történet két főszereplője Luca és Isolde. Két teljesen más közegből származó fiatal, akik egy inkvizíciós nyomozás kapcsán találkoznak.
 |
| Luca |
Isolde pedig egy fiatal nemes hölgy, aki furcsa módon nem csak hímezni és társalogni tanul meg, hanem az édesapja felkészíti arra, hogy a bátyja helyett ő fogja örökölni a várat és a birtokokat. Ez a középkorban szinte minden akkori társadalmi szokás ellen való volt, (nem is tudom, hogy az édesapa hogy gondolta, hogy ha ő meghal, ezt bárki is tiszteletben fogja tartani), így nem csoda, hogy az apa halála után Isolde
 |
| Isolde |
Lucával ellentétben Isolde-ről jóval több háttérinformációt kapunk. Okos, határozott, tudja, hogy mikor érdemes harcolni és mikor érdemes inkább csendben maradni, hogy túléljen. Szegény teljesen rossz korba született, ha csak 500 évvel később él, már akkor is nagyon sokra vihette volna. Így viszont, az akkori, férfiak uralta világban egyelőre alulmarad, bár a sorozat előrehaladtával ez még természetesen változhat:).
De ahogy Lucánál, úgy nála is örültem volna egy E/1 szemszögnek, hogy jobban megismerhessük őket.
Akik viszont kitűntek a szereplők közül, az Ishraq és Freize. Ishraq számomra az összes karakter közül a legérdekesebb, akinek minden tette, sőt, a háttere, a története is nagyon érdekelne. Ő az a karakter, akiről nem tudta eleget olvasni anélkül, hogy ne mondtam volna azt, hogy még-még-még kérek belőle. A lány a Szentföldről származik, Isolde édesapja hozta magával és egy személyben társalkodónő, testőr, orvos és még sok minden más. Hatalmas tudása van, a férfiakat lenézi, ugyanúgy harcol, mint ők, ha arra van szükség. Imádtam a karakterét!
Freize pedig Luca "szolgája", aki esetlenségével és humorával színt vitt az egész történetbe. Kettőjük párosánál (Ishraq - Freize) pedig érzem, hogy még sok mulatságos és később talán forró pillanatot fogunk megélni, de az biztos, hogy már most is sok esetben háttérbe szorították a főszereplőket.
És ha már a szerelmi szálról beszélünk... Na az itt nincs, ne is keressétek. Isolde és Luca bár mind a kettő fiatal, a másik szemében vonzó és azért egy idő után sűrűn pislognak egymásra:), de mégis.. a középkorban vagyunk. A lány felszentelt apátnő, a fiú egy vallási inkvizítor, így hiába van/lenne köztük vonzalom, nem igazán tehetnek semmit. Bár szívesen olvastam volna azért egy iciri-piciri szerelmi szálat (és az írónő is kissé esetlenül, de próbált egy-egy elejtett mondatot tenni ennek érdekében), de így is jó volt. Így életszerű a történet és még nagy út vár rájuk amúgy is - ahogy a könyv elején lévő térképet elnéztem minden téren:), itt most nincs helye és ideje a szerelemnek. Ráadásul így izgalmasabb is, minthogy egy sorozat már első részében "egymásnak essenek" a főhősök. Van idejük megismerni egymást, kialakulhat köztük még bármi.
Freize pedig Luca "szolgája", aki esetlenségével és humorával színt vitt az egész történetbe. Kettőjük párosánál (Ishraq - Freize) pedig érzem, hogy még sok mulatságos és később talán forró pillanatot fogunk megélni, de az biztos, hogy már most is sok esetben háttérbe szorították a főszereplőket.
És ha már a szerelmi szálról beszélünk... Na az itt nincs, ne is keressétek. Isolde és Luca bár mind a kettő fiatal, a másik szemében vonzó és azért egy idő után sűrűn pislognak egymásra:), de mégis.. a középkorban vagyunk. A lány felszentelt apátnő, a fiú egy vallási inkvizítor, így hiába van/lenne köztük vonzalom, nem igazán tehetnek semmit. Bár szívesen olvastam volna azért egy iciri-piciri szerelmi szálat (és az írónő is kissé esetlenül, de próbált egy-egy elejtett mondatot tenni ennek érdekében), de így is jó volt. Így életszerű a történet és még nagy út vár rájuk amúgy is - ahogy a könyv elején lévő térképet elnéztem minden téren:), itt most nincs helye és ideje a szerelemnek. Ráadásul így izgalmasabb is, minthogy egy sorozat már első részében "egymásnak essenek" a főhősök. Van idejük megismerni egymást, kialakulhat köztük még bármi.
A történet nyomozós része pedig érdekes volt, de a mai kor emberének nem túl bonyolult, már a legelején rá lehet jönni arra, hogy ki mit miért tett. Persze a középkorban ez még hatalmas nagy rejtélynek számíthatott, amit Luca ügyesen, logikusan oldott meg. A fiú kicsit hasonlított számomra Sherlock Holmesra, aki a legagyafúrtabb természetfelettinek tűnő dolgokat is csupán egy kis gondolkodással, megfigyeléssel oldott meg. Luca okfejtései hasonlóak voltak, imádtam ezeket végighallgatni - főleg az elején, amikor megvédte magát az inkvizítorral szemben. (Ennél a résznél teljesen magamra ismertem, mert én is kb így magyaráztam el édesanyámnak azt, hogy az Izraelben sok helyen árult "Krisztus keresztjéből származó faszilánkok" mennyire hitelesek lehetnek:))).
Amire még ki kell mindenféleképpen térnem, azok az illusztrációk. Különlegesek, és egyedi hangulatot adnak a könyvnek. A legelején van egy középkori stílusban megrajzolt térkép, ami Luca útját mutatja be, de a fejezeteket is ugyanilyen stílusú illusztrációk választják el. Nagyon tetszettek!
Összességében ez a regény az apróbb hibáitól eltekintve egy izgalmas bevezetője egy sorozatnak, különleges keveréke egy történelmi, misztikus és vallási kriminek, mindez olyan köntösbe bújtatva, hogy a fiatalabb olvasók is ugyanúgy élvezhessék, mint a felnőttek. Nyugodt szívvel ajánlom fiúknak és lányoknak is, mert szerintem mindenki megtalálja benne azt, ami miatt érdekes lehet számára ez a regény.
Összességében ez a regény az apróbb hibáitól eltekintve egy izgalmas bevezetője egy sorozatnak, különleges keveréke egy történelmi, misztikus és vallási kriminek, mindez olyan köntösbe bújtatva, hogy a fiatalabb olvasók is ugyanúgy élvezhessék, mint a felnőttek. Nyugodt szívvel ajánlom fiúknak és lányoknak is, mert szerintem mindenki megtalálja benne azt, ami miatt érdekes lehet számára ez a regény.
A történet pedig nincs lezárva, egyáltalán nincs, sok kérdés nyitott maradt - többek között a szerelmi szál is - így kíváncsian várom a kis négyes további kalandjait!
Borító: Gyönyörű. Nagyon találó a kép is rajta és különlegesek az arannyal kiemelt, domború betűk.
Borító: Gyönyörű. Nagyon találó a kép is rajta és különlegesek az arannyal kiemelt, domború betűk.
Kedvenc karakter: Ishraq, Freize
Szárnyalás: Az akkori emberek, a társadalom és az egész korszak ismerete.
Mélyrepülés: Amit Isolde bátyja tett
Érzelmi mérce: -
Értékelés:
Blogturné extra - Isolde
Isoldét az édesapja nevelte fel annak reményében, hogy egy nap majd ő örökli a várat és a földeket, így független és automon hölgy válik belőle. Az apja halálával azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szabadsága korlátozott lesz. Az örökségét elvette a bátyja és mivel visszautasította a bátyja által kiválasztott férjet, így kénytelen elfogadnia az egyetlen fennálló lehetőséget, miszerint szent fogadalmat kell tennie és a helyi kolostorba kell visszavonulnia apátnőként.
Ahogy a történet halad előre, úgy növekszik a vonzalom Luca és Isolde között. Isolde neve gyönyörűt jelent és Malory Tristan és Izolda művét (1470) idézi fel. Ez az Izolda név kelta változata, ahogy van például olasz is, az Isoletta.
Isolde bátyja
Isolde bátyja, Giorgo, az édesapjuk halála után magának követelte a Lucretili lordja címet. Mivel Isolde tehetetlen volt, így fejet hajtott a bátyja akarata előtt.
Oktatás
Isolde apja megtanította a lányának, hogyan kell kiszámítani a földek nyereségét, hogyan szerezze és tartsa meg az emberek hűségét és hogyan védje meg a várat a támadásoktól.
Isolde a szép ruhák szeretetét is megörökölte és képzést kapott táncból, zenéből, nyelvekből, olvasásból, éneklésből és költészetből.
Isolde bátyja ismét...
Gyanítjuk, hogy Giorgo manipulálta azt, hogy Isolde ne lehessen ott az apja halálos ágyánál.
Nem engedte meg a húgának, hogy lássa az apjuk végrendelét és két lehetőséget ajánlott neki: egy nem túl vonzó házasságot vagy pedig életre szóló szüzességet.
Isolde élete az apátságban
A hagyomány szerint a látogatók csak rácson keresztül beszélhettek a rend asszonyaival és az imádságon kívül máskor nem beszélgethettek egymással.
Az apácáknak le kellett teljesen borotválniuk a fejüket - habár Isolde fejkötő alá rejtette a haját. Sötétbarna köpenyt és facipőt - klumpához hasonlító fából készült cipő a sáros és nedves idő miatt - viseltek.
Forrás: Isolde karakterlapja
(Nem minden részt tettem ki belőle, mert voltak, amik erősen spoileresek voltak)
Oktatás
Isolde apja megtanította a lányának, hogyan kell kiszámítani a földek nyereségét, hogyan szerezze és tartsa meg az emberek hűségét és hogyan védje meg a várat a támadásoktól.
Isolde a szép ruhák szeretetét is megörökölte és képzést kapott táncból, zenéből, nyelvekből, olvasásból, éneklésből és költészetből.
Isolde bátyja ismét...
Gyanítjuk, hogy Giorgo manipulálta azt, hogy Isolde ne lehessen ott az apja halálos ágyánál.
Nem engedte meg a húgának, hogy lássa az apjuk végrendelét és két lehetőséget ajánlott neki: egy nem túl vonzó házasságot vagy pedig életre szóló szüzességet.
Isolde élete az apátságban
A hagyomány szerint a látogatók csak rácson keresztül beszélhettek a rend asszonyaival és az imádságon kívül máskor nem beszélgethettek egymással.
Az apácáknak le kellett teljesen borotválniuk a fejüket - habár Isolde fejkötő alá rejtette a haját. Sötétbarna köpenyt és facipőt - klumpához hasonlító fából készült cipő a sáros és nedves idő miatt - viseltek.
Forrás: Isolde karakterlapja
(Nem minden részt tettem ki belőle, mert voltak, amik erősen spoileresek voltak)
Nyereményjáték:
Luca a Sötétség Rendjének ifjú tagjaként járja a birodalmat, s kutatja a sötétség és félelem titkait.
Miután megtudja aktuális küldetésének részleteit, a helyszínre utazik, hogy kivizsgálja azt, valamint, hogy a törvényeknek megfelelően, a pápa nevében intézkedjen.
Útja során vele tart Freize, a kissé bohókás konyhai inas, és Peter testvér, aki a feljegyzésekről gondoskodik.
Ám egy napon, amíg Peter testvér leheveredik néhány órára, a tréfás kedvű, gyanakvó Freize úgy dönt, megvicceli az öreget, és összekeveri a küldetéseikről szóló feljegyzéseket. Közben Luca, mit sem sejtve a csínytevésről, tovább kutakodik az eltűnt aranyrögök után. Este azonban észreveszik, mit tett Freize, és kétségbeesetten próbálják helyreállítani a károkat.
Segítsetek nekik megfejteni, mely bűnösöket, vádlottakat rejtik az egyes iratok!
1. A feljegyzések alapján fejtsétek meg, mely híres történelmi személyekről van szó, és a neveket írjátok be a rafflecopter megfelelő mezőjébe. (Kötelező!)
2. Lucával eredjetek az aranyrögök (!) nyomába, és számoljátok össze, hány darabot találtok. De vigyázzatok, nem minden arany, ami fénylik! (Erre július 28 -tól nyílik lehetőségetek, a Blogturné Klub blogján. Aznap nem lesz értékelés, csak kincsvadászat. Nem kötelező megcsinálni, de plusz esélyeket jelent.)
3. Találjátok ki, a játékban szereplő történelmi személyek közül ki(k)ről írt már könyvet Philippa Gregory. (Kötelező!)
Kalandra fel!
A kiadó csak magyarországi címre postáz!
Amennyiben a nyertes 72 órán belül nem válaszol a sorsolás után kiküldött értesítő emailre, úgy új nyertest sorsolunk!
Július 21 - Kelly Lupi olvas
Július 22 - Dreamworld
Július 23- Nem harap a...
Július 24 - Könyvszeretet
Július 25 - Insane Life
Július 26 - Deszy Könyvajánlója
Július 27 - Zakkant olvas
Július 28 - Blogturné Klub
Július 29 - Könyvgalaxis
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése